Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-17 / 39. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ MAGYAR HÍRLAP Sok tehetősebb vállalkozó fantáziáját megmozgatta a gondolat, hogy az EU-csatlako­zás után „adókímélési” meg­fontolásból Szlovákiát válassza lakhelyéül - írja a lap. A meg­kérdezett adótanácsadóknál többen érdeklődtek a le­hetőség iránt, május 1-je után ugyanis akár Szlovákiába is szabadon költözhetnek a ma­gyar állampolgárok, s itt a sze­mélyi jövedelemadó egysége­sen 19 százalék. Az adóa­lannyá válási procedúra vi­szonylag egyszerű. A megkér­dezett szakértők szerint Szlo­vákia vonzó lehet a magas tőkejövedelemmel rendel­kezőknek és azok számára, akik az elmúlt években na­gyobb összeget halmoztak fel külföldi adóparadicsomokban bejegyzett off-shore cégekben. Tavaly óta ugyanis „bün­tetőadót” kell fizetniük: ha ki akarják venni a nyereséget, ak­kor meg kell fizetniük a teljes személyi jövedelemadót, ami Magyarországon a legtöbb esetben a 38 százalékos kul­csot jelenti. ADEVARUL Politikai füstbombákkal, öv alatti ütésekkel, pengeváltá­sokkal indult Romániában a választási propagandahadjá­rat. A napüap Politikai műkor­csolyázók című vezércikkében az elmúlt csaknem másfél évti­zed során a román közélet po­rondját több-kevesebb sikerrel megjárt, de időközben levitéz- lett román politikusokat tette mérlegre. Közöttük is elsősor­ban az általa alapított Demok­rata Pártból (PD) kilépett Petre Románt. Az 1989-es romániai fordulat utáni időszak első mi­niszterelnöke a múlt héten De­mokrata Erő néven saját pártot alakított. Mint hangoztatta, balközép „radikális-demokra­ta” pártról lesz szó. Petre Ro­man, miután letűnt a politika egéről, most „a szenvedő hon­polgár lázongását” szavakba foglaló „népbarátként” próbál fellépni, vajmi kevés küátással, hiszen a négy évvel ezelőtti el­nökválasztáson a választók 3 százaléka adta rá szavazatát. Ennek kapcsán a lap úgy fogal­maz, hogy a politikus bukott „torreádorként” most az „állat- tenyésztő szakmába” tér visz- sza. „Kétségbeesett, arrogáns” politikusnak látja Petre Ro­mánt a Ziua. Politikai monda­nivaló híján gőgős agresszivi­tással próbál helyet szorítani magának a közélet színpadán. De bármit tesz is, hitelét nem nyerheti vissza, mert a közvéle­mény politikai megalkuvónak tekinti őt. AL-HA3AT Százharminc gyermeket veszítettek el ebben az évben a mekkai zarándoklaton a Hadzs-ra a világ minden ré­széből összesereglett muzul­mánok. Mint azt a szaúd-ará- biai lap a Hadzs-minisztéri- umra hivatkozva jelentette, a legtöbb eltűnt gyermeket né­hány napon belül sikerült el­juttatni szüleihez. Három kis­lány esetében azonban ehhez több napra volt szükség. Egy Nigériából érkezett fiú hozzá­tartozóit nem sikerült megta­lálni, őt egy mekkai árvaház­ban helyezték el.-Januártól legfeljebb csak kenyérre és tejre futja, de fillérenként talán karácsonyig összegyűjtők annyit, hogy talán megajándékozhatom magam egy könyvvel is... (Peter Gossányi rajzaj A szocialisták támogatásával kisebbségi kormány alakulhat Szerbiában Erősödő kételyek Kostunica átvitte akaratát. A Szerbiai Demokrata Párt (SZDP) elnöke mindvégig arra a kártyára játszott, hogy a néhai Djindjics kor­mányfő nevével fémjelzett Demokrata Pártot (DP) ki­zárja a leendő hatalomból. SINKOVITS PÉTER Megannyi beintés ellenére in­kább a szocialisták „segítő kezét” ragadta meg; hosszas vajúdás után e képlet alapján alakult meg a szerb szkupstina, a napokban pedig szintén ily módon állhat fel a kabinet is. Szemléletes a belgrá­di Danas polgári napüap karikatú­rája: miniszterelnök-jelöltként Vo- jiszlav Kostunica siet a parlament­be, annak bejárata fölött azonban ott magaslik Milosevics reliefje... Persze, mindehhez az is kellett, hogy koalíciós partnerekként a Miroljub Labusz vezette G17 Plusz, valamint Vük Draskovicsék Szerb Megújhodási Mozgalma (és a velük társuló Új Szerbia) elfo­gadja ezt a jócskán szépséghibás megoldást. Végül beadták dereku­kat, az illetékes testületek erről a hét végén szavazattöbbséggel döntöttek. A szerbiai helyzet is­merői ugyanakkor hangsúlyoz­zák, van ezekben a döntésekben nem kevés racionalitás, avagy: jobb ma egy kormány, mint hol­nap egy megismételt választás. A közvélemény nagyobbik fele ugyan ingerülten ellenzi a Szlobo- dan Milosevicset még mindig el­nökként számon tartott Szerbiai Szocialista Párttal való közöskö­dést, hiszen bő tíz év szenvedése szárad a lelkén, ugyanakkor az emberek már beleuntak az eled­dig gyakori és meddő szavazgatá- sokba, egy újabb megmérettetés­sel bizonyára csak a fegyelmezet­ten urnákhoz járuló radikálisok járnának jól. A sors fintora vi­szont, hogy a reformok istápolója­ként a Demokrata Párt, a minap még miniszterelnök Zoran Zsivko- viccsal és a pártelnök-jelölt Borisz Tadiccsal egyetemben éppenség­gel a Szerb Radikális Párttal talál­ta magát az ellenzéki oldalon. Egyelőre. A DP egyébként február 22-én választ pártelnököt, s ez akár újabb fordulatot is hozhat, azaz még összeállhat a bőséges parlamenti többséget biztosító négypárti „demokratikus blokk”. Am inkább valószínű, hogy a demokraták kivárják - terhelje az új kormányt a felelősség - márci­us 31-ét, ez ugyanis a határideje annak, hogy Szerbia és Monte­negró kiszolgáltassa a háborús bűnösöket (Ratko Mladicsot és Radovan Karadzsicsot). Ha ez a feltétel nem teljesül, az USA elzár­ja a pénzcsapot. Folytathatnánk azzal, hogy a nemzetközi közös­ség minden bizonnyal nehezmé­nyezi majd a szocialisták közve­tett beemelését a hatalomba, úgy­szintén tovább bonyolódik a Há­gai Nemzetközi Törvényszékkel való kommunikáció. Újabb külső elszigeteltség sejlik fel tehát a lát­határon, de belül sem jobbak a ki­látások. Az államszövetségből a montenegróiak korábban éppen a szocialisták miatti félelmükben akartak mindenképpen távozni; nem tudni, az új szituációban ho­gyan helyezkednek, de minden­képpen fennakadásokra lehet szá­mítani a közös parlament eddig is akadozó munkájában. Szinte, ki­zárt, hogy Koszovó ügyében gyors és elfogadható megoldás szüles­sék, ezzel a kolonccal a lábán pe­dig Szerbia csak botladozik. Szorosan ehhez köthető a Vaj­daság kérdése is. A szerbiai de­mokraták, a szocialisták és a radi­kálisok máris kilátásba helyezték, hogy az északi tartományban is rendkívüli parlamenti választáso­kat kell tartani. Számításuk vilá­gos: az utóbbi esztendőkben a Boszniából és Horvátországból beáramló szerb menekültek miatt jelentősen megváltoztak a bő két­milliós Vajdaságban a szavazói erőviszonyok. A kalkulációk alap­ján az eddig biztosan kormányzó hárompárti tömörülés (Vajdasági Szociáldemokrata Liga, Vajdasági Reformisták, Vajdasági Magyar Szövetség) már valószínűsít­hetően kisebbségbe szorulna, ami az eddig kiharcolt autonóm jogok ismételt leszűkítését jelentené. Csanakék ugyan tesznek most egy kétségbeesett kísérletet, hogy a tartományi „kisalkotmányt” gyor­sított eljárással elfogadják, a döntő szó azonban ismét csak Belgrádé. A vajdasági magyar pártokat illetően a napokban re­ménykeltőjelek tapasztalhatóak a közös fellépést illetően; kérdés azonban, mit és hogyan sikerül majd pótolni. Summa summarum: az új kor­mány (amennyiben megalakul) tevékenységének egyetlen igazi mércéje az lesz, hogyan