Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-06 / 30. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR - HIRDETÉS 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA Szabadtéri tanácsüléseket hívna össze áprilistól Kolozsváron Gheorghe Funar polgármester, aki szerint a lakosságnak így alkalma nyílna választottak munka közben látni. Mint az erdélyi napilap írja, Funar az első ilyen jellegű ülést a Bocskai (Avram láncú) térre hívná össze. E célból a polgármesteri hivatal már beszerezte a szükséges piros, sárga és kék színű műanyag székeket és asztalokat (a román nemzeti lobogó színeinek megfelelően). A városháza napernyőket is vásárolt, ugyanebben a színkombinációban. Az üléseket Funar elképzelései szerint a város különböző terein tartanák. A szélsőségesen nacionalista, „magyarfaló” hírében álló Fu- namak az utóbbi években nemcsak politikailag szalon- képtelen megnyilatkozásai keltettek vihart Romániában, hanem képtelenebbnél képtelenebb „ötletrohamai” is. BELGA SAJTÓ Bármely EU-tagország állampolgárai beállhatnak katonának a belga haderőbe - közölte André Flahaut védelmi miniszter. A híres francia idegenlégió mellett - amelybe bármely országból jöhetnek az önként jelentkezők - mindeddig az EU-országok közül csak Nagy-Britannia, Spanyolország és Luxemburg engedélyezte külföldiek toborzását hadseregébe. Az új belga jogszabály ez év elején lépett életbe, s Flahaut szerint szeretnének is minél több külföldi EU-polgárt csábítani a belga haderőbe. FAMIGUA CRISTIANA A katolikusok hitének folytatódó gyengülése aggasztja Josep Ratzinger bíborost. A vatikáni hittani kongregáció 77 éves német vezetője, a bí- borosi kollégium dékánja ellenérzését fejezte ki a látványos misék kapcsán, amelyek szerinte „eltávolítják az embereket a templomoktól, miután a liturgiát gyakorlatilag a semmivel tették egyenlővé”. Ezzel összefüggésben nyugtalanságát hangoztatta a katolikusok egyre inkább mérséklődő hite miatt. „Tanúi vagyunk a csendes hitvesztésnek, amely nagyobb tiltakozások nélkül zajlik a keresztény világ nagy részében” - nyilatkozta Ratzinger. Az agg, megrendült egészségű pápa jobbkezének számító bíboros jelezte, hogy a katolikus egyházfő egészségi állapota javult. Megerősítette, hogy a pápát örök életre választják, s II. János Pál pápának nincs szándékában lemondani.- Idehaza is gyenge vagyok, és a népszerűségem is lankad.. (Pavol Jakubec karikatúrája) Megtörténhet, hogy egy második Khomeini ajatollah fog uralkodni Irakban És mi lesz a kurdokkal? Minden jel arra mutat, hogy Irakban a politikai események újfent a kurdok ellen fordultak. Legutóbb már terrorista merényletek célpontjai voltak, az áldozatok száma már százra emelkedett. RAOUF HALLO A kurdok több mint negyvenöt évig álltak hadban a bagdadi kormányokkal önrendelkezési jogaik eléréséért, de csak 1992-ben sikerült kivívniuk, a második öbölháború után. Akkor régi álmuk teljesült. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok segítségével biztonsági zónát hoztak létre a kurdok és az iraki hadsereg között. Ugyanakkor szabad választások révén föderális, regionális kormányt alakítottak, amely az iraki Kurdisztánt a mai napig kormányozza. A kurd nép jelenleg is azt óhajtja, hogy a föderális kurd kormány maradjon meg Irakon belül, nem óhajt önálló államként elszakadni. A szövetségi állam a bagdadi központi kormánnyal működne együtt, nem úgy, mint Szaddám idején, amikor a bagdadi diktátor nem ismerte el a regionális miniállamot. Ezért a kurd politikai pártok maguk hozták létre parlamentjüket, közigazgatási intézményeiket és a nélkülözhetetlen infrastruktúrát. A szövetségi megoldás nem nyerte el a szomszédos államok tetszését, és azt sem fogadták jó szívvel, hogy az iraki kurdok élete esetleg jobbra forduljon. Hiszen attól tartottak, hogy a kedvező megoldás hatással lehet saját kurdjaik életére, akik hasonló követelésekkel léphetnek föl. Ankara, Damaszkusz és Teherán hasonló forgató- könyvet képzel el a kurdokról, mint amely 1992 és 1996 között érvényesült. Ismét azon kezdtek mesterkedni, hogy keresztezzék az átmeneti kaki kormány elé terjesztett föderális tervet. A három kormány az iraki városokban az őket támogató kurd pártok révén már megkezdte a zavargások szervezését. Vissza akarják szorítani a kurdokat a hetvenes évek szintjére, szeretnék szétverni tizenhárom éve alakult államukat. A török és a szír vezetők nyíltan hangoztatják, hogy az iraki kur- doknak szerintük nincs joguk szövetségi államukhoz. Kirkuk- ban, Bagdadban és Bászrában tüntetések kezdődtek azzal a követeléssel, hogy az irakiak csak választások után dönthessék el, milyen kormánya legyen az országnak, és milyen formában. És a többségi arabok nem szavazhatnának a szövetségi államra. A kurdok szerint viszont az új iraki alkotmánynak rögzítenie kell a föderációs megállapodásokat. Ha a kurdokról van szó, az érintett török-perzsa és arab vezetők nyomban összeülnek, és azon mesterkednek, hogyan verethetnék le az iraki kurdokat. Nagy kérdés viszont, hogy miért kell félni a szövetségi államtól. Hiszen ilyenek működnek az USA- ban, Németországban, Oroszországban, Argentínában, Belgiumban, az emírségekben és sok helyütt másutt is. Sőt most Szudán is ezt a megoldást keresi. Az iraki nép hamar elfeledkezett a kurdok több millió áldozatáról. A legkegyetlenebb időszak Szaddám Húszéin kormányzása volt. Az egykori diktátor már a hetvenes években szabad kezet adott a török hadseregnek, hogy bármikor behatolhasson az iraki Kur- disztánba, és azt tegye, amit csak jónak lát. A bagdadi rezsim maga több ezer kurd falut törölt el a föld színéről, vegyi fegyvereket vetett be kurd városok ellen, 180 ezer kurdot deportáltak, a sorsuk a mai napig is ismeretlen. Több százezer kurdot élve eltemettek, több ezer kurd nőt megerőszakoltak, több ezer kurd gyereket eladtak a szomszédos arab országoknak, Szaúd-Arábiának és másoknak. Ezek után az iraki politikusok és a szomszédos kormányok ismét legalapvetőbb jogaiktól akarják megfosztani a kurdokat. Vajon miért fél mindenki annyira a kurdoktól? Ugyanis bármilyen kedvező változás menne végbe a Közel-Keleten, annak bármelyik szomszédos országban az ott élő kisebbségekre kedvező hatása lehetne. Tehát világos mindenki számára, hogy továbbra is az érintett kormányok törekvése sötétségben tartani kisebbségeiket. A gyors iraki politikai változások azt mutatják, hogy a vallás újra uralkodni fog az országban, a helyzet pedig kicsúszhat az amerikaiak kezéből. Megtörténhet, hogy egy második Khomeini ajatollah fog uralkodni Irakban. Lehet, hogy az amerikaiak megint nagyot hibáztak a Közel-Keleten? A szerző kurd újságíró Az új iraki alkotmánynak rögzítenie kell a föderációs megállapodásokat. KOMMENTÁR Érdemes a sajnálatra? TÓTH MIHÁLY Annak alapján, ahogy a hazai sajtó a szakszervezetek által rendezett aláírás-gyűjtési akciót kommentálta, majd a köztársasági elnöknek az államfőválasztás első fordulója és a népszavazás ugyanazon a napon történő megtartásáról szóló döntését fogadta, a messziről jött embernek az a téves benyomása támadhat, hogy a Szlovák Köztársaságnak olyan kormánya van, amelyért - bukása esetén - érdemes könnyet hullatni. Ne azok kritikája alapján értékeljünk, akik manapság a kétkoronás tejet és a kettőnegyvenes kenyeret sírják vissza. Némely kormánykoalíciós parlamenti képviselők, pártelnökök és miniszterek is úgy vélekednek, hogy a II. Dzurinda- kormányt a történészek nem bölcs országlásáról fogják emlegetni. Nem vitás, hogy egy kormány népszavazás eredményeként való megbuktatására tett kísérlet nem a legelegánsabb válságkezelési módszer. Már csak azért is báj nélküli, mert előre sejthető, hogy ennek a megoldásnak az (alap)törvé- nyességében kételkedők a kérdést - felülbírálhatatlan megválaszolásra - eljuttatják az alkotmánybírósághoz. Nem biztos, ez hozzájárul-e viszonyaink stabilizálásához. A gondolkodásbéli higiénia megköveteli, hogy feltegyem a kérdést: létezik-e ilyen helyzetben elegáns megoldás? Ha létezik, mi gátolja alkalmazását? A „létezik-e?” szónoki kérdésként is felfogható. De a politikai akarat megléte vagy hiánya kérdéseként is. Tudjuk, közéleti szereplőink melyik része tekinti politikai akarat függvényének a mocsarasodó válság megoldását. Végső soron ennek a következménye, hogy a Dzurinda elhasz- nálódottságát naponta hangsúlyozó koalíciós politikusok rendre visszahőkölnek, ha arról van szó, hogy válaszolniuk kellene Ivan Simko kormányfőcserét kezdeményező javaslatára. Aminek legalább fontolóra vétele az elegánsabb megoldás keresését jelentené. Miért talált süket fülekre Simko követelése? Jelentős mértékben azért, mert „lent”, Pozsonytól távol az alsóbb szintű struktúrák ellenzik az ilyen, szerintük indokolatlanul radikális megoldást. Ott szinte minden tisztséget - szinte már a portásétól a megyefőnökéig - párthovatartozás szerint töltöttek be. Kétségtelen, hogy a kormányfőcserének veszélyei is vannak azokra nézve, akik „ejtőernyősként” kerültek pozícióba. A pártvezetők váltig állítják, hogy a pártok alsóbb szinten ellenzik a nagy mozgásokat. Van ebben igazság; alsóbb szinten a pártok hangulatát szinte kizárólag „íróasztalban érdekeltek” határozzák meg. Szép lassan mo- csarasodik Szlovákia politikai struktúrája. JEGYZET Ami még megmaradt SZÁSZI ZOLTÁN Reggel nyolc. A miniatűr kávézó nyitás utáni hangulatban. Koccannak az első féldecik, zubogva tör elő a sör, a csapoló pult túloldalán türelmes sor. Néhányan inkább ülnek, várják a tempós kiszolgálást. Középkorú hölgy tipeg be, arcára fagyott mosollyal. Biccentve köszön mindenkinek, az asztalon heverő újságot méla undorral odébb tolja és vár. A pincér már nem is kérdezi, mit kér, automatikusan érkezik a három deci fehérbor. Harmatos pohárban. Hamutartó után néz a nő, rágyújt, aztán réveteg szemmel nézi a semmit. Nem beszélget senkivel, csak van, néz, apránként kortyolja a borát. Nem zavarja a szomszéd asztalnál politikáról vitatkozók beszéde, nem zavarja a csilingelő pénznyelő-pénznyerő játékgép, a mellette kicserélődő vendégek. A XX. század hetvenes évekbeli divatját viselve mint egy kövület mered a semmibe. Valami a régi méltóságából még megmaradt. Elegáns mozdulatainak vonala, a csillogó arany ékszerek kezén és fülében. A szeme azonban üres. Micsoda tragédia bujkálhat mögötte? Milyen sors zúzta ilyenné? Miért nem vesz a kezébe újságot, miért nem beszélget? Nem tudható. Olyan félelmetes élő szobra lett az apátiának, amitől még talán a szakorvos is megijedne. Egyre több ilyen arcot látni a kisvárosban. Nincs itt remény, nincs jó szó, mert semmilyen sincs. Hallgatás van, révület, három deci bor bűvölete, cigarettafüst és szomorúság. Reggel nyolckor a miniatűr kávézóban, ahová társalogni jártak egykor az«emberek, egyre több a halkan üldögélő, remény- vesztett ember. Akik őrizgetnek még valamit a régi méltóságból. De már elmondani sem tudják, kik voltak. Talán már nincs is kinek. Mindazt amit tudni szeretne az Európai Unióról, elmondjuk Önnek, ha ellátogat hozzánk EURO INFO CENTRUM Stefánikova 2, Bratislava (munkanapokon 8-tól 18 óráig) Euro Info UP 1475
