Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-13 / 36. szám, péntek
„Hosszan nyúljon, mint e hurkaszál, Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk: Mosolyogjon a sors szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. ” (Petőfi Sándor) IZVILAG „Semmi sem jó vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester. - Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhen halt ugyanattól a koszttól. ” (Anthony de Mello) 2004. február 13., péntek 4. évfolyam 4. szám Figyelem! Figyelem! Új rovat indul!!! Figyelem! Figyelem! Új rovat indul!!! Figyelem! Figyelem! Új rovat indul!!! Figyelem! Figyelem! Új rovat indul!!! Figyelem! TERÜU-TERÜU... Orbán Gizella Onová: „Ebben a sorozatban pénzt és időt fogunk megtakarítani” NYERŐ Akit bővebben is érdekel Orbán Gizella Onová története, s még nem szerezte be az idei Szívderítő NAPtárt, talán még megteheti. Mindenesetre mi most itt az ízvilágban kisorsolunk hármat azok között, akik megírják, ki fedezte fel Orbán Gizikét. Egy szerencsés pedig a művésznő ajándékát, az Optimista vagyok című CD-jét nyeri. Már most megéri előre gondoskodni az Új Szó pénteki számairól, a kéthetente jelentkező ízvilágról. Igen, és akik olvasták a 2004- es Szívderítő NAPtárt, a család kalendáriumát, azok mindezt tudják, sőt még sok minden mást is pályáddal és családoddal kapcsolatban. Most viszont egészen más szerepben tűnsz föl az ízvilág hasábjain, mégpedig te leszel 2004-ben az ízvilág gazdasszonya. Rózsi néni után, aki a kis-csallóközi paraszti ételeket főzte meg nekünk hónapról hónapra és tanított takarékosságra, te most majd egy négytagú kispénzű fiatal család heti kosztolását mutatod meg havonta egyszer úgy, hogy az az ezer koronát ha csak lehet, ne nagyon lépje túl. Magyarul, havi négyezer koronából lakatod jól a családot. Nincs az a sok pénz, amit ne lehetne elkölteni, és nincs az a kevés, amit ne lehetne beosztani. Aki nem tudja beosztani a pénzét, az idejét, a helyet a lakásában, az elveszett ember. Minderre évek során, saját tapasztalataim alapján jöttem rá, de be kell vallanom, voltak nagyon jó tanácsadóim is, mint például drága jó nagyanyáim, szüleim, nénikéim. Ma, amikor már betöltöttem ötvenötödik életévemet, elmondhatom magamról, hogy nemcsak profi énekes-színésznő vagyok, nagy mestere lettem a főzésnek, gazdálkodásnak, takarításnak, azaz a házvezetésnek. Barátnőim is sokat ellestek tőlem, de még így is mondogatják, hogy azért megy ez nekem ilyen könnyen, mert ez az én hobbim. Ebben annyi az igazság, hogy egy napon valóban elhatároztam, a kötelességeimet és a nemszeretem dolgokat is besorolom a hobbijaim közé. És hidd el, hogy azóta köny- nyebben végzem a munkámat, gyorsabban, eredményesebben, amióta úgy állok hozzá, hogy ez nekem örömet szerez. Bálint-nap Február 14-én, a szerelmesek napján romantikus, kétszemélyes, gyertyafényes vacsora dukál. Az ünnepi asztalon a szerelem színe domináljon - a vörös. Különböző méretű szívecskék, s velük azonos színű gyertyák teszik különlegessé a mai tálalást. Ki tudja, a saját készítésű szív alakú skatulyában talán egy kedves szerelmes üzenet is rejtőzik... A menüt pedig most igazán nem lesz nehéz kitalálni. Szerelmünk kedvencét főzzük. Ilyen egyszerű... (BeTi) Gyorsan, olcsón, ízletesen Ezzel azt akarod mondani, hogy semmiképpen nem lehet elbliccelni a dolgot? Egy átíagos nőnek - értem ez alatt azt, aki családot akar -, ha boldog, elégedett férjet és gyerekeket kíván látni maga körül, nemigen van más választása. De meg lehet oldani, sőt bele sem kell halni, és még a keresetünk sem kell, hogy rámenjen a nagy főzésekre. Épp ellenkezőleg, a cél, hogy minél többet megtakarítsunk, hiszen a jó gazdasszonyok, amióta vüág a világ, mindig tudták, hogy spórolni legtöbbet a konyhában lehet. Ebben nyújt majd segítséget általad az ízvilág a legközelebbi számban jelentkező új rovatával, a Gyorsan, olcsón, ízletesen havontajelentkező tanácsaival. Ebben a sorozatban pénzt és időt fogunk megtakarítani. Meg kell, hogy szabjunk egy bizonyos összeget, amit a kosztra költünk, és ezt az összeget semmiképpen nem szabad ádépnünk. Ha figyelembe vesszük a fiatal átlagcsaládok lehetőségeit, egy négytagú család esetében úgy számolunk, hogy hetente ezer korona körül mozogjunk. Persze, ezt úgy értem, hogy villás- reggelűt, a kávé, a cigaretta és pezs- gős vacsorák ebbe az összegbe nem férnek bele. És más a helyzet falun, ahol megterem a kertben a zöldség, a gyümölcs. Ez a sorozat a városi konyhát veszi alapul. Úgy kalkuláltam, hogy mindent az üzletben kell megvásárolni. Természetesen még így sem lehet mindenki számára egyformán elfogadható fix összeget meghatározni, mert hisz ott is más a helyzet, ahol pici gyerekek vannak, meg ott is, ahol nagyevő kamaszok, ahol nehéz fizikai munkát végző férfiak, vagy ahol szellemi foglalkozásúak. Tehát ez amolyan körülbelül tanácsadás lesz, de biztos vagyok benne, hogy nagyon sokaknak megfelel majd. „Inkább életrecepteket kapnak majd tőlem, mint csak ételrecepteket” (Juraj Ona felvételei) két, hiszen az egyszerű, takarékos ebéd elkészítési módja nem ördöngösség. A konyhavezetésre szeretném megtanítani a gyakorlatlan háziasszonyokat. És most itt éppen a kávémat kevergetve úgy tűnhetek, okoskodom, mert miért mondom, hogy mit, hogyan és miért kell csinálni. Hát azért, mert én is voltam kezdő, olyan dolgokról gondoltam, hogy fontosak, amelyek nem voltak azok, és sokszor kértem tanácstalanul nagyanyám segítségét, hogy kijussak a labirintusból, melybe tapasztalathiány miatt kerültem. És nagyanyám nagyon jó tanácsokkal segített, melyek által aztán az idő múlásával magam is tapasztalttá váltam. Ha csak a felét sikerül átadnom annak, amit megtanultam, már akkor nagyon elégedett leszek. Mert állítom, hogy ahol mindig van meleg étel és mellette egy mosolygós édesanya, ott a nagy bajból is kicsi lesz. Nyújtsunk valami konkrét előzetest is az olvasóknak! Jó, hát nézd, a heti menü összeállítása után be kell szerezni a hozzávalókat. Lehetőleg hetente csak egyszer megyünk bevásárolni, s csak ha valamit elfelejtettünk, akkor tesszük be a lábunkat még egyszer a boltba. Bevásárlás előtt otthon eszünk valamit, mert az éhség amúgy is rossz tanácsadó, hát még egy élelmiszerboltban. Pontos listát készítünk arról, hogy mire is van szükségünk, elegendő táskát veszünk magunkhoz (nem kell minden alkalommal reklámszatyrot vásárolni!), és ha lehet, társunkkal együtt indulunk az anyagbeszerző útra. A nagy áruházakban ma már egy helyen beszerezhető minden, és ha úgy indultunk el otthonról, hogy ettünk is, ittunk is, akkor valószínűleg nem vásárolunk semmi fölösleges nyalánkságot, amit utólag alaposan megbánnánk. No, már ebben a pár mondatban egy csomó gyakorlati tanács volt, elmondhatjuk tehát, hogy egy éven át ilyen konkrétumokkal ismerteted meg olvasóinkat. Igen, elmondhatjuk, de. mindenképpen hangsúlyozzuk ki azt is, hogy inkább életrecepteket kapnak majd tőlem, mint csak ételrecepteEnergikus, dinamikus, mindenki felé nyitott, kedves teremtés. Élvezet vele a beszélgetés, minden kérdést megválaszol, mégsem kitárulkozó. Kitűnő humorral tekint önmagára, olyan pontosan fogalmaz, hogy lehetetlen félreérteni. CS.USZKA GYÖRGYI Pedig igazából nem is a szavak mestere, hanem a hangoké. Gizela Onová ő, magyar származású énekesnő, közel 30 éve a pályán, 150 hangfelvétellel. A pozsonyi színházlátogatók a nagysikerű Apácák musical Huberta nővérének szerepében láthatták, a televíziónézők a Ráadásból és a Slágerparádéból ismerhetik. Emellett szabadfoglalkozású művészként járja az országot, kultúrházakban lép fel műsorával, örömet osztva a legeldugottabb kis településeken is, összebékítve szlovák közönségét a magyarral. Hogyan lettél Te Gizela Onová? Természetesen úgy, hogy férjhez mentem Juraj Onához. Meglehetősen vegyes nemzetiségű családból származom, egyvalami azonban nagyon jellemzi családfám valamennyi ágát: mégpedig a zene sze- retete. Orbán Giziké voltam, a Pozsonypüspöki Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulója. Itt kezdődött énekesi pályafutásom. Hi- deghéthyné Botlik Olga tanító néni fedezett fel, ő indított el engem magyar népdalokkal. Később, mivel országos versenyekre is eljutottam, pár szlovák dalt is meg kellett tanulnom, de akkor még nem is tudtam az értelmüket, csak bemagoltam őket. Rengeteg versenyt nyertem, Püspökin szülte minden Cse- madok-rendezvényen fölléptem, és valahányszor édesapám, Orbán Szilveszter kísért harmonikán. Mindig hatalmas tapsot kaptunk. Jaj, Istenem, de szép is volt! Hatodikos koromban beköltöztünk Pozsonyba, és a Duna utcán folytattam tanulmányaimat. Látod, ez fontos, ugyanis én ettől az iskolától rengeteget kaptam. Nem tudom, ma milyen, de az én időmben csupa remek ember tanított ott, igazi egyéniségek, akik nemcsak tanítottak bennünket, hanem neveltek, megjelenésükkel, föllépésükkel, viselkedésükkel, ahogy kinéztek, ahogy mozdultak - mi utánozni akartuk őket. Nagyon komoly példaképeim voltak, csak úgy hirtelen párat említenék: Dobos Éva, Roskó Izabella, Koval Rózsa, Koudelka Katalin, Janda Iván, Kulcsár Tibor, Fonod Mária, Cséfalvai Mária... Külön köszönet nekik, mind hozzájárultak egy kicsinyt, hogy olyanná lettem, amilyen vagyok. Szlovákul is ott tanultam meg. És persze a pályaválasztás nagy problémája! Akkor erre a Duna utcán nagyon nagy gondot fordítottak. Jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy én a konzervatóriumban kötöttem ki.