viszonyul a három évvel ezelőtti reformok­hoz. Belső és külső megítélése ettől függ, megmaradása szintén. Az EU kutatási programjának célja felvenni Amerikával a versenyt Terrorizmus ellen tudomány MTI-BESZÁMOLÓ Az Európai Unió nagyszabású programot akar meghirdetni a bel­biztonsághoz tartozó kutatások előmozdítására: a program 2007- től 1 müliárd euró támogatással működne. The Wall Street Journal Europe szerint az Európai Unió az Egyesült Államokkal akaija felven­ni a versenyt, hiszen Washington e kutatási fejezete évi 1 milliárd dol­lár. A program segítségével kifej­lesztendő technológiák a határel­lenőrzés hatékonyabbá tételét, a terrorizmus és a bűnözés elleni fel­lépést szolgálnák, de abban is segít­séget jelentenének, hogy az EU a jelenleginél hatékonyabban láthas­son el külföldön békefenntartói fel­adatokat. A támogatásból nem alapkutatásokat, hanem konkrét, a képességek fejlesztését célzó terve­ket kell finanszírozni, azaz olyan programokra van szükség, ame­lyek gyorsan konkrét, alkalmazha­tó eredményeket hoznak. Ilyen le­het például a veszélyfelismerő rendszerek kifejlesztése, a távköz­lési hálózatok biztonságosabbá té­tele, a vegyi- és biológiai fegyverek­kel történt terrortámadások után a gyors fertőzésmentesítés. A szak­értők egyben arra is rámutatnak: ezek a programok nem csak a biz­tonsági területeken teszik majd ha­tékonyabbá az Európai Unió fellé­pését, hanem az ágazaton túlívelő hatásuk is lesz, hiszen hozzájárul­nak az EU hatékonyságának és nö­vekedési rátájának emelkedéséhez. A WSJE emlékeztet rá, hogy az Európai Unió a múlt év végén létre­hozott egy ügynökséget a hadiipari kutatások támogatására, s a közös fegyverbeszerzés előmozdítására. Az európai biztonsági kutatási program arra szolgál, hogy az EU-n belüli biztonsági kutatások terén is ehhez hasonló közös erőfeszítést tegyenek. KOMMENTÁR Kincstári jelentés PÁKOZDIGERTRÚD Januárban mégsem emelkedtek oly drasztikusan az árak, ahogy azt a lakosság várta - jelentette a statisztikai hivatal. A hírre főképp kormánypárti politikusok csaptak le, hiszen legalább ide- ig-óráig nyugodtan mondhatják, hogy az általános forgalmi adó módosítása és az energiaáremelés mégsem terheli meg elviselhe­tetlenül a lakosságot. Azt azonban egyre több politikus hangoz­tatja megértő bólogatással, mintegy bocsánatkérően, hogy a nyugdíjasok kiadásainak növekedését semmiképpen nem fedez­heti a 4 százalékos nyugdíjemelés... A szociális segélyek csökken­tése még ennél is súlyosabb probléma. Keveseket nyugtat meg az a gyakran hangoztatott érv, hogy jövőre már az egész ország megérzi a mostani megszorítások és az adómódosítás áldásos hatását. Remélhetőleg nem kincstári optimizmusnak bizonyul, hogy 2004 az utolsó esztendő, amelyben még a reálkeresetek csökkenésével kell számolni, és jövőre valóban 3 százalékos lesz a lakossági fogyasztás növekedése. És remélhetőleg abban is iga­zuk lesz, hogy a gazdasági növekedésnek köszönhetően az or­szág minden részében nő az új munkahelyek száma. A beruházási lehetőségek iránt mind komolyabban érdeklődik a külföld. Számos banki elemző szerint ez a kormány gazdaságpo­litikájának helyességét támasztja alá. És egyúttal azt a jövőképet körvonalazza, hogy a megszorítások ellenére jövőre a lakosság megtapasztalja a gazdaság erősödését. A lakosság nagyobb része azonban még korántsem osztja a pénzügyminisztérium derűlá­tását. Némely politológusok és szociológusok szerint a hangulat akkor sem lesz sokkal jobb, hajavul a gazdasági helyzet. A drágulási folyamatnak feltehetőleg nincs vége - figyelmeztet számos banki elemző. Valószínű tehát, hogy nem teljesen meg­alapozatlan a lakosság borúlátása. Ez nem szociológusok és poli­tológusok fejtegetéseire támaszkodik, hanem arra, mire futja a radikálisan csökkentett szociális segélyből. Azzal, hogy a munkát nehezen találó, szociális segélyen tengődő kelet-szlovákiaiak, kö­zöttük is főképp a romák tiltakozó akciójáról szóló tévériportban az is elhangzik, hogy a tiltakozó romák egyike-másika gépkocsin vitte iskolába a gyermekét, még nem cáfolható, hogy többségük embertelen körülmények között, viskóban lakik. Többségük dol­gozna, ha lenne munkahely. A lakosság pesszimizmusát tükröző felmérések még csak nem is kizárólag lepusztult térségekben ké­szülnek. Az átlagot tükrözik, nem azt, ahol legrosszabb a helyzet. A lakossági borúlátás nem megalapozatlan, ahogy azt némely politikusok sugallják... JEGYZET A szegények iskolája SZÁZ ILDIKÓ Hogyan lehet a fizetés és se­gélyosztás előtti néhány napot méltósággal és idegösszerop­panás nélkül elviselni, és az élet válságos és kínos pillana­taiban tanácsokkal látni el a mérsékelt jövedelmű embere­ket - megpróbálta Márai Sán­dor, A szegények iskolája című könyve kilenc kimerítő fejezetében. Csak hát ő sem tartotta valószínűnek, hogy az emberiség nagy tömegét vala­ha is ki lehetne emelni az álta­lános szegénység állapotából. Hónap elején, amikor üresek a bevásárlóközpontok, és a la­kótelepen élők nagy része far­sang idején is böjti időszakot él meg, szívfacsaró jelenetek egész dokumentumfilmnyi anyagát kínálják az utcák és a boltok. A Kongóban, így hív­ják népiesen a lakótelep köz­értjét, mert többnyire kong az ürességtől, senki sem költeke­zik. A hatvan négyzetméter­nyi családias boltban tej, vaj és konzerv kapható, a vevők nem csábulnak el az óriási vá­lasztéktól, mint a bevásárló- központokban. Előttem tíz­éves forma legényke öt kiflit számol a kosarába, vajat, egy kiló kristálycukrot. Aztán az édességpolcról két olcsó, amolyan íztelen és szagtalan kekszutánzatot vesz le. A leg­olcsóbbat. Hitelkártyát szo­rongat a kezében,azzal akar fizetni. Fejben számolom, alig ötven korona körüli értékben vásárolhatott. Érthetetlen, mi­ért küldenek le ekkora gyere­ket hitelkártyával, melynek a számkódját is fejben kell tar­tani. „Mondd meg anyádnak, hogy ezen már nincs egy fillér se!” - adja vissza a kártyát a pénztáros. A fogyasztási szö­vetkezet kétezer koronás hi­telkártyáját a fiúcska szülei szükségmegoldásként hasz­nálják. A boltban mondják, is­merik a család anyagi helyze­tét, fizetéstől fizetésig élnek, vagy még addig sem. Ezt a szerencsétlen hitelkártyát nyomták otthon a gyerek ke­zébe, hátha valami csoda foly­tán van még rajta pár korona. A gyerek lassan, lehajtott fejjel visszarak mindent a polcokra. Zsebre teszi a hitelét vesztett kártyát és hazaindul. Látni vé­lem, ahogy az alkonyaiban, vékony vállára teszi kezét Má­rai, és baráti gesztusként, idéz a könyvéből: „Ha a szegény élete során zsákutcába kerül, leghelyesebb a hatóságok és az összes karitatív intézmé­nyek megkerülésével egyene­sen Hozzá fordulni. Ez az egyetlen gyakorlati tanács, melyet a szegénynek az élet mostoha fordulatai között igaz meggyőződéssel adhatunk. Is­ten a maga rendkívüli módján és titokzatos eszközeivel feltét­lenül segít a szegényen. Min­den más kísérlet, mely a sze­gény földi helyzetét iparkodik megoldani, nehézkes, körül­ményes és meglehetősen re­ménytelen”. Azt tudom, mit mondhatott (volna) a lurkó­nak Márai, azt viszont elkép­zelni sem merem, mit vála­szoltak a tej, kifli és kristálycu­kor nélkül hazatérő legényke kérdő tekintetére a szülei.

Next

/
Thumbnails
Contents