Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-05 / 54. szám, péntek

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 5. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 9. számában feltett kérdésre a helyes válasz: Dunaharaszti. E héten az 500-500 koronát Bakos József rozsnyói, Géczi Katalin zétényi és Fehér Terézia dunaszerdahelyi olvasónk nyerte. Gratulálunk! SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Rigoletto 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bol­ha a fülbe 19 KIS SZÍNPAD: Végre szabadon! 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Horrorra akadva 3 (amerikai) 16,18,20.30 MLADOSÍ: Good bye Lenin! (német) 15.30, 20 Zsaruk (svéd) 18 TATRA: Goodbye Lenin (német) 18, 20.30 AU PARK - PALACE: Mackótest­vér (amerikai) 14.10,15,16.10,17,18.10 Horrorra akadva 3 (ame­rikai) 15.40,17.40,19,19.40, 21 21.40 Rocksuli (amerikai) 15.30, 17.50 Hideghegy (amerikai) 14.20, 17.20, 20.20 Bolondos dalla­mok: Újra bevetésen (amerikai) 14.50, 16.50 Az utolsó szamuráj (amerikai) 16.30, 19.30, 20.30 Túl közeli rokon (amerikai) 16.20 Underworld (amerikai) 18.40, 21.30 A Gyűrűk Ura - A király visz- szatér (amerikai-új-zélandi) 16.40 Az Amazonas kincse (amerikai) 19.50, 22 Nagy Hal (amerikai) 14.40 Unalom Brünnben (cseh) 19.20, 21.50 Zelary (cseh) 18.20, 21.20 Good Bye Lenin! (német) 15.50,18.30,21.10 Barbárok inváziója (kanadai) 20.40 A tolvajok királya (szlovák-cseh) 17.10 TATRA: Horrorra akadva 3 (amerikai) 16.30, 18, 20 CAPITOL: Mackótestvér (amerikai) 16,18 Zelary (cseh) 19.30 ÚSMEV: Kém- kölykök 3-D - Game Over (amerikai) 16 Snowboarder (francia­svájci) 18,20 DÉL-SZLOVÁKIA MM— DUNASZERDAHELY - LUX: Mona Lisa mosolya (amerikai) 19.30 GALÁNTA - VMK: Snowboarder (francia-svájci) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Az utolsó szamuráj (amerikai) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Válás francia módra (amerikai-francia) 20 PÁRKÁNY - DA­NUBIUS: Istenek városa (brazil) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az Amazonas kincse (amerikai) 16.30,19 PLAZA: Apám beájulna (magyar) 14.30,18.30,20.30 A felejtés bé­re (amerikai) 16.15, 19.45 Getno (magyar) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 16.30, 20.15 Az ítélet eladó (amerikai) 14.15, 16.45, 19.30 Kém- kölykök 3-D - Game Over (amerikai) 14 Mackótestvér (amerikai) 13.45, 15.45, 17.15 Magyar vándor (magyar) 13, 15, 17, 19.30 Nagy Hal (amerikai) 15.30, 18, 20.30 Pán Péter (amerikai) 13.15 Pelenkás bajkeverő (francia-spanyol) 14.15,16.15,18.15,20.15 Túl közeli rokon (amerikai) 15.30,17.45, 20 Az utolsó szamuráj (ame­rikai) 14.30,17.30,20.30 A Pátria rádió kétnapos kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombat: reggel 7-től fél 12-ig a Hétről hétre c. zenés, publicisztikai magazinunkat hallhatják, Kamo- csai Imre szerkesztésében. A mű­sorban összeállítás hangzik el a parlament e heti munkájáról, EU- sorozatunkban a kulturális életet érintő kérdésekről lesz szó, a Pénz, piac, gazdaság rovat fő témája pe­dig a Hyundai autógyár szlovákiai beruházása lesz. Fél 12-kor kezdő­dik Miklósi Péter Délidő c. műsora, melyben arról lesz szó, miként ala­kulnak a női szerepek a családban, a munkahelyen és a közéletben. 12.10-től Szellők szárnyán címmel a február 13-án Szentpéteren rög­zített operettest első részét közve­títjük. 13 órától megismételjük a Téka január 21-i adását. 15 órakor a Kaland az élet c. műsorunkban beszélgetést hallhatnak a 60 éves Boráros Imrével. A16 órai híreket a Köszöntő követi, majd grammati­kai szabálytalanságainkról lesz szó 1 percben. 17.30-tól összefoglaljuk a nap eseményeit a Napzártában. Vasárnap reggel 7 órakor hírek­kel és sportösszefoglalóval indul a Pátria rádió műsora. 8.05-kor ka­tolikus műsorral jelentkezik a Vilá­gosság. 