Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-02 / 26. szám, hétfő

8 ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 2. Magyar glóbusz Kiflit és sajtot is kapnak a szünetben az alapiskolás gyermekek, akiknek többsége éhesen jön el otthonról A romáknak hála nem szűnik meg a magyar kisiskola Teli gyomor és teli osztályterem (A Duna Televízió Híradójának felvétele) DUNA TV Örvénd. Magukat magyarnak valló romáknak köszönhetően nem szűnt meg a többségében magya­rok lakta erdélyi Örvénden az anyanyelvű iskola. Az első osztály­ba tízen járnak, mindannyian roma származásúak. Az iskola vezetősé­ge lépéseket tett annak érdekében, hogy a magyar szülők ne vigyék el máshová gyerekeiket tanulni. A falu 920 lakosának 70 százalé­ka magyar nemzetiségű. Az 1560- as évektől említik a dokumentu­mok az örvéndi magyar nyelvű is­kolát. Három éve folyamatosan bi­zonytalan a magyar nyelvű oktatás beindulása, mivel nagyon kevés a gyermek. Sok kisdiákot azért visz­nek a hét kilométerre lévő élesdi iskolába, mert az jobban felszerelt, és a szülők úgy gondolják, a gyere­keknek jobbak az esélyeik, mint a helybeli tanintézeten. A romák azért maradtak, mert nincs lehető­ségük az ingázásra. Ha a roma gye­rekek nem jöttek volna, nem lenne magyar első osztály. Az I-VIII osz­tályos iskola diáklétszámának 85 százaléka roma. A roma gyereke­ket, mivel sokan rossz anyagi kö­rülmények között élnek, az iskolá­ba vonzza a szaktárca kifli-sajt ak­ciója. Többségük éhesen megy is­kolába, a tanítók a nagyszünetben osztják ki nekik az ételt. Az intéz­mény vezetősége szakoktatók be­vonásával tánc-, kézimunka- és sportköröket szervezett a gyerekek iskolába csábítására és otthon tar­tására. Ennek köszönhetően jövő­re már csak egy iskoláskorú gyere­ket visznek az élesdi iskolába. Az utóbbi időben forgalomcsökkenés is tapasztalható Zavartalan a vízumkiadás az ungvári konzulátuson KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Ungvár. Nincs fennakadás a ví­zumigénylés és -kiadás meneté­ben, sőt január második felében némi forgalomcsökkenés is ta­pasztalható volt, nyilatkozta Viski János vezető konzul, hozzátéve: Ungváron az egyéni és a csopor­tos vízumkérelmek száma átlago­san napi hatszáz. Az említett forgalomcsökkenést legfőképp az jelzi, hogy azok, akik tegnap keresték fel az ungvári ügyfélfogadó irodát, már mára kapnak sorszámot. Decemberben többször is csak pár héttel későbbi időpontra szóló sorszámhoz lehe­tett hozzájutni, ami azzal volt ma­gyarázható, hogy az igénylők többsége még a karácsonyi és új­évi ünnepek előtt szeretett volna Magyarországra utazni. Viski Jánostól megtudtuk azt is, hogy a megyeszékhelyen eddig 35 ezer vízumot állítottak ki. Napon­ta 500-600 igénylésnek tesznek eleget, s változatlanul tartani tud­ják az öt munkanapos határidőt. Ugyanakkor sürgősségi esetek­ben, megfelelő igazolások bemu­tatásával azonnali vízumkiadásra is lehetőség van. Információink szerint a bereg­szászi ügyfélfogadó irodában megközelítőleg harmincezernél tart a kiadott .vízumengedélyek száma, azaz Kárpátalján már a 60 ezret is meghaladta az elkészült vízummatricák száma. Ukrán nyelven tanítanák a történelmet és a földrajzot Érezhető politikai nyomás KÁRPÁTALJA Nagyszabású ünnepséggel és a Macskajáték bemutatójával emlékeztek meg az Újvidéki Színház jubileumáról Harminc év - három korszak A három évtized előadásait Gavrilo Grujicsfényképei őrzik (Képarchívum) Ungvár. Ukrajna Oktatási és Tu­dományos Minisztériuma 2003. augusztus 20-i körlevelében java­solja: ha ezt a tanulók kérik, illetve adottak a szakmai-módszertani feltételek, a nemzetiségi iskolák­ban oktassák ukrán nyelven Ukraj­na történelmét és földrajzát, vala­mint a katonai előkészítőt. A mi­nisztériumi körlevél hátteréről, esetleges hatásairól dr. Orosz Ildi­kót, a Kárpátaljai Magyar Pedagó­gusszövetség elnökét kérdeztük. Ön szerint mire vezethető vissza a rendelet? A szóban forgó körlevél egyfajta hosszú távú programra utal. Kicsit úgy érzem, mintha visszatértünk volna az 1997-es állapotokhoz, amikor is a kárpátaljai magyar isko­lák számára