Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-14 / 37. szám, szombat
16 Családi kör ÚJ SZŐ 2004. FEBRUÁR 14. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Mennyei és földi szerelem MOLNÁR FERENC (Este van, ama bizonyos őszi, városligeti este, mikor már finom ködpára ereszkedik a Stefánia útra, és messze, a láthatár alján pirosán égő felhő előtt sárga lámpalángok csillognak. A városból úgy hallatszik ide a kocsik zaja, mint valami sző- nyeges szobába. Két férfi sétál az úton, a közepén, ahol boldog és poros nyári délutánokon kocsik repülnek.) AZ EGYIK (abban a hitben, hogy valami nagy okosságot mond): Én azt hiszem, hogy még soha asz- szonyban nem volt egyformán elosztva a testi és a lelki szerelem. Tizianónak van igaza. A MÁSIK: Miben volt igaza Tizianónak? AZ EGYIK: Abban, hogy azt a szép képet festette, amelynek az a dme, hogy „Mennyei és földi szerelem”. Két nő van rajta. Az egyik csupa égi derű és tiszta nyugalom, a másik csupa húsos érzékiség. így van ez az életben is. (Nagyot szív a szivarjából, mint aki megoldotta az egész kérdést. Boldog és büszke.) A MÁSIK: Gondolod? AZ EGYIK: Gondolom és nem tehetek róla. Egyszerű paraszt vagyok és a kövér nőket szeretem. Szép a lelki élet és szépek a szerelem szenvedései, de nekem minden ilyen szamárság elpárolog a fejemből, ha az asszonynak a szép piros száján gyöngéden és forrón végigsiklom az ajkammal. Szinte-érzem, hogy kis villamos szikrák pattognak a két meleg, száraz ajak közt. A MÁSIK: Az üyesmire a nő neveli rá az embert. AZ EGYIK: Hogyhogy? A MÁSIK: A férfi mindenre kapható. Úgy látszik a te nőd... Ne félj, nem kíváncsiskodom... A te nőd érzéki lény. És így te is az ajkakról álmodok Az én nőm... Ne félj, nem leszek indiszkrét... Egészen más. Nem tudom, talán mert sovány nő, de arra nevelt, hogy a lelki gyöngédség és a boldogító barátság az igazi tartalma még az ilyen bűnös viszonynak is. AZ EGYIK: Sovány nő. (Megint szivarozik, mert megint megoldotta a problémát természettudományi alapon.) A MÁSIK: A szerelemben szemérmes és finom. Szép gondolatai vannak. Nála a szerelem csók része csak arra való, hogy háttere legyen a gyöngéd és szép gondolatoknak, a rólam való meleg gondoskodásnak. Talán butának fogsz tartani, de úgy érzem, hogy a legforróbb délutánok után is úgy válunk el egymástól, mint két testvér. Langyos, boldog nyugalom a szívekben. Zavartalan, csöndes emlék. AZ EGYIK: Mennyire különbözők a nők! Ha én elválok az enyémtől, úgy érzem magam, mint a vad hím, aki elmegy bujdosni az erdőbe, ordítani, amiért a páijától eltépték. És ó is úgy megy el, mint ahogy nőstényhez ülik. Felvérzett ajakkal, vággyal, valami szerelmes gyűlölettel és bosszúval a szívében. Mert az érzéki szerelemből sohasem elég. (Szivarozik az ismert okból) A MÁSIK: Az én nőm ezt sohasem tudná megérteni. Meggyűlölne és megutálna, ha így beszélnék. AZ EGYIK: Az enyém meg kinevetne téged, ha hallana. Hisz tudod, mikor az ember udvarolni kezd egy asszonynak, mindent megpróbál. Hát megpróbáltam én ezeket a lelki mókákat is. De úgy lefújt, hogy örökre elment a kedvem. Soha többé egy szó sem esett köztünk üyesmiről. Csókolni, csókolni, ölelni, égni, forrni, pirosnak lenni, kielégíthetetlennek lenni! Ez