8.40-től havonta jelentke­ző komolyzenei fejtörőnket hall­hatják, Aki tudja, úja meg! cím­mel. A 9 órai hírek után: Egy hét Londonban - a brit politikai és kul­turális élet eseményeinek színes összefoglalója. 10 órakor hírek, sport, majd a legkisebbeket váijuk a Gyerekzsúrral, amelyben a törté­nelemről és a fociról lesz szó. 11 órától Lakatos Tamás kéri a hallga­tók figyelmét, az Ifjúsági műsor­ban megismerhetik Tompa Gabri­ellát, a fiatal újságírót, előzetest adunk a Határok nélkül fesztivál­ról, és kiderül, hogyan forgatta leg­újabb klipjét a No Name zenekar. 13 órakor a közép-európai nemze­tiségi stúdiók magazinja, a Térerő jelentkezik. 14 órakor hírek, majd Kaleidoszkóp, melyben a beszélge­tések ezúttal az 1848-49-es ma­gyarországi eseményekhez kap­csolódnak. Katona Tamás törté­nész Deák Ferenc alakját idézi fel, Czoch Gábor, a budapesti Teleki László Intézet Közép-Európai Ta­nulmányok Központjának vezetője a reformkori Kassa fejlődésével foglalkozik. 15 órától a Nevelők fó­rumában bemutatjuk a Dalton módszert, melyet a Dunaszerdahe­lyi járás néhány iskolájában már si­kerrel alkalmaznak. A 15.30-kor kezdődő néprajzi összeállításban I. és II. világháborús emlékeket és énekeket idézünk fel. A Köszöntő és Napzárta után 18 órakor fejező­dik be közvetítésünk. (Nyit.) A legendás Jászai Mari alakja elevenedik meg a Márai Stúdióban Monodráma egy nagy színésznőről (Képarchívum) „Jászai Mari az az ember volt, kinek Shakespeare darabot írhatott volna elol­vasásra, s az a színésznő, kinek szerepet eljátszásra. A végén már szobra volt önmagának s a koszorú magától nőtt lábaihoz” - írta Ignotus a Nyugatban 1926-ban, a színésznő ha­lálakor. JUHÁSZ KATALIN Babits Mihály verset írt hozzá, Revitzky Gyula pedig halálosan beleszeretett. Ám a nemzet szí­nésznője nem csak a kor művésze­ire, hanem politikusaira és kultúr- politikusaira is hatással volt, ha úgy tetszik, színigazgatókat és minisztereket tudott megbuktat­ni. Hat elemit végzett, mégis a legműveltebb színésznő hírében állt, lapokban publikált, rendsze­resen állást foglalt színházi ügyekben. Sokszínű, ellentmon­dásos, rendkívüli egyéniség volt, és az ilyen szinte vonzza a mo­nodrámaírókat. A monodráma ugyanis a belső konfliktusok, a külvilággal és saját magunkkal ví­vott harc, az önmagunknak feltett kérdések és válaszok terepe. Az erdélyi származású Kocsis István mestere ennek a műfajnak. Kassán Bolyai János, Bethlen Kata és Vincent van Gogh után, A megkoszorúzott című darabban Jászai Mari vívódásait is megis­merheti a közönség. Az előadás rendezője Beke Sándor, főszerep­lője pedig Cs. Tóth Erzsébet, aki­nek Zetyák György asszisztál né­mán és szolgálatkészen, ahogy azt egy diszkrét öltöztetőfiútól el­várhatjuk. Zetyáknak csak látszó­lag jutott jelentéktelen szerep, hi­szen a színésznő hozzá intézi „költői” kérdéseit, neki önti ki lel­ki szemetesládáját, és neki vallja meg mindazt, amit egy színházi öltözőben is kevesen hallhatnak. Ha ő nem lenne, a közönség szá­mára a monologizálás és az egész Cs. Tóth Erzsébet és Zetyák György helyzet is kevésbé emészthető lenne. A híres emberek magánélete már a húszas években is foglal­koztatta a közvéleményt, és ha a mai értelemben vett bulvársajtó nem is létezett még, a nézők azért akkoriban is szinte mindent meg­tudhattak kedvenceikről. A régi kedvencek pedig a mai színházkedvelőket is ér­deklik. Ki ne lenne kíván­csi például arra, miért nem lehetett a színésznő­nek gyereke, vagy arra, miként vélekedett kollé­gáiról. A legértékesebb gondola­tok viszont a nemzeti kultúra álla­potáról és a minőségi színház fon­tosságáról hangzanak el. Ráadá­sul a darab Jászai naplói, emlék­iratai alapján született, ezért biz­tosak lehetünk abban, hogy a színpadi szöveg híven tükrözi az egykor oly sokat megéljenzett nagy művészegyéniség gondolko­dásmódját. A kassai Thália Színház Márai Stúdiószínpada színházi öltöző­vé alakul át, a közönség egy ré­sze a színpadon ül, a többség pe­dig a nézőtéren, azaz nem körül­veszik a díszletet, hanem ketté- oszlanak, mint egy teniszmérkő­zésen. Ha tanácsolhatok valamit: akik nem csak Cs. Tóth Erzsébet hátára kíváncsiak, ne üljenek a színpadra. A helyzet természete­sen realista-naturalista színját­szást kíván, és Cs. Tóth Erzsébet­től meg is kapjuk az emberi lép­téket. Bár amióta a film kitágítot­ta a realizmus kereteit, a színpa­di színészeknek ugyancsak igye­kezniük kell, hogy ne tűnjenek „színpadiasnak”, vagy ha úgy tet­szik, teátrálisnak. Minél termé­szetesebben viselkedik valaki a deszkákon, annál többet elhisz neki a közönség. Nos, Cs. Tóth Erzsébetnek majdnem mindent el lehet hinni. Azt talán nem, hogy ő egy komoly hatalommal bíró, befolyásos nagyvilági dá­ma, azt viszont igen, hogy sebez­hető, érzékeny lélek, aki önmaga elől is menekül. A „levegőbe mo- nologizálástól” pedig ügyesen megmenti őt a már említett öltöztetőfiú. A közönség egy per­cig sem unatkozik, ami, bizony, nagy szó. Sőt, én a magam részé­ről még rövidnek is találtam a darabot, annak ellenére, hogy majdnem másfél órás, és szünet közbeiktatása nélkül került szín­re. Egy cselédlányból bölcs asz- szonnyá érett, művészi tapaszta­latait a világgal megosztani aka­ró nőt ismerhettem meg, akinek alakja valószínűleg úgy fog meg­maradni bennem, ahogyan Cs. Tóth Erzsébet életre keltette. Cs. Tóth Erzsébettől meg is kapjuk az emberi léptéket. Ma délután nyílik Szabó Ottó képzőművész kiállítása a komáromi Limes Galériában A néző fönnakad a hálóban KOVÁCS ÁGNES Az igazán tartalmas művészi al­kotások legmélyebb rétegeihez a befogadónak általában csak némi tudatos rásegítés révén sikerül kö­zelebb kerülnie. Ezért az alkotó primér célja sokszor a figyelemfel­keltés. Ehhez többnyire valami meghökkentőt kell produkálnia. Olyat, amely megállítja, és a mű elmélyültebb vizsgálatára készteti a nézőt. Szabó Ottó - akinek a komáro­mi Limes Galériában ma 17 órakor Behálózva címmel nyílik tárlata - szintén a fontiek végiggondolása révén jutott arra a következtetés­re, hogy új utakat kell keresnie: „A mozgóképek és az akciók világá­ban élőket ma már percekre sem lehet megállítani egy-egy falra szögezett vagy emelvényre emelt képzőművészeti alkotás előtt, amelynek a mondanivalója mé­lyen a felszín alatt rejlik, és nem azonnal érthető, mint például egy fogkrémreklám. Gondolkodni és elmerengeni valahogy nem na­gyon szeret a ma embere” - álla­pítja meg a mindeddig grafikus­ként és festőként ismert alkotó. Nem elegendő azonban felcsigáz­ni a figyelmet, arra is ügyelni szükséges, hogy a későbbiekben se lankadjon. Ez okból a japánok­nál a képek többnyire le vannak takarva: véletlenül se lehessen fu­tólag rájuk pislantani és megszok­ni a látványukat. E kettős kihívásnak próbált meg­felelni Szabó Ottó is, amikor meg­alkotta térgrafikáit. (A szokatlan szóösszetétel magyarázata önma­gában rejlik: grafika - térben elhe­lyezve.) Persze Szabó nem a klasz- szikus kétdimenziós rajzot helyez­te el a térben, hanem a rajz vonala­it, melyek közé a néző fizikailag is beléphet, és ekként maga is a mű részévé válhat. Szabó Ottó ujjnyi vastag drótokat vágott, hajlított, il- lesztgetett, hegesztett. A templom valamikori szentélyét behálózzák a lelógó, felfelé törekvő szer- teindázó vonalak. A színes reflek­torok fényének hatására pedig mintegy felmásznak a falra, és újabbnál újabb grafikai képeket al­kotnak. A háromdimenziós abszt­rakció minden szögből szemlélve más-más arcát mutatja. Megragad, és sokáig nem ereszt el. Szabó Ottó a rajz vonalait helyezte el a térben

Next

/
Thumbnails
Contents