Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-31 / 25. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Már nemzetbiztonsági szinten foglalkoznak a Király B. Izabella nevével fémjelzett Magyar Érdek Pártjának (MÉP) juttatott 4,7 millió hordónyi olajjal. Tóth Tamás külügyi szóvivő közlése szerint az Ira- kot sújtó embargó idején a Szaddám-rezsimtől állítólag a MÉP-nek eljuttatott olajpénzekről értesítették a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat, s az ezeket felügyelő Tóth András politikai államtitkár a jelzések alapján vizsgálja az ügyet. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter szerint az olajpénzes üggyel kapcsolatos híresztelésekről tudott az Orbán- kormány, elsősorban a Marto- nyi János vezette külügyminisztérium. Juhász 2000 szeptemberében - még ellenzéki képviselőként - interpellált az ügyben. Martonyi válaszában bizonyítékok hiányában kacsának nevezte az értesülést. Hozzáfűzte, hogy több százezer tonna kőolaj mozgatását nem lehet észrevédenül megoldani. Király B. nem vett részt az olaj szállításában vagy behozatalában, ezt helyette az iraki olajpénzekből szintén busásan részesülő orosz cégek végezték el. Tóth Tamás közölte, hogy a tárcánál most tartott ellenőrzésén kiderült: a bagdadi magyar nagykövetség 2000 szeptemberében olyan értesülést kapott, amely megerősítette a szóban forgó ügyletet. LEVÉLBONTÁS Csak magukra gondolnak Nem szeretek beleszólni a politikába, de ami most folyik a szlovák parlamentben, az már számomra is sok és fölháborító. Az Új Szó január 15-i számának első oldalán a főcím: Ivan Šimko a kormányfő fejét követeli. Nem védem sem Mikuláš Dzurindát, sem Ivan Šimkót, de amint látom, a parlament egy nagy-nagy „galambház”. Jó fizetésért tudnak egymással marakodni, a népről a bőrt is lehúznák, de tisztességesen egy sem tud viselkedni. Ha jól tudom, Šimko a Dzurinda-párttal jutott be a parlamentbe. S ha már egyszer elszánta magát, hogy nem ért egyet irányvonalával és elhagyja a pártot, szerintem semmi keresnivalója sincs a parlamentben. Helyébe annak a képviselőnek kellene lépnie, aki miatta kimaradt, habár a választópolgárok szavaztak rá. Kérdem én: ki ismerte a Szabad Fórumot mint pártot? Melyik listán szerepelt? Mutassanak egy választópolgárt, aki rá szavazott. Ez a párt csak egy bejegyzett politikai erő. Az sem biztos, hogy a következő választásokon bekerül a parlamentbe. Ha valamelyik képviselő kilép a pártjából, továbbra is a parlamentben marad mint függeden, habár senki nem választotta meg mint független képviselőt. Végre már ebben teremthetnének rendet, