Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-26 / 47. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 26. 22 Otthonunk A falakba épített szenzorok a lakók aktivitását, egészségi állapotát is figyelemmel tudják kísérni Nagy testvér figyel téged Pár éven belül automatikusan felismerhetővé válik a lakásba kerülő árucikk (Képarchívum) A zöld szín energiát ad és életerőt sugároz Amikor a harmadik évez­red otthonáról olvasunk, többnyire geometrikus for­májú lakóépületek és lak- berendezési tárgyak szol­gálnak illusztrációul. A va­lóság ennél kissé árnyal­tabb: valószínűleg nem a formák, hanem a technikai eszközök formálják át vég­képp a lakókörnyezetet. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A jövő lakhelyének számps ele­me már ma is megtalálható a kör­nyezetünkben. Elég, ha a biztonsá­gi rendszerekre, a kommunikáció­ra, a kép- és hanglejátszó rendsze­rekre, a háztartási gépekre gondo­lunk. A jövő házának építőanyagai szintén különbözni fognak kissé a ma használatosaktól - már amennyiben az ilyen irányú fej­lesztések eredménnyel járnak. A technológia olcsóbbá válásával ugyanis apró érzékelőket fognak beléjük építeni, az építkezés során pedig kis beépített kamerákkal szerelik fel az épületet. Ezek segít­ségével a komputerizált vezérlő- rendszer folyamatosan figyelni és követni tudja a ház aktuális fizikai állapotát: a hőmérsékletet, a pára- tartalmat és sok minden mást. Ezek az adatok egyrészt a használó (vagyis a lakó) számára is megjele­níthetők lesznek az akkor már szintén jutányosabban beszerez­hető képernyők vagy kivetítők se­gítségével. Másrészt - és ez a fon­tosabb - a rendszer ugyanezen ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Ha szigorúan csak az alvásra gondolunk, napi hat órát számol­va is életünk egynegyedét töltjük ágyban. Éjszakai pihenésünk so­rán minden a gerincoszlop körül forog, márpedig az emberek hat­van százaléka gerincproblémák­kal küzd. Az 50-60 évesek között már ritkaság a normális gerinc. A túl puha fekhely deréktáji fájdal­makat okoz, a túl kemény párná­zat káros feszültségeket kelt a test­ben, rugalmas felületen azonban a gerincoszlop a természetes alakot veszi fel. A pihenés minősége is fe­lelős egészségünkért, ezért az ágy megválasztása alapos körültekin­tést igényel. A hagyományos szimpla ágy há­rom fő szerkezeti elemből áll: az ágykeretből, a matractartóból és a matracból, amin alszunk. Az ágy­keret nem csak tartja az egész szerkezetet és a rajta fekvő(ke)t, adatok alapján el tudja majd vé­gezni saját maga „finomhangolá­sát”: például, hogy a ház vagy la­kás optimális módon gazdálkodjék az energiával, vagyis a lehető leg­kevesebbet használja el. Több fogyasztási cikkeket gyár­tó cég kísérletezik olyan áruazono­sító megoldással, amely a ma szo­kásos vonalkódot váltaná fel. Egy rádiófrekvenciás azonosító címke kerülne a ma használatos vonal­kód helyére, s ennek segítségével - szakemberek szerint pár éven be­lül - automatikusan felismerhető­vé válnék a lakásba be- vagy onnan kikerülő összes árucikk. Amikor a rendszer úgy ítéli meg, automati­de a szobának is meghatározó lát­ványeleme. A matractartó lehet lé­ces (egy- vagy dupla soros), faru­gós, spirálhálós. A statikai szere­pén túl biztosítania kell a matrac szellőzését, és jó, ha rugalmasan, az emberi test anatómiájához iga­zodóan más-más helyen biztosít keménységet. A rugalmas falécek­ből való rácstól és a fémsodronytól