Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-14 / 37. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR JEGYZET Ártatlan véletlen? SOÓKY LÁSZLÓ Rozsnyón, a Kossuth-szobor újraavatása előtt a protokoll rendje szerint bemutatták a vendégeket, akiket a lelkes közönség tapssal köszöntött. Csak egyvalaki maradt ki a hosszú névsorból. Történetesen a szintén jelen levő felvidéki református püspök, dr. Erdélyi Géza. Tekinthetnénk ezt a bakit ártaüan véleden- nek is, és semmiképpen nem vetemednénk arra, hogy spekulatív összefüggéseket keressünk a radikálisnak bélyegzett, ám szintén református püspöknek, Tőkés Lászlónak a diszkriminációja és Erdélyi Géza mellőzése között, ha nem tudnánk azt, hogy az MKP egyes vezetőinek és a református püspöknek a viszonya nem felhődén. Ez vélhetően abban gyökerezik, hogy a püspök úr Brüsszelben, az Európai Parlament szervezte egyik meghallgatáson olyan dolgokat mondott el - tételesen a Szlovákiában működő vagy nem működő kárpódási viszonyokról -j amelyek kényelmedenné váltak a miniszterelnök-helyettesnek. Aki a Szlovákiában élő magyarsággal kapcsolatban egyebek között ezt is elhallgatta, ezért is maradtak ki ezek a gondok a Szlovákiát értékelő országjelentésekből. Az utóbbi időben egyre több riadt szöveget olvashatunk a magyarság radikálisainak tevékenységéből fakadó meg- oszthatóságról. A magyar egység féltői viszont hajlamosak megfeledkezni arról, hogy az értelmező szótár szerint a radikalizmus nem felforgató és megosztó tevékenységet jelent, hanem a polgárság leghaladóbb állás- foglalását.' Ebben az értelemben, de más összefüggésekben is szánalmasnak és kicsinyesnek tartom azt, ha a hatalom úgy reagál egy-egy másként gondolkodni merő megnyilvánulásra, hogy megalázza, ellehetedeníti őt. A Felvidéken több mint százezer magyar református él, s hála Istennek, van püspökünk. Ha elvennék tőlünk, talán épp Kossuth radikalizmusából táplálkozva tudnánk, mit kell tenni azért, hogy ne maradjunk magyar püspök nélkül. TALLÓZÓ FINANCIAL TIM ES Tony Blair brit kormányfőnek meg kellene tartania azt az ígéretét, amely szerint már az EU-bóvítés napjától megnyitja Nagy-Britannia munkaerőpiacát az új tagországok munkavállalói előtt. A brit üzleti napilap szerkesztőségi cikkében elismeri, hogy vannak megalapozott aggodalmak a szociális juttatásokkal való esedeges visszaélésekkel kapcsolatban. Ezeket azonban szerinte nem a bevándorlás szigorú korlátozásával, hanem a társadalombiztosítási szabályok módosításával lenne célszerű kezelni.- Már aggódtam, hogy ez a szerény, visszahúzódó gyermek nem lesz iskolaképes, de képzelje, anyuka, ma reggel lehülyézett! (Lehoczki István rajza) HÉTVÉG(R)E J. mellén a világ szeme Sereget toboroz magának a miniszterelnök, amolyan láthatatlant, mennyeit, noha nagyon konkrét személyekről van szó. Három volt HZDS-es, egy volt kommunista és egy exminiszter. MOLNÁR NORBERT Nekik ajánlotta fel a kormány támogatását látatlanban, a meg- környékezettek szerint mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, ők pedig - mindenféle ellenszolgáltatás nélkül - elgondolkodnak a dolgon. (Egyáltalán nem tartozik ide, de a Macskajaj című elég zseniális Kusturica-filmben azt mondja az egyik főszereplő, hogy ha gondod van, oldd meg pénzzel, ha nem megy, oldd meg még több pénzzel. Fogalmam sincs, miért jutott ez eszembe, csak úgy ideírtam.) Szóval, ha ezt az öt személyt hozzáadjuk a jelenlegi koalíciósokhoz, még akkor is csak 73-at kapunk, ami, ugye, pontosan hárommal kevesebb, mint a szükséges 76. Alighanem a