Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-14 / 37. szám, szombat

16 Családi kör ÚJ SZŐ 2004. FEBRUÁR 14. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Mennyei és földi szerelem MOLNÁR FERENC (Este van, ama bizonyos őszi, vá­rosligeti este, mikor már finom köd­pára ereszkedik a Stefánia útra, és messze, a láthatár alján pirosán égő felhő előtt sárga lámpalángok csil­lognak. A városból úgy hallatszik ide a kocsik zaja, mint valami sző- nyeges szobába. Két férfi sétál az úton, a közepén, ahol boldog és po­ros nyári délutánokon kocsik repül­nek.) AZ EGYIK (abban a hitben, hogy valami nagy okosságot mond): Én azt hiszem, hogy még soha asz- szonyban nem volt egyformán el­osztva a testi és a lelki szerelem. Tizianónak van igaza. A MÁSIK: Miben volt igaza Tizianónak? AZ EGYIK: Abban, hogy azt a szép képet festette, amelynek az a dme, hogy „Mennyei és földi szere­lem”. Két nő van rajta. Az egyik csupa égi derű és tiszta nyugalom, a másik csupa húsos érzékiség. így van ez az életben is. (Nagyot szív a szivarjából, mint aki megoldotta az egész kérdést. Boldog és büszke.) A MÁSIK: Gondolod? AZ EGYIK: Gondolom és nem te­hetek róla. Egyszerű paraszt vagyok és a kövér nőket szeretem. Szép a lelki élet és szépek a szerelem szen­vedései, de nekem minden ilyen szamárság elpárolog a fejemből, ha az asszonynak a szép piros száján gyöngéden és forrón végigsiklom az ajkammal. Szinte-érzem, hogy kis villamos szikrák pattognak a két meleg, száraz ajak közt. A MÁSIK: Az üyesmire a nő ne­veli rá az embert. AZ EGYIK: Hogyhogy? A MÁSIK: A férfi mindenre kap­ható. Úgy látszik a te nőd... Ne félj, nem kíváncsiskodom... A te nőd ér­zéki lény. És így te is az ajkakról álmodok Az én nőm... Ne félj, nem leszek indiszkrét... Egészen más. Nem tudom, talán mert sovány nő, de arra nevelt, hogy a lelki gyön­gédség és a boldogító barátság az igazi tartalma még az ilyen bűnös viszonynak is. AZ EGYIK: Sovány nő. (Megint szivarozik, mert megint megoldot­ta a problémát természettudomá­nyi alapon.) A MÁSIK: A szerelemben sze­mérmes és finom. Szép gondolatai vannak. Nála a szerelem csók része csak arra való, hogy háttere legyen a gyöngéd és szép gondolatoknak, a rólam való meleg gondoskodás­nak. Talán butának fogsz tartani, de úgy érzem, hogy a legforróbb délutánok után is úgy válunk el egymástól, mint két testvér. Lan­gyos, boldog nyugalom a szívek­ben. Zavartalan, csöndes emlék. AZ EGYIK: Mennyire különbö­zők a nők! Ha én elválok az enyém­től, úgy érzem magam, mint a vad hím, aki elmegy bujdosni az erdő­be, ordítani, amiért a páijától el­tépték. És ó is úgy megy el, mint ahogy nőstényhez ülik. Felvérzett ajakkal, vággyal, valami szerelmes gyűlölettel és bosszúval a szívében. Mert az érzéki szerelemből soha­sem elég. (Szivarozik az ismert ok­ból) A MÁSIK: Az én nőm ezt soha­sem tudná megérteni. Meggyűlöl­ne és megutálna, ha így beszélnék. AZ EGYIK: Az enyém meg kine­vetne téged, ha hallana. Hisz tu­dod, mikor az ember udvarolni kezd egy asszonynak, mindent megpróbál. Hát megpróbáltam én ezeket a lelki mókákat is. De úgy le­fújt, hogy örökre elment a kedvem. Soha többé egy szó sem esett köz­tünk üyesmiről. Csókolni, csókolni, ölelni, égni, forrni, pirosnak lenni, kielégíthetetlennek lenni! Ez az! (Szivarozik.) A MÁSIK: Csodálatos, hogy összetalálkoztunk mi ketten. AZ EGYEK: Hogyan? A MÁSIK: Úgy, hogy a két véglet­ben élünk. Te a vér szerelmét éled, én a lélek érzéseit élem. A tied a kö­vér, piros nő, az enyém a sovány fe­hér nő. AZ EGYIK: No, az enyém azért nem olyan nagyon kövér. A MÁSIK: Az enyém se sovány éppen. AZ EGYIK: Az enyém is: közép. Se nem kövér, se nem sovány. De kövéret mutat. A MÁSIK: Az én nőm is középút. De ő inkább soványát mutat. És nem fehér, hanem rózsaszínűén sá­padt. AZ EGYIK: Az enyém sem piros­pozsgás. Rózsaszínű, de tüzesen rózsaszínű. A MÁSIK: Nagy hecc volna... egyszer összehozni ezt a két asz- szonyt. Mit beszélhetnének egy­mással? Én már hallottam Uyet, franciáktól. Úgy négyesben elmen­ni egyszer... vacsorázni. AZ EGYIK: Azt nem lehet, mert hátha ismerik egymást. A MÁSIK: Te... ejnye! Müyen fur­csa. Hátha ismerik egymást? AZ EGYIK: Talán jó barátnői is egymásnak. A MÁSIK (belepirul): Te... AZ EGYIK (már-már sejtve, hogy mit akar mondani): Nos? A MÁSIK: Te... ha te megmon­dod, hogy ki a tiéd, én megmon­dom, hogy ki az enyém. (Némán haladnak egymás mellett és mind a kettőnek nagyon tetszett az eszme. Most csak azon gondolkoznak, hogy vajon a vüág legnagyobb gaz­sága volna-e az, ha kicserélik a ne­veket, vagy a legártatlanabb üzlet.) AZ EGYIK (hosszú hallgatás után): Add ide a kezedet. A MÁSIK kezet fog vele. (Fur­csán néznek egymás szemébe, az­tán boldogan mosolyodik el mind a kettő. Hosszas és erős, férfias kéz­szorítás következik.) AZ EGYIK (halkan): Szabó Jeremosné. A MÁSIK: Mi? (Akkora szemet mereszt, mint egy őrült.) AZ EGYIK: Most te. A MÁSIK: Mi? Micsoda? Kit mondtál? Mit mondtál? AZ EGYIK: Szabó... Jeremosnak... a felesége. A MÁSIK (belekapaszkodik a karjába): Te... AZ EGYIK: Na, na, na, na?? A MÁSIK: Az az enyém is. (Rette­netes szünet.) AZ EGYIK: Kedden, csütörtökön, szombaton. A MÁSIK: Hétfőn, szerdán, pén­teken. (Újabb szünet) AZ EGYIK: És vasárnap? A MÁSIK (könnyes szemmel): Ki tudja? AZ EGYIK: Ez az a lelki nő? A MÁSIK: Ez. Ez a sovány, fehér, lelki nő, a mennyei szerelem, a test­véri langyosság, a szemérmes szűz. AZ EGYIK: És ez a kövér, piros, érzéki nő, a földi szerelem, az asz- szonyi tűz, a vad nőstény. A MÁSIK: Sírni tudnék. AZ EGYIK: Te sírni tudnál, mert mint lelki nőt szeretted. Én nevetni tudnék, mert engem így nevelt. (Az, amelyik azt mondta, hogy sír­ni tudna, keservesen mosolyog. Az pedig, amelyik azt mondta, hogy nevetni tudna, tragikus képet vág.) A MÁSIK: Most mi lesz velünk? AZ EGYIK: Még kérdezed? Okos és modem emberek vagyunk, nem fogjuk most kölcsönösen megölni egymást. Én nem tudom, ti lelkiek miként gondolkoztok, de mi érzé­kiek megbődölünk arra a gondolat­ra, hogy az asszonyunkhoz másnak is van köze. A dolog nagyon egy­szerű. Nekem nem kell többé. A MÁSIK: Mi lelkiek pedig... mi lelkiek pedig... Nekem sem kell többé. (Kezet fognak.) AZ EGYIK: Ellenben van egy öt­letem. A MÁSIK: Nos? AZ EGYIK: Nagyon jó az ötletem. Ebben a pillanatban úgy érzem, hogy még soha életemben Uyen jó ötletem nem volt. Figyelj jól ide. Ez az asszony olyan csodálatos ügyes­séggel csinált magából két nőt, hogy honorálni illik. A MÁSIK: Honorálni? Mivel? AZ EGYIK: Azzal, hogy mint az igazi gendemanekhez illik, bele­megyünk az ő életfelfogásába. Ha ő két nőt csinált magából, fogadjuk el két nőnek. Higgyük el neki. És... A MÁSIK: És... AZ EGYIK: És... maradjon min­den a régiben. A MÁSIK (minden gondolkodás nélkül): Igen. AZ EGYIK: Megegyeztünk? A MÁSIK: Meg. AZ EGYIK: És soha, soha többé nem beszélünk róla, sót semmiféle szerelemről sem. És ó sem fog meg­érezni rajtunk semmi változást. Én továbbra is érzéki leszek, és te ezentúl is a lelkiekre helyezed a súlyt. És boldogan, békében fo­gunk élni. Szervusz. A MÁSIK: Szervusz. (Röviden, hamar szorítanak kezet, az egyik elmegy jobbra, a másik elmegy balra, és mind a kettő azt gondol­ja magában, hogy politikát fog változtatni az asszonynál, hogy a másikat kitúija a helyéből. Mind a kettőnek ég a szíve, és holnap mind a kettő jelenetet fog csinálni az asszonynak. És az asszony hol­nap mind a kettőt ki fogja dobni és másik kettő után fog nézni, és az asszonynak lesz igaza.) ÖTLET-TÁR Szíves mindenféle szívszerelmeseknek TIPPEK Öltöztessük díszbe a lakást is: apró őrietekkel meghitt hangula­tot varázsolhatunk. 1. A vázába tegyünk mézeska­lács csokrot. Vékony drótot hajto­gassunk meg, és apró mézeskalács szíveket szúrjunk a végére, esetleg lóhere formájút is, hogy a szere­lemben is legyen szerencsénk. Vagy vágjunk ki kartonpapírból két szívet, fessük be, szúrjuk drótra, és úgy tegyük a vázába. Mert két szív az egy pár. 2. A mécses fényesebben vüágít, ha szív alakú a tartója. Ha üyenünk nincsen, akkor egy piros gyöngy­sorból formáljunk szívet, és abba tegyük a mécseseket. Csakis pirosa­kat! 3. Miért né lehetne Valentin-na- pi koszorúnk? Mivel a szerelmet jelképezi, természetesen szív ala­kú. Bármiből készülhet: például apró lámpafüzért tekerhetünk a drótra, mely nemrég még a kará­csonyfán világított... 4. A csillárra is akasztunk né­hány szívet... 5. Elmaradhatatlan kellék a ró­zsa. A szép üvegtálban a szerel­münktől összegyűlt rózsa szirmait őrizzük, a friss szál rózsát éppen most kaptuk... 6. Ennek a fiúnak aranyból van a szíve! (Hányszor sóhajtottak fel így a leányzók...) Az öröm határtalan, ha az ajándék szívek aranyból van­nak (de ha nem, az sem baj!) 7. A szív kulcsa. Vagy a kulcs szíve? Egyik sem. A kulcstartó a szív. Sokatmondó ajándék - fiúk­nak. (k) (Képek: Vári és archívum) CSALÁDI KVÍZ Február 7-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2c, 3a, 4b. Az Új Nő IV. receptkönyvét Kovácsné Roskó Irén, nagysallói kedves olvasónk nyerte. Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küld­je be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével az AB-ART ajándé­kát is megnyerheti. Beküldési határidő: február 18. 1. A néphagyomány szerint mi­kor érik be a disznó? a) november 11. táján b) november 30. táján c) február 11. táján 2. Miből készült régen a hurka­töltő? a) fából b) vasból c) szarvasmarha szarvából 3. Melyik érzékszerv jelzi a von­zalmat a másik nem iránt? a) a szaglásunk b) a látásunk c) a tapintásunk 4. Mi volt a szülői tapasztalat egy szalagavató kapcsán? a) de jó, hogy ide eljutottunk b) de jó, hogy vége lesz c) de jó, hogy magyar iskolába jártunk 5. Ki kit szeretett? a) az Egyik a kövéret b) a Másik a soványát c) mindkettő ugyanazt CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 teL: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents