Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-17 / 39. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 17. Nagyszünet 17 Ezek a trükkök és jó tanácsok segítségünkre lehetnek a pályázatírási folyamat rögös útján AKTUÁLIS PÁLYÁZAT Pályázatírásról mindenkinek I. Az alábbiakban következő cikksorozat számos, a pá­lyázatírással kapcsolatos hasznos tudnivalót tartal­maz. A pályázatírási trük­kök minden pályázónak segítségére lehetnek a pá­lyázatírási folyamat rögös útján. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Ez a cikk bevezeti az olvasót a pályázatírás világába és megpróbál rendszert teremteni a pályázatírás­hoz kötődő rengeteg tennivaló első lépései között. Számos pályázati kiadvány je­lent meg az elmúlt években ha­zánkban, külföldről is igen sok sze­rezhető be. E kiadványok haszno­sak, ám mindegyikre vonatkozik, hogy „szakirodalom jellegűek”, vi­szonylag vaskosak és a súlyos el­méleti alapokra való építettségük mellett kévésé közvetlenek. A ta­pasztalatok szerint a legtöbb pol­gári önszerveződésből kiinduló csoport, alapítvány, egyesület a pénzt jelöli meg a tevékenységé­hez, működéséhez legfontosabb szükségletnek. A kérdésre pedig, hogy erre az anyagi forrást honnan teremtik meg, a válaszadók nagy része azt feleli, hogy pályázatírá­son keresztül. A pályázatírás csak egy módszer a sok közül Más pénz- és támogatásszerzési módszerek is léteznek: tagdíjak, önkéntes munka, szolgáltatási dí­jak, hírlevelek, hirdetés, rendezvé­nyek. Mielőtt a pályázatírást vá­lasztanánk célunk elérésére, fontos végiggondolni, mit, miért és ho­gyan csináljunk. Sokan először pénzt akarnak csinálni, hogy dol­gozhassanak. Ez fordítva van az önkéntes munka és a pályázás ese­tén: előbb le kell tenni valamit az asztalra, tervezni kell, és csak aztán lehet a pénzt felhajtani érte (jó esetben). A támogató és a pályázó viszo­nyáról elmondható, hogy bizo­nyos kifogások azon a felfogáson alapulhatnak, hogy a dotáció megszerzése után a támogatott a támogató intézménytől vagy sze­mélytől függ. Ebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy más út nincs, mint e függő viszony el­fogadása. De a támogatásszerzést más nézőpontból is megfigyelhet­jük. Ennek lényege a következő: a támogatónak rendelkezésére áll valamilyen forrás (pénz, számító­gép, valamilyen szolgáltatás). A pályázó csoportnak viszont van­nak tagjai, munkatársai, akik ren­delkeznek bizonyos szaktudással, tapasztalattal. Tehát az egész tá­mogatásszerző folyamat két, egy­mástól eredetileg független, egyenrangú fél kapcsolatáról szól. A támogatásért folyamodó szerve­zetek a támogató független part­nerei a pályázat beadásától kezd­ve a munka befejeztéig. A sikeres támogatásszerzés lépései A támogatás megszerzésére irá­nyuló tevékenységek előtt az aláb­biakat érdemes végiggondolni: 1. Miről is szól ez az egész támo­gatásszerzés? 2. Mikor érdemes támogatás után járni? 3. Milyen alapokkal kell rendel­keznie egy leendő pályázónak? 4. Hol találhatóak a támogatók? 5. Hogyan vegyük fel a kapcsola­tot a lehetséges támogatókkal? 6. Mit tegyünk, ha visszautasí­tottak minket? 7. Mit tegyünk, ha megkaptuk a támogatást? Az első fontos lépések között sze­repel annak a tevékenységnek, programnak pontos leírása, amire a támogatást kérjük. Háttéranya­gok: szakmai vélemények, tanul­mányok, képek bemutatása is meg­határozó lehet. A támogatót elő­ször csak a tevékenység közérthe­tőbb részével célszerű megismer­tetni. Támogatólevelek, újságcik­kek, külső értékelések a szervezet sikerességét és hitelességét bizo­nyíthatják. Emellett a legtöbb tá­mogató szeret előzetesen meggyő­ződni a támogatandó szervezet pénzügyi és munkavégzési megbíz­hatóságáról. Egy szervezet készen áll a támo­gatásszerzési folyamatra, ha: 1. kidolgozott programja és munkaterve van 2. van éves költségvetése, vagy be tudja bizonyítani, hogy léte nem csak ettől a támogatástól függ 3. felelősséget tud vállalni a pénz elköltésének módjáért és a terve­zett eredmények eléréséért 4. van információs anyaga a szervezetről 5. birtokában vannak a tevé­kenységéről szóló újságcikkek vagy más híradások 6. rendelkezik támogatólevelek­kel, referenciákkal 7. tisztában van azzal, mit és ho­gyan tud nyújtani a támogatásért cserébe. Aki nem rendelkezik mindezek­kel, az se keseredjen el, azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy azok, akik sikerrel végzik támogatásszer­ző munkájukat, a fent említett felté­teleknek megfelelnek. Még a pályázatírás írás előtt tájé­kozódni kell: a pályázati kiírás rész­letes feltételeiről, a pályázatot kiíró intézmény céljairól, a döntési me­chanizmusról. Gyakran felmerülő hibák a pályá­zatírás során:- formai követelmények figyelmen kívül hagyása,- a beadott pályázat nem illik a ki­író intézmény tevékenységi körébe,- a pályázat túl rövid, kusza vagy túl részletes,- a tevékenység céljának leírásá­ban általánosságok vannak, konk­rétumok nélkül,- a költségvetés nem reális,- a pályázatban a pályázó kire­kesztő vagy kioktató hangnem­ben ír,- a pályázó annak ellenére, hogy tudna, mégsem működik együtt másokkal. (Folytatjuk) (i, he) Te is készülsz jelmezbálba? Ha igen, akkor itt az alkalom, hogy saját farsangi süveget készíts magadnak! Farsangi süveg és álarc ÜGYESKEDŐ Itt a tél utolsó hónapja, a február. Régi szokás szerint ez a farsang ha­va, azaz a mulatozás hónapja. Te is készülsz jelmezbálba? Ha igen, ak­kor itt az alkalom, hogy saját far­sangi süveget készíts magadnak! Tarts velünk ma is, ügyeskedjünk együtt! Lássuk először a süveg hozzáva­lóit: színes kartonpapír, színes pa­pírkígyó (kapható a papírboltok­ban), olló, papírragasztó. Első lé­pésként mérd le a fejed kerületét, majd ennek megfelelően vágj ki a kartonlapból egy kört! A kör átmé­rője mindenképpen nagyobb le­gyen, mint a fejed kerülete. Valahol vágj be ollóval egyenesen a kör kö­zéppontjáig az alább látható mó­don! Formálj a körből kúpot, és ra­gaszd össze ragasztóval! Tekerj fel egy papírkígyót csigavonalban a csákóra! A süveg csúcsára ragassz fel három másik papírkígyót! Ké­szen is van. Irány a jelmezbál! Ha már süveged van, akkor álarc is kell hozzá, mert anélkül mégsem mehetsz el a jelmezbálba. Itt az ide­je tehát, hogy készítsünk farsangi álarcot is, hogy még vidámabban ünnepelhessük a farsangot! Néz­zük, miket kell beszerezned: fehér kartonlap, vastag, színes kartonpa­pír, kalapgumi, papírragasztó, olló, színes papírkígyó. Első lépésként vágj ki a fehér kartonlapból egy - az arcodnak megfelelő méretű - ál arcot! Ez lesz a sablon! Tedd rá a sablont a színes kartonra, rajzold körbe és vágd ki! Kalapgumival mérd meg a fejed kerületét, majd rögzítsd a megfele­lő méretű gumit az álarc két olda­lán! (Úgy a legegyszerűbb a rögzí­tés, ha mindkét oldalon kis lyukat fúrsz az álarcba, és abba belekötöd a gumit.) Díszítsd az álarcot tetszé­sed szerint: pl. ragassz rá papírkí­gyót (de flitterekkel kirakva is szé­pen fog mutatni)! Kész is vagy! Jó mulatóst a bálban! (s, he) Régi szokás szerint február a farsang hava, azaz a mulatozás hó­napja ' (Képarchívum) Dal-, plakátszöveg és forgatókönyvírás AJÁNLÓ Alapiskolás vagy, de úgy érzed, egy író vagy egy költő veszett el benned? Akkor ez a te napod! Ugyanis az Egyszervolt Alapít­vány dalszöveg- és forgatókönyv­pályázatot hirdet alapiskolások számára, melyre várják a te re­mekművedet is (kategóriánként max. 2 pályázatot küldjél be!). Ásd elő a fiók mélyéről a leg­szebb verseidet, kérd vissza a padtársadtól a kockás füzetbe írt novelláidat, vagy ragadj tollat, papírt és fogj hozzá! Most meg­mutathatod, mit tudsz! A legjobb dalszöveget Gryllus Vilmos meg­zenésíti és az alapítvány munka­társai pedig rajzfilmet készítenek hozzá. A legjobb forgatókönyv­ből pedig egy rövid játékfilmet forgatnak! Díjak: Kategóriánként a legjobb három pályaművet kiemelten dí­jazzák. I. díj: PC-számítógép, mul­timédia-szoftverek; II. díj: számí­tógépes kiegészítők; III. díj: játék- programok. A legjobb 20 helye­zést könyvvel, újság-előfizetéssel és egyéb ajándékokkal díjazzák. Kategóriák: dalszöveg kategó­ria (egyéni pályázóknak), forga­tókönyv kategória - rajzolt vagy írt forgatókönyv, illetve filmnovel­la (egyéni, illetve csoportos pályá­zóknak) . Korcsoport: alapiskolások (6-14 éves korig). A pályaművek témája kötetlen. Nevezés a www.egyszervolt.hu oldalán. Min­den nevező egyszervolt-os egérpa­dot kap. Leadási határidő, cím: 2004. február 27. Pályá zat@egy- szervolt.hu Egyszervolt.hu 1511 Bp.Pf.46. Eredményhirdetés: 2004. március 31-én a www.egyszer- volt.hu oldalán. Apályázat részletes feltételei letölthetők a www. egyszervolt.hu oldalról, (p) DIÁKPRÓZA Szabad és boldog volt ENGLER MÁRTA Ez a nap is úgy indult, mint a többi. Nem volt kedve felkelni, tudva, hogy mennyi feladat vár rá. Egyre zaklatottabbá és feszültebbé tette a tennivalók hosszú sora, mely minden nap csak sokasodni látszott, hi­ába dolgozott annyit. Érezte, kezd belefáradni. Már nem vette észre a napsütést, a virágokat. Mogorván rohant, versenyt futott az idővel és saját magával. Hosszú hónapok óta így volt ez, a megszokottság és hi­ábavalóság érzése hálót font köré. Régen szerette a munkáját, ma ez is csak nyűg volt számára. Rosszkedvűen gondolt arra, hogy még a padlást is rendbe kell tennie, sok éve várt rá még ez is. Délutánra fel­adatai többségével végzett, átöltözött kopott otthoni ruhájába, amit csak takarításkor szokott felvenni, és felkapaszkodott a nyikorgó lép- csőfokokon.Évek óta tartó álmát zavarták meg. Belül a sötétségben csak a kis kerek ablakon beszűrődő fénynyaláb vüágította meg a ka­vargó porszemeket. Kinyitotta a zsalugáteres ablakokat, világos lett. A régi szekrények lepattogzó festékére vastag porréteg rakódott, sú­lyos ládák hallgatagon őrizték a bennük elrejtett tárgyakat. Körülnézett, mélyet sóhajtott. Nagyobb vállalkozás volt ez a takarí­tás, mint hitte, de nem akarta tovább halogatni. Nekifogott a munká­nak, maga is meglepődött, hogy milyen gyorsan és könnyen halad, szinte kikapcsolta a monoton törölgetés és rendrakás. Pár óra alatt el­jutott az utolsó bútorhoz, egy zöldre festett tálalószekrényhez, ami a sarokban állt. Az egyetlen tárgy, amit a dédnagymamától örökölt, ré­gen jobb helye volt a hűvös falusi ház konyhájában. Ezt is letörölget- te, minden rekeszéből kiszórta a papírfecniket. Az egyik fiók, ami ed­dig nem nyüt soha, most engedett. Mélyén egy köteg nyirkos, meg­sárgult levelet talált, gondosan összekötve vékony selyemzsinórral. Óvatosan emelte fel, kioldotta a csomót, nézte, ki írhatta. A hűvös pa­pírok mindegyikére pecsétet nyomtak: ellenőrizve. Félve kezdte ol­vasni, mint aki lopva féltett titokra lel. 1943. november 15. .valahol Oroszországban. Kedves Feleségem, drága Kislányom! Bár egyre hidegebb van, ne aggódjatok értem, jól vagyok. Remélem a kegyelmes Isten egészség­ben tart titeket. Üdvözlöm édes szüléimét és otthon maradt barátai­mat! A jószágok megvannak még? Ma találkoztam egy régi ismerő­sömmel, egy vagonba kerültünk. Beszélgettünk, felemlegettünk ben­neteket. Ő megvendégelt hazaival, s én is odaadtam neki a maradék vajamat. Boldogok voltunk. Az Úr Isten kegyelme legyen veletek! Némán ült egy faládán, nézte a papírt, míg már csak elmosódottan látta, könnyei leoldották a tintával írt címzést. A nap már régen le­nyugodott, csak a hold fénye világított be a nyitva felejtett ablakokon, mire visszatért összekuszálódó érzelmei és halvány emlékei közül. Felállt lassan, elzsibbadt tagjait kinyújtotta, az ablakhoz ment, kiha­jolt. Hűvös volt az este, foszladozó felhők vetettek árnyékot a fűre. Mélyeket lélegzett, magába szívta ezt az ősi nyugalmat, és feltöltő­dött vele. Nem volt már olyan nehéz feladatainak terhe, elvesztette a jelentőségét a végtelen időben. Szabad volt és boldog. Egyszerűen csak azért, mertél. Sok a lehetőség, csak ki kell használni (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents