Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-10 / 58. szám, szerda

ÚJ SZŐ 2004. MÁRCIUS 10. Az EU-csatlakozás megváltoztatja a vásárlási szokásokat, mivel elveszik a kifejlett árérzékünk 14 Európai unió ______________________________________ Fo gyasztó az akciók tengerében (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) Az európai uniós csatlako­zás alaposan felforgatja a fogyasztók életét is. Egyes árucikkek drágulnak, má­sok olcsóbbak lesznek, összezavarva az eddigi megszokott vásárlást. A helyzetet az euró beveze­tése tovább bonyolíthatja, nem érdektelen tehát a je­lenlegi tagok tapasztalata­iból meríteni. MENEDZSMENT FÓRUM Az eurózóna jelenlegi országai­ban bár sok termék meglepően ol­csóbb lett, az árak, kedvezmények és akciók tengerében eligazodni ma nehezebb, mint valaha. Rá­adásul a felkészületlen vásárlót még a marketing-guruk „csapdái” is könnyen rabul ejthetik. Elveszett támpontok „Hiába vezették be már két éve az eurót, sokan még mindig márká­ra számolják át az árakat” - idézi a német Manager Magazin Thomas Bieler szakértőt, a Nordrhein-West- falen-i fogyasztói központ munka­társát. „Ennek az oka, hogy még mindig nem érzik, mennyit is jelent valójában egy euró.” 2001 előtt, a márka évtizedei alatt a vásárlóknak automatikusan kifejlődött az „árér­zékük”. Tudták, hogy a kenyér mennyire drága a vajhoz vagy a sonkához képest, és képben voltak, hány mountain-bike-ért vehetné­nek egy új Golfot. Ez a berögződött tudás ma még hiányzik. A vásárlóknak azonban nem csak az átállás óta eltelt idő rövid­sége okoz problémákat. Az elmúlt pár évben ugyanis nagyobb moz­gás volt a termékek árkínálatában, mint húsz év alatt összesen. „Az árak alakulása nagyon vegyes ké­pet mutat 2001 óta” - mondta Rai­ner Wezel, egy kölni székhelyű, fo­gyasztói szokásokat vizsgáló kuta­tóintézet vezetője. Jelentősen drá­gulás következett be a szolgáltató ipar egyes részein. így például a ko­rábbinál lényegesen többet kényte­len fizetni az ügyfél, ha étterembe megy, tisztítószalonba viszi kabát­ját és autómosóba az új VW-t, eset­leg szoláriumban kíván barnára sülni. Azt a feltevést, miszerint az euró bevezetése után sok termék drágább lett, a német Statisztikai Hivatal adatai is alátámasztják. A tej például 9,4 százalékkal került többe 2003 végén, mint három év­vel korábban, a bárányhúsnál 13,4, a tojásnál és a zsemlénél csaknem 15, a tejcsokoládénál pedig 17,5 százalékos drágulást lehetett ta­pasztalni. Az euró bevezetése után a napi élelmiszerek ára közül a mé­zé ment fel a legjobban, csaknem 40 százalékkal. Igaz, eközben egy sor termék ára drasztikusan csökkent. Egy átlagos színes tévé 10, egy küó szőlő pedig csaknem 25 százalékkal került töb­be 2000 végén, mint tavaly kará­csonykor, PC-ket pedig a három év­vel ezelőtti ár harmadáért lehetett beszerezni. Bojkott, sztrájk A németeknél jóval hevesebb vérmérsékletű olasz fogyasztók sem mentek el szó nélkül az euró bevezetéséből eredő áremelkedés mellett. Reakciójuk meglehetősen radikális volt, hiszen a tavalyi év­ben több alkalommal hirdettek „vásárlásmentes napot”. Az akció keretében a fogyasztóvédők arra bíztatták az embereket, hogy „semmi reggeli briós és capucci- no, ne telefonáljunk, ne üljünk ta­xiba, ne menjünk moziba, ne ve­gyünk cigarettát, ne utazzunk fi­zetős autósztrádán, ne menjünk fodrászhoz, egyszóval ne tölt­sünk egy eurót sem.” Az euró bevezetése óta folya­matos Olaszországban a panasz az elszabadult árak miatt. A napi szükségleti cikkek és az élelmi­szerek esetében ez olyan mér­tékű, hogy a háziasszonyok közel 50 százalékos áremelkedést ta­pasztalnak. A hivatalos statiszti­kák szerűit ugyanakkor az olasz infláció csak 2,8 százalékos, ám ez a tartós fogyasztási cikkek egyes csoportjainak köszönhető, miközben az élelmiszerek ára megugrott. Ezt elégelték meg a fogyasztóvédők, akik szerint lu­xuscikké vált a saláta és a paradi­csom, duplájára emelkedtek az éttermi árak, nem ér semmit az emberek fizetése. A termelők szerint egyedül a ke­reskedők felelősek a drágulásért. Mint képviselőik hangoztatják, nem ők emelték az árakat, így a legutóbbi nagyobb tiltakozás során például a fogyasztókkal együtt tün­tettek a kereskedők és az euró el­len. Az euró bevezetése óta nem si­került visszafogni a régi árak felfelé kerekítését. Ami korábban ezer líra volt, egy euró lett, vagyis majdnem a kétszerese. Marketing-trükkök A német fogyasztók egyre nehe­zebben igazodnak el az ingadozó árak dzsungelében. Dolgukat ne­hezíti, hogy az új pénznem beveze­tése új lehetőségeket nyitott az ügyfelek tudatalattiját célba venni kívánó marketingszakembereknek. Sok termék ára euróbán első pil­lantásra kedvezőnek tűnik, valójá­ban azonban korántsem az. Vegyünk például egy olyan ter­méket, amely - márkában kifejez­ve -1,49 lenne, azaz nem érné el a marketing szempontból „mági­kus” 1,50-es határt. Ez az új pénz­nemre átszámítva pontosan 76 centet jelent, sok helyen azonban mégis 79-ért kínálják az árut. A magyarázat kézenfekvő: az ár így is a 80 centes határ alatt marad és lényegesen kevesebb egy eurónál. Ahogy Wetzel mondta: „Ez már bi­zony pszichológia.” Sőt, nem csak ez. „Azok a termékek, amelyeket egyes áruházak kirívóan olcsóan kínálnak, valójában csaliként szol­gálnak” - magyarázza a Wezel. Te­hát aki eredetileg csak egy liter szuperáron kínált tejért megy be a szupermarketba, annak - ha már ott van - könnyen beszédül a kosa­rába egy szál csípőskolbász, egy tubus mustár vagy egy tábla tej­csoki. Utóbbiakért természetesen már normál, vagy akár emelt árat fizetünk. Ebből következik, hogy ami az egyik boltban kirívóan ol­csó, az másutt drága, és persze fordítva. Az árkínálatot ma lénye­gesen nehezebb áttekinteni, mint korábban. Ráadásul az árak is gyakrabban változnak” - mondja Frank Weide, a berlini fogyasztói központ tanácsadója. Full-time job A fentiekből mi a tanulság a vevőre nézve? A 21. század bevá­sárlójának ma már nem elég csak osztani-szorozni tudni. Ami talán a legfontosabb: legyen képes az el­adó fejével gondolkodni, s így sok pénzt, na meg érteden rácsodálko- zást takaríthat meg magának. Má­sodszor legyen fegyelmezett! Ne engedjen a kínálat csábításának, és ne felejtse el, miért is indult el ere­detileg. Harmadszor legyen képben az árakat illetően, értesüljön az akci­ókról, tudja, hol mit érdemes ven­ni. Persze, azért ne vigye túlzásba: pár koronáért senkinek sem éri meg kilométereket utazni. Számol­ni, gondolkodni, csapdákat lelep­lezni, kínálatokat nyomon követni: mindez fokozott stressznek teszi ki az ezernyi más dologgal is bajlódó átlagembert. Nem csoda, hogy a profik a vásárlást lassan „teljes munkaidőt igénylő” elfoglaltság­nak fogják fel. Egyes szakemberek azt javasol­ják, hogy a fogyasztó viselkedjen úgy, mint egy vállalkozó, például alkalmazzon költségkontrollt. Ve­gyünk egy füzetet, és jegyezzük fel, mire mennyit költöttünk. így pon­tosan megtudjuk, mennyibe kerül havonta az étkezés, az utazás vagy éppen a szórakozás. A csak éves szinten felmerülő költségeket is ajánlatos havi szintre lebontani, így átiáthatóvá tehetjük havi kiadá­sainkat, elkerülhetjük a túlkölteke­zést. Mi várható? Az Európai Unióhoz csadakozó tíz ország polgárai attól tartanak, hogy a tagság jelentős áremelke­déssel jár majd, áll egy közelmúlt­ban publikált elemzésben. Az EU- csatiakozó országokban tíz meg­kérdezett közül nyolc úgy véli, hogy az árak emelkedni fognak. Ezzel szemben mindössze egyhar- maduk gondolja azt, hogy a csat­lakozással emelkedik az életszín­vonaluk is. Az Európai Központi Bank óvatosságra intette az új tagországokat, hogy ne siessék el az euró bevezetését Litvániában lehet először euró az újak közül EURO.HU A litván kormány döntött: bead­ja csatíakozási kérelmét az euró va­lutaárfolyam-mechanizmusához. Ezzel Litvánia az első lehet a má­jusban csadakozó országok közül, amely a közös pénzre cseréli nem­zeti valutáját. Dalia Grybauskaite litván pénzügyminiszter történel­mijelentőségűként értékelte a dön­tést, amelynek eredményeként Lit­vánia már akár 2006 közepén, a az euróövezet tagjává válhat. Az or­szág gazdasága ugyanis közel áll ahhoz, hogy teljesítse a szükséges feltételeket, ami a többi csatlakozó- nak egyelőre túl nehéz feladatnak tűnik. A litvánok sem kapnak azon­ban semmilyen könnyítést, így minden euró-szabálynak meg kell felelniük, azoknak is, amelyekkel még olyan régi tagoknak is meggyűlik a baja, mint Németor­szág és Franciaország. A maast- richti kritériumok szerint az egysé­ges valutarendszer „előszobájá­ban” eltöltött kétéves türelmi idő alatt a nemzeti valutának stabil­nak kell maradnia az euróhoz vi­szonyítva. A költségvetési hiány nem haladhatja meg a bruttó nem­zeti össztermék (GDP) 3 százalé­kát, az adósság szintje pedig a GDP 60 százalékát. A litván gazdaság­ról készült legutóbbi jelentésében az Európai Bizottság 2005-re 3 százalék alatti értékre becsülte a költségvetési hiány mértékét, így Litvánia a jelek szerint tényleg ké­szen áll az euróövezethez történő legkorábbi csatíakozásra. Ugyan­akkor az Európai Központi Bank, és legújabban Frits Bolkestein, az EU belső piaci biztosa óvatosságra intette az új tagországokat, hogy ne siessék el az euróövezethez tör­ténő csadatözást. A társadalmi igazságtalanságokat okoljuk Kettéosztott Európa VILÁGGAZDASÁG gos jövedelem 60 százalékánál ki­A csadakozó országok lakosai elsősorban a társadalmi igazságta­lanságokat okolják a szegénységért - derül ki abból a tanulmányból, amelyet az egyesülő Európa polgá­rainak életminőségéről készítettek brüsszeli szakértők. Az elmúlt években készült különböző kutatá­sok eredményeit összegző jelentés szerint a 13 csadakozó és tagjelölt országban a válaszadók 60 százalé­ka véli úgy, hogy a társadalmi rend­szer a hibás, míg a jelenlegi tagálla­mok polgárainak mindössze 35 százaléka nyilatkozott így. Kelet- Közép-Európában mindenütt 50 százalék körül, vagy afelett van ez a ráta, egyedül Csehország „zárkó­zott fel” e tekintetben az unióhoz: itt csupán minden harmadik vá­laszadó okolta a szegénységért a társadalmat. Nyugat-Európában a lustaságot vagy a balszerencsét a megkérdezettek 37 százaléka jelöl­te meg fő magyarázatként. Miköz­ben a szegénység megítélése kü­lönbözik az új és a régi tagállamok­ban, abban Európa-szerte egyetér­tés van, hogy az emberi élet­minőség első számú meghatározó­ja a jövedelem. A szerzők a háztar­tások jövedelmének elemzése alap­ján arra jutottak, hogy a lakosság ádagosan 13 százaléka él a sze­génységi küszöb alatt, azaz az átla­sebb összegből. Az unióban csak­nem négyszeres a leggazdagabb és a legszegényebb lakossági csoport helyzete közti különbség, míg a tíz csadakozó országban ez az arány három és félszeres. Háztartások átlagjövedelme Luxemburg 100 Svédország 93 Finnország 78 Belgium 74 Hollandia 70 Nagy-Britannia 64 Németország 60 Franciaország 54 Olaszország 49 Írország 46 Ausztria 45 Ciprus 41 Málta 31 Spanyolország 29 Szlovénia 28 Portugália 22 Csehország 16 Görögország 13 Lengyelország 12 Magyarország 10 Szlovákia 9 Észtország 9 Lettország 8 Litvánia 7 (havonta, Luxemburg =100) Nyolcféle diplomát automatikusan elismernek Nyelvtudás csak elvben ÖSSZEFOGLALÓNK Nem kell feltédenül tudnunk a fogadó ország nyelvét ha valamely uniós tagállamban szeretnénk dol­gozni a csadakozás után. Legalább­is hatóságilag ezt nem írhatják elő a tagállamok azon nyolc szakma ese­tében, amelyekre közösségi irány­elvek vonatkoznak. Ugyanakkor a munkáltató maga döntheti el, adott munkára milyen képzettségű embert vesz fel, ő már kikötheti a szakma gyakorlásához szükséges nyelvtudást, mint alkalmazási fel­tételt. Egyelőre nyolc képzettség esetében lehetséges a diplomák au­tomatikus elismerése az Európai Unió tagállamai között. Ezek az ál­talános orvos, gyógyszerész, fogor­vos, ápolónő, szülésznő, állatorvos, jogász, illetve építész felsőfokú végzettséggel rendelkező munka­vállalóknak teszi lehetővé, hogy munkájukat különbözeti vizsga, vagy kötelezően előírt betanulási idő nélkül kezdhessék meg bár­mely tagállam területén 2004. má­jusától. Az egyéni mérlegelés joga május 1. után megmarad az EU- tagállamok munkavállalóinak, ta­nulóinak vonatkozásában is min­dazokon a területeken, amelyeket nem szabályoz közösségi irányelv. A jelölt képzettségének vizsgálata után a fogadó állam határozott idejű képzést, vagy vizsga letételét írhatja elő a kérelmezőnek, hogy meggyőződjön arról, képzettsége megfelel a fogadó ország rendsze­rében fellelhető hasonló szakmai képzettségnek. Szakértői vélemények szerint a tagállamok kilencven százalék­ban elfogadják azon, más tagálla­mokból származó diplomákat is, amelyekre nem vonatkoznak a közösségi irányelvek. A csatlako­zás után nem várnak a jelenlegi­nél nagyobb mértékű munkaerő­bevándorlást a visegrádi orszá­gokba, míg a térségből főként az egészségügyi dolgozók, a mérnö­kök és informatikusok távozhat­nak nagy számban Európa más államaiba, (n-a) AJÁNLAT EU-állások érettségivel Összesen 20 EU-s állást hirdet meg gimnáziumi végzettséggel és legalább három év szakmai tapasztalattal rendelkező magyar nyelvű korrektoroknak és kiadványokat előállító produkciós koordinátorok­nak az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (ESZFH). A jelentkezők közül angol, német vagy francia nyelvű versenyvizsgákon választják ki azt a 40 főt, aki felkerül a megfelelő jelöltek tartaléklistájára. Az érdeklődőknek az unió hivatalos lapjának idei C 51-es számá­ban található jelentkezési lapot kell kitöltve Brüsszelbe postán visszaküldeniük. Tökéletes magyar nyelvtudás, továbbá az angol, a francia és a német nyelv közül legalább egynek a „kielégítő szintű” is­merete a nyelvi követelmény, de nemcsak magyar állampolgárok je­lentkezhetnek, hanem a májusban csatlakozó tíz ország bármelyiké­nek polgárai, így szlovák állampolgárok is. Akinek elfogadják a je­lentkezését, az októberben írásbeli vizsgát tehet, s ha ezen sikeresen keresztüljut, jövő januárban szóbeli vizsgán kerülhet be a legjobb 40 közé (16 produkciós koordinátort és 24 korrektort vesznek fel a tar­taléklistára), később konkrét állásajánlatra számíthat valamelyik uniós intézmény kiadóhivatalától. A kezdő fizetés mindkét kategóriában az uniós intézmények B5-ös karrierbesorolásának megfelelő szint, azaz havi bruttó 3010 euró. A jelentkezéseket március 31-ig kell postára adni. (VG)

Next

/
Thumbnails
Contents