matematika nem a kormányfő erőssége, ha meg igen, akkor majd megoldja még több (rossz az, aki rosszra gondol) képviselővel. Megakadt a világ tekintete Janet Jackson jobb mellén. Szó se róla, formás kis mutatvány volt, ahogy Justin Thimmbwerwkklaa- keew, vagy kicsoda letépte Janet keble borítóját, s megmutatta nekünk az igazi napot, az emberiség önfenntartó reflexeivel sincs gond, hiszen minden idők legnézettebb aktusa lett ez az interneten, megelőzve szeptember 11-ét. Ám ami ezután következett, az föl- foghatatlan. Perek sora zúdult a két J.-re, egymilliót követel magának egy asszony a mell sokkoló látványa miatt, a problémával már az amerikai szenátus foglalkozik. Ülnek a szanátorok, megnézik vagy százszor a felvételt, megnyalják a sót, aztán mélyreható etikai izéket fogalmaznak meg az ifjúság védelméről meg az erkölcsről. És ha most valaki azzal jön, hogy hát persze, az amerikaiak, akkor gyorsan ki kell ábrándítanom őket: az amik is pontosan olyan hülyék, mint a többi nemzet, konkrétan mindegyik, csak éppen náluk még az ostobaság is nyilvános. Betört a piacra Ján Slota. Most, hogy elfogyott alóla a párt, és kiderült, hogy sem absztinens, sem impotens, mindenki szeretni kezdte, fejesek tüntetik ki, dicsérik. Slota - a fene tudja, most éppen melyik párt nevében szónokol - megkapta Schustertől a maga keresztjét, méghozzá köztársaságit, mert a szép új világ rajtjától ő a zsolnai polgármester. Indoknak elég seké- lyes, gyakorlati szempontból meg ki tudja, tán az elnök úgy gondolta, hogy Slotáék besorakoznak mögé. Csak vigyáznia kell, mert a polgármesternek elég egy liter vodka a kalap alá, hogy tankkal álljon a sorban. Végül is, nálunk is nyilvános az ostobaság. Nem akar beengedni bennünket az unió a munkapiacára. Naivak. Már rég tele van a piacuk kelet-európai nőkkel. / HETI GAZDA(G)SÁG Telekkönyv - a korrupció agóniája TUBA LAJOS Irigylem Önöket a reformjaikért, de egy stabil demokráciájú országban ezt nem lehetne ilyen ütemben végigcsinálni - jelentette ki Václav Klaus cseh államfő az elmúlt egy év szlovákiai történéseit kommentálva. Nincs teljesen igaza, hiszen az erőltetett ütemű változások nálunk is megszülték az ilyenkor kötelező kormánybukta- tási kísérletet, áprilisban kiderül, milyenek lesznek a további esélyeink. Több helyről is dicséreteket kaptunk. A világ legfejlettebb országait tömörítő OECD szervezet Ivan Miklós pénzügyminiszter értelmezésében az utóbbi tíz évben nem dicsért meg ennyire egyeden tagját sem. A három csatolt ajánlás közül az euró bevezetésének előkészítése csak hosszú távon érint bennünket. A munkába állási kedv motivációjának növelése Eudovít Ka- ník szociális ügyi tárcavezető irányítása alatt január óta érkezett teljesen új fázisba, sok érintett nagy szomorúságára. Végezetül az OECD egy hatékonyabb államigazgatást is ajánlott. A járási hivatalok megszüntetése még a jelenlegi káosz ellenére is ilyennek tekinthető, komoly szépséghibája viszont a főnöki helyek pártalapú elosztása. Egyelőre tekintsük ezt a politikusok jutalmaként az erőltetett reformokért. Ennél is érdekesebb bizalom nyilvánult meg az ország iránt az egyik legpatinásabb hírügynökség, a Reuters felmérése során: a megkérdezett 29 elemző a csatía- kozó államok közül nálunk számított a leggyorsabb gazdasági növekedésre az elkövetkező öt évben. Márpedig egy ilyen sikeres sorozat valamiképp mindenkinek a zsebében lecsapódna. Igaz, ennek feltételei csupa olyanok, amelyek egy tavaszi kormánybukás után veszélybe kerülnének, de majd meglátjuk. Mikulás Dzurinda a héten a Volkswagen németországi központjában járt, ahol bemutatták neki a további szlovákiai expanziós elképzeléseiket. Ez ugyan nem teljesen vág egybe a pozsonyi üzemben dolgozók információival a háromezres tervezett elbocsátásról, de hamarosan kiderül, ki tudja jobban. A német menedzserek azt is tanácsolták a kormányfőnek, hogy induljanak nálunk átképzési tanfolyamok. így Dzurinda vagy más illetékes talán megkérdezi, miért fordítják az emberi erőforrás-fejlesztésre adott uniós pénzeket évek óta kizárólag munkanélküliek képzésére. A jobb, biztosabb állásra váró alkalmazottak átképzése van legalább annyira hatékony beruházás, mint a munkanélküliek uniós szakemberré alakítása. Még nincs késő, ezen a téren a nagy pénzek csak most mozdultak meg, a gond az, hogy egyelőre szemléletváltást nem tapasztalunk. Olvashatunk az internetes telekkönyvről. Ez nem világújdonság, Csehországban már hét éve működik, de jobb későn, mint soha. Az elektronikus aláírás elterjedéséig ugyan csak informálódni lehet, de már ez is óriási változás a mostam „utazz sokat és állj sorba” állapothoz képest. Ha mellétesszük azt a hírt, hogy egyelőre minden illetékes komolyan gondolja az ötnapos cégbírósági bejegyzést, akkor elmondhatjuk, hogy idén a hazai korrupció két erős központja kap súlyos (talán halálos) sebet. Végezetül Pavol Rusko, akinek miniszteri tevékenységéről felettébb fordulatos gazdaságpolitikai rémregényt lehetne írni, ezúttal a pénzügyi szolgáltatók témájába tenyereit bele. A károsultakat ezen az úton óvjuk, hogy szavait túlságosan komolyan vegyék. A populista kijelentésektől még nem kapják vissza a pénzüket, az sokkal prózaibb folyamat. 7 VENDÉGKOMMENTÁR A mi Valentinjaink BODNÁR GYULA A gyönyörűen hangzó-hajladozó diftongusok földjén, ahol születtem és felcseperedtem, a Bodrogközben, a régiesnek tetsző vilá- gol szó ma sem azt jelenti elsősorban, hogy valaki lámpát éget, valami világít, fénylik, csillog, hanem hogy hetet-havat összehord, butaságot beszél, hazudik. Már gyermekkorunkban beszivárgott mondataink közé különböző fordulatokban: Mit világolsz itt? Ne világolj! Világolj, csak világolj! Világoltam persze én is, az ember szülőföldjének szavai közt, szavaival nő fel és él haláláig, hacsak időközben a sors, mint engemet, nem csábít, visz más tájra, más tájszavak tartományába, ahol a sajátjait kénytelen félretenni, elraktározni emlékezetében, mert új környezete úgysem értené őket. Meglepődtem, amikor a letelepedésem után hamar kiderült, hogy a világolt nem kell elcsomagolnom, bár hajói emlékszem, ritkán használtam az elmúlt évtizedekben. Nem mintha nem lett volna rá okom, hanem mert talán mégiscsak inkább a tájszavakhoz bújt közelebb. A minap viszont hirtelen kiszaladt a számon. A tévé képernyőjén vitázó politikusokra ugrott, tegező alakban: „Világoltok összevissza.” Alighanem azonban annak is szólt ez a kirohanás, hogy mindig ugyanazok az arcok jelennek meg a képernyőn, egyszer az egyik csatornán, öt perc múlva a másikon, és ugyanazok hallhatók a rádióban, ugyanazok nyilatkoznak az újságokban, mi több, ugyanazok a szavak köszönnek vissza egy-egy balhé, koalíciós vagy ellenzéki lépés ürügyén, s nekünk ennek ellenére fogalmunk nincs, mi zajlik a háttérben, milyen eljegyzéseket, esküvőket, lakodalmakat rendeznek, röviden, hogy milyen „házasságok” köttetnek. Természetesen mindenkor a közjavára hivatkozva. Ennyi azért általában ki szokott derülni. Mindez nem volna oly szembetűnő, ha rohamos elteijedésük és sokféleségük révén nem nőtt volna meg a médiumok szerepe életünkben, és nem csak a politikára, illetve a hatalomra gondolva, melynek ismérvei közül soha nem hiányzott az infantilizmus és a tömegek manipulálására irányuló hajlam. Ha nem vagyunk éberek, elveszik látásunkat. Egyebek között erre is figyelmeztet a Kafka néven megjelenő közép-európai folyóirat legújabb számában A szavak urai címmel közölt esszéjében a lengyel író, Stefan Chwin. „... a szó akkor lesz szabad, ha felszabadítjuk a politikai kisebbség zsarnoksága alól. Adjuk vissza a szó feletti hatalmat a társadalomnak - és minden megváltozik. Az 1989-es fordulat azonban, amellyel Kelet-Közép-Európa történelmének új korszakába lépett, próbára tette ezt a hitet... Valamikor a párttitkárok, a funkcionáriusok, a cenzorok uralták a szavakat. Most - erősen hisszük - a médiakonszernek, a politikai elit, a miniszterelnök, az államelnök, a nagy újságok és a mamutcégek tulajdonosai a szavak urai.” Meg önjelölt politizáló vándorprédikátorok, akik az érzelmekkel visszaélve világolnak, nem ritkán a kiközösítés jegyében, tudván, hogy a gyarló, tájékozatlan ember szuggerálható alany, sőt még asszisztálni is képes szemfényvesztő ténykedésükhöz. Valentin más volt. Hogy lámpaként világoló vándorprédikátor-e abban a zűrzavaros harmadik században, nem tudom - a róla elnevezett nap, a szerelmesek napja Bálint néven sem tartozik privát hagyományaim közé, miként, eltérően az amerikai szokásoktól, a halottak napján sem fogok töklámpásokkal meg visító-foszforeszkáló gumiboszorkányokkal ugrándozni -, de a legenda szerint, amikor II. Claudius börtönbe vetette, ő nem kezdte el bosszúvágytól fűtve eszeveszetten rázni a rácsot, hanem csendesen odament a börtönőr vak lányához és meggyógyította a szemét. Tehát Valentin nem elvette az ember látását, hanem visszaadta neki. Mielőtt kivégezték volna, üzenetet küldött a lánynak: „A Te Valentinod.” Ebben minden benne van, a szó szabadságáról és hatalmáról egyaránt. A mi Valentinjaink mindennapi üzeneteinek fényében meg pláne. JEGYZET Valami még hiányzik MISLAY EDIT Az jutott hirtelen eszembe, hogy ha végigböngészném az aktuális évfordulónaptárat, nehezen találnék olyan napot, amely nem valaminek a jegyében telik. A különböző ünnepeken kívül ott vannak a születés- és névnapok, a családi ünnepek, van tej napja, föld napja. A szerelmeseknek egy egész hónap (május) mellett most már februárban is jut egy nap. Éppen ma. Egyszóval mindennap ünnepelhetünk valakit vagy valamit. De. Most döbbentem rá, hogy valami azért még mindig hiányzik a naptárunkból. Barátok napja még nincs. (Vagy csak én vagyok figyelmeden, és eddig nem találkoztam vele?) Pedig a barátok nagyon fontos szerepet játszanak az életünkben. Legalább olyat, mint a családunk. Olykor még nagyobbat. Mert ugye, a rokonait nem válogathatja meg az ember, a barátait viszont igen. És milyen jó, hogy vannak, mert nélkülük nehezebb lenne az életünk. Hány történetet hallhattunk arról, hogy valaki nehéz helyzetbe került, és annak köszönhetően birkózott meg vele, mert volt legalább egy ember, aki baráti kezet nyújtott neki. A barátok rokon lelkek. Akikkel azért érezzük jól magunkat, mert hasonlóak vagyunk hozzájuk. Vagy azért, mert ők teljesen mások, mint mi vagyunk. Mert gondjainkat éppúgy megoszthatjuk velük, mint örömeinket. Ha elképzelem, milyen lett volna az eddigi életem barátok nélkül... Azt hiszem, jobb, ha mégsem gondolok bele. Inkább javasolni fogom: itt az ideje, hogy a barátságnak is legyen végre ünnepnapja. (Milyen jókat lehetne ünnepelni!) De addig is, míg bevezetik: barátságos jó napot kívánok!
