Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-08 / 56. szám, hétfő

10 Téma: a nőnap ÚJ SZŐ 2004. MÁRCIUS 8. KRONOLÓGIA A Nemzetközi nőnap gon­dolata először a századfordu­lón merült fel. Az iparosodó vi­lágban ez a terjeszkedés és nyugtalanság, a népességrob­banás és a radikális ideológiák időszaka volt. A következők­ben a legfontosabb események kronológiáját ismertetjük: 1866: A Nemzetközi mun­kásszövetség első kongresz- szusa határozatot fogadott el a nők hivatásszerű munkavég­zéséről, és ezzel nyíltan meg­kérdőjelezte azt a hagyo­mányt, mely szerint a nő helye kizárólag az otthonában van. 1889: Clara Zetkin július 19-én Párizsban, a Második In- ternacionálé alakuló kong­resszusán megtartotta első be­szédét a nők problémáiról. Hirdette a nők jogát a munká­hoz, az anyák és gyerekek vé­delmét és a nők széles körű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben. 1899: Hágában, Hollandiá­ban egy háború ellen tartott női konferencia jelentette a háborúellenes mozgalom kez­detét, mely a XX. században teljesedett ki. 1909: Amerika Szocialista Pártjának határozata szerint február 28-án szerte az Egye­sült Államokban megtartották az első Nemzeti nőnapot. A nők 1913-ig továbbra is febru­ár utolsó vasárnapján ünne­pelték ezt a napot. 1910: A Koppenhágában egybegyűlő Szocialista Inter- nacionálé alapította meg a nő­napot jellegében nemzetközi­ként, tiszteletadásként a nők jogaiért küzdő mozgalom előtt és segítségként az egyetemes női választójog kivívásához. A javaslat egyhangú támogatás­ban részesült a konferencia 17 országból érkezett több mint 100 résztvevője részéről, me­lyek között ott volt az a három asszony is, akiket elsőként vá­lasztottak meg a finn parla­mentbe. A megemlékezés dá­tumaként pontos időpont nem lett kijelölve. 1911: Az előző évben Kop­penhágában hozott döntés ér­telmében a Nemzetközi nőna­pot első alkalommal Ausztriá­ban, Dániában, Németország­ban és Svájcban ünnepelték meg március 19-én. Több, mint egymillió férfi és nő vett részt ezeken a gyűléseken. A szavazói és a tisztségvállalás joga mellett a munkavállalás, szakmai továbbképzés jogát követelték és azt, hogy szűnjön meg a munkahelyi megkülön­böztetés. Kevesebb, mint egy héttel később New Yorkban a tragikus „háromszögtűz” több mint 140 munkáslány életét oltotta ki. Ennek az esemény­nek jelentős hatása volt az USA munkatörvényeire. 1913-1914: Miután kétmil­lió orosz katona esett el a há­borúban, az orosz nők ismét február utolsó vasárnapját vá­lasztották, hogy „kenyérért és békéért” tüntessenek: A politi­kai vezetők ellenezték a tünte­tés időzítését, de a nők mind­ezek éllenére kitartottak. A többi már történelem: négy nappal később a cár lemondás­ra kényszerült és az ideiglenes kormány megadta a nőknek a szavazás jogát. Ez a történelmi vasárnap az Oroszországban akkor használt Juliánusz nap­tár szerint február 23-ára esett, az általában használatos Gergely-naptár szerint viszont március 8-ra. (i-t) Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet mától átfogó kampányba kezd a nők elleni erőszak visszaszorításáért A világon minden harmadik nőt vernek Vannak, akik idejétmúltnak tartják a nőnapot, a létre­jöttével kapcsolatos előzmények miatt, mások úgy vélik, a kommunizmus egyik csökevénye csupán. ÖSSZEFOGLALÓ Ám mégiscsak jó, hogy van egy ilyen nap. Talán figyelmezteti a fér­fiakat, hogy - legalább évente egy­szer - el kellene mondani a felesé­geknek, anyáknak, nagyanyáknak: nélkülük szürkébb lenne az éle­tünk, jólesik megcsókolni, megsi­mogatni őket. Átfogó kampány Idén az Amnesty International hívta fel a figyelmet a nőnapra egy hihetetlennek tűnő, megdöbbentő statisztikai adattal: a világon min­den harmadik nőt megvernek, vagy szexuális erőszakot követnek el rajta. Ezért a nemzetközi jog­védő szervezet épp mától átfogó kampányba kezd a nők elleni erőszak visszaszorításáért. Sawkat A. Choudhury, az Am­nesty International szlovákiai elnö­ke szerint a nőkön elkövetett erőszak országhatároktól, földré­szektől, vallási és politikai meggyőződéstől független jelen­ség. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy 15 és 44 éves kora között több nő hal meg családon belüli erőszak következtében, mint közlekedési balesetben, rákban és maláriában együttvéve. Sőt, 60 millió lánygyer­mek meg sem születik, mivel szüle­ik a magzat nemének megállapítá­sa után az abortusz mellett dönte­nek. Ez a tendencia főként Indiára és a moszlim világra jellemző, ahol a születendő gyermek neme presz­tízskérdés. Choudhury főként azért szkepti­kus, mert a női jogvédelmet ugyan több országban törvények szavatol­ják, de a törvények átültetése a gyakorlatba sokszor nagyon nehéz­kes, nem utolsósorban azért, mert a végrehajtó hatalomban megteste­sítői a leggyakrabban férfiak. Ázsiai pillanatkép Bangladesben annak ellenére sincs politikai egyenlőség a férfi­ak és nők között, hogy a minisz­terelnök és az ellenzék vezetője is nő. Ezt Salma Chaudhury mond­ta, aki a bangladesi Ain o Salish Kendra jogvédő és tanácsadó szervezet munkatársa. Az aktivis­ta elmondta, a parlamentnek ugyan tagja harminc nő, ezek azonban nem választás útján ke­rülnek be, hanem a parlament fér­fi tagjai választják ki őket. Chaud­hury kiemelte, az erőszak a patri­archális társadalomban gyökere­dzik; hazájában 24 bűncselek­ményből 10 nemi erőszak. A moszlim bíróság a világ több országában büntetésként alkal­mazza a megkövezést vagy a kor­bácsolást is. Ezek gyakran halállal végződnek. Tavaly Bangladesben harmincnégy nő vált a fatva áldo­zatává. Délkelet-Ázsiában gyakran előfordul, hogy a férj nincs megelé­gedve a hozománnyal, melyet a fe­leség családja adott. Ilyenkor az asszony megfélemlítésével, verésé­vel próbál kizsarolni többlethozo­mányt a családtól. Tavaly 281 üyen esetet regisztráltak, de ez vél­hetően csak a jéghegy csúcsa, so­kan tájékozatlanság, vagy az intéz­ményrendszer hiánya miatt nem kérik a hatóságok segítségét. A bangladesi rendőrségnek kü­lön műszava van egy szinte kizáró­lag csak nők ellen elkövetett, rend­kívül aljas bűncselekményre, ez pe­dig az Acid Violence, amit tartalmi­lag savval elkövetett bűncselek­ménynek fordíthatnánk, térsé­günkben egyébként ritkának mondható. Tavaly 340, zömmel fi­atal lány szépségét csúfították el örökre valamily maró anyaggal. A háborúk áldozatai Barbora Cemusková, az AI szlo­vákiai irodájának vezetője a hábo­rúk alatti és utáni helyzetet ele­mezte. Mint elmondta, általában férfiak harcolnak, ám a háború ál­dozataivá nők és gyerekek válnak, a menekülttáborok lakóinak 80 százaléka nő és gyerek. Az AI ada­tai szerint a jugoszláviai háború so­rán 20-50 ezer, míg a ruandai pol­gárháború alatt 250-500 ezer nőt erőszakoltak meg. Ennek ellenére a fegyveres konfliktusok idején el­követett nemi erőszak csak 1998- tól minősül háborús bűncselek­ménynek. Cemusková szerint fel­háborító az a jelenség, hogy az erőszakból gyakran az ENSZ béke- fenntartói is kiveszik a részüket. Szomáliából például ezért kellett kivonni őket. Az AI kampányának célja, hogy a jogegyenlőség hiányá­ra felhívja a figyelmet, és ráéb­ressze az egyes országok külügy­minisztereit, diplomáciai úton so­kat tehetnek a jogegyenlőségért. Ennek jegyében a múlt pénteken az erőszak áldozataira emlékező demonstrációt tartottak a külügy­minisztérium előtt, és petíciót ad­tak át Eduard Kukannak. (kcr) A családon belüli erőszak nem magánügy Egy kis családon belüli erőszakért nem kell Banglades- be mennünk, mondta lapunk­nak Jana Cviková, az Iniciatíva piata zena nevű, családon belüli erőszak ellen küzdő szervezet képviselője. A szervezetet hét szervezet alkotja, a Szlovákiai Nők Szövetsége, az Aspekt, az ESET - Erőszakmentes Csalá­dért Mozgalom, a Fenestra, a Választás Lehetősége, a Podisea és a Pro Família. Jana Cviková szerint Szlovákiában minden ötödik nő ki van téve a családon belüli erőszaknak. Ezért az el­múlt két évben nagyszabású kampányba kezdtek. A televízi­óban, a rádióban, a nyomtatott sajtóban és óriásplakátokon próbálták a törvényhozók és az állampolgárok figyelmét felhív­ni arra a tényre, hogy a családon belüli erőszak nem magánügy. A szervezet - amellett, hogy felvilágosító könyveket, temati­kus folyóiratszámokat jelentet meg - elsősorban krízishelyze­tekben levő, bántalmazott nők­nek nyújt segítséget. Honlapju­kon - www.piatazena.sk - több krízisszálló és tanácsadó központ címe is megtalálható, (kcr) A bántalmazott nők a krízisközpontokhoz fordulhatnak segít­ségért " (Képarchívum) Miért tűrik a nők az erőszakot? Számtalan oka lehet annak, hogy a nők miért tűrik az erősza­kot. íme néhány tipikusnak mondható indok: ♦ „Szeretem őt. Ha vele mara­dok, talán az iránta érzett szerel­mem majd megváltoztatja.” ♦ „Nem is igazi erőszak, amit ve­lem csinál, ki lehet bírni. Más nőknek sokkal rosszabb.” ♦ „Jobb, ha nem tud erről senki. Nem bírnám elviselni, ha kide­rülne, mit csinál velem.” ♦ „Megfenyegetett, hogy ha el­hagyom, utánam jön és megöl.” ♦ „Azt mondta, nem tud nélkü­lem élni, ha elhagyom, öngyilkos lesz.” ♦ „Biztos én tehetek róla, hogy így bánik velem.” ♦ „Úgysem tudok változtatni a helyzetemen. Ő az erősebb.” ♦ „A gyerekeknek szükségük van apára. Egy erőszakos apa is jobb a semminél.” Nem tiltja a törvény Az ENSZ, az Európa Tanács és az EU kidolgozta azokat a jogszabályi modelleket, me­lyekkel a kiszolgáltatott nők, ül. családtagok biztonsága fo­kozható. E normák alapján Eu­rópa szinte minden országá­ban büntetendő a családon be­lüli erőszak. Ám a világ 79 or­szágában nincs olyan rendel­kezés, mely a családon belüli erőszakot szabályozná, 127 or­szágban nem tütja törvény a szexuális zaklatást, (ke) Hatvanmillió lánygyermek meg sem születik, mivel szüleik a magzat nemének megállapítása után az abortusz mellett döntenek (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents