Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-10 / 58. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZŐ 2004. MÁRCIUS 10. Könyvbemutató Dunaszerdahelyen Dunaszerdahely. Bánki Éva Esőváros című, egy kitelepített duna- szerdahelyi család életéről szóló humoros, fantasztikus, mesés népi regényét mutatja be Csehy Zoltán a Vámbéry Irodalmi Kávéházban holnap 18 órai kezdettel. Beszélgetőtárs: Marczell Béla néprajzkutató, (ú) POZSONY HVIEZDA: Horrorra akadva 3 (amerikai) 16,18,20.30 MLADOST: Good bye Lenin! (német) 15.30, 20 Zsaruk (svéd) 18 TATRA: Goodbye Lenin (német) 18,20.30 PÓLUS - METROPOLIS: Hideghegy (amerikai) 17.15, 20.10 Underworld (amerikai) 15.05, 20.35 Horrorra akadva 3 (amerikai) 15.10, 16.55, 18.45, 19.40, 20.30, 21.30 Good bye Lenin! (német) 17.30, 19.50 Az utolsó szamuráj (amerikai) 14.25, 17.20, 20.20 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 16.05 19.55 Zelary (cseh) 18.30, 21.20 Mona Lisa mosolya (amerikai) 16.15 KASSA TATRA: Horrorra akadva 3 (amerikai) 16.30, 18 Underworld (amerikai) 20 CAPITOL: Mackótestvér (amerikai) 16, 18 Zelary (cseh) 19.30 ÚSMEV: Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 16 Snowboarder (francia-svájci) 18,20 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Bolondos dallamok: Újra bevetésen (amerikai) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Mackótestvér (amerikai) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Aki bújt, aki nem 2 (amerikai) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Tolvajok királya (cseh-szlovák) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Apám beájulna (magyar) 14.30,18.30,20.30 A felejtés bére (amerikai) 16.15, 19.45 Getno (magyar) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 Az ítélet eladó (amerikai) 14.15, 16.45, 19.30 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 14 Mackótestvér (amerikai) 13.45, 15.45, 17.15 Magyar vándor (magyar) 13, 15, 17, 19.30 Nagy Hal (amerikai) 15.30, 18, 20.30 Túl közeli rokon (amerikai) 15.30, 17.45,20 Az utolsó szamuráj (amerikai) 14.30,17.30,20.30 IN VITATÓ R Ősbemutató a Tháliában Április 18-áig tekinthető meg az Aquincum - a rómaiak Budapesten című kiállítás a Pozsonyi Városi Galériában Róma kövekből és makettekből A kiállítást a makettek teszik a gyerekek számára is vonzóvá (Képarchívum) JUHASZ KATALIN Kassa. A Cirkuszi álmot és A pokol tornácát követően újabb „világ- premier” lesz a Thália Színházban holnap este. Egressy Zoltán, napjaink legismertebb magyarországi drámaírója egy Jókai-novella alaphelyzetéből írta a Három koporsó című darabot, amely eredetileg az 1848/49-es időszakban játszódik, ám az évszámnak itt nincs különösebb jelentősége. Az előadás rendezője a magyarországi Czeizel Gábor, aki jelenleg szabadúszó, azelőtt pedig évekig Kaposváron, Szolnokon és Debrecenben dolgozott. Főleg kortárs darabokat, illetve német klasszikusokat állított színpadra, de musical és meseelőadások is fűződnek nevéhez. Az eredetileg stúdióelőadásnak szánt, végül a nagyszínpadra kerülő Három koporsó női főszereplője ritkán találkozhat katona vőlegényével, és amikor a lány házában elszállásolnak egy őrnagyot, a fiúból kitör a féltékeny szörnyeteg, „új oldaláról” mutatkozva be szíve választottja előtt. Viselkedésével azt éri el, hogy a lány szinte menekül az őrnagy karjaiba, és valóban egymásba szeretnek. A darab címe alapján sejteni lehet, hogy a happy end elmarad. „A történet arról szól, hogy egyetlen rossz lépés miatt hány ember élete torkollhat tragédiába. Az őrnagy a mai drámairodalomban ritka idealista hős, aki menekülne az érzései elől, hű akar maradni feleségéhez. Ez egy érzelmes, balladisz- tikus sorstragédia, azt mutatja be, hogy az emberek hiába akarnak tiszták maradni, mert ha porszem kerül a gépezetbe, minden összeomlik” - tudtuk meg a rendezőtől. Czeizel Gábor életében másodszor dolgozik külföldön, ám ismeri a társulatot, sok előadást látott a Tháliában, és mivel ez a premier anyagi okokból csaknem egy évig húzódott, gyakran megfordult a városban. A társulatnak egyébként maga a szerző, Egressy Zoltán ajánlotta a rendezőt, ám a szereposztásba már nem szólt bele. A három főszerepet Szabadi Emőke, Maneses István és Petiik Szilárd játssza, rajtuk kívül Tóth Évát és Germán Líviát láthatjuk a színpadon. A díszlet és jelmez Gadus Erika munkája, a fényekért Jakab Dóra, a hangosításért pedig Kovác Géza felelős. A holnapi bemutatót követően márciusban még kilenc alkalommal láthatja a közönség a Három koporsó című darabot. Pozsony. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, a Budapesti Történeti Múzeum, valamint a Pozsonyi Városi Múzeum közös szervezésében rendezték meg az Aquincum - a rómaiak Budapesten című kiállítást a Pozsonyi Városi Galériában. TALLÓSIBÉLA Előbb Kassán mutatták be az Aquincumi Múzeum gyűjteményéből válogatott anyagot, ám ahogy Facsády Annamária, az Aquincumi Múzeum igazgatóhelyettese említette, egy kiállítást nem lehet kétszer ugyanúgy megrendezni. Pozsonyban a más teremadottságok miatt a tárgyak, tablók, makettek elhelyezését az eltérő tagoltságú térhez kellett igazítani, s a szemlélteteket némileg kibővíteni. Azért is hathat másképp a szlovák fővárosban installált kiállítás, mint a kassai, mert Pozsony olyan övezetben van, ahol nem idegenek a római kori emlékek, hiszen a város környékén is igen jelentős leletanyagot tártak fel a Római Birodalom idejéből. Ugyanakkor az abból rendezett hazai kiállításoktól is eltérő a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumából áthozott anyag. Más, mert - ahogy Peter Hyrosstól, a Pozsonyi Városi Múzeum igazgatójától megtudtuk - a mi muzeológusaink a hazai kiállítási gyakorlat szerint háromdimenziós eredeti tárgyakat mutatnak be, a budapesti kiállítók viszont nagyrészt a modellt, a makettet alkalmazzák muzeológiai eszközként. Természetesen a Budapestről hozott kollekcióban is vannak eredeti leletek, mivel „rómaiakról szóló kiállítást kövek nélkül leheteüen megrendezni” - mondta Facsády Annamária. A sírhelyeket viszont valóban csak néhány lelettel tudták Pozsonyban ülusztrálni, mert nehéz köveket - a síremlékeket nagyméretű kövekből faragták, a sírokat pedig kőszobrok díszítették - meglehetősen körülményes emeleti kiállítótérben elhelyezni. A Krisztus születése utáni évszázadban a Dunától nyugatra eső terület a Római Birodalom részévé Kései induló - állíthatnánk Fehér Sándorról, aki 2003-ban, harminchat éves korában jelentkezett első verseskötetével. Ám a Plectrum műhelyéből kikerült Cápafogak között című kötet története nem ennyire egyszerű. Fehér Sándort ott láthattuk az Iródia nyomán keletkező Fiatal írók Körében; versei megjelentek az Irodalmi Szemlében, később a Kalligramban is. Az 1993-ban napvilágot látott Nyugtalan indák című antológiában is közölt. Akkor elsősorban aforisztikus tömörségű verseivel hívta fel magára a figyelmet, első kötetében viszont olykor a szikárságig lecsupaszított, alanyi férfilírát olvashatunk. A versekről akkor is meg tudnánk állapítani, hogy azokat nem nő írta, ha a szerző neve nem lenne a címlapon. Részben a versek beszélőjének énképe miatt; részben pedig azért, mert a versek egy része egy látszólag feledésbe merülő minőséget, a férfi spiritualitást próvált. Az anyagi kultúra elrómaia- sodása mellett Róma szellemisége, vallása, életformája is utat talált a birodalom e viszonylag távoli szögletébe. „A Római Birodalom volt az első olyan hatalom, amely megteremtette az egységes Európát, azzal, hogy egyeden kulturális befolyás alá helyezte - ismertette Zsidi Paula, az Aquincumi Múzeum igazgatónője. - Hispániától a Feketetengerig, Pannóniától egészen Észak-Afrikáig egyeden uralom alá tartoztak a provinciák. Bár a római élet alapjai mindenütt azonosak voltak, a leletanyagok azt is jól mutatják, hogy minden provincia megőrizte az őslakosság alapsajátosságát. Ez kitűnik abból is, hogy ha a fontos római kori lelőhelyek leletanyagát összehasonlítjuk Aquincuméval, a helyi sajátosságok nagyon jól kirajzolódnak.” A tárgyaknak és azoknak a helyszíneknek a bemutatásával, ahol a római élet folyt, a római életmódról kapunk képet a városi múzeum helyiségeiben. Az első terem történeti-topográfiai áttekintést adó hivatalos jellege után más, inti- mebb karaktert kap a kiállítás. A legerőteljesebben ez abban a római szobára emlékeztető helyiségben bálja körüljárni. Az a tény, hogy a kötet harminchárom verset tartalmaz, az interpretáció számára néhány konvencionális hányt is kijelölhet. Értelmezhetjük például három harmadból összeálló egészként. Az ilyen matematikai, „dara- bolós” interpretációra egyébként a szövegek elé emelt mottók másodi- ka, Sztrókay Kálmán matematikai fejtegetése is feljogosítani látszik: „Vegyünk egy négyzetet. Vízszintes vonallal felezzük meg, a felső felét rakjuk jobbra a másik fél mellé. Most ez második fél négyzetet ugyanúgy megfelezzük s a felső felét levesszük jobbra melléje. Megismételve ezt az eljárást és a végtelenségig folytatva, egy olyan lépcsős idomot kapunk, melynek minden következő foka félolyan magas, mint az előző fok. Elnyúlik jobbra a végtelenségig, a területe mégis véges, egyenlő az eredeti négyzet területével, hiszen abból készítettük.” A kötet nyitóverse, a Léptek közti távolság ezt a statikus bizonyosságot visszhangozza, még érzékelhető, amely a bábokkal megjelenített apa, anya és gyermek alakjával azt idézi, ahogy a római család lakott. „A családi körből kilépve egy következő szakasszal a magánélet szférájába próbáltunk behatolni azzal, hogy a szórakozások különböző aspektusát mutatjuk be - mondta Facsády Annamária. - Nagyon kevés olyan tárgy maradt meg, amely a szórakozási szokásokra utal, viszont a források alapján tudjuk, hogy milyen játékokat játszottak, és milyen játékokat használtak. És nem csak a gyerekek! Elsősorban a felnőttek játszottak.” E rész legértékesebb tárgya Aquincum páratlan zenei emléke, az orgona, amelynek bronzalkatrészei a tűzoltók egyesülete leégett székházának (ennek makettje is látható a kiállításon) pincéjéből került elő. Az Aquincumi Múzeumban őrzik a megszólaltatható rekonstruált példányt. Ugyancsak a magánélet szférájába tartoznak az formájával is közelít a mottó szerint feldarabolandó négyzethez. Egyedül a vershez logikailag igen, tipográfiailag viszont nem tartozó lábjegyzet billenti ki egyensúlyából a kompozíciót, azt állítva, hogy minden megírt vers csak hamisítványa valamiféle éteri ideának, a meg nem írt versnek. Ez az elbizonytalanítás radikálisan folytatódik a második költeményben, mely csupa kérdésből áll, a verset pedig a Juhász Gyulát megidéző „Nem tudom már” hagyja végleg bizonytalanságban. A harmadot lezáró Staceyt egy éjjel elrabolják egy mályvabokör alól c. vers pedig már nem is kecsegtet bizonyossággal. Minden sorát „mintha” kötőszó vezeti be, s a mondatok feltételes módjába a kompozíciót szinte szétfeszítve robban be: „STACEYT ELRABOLTÁK/ MINTHA MEGCSUK- LÓ TÉRDEKKEL / HALTUNK VOLNA MEG / EGY KÉPZELT LÍRA KEDVÉÉRT.” Ezzel a zárlattal az első harmad nagy koherenciáról tesz tanúbizonyságot. étkezési szokások. Ezek ránk maradt tárgyi emlékeit az ókor porcelánjának is nevezett terra sigiláta tál, kiemelkedő szépségű üvegedények és korsók képviselik. A kiállítás következő részében a római élet jól szemléltethető szeletét rekonstruálták, a vallást és a temetkezési rítusokat - azért láttatható ez erőteljesebben, mert a legtöbb épségben megmaradt tárgy a temetőkből, a sírokból került elő. Időugrással újabb korszak zárja a bemutatót. Epüógusként a római kor kicsit távoli befejezéseképpen a népvándorlás korába kalauzol el a tárlatanyag avarkorból származó maradványok bemutatatásá- val. Ennél a résznél Facsády Annamária az építkezési technikákra vonatkozó érdekességek nyomon követésére hívja fel a figyelmet. Arra, hogy a római korban a kő és a téglaépítkezés vált általánossá, az avarkor viszont visszatért a őskorban alkalmazott faszerkezetes építési módhoz. „A leleteket, amelyeket bemutatunk, Zsidi Paula tárta fel egy római ásatás során. Az avarok a római házakba, a római temetőkbe ásták bele házaikat. Amit lehetett, felhasználtak a római korból, ám érdekes módon a köveket nem.” r> A következő harmad hideg, merev világba kalauzol. „Arcomra fagyott csönd”, ill. „Holdkráterré dermedt csönd”, olvashatjuk az első két vers első sorában. Majd az Ah, a koncert, Uraim... c. verssel olvadni kezd a hidegség, „a mécses kanóca felhangol”, bár még „a kotta lúdbőrös, / a partitúra beleremeg”. A második harmad csaknem valamennyi verséhez „hőmérséklet” vagy intenzív fényjáték rendelhető'. Miközben a harmadot lezáró Aquüibritas c. vers továbbgondolja a Staceyt elrabolták...- ban felvetett problematikát. A felütés bizonytalan: az eddigi költemények állóképszerűségét irány nélküli mozgás töri meg, a vers a viszonylagost abszolutizálja, mikor utolsó sorába beemeli a relativitáselmélet képletét. Hogy ebből a helyzetből hogyan jutunk el az Epilógus nem mozduló világáig, nem írom ide. Olvassák el Fehér Sándor kötetét! Egyike a leg- meggondolkodtatóbbaknak a tavalyi verseskötetek közül. Judita Cermáková felvétele OLVASÓSAROK „maradok tisztelettel férfiszégyenemmel KOCUR LÁSZLÓ Minden provincia megőrizte az őslakosság alapsajátosságát.
