Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-24 / 45. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 24. Riport 15 Vezekényben egy helyi vállalkozó az önkormányzat éberségét kijátszva jutott községi telekhez, az ügy főszereplői egymásra mutogatnak Eladták a búcsú helyét is A Galántai járásban lévő község, Vezekény lakosai felháborodtak, amikor megtudták, a szomszédos parcellával együtt eladták azt a nyilvános parkolóhelyet is, ahol a községi búcsú idején a körhintát és egyéb látványosságokat szokták felállítani. Bár községi tulajdonról volt szó, a képviselőtestület tagjai is csak utólag szereztek tudomást az eladásról. GAÁL LÁSZLÓ „Először csak arról volt szó, a község egy magánszemélynek eladja a falu közepén lévő, bekerített, parkosított parcellát - kezdi a történetet Vicsápi László, a szóban forgó telek mellett álló étterem tulajdonosa. - Petrovic Zoltán azzal a céllal akarta megvásárolni ezt a területet, hogy ott gyógyszertárat építsen. A képviselőtestület még tavaly jóváhagyta, hogy a parkot eladják. De mire sor került az eladásra, az adásvételi szerződésben már nemcsak a park, hanem a mellette lévő lebetonozott gépkocsiparkoló is szerepelt, pedig arról a testületi ülésen egyetlen szó sem esett.” Vicsápi László úgy tudja, a pol- • gármester, Toncko Miklós a vevőre bízta, hogy becsültesse fel és méresse ki az eladásra kerülő községi területet, így kerülhetett eladásra mindkét telek. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy a vevő már nemcsak gyógyszertárat, hanem büfét is akar ott építeni. Ez utóbbi persze a szomszédos vendéglőtulajdonosnak kellemetlen konkurenciát jelentene, ám ő állítja, nem emiatt akarta nyilvánosságra hozni az ügyet: „Én csak azt akartam, hogy a falu lakossága is tudomást szerezzen arról, hogyan gazdálkodik a polgármester a község vagyonával. Mert a parkoló nemcsak búcsúkor szolgál a falunak, hanem a közeli tehergépkocsi-javító és a építőanyag-kereskedés ügyfelei is itt parkolnak.” Se ki, se be A Jakócs családnak sokkal komolyabb gondja származik a parkoló eladásából. Ők tavaly építettek házat a park melletti telken, és a kapujuk a parkolóra nyílik. Ezen keresztül vezet az egyetlen kijárat a hátsó udvarukból és a kertjükből. Ha az új tulajdonos gondol egyet, és mint magánterületet bekeríti a parkolót, Jakócsék nem tudnak majd gépkocsival kijutni a saját udvarukból, nem állhatnak be járművel a kertbe. „Mielőtt építkezni kezdtünk volna, 2002 májusában a polgármestertől megkérdeztük, nyithatunk-e bejáratot a parkoló felől - idézi fel a két évvel ezelőtti eseményeket Jakócs Mónika. - A polgármester beleegyezett, és a képviselőtestület is jóváhagyta, de hiába kértünk erről már többször is írást, máig nem kaptunk. A tervrajzba azonban, amely alapján az építkezési engedélyt kiadták, a kaput úgy rajzolták be, hogy a parkolóra nyílik. Ha nem hagyták volna jóvá, nem így építettük volna a házat, de most már nem is tudjuk máshová tenni a kaput, mert a másik oldalon nem fér el olyan kijárat, amelyen autóval is ki lehetne menni” - méltatlankodik a fiatalasszony. Trafikgondok A legnagyobb gondot a parkoló eladása jelenti, de a parkeladás körül is akadnak problémák, mégpedig az ott álló újságárusbódé miatt. Tulajdonosa, Oravec Krisztina 2002 októberétől működteti a trafikot, azóta bérli a községtől a területet, amelyen a bódé áll. Miután megtudta, hogy a parkot egy magánszemély a- karja megvásárolni, tavaly szeptemberben kérvényt nyújtott be a helyi önkormányzathoz, hogy szeretné megvásárolni a parknak azt a részét, amelyen a boltja áll. „A kérvényemet a legközelebbi képviselőtestületi ülésen is megvitatták, ahol jelen volt a vevő, Petrovic úr is. Beleegyezett a képviselők döntésébe, akik egyhangúlag elfogadták a kérvényemet. A döntés szerint Petrovic úr, amint megszerzi a tulajdonjogot, köteles nekem eladni a kérvényemben vázolt területet, mégpedig olyan négyzetméterenkénti áron, amilyenért ő megkapta” - tájékoztatott Oravec Krisztina. Hibázott a polgármester is Természetesen Toncko Miklós polgármestert is megkerestük, hogy tőle kérjünk választ a felvetődött kérdésekre. A parkoló eladásával kapcsolatban elismerte, az adásvételi szerződést, amelyben vevőként Petrovic Zoltán felesége, Nora Petrovic volt feltüntetve, ő írta alá, de abban a meggyőződésben, hogy abban csak a képviselőtestület által is jóváhagyott park területéről van szó. Nem vette észre, hogy a szerződésbe a parkoló parcellaszáma is be van írva. „Azt a hibát követtem el, hogy nem néztem jobban utána a dolgoknak, engem is megtévesztettek, abban a tudatban voltam, hogy csak a bekerített parkrészt adtuk el” - állítja. Azt is elismerte, hogy Jakócsék kérése jogos, nem maradhatnak kijárat nélkül. „Nekem nincs más kiutam, mint mindent megtenni, hogy a parkolórész újra visszakerüljön a község tulajdonába.” Az újságosbódéval kapcsolatban elmondta, valóban kötelezték az új tulajdonost, hogy Oravecnénak eladja a kért területet. Kérdésünkre az egyik községi képviselő, Karácsony Imre is megerősítette, hogy a képviselőtestület valóban csak a park eladásáról tárgyalt, azzal, hogy ott gyógyszertár épülne, a parkolóról azonban szó sem volt. Azt is megerősítette, hogy a képviselők megszavazták, a telket, amelyen az újságosbódé áll, az új tulajdonos azon az áron köteles eladni a bérlőnek, amelyen ő megvásárolta. A jegyzőkönyv szerint... Lehetőségünk volt betekinteni annak a képviselőtestületi ülésnek a jegyzőkönyvébe is, amelyen a kérdéses közterület eladásáról tárgyaltak. A jegyzőkönyvben ez áll: „A polgármester tájékoztatta a képviselőket, hogy a becsüs felértékelte a területet, amelyet Petrovic úr kíván megvásárolni, és a parkosított, körülkerített területet 30-36 ezer koronára becsülte.” Ebből, ugye világos, hogy a képviselők csak a park eladását vitatták meg. A jegyzőkönyv következő bekezdésében már az áll, hogy a községi képviselőtestület jóváhagyta az ingatlaneladást a 106. számú, 874 négyzetméteres parcellára és a 107/1 számú, 301 négyzetméteres parcellára, összesen 38 500 koronás vételárért. Vagyis ugyanazon az oldalon a 107/1 parcellaszám alatt már a parkolót is bejegyezték. Hogy ez hogyan lehetséges, arra a polgár- mester sem tudott választ adni. A választ a jegyzőkönyv írójától kaptuk meg: a parcellaszámokat utólag a telekeladás jogi részét intéző községi jogász kérése alapján írta be a jegyzőkönyvbe. Hogy miért, arra természetesen a község jogászától kértünk választ. Ö azt állítja, a jegyzőkönyvbe nem íratott be semmit. Igaz, hogy ő készítette az adásvételi szerződést, de ő azt a kapott adatok alapján állította össze, és csak azért felel, hogy a szerződés jogi szempontból megfelelő legyen. Mint mondta, az már nem az ő feladata, hogy utánanézzen, a képviselőtestület jóváhagyta-e az eladást. Szerinte a hiba ott történt, hogy Petrovic úr tévesen tájékoztatta a polgármestert, amikor nagyobb területet méretett ki, mint amekkorában megegyeztek. Vicsápi László: Minden évben itt tartják a búcsút, a patika a mögötte lévő parkban lenne Mi természetesen Petrovic Zoltán véleményét is szerettük volna kikérni, ő azonban elzárkózott a nyilatkozat elől, mondván, a területet kifizette, a tulajdonlap a felesége nevén van, és arról egy újságíróval nincs mit tárgyalnia. Újra terítéken a gondok Miután kiderült a turpisság, a legközelebbi, február 9-ei képviselőtestületi ülésen - ahol lapunk szintén jelen volt - újra megvitatták a problémát. Toncko polgár- mester tájékoztatta a képviselőket, személyesen többször is felkereste Petrovic Zoltánt, hogy megbeszélje vele, hogyan lehetne megoldani, hogy a parkoló újra visszakerüljön a község tulajdonába, és erről rendkívüli képviselőtestületi ülésen Petrovic úr jelenlétében is tárgyaltak. Az új tulajdonos akkor időt kért, hogy a dolgot meg vitathassa a feleségével, és azt mondta, majd a képviselőtestületi ülésen ad választ, ahol a szóban forgó telek hivatalos becslési iratait és geometriai terveit is bemutatja. Meg is jelent a hétfői ülésen, de amikor az említett iratokat kérték tőle, ő elsőként egy négyszáz aláírást tartalmazó petíciós ívet mutatott be. Ugyanis olyan kérdéssel gyűjtött aláírásokat a falu lakosaitól, akarnak-e gyógyszertárat Vezekényen? Ezt a félrevezetést azonban Székács Erika alpolgármester határozottan visszautasította: „Arról soha szó sem volt, hogy valaki ellenezné a patikát, hozzám meg már úgy csengettek be az aláírásgyűjtők, hogy a képviselők ellenzik a gyógyszertárat. Ne tessék kiforgatni a szavunkat!” Petrovic Zoltán az ülés résztvevőinek a terület tervrajzát is bemutatta, ám a község főellenőre első látásra megállapította, hogy ez nem a kért geometriai terv, csupán egy helyzetrajz, ami nem tekinthető hivatalos dokumentumnak. Az is hamarosan kiderült, hogy a büféről szóló szóbeszéd sem alaptalan. Petrovic azt mondta, a parknál nagyobb területre azért van szüksége, mert ott nemcsak patikát, hanem orvosi rendelőt és büfét is akar építeni. „Csak azért, hogy ha valaki gyerekkel jön az orvoshoz, legyen hol egy nápolyit vennie, vagy megihasson ott egy kávét” - érvelt. Annyit ígért, hogy a tervezővel megpróbálják úgy elhelyezni az épületet, hogy a 15 méter széles parkolóból „csak” 6-8 métert építsenek be, a többit szabadon hagyják. „De a falunak vissza nem adok semmit!” - jelentette ki. A főellenőr szerint Jakócsék számára még ez sem lenne megoldás, mert mivel az adásvételi szerződésbe nem foglalták be dologi teherként azt, hogy az új tulajdonos köteles szabad kijáratot biztosítani a telkükről, ő Jakócs Mónika: Ha annak idején nem hagyjákjóvá a kérésünket, máshogy helyeztük volna el a házat (Szőcs Hajnalka felvételei) bármikor lezárhatja a telkét, és akkor a szomszéd nem használhatja a saját kapuját. A trafik tulajdonosa, Oravec Krisztina a képviselők jelenlétében tette fel a kérdést a tulajdonosnak, hajlan- dó-e neki a dohánybolt üzemeltetéséhez kért területet olyan áron eladni, amilyenért ő a falutól megkapta. Peterovic Zoltán erre azt válaszolta, igen, de ha többet kínálna, azt is elfogadja. Az egyik képviselő arra volt kíváncsi, hogyan lehetett megkötni az adásvételi szerződést a parkolórészre, és főleg hogyan jegyezhették azt be a kataszteri hivatalban anélkül, hogy azt a képviselő-testület jóváhagyta volna? Ráadásul az a jegyzőkönyv, amelybe furcsamód utólag mindkét parcella száma bekerült érvénytelen, hiszen azt a hitelesítők máig nem írták alá. A kérdésre az alpolgármester asszony adta meg a választ: „Mivel akkor még megbíztunk Petrovic Zoltánban, és a polgármester éppen a kultúrház felújítása körüli intéznivalóval volt elfoglalja, a vevőt bíztuk meg, hogy becsültesse fel és méresse ki azt területet, amit a képviselők megszavaztak. A kataszteri hivatalban a park és a parkoló egy tulajdonlapon van bejegyezve, Petrovic ezt használta ki, és mindkét parcellát felbecsültet- te és kimérette. A község jogásza pedig ennek a becslésnek az alapján készítette el az adásvételi szerződést.” Megegyezésben bízva Az ülésen elhangzott, azért is sürgős volt az adásvétel megkötése, mert a vevő azt állította, ha itt nem kapja meg a kért telket, akkor a szomszéd faluban, Tallóson építteti fel a gyógyszertárat. A főellenőr megjegyezte, az adásvétel jogi szempontból érvényes, és ha nem tudnak megegyezni az új tulajdonossal, az önkormányzat már csak bírósági úton követelheti vissza a parkolót. Az egyik képviselő egy nagyon egyszerűnek látszó megoldást is felvetett: amennyiben Petrovic nem hajlandó visszaadni a telket, egyszerűen ne adják ki neki az építkezési engedélyt. Csakhogy ennek is van egy hátulütője: a lakosok ezt esetleg úgy értelmezhetnék, hogy az önkormányzat a patika építését akadályozza. Habár Petrovic Zoltán a képviselőtestületi ülésen nem mutatkozott túlságosan megértőnek, a polgármester és a képviselők mégis bíznak abban, hogy sikerül peren kívül, a falunak is elfogadható megegyezésre jutniuk.
