Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-28 / 49. szám, szombat
„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) CSALÁDI KÖR „A gazda pedig mond egy szivesjó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva azélet-ekéveL ” (AranyJános) 2004. február 28., szombat 8. évfolyam 9. szám A gyerekek közt magyar és szlovák anyanyelvű is van, az óvó nénik elmondták, hogy főleg magyarul folyik a társalgás, és ezt a gyerekét ide beírató szülő is tudja A Csodaország palotája egész évben nyitva áll Többéves készülődés, utánajárás, intézkedés, és tavaly ősztől teljes gőzzel üzemel Érsekújvárott a Csizmadia utcában Csodaország palotája. Igazából nem egy kacsalábon forgó, színes, tornyos épületről van szó, amint az a létesítmény nevéből esetleg következhetne. KIS PÉTER Csodaország palotája egy takaros kis családi házban bújik meg, ahol minden megtalálható ahhoz, hogy az ott játszadozó gyermekek igazi csodákat éljenek át. Halász Ágota, a Csodaország Polgári Társulás vezetője nem titkolja örömét, hiszen a többéves készülődés mára meghozta gyümölcsét. Maga a polgári társulás 2002 áprilisától létezik. Viszont több mint hét éve annak, hogy ő mint vállalkozó szeretett volna magánóvodát nyitni, ám az akkori iskolaügyi hivatal ehhez nem járult hozzá, mindenféle formai - főleg mondvacsinált - okokra hivatkozva. Igazából mindössze egy gond volt a magánóvoda tervezetével: az, hogy Ágota magyar nyelvű kis- ovit szeretett volna. Álma a Csodaországról sokáig megvalósítatlan maradt. Pedig az ismerősök egyre csak biztatták, hogy ne adja fel, hiszen van igény az ilyen intézményre a városban. Ám minden kísérlet kudarcba fulladt, mígnem jött a mentő ötlet, és többedmagával - szintén pedagógusok, óvónők - polgári társulást alakított. Onnantól kezdve minden megváltozott, a sikertelenségeknek is vége szakadt, pályázataik egyre több eredményt hoztak. Végül sikerült megvalósítani azt az elképzelést, hogy a kisovi egy bérelt harmadik emeleti lakásból kertes családi házba költözzön. Sok-sok munkával és nem kevés anyagi ráfordítással aztán az elhanyagolt, gazzal benőtt udvarú kicsiny porta igazi csodapalotává változott. A házikó kertjében csodaszép zöld pázsit virít még télen is, az udvar része a több mint 20 négyzetméternyi fedett terasz, ahol a gyerkőcök esős, sáros időben is vígan játszadozhatnak. A zöld gyepen csúszda, hinta, homokozó és megannyi kerti játékszer hívogatja az apróságokat. A kis házban két szoba, konyha, fürdőszoba, vécé és egy kicsiny hálószoba található.- Az egyik szobából lerekesztet- tünk egy kétszer kétméternyi területet, ahol sószobát szeretnénk üzemeltetni - meséli Halász Ágota. - Az ötletet egy Győr melletti óvoda internetes oldaláról szereztük, majd felvettük velük a kapcsolatot, és a tanácsaik alapján idén tavasszal mi is megnyitjuk a sószobát. A sószoba különleges, tengerisó-téglákkal kirakott és gyakran nedvesített helyiség, melyben ez a sós, párás levegő különösen jól hat a gyermekek immunrendszerére s főleg a légzőszervekre. Egyszerre nyolc-tíz fős csoport benn- tartózkodása lehetséges. A bent töltött időt az óvó nénik meseolvasással, énektanulással teszik érdekessé. Ottjártunkkor érdeklődve figyeltük, hogy a gyerekek közt magyar és szlovák anyanyelvű is van. Kérdésemre az óvó nénik elmondták, hogy a kisoviban főleg magyarul folyik a társalgás, és ezt a gyerekét ide beírató szülő is tudja. Ennek ellenére egyre többen vannak, akik teljesen szlovák nyelvű családból, közegből hozzák csemetéiket hozzájuk. Simunek Róbert, az egyik hároméves kislány, Melisa apukája így magyarázta mindezt:- A feleségem és én is csak amolyan konyhai szinten beszéljük a magyar nyelvet, kislányom viszont egyáltalán nem tud magyarul. Ezért nejemmel úgy döntöttünk, hogy nem árt, ha még az iskoláskor előtt ráragad egy másik nyelv. Itt játszva, megerőltetés nélkül sajátítja el a magyart, miközben semmilyen hátrányba nem kerül óvodás társaihoz képest, hiszen kiscsoportos foglalkozások vannak, az óvó nénik pedig mindkét nyelven kitűnően beszélnek. Sőt, miután Meliska egy kicsit megtanult magyarul, nem volt hajlandó egy ideig kiejteni a eh hangot. Nevettünk is rajta, amikor a eh betűs szlovák szavakban magyarosan h-t ejtett. A magyar szülőknek pedig éppen az tetszik, hogy a kisoviban a gyerkőcre ráragad a szlovák nyelv - természetesen alapszinten. Kedves látvány, mikor két csöppség játék közben egymással társalog, és tökéletesen megértik egymást, pedig egyikük magyarul, a másik szlovákul beszél. Nem csak gyermekmegőrző- A hétvégék sem telnek mindig program nélkül - mondja Halász Ágota, a kisovi mindenes vezetője. - Havonta rendezünk szabadidős programokat, ahová nem (A szerző felvételei) csak az ovi lakói, hanem testvéreik, barátaik is eljöhetnek. Ilyenkor van táncház, koncert, bábozás, gyöngyfűzés, karácsony előtt ajándékkészítés, farsangkor jelmezbál, persze, mindez sok-sok ajándékkal, meglepetéssel fűszerezve. Nálunk nincs nyári szünet, hiszen éppen ez az az idő, mikor a szülőknek legnagyobb gondot okoz gyerekük elhelyezése. Sőt, elvállalunk egy-két órás gyermek- megőrzést is. Az anyuka vagy apuka ezalatt elintézheti ügyesbajos dolgait, beszaladhat a fodrászhoz, a fitneszterembe, vagy éppen elugorhat bevásárolni, nálunk gyermeke jó kezekben van. És hogy Csodaország palotájában mennyibe kerül egy hónapra a csodákkal való találkozás? - Nem többe, mint a helyi bölcsődében - válaszolja Ágota. Egy hónapra átlagban háromezer korona. Természetesen az egy-két órás gyermekmegőrzésért akárcsak a hétvégi programokért, csupán jelképes belépő van. A Csodaország Polgári Társulás továbbra is pályázati úton szeretné biztosítani költségei egy részének fedezetét. Bejegyzett szervezetük megtalálható az adók 2%-ára igényt tartó szervezetek listáján, nevük szlovákul Krajina zázrakov obeianske zdruzenie. Halász Ágota a kisovi nevében hálásan köszöni a jóindulatú emberek támogatását. A legszebb női hivatás: óvoda vagy betegápolás, mert mindkettő szívvel teli egész embert kíván Pályaválasztásom története, avagy mindörökké óvodás MÁNYA ROZÁLIA Ez az az időszak, amikor sok családot érint a továbbtanulás kérdése. Saját pályaválasztásom emlékei jutnak eszembe, amit bizony már sok-sok évtizeddel ezelőtt éltem át. Kilencedikesek voltunk, amikor szembesültünk a kérdéssel, hogyan, merre tovább. Szüleim kikötése annyi volt, ha lehet, ne gimnáziumba menjek, inkább olyan szakiskolába, melynek végeztével, úgymond, kenyér lesz a kezemben. Sok választási lehetőség nem volt. Annyit tudtam, számokkal, nyomtatványok kitöltésével nem igazán szeretnék hosszú távon foglalkozni. Az ötlet tulajdonképpen iskolánk igazgatójától jött. - Te szereted a gyerekeket, nem akarsz óvónő lenni? - Persze hogy szerettem a gyerekeket, s minthogy volt egy húgom, sokat játszottam, babáztam is. Ezzel tulajdonképpen pályát is választottam. Elküldték a jelentkezési kérelmemet Lévára. Felvételizni az osztályfőnököm kísért el. Külön tehetségvizsgát akkor még nem kellett tenni, felvettek. A négy iskolai év gyorsan eltelt, a gyerekszeretet viszont a mai napig megmaradt. Érettségi után szülőfalumban helyezkedtem el. Változatlanul nagyon szerettem játszani és mesélni. Külön repertoárom volt mesékből. Köztük olyanok is, melyekkel egyétlen mesekönyvben sem találkoztam, nagymamám és édesanyám mesélték még nekem kiskoromban. A gyerekek között magam is örök gyerek maradtam. Óvodásaim nagyon szerettek, mi másra is, óvodásokra játszani, amikor is értelemszerűen én voltam az óvodás. A kislányok kicsit vitatkoztak, hogy ki legyen az óvó néni, aztán a győztes mesélni kezdett. Előtte szertartásosan leült a mesesarokban az óvó néninek kijelölt helyre, és kezdődött a produkció. A mesét gyakran meg kellett szakítani, mert valaki mindig rosszalkodott, meg még az óvó néni feje is fájt néha a zajtól. Nagy volt a derültség, amikor a szemüvegemet is fölkínáltam, mert az igazi óvó néniknek bizony már az is volt. Tudtam, kinek lesz kistestvére, milyen volt a születésnapi torta, hová mennek kirándulni, kiknek van gedájuk (kecskéjük), amiben még tej is van. Hogy Böskének hívják a Gergelyék tehenét, hogy a kettő után a két és fél következik, nem pedig a három, mert a Matyi csak két és fél éves. Hogy a nagycsoportos Bálint azért nagyobb a kiscsoportos Zolinál, mert a Bálint gyorsan született, a Zolika meg lassan. Egy időben a Béni minden hétvégén meginvitált magukhoz Jókai- bablevesre. Generációk jöttek-mentek, én maradtam. Tavalyelőtt aztán én is elballagtam. Van egy aktuális kedvenc idézetem még abból az időből, amikor lányregényeket olvastam, melyet előszeretettel szoktam idézni: A legszebb női hivatás: óvoda vagy betegápolás. Mind a kettő egész embert kíván és csak akkor ér valamit, ha nem csupán tudással és értelemmel, hanem szívvel is csináljuk. Igen, a legfőbb jó, amely a legsötétebb élethelyzetekben is eligazít, a hivatás. Azért azt a Jókai-bablevest kár, hogy nem kóstoltam meg! Jövőre már magunk olvassuk a Családi Kört (Fotó: Vári)