egyfajta átirányításos oktatási technikát ajánlottak. Azaz, elemi szinten anyanyelven oktatták volna a más nemzetiségű gyereke­ket a nemzetiségi iskolákban, de a későbbiekben fokozatosan áttértek volna az ukrán nyelvű oktatásra. Akkor erőteljesen tiltakozott a szakma e megoldás ellen, hiszen ez elsősorban a kisebbségi jogok csor­bítását jelentené. A helyzet az uk­rán oktatás terén 1997 óta nem vál­tozott, a mai napig nem adottak a feltételek az ukrán nyelv hatékony oktatásához iskoláinkban. Szomo­rú, hogy éppen két olyan tantár­gyat javasolnak ukrán nyelven ok­tatni, amelyekhez igenis alapos nyelvi tudásra lenne szükség. Ha a szóban forgó elképzelést bevezet­nék, a diákok nagy része nem érte­né a tananyagot, nem beszélve ar­ról, hogy mind a földrajz, mind a történelem a nemzettudat-formáló tárgyak közé sorolható. BÁNYAVIDÉK! ÚJ SZÓ Nagybánya. Már megszokhat­tuk: mifelénk előbb megjelennek a különféle törvények, rendeletek, s csak mikor már alkalmazni kellene, akkor veszik észre az illetékesek, hogy hiányzik a szükséges techni­kai háttér. Ez történt az új elektro­nikus személyazonossági kártyák ki(nem)bocsátásával, s ez történik most az útlevél-kibocsátás módsze­rét szabályozó normák kapcsán is. A technikai háttér hiányából kifo­lyólag jelenleg szünetel az útlevél­kibocsátás. A helyzet szerencsére nem túl súlyos, ugyanis december Sokakat éppen az aggaszt, hogy ukránul tanítható lenne a történelem... 1994-ben, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola megalakulá­sakor az oktatási törvény kimond­ta: nemzetiségi káderképzésre le­het a főiskolai szakok indítását megszervezni. Főiskolánk eseté­ben tehát nem véletlenül esett a választás a történelem és a föld­rajz szakokra, hanem többek kö­zött azért, mert a minisztérium akkor a nemzetiségi káderképzés szempontjából ezeket tartotta fontosnak. Most viszont éppen azt ajánlja a szaktárca, hogy ezeket a szakokat tanítsák ukránul! Rá­adásul tudjuk, hogy oktatási in­tézményeinkben nincsenek olyan tanerők, akik az adott tárgyakat ukránul oktathatnák, ha lenne is erre igény. Az oktatásban azonban nem csupán szakmai érvek mentén születnek döntések. Valóban. Magam is úgy gondo­lom, hogy a szülők, pedagógusok, igazgatók racionálisan gondol­kodnak, és kevés iskolában jelent­kezhet igény arra, hogy minden feltétel nélkül vezessenek be uk­rán nyelvű oktatást. Viszont félni lehet attól, hogy a pedagógusok, illetve iskolaigazgatók politikai nyomásnak lehetnek kitéve, hisz jelenleg is sokszor érzékelek olyan, az igazgatókra és a pedagó­gusokra nehezedő nyomást, ami arra utal, hogy szorgalmazni fog­ják az adott kérdést. Nagyon re­mélem, hogy ez nem történik meg, illetve lesz erő a szülőkben, a pedagógusokban, hogy ésszerűen döntsenek tanévkezdéskor a gyer­mekek érdekeit nézve, az oktatás minősége, színvonala javára. folyamán országos szinten új, mo­dern gépekkel látták el az útlevél­osztályokat. Ezek a gépek alkalma­sak az új, biztonságos nyomtatási, beragasztási műveletek elvégzésé­re, valamint az előírt speciális tapa­dó felületek felvivésére. Ezek az út­levelek érvényességének a meg­hosszabbítása, a 14 év alatti gyer­mekek szülői útlevélbe való beírá­sa, és a román állampolgárok kül­földön letelepedése alkalmával ke­rülhetnek be az új útlevelekbe. Új­donság, hogy többé nem bocsáta­nak ki személyre szóló útlevelet a kiskorúak részére. Jelenleg folynak a gép beszerelési munkálatai. Harmincéves lett a múlt héten az Újvidéki Színház. A jubileum alkalmából a színház alapításának nap­ján, január 27-én Örkény István Macskajáték című darabját mutatták be Lász­ló Sándor rendezésében. MAGYAR SZÓ Az ötletes multimediális megol­dásokkal élő rendezés és Banka Lívia, Ábrahám Irén, Krizsán Szil­via, Ferenc Ágota f.h., Giricz Atti­la, Huszta Dániel f.h. kiváló színé­szi alakítása méltón ünnepelte a jeles napot. A bemutató előtt a színház ne­vében Gyarmati Kata dramaturg üdvözölte a hazai és magyaror­szági vendégeket és a szép szám­ban összegyűlt közönséget. László Sándor igazgató a színházról szólt, mely kijárta és kiállta a pró­bát és a semmiből templomot épí­tett. Branislav Pomoriski a városi kormány nevében üdvözölte az ünneplő színházat és az egykori városatyáknak is köszönetét mon­dott, hogy harminc évvel ezelőtt készséget mutattak a színház ala­pítására, melynek a több mint 150 előadása, kiváló színészei, fölmu­tatott eredményei bizonyították létét, és a város kulturális intéz­ményeinek egyik büszkeségévé nőtte ki magát. Kovács Frigyes, a szabadkai Népszínház magyar társulatának igazgatója azt kívánta, hogy az a hullámhegy, melyen jelen pilla­natban van az Újvidéki Színház egy hosszabban tartó időszak le­gyen. Reményét fejezte ki, hogy politikai okokból nem fog soha la­kat kerülni egyetlen színházra sem. A színésztársadalomnak pe­dig azt kívánta, hogy szorosabb legyen az együttműködés, és gyakrabban megszervezhessék az előadások cseréjét. Bálint Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke a magyar kormány nevében szólt, mondván: „A szakmában megke­rülhetetlen, meghatározó színházat ünnepiünk, mert szinte a megala­kulásától kezdve meghatározóként volt jelen az egyetemes színházi életben és a jugoszláv, a szerb szín­házi vüágban.” Meghatározó, sike­res és bátor, jó színház az Újvidéki Színház, szögezte le a HTMH elnö­ke. Végezetül bejelentette, hogy a jövőbeni sikerek megalapozásához a HTMH hozzájárul Franyó Zsu­zsanna, a jubüeumra kiadott köny­vének költségeihez, valamint ah­hoz, hogy még az idén lehessen sa­ját teherautója a színháznak. A bemutató előtt az előcsarnok­ban Bordás Győző megnyitotta Gavrilo Grujics színházi fotóiból készült kiállítását. Gavrilo Grujics volt az a fotós, aki az elmúlt har­minc éven át végigkísérte a szín­ház életét. Kezdve a Macskajáték­tól a Chicagóig gyakorlatilag min­den előadást megörökített. Gru­jics nem fotóriporter, hanem szín­házi fényképész, aki főpróbákon, bemutatókon és előadásokon is ott van és így tudja megragadni, azokat a pillanatokat, melyek a legjellegzetesebbek egy-egy elő­adásra, melyek alapján fel tudjuk idézni a harminc, huszonöt vagy néhány évvel ezelőtt látott elő­adást. Példaként hozta föl a Mockinpott úr című előadáson ké­szült fényképét, melyen Fejes György mint bohóc a fülébe dugja a két ujját. És ha a képre ránéz, pontosan föl tudja idézni azt az előadást, melyet harminc évvel ez­előtt látott. A jubileumi rendez­vénysorozat keretében szervezett tartalmas szakmai beszélgetés ele­jén Bordás Győző, a Forum Könyv­kiadó igazgatója ismertette a jubi­leumra megjelent két könyvet és felidézte az intézmény alakulásá­nak körülményeit és személyes él­ményeit. Bordás Győző egyike azoknak, akik végigkísérték a színház három évtizedét. A beszél­getést Franyó Zsuzsanna vezette, aki az Újvidéki Színház másságá­ról szólt, hogy az eddigi három év­tizedet három korszak határozta meg: a groteszk, a színpadi líra és a mozgásszínház. Nánay István Harag György rendezéseiről szól­va elmondta, hogy ebben a szín­házban szakított az addig megszo­kott színpadi miliővel, díszlettel. Megteremtette a Csehov-drámák- ra egyáltalán nem jellemző üres teret. A térrel fejezte ki azt az álla­potot, amelyben a darab szereplői élnek. Gerold László a meghatáro­zó színészegyéniségekről szólt. Pataki László, Nagygellért János, Fejes György, Ferenczi Jenő, Soltis Lajos, Bicskei István alakításait hozta föl példaként. Darinka Nikolic azt a szabadságot emelte ki, melyet ez a színház az akkori Jugoszláviába hozott és másféle esztétikájával a közép-európaisá­got csempészte be a térségbe. Elekes Botond, a Nemzeti Kul­turális Örökség Minisztériumá­nak képviselője elmondta, hogy a szép sikerek bizonyítják, hogy a színháznak minden oka meg­van az ünneplésre. A szakmai beszélgetés után az új nemzedék Mezei Kinga, Szorcsik Kriszta, Puskás Zoltán, Nagypál Gábor, Balázs Áron Harag György emlé­kének performance-szal tisztel­gett és az előtte elhangzott di­cséreteket ezzel a produkciójuk­kal is kiérdemelték. Egy színházi pillanat Erdman: Az öngyilkos című előadásból (Képarchívum) A kiskorúak már nem kapnak útlevelet Erdélyben Új gép lassítja a munkát

Next

/
Thumbnails
Contents