Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-21 / 43. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Kíváncsi vagyok, hogy most mibefogsz belekötni? Nem iszom, nem cigarettázom... (Lehoczki István rajza) &Ä2 --Í. HÉTVÉG(R)E Túró Rudo TALLÓZÓ KRÓNIKA Kolozs és Bihar megyében kezdik el a Budapest-Bukarest autópálya építését, amely ezreknek biztosít munkát, írta az erdélyi lap. A kormányforrásból származó értesülés ellentétes azzal a korábbi bejelentéssel, hogy a munka a Brassó megyei Feketehalomnál kezdődik. Brassó megye prefektusa, Otílián Neagoe jelentette be, hogy náluk indul az építés, és a kivitelező amerikai Bechtel cég már székházat keres. A Bors-Kolozsvár szakasz azért élvez elsőbbséget, mert az Európai Parlament és Európa Tanács által megállapított európai szállítási hálózat (TEN) része, s a kormánynak az EU-val szembeni kötelezettsége kiépíteni azt. A Bors-Kolozsvár- Marosvásárhely-Brassó autópálya 415 kilométer hosszú lesz, 6 megyét szel át. A beruházás 3,433 milliárd euró. ROMÁN LAPOK Az Adevarul, az Evenimen- tul Zilei, a Ziua és a Curentul vezércikket szentelt az EU bővítési folyamatában „példa nélkül álló román kátyúnak”, a csatlakozáshoz szükséges politikai feltételek elvesztését megállapító csütörtöki brüsszeli döntésnek. Az Adevarul megállapította: Romániának sikerült újból vita tárgyává tenni Európában azt a politikai követelményrendszert, amellyel öt éve már rendezett. S miután a gazdasági kritériumoknak nem tud eleget tenni 2007-ig, Bukarest most ismét kényelmetlen helyzetbe hozta magát Brüsszelben. A kialakult helyzet józan uniós felmérését Bukarest olyan „politikai lármával” fogadta, amelynek célja elrejteni a közvélemény elől a gondokat. A lap leszögezte: a román kormány „kommunista szabvány szerint bukfencet vet, hogy sikernek mutassa be az elmarasztaló szavazást”. SUNDAYTIMES Egyre több brit utazik Magyarországra fogászati kezelés céljából - írta a brit lap. Angliában lassan megfizethetetlenek a bonyolultabb fogászati kezelések, esetenként több tízezer fontba kerülnek az ottani ellátási költségek. A budapesti fogorvosi magánvállalkozások jelentős része immár utazási irodaként működik: tevékenységi körükbe beletartozik a repülőjegy és szállásfoglalás is. Még így is megéri a Nagy-Bri- tanniából érkezőknek e kirándulás, mert az utazási kiadások fedezik az angliai fogpótlás, korona- és hídbeépítés költségét. Míg Londonban átszámítva 740 ezer forintot számlázhat az orvos egy fogpótlásért, ezt Magyarországon 215 ezer forintért végzi el az ide érkezőknek. Nagy-Britanniában csak a gyerekek, a várandós, illetve a gyermekeikkel otthon lévő anyák és a segélyből élők fogkezelési költségeit fedezi az állami egészségügyi szolgálat. Aki egyik kategóriába sem tartozik, az még az állami fogászatokon is 80 százalékos térítési díjat fizet. Eddig elsősorban Ausztriából, Svájcból és Németországból jöttek Magyarországra „fogászati” turisták, összekötve kezelésüket egy-egy termálvízkúrával. Megszűntek a határok Csehország, Szlovákia és Magyarország között, bár egyelőre csak két napra, és csak egy belga férfi számára. NAGY ANDRÁS Azután, amit Debuyser Lutze bemutatott, három ország határ- rendészeinek kellene elnézést kérniük a lakosságtól az eddigi lábatlankodásért, s május elsejével a vámosokhoz hasonlóan felszedhetnék a sátorfájukat, hiszen dolgozni már nem nagyon dolgoznak. Jó, tudom, ez nem olyan egyszerű, de egy kicsit mégis felháborító, hogy nem a három ország egyik polgára, hanem pont egy belga az első. Számomra az is kiderült a héten, hogy a globalizáció régiónk élelmiszeriparát is teljesen behálózta, megszűnnek a nemzeti jellegzetességek. A sze- redi sütőipari vállalat beperelte a Danone-t, mert egy cseh leány- vállalata, amely szintén Horalkyt gyárt, a szlovák termékhez haTUBA LAJOS Ha nyerünk, hét milliárd koronát kell befektetnünk - jelentette ki Mikulás Dzurinda kormányfő a Hyundai kapcsán. A koreaiak március közepére halasztották a döntést, és nem lehetnek illúzióink afelől, hogy újabb bőröket igyekeznek lehúzni a nem túl nevezetes Kia modell gyártására ácsingózó két országról és kormányról. Ha nem nyerünk, marad egy halom pénz, amit a hazai vállalkozások fellendítésére fordíthatunk - változtathatunk Dzurinda mondásán, ha a koreaiak végül Lengyel- ország mellett döntenek. Képzeljük el, milyen jól mutatna a küszöbön álló választássorozat kampányaiban egy nagy össztársadalmi vita a milliárdok vállalkozástámogatási felhasználásáról. A kiábrándultak úgysem szavaznak a mostani koalícióra, a tanácstalanok között viszont sokak figyelmét felébresztené egy ilyesfajta reménysugár. Lehet, hogy többekét, mint Peter Sfastny bevetése. A hét kellemes híre, hogy a Ro- man-fiúk mégsem tartanak igényt sonlóan csomagolja a saját kekszét, így megtéveszti a kedves hazai vásárlót. A Danone meg még nem tudja, amit én igen, hogy hamarosan Szlovákiában is megjelenik a Túró Rudi, saját szememmel láttam, illetve ízlelőbimbóimmal kóstolhattam, ugyanis a héten egy teszten (v) ehettem részt, ahol a Figaro egyelőre név nélkül kóstoltatta az ő csokiba mártott túrószeletét. A határok átívelése a politikusainknak még nem megy ennyire, hiszen enyhe idegrángás fogta el az MKP és a KDH vezetőit, amikor megtudták, hogy a kormányfő volt HZDS-es és exkommunista képviselőkkel akarja a kormány és saját hatalmát biztosítani. Egy kicsit érthetetlen, hogy az elmúlt hónapokban állandóan azt vetették a szemére, hogy neki kell megoldania a problémát, most meg, amikor talált öt derék, bár nem makulátlan legényt, morcoskodnak. Szlovákiában újra elválaszthatatlan az állam (politika) az egyháztól. Államfőnk megjárta Vatikánt, s bár nagyon sokan féltek tőle, szerencsére nem kért pápai ála négymilliós állami támogatásra. A média az oka mindennek, jelentette ki fancsali képpel a miniszter- médiamogul, pedig én nem is tudtam arról, hogy ilyen döntés született - tette hozzá. Más szóval nem nagyon mutatja a javulás jeleit. Mert még naivan hinnénk is neki, hogy nem követte a minisztériuma által elosztható pénz sorsát, akkor is megdöbbentő, hogy egyetlen rossz szava sem volt a döntés ellen, amely egy pozsonyi luxusétteremnek juttatna állami támogatást. Egy luxusétterem éljen meg a klientúrájából, Pozsonyba pedig az ottani vásárlóerő és versenyhelyzet miatt egyáltalán nem szabadna támogatást adni. Ezt az EU tudja, Rusko nem. Egyébként a gazdasági minisztérium munkatársai vehetnének némi illemtanórát. A botrány kirobbanása után egyikük kijelentette, hogy az illetékes bizottságban valarmlyen dunaszerdahelyi vállalkozó ült, és a mai napig nem olvastunk semmiféle bocsánatkérést ezért a lekicsinylésért. Persze, az igazi az lenne, ha valaki kikérné a támogatottak egész listáját és megnézné, nincsenek-e rajta dást a választáson való újraindulásához. Azért azt nem felejtette el a szentatya fölébe súgni, hogy Miki, Béla és Paló valójában nem azért hiányzik, mert nem értek rá, hanem mert nem akartak eljönni. Elég lassan működik a Smer fordítóirodája, hiszen az eredeti cikk megjelenése után másfél hónappal reagált Robert Fico Duray Miklósra. Az ellenzéki politikus szerint a referendum arról is fog szólni, hogy a magyarlakta területeken ki lehet-e használni az államnyelvet. Kár, hogy hivatalosan nem vették be ezt is kérdésnek, mert ha érvénytelen lenne a népszavazás, elég kellemetlenül éreznék magukat egyesek. Hogy valami jót is újak, nagyon örül mindenki, hogy Ján Figef pont az iparért és információs társadalomért felelős főbiztos mellé került. Bár én azt hallottam, hogy az alapján osztották el az új biztosokat, hogy melyik igazgatóságon volt elég szabad iroda. Magyarországon meg kedd óta már mindenki tudja, hogy az útelágazás egy nagyon nehéz szó. Med- gyessy Péternek mindenképpen. egyéb politikai kötődések. Az egyszerű vállalkozóknak pedig azt ajánljuk, próbálkozzanak az uniós idegenforgalmi támogatási programokkal (idén kettő is lesz), ezeknél remélhetőleg áttekinthetőbb a döntéshozatal és a pénz is több. Rusko ugyan itt is próbálkozott, de az eddigi hírek szerint nem nagy sikerrel. A szomorkodóknak és elkeseredetteknek a pénzügyminisztérium egyik anyaga körüli vitát ajánljuk figyelmébe. Ez a néhány éven belül várható szép jövőt ecseteli; akkor is érdemes elolvasni, ha úgy érezzük, egyelőre kívül szorultunk a körön. Az elmúlt hónapokban több ilyen munka is született, az említett anyagban viszont elsőként olvashattunk egy olyan állítást, hogy 2005-2006 során a nyugdíjasok életszínvonala (vásárlóereje) gyorsabban nő majd, mint az aktív keresőké. Az anyagot egyébként nem nevették ki, sőt több komoly elemző visszafogottnak tartja. Egyedül a jegybank vélte úgy, hogy azért kissé optimistára sikeredett. Végül is csak két évet kell várnunk és meglátjuk, kinek is volt igaza. HETI GAZDA(G)SÁG Az EU tudja, Rusko nem VENDÉGKOMMENTÁR Máriásból póker? MARTIN KOMÁREK Valóban válságba sodródott a vén kontinens? Jacques Delors erre a roppant időszerű aggodalomra azt válaszolta, hogy legalábbis válaszúihoz érkezett. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy néhány kártyás felrúgja az eddigi szabályokat, s teljesen más értékrend alapján folytatja tovább. Szerdán Berlinben tárgyalt zárt ajtók mögött Jacques Chirac francia államfő, Tony Blair brit miniszterelnök és vendéglátójuk, Gerhard Schröder. „Nem akarunk senki fölött sem uralkodni, különösen Európa fölött nem” - hangoztatták, és cáfolták azt is, hogy egyfajta triumvirátust igyekeznek létrehozni, amelynek döntő szava lenne az unió további irányításában. Olasz partnerük, Silvio Berlusconi nyomban megüzente nekik, hogy ez a terv nagy szamárság, mert Európának nincs szüksége semmiféle direktóriumra. Azok az országok, amelyek májusban csatlakoznak az unióhoz, viszont egyre bizonytalanabbak. Vajon azt a társaságot, ahova belépnek, a jólét és a kölcsönös tolerancia jellemzi vagy a teljes összeomlással fenyegető viták tömkelegé? Az uniós alkotmány- tervezettel kapcsolatos, eddig feloldhatatlan ellentétek jelenleg az euroszkeptikusoknak adnak igazat, akik csak a közös európai gazdasági piac létrehozását szorgalmazzák, hevesen ellenzik viszont valamiféle szuperállam megalapítását. Folytatva Delors hasonlatát, a nyugodt máriásból pókerre tért át a bővítés előtt álló Európai Unió. A játékosok gyanakodva tekingetnek egymásra, miközben nagyokat blöffölnek. Néhány hete Brüsszelben Lengyelország és Spanyolország meghiúsította a „nagyoknak” azt a törekvését, hogy erejüket a szavazáskor az eddiginél sokkal jelentősebb mértékben érvényesíthessék. Most mindenki a kiutat keresi ebből a patthelyzetből. Keretegyezmény nélkül nem lehet letörni Madrid és Varsó ellenállását, miként képtelenség elhallgattatni az új tagországokat, amelyek egyre erőteljesebben tiltakoznak a megkülönböztető intézkedések, elsősorban a nyugati munkaerőpiac ideiglenesnek kikiáltott, de akár hét évig is elhúzódó elzárása, továbbá a távolról sem egységes támogatási kritériumok miatt. Nagy Károly frank uralkodó idején már létezett európai birodalom. Akkor néhány hatalmasság döntött szinte mindenről. Ilyen modellt talán senki sem akar, de ilyesfajta veszély azért létezik. Ezért kell minden érdekeltnek nagy erőfeszítéseket tenni az erős és igazságos Európa megteremtéséért. Ez a modell csak abban az esetben lehet életképes, ha a lélekszámúkban legnagyobb államok vezetői önmérsékletet tanúsítanak, az úgynevezett kis államok - köztük Csehország, Szlovákia és Magyarország - pedig keményen harcolnak az őket megillető jogaikért és uniós pozícióikért. A szerző a Mladá fronta Dnes kommentátora JEGYZET Haver vagy, csávókám SOÓKY LÁSZLÓ Mindannyian örömmel nyugtáztuk, hogy a hazai magyar alapiskolákba beíratott elsősök száma nem csökkent, hanem a déli országrész egyes területein némileg emelkedett. Ez a tény reménnyel tölt el bennünket, hiszen a magyarság megmaradása minden kétséget kizáróan főként annak a függvénye, hogy van-e, lesz-e utánpótlás. Most, amikor a költség- vetésben az oktatásügyi minisztérium normatív támogatást nyújt iskoláinknak, immár anyagi szempontból is sorsdöntőén fontos, hogy minél több magyar gyermeket írassanak az anyanyelvű iskolákba. A statisztikák készítői - nyüván pozitív gondolkodásmódjuk kapcsán - azt nem rögzítik, hogy az egyes régiók iskoláiba hány fehér magyar és hány magyar roma gyereket írattak be, mivel az ilyen statisztikai megkülönböztetés ellentétes például az uniós alapelvekkel, a felmerülő gondok pedig lokálisak és helyileg kezelhetők. A kisebbségi ügyekért felelős felelősök a konfliktusmentes konfliktuskezelés hívei, a helyi problémák megoldását nagyvonalúan a helyi iskolák igazgatóira bízzák, akik számtalan lehetőség közül válogathatnak. E számtalan lehetőség közül az egyik az, hogy külön roma osztályt nyírnak, a másik pedig az, hogy megkülönböztetés nélkül egymás mellé ültetik a paraszt és a roma nebulókat. Mindkét intézkedés néminemű kockázattal jár: a külön roma osztály megnyitása azzal, hogy a független megfigyelők a mindenkori igazgatót diszkriminációval vádolhatják, a vegyes osztályok létesítése esetén pedig azzal hogy az igazgató szembe kerülhet az intoleráns szülőkkel. Az alapkérdés viszont az, hogy a felvidéki magyarság képviselői etnikai alapon szándékoznak-e megoldást keresni az egyre népesebb csoportot kitevő, magyar romákat érintő problémákra, vagy pedig felkarolják e népcsoport integrálódási törekvéseit és partnerként kezelik őket. Mindkét lehetőség kínálja magát, egyszersmind magában hordozza a maga lehetséges pozitív és negatív következményeit is. Végzetes következménye annak lehet, ha az illetékesek úgy tesznek, mintha ez a sürgős megoldásra váró probléma nem létezne. Az időszerű propaganda egyik részét valóban képezheti az az örömteli megállapítás, hogy több a magyar elsős, mint az előző években volt. Az elhallgatott másik része viszont megannyi kérdőjelet hordoz magában, mely kérdésekre a politikai döntéshozóktól és a szakemberektől várjuk a körültekintő, megnyugtató válaszokat.
