Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-09 / 32. szám, hétfő
8 Magyar glóbusz ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 9. Összesen 100 ezer kötet jutott el a magyar iskolákba (A Duna Televízió Híradójának felvétele) Magyarországi segítség Könyvajándék Szabadkának Szabadka. 29 ezer könyv érkezett a délvidéki magyar iskolákba a Kárpát-medencében Élő Magyarokért Alapítvány és a Duna Televízió ajándékaként. Az oktatási intézmények többsége évek óta nem tudott könyvet vásárolni. Az Apáczai Kiadó tankönyveit, munkafüzetéit és tanári kézikönyveit a szabadkai Majsai úti iskolából a szórványban működő intézményekbe továbbítják. Ezeket a kiadványokat a tanárok és a diákok egyelőre segédkönyvként használhatják, hiszen a szerbiai okatási minisztérium még mindig nem adta meg az engedélyt arra, hogy a magyarországi tankönyveket tanítani lehessen. Ez volt a harmadik könyvszállítmány a Délvidékre. Az utolsóval együtt összesen 100 ezer kötet jutott el a magyar iskolákba. (Duna TV) Nem gazdaságos a Nagybánya-Budapest vasútvonal Sínre kerülhet még valaha a közvetlen kocsik ügye? SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG Bukarest. Válaszolt a Pécsi Ferenc RMDSZ-képviselő a Közlekedés- és Szállításügyi Minisztériumnak írt levelére a Román Vasúttársaság (CFR), személyszállítási részlegének vezetője. A Valentin Bota vezérigazgató által aláírt válaszlevél szerint az 1744-es számú szerelvényhez csatolt, Nagybánya és Budapest között közvetlen összeköttetést jelentő két kocsi közlekedtetése nem kifizetődő, hiszen „azt nem rendeltetésszerűen használták, nem volt jelentős utazóközönsége, és ajegyek árából nem lehetett fedezni fenntartásának költségeit.” A CFR felmérése szerint ennek a két vasúti kocsinak az üzemeltetése többlet- kiadásokat jelent a vasúttársaság számára, erőfeszítést jelent az, hogy a szerelvény másik tíz vagonja mellett ezt a kettőt is fűteni kell, és állítólag lassabban is jár a vonat, ha a mozdonynak a két budapesti vasúti kocsit is húznia kell. A CFR személyszállítási részlegének ügyfélirodáján a közvetlen járat megléte nélkül is megoldottnak látják a nemzetközi közlekedést, az utazókéval ellentétes álláspontjuk szerint több olyan járat is közlekedik, amely zavartalan vasúti összeköttetést biztosít a romániai és a magyarországi városok között. Miközben a vezérigazgató a levél végén azt írja, a fenti indoklások szerint nincs megalapozottsága annak, hogy újra közlekedhessen a december 14-i hatállyal megszüntetett járat, felveti annak lehetőségét, hogy a magyar féllel folytatott tárgyalásokra is szükség lenne ahhoz, hogy újra közlekedjen a Nagybánya- Budapest vonat. Lemázolták Vajdaság címerét Nagybecskereken Golyóálló többnyelvűség? MAGYAR SZÓ Nagybecskerek. A helyi községházára a tatarozása után, tavaly december elején került fel a többnyelvű tábla. Alig két nappal a felszerelése után ismeretlen személy fekete festékkel lefestette rajta Vajdaság címerét. Az illetékesek letisztíttatták, majd visszahelyezték. Aztán december 13-a hajnalára mindmáig ismeretlen személyek leverték a négynyelvű föliratot. A portások nem észleltek semmit, akárcsak korábban, amikor Vajdaság címerét mázolták le. A magyar nyelvű szövegrészben a város neve Nagybecskerekként szerepel, s emiatt egyesek nehezteltek a helyi önkormányzatra. De a jelekből ítélve irritálta őket a Tartományi Képviselőház által nemrég elfogadott címer is. Mint várható is volt, a tábla visszahelyezését a december 28-ai választások utánra halasztották. Az eljárás azonban igencsak elhúzódott, mert még ma sincs felirat a községháza bejáratánál. Értesüléseink szerint már elkészült a korábban levert tábláéval megegyező fölirat (újra szerepel rajta Vajdaság címere is). Mivel egyes szerb nemzeti mozgalmak (a Szvetozar Miletics nevét viselő is) bejelentették, hogy számukra elfogadhatatlan Vajdaság címerének kihelyezése, az illetékesek nem sietik el a tábla felszerelését. Tudomásunk szerint a többnyelvű föliratot ezentúl kamerával is figyelik. De állítólag lesz még egy biztosíték: a táblát különleges anyaggal vonják be, amely nemcsak ütések, hanem állítólag még a távolabbról leadott golyó ütése ellen is véd. „Leváltatták” a rákosi magyar iskola ukrán igazgatóját Sikeres volt a szülői akció KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Rákos. A munkácsi járási településen nem mindennapi eset történt. A szülők nem engedték a gyerekeiket iskolába, mivel a munkácsi járási oktatási osztály a település magyar tanintézetének élére Dmitro Logojdát nevezte ki, aki a korábbi években a községi tanács elnöke volt. A Rákosi Általános Iskola igazgatójának halála után novembertől Molnár Béla, a tanintézet fizikatanára volt a megbízott igazgató és a szülők, valamint a tantestület végig abban bíztak, hogy őt erősítik meg állásában. Sajnos, nem így történt. Oroszi Pál, a szülői tanács elnöke azzal a kéréssel fordult Ljubov Közeihez, a munkácsi járási oktatási osztály vezetőjéhez, hogy Dmitro Logojda kinévezését vonják vissza, különben a szülők nem engedik iskolába a gyerekeket, amit meg is tettek. Helyettük a szülők vonultak ki az iskola elé, követelve, hogy az oktatási osztály nyilvánítsa semmisnek az új igazgató kinevezését. A közelmúltban a Rákosi Általános Iskola igazgatói kinevezését törölték, miután Dmitro Logojda személyesen írta meg lemondási kérvényét. Zentán hiányzik a pénz és az elképzelés a szecessziós villa felújítására és kihasználására Amekkora öröm, akkora gond Zenta január közepén visz- szakapta a Hadseregotthonként ismert és emlegetett Rottmann-, majd Lolin-villát, amely a város központjában, az Adai (volt Lenin, az építkezés idejében Kossuth) utcában található. HÉT NAP A Jugoszláv Néphadsereg 1946-ban ötven évre szóló szerződést kötött az akkori vezetéssel az egyik legszebb ingatlan használatáról. Nem kell matematikai zseninek lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk, ez a megállapodás 1996- ban érvényét veszítette. Akkor még a katonaság nem mutatott különösebb hajlandóságot az épület visszaszármaztatására, amely egyébként évek óta üresen áll, az önkormányzat sem perelt, minden maradt a régiben. Illetve nem egészen. Az objektum lassan, fokozatosan ment tönkre, a hadsereget megreformálták, leépítették, a szolgálati idő is egyre rövidül. Sőt, egyes hírek már arról szólnak, hogy a zentai helyőrséget teljesen felszámolják, kiürítik a kórház mellett lévő laktanyát. Állítólag 2010-ig. A lakosság minden bizonnyal nem bánkódik majd a „védelmező” csapatok után, inkább máris azon gondolkodik, mire lehetne felhasználni a katonai létesítményt. Például az Egészségügyi Szakközépiskolának, amely lassan kinövi albérlői státusát, nagyon jó helye lenne a kórház tő- szomszédságában, Zentán nincs idősek otthona, de más módon is fel lehetne használni a hatalmas, parkosított területet és az emeletes épületeket. Amelyeken egyébként az utóbbi időben szintén látszik a jó gazda hiánya. Valkay Zoltán Zenta építészete című könyvéből sem maradhatott ki a város valamikor egyik legszebb középülete. A kisebb palotának is beillő Kossuth utcai villát 1909-10-ben a Renkó fivérek építették dr. Rotmann Árpád ügyvéd számára. A pompás ház már az első világháború elején gazdát cserélt. Új tulajdonosa szintén ügyvéd, a moholi dr. Milivoj Lolin városi és királyi közjegyző lett. Tervezője minden valószínűség szerint Magyar Ede, hisz a szegedi építész Royal Szállója és e között a ház között felettébb nagy a hasonlóság. Az egész épület, amely a szecesszió geometrizáló jegyét viseli, kiegyensúlyozott, felépítésében aszimmetrikus, méltóság- teljes - az ügyvédek utcájának nevezett Kossuth utca egyik ékessége volt. És most újra a város, Zenta tulajdona. Ez azonban amekkora öröm, akkora gond is egyben, hiszen a mostanság sokkal szegényebb katonaság sem véletlenül mondott le róla. Amíg az államkasszából bőven csordogált számukra a juttatás, ilyesmi eszükbe sem jutott. A községi végrehajtó bizottság tagjai szemrevételezték a volt Rottman-, majd Lolin-villát, amely több mint fél évszázadon át szolgálta a hadsereget - a hétvégi A Kossuth utca egykori ékessége mulatságokat, tánceseteket a civil lakosság is szép számban látogatta -, de jelenleg használaton kívül áll. Lehangoló a tágas bálterem és a szökőkúttal is ellátott terasz állapota. A szakemberek szerint az épület szerkezetileg viszonylag ép, a tetőzet, a gerendák és a mennyezet rendben van. A több helyen látható beázás az elmozdult cserepek miatt keletkezett. A vakolat azonban mállik, kívül és belül egyaránt, a falak nedvesek, salétromosak. A vizet és a központi fűtést a katonaság még 1998-ban lekapcsolta. A földszinti termek padlózata több helyen mélyen besüppedt, máshol felpú- posodott a parketta. Az ablakokat rendbe kellene hozatni, átfesteni - vagyis a villa jelentős felújítási munkálatokat igényelne. A tágas udvar betonkockáit a fák jócskán (Képarchívum) megemelték, a szökőkút már csak rozsdás csőszerkezet. A tekepálya és a zenepavilon szintén használhatatlan. Hatalmas beruházásra lenne szükség, amire a községi képviselő-testület legutóbbi ülésén elfogadott idei költségvetésben - az illetékesek 214 millió dináros bevételre számítanak, ami a tavalyihoz képest 10,5 százalékos növekedést jelent - nem irányoztak elő eszközöket. Kérdés az is, hogy ki és milyen tartalommal tudná megtölteni a többszintes épületet, amelynek a régi fénye ugyancsak megkopott. Arról nem is beszélve, hogy érdemes-e bárkinek is ilyesmire vállalkoznia, hiszen előbb-utóbb a régi tulajdonosok leszármazottai, az örökösök is jelentkezhetnek jogos igényükkel. Adrian Caunean Vlad, a Kovászna megyei pártszervezet vezetője állítja, a Háromszék című napilap nem nyújt olvasóinak tárgyilagos tájékoztatást Magyarul szólna híveihez a Szociáldemokrata Párt Háromszéken ERDÉLYI RIPORT Anyagi támogatást kért Adrian Nastasétól, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökétől Adrian Caunean Vlad, a Kovászna megyei pártszervezet vezetője egy kétnyelvű, román és magyar újság kiadásához 2004-ben. Állandó jellegű és nem csak a választási kampány idejére beütemezett, megyei terjesztésre szánt kiadványról lenne szó, de az országos vezetőségé az utolsó szó a megjelenés rendszerességének kérdésében. A háromszéki pártszervezet elnöke szerint Vasile Dancu, a Kormánystratégiák Országos Ügynökségének (ANSG) főnöke feletteseitől tette függővé, hogy menynyi pénzt áldoznak a leendő napivagy hetilapra. Caunean részben azért szeretne egy alternatív magyar nyelvű kiadványt, mert úgy véli, a vidék egyetlen magyar nyelvű napilapja, a Háromszék nem nyújt olvasóinak tárgyilagos tájékoztatást, és érdekeinek megfelelően manipulálja a többségében csak az említett újságot olvasó magyar lakosságot. Hasonló helyzetet említett a Kézdivásárhelyen kiadott, megyei terjesztésű Székely Hírmondó esetében is. „A valóságkép befolyásolható egy máshová helyezett vesszővel, a realitás egy szeletének elrejtésével vagy egy másik részének eltúlzott megvilágításával” - magyarázta a PSD-elnök. Bizalmatlanságát a megyei magyar nyelvű napüappal szemben már 1993-1997-ben, prefektus korában is kinyilvánította, többször is hangsúlyozva egy alternatív kiadvány szükségességét az „RMDSZ-párti” Háromszék ellenében. Tizenegy évvel ezelőtt arról érdeklődött, hogy állami támogatásból tartja-e fenn magát vagy magáncég adja ki a megyei napilapot. Amikor tudomást szerzett arról, hogy egy kft. jelenteti meg az újságot, megjegyezte: „Akkor nincs mit tenni.” Korabeli parlamenti források szerint 1994-1995-ben a PSD jogelődjének, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjának (PDSR) három lehetséges forgatókönyve volt egy magyar nyelvű lap indítására: megvásárolni egy adósságait kifizetni képtelen kiadót; új kiadványt piacra dobni; kétnyelvű, magyar és román újságot megjelentetni. Másrészt a PSD az ellenzékben lévő Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Párt (PD) anyagi támogatását élvező, Vlad Caunean szerint „befolyásuk alatt álló független” Observatorul de Covasna (Háromszéki Figyelő) román nyelvű hetilap alternatívájaként tervezi a kétnyelvű kormánypárti újságot.
