Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-12 / 35. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 12. 18 Riport A munkalehetőség hiánya miatt is csökken a falu lakosságának a száma; egy ötven-száz főt foglalkoztató üzem megnyitása sokat segítene az egész környéken Paláston mintha minden megváltozna Az egyik előd, Palásthy Ferenc tábornok a tizennyolcadik század első harmadában kastélyt építtetett, melyben ma az egyházi általá­nos iskola működik (Viktor Krizán felvétele) Ha éjszaka a hetvenötös főúton autózunk, és egy­szerre csak a sötétségből egy fényárban úszó, neoro- mán templom bontakozik ki, bizonyosak lehetünk benne, Palást már közel van. A Nyitrai kerület keleti csücskében meghúzódó kis­település a határon fekszik. Nem az állam-, hanem a nyelvhatáron. Ez talán rosszabb helyzet... KOCUR LÁSZLÓ A falu, ahol ma 1680-an élnek, a régészeti leletek tanúsága szerint már a bronzkorban is lakott volt, talán éppen kiváló földrajzi adott­ságai miatt. A száznegyvenes szá­mú turistatérképről azt olvasom le, a település tengerszint feletti ma­gassága 155 méter, viszont mind a négy égtáj irányából 250 méternél magasabb dombok határolják, fel­fogva, megszelídítve a légáramla­tokat. A falu feletti dombon maga­sodik a Szent Györgynek szentelt templom, sorrendben ez a harma­dik. Palást neve először 1156-ban íródott le, Plast alakban; első temp­lomát 1552-ben, a vereséggel vég­ződött palásti csata után a török felgyújtotta. A nép azonban hama­rosan újjáépítette. A jelenlegit pe­dig 1898-ban emelték. Az munká­latok költségeit a falu egykori hű- bérurainak leszármazottja, Palás­thy Pál püspök viselte. Az egyik e- lőd, Palásthy Ferenc tábornok pe­dig a 18. század első harmadában kastélyt építtetett, melyben ma az egyházi általános iskola működik, így vannak jelen a Palásthyak a mai napig a község életében. „... és az iskolát” Palást azon kevés település egyi­ke, ahol csak egyházi iskola műkö­dik. Pontosabban a szlovák iskola állami, a magyar pedig egyházi. ,Erről már nagyon régen döntöttek a szülők, az én gyerekeim még nem is jártak iskolába” - mondja beszél­getőtársam, Korcsok László polgár- mester. A szlovák iskolában is sze­rették volna ugyanezt elérni, de ott nem ment át a javaslat. Az iskola különválásának egyik feltétele az volt, hogy rendelkezzen önálló épülettel, így esett a választás a ki­használatlan kastélyra, melyet a Palásthy Pál Alapítvány és a szülők hathatós segítségével újítottak fel. Azonban a pénz csak a belső re­konstrukcióra volt elég. így, aki tá­jékozatlanul közelít a kívülről vi­harvert, omladozó vakolatú épü­lethez, nem is gondolhatja, hogy belül nagyon modem iskolát talál, mindenféle szertárral, iskolaklub­bal, kápolnával, intemet-csatlako- zással, és egy meglehetősen jól fel­szerelt könyvtárral. A könyvtárszo­ba külső homlokzata a tanulmányi versenyekről elhozott emléklapok­kal van borítva. Bár új iskoláról van szó, eredményeket már sikerült fel­mutatniuk, s amennyire tudom, az innen kikerült növendékek aztán a középiskolákban is jól teljesítenek. A szavalok egészen biztosan... A közigazgatási reform miatt az önkormányzaton a 2002/2003-as iskolaévet nagyon „megérezték” költségvetésükön. „Sajnos, leépíté­sekre is sor került. Ez az iskolaév a racionalizációs és stabilizációs in­tézkedések után talán valamivel jobb lesz. De azt még mindig nem tudom, mennyi lesz a fejkvóta, így pedig nehéz tervezni.” Mindezt a hétvégén mondta a polgármester. De ez már múlt idő. Az Iskolaügyi Minisztérium épp tegnap jelentette be a fejkvóta nagyságát. Azt hi­szem, Korcsok László nem örült ne­ki. Pedig jövőre 24 elsős lesz. Ti­zenhármán a magyar, tizenegyen a szlovák iskolába iratkoznak majd. S ha már a nemzetiségi matemati­kánál tartunk, a lakosság 69 száza­léka magyar, 28 százaléka szlovák. Durván öt százalékkal kevesebb a magyar, mint az előző népszámlá­lás idején. A lakosság pedig ma ke­vesebb, mint 1913-ban, akkor ugyanis 1717-en lakták a telepü­lést, 1961-ben 2193-an, 1991-ben 1804-en. Munka. Ha lenne... Nyüvánvalóan a lakosság fogyá­sát magyarázhatjuk demográfiai okokkal is; az országos ádagot Pa­lástra vetítve igazunk is lehet. De ez csak részigazság. Sajnos, a munka- lehetőség hiányának is része van a lakosság csökkenésében. A képlet kelet-közép-európai viszonylatban ádagosnak mondható: a több száz főt foglalkoztató földműves szövet­kezet a rendszerváltozás után csődbe ment. Márpedig falvaink többségében túlnyomórészt ez biz­tosította a megélhetést. Paláston nem kizárólag. A szocialista iparo­sítás ugyanis produkált egy toll­hegyre érdemes abszurdot. A Lita- va menti kis faluba bozótvágó ké­seket készítő gyárat hoztak létre. De a piaci helyzet azt mutatja, erre nem volt kereslet a béketábor or­szágaiban, az üzem rég megszűnt. A szövetkezet romjain ugyan létre­jött egy kft, ez azonban csak az em­berek töredékének tud megélhe­tést biztosítani. „Szezonban mint­egy száz embert alkalmaznak, főként építkezéseken. De télen u- gyebár az építkezéseken áll a mun­ka” - mondja a polgármester, aki­nek nagy szomorúsága, hogy a he­lyiekből hiányzik a vállalkozó kedv. „Ügyes ácsok, kőművesek élnek itt. De ezek a kiváló szakemberek in­kább elmennek minimálbérért dol­gozni, ahelyett, hogy saját vállalko­zásba kezdenének.” Egyedül a ven­déglátás, meg a boltok némelyike működik vállalkozásként. Üzemel itt még egy 60 főt foglalkoztató varroda, ezzel el is fogytak a mun­kalehetőségek Paláston. Néhányan Magyarországon próbálnak sze­rencsét, a Vác környéki agglomerá­ció valamelyik multijában, a többi­ek Ipolyságra vagy Gyűgyre járnak; van, aki Lévára. Válogatni nem na­gyon lehet. Korcsok László innen is próbál kiutat találni. „Van a falu ha­tárában egy három hektáros terü­let. Ha oda le tudnánk telepíteni egy ötven-száz főt foglalkoztató üzemet, az sokat segítene az egész környéken.” A projektum bekerült a megyei fejlesztési tervbe, ám megvalósítására még várni kell. Addig is a falu igyekszik lépést tartani változó-formálódó vüá- gunkkal. A polgármester szólja a különböző EU-s pályázati adato­kat. Látszik: otthon van a témában, tudja, mihez honnan lehet (vagy éppen nem lehet) anyagi forrást biztosítani. A falu túl van egy 24 milliós beruházáson. 1800 lakosra tervezett eurokonform szennyvíz- tisztító épült, melynek az első része már működik. Ugyan még csak nyolcvan ingadan csadakozott rá, de ezek között van a két iskola és a varroda is, így messze megvan a beindításhoz szükséges 300 ember.- Egy 1700 lelkes település hon­nan teremt elő ennyi pénzt? Köl­csönt vettek fel?- Palástnak nincs kölcsöne - mondja büszkén beszélgetőtársam. - 14 milliót a környezetvédelmi alaptól kaptunk, ötöt a gázszerelési munkák után kapmnk vissza, a töb­bit kigazdálkodtuk.- Akkor ez most ebben a formá­jában lezárult dolognak tekint­hető?- Ugyan... 2020-ra fejeződik be a csatornarendszer teljes kiépítése. Azonban az építkezés harmadik szakaszához 40 millióra volna szükség. Ha ehhez hozzászámoljuk a most már 19 százalékos adót, ak­kor az majdnem 50. Ennyit nem le­het kigazdálkodni. Legalábbis eb­ből a költségvetésből nem. A szennyvíztisztító állomás mel­lett még egy környezetvédelmi probléma megoldásán is gondol­kodnak. A település határában - Ipolyfödémes felé menet - találha­tó a szeméttelep, amely nincs elszi­getelve, így nem felel meg az uniós normáknak. Legfeljebb 2008-ig működhet. Ezt is szeretnék miha­marabb megoldani, hiszen a hulla­dékudvarba tíz faluból szállítják a szemetet. De nem csak „szemét­ügyekben” van összefogás. A kör­nyékbeli falvak közt Palást közepes méretűnek mondható. Vannak na­gyobbak is, de többségében kisebb lélekszámúak. így idejekorán felis­merték az összefogás jelentőségét. Palást tagja a Hont-Ipoly Menti Falvak és Városok Társulásának, mely 29 települést tömörít, tízet a Nagykürtösi járásból, tizenkilencet pedig Ipolyság vonzáskörzetéből. Sokat remélnek az Ipoly Eurorégi- ón belüli együttműködéstől is, ha­táron innen és túl egyaránt.! Közösségi élet Nem először vagyok Paláston, noha családi-rokoni szálak nem kötnek ide. Paláston van valami a levegőben. Bár meg tudnám most fogalmazni egzakt módon és ideír­ni, hogy mi az, de azt hiszem, ez most sem fog menni. Mégis vala­hányszor a helységnévtáblán túlra kerülök, mintha minden megvál­tozna. Nem arra gondolok, hogy köszöntik az idegent, ez csak a vá­rosban élő riporter számára él­mény... Talán arról lehet szó, a- miről Ferdinand Tönnies írt a Kö­zösség és társadalom című köteté­ben. Persze naivitás lenne állítani, hogy a tönniesi Gemeinschaft vál­tozatlanul működik, de tény, hogy sokat megőrzött eredeti formájá­ból. A téziseihez elméleti támoga­tást kereső hírlapíró szerint a kö­zösség azért olyan, amilyen, mert meg tudta őrizni a megfigyeltség és megfigyelőség egyidejű állapotát. A legnagyobb közösség az egy­házi közösség. A falu 95 százaléka római katolikus vallású, a sze­cessziós neoromán templomba szinte alig fémekbe. De emellett az intézményes találkozási forma mellett számtalan egyéb fóruma terem-tődik meg a közösségi élet­nek. Mint minden faluban, itt is működik focicsapat. A diákok már régóta nem végeztek a harmadik­nál rosszabb helyen. A serdülők ugyan gyengébbek, de a felnőttek - akik a legmagasabb járási osztály­ban játszanak. Mint minden falu­ban, itt is működik a Csemadok. Il­letve bevezető mondatunk úgy len­ne helyes, hogy majd’ minden falu­ban van, itt viszont működik a Cse­madok. A helyi szervezet elnöke Szarka Katalin, egyben a község könyvtárosa is. Az alapszervezet­nek 350 tagja van. 1969-ben ala­kultak, van menyecskekórusuk és - ami ritkább - egy férfikar is össze­állt. Persze nem mind a 350 tag aktív. A közösségi élet motoija a Búzavirág kultúrcsoport. Elsősor­ban az autentikus hagyományok feldolgozására törekszenek. Fel­dolgozták a palásti lakodalmi szo­kásokat, a keresztelőt, a fonót, a tollfosztót, a disznóölést, a kukori- cafosztást, a farsangot. Következő műsoruk témája pedig a mosás. Férfiként hitetlenkedve hallgatom Szarka Katalint. És ez kitesz egy műsort úgy, hogy még érdekes is? - dörmögöm. De a forgatókönyvbe pillantva rá kell jönnöm, semmit sem tudok a palásti mosásról. Az elnöknő a leletmentésre is gondol. Már több alkalommal hívták össze az idősebb asszonyokat, hogy ka­zettára rögzítsék a már csak általuk ismert népdalokat. De aktívak az önkéntes tűzoltók is. Kétszázötvenes tagságukkal a legnagyobb szervezet a járásban. Parancsnokuk az idős, de még rop­pant agilis Farkas László. Tavaly szerencsére nem volt tűzeset. Mégsem ezek a szervezetek a legfőbb „marketingeszközei” a fa­lunak, hanem a 9. sz. Szent György cserkészcsapat. Nekik köszönhető, hogy megismertették a kiváló tábo­rozóhelyekkel rendelkező a község nevét e nemzetközi mozgalom tag­jaival, határon innen és túl. A mint­egy hatvan főt számláló, nagyon erős csapat élén egy (csak látszó­lag) törékeny, csinos, fiatal hölgy áll, Cúth Erika. Ránézésre meg se mondanám, hogy a helyi általános iskola igazgatóhelyettesével be­szélgetek. A cserkészek - amellett, hogy heti rendszerességgel végzik nevelőmunkájukat - a falunap fő programpontját jelentő játék, a pa­lásti csata fő szervezői is. Tavaly harmadik alkalommal ütköztek meg, korhű jelmezekben. Hojsza Zoltán hívó szavára 200 „harcos” sereglett egybe, hogy felelevenít­sék az 1552-es csatát. Kétszázan küzdöttek, de legalább kétezren lá­togattak ide, hogy megnézzék a harcot. Kell ennél jobb reklám? Őre a múltnak Utoljára a falumúzeumot kere­sem fel. Műiden, amivel találkoz­tam itt, annyira élő volt, hogy talán nincs is kedvem a holt tárgyak közt böngészni. De a fehérre meszelt épület oszlopos tornácával, magas ablakaival messziről felhívja magá­ra a figyelmet. 2002. augusztus 10- én állandó néprajzi kiállítás nyűt, remélhetőleg a falumúzeum végle­ges helyén, a hajdani római katoli­kus iskolában. A tágas termek egyi­Korcsok László polgármester tudja, mihez honnan lehet anya­giforrást biztosítani (Fotó: Csiba Zoltán) kében kapott helyet a falu néprajzi anyagának nagyobb része. Az új helyen egy stilizált három- sejtű lakást alakítottak ki. A pitvart festett tányérok díszítik. A füstös konyhát beépített kemencével lát­ták el, s itt kaptak helyet a külön­böző főzőedények és háztartási eszközök. A tisztaszobában láthat­juk a díszes vánkosokkal vetett á- gyat, látható itt faragott lóca, meg megannyi háztartási eszköz. Az ágy felett látható rúdra pedig ruhá­kat aggattak. A háztető „zsúpfedél” imitáció. A ház előtt, illetve annak udvarában gémeskút áll, a fészer­ben régi prés, mozsarak, teknők, gereblyék. A gyűjteményben gaz­dag anyaggal szerepelnek a ken­derfeldolgozás eszközei, a guzsaly, a rokka, a motolla, de van tiló és héhő is. Külön teremben idézik fel a régi iskola hangulatát. A buszmegálló felé bandukolok, s valamiféle megmagyarázhatatlan jókedv vesz erőt rajtam. Amit az itt töltött alig másfél nap alatt tapasz­taltam, az arról győzött meg, hogy a gondok ellenére ez á falu intenzí­ven élni akar. Drukkolok nekik! A palásti csata harcosai (Viktor Krizán felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents