Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-24 / 45. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Minek gyötrőd maga, haverkám? Ha nincs olyan vezetőtök, aki lefizeti az ellenfelet, akkor úgy­sem tudtok győzni! (Peter Gossányi rajza) Václav Klaus cseh köztársasági elnök újabb támadást indított a Vatikán ellen Huszita kontra katolikus TALLÓZÓ ERDÉLYI SAJTÓ Vasile Soporan Kolozs me­gyei prefektus felszólította „az illetékes szerveket”, hogy járja­nak el a Wass Albert emlékére rendezett felolvasómaraton ügyében. Az akció - amely egy­ben Guinness-féle világrekord­kísérlet is - a világ 17 pontján egyszerre zajlott 24 órán át, mégpedig Erdélyben, Magyar- országon, a Felvidéken és Kár­pátalján, valamint az Egyesült Államokban. Csakhogy Wass Albert személyével kapcsolato­san eltérő álláspontot vall az erdélyi magyarság és a hivata­los Románia. Ez utóbbi hábo­rús bűnösnek tekinti őt, a ro­mániai magyarság viszont ko­holt vádnak tartja ezt, elutasít­va a híres erdélyi író ellen a há­ború után politikai elfogultság­ból „megrendelt” halálos ítéle­tet. Az Erdélyi Krónika kérdé­sére, hogy a Kolozs megyei rendőr-felügyelőség indított-e vizsgálatot az ügyben, Adrian Marian szóvivő kijelentette: nem tud olyan történésekről, amelyek esedeg érdekelték volna őket. A résztvevők vi­szont jelezték: néhányszor fel­figyeltek egy bőrkabátos sze­mélyre, aki különböző ürü­gyekkel a maraton ideje alatt többször is megfordult a hely­színen. A Romániai Magyar Szó még a maraton előtt idézte Lazar Ladariut, a marosvásár­helyi Cuvantul Liber napilap főszerkesztőjét, a szélsőséges nézeteiről közismert költőt, aki neofasiszta szervezeteknek ne­vezte a felolvasást szervező if­júsági egyesületeket. LIDOVÉ NOVINY Medgyessy Péter javaslatá­val (a magyar pártok állítsa­nak közös jelöltlistát az EP- választásokon) foglalkozik a lap jegyzetírója. Lubos Palata szerint ha nem lett volna Mi­los Kuzvart esete (cseh EU- biztosjelölt, aki lemondott), akkor a hét legnagyobb buta­ságáért folytatott versenyt a magyar miniszterelnök nyeri, azzal hogy visszahozná a nyolcvanas évekbeli választá­si gyakorlatot, (-kés) Helyreigazítás Tegnapi számunk ötödik olda­lán a beírónő hibájából értelemza­varó hiba került Bathó Hubert Vissza a régi orvosokat! című cik­kébe. A szövegrész helyesen: Az első cikkre másnap reagált Fehér Miklós, Nyitra megye önkormány- zári alelnöke, aki szerint „többen önös érdekből léptek be az MKP helyi szervezetébe”. Majd megvá­dolta Szabó Kamiik. Az érintettek szíves elnézését kéijük. (ú) Václav Klaus újabb, kitűnően időzített, mérta­ni pontosságú belpolitikai húzásának tartják Prágá­ban, hogy a cseh államfő nyílt és éles támadást inté­zett a cseh-vatikáni szerződés ellen. KOKES JÁNOS Klaus azt állítja, hogy a felek ál­tal 2002 nyarán aláírt, de a cseh parlament által tavaly májusban elutasított dokumentum egyér­telműen hátrányos a cseh állam számára. „A szerződést mai válto­zatában én sem vagyok hajlandó aláírni. A Cseh Köztársaság szá­mára így nem elfogadható, hátrá­nyos” - fejtette ki Klaus abban a levélben, amelyet Cyril Svobodá- nak küldött. A kereszténydemok­rata külügyminiszter ugyanis nemrég jelezte, hogy a szerződést változatlan formában ismét a par­lament elé kívánja terjesz­teni. A köztársasági elnök­nek számos kifogása van a szerződéssel szemben. „Alapvetően az, hogy úgy véli: a szerződés előnyö­ket biztosít a Vatikánnak a cseh állam kárára” - mondta újságíróknak Vít Kolár külügyi szóvivő. A cseh köztársa­sági elnöki iroda honlapján nyil­vánosságra hozott levélben Klaus nem kevesebb mint tizennégy pontban emelt kifogást a doku­mentum szövege ellen. A levélből egyértelműen kiolvasható, hogy az államfő a Vatikán iránti szervi- lizmussal vádolja a keresztényde­mokrata Cyril Svoboda vezette külügyminisztériumot, amely sze­rinte a szerződés elfogadásával olyan helyzetbe juttatta a Cseh Köztársaságot, amelybe a nem­zetközi jogszabályok egyáltalán nem kényszerítették. Klaus mindjárt a dokumentum elvi bevezetőjébe beleköt, s vissza­utasítja azt a megfogalmazást, hogy a cseh államnak és a katoli­kus egyháznak több évszázados közös történelme van. Szerinte legfeljebb arról lehet itt szó, hogy a múltban egymás mellett létezett a cseh állam és a katolikus egyház. Hibásnak tartja azt a mondatot is, mely szerint a szerződő felek egyetértenek abban, hogy Csehor­szágban érvényesül a vallássza­badság. „Ez úgy néz ki, mintha a Szentszéknek valamiféle kiemelt joga lenne megítélni a vallássza­badság mértékét egy szuverén ál­lamban” -jegyzi meg Klaus. Elfo­gadhatatlannak tartja azt is, hogy a dokumentumban Csehország bi­zonyos módon elkötelezi magát, hogy a lehető leghamarabb rende­zi a korábban az állam kezébe ke­rült egyházi vagyon kérdését. „Ez Csehország belső problémája, s itt nincs mit ígérgetni” - véli Klaus, aki levelét Vladimír Spidla kor­mányfőnek, illetve Miroslav Vlk prágai érseknek is elküldte. A Tyden című politikai hetilap talá­lóan azt írta, hogy a levéllel a hu­szita Václav Klaus támadást inté­zett a katolikus Cyril Svoboda kül­ügyminiszter ellen. Köztudott, hogy kettejük viszonya nem a leg­jobb. A Mladá fronta Dnes jegyzet­írója, Bohumil Dolezal szerint Kla­usnak jogi szempontból való­színűleg sok mindenben igaza van, de az államfő a Vatikánt illetően még a múltban él. A pro­testáns csehek számára akkoriban a katolikus Vatikán ellenség volt. „Ma az lenne a helyes - véli Do­lezal -, ha Klaus úgy kezelné a ka­tolikusokat, mint egy kisebbséget, amellyel szót kell érteni, s amellyel együtt kell élni.” Megfi­gyelők úgy látják, hogy Klaus a le­vél közzétételével elsősorban bel­politikai célokat követ. Látja, hogy a Spidla-kormány nép­szerűsége egyre csökken, ezért megpróbálja a sajátjáét növelni. A választott téma olyan, hogy a többnyire ateista és vallási szem­pontból langyos Csehországban ezért szinte senki sem fogja bírál­ni az államfőt, inkább egyetértés­re, támogatásra számíthat. S Kla­us minden bizonnyal nagyon is tudatában van ennek. A Prága és a Szentszék kapcsolatait, illetve a katolikus egyház csehországi jog­állását szabályozó szerződést 2002 nyarán írták alá többéves tárgyalássorozat után. Tavaly má­jusban a parlament azonban nem hagyta jóvá. A képviselők egyebek között azt kifogásolták, hogy a szerződés révén a katolikus egy­ház - az országban működő többi történelmi egyházhoz viszonyítva - kivételes helyzetbe kerülne és többletjogokat kapna, ami szerin­tük megengedhetetlen és sérti Csehország érdekeit. Csehország a posztkommunista államok kö­zött azon kevesek közé tartozik, amelyek még 15 évvel a rendszer- váltás után sem rendezték viszo­nyukat a Vatikánnal és a katolikus egyházzal. A csehek többsége ma ateistának vallja magát, s a katoli­kus egyház súlya a társadalom­ban kicsi. Csehországban ezért szinte senki sem fogja bírálni az államfőt. VISSZHANG Merre vezet a folyosó? Szeretnénk reagálni az Új Szó 2004. február 19-i számában Ke­letre tolódó tengely? címmel megjelent cikkre. Pontosítjuk, hogy az észak-déli, Közép-Euró- pát átszelő páneurópai folyosót (TEN) nem úgy határozták meg, mint egy tengelyt, és nincs is meg­számozva. Azonban összefügg két folyosó, az V-ös és a VI-os. Az előbbi minden variációjában Bu­dapesten keresztül halad déli irányban, és három tengelye van. A tengely: Velence-Trieszt/Ko- per-Ljubljana-Nagykanizsa-Bu- dapest. B tengely: Rijeka-Zág- ráb-Nagykanizsa-Budapest. C tengely: Ploce-Szarajevó-Eszék- Budapest. A magyar fővárosból csak az A tengely irányul Pozso­nyon, Zsolnán, Kassán és Ungvá- ron keresztül Lvovba. A B és C tengely, ha a célállomás nem vala­melyik hely az A tengelyen, Mis­kolcon és Ungváron keresztül Lvovba irányul. A VI-os folyosó­nak két tengelye van. A tengely: Pozsony-Zsolna-Katowice- Gdanszk. B tengely: Pozsony- Breclav-Ostrava-Katowice­Gdanszk. Semmilyen hivatalos dokumentum nem számolt azzal, hogy az V-ös folyosó Pozsonyból Mosonmagyaróváron keresztül Nagykanizsa felé irányulna, megkerülve ezzel Budapestet. Ebben az értelemben az Önök ál­tal közölt cikk csak a Győr-Mo- son-Sopron Megyei Közgyűlés kí­vánságát tükrözi. Nem állítjuk, hogy az említett Mosonmagyaró- vár-Nagykanizsa szakasz a for­galom szempontjából elhanya­golható, de erről a szakaszról bi­zonyos vízügyi összefüggések alapján is lehetne folytatni szak­mai eszmecserét. Természetesen szívesen állunk rendelkezésre, hogy a távlati összefüggéseket is megvilágítsuk, mert ez a kérdés szorosan összefügg a VII-es fo­lyosóval, és tartalmazza a Nyu- gat-Dunántúl vízi útjainak prob­lémáját is. Nem tudunk egyetér­teni azzal a nézettel, amelyet a cikk is sugall, hogy valamely hi­vatalos szerv eltolta kelet felé az említett tengelyt, melyet eredeti­leg Helsinkiben jóváhagyott az európai közlekedésügyi minisz­terek tanácsa. Jaromír Klepoch Horváth László Komárom KOMMENTÁR Rendes kormányülés? PÁKOZDIGERTRÚD Élelmiszert rabolnak a romák Kelet-Szlovákiában. Várható volt - mondják most bölcsen némely ellenzéki és nem ellenzéki parla­menti képviselők -, hogy a szociális segélyek drasztikus lefara­gására az érintettek előbb-utóbb nem a kormányt éltetve reagál­nak. A kialakult feszültség kezelési módjának mielőbbi megtalá­lása érdekében a kormánypárti Pavol Rusko gazdasági miniszter a kormányfőnél rendkívüli kormányülést kezdeményezett. Siker­telenül. Mikulás Dzurinda egyelőre Ludovít Katiikra és a többi il­letékes miniszterre bízza a feszültség csillapítását. Ravasz megol­dáson töri a fejét a szociális ügyi tárca vezetője; legszívesebben az uzsorások nyakára küldené a rendőrséget, vizsgálja már meg, vajon nem ők ösztönzik-e a romákat a törvénysértésre. A minisz­ter összetéveszti a kiváltó okot a következménnyel. Még akkor is, ha tény, hogy a romák nyomorúságával visszaélő és ebből szépen megélő uzsorások zsebébe a segélyösszegek alapos megcsappa­nása miatt lényegesen kevesebb vándorolhat... Az uzsorások is valószínűleg ott vannak a háttérben. Ha viszont ez igaz, akkor óhatatlanul felmerül a kérdés, a rendőrség eddig miért nem csa­pott le rájuk. Eddig netán nem vették komolyan a riportok tucat­jaiban erről nyilatkozó romák, polgármesterek ezzel kapcsolatos vallomásait? Ha most politikusok állítják, hogy a kelet-szlovákiai roma mozgolódások hátterében bizonyára uzsorások állnak, ak­kor nagy valószínűséggel tudja a rendőrség is, kikről van szó. Fél- reállításuk talán nem lenne nehéz, bár valószínűleg nehezebben találnának rájuk terhelő bizonyítékot, mint arra a fogdába zárt harminchárom romára, akit rablás közben értek tetten. Az éhsé­gen kívül ugyanis a félelem is nagy úr, és egy uzsorástól általá­ban félni szoktak a rászorulók... A romák áldatlan, az Európai Unióban is szemet szúró helyzetének javítására aligha jelentene tartós gyógyírt, ha a kormány csupán ebben az irányban próbál­na cselekedni. Fokozott rendőrségi készenléttel, esetleg néhány uzsorás rács mögé juttatásával ideig-óráig talán lecsillapítják a felkorbácsolt indulatokat, megelőzik a rablásokat. Egy antropo­lógus állítja, hogy a romákra nem jellemző a rablás. Ha a jelensé­get kizárólag rendőrségi ügynek tekintik, a probléma marad. A szegénység nem szűnik meg egyik napról a másikra, és a dolgoz­ni akaró romákra se várnak szabad munkahelyek százai. Marad számukra a kilátástalanság, a tehetetlenség és az alamizsnának is kevés segélyre várás. A kormány tehát rendes ülésen foglalko­zik a semmiképpen sem országkirakatba kívánkozó helyzettel. Nyilván a rendőrök, a helyi politikusok, az önkormányzatiak és a roma vezetők helyzetértékelésére támaszkodik. Elgondolkodta­tó, hogy a vezető politikusok közül senki se látja olyan súlyosnak a kelet-szlovákiai helyzetet, hogy a kedélyeket a helyszínen kelle­ne lecsillapítania. Félő, akkor mennek majd, amikor a feldühö­dött tömeg már senkit sem lesz hajlandó meghallgatni. A rendes kormányülés így könnyen rendhagyóvá válhat. JEGYZET Egy egyszerű történet SZÁSZI ZOLTÁN Faluvég, apró ház, ki-be düle- dező egykori gazdasági épüle­tek. Hetekkel ezelőtt egyszer csak megjelent egy emelőkosa­ras autó, a rozoga tető felé emelkedett, aztán két csippen- téssel lekötötte az áramszol­gáltatást. A fiúk úgy dolgoz­tak, mint akiknek a fogát húz­zák, de a parancs az parancs, azt szidni nem lehet, mert csak megszaporodik. A pár perces munka után éppen lefelé evic- kéltek a kosárból, amikor a ház gazdája, Sári néne előbukkant. Kezében kistányéron tegnapi pogácsa, megkínálta vele a fiú­kat, akik dörmögve vettek belőle, és vállvonogatva kom­mentálták, nem ők tehetnek a lekapcsolásról. Lejött a papír, meg kellett csinálni. Sári ma­ma nem panaszkodott, bement a házba, gondosan letisztított petróleumlámpát húzott elő a spájzból és beíutött. Nem ter­mett soha panasz az ő ajkán. Csak szomorúság van a homlo­kára kötve, mint egy nagy bar­na, soha le nem vehető kendő. Mert nem így lenne ez most, ha... Ha a Desko, az a bitang gyerek nem herdálta volna el a pénzét. De minden hónapban nyugdíj napján jön, aztán ad­dig könyörög az anyjának, míg a járandóság tetemes részét oda nem adja neki. Merthogy állítólag a gyerekeknek kell, mert levették a segélyt, meg felment a lakbér a városi lakás­ban. Arra viszont nem kapott választ Sári mama, aki egész életét a dohánypajta meg a paprikaföldek kies tájékán töl­tötte nehéz munkával, hogy mi a nyavalyát csinálsz, fiam, mindig abban a Mondtekarló nevezetű kocsmában a villogó gépek előtt?! Erre nincs válasz, mert nem is lehet. A nyugdíj ebben a hónapban is odavan. Most állítólag valami autóal­katrészt kellett vennie a fiá­nak, hogy tudjon a kocsival szaladgálni. A villany már le­kötve, a tűzifa ugyan fogytán, de ha csak a konyhai tűzhelyen fog fűteni, akkor talán kitart még másfél hónapot. Aztán csak elmegy már a foga a tél­nek. A szobába már úgyse kell fűteni, az öreg már elvan ma­gának kint, a dombon, a tévé vaksin kuporog a sarokban, a megszokott sorozatokat már nem fogja nézni. Pedig jó lett volna tudni, mi lett azzal a mil­liomos lánnyal, akit elraboltak. Talán majd Erzsihez átmegy, aztán ha lehet, megnézi ott. Vagy ha nem, akkor marad a szentírás, a magány meg ha­vonta egyszer, nyugdíj tájékán a fia elmaradhatatlan látogatá­sai. Még szerencse, hogy a na­pi egyszeri ételt kihordja a fa­lu. Azt be lehet osztani három adagra, hogy jusson is, meg maradjon is.

Next

/
Thumbnails
Contents