Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-21 / 43. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Kíváncsi vagyok, hogy most mibefogsz belekötni? Nem iszom, nem cigarettázom... (Lehoczki István rajza) &Ä2 --Í. HÉTVÉG(R)E Túró Rudo TALLÓZÓ KRÓNIKA Kolozs és Bihar megyében kezdik el a Budapest-Bukarest autópálya építését, amely ez­reknek biztosít munkát, írta az erdélyi lap. A kormányforrás­ból származó értesülés ellen­tétes azzal a korábbi bejelen­téssel, hogy a munka a Brassó megyei Feketehalomnál kez­dődik. Brassó megye prefektu­sa, Otílián Neagoe jelentette be, hogy náluk indul az építés, és a kivitelező amerikai Bech­tel cég már székházat keres. A Bors-Kolozsvár szakasz azért élvez elsőbbséget, mert az Eu­rópai Parlament és Európa Ta­nács által megállapított euró­pai szállítási hálózat (TEN) ré­sze, s a kormánynak az EU-val szembeni kötelezettsége kiépí­teni azt. A Bors-Kolozsvár- Marosvásárhely-Brassó autó­pálya 415 kilométer hosszú lesz, 6 megyét szel át. A beru­házás 3,433 milliárd euró. ROMÁN LAPOK Az Adevarul, az Evenimen- tul Zilei, a Ziua és a Curentul vezércikket szentelt az EU bővítési folyamatában „példa nélkül álló román kátyúnak”, a csatlakozáshoz szükséges poli­tikai feltételek elvesztését meg­állapító csütörtöki brüsszeli döntésnek. Az Adevarul meg­állapította: Romániának sike­rült újból vita tárgyává tenni Európában azt a politikai köve­telményrendszert, amellyel öt éve már rendezett. S miután a gazdasági kritériumoknak nem tud eleget tenni 2007-ig, Bukarest most ismét kényel­metlen helyzetbe hozta magát Brüsszelben. A kialakult hely­zet józan uniós felmérését Bu­karest olyan „politikai lármá­val” fogadta, amelynek célja el­rejteni a közvélemény elől a gondokat. A lap leszögezte: a román kormány „kommunista szabvány szerint bukfencet vet, hogy sikernek mutassa be az elmarasztaló szavazást”. SUNDAYTIMES Egyre több brit utazik Ma­gyarországra fogászati kezelés céljából - írta a brit lap. Angliá­ban lassan megfizethetetlenek a bonyolultabb fogászati keze­lések, esetenként több tízezer fontba kerülnek az ottani ellá­tási költségek. A budapesti fog­orvosi magánvállalkozások je­lentős része immár utazási iro­daként működik: tevékenységi körükbe beletartozik a re­pülőjegy és szállásfoglalás is. Még így is megéri a Nagy-Bri- tanniából érkezőknek e kirán­dulás, mert az utazási kiadások fedezik az angliai fogpótlás, korona- és hídbeépítés költsé­gét. Míg Londonban átszámít­va 740 ezer forintot számláz­hat az orvos egy fogpótlásért, ezt Magyarországon 215 ezer forintért végzi el az ide ér­kezőknek. Nagy-Britanniában csak a gyerekek, a várandós, il­letve a gyermekeikkel otthon lévő anyák és a segélyből élők fogkezelési költségeit fedezi az állami egészségügyi szolgálat. Aki egyik kategóriába sem tar­tozik, az még az állami fogá­szatokon is 80 százalékos térí­tési díjat fizet. Eddig elsősor­ban Ausztriából, Svájcból és Németországból jöttek Ma­gyarországra „fogászati” turis­ták, összekötve kezelésüket egy-egy termálvízkúrával. Megszűntek a határok Csehország, Szlovákia és Magyarország között, bár egyelőre csak két napra, és csak egy belga férfi szá­mára. NAGY ANDRÁS Azután, amit Debuyser Lutze bemutatott, három ország határ- rendészeinek kellene elnézést kérniük a lakosságtól az eddigi lábatlankodásért, s május elsejé­vel a vámosokhoz hasonlóan fel­szedhetnék a sátorfájukat, hiszen dolgozni már nem nagyon dol­goznak. Jó, tudom, ez nem olyan egyszerű, de egy kicsit mégis fel­háborító, hogy nem a három or­szág egyik polgára, hanem pont egy belga az első. Számomra az is kiderült a héten, hogy a globali­záció régiónk élelmiszeriparát is teljesen behálózta, megszűnnek a nemzeti jellegzetességek. A sze- redi sütőipari vállalat beperelte a Danone-t, mert egy cseh leány- vállalata, amely szintén Horalkyt gyárt, a szlovák termékhez ha­TUBA LAJOS Ha nyerünk, hét milliárd koro­nát kell befektetnünk - jelentette ki Mikulás Dzurinda kormányfő a Hyundai kapcsán. A koreaiak már­cius közepére halasztották a dön­tést, és nem lehetnek illúzióink afelől, hogy újabb bőröket igye­keznek lehúzni a nem túl neveze­tes Kia modell gyártására ácsingó­zó két országról és kormányról. Ha nem nyerünk, marad egy ha­lom pénz, amit a hazai vállalkozá­sok fellendítésére fordíthatunk - változtathatunk Dzurinda mondá­sán, ha a koreaiak végül Lengyel- ország mellett döntenek. Képzeljük el, milyen jól mutat­na a küszöbön álló választássoro­zat kampányaiban egy nagy össz­társadalmi vita a milliárdok vál­lalkozástámogatási felhasználá­sáról. A kiábrándultak úgysem szavaznak a mostani koalícióra, a tanácstalanok között viszont so­kak figyelmét felébresztené egy ilyesfajta reménysugár. Lehet, hogy többekét, mint Peter Sfastny bevetése. A hét kellemes híre, hogy a Ro- man-fiúk mégsem tartanak igényt sonlóan csomagolja a saját kek­szét, így megtéveszti a kedves ha­zai vásárlót. A Danone meg még nem tudja, amit én igen, hogy ha­marosan Szlovákiában is megje­lenik a Túró Rudi, saját szemem­mel láttam, illetve ízlelőbimbó­immal kóstolhattam, ugyanis a héten egy teszten (v) ehettem részt, ahol a Figaro egyelőre név nélkül kóstoltatta az ő csokiba mártott túrószeletét. A határok átívelése a politikusa­inknak még nem megy ennyire, hi­szen enyhe idegrángás fogta el az MKP és a KDH vezetőit, amikor megtudták, hogy a kormányfő volt HZDS-es és exkommunista képvi­selőkkel akarja a kormány és saját hatalmát biztosítani. Egy kicsit ért­hetetlen, hogy az elmúlt hónapok­ban állandóan azt vetették a sze­mére, hogy neki kell megoldania a problémát, most meg, amikor talált öt derék, bár nem makulátlan le­gényt, morcoskodnak. Szlovákiában újra elválasztha­tatlan az állam (politika) az egy­háztól. Államfőnk megjárta Vati­kánt, s bár nagyon sokan féltek tőle, szerencsére nem kért pápai ál­a négymilliós állami támogatásra. A média az oka mindennek, jelen­tette ki fancsali képpel a miniszter- médiamogul, pedig én nem is tud­tam arról, hogy ilyen döntés szüle­tett - tette hozzá. Más szóval nem nagyon mutatja a javulás jeleit. Mert még naivan hinnénk is neki, hogy nem követte a minisztériuma által elosztható pénz sorsát, akkor is megdöbbentő, hogy egyetlen rossz szava sem volt a döntés el­len, amely egy pozsonyi luxusétte­remnek juttatna állami támoga­tást. Egy luxusétterem éljen meg a klientúrájából, Pozsonyba pedig az ottani vásárlóerő és verseny­helyzet miatt egyáltalán nem sza­badna támogatást adni. Ezt az EU tudja, Rusko nem. Egyébként a gazdasági minisz­térium munkatársai vehetnének némi illemtanórát. A botrány ki­robbanása után egyikük kijelen­tette, hogy az illetékes bizottság­ban valarmlyen dunaszerdahelyi vállalkozó ült, és a mai napig nem olvastunk semmiféle bocsánatké­rést ezért a lekicsinylésért. Persze, az igazi az lenne, ha valaki kikér­né a támogatottak egész listáját és megnézné, nincsenek-e rajta dást a választáson való újraindulá­sához. Azért azt nem felejtette el a szentatya fölébe súgni, hogy Miki, Béla és Paló valójában nem azért hiányzik, mert nem értek rá, ha­nem mert nem akartak eljönni. Elég lassan működik a Smer for­dítóirodája, hiszen az eredeti cikk megjelenése után másfél hónappal reagált Robert Fico Duray Miklós­ra. Az ellenzéki politikus szerint a referendum arról is fog szólni, hogy a magyarlakta területeken ki lehet-e használni az államnyelvet. Kár, hogy hivatalosan nem vették be ezt is kérdésnek, mert ha ér­vénytelen lenne a népszavazás, elég kellemetlenül éreznék magu­kat egyesek. Hogy valami jót is újak, nagyon örül mindenki, hogy Ján Figef pont az iparért és információs társadalo­mért felelős főbiztos mellé került. Bár én azt hallottam, hogy az alap­ján osztották el az új biztosokat, hogy melyik igazgatóságon volt elég szabad iroda. Magyarországon meg kedd óta már mindenki tudja, hogy az útelá­gazás egy nagyon nehéz szó. Med- gyessy Péternek mindenképpen. egyéb politikai kötődések. Az egy­szerű vállalkozóknak pedig azt ajánljuk, próbálkozzanak az uniós idegenforgalmi támogatási prog­ramokkal (idén kettő is lesz), ezeknél remélhetőleg áttekint­hetőbb a döntéshozatal és a pénz is több. Rusko ugyan itt is próbál­kozott, de az eddigi hírek szerint nem nagy sikerrel. A szomorkodóknak és elkesere­detteknek a pénzügyminisztérium egyik anyaga körüli vitát ajánljuk figyelmébe. Ez a néhány éven be­lül várható szép jövőt ecseteli; ak­kor is érdemes elolvasni, ha úgy érezzük, egyelőre kívül szorultunk a körön. Az elmúlt hónapokban több ilyen munka is született, az említett anyagban viszont első­ként olvashattunk egy olyan állí­tást, hogy 2005-2006 során a nyugdíjasok életszínvonala (vá­sárlóereje) gyorsabban nő majd, mint az aktív keresőké. Az anya­got egyébként nem nevették ki, sőt több komoly elemző visszafo­gottnak tartja. Egyedül a jegybank vélte úgy, hogy azért kissé opti­mistára sikeredett. Végül is csak két évet kell várnunk és meglát­juk, kinek is volt igaza. HETI GAZDA(G)SÁG Az EU tudja, Rusko nem VENDÉGKOMMENTÁR Máriásból póker? MARTIN KOMÁREK Valóban válságba sodródott a vén kontinens? Jacques Delors erre a roppant időszerű aggodalomra azt válaszolta, hogy leg­alábbis válaszúihoz érkezett. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy néhány kártyás felrúgja az eddigi szabályokat, s teljesen más értékrend alapján folytatja tovább. Szerdán Berlinben tár­gyalt zárt ajtók mögött Jacques Chirac francia államfő, Tony Blair brit miniszterelnök és vendéglátójuk, Gerhard Schröder. „Nem akarunk senki fölött sem uralkodni, különösen Európa fö­lött nem” - hangoztatták, és cáfolták azt is, hogy egyfajta trium­virátust igyekeznek létrehozni, amelynek döntő szava lenne az unió további irányításában. Olasz partnerük, Silvio Berlusconi nyomban megüzente nekik, hogy ez a terv nagy szamárság, mert Európának nincs szüksége semmiféle direktóriumra. Azok az országok, amelyek májusban csatlakoznak az unióhoz, vi­szont egyre bizonytalanabbak. Vajon azt a társaságot, ahova belépnek, a jólét és a kölcsönös tolerancia jellemzi vagy a teljes összeomlással fenyegető viták tömkelegé? Az uniós alkotmány- tervezettel kapcsolatos, eddig feloldhatatlan ellentétek jelenleg az euroszkeptikusoknak adnak igazat, akik csak a közös európai gazdasági piac létrehozását szorgalmazzák, hevesen ellenzik vi­szont valamiféle szuperállam megalapítását. Folytatva Delors hasonlatát, a nyugodt máriásból pókerre tért át a bővítés előtt álló Európai Unió. A játékosok gyanakodva tekingetnek egymás­ra, miközben nagyokat blöffölnek. Néhány hete Brüsszelben Lengyelország és Spanyolország meghiúsította a „nagyoknak” azt a törekvését, hogy erejüket a szavazáskor az eddiginél sok­kal jelentősebb mértékben érvényesíthessék. Most mindenki a kiutat keresi ebből a patthelyzetből. Keretegyezmény nélkül nem lehet letörni Madrid és Varsó ellenállását, miként képtelen­ség elhallgattatni az új tagországokat, amelyek egyre erőtelje­sebben tiltakoznak a megkülönböztető intézkedések, elsősor­ban a nyugati munkaerőpiac ideiglenesnek kikiáltott, de akár hét évig is elhúzódó elzárása, továbbá a távolról sem egységes támogatási kritériumok miatt. Nagy Károly frank uralkodó ide­jén már létezett európai birodalom. Akkor néhány hatalmasság döntött szinte mindenről. Ilyen modellt talán senki sem akar, de ilyesfajta veszély azért létezik. Ezért kell minden érdekeltnek nagy erőfeszítéseket tenni az erős és igazságos Európa megte­remtéséért. Ez a modell csak abban az esetben lehet életképes, ha a lélekszámúkban legnagyobb államok vezetői önmérsékle­tet tanúsítanak, az úgynevezett kis államok - köztük Csehor­szág, Szlovákia és Magyarország - pedig keményen harcolnak az őket megillető jogaikért és uniós pozícióikért. A szerző a Mladá fronta Dnes kommentátora JEGYZET Haver vagy, csávókám SOÓKY LÁSZLÓ Mindannyian örömmel nyug­táztuk, hogy a hazai magyar alapiskolákba beíratott elsősök száma nem csökkent, hanem a déli országrész egyes területe­in némileg emelkedett. Ez a tény reménnyel tölt el bennün­ket, hiszen a magyarság meg­maradása minden kétséget ki­záróan főként annak a függvé­nye, hogy van-e, lesz-e után­pótlás. Most, amikor a költség- vetésben az oktatásügyi mi­nisztérium normatív támoga­tást nyújt iskoláinknak, immár anyagi szempontból is sors­döntőén fontos, hogy minél több magyar gyermeket írassa­nak az anyanyelvű iskolákba. A statisztikák készítői - nyüván pozitív gondolkodásmódjuk kapcsán - azt nem rögzítik, hogy az egyes régiók iskoláiba hány fehér magyar és hány magyar roma gyereket írattak be, mivel az ilyen statisztikai megkülönböztetés ellentétes például az uniós alapelvekkel, a felmerülő gondok pedig lo­kálisak és helyileg kezelhetők. A kisebbségi ügyekért felelős felelősök a konfliktusmentes konfliktuskezelés hívei, a helyi problémák megoldását nagy­vonalúan a helyi iskolák igaz­gatóira bízzák, akik számtalan lehetőség közül válogathat­nak. E számtalan lehetőség kö­zül az egyik az, hogy külön ro­ma osztályt nyírnak, a másik pedig az, hogy megkülönböz­tetés nélkül egymás mellé ülte­tik a paraszt és a roma nebuló­kat. Mindkét intézkedés némi­nemű kockázattal jár: a külön roma osztály megnyitása az­zal, hogy a független megfi­gyelők a mindenkori igazgatót diszkriminációval vádolhatják, a vegyes osztályok létesítése esetén pedig azzal hogy az igazgató szembe kerülhet az intoleráns szülőkkel. Az alapkérdés viszont az, hogy a felvidéki magyarság képviselői etnikai alapon szándékoznak-e megoldást keresni az egyre népesebb csoportot kitevő, magyar ro­mákat érintő problémákra, vagy pedig felkarolják e nép­csoport integrálódási törekvé­seit és partnerként kezelik őket. Mindkét lehetőség kí­nálja magát, egyszersmind magában hordozza a maga lehetséges pozitív és negatív következményeit is. Végzetes következménye annak lehet, ha az illetékesek úgy tesznek, mintha ez a sürgős megoldás­ra váró probléma nem létez­ne. Az időszerű propaganda egyik részét valóban képezhe­ti az az örömteli megállapí­tás, hogy több a magyar elsős, mint az előző években volt. Az elhallgatott másik része vi­szont megannyi kérdőjelet hordoz magában, mely kérdé­sekre a politikai döntésho­zóktól és a szakemberektől várjuk a körültekintő, meg­nyugtató válaszokat.

Next

/
Thumbnails
Contents