Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-18 / 40. szám, szerda
MU7r\TCD 1\jCjZjU X JLjIV. 2004. február 18., szerda 3. évfolyam 7. szám Hangsúly-, ritmus- és stílusváltásokkal teli film MIX FILMDRÁMA A non-professional nagyjátékfilm, ez a sajátos stílusú és még sajátosabb munkamódszerrel készülő mozgóképtípus a nyolcvanas évek közepe óta él és virul, igaz, csak ritkán jutnak el az efféle művek a mozikig. Most itt egy kivétel, amely már csak azért is érdekes, mert noha Magyarországon készült és úgymond hazai témákat vet fel, alkotói nem magyarországiak. A magyar felmenőkkel is bíró amerikai Steven Lovy digitális videóra forgatott filmjéről már történetének vázlatos ismertetése sok mindent elmond. Az amerikás magyar apától az Államokban született tinédzser fiú, Mitch a maga akaratán kívül néhány napra Budapestre utazik. Noha semmi kedve sincs jönni, ha már itt van, a gyökereit kezdi keresni, és ha már megtalálta, nem ereszti őket: a fiú az első tétova órák után hamar megleli a helyét az Óhazában, ami annyit tesz, hogy beleveti magát a bulizásba. Meglehetősen fura kalandjai során előbb megismerkedik a budapesti pornóipar néhány prominensével, majd belekóstol a honi táncházkultúrába, hogy végül meglelje az igazit egy mutatós honleány személyében. Mindez már így leírva is igen kuszának és zavarosnak tűnik, pedig csupán a kalandok egy töredékét említettem, a legbizar- rabbakat szándékosan kerülve. A Mix hangsúly-, ritmus- és stílusváltásokkal teli, sajátos atmosz- férájú film, az alkotók láthatóan nem kívántak sokat, csupán bulizni egy nagyot, és önkifejezni valamelyest. Művük nem túlságosan mély értelmű darab, viszont a szív közepéből jön. Ez is valami, (est) MIX, színes, amerikai-magyar film 2004, 95 perc, Rendezte: Steven Lovy, Szereplők: Alex Weed, Gryllus Dorka, Jeffrey Schecter, Kolovratnyik Krisztián, Kulka János, Rudolf Péter A hatalmas pénzügyi, erkölcsi és médiasiker egyenesen Jay Leno műsorába repíti őket Felül semmi Ha az acélgyári munkások merész koreográfia szerint népszerű slágerekre vetkőznek, a falusi nyugdíjasok átverik a Szerencsejáték Rt.-t, az elszegényedett özvegyasszonyok felcsapnak sárkányfű-árusnak, a nyeszlett kis munkáskölkök pedig a balettben ugrándoznak, akkor bizonyára Nagy-Britanniában járunk. VÍGJÁTÉK A komoly társadalmi problémákat és könnymirigyeket feszegető új brit filmzsáner, a „megélhetési vígjáték” legújabb darabja elődeihez hasonlóan a hétköznapok gyászos eseményeire adott életigenlő válaszokkal, a tabutémák lezser kezelésével és az átlagemberek empatikus-komikus oldalának bemutatásával fakaszt humort a szomorúságból. Nigel Cole (Főbenjáró bűn) stílusos rendezése valós eseményeket elevenít fel, amikor elbeszéli a yorkshire-i Rylston és Vidéke Nőegylet meztelenkedős háziaszszony-naptárának történetét, melynek ötlete a nőegyleti üléseken rendszerint magát halálra röhögő Annié (Julie Walters - Billy Elliot) és Chris (Helen Mirren - A Szakács, a Tolvaj, a Feleség és a Szeretője; Gosford Park) gyászoló fejéből pattant ki. Annie félje ugyanis a film első harmadában eltávozik a kétdimenziós ámyékvilágból, búcsúlevelében azonban olyan szívhez szóló szavakkal beszél a női test és lélek utolsó virágzásáról, hogy a hátramaradottak azonnal nekilátnak egy erotikus - és egyben jótékony célú - naptár elkészítéséhez. Duzzadó keblű hősnőink bátran pózolnak fakanállal és öntözőkannával az intim részeket kitakaró képeken, s erejükből még arra is futja, hogy szembenézzenek családjaik és az országos főnők rosz- szallásával. A hatalmas pénzügyi, erkölcsi és médiasiker egyenesen Jay Leno műsorába repíti őket, a privátdrámák azonban beárnyékolják boldogságukat, a színes történet így aztán a könnyed szórakozás mellett szívmelengető tanulsággal is szolgál, (est) Calendar Girls, feliratos angol vígjáték, 2003, 108 perc, Rendezte: Nigel Cole, Szereplők: Helen Mirren, Julie Walters, Annette Crosbie, Ciarán Hinds, John Alderton, Linda Bassett, Philip Glenister Némi szerencsének és egy szerződése alól kibújni akaró dívának köszönhetően az összenőtt testvérek hamar felkapott sztárokká válnak Túl közeli rokon VÍGJÁTÉK Bob és Walt, mint két igazi jó testvér, minden percüket együtt töltik, bár ha akarnák se tehetnének másként, mivel egy születési rendellenesség folytán az oldaluknál összenőttek. Amit más fogyatékosságnak tekint, őket egyáltalán nem zavarja, sőt különbözőségeik ellenére nagyon jó párost alkotnak. Bob (Matt Damon) ugyan valósággal reszket a szerepléstől, mégis beleegyezik, amikor a színészi karriere vágyó Walt (Greg Kinnear) Hollywoodban akarja kipróbálni magát. Némi szerencsének és egy szerződése alól kibújni akaró dívának (Cher) köszönhetően a testvérek hamar felkapott sztárokká válnak, ám a magába húzódó Bobnak egyre kevesebb kedve van azt az utat járni, amit Walt. Ha Peter és Bobby Farrelly neve kerül szóba, a moziba járók egy része heves utálattal, a másik egy merész poén jóízű felidézésével reagál. A WC-humor két feltétlen híve hírhedt arról, hogy filmjeikben (pl. Én és én meg az Irén) szívesen sütnek el vicceket fogyatékosokról, ezen pedig érthető módon nem mindenki tud nevetni. A dologgal szerintem igazából nincs semmi baj, amíg a fiúk mindezt rosszindulat nélkül, jó humorral teszik, de ha csak az egyik kitételnek nem tudnak teljességgel megfelelni, abból komoly kellemetlenségek következhetnek. Néha korábban is rezgeti az a képzeletbeh léc, ám hogy olyan csúnyán leverik, mint a Túl közeli rokonban, arra mégse lehetett számítani. Az alapötlet, ha úgy tetszik, ismét tabudöntögető, ám ezúttal maguk a készítők azok, akik nem tudnak mit kezdeni vele. Farrellyék görcsösen próbálják humorosan megközelíteni a sziámi ikrek furcsa mindennapjait és az egyetlen, amit ki tudnak hozni belőle, hogy milyen jópofa az, ha két összenőtt ember teszi ugyanazt, amit egy átlagos. Gyenge a forgatókönyv és tökéletlen a szereposztás, ami pedig kezdetben csupán középszerű, az végül kínzóan rossz lesz. A filmben igen kevés az értékelhető momentum, de ezek közé sorolható Cher önironikus fellépése. Ha kicsit többet lenne jelen, talán miatta érdemes lenne végigszenvedni a majdnem két órás filmet, így viszont csak azt tudom mondani, hogy a nevetésre vágyók inkább válasszanak valami mást. (mozinet) Túl közeli rokon (Stuck on You), színes, amerikai film 2003, 118 perc. Rendezte: Bobby Farrelly, Peter Farrelly, Szereplők: Greg Kinnear, Matt Damon, Cher, Éva Mendes, Seymour Cassel