ugyanúgy elvárjuk, hogy ne nyiko­rogjon, ne recsegjen-ropogjon. A matrac lehet fémrugók sűrű szövedéke, szintetikus vagy ter­mészetes szivacs, préselt, vulkani­zált kókuszrostréteg, vagy ezek valamilyen kombinációja. A biomatrac fém nélkül és kizárólag természetes, állati vagy növényi anyagok felhasználásával készül. Előnye nyilvánvaló a szintetikus anyagúakkal szemben, hiszen pél­dául a gyapjú, a lószőr, a teveszőr közel áll az emberi bőrhöz, nem hoz létre elektrosztatikus teret, így nem akadályozza a természe­kusan felcsatlakozik a fogyóban lé­vő árucikk gyártójának weblap­jára, s leadja például az újabb dó­zis kutyatápra vonatkozó rende­lést. Ami ennél is cifrább: többek között belgyógyászok is gondol­kodnak olyan „lakóérzékeny“ kör­nyezet megteremtésén, ahol a már említett, beépített szenzorok, s a testen viselhető miniatűr számító­gépek a lakók aktivitását, szokásos tevékenységeit, étkezését, sőt egészségi állapotát (például a dié­ta betartását) is figyelemmel tud­ják kísérni. A folyamatos megfigyelésnek a fogyasztói iparban tevékenykedő cégek számára lehet még egy fur­tes bőrfunkciókat, tartósabbak, kevésbé dohosodnak. (A birka­gyapjú saját súlyának 30 százalé­káig képes nedvességet felvenni, anélkül, hogy nedvesnek érez­nénk.) Sok matracnak van nyári és téli oldala, vagyis az egyik oldala puha, meleg réteggel - gyapjúval - van bevonva, hidegben ez is nö­veli a komfortérzetet. A vízágy valójában vízzel feltöl­tött fűthető tartály, amelyet fek­helynek alakítottak át, abból kiin­dulva, hogy a vízfelület rugalmas­sága nagyban növeli a rajta alvó regenerálódó képességét. A mai többkamrás vízmatracok már nem okozhatnak árvizet a lakásban, a belső hullámzást lengéscsillapító tömlők akadályozzák. Ki kell pró­bálni, milyen érzés, de csak a kí­váncsiság olcsó. A 40 kilogramm súlyú kamasz­lány, vagy a 120 kilogramm súlyú felnőtt férfi természetesen nem azonos terhelést jelent a matrac­nak, és ezzel együtt az ágynak, ezt is figyelembe kell tehát venni a vá­sárlásnál. Mást választunk, ha fia­talabb, mást, ha idősebb, megint mást, ha ízületeivel beteg emberé lesz az ágy. Ha franciaágy kerül a hálószo­bába, az többnyire egy konstruk­ció, de két szimpla matrac is ke­rülhet egymás mellé. Utóbbi hasz­nosabb, hiszen mások az igények és a súlyviszonyok. Ha a haszná­lók egyike rossz alvó, forgolódása nem zavarja békésen alvó társát, hiszen annak matraca nem moz­dul meg. A helyszűke megfogta a terve­zők fantáziáját is, így ma a kana­csa üzleti hozadéka is. Ha ugyanis a számítógépes rendszer látja és követi a házban lakók tevékenysé­geit, egy idő után jó eséllyel azt is meg tudja jósolni, mit fognak csi­nálni akkor, ha a jelenlegi tevé­kenységüket befejezték. Ebből vi­szont a lakók olyan igényeire is le­het bizonyos következtetéseket le­vonni, amelyekről még ők maguk sem tudnak. Az említett érzékelők, kamerák és számítógépek megál­modói hangsúlyozzák, hogy mind­ezek a szerkezetek nem avatkoz­nak bele erőszakosan használóik életébe. Mégsem lehetünk bizto­sak abban, hogy mindenki feltétel nélkül örvendezni fog nekik, (lak) pék nagy része szétnyitható. Éj­szakára alvóhelyül is szolgálnak, állandó fekhelynek azonban csak kényszerből vegyük. Elsősorban a beteg ízületitekre vagy mozgásuk­ban korlátozott betegekre gondol­va készülnek motorral emelhető- süllyeszthető matracú ágyak, aszerint, hogy a vállunkat, csí­pőnket, lábunkat kívánjuk-e fel- jebb-lejjebb helyezni. Végül egy jó tanács: ha új ágyat vagy akárcsak matracot vásáro­lunk, legalább öt percig marad­junk rajta fekvő helyzetben, ve­gyük fel szokásos alvó pózunkat. Ennyi idő feltétlenül szükséges ahhoz, hogy eldönthessük, nem túl kemény vagy nem túl puha-e számunkra. Ne feledjük, a gerin­cünk az az oszlop, amelyen tes­tünk épülete nyugszik. Gerin­cünknek az sem mindegy, hogy milyen pózban alszunk. Nem pi­hen megfelelően az, aki a hátán alszik, mivel a gerinc alsó, derék­tájon lévő görbülete nem érintke­zik az ágybetéttel, nincs alátá­masztva, s a gerincnek ezt a sza­kaszát változatlanul terhelésnek tesszük ki. Ugyanezen okok miatt nem jobb a helyzet akkor sem, ha hason alszunk. A leginkább pi­hentető az embriópóz, sokan ösz­tönösen így alszanak. Ehhez for­duljunk az oldalunkra, hajlítsuk be térdünket, körülbelül 90 fokos szögben húzzuk fel lábainkat, és kissé behajlított karjainkat pedig közelítsük a fej irányába. Ebben a tartásban a gerinc alsó görbülete könnyen kiegyenlítődik, és a háti, valamint nyaki gerinc természe­tes ívei is megmaradnak, (lk) Készüljünk ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A tél színtelensége után sze­münk is szomjazza a színek látvá­nyát. A természet bölcsen, lassú fokozatossággal adagolja szá­munkra a korai fehér-rózsaszín pasztellárnyalatokon át a nyári vad, buja színkavalkádig. Minden kinyílik, a mezők is felveszik üde zöld ruhájukat. A zöld szín az er­dők, mezők képét hívja elő, innen fakad nyugtató, stresszoldó hatá­sa. A zöld energiát ad, életerőt su­gároz, a növényvilág színe. Nem mindegy azonban, hogy mely ár­nyalatáról beszélünk, és nem mindegy, hogy mely színekkel ke­rül kölcsönhatásba. A zöld átme­netet képez a sárga és a kék kö­zött, és éppúgy meleg hatású, mint hideg. Két alapszín összefo­nódása tehát, melyet keverhetünk úgy, hogy a végeredmény a sárgá­hoz álljon közelebb, de úgy is, hogy árnyalatában inkább a kéket tudjuk inkább felfedezni. Ha a sárga van benne túlnyomórészt, akkor üdeséget, nyugalmat sugá­roz. Minél több kéket keverünk hozzá, annál hidegebb hatást érünk el. A kékeszöld már-már a szellemi dimenziókat tárja elénk. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Míg néhány évtizeddel ezelőtt tetszőleges helyiségben a meny- nyezet középpontjában elhelye­zett világítótest játszotta a főszere­pet, addig mára a világításról alko­tott képünk sokkal árnyaltabb lett. A neoncsövek lakásban történő használatának divatja már elmúlt, de ma is elég lehetőség nyílik arra, hogy a szemnek bántó, erős fényű lámpákkal tegyük kellemetlenné az életünket. Egyes helyiségek­ben, például a konyhában, a dol­gozószobában vagy a fürdőszobá­ban koncentrált fényre van szük­ség, részben a balesetveszély elke­rülése, részben az ott végzett tevé­kenység hatékonysága érdekében. A fürdőszobában például a tükör erős, de tükröződéstől és valutás­tól mentes megvilágítása fontos ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Ha a régi ajtó repedéseiben megül a festék, nagy munkával ugyan kikapargathatjuk, de ha bennehagyjuk, és a felületét smirglivel elegyengetjük, tulaj­donképpen egy drága antikolási eljárást végzünk el. Ki ne látott volna már százszor átfestett, re­pedezett, öreg ajtókat. Ezt még egyszer átfesteni? Hiába, hama­rosan úgyis lepereg. Vagy az összes festékréteget lekaparni? Ez a lehetetlennek tűnő vállalko­zás meglepően szép és rusztikus eredményt adhat. Nem kell hoz­zá más, csak egy kis elszántság. Mielőtt munkához látunk, fon­tos, hogy meggyőződjünk róla, munkánk nem lesz hiábavaló. Ehhez egy kicsit meg kell kapar- gatni a festéket, és csak akkor ér­demes lehántani az összes mázo­lást, ha alul szép régi fát takar. Ha szerencsénk van, és szép, va­lódi fából készült az ajtó, ne ha­bozzunk tovább. A munkához a tavaszra Ha szürkével törjük meg, a lusta közönyt vetíti belénk, narancsszín mellett a legnagyobb világítóere­jével pompázik. A narancs és a zöld jól kiegészítik egymást, hisz a kettőben együtt megtaláljuk mindhárom alapszínt: a vöröset, a kéket és a sárgát. Persze a kettőt együtt csak módjával érdemes al­kalmazni, mert könnyen válik harsánnyá a hatás. Pozitív üzene­te tehát a zöld színnek az önálló­ság, a kitartás, a megbízhatóság, és a már említett megnyugvás, amit elsősorban a természetben előforduló árnyalatai hívnak elő, és amelyek regenerálnak, új ener­giát adnak. Racionálisabb oldalra váltva elmondhatjuk, hogy ottho­nunkban a zöld színt bárhol nyu­godtan alkalmazhatjuk, akár ki­egészítő színként bútorokon, tex­tíliákon, vagy nagyobb felülete­ken is. Kísérletezhetünk a falak zöldre festésével is, a hatás csak jó lehet, gondoljunk az angolos szo­babelsőkre: hányszor láttunk szinte zöldbe csomagolt helyisé­geket. Gyerekszobákat szokás még világos árnyalatára festeni ott, ahol nem akarunk se túl lá­nyos, se túl fiús hatást elérni, (lak) mind a borotválkozás, mind a szé­pítkezés érdekében. Ugyanakkor érdemes egy szórtabb fényű „sem­leges” világítótestet is elhelyezni, amely viszont a fürdőkádban teszi kellemessé a tartózkodást. Köz­helyszámba megy, hogy a dolgo­zószobában az íráshoz vagy olva­sáshoz jobbkezes ember esetében balról érkező közvetlen fényfor­rásra van szükség. A konyhában hasonló a helyzet, mint a fürdő­szobában: a figyelmet igénylő fog­lalatosságokhoz akár hideg tónu­sú, de mindenképp erős megvilá­gítás kell, míg az általánosabb te­endőhöz általánosabb jellegű fény szükséges. Ha a konyha étkező­ként is funkcionál, hasznos (sőt ét­vágygerjesztő) lehet egy függő­lámpa, amely az asztal közepén lé­vő étkeket világítja meg, lehetőleg melegebb tónusú fénnyel, (vt) először is szükségünk lesz egy hőlégfúvóra. Nem kell megriad­ni, semmi nem gyullad fel, hi­szen az erős hő hatására az ajtó­felületen lévő festékréteg gyor­san összeugrik, és szinte magá­tól pereg le a fáról. Ha az idők során az ajtó különböző elemei kicsit elcsúsztak egymástól, és az összetartó festékréteg eltávo­lítása után ez még zavaróbb, nyomhatunk a repedésekbe egy kis faragasztót, vagy a megta­padt festékkel azonos színűre festett tapaszt. Ha a fa árnyala­tán esetleg változtatni szeret­nénk, pácolhatjuk, így akár va­lamilyen színt is adhatunk a fá­nak. Ennek a színezési eljárás­nak az a lényege, hogy a fa ere­zete, struktúrája a pác alatt is látható. Ha az eredeti színnel elégedettek vagyunk, a pácolás elmaradhat, de a konzerválás, a fa állagának megóvása nem. Er­re a célra a legmegfelelőbb egy színtelen lakk, melyet egyszerű­en ecsettel vihetünk fel. (o) A túl puha fekhely deréktáji fájdalmakat okoz (Képarchívum) Mást választunk, ha fiatalabb, mást, ha idősebb, megint mást, ha Ízületeivel beteg emberé lesz az ágy Kerüljük el a hosszú, álmatlan éjszakákat Nem mindegy, hogy milyen lámpát használunk Vigyünk fényt a lakásba Akkor hántsuk le a mázolást, ha szép régi fát takar Öreg ajtók újjászületése

Next

/
Thumbnails
Contents