az! (Szivarozik.) A MÁSIK: Csodálatos, hogy összetalálkoztunk mi ketten. AZ EGYEK: Hogyan? A MÁSIK: Úgy, hogy a két végletben élünk. Te a vér szerelmét éled, én a lélek érzéseit élem. A tied a kövér, piros nő, az enyém a sovány fehér nő. AZ EGYIK: No, az enyém azért nem olyan nagyon kövér. A MÁSIK: Az enyém se sovány éppen. AZ EGYIK: Az enyém is: közép. Se nem kövér, se nem sovány. De kövéret mutat. A MÁSIK: Az én nőm is középút. De ő inkább soványát mutat. És nem fehér, hanem rózsaszínűén sápadt. AZ EGYIK: Az enyém sem pirospozsgás. Rózsaszínű, de tüzesen rózsaszínű. A MÁSIK: Nagy hecc volna... egyszer összehozni ezt a két asz- szonyt. Mit beszélhetnének egymással? Én már hallottam Uyet, franciáktól. Úgy négyesben elmenni egyszer... vacsorázni. AZ EGYIK: Azt nem lehet, mert hátha ismerik egymást. A MÁSIK: Te... ejnye! Müyen furcsa. Hátha ismerik egymást? AZ EGYIK: Talán jó barátnői is egymásnak. A MÁSIK (belepirul): Te... AZ EGYIK (már-már sejtve, hogy mit akar mondani): Nos? A MÁSIK: Te... ha te megmondod, hogy ki a tiéd, én megmondom, hogy ki az enyém. (Némán haladnak egymás mellett és mind a kettőnek nagyon tetszett az eszme. Most csak azon gondolkoznak, hogy vajon a vüág legnagyobb gazsága volna-e az, ha kicserélik a neveket, vagy a legártatlanabb üzlet.) AZ EGYIK (hosszú hallgatás után): Add ide a kezedet. A MÁSIK kezet fog vele. (Furcsán néznek egymás szemébe, aztán boldogan mosolyodik el mind a kettő. Hosszas és erős, férfias kézszorítás következik.) AZ EGYIK (halkan): Szabó Jeremosné. A MÁSIK: Mi? (Akkora szemet mereszt, mint egy őrült.) AZ EGYIK: Most te. A MÁSIK: Mi? Micsoda? Kit mondtál? Mit mondtál? AZ EGYIK: Szabó... Jeremosnak... a felesége. A MÁSIK (belekapaszkodik a karjába): Te... AZ EGYIK: Na, na, na, na?? A MÁSIK: Az az enyém is. (Rettenetes szünet.) AZ EGYIK: Kedden, csütörtökön, szombaton. A MÁSIK: Hétfőn, szerdán, pénteken. (Újabb szünet) AZ EGYIK: És vasárnap? A MÁSIK (könnyes szemmel): Ki tudja? AZ EGYIK: Ez az a lelki nő? A MÁSIK: Ez. Ez a sovány, fehér, lelki nő, a mennyei szerelem, a testvéri langyosság, a szemérmes szűz. AZ EGYIK: És ez a kövér, piros, érzéki nő, a földi szerelem, az asz- szonyi tűz, a vad nőstény. A MÁSIK: Sírni tudnék. AZ EGYIK: Te sírni tudnál, mert mint lelki nőt szeretted. Én nevetni tudnék, mert engem így nevelt. (Az, amelyik azt mondta, hogy sírni tudna, keservesen mosolyog. Az pedig, amelyik azt mondta, hogy nevetni tudna, tragikus képet vág.) A MÁSIK: Most mi lesz velünk? AZ EGYIK: Még kérdezed? Okos és modem emberek vagyunk, nem fogjuk most kölcsönösen megölni egymást. Én nem tudom, ti lelkiek miként gondolkoztok, de mi érzékiek megbődölünk arra a gondolatra, hogy az asszonyunkhoz másnak is van köze. A dolog nagyon egyszerű. Nekem nem kell többé. A MÁSIK: Mi lelkiek pedig... mi lelkiek pedig... Nekem sem kell többé. (Kezet fognak.) AZ EGYIK: Ellenben van egy ötletem. A MÁSIK: Nos? AZ EGYIK: Nagyon jó az ötletem. Ebben a pillanatban úgy érzem, hogy még soha életemben Uyen jó ötletem nem volt. Figyelj jól ide. Ez az asszony olyan csodálatos ügyességgel csinált magából két nőt, hogy honorálni illik. A MÁSIK: Honorálni? Mivel? AZ EGYIK: Azzal, hogy mint az igazi gendemanekhez illik, belemegyünk az ő életfelfogásába. Ha ő két nőt csinált magából, fogadjuk el két nőnek. Higgyük el neki. És... A MÁSIK: És... AZ EGYIK: És... maradjon minden a régiben. A MÁSIK (minden gondolkodás nélkül): Igen. AZ EGYIK: Megegyeztünk? A MÁSIK: Meg. AZ EGYIK: És soha, soha többé nem beszélünk róla, sót semmiféle szerelemről sem. És ó sem fog megérezni rajtunk semmi változást. Én továbbra is érzéki leszek, és te ezentúl is a lelkiekre helyezed a súlyt. És boldogan, békében fogunk élni. Szervusz. A MÁSIK: Szervusz. (Röviden, hamar szorítanak kezet, az egyik elmegy jobbra, a másik elmegy balra, és mind a kettő azt gondolja magában, hogy politikát fog változtatni az asszonynál, hogy a másikat kitúija a helyéből. Mind a kettőnek ég a szíve, és holnap mind a kettő jelenetet fog csinálni az asszonynak. És az asszony holnap mind a kettőt ki fogja dobni és másik kettő után fog nézni, és az asszonynak lesz igaza.) ÖTLET-TÁR Szíves mindenféle szívszerelmeseknek TIPPEK Öltöztessük díszbe a lakást is: apró őrietekkel meghitt hangulatot varázsolhatunk. 1. A vázába tegyünk mézeskalács csokrot. Vékony drótot hajtogassunk meg, és apró mézeskalács szíveket szúrjunk a végére, esetleg lóhere formájút is, hogy a szerelemben is legyen szerencsénk. Vagy vágjunk ki kartonpapírból két szívet, fessük be, szúrjuk drótra, és úgy tegyük a vázába. Mert két szív az egy pár. 2. A mécses fényesebben vüágít, ha szív alakú a tartója. Ha üyenünk nincsen, akkor egy piros gyöngysorból formáljunk szívet, és abba tegyük a mécseseket. Csakis pirosakat! 3. Miért né lehetne Valentin-na- pi koszorúnk? Mivel a szerelmet jelképezi, természetesen szív alakú. Bármiből készülhet: például apró lámpafüzért tekerhetünk a drótra, mely nemrég még a karácsonyfán világított... 4. A csillárra is akasztunk néhány szívet... 5. Elmaradhatatlan kellék a rózsa. A szép üvegtálban a szerelmünktől összegyűlt rózsa szirmait őrizzük, a friss szál rózsát éppen most kaptuk... 6. Ennek a fiúnak aranyból van a szíve! (Hányszor sóhajtottak fel így a leányzók...) Az öröm határtalan, ha az ajándék szívek aranyból vannak (de ha nem, az sem baj!) 7. A szív kulcsa. Vagy a kulcs szíve? Egyik sem. A kulcstartó a szív. Sokatmondó ajándék - fiúknak. (k) (Képek: Vári és archívum) CSALÁDI KVÍZ Február 7-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2c, 3a, 4b. Az Új Nő IV. receptkönyvét Kovácsné Roskó Irén, nagysallói kedves olvasónk nyerte. Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével az AB-ART ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: február 18. 1. A néphagyomány szerint mikor érik be a disznó? a) november 11. táján b) november 30. táján c) február 11. táján 2. Miből készült régen a hurkatöltő? a) fából b) vasból c) szarvasmarha szarvából 3. Melyik érzékszerv jelzi a vonzalmat a másik nem iránt? a) a szaglásunk b) a látásunk c) a tapintásunk 4. Mi volt a szülői tapasztalat egy szalagavató kapcsán? a) de jó, hogy ide eljutottunk b) de jó, hogy vége lesz c) de jó, hogy magyar iskolába jártunk 5. Ki kit szeretett? a) az Egyik a kövéret b) a Másik a soványát c) mindkettő ugyanazt CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 teL: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
