Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-02 / 26. szám, hétfő

Riport ÚJ SZŐ 2004. FEBRUÁR 2. 17 A prágai Sáncé nevű klubban heti két alkalommal találkozhatnak egymással és pártfogójukkal azok a lányok és fiúk, akik a fővárosi utcákon árulják testüket Csak megszelídíteni szeretné a pillangókat ték fel, a látogatók 90 százaléka haj­léktalan. Százból legalább 70-en in­tézetben nevelkedtek, illetve szö­késben voltak, alig akadt közöttük olyan, aki gyermekkorában meg­úszta volna a szexuális zaklatást. A fiatalok 10-13 százaléka leszbikus, illetve homoszexuális beállítottsá­gú, a többiek csupán pénzszerzés miatt bocsátják testüket áruba. Többen Szlovákiából érkeztek, Kas­sáról, Poprádból, Besztercebányá­ból, Zsolnáról, de a komáromi és az Érsekújvári járásokból is, általában a szegénység elől menekülve, a nagy szerencsében reménykedve. Nagyon sok közöttük a roma, akik felkarolása teljesen más, egyéni hozzáállást igényel. Nyaranta meg­jelennek a romániai és a magyaror­szági meleg fiúk, de azok úti célja Drezda és Berlin után Amszterdam. Évről évre emelkedik a HIV- fertőzöttek száma, drámai módon megugrott a hepatitisz C-ben szen­vedők aránya. László elmondja, hogy az 500-600 fiatal közül talán csak tizenötnek sikerült visszatér­nie a normális életbe.- Mindjárt jönnek a drágák, te­hát magnót a zsebbe, táskát a kéz­be - Utasít bennünket is, s nyom­ban elmagyarázza, hogy ügyfelei szemrebbenés nélkül bár­kit meglopnak. - Ma To- mást és Helénát köszönt­jük fel, 23 és 24 évesek. Helena Szlovákiából jött, eddig öt gyereket szült, négy gyereke gyermekott­honban nevelkedik, az ötödik vele él. A barátja egyben a futtatója is, prostituáltként ő tartja el a csalá­dot. Egy vézna, szürke veréb, nem is tudom, kinek kell. Tomás egy na­gyon aranyos, meleg fiú, mindenki­vel elmegy, néha kevés pénzért is. Az érkezők sorra összeölelkez­nek Lászlóval, van, aki puszit cup- pant arcára, vannak, akik bejelen­tik, csak pár percre jöttek. Ám ami­kor szóba kerül, hogy van leves, maradnak. - Teherautónyi kínai le­vest kaptunk, forró víz kell hozzá, semmi egyéb. Ha a gyerekek na­gyon éhesek, összedobnak egy kis pénzt cukorra és őrölt mákra, és akkor csak a levestésztát főzzük ki- magyarázza László. - Van kávé, tea, ki mit kér, sőt C-vitamin pezsgőtablettát is tudok adni. Hol a zenefelelős, ki gyújtja meg a gyer­tyákat? - kérdezi, s egyszerre töb­ben is mozdulnak. Közben László felénk súgja, hogy tudjuk: „a Karo­lina az Karol, a Paula és az Irena sem lányok, hanem férfiak”. Paula és Irena, valamint a 23 születés­napját ünneplő homoszexuális To­más pedig táncra perdül. A roma Irena később elmondja, esténként a gayklubokat járja, s ad­dig táncol a rúd mellett, mig felcsí­pi valaki. Amikor szóba kerül, hol lehet a másik ünnepelt, valaki meg­jegyzi: biztosan az utcára zavarta a stricije. Az arcokon nyomát sem látjuk a sajnálkozásnak, részvét­nek, mindenki önmagával törődik. -A túlélésre összpontosítanak, leg­többen kizárólag a mának élnek, nem gondolnak a holnapra. Az újonnan érkezők egyike mel­lénk ül, s azt fejtegeti, mit tegyen, ha jelenleg két férfi is szerelemes belé? A másik a postáját bontogat­ja, s mérgelődik, mert németorszá­gi barátja vacak 50 koronással bé­lelte ki a borítékot, a francia vi­szont csak képeslapot küldött. A következő szótlanul leül, s jelzi, szüksége volna egy adag „anyag­ra”. - Mindent látok, itt csak steril tűt kaphatsz, ha más is kell, tessék, távozhatsz - csendül fel Sümegh László hangja. A társaság falato­zik, s pártfogójuk folytatja: „Prágá­ban is szükség volna az ún. türelmi zónák kialakítására. Ha egy kijelölt helyen dolgozhatnának egysze­rűbben mennének a dolgok - nem­csak egészségügyi ellátásuk, el- lenőzrésük, felvilágosításuk, ha­nem a rendtartás is. Élettérre van szükségük, biztosítani kellene, hogy a rendőrség részéről ne étje őket megtorlás. Hiszen a rep­resszió nem segíti sem a me­gelőzést, sem a jó útra térítést”. Helena Szlövákiából jött, eddig öt gyereket szült. Nincs hol beszélgetned, szenvedsz és nincs kinek elpanaszolnod keservei­det? Netán csak a ruhádat szeretnéd kimosni? Tiszta fecskendő, óvszer kell? Egész nap nem ettél, éhes, szomjas vagy és át akarsz melegedni? Nem tudsz mit kezdzeni az életeddel? El­jöhetsz közénk, érted va­gyunk - olvassuk a polgári társulás által üzemeltetett klub szórólapjának szöve­gét még mielőtt Sümegh László kitárná előttünk a parányi helyiség ajtaját. PÉTERFI SZONYA- A klub kezdetben jóval kisebb, 28 négyzetméteres volt, ám szeren­csére nemrég kibővíthettük. Kellett a hely a mosógépnek és a szárító­nak, az élelmiszer- és ruharaktár­nak. Karácsonykor hetven elesett fiatalt fogadtunk, nem egy ügyfe­lünk életében itt kapott először ajándékot - meséli László. Amikor arról faggatjuk, mekkora erőfeszí­tésbe kerül a polgári társulás és a klub fenntartása, elfogadtatása, az adományok beszerzése mosolyog­va tudatja: 1995 óta, amióta el­hagyta Lévát és Prágába költözött az elesetteket, az elhagyottakat se­gíti. Nem állítja, hogy Sáncé vagyis Esély nevű tervezetét minden hiva­talos szerv lelkesen támogatja, de mindazok, akik egyszer ellátogat­tak rendezvényeikre, megértették: esélyt kell adni azoknak, akik a tár­sadalom peremére sod­ródtak. Akár saját, akár önhibájukon kívül jutot­tak a lejtőre. - Az eltelt évek alatt nem sok válto­zott, a zömmel intézetben nevelke­dett fiatalok a szegénység elől me­nekülnek Prágába. Vannak köztük ártatlanok és naivak, akik nem is tudom miért, de valami oltári nagy szerencsében hisznek. Nincs pén­zük, nincs lakásuk, rövid idő alatt csapdába kerülnek, lopnak, majd drogozni kezdenek, sokan testüket bocsátják áruba. Sajnos, míg ré­gebben a száztornyú Prága törté­nelmi nevezetességei révén volt közismert és közkedvelt, ma egyre többen a testüket árusító fiatalkorú srácok miatt látogatnak a főváros­ba. Mivel szexuális szolgáltatásaik iránt nagy a kereslet, nem veszik észre, hogy kiszolgáltatottá válnak. Könnyen kerülnek a kábítószer-ter­jesztők hálójába, ahonnan nagyon nehéz a menekülés. Szinte semmit sem tudnak a fertőző nemi beteg­ségekről, a HIV-veszélyről, az óv­szer vagy a lubrikációs (sikosító) zselé használatáról soha nem hal­lottak. Kezdetben szociális utca­munkásként a leglehetedenebb he­lyeken kerestem fel őket, a kanáli­sokban, a parkok bozótjába elrej­tett dobozokban megbúvókat, csak azért, hogy elvégezhessem a HIV- fertőzést kimutató nyáltesztet, ke­zükbe nyomjam az óvszert, eseüeg a steril fecskendőt, vagy meggyőzzem őket arról, menjenek el a fertőző májgyulladás elleni in­gyenes védőoltásra. Második éve a klubban fogadhatom őket, s nagy­zás nélkül mondom, sokak életé­ben ez az egyedüli biztos pont. Őszintén beszél ügyfelei életvite­léről, rendszerint nem moralizál, nem szid, nem ijesztget senkit - mondja. Arra próbálja rábírni az utcán élőket, ne bántsanak senkit, ne lopjanak és ha már ezt az utat választották, törekedjenek a biz­tonságos szexre. A narkós prostik megtanulták, a klubban nincs üzle­telés, kicserélhetik ugyan a hasz­nált fecskendőt újra, de a többiek nem nagyon tűrik meg őket maguk között. - A meleg fiúk, a leszbiku­A narkós prostik megta­nulták, a klubban nincs üzletelés. Sümegh László nem moralizál, nem szid, csak segíteni akar sak vagy a transzvesztiták lenézik a kábítószerrel élőket, holott mind­egyik kipróbálta már. A Sance-tervezet a kiskorú és fia­talkorú pillangófiúk (László külföl­di előadásai során csak Butterfly- ként emlegeti őket) megsegítését célozza, de míg a kábítószeresek is- tápolására rengeteg pénz jut, a fi­úprostituáltak számára az ado­mánygyűjtés óriási erőfeszítésbe kerül. - Elismert és közkedvelt cseh művészek támogatnak bennünket, sokan felléptek őszi nagysikerű koncertünkön, melynek bevételét az Esély házának megteremtésére szánjuk. Havonta egyszer vendéget hívunk a klubba, örömmel jött kö­zénk Jiíina Bohdalová szülésznő, Harapes balettművész, Petr Janda az Olympic együttesből, Petr Műk énekes, Zdenék Troska rendező vagy Petr Novotny, a nagy nevet­tető. A ház tatarozása csak ősszel kezdődik, de már van három ke­resztmamája, Marta Kubisová, Ma­rie Rottrová táncdalénekesnők és Tatjana Fischerová színésznő. Bár Prága-szerte egyre több szakorvos - venerológus, fogorvos - segíti ügyfeleinket, a laborokban elvég­zik a szükséges teszteket, azt sze­retnénk, ha a Esély házában majd külön rendelőben lámák el a rászo­rulókat. Nagyobb élettérre vá­gyunk, hiszen kezdettől fogva re- szocializációs programban gondol­kodunk. Művészi hajlamaikat a fi­úk már most is kiélhetik az ar- teműhelyben, közkedvelt a saját szervezésű traveszti-show, havonta egyszer uszodába járunk, gyakran kiállításra, közös sétára, kirándu­lásra. Tervünk van bőven, s ha lesz tető a fejünk felett, megszerezzük a tevékenységhez szükséges anyagi­akat is. Rengeteg pályázatra neve­zünk be, figyelnek ránk az Európa Tanács szakembrei is. Volt, aki azt mondta: klónozni kellene, mert szülte nincs olyan uniós ország, ahol ne lenne szükség olyan meg­szállott őrültre, mint amilyen én vagyok - mondja nevetve László. A klubot tavaly 5-600-an keres­(Somogyi Tibor felvételei) Táncosnők a klubban

Next

/
Thumbnails
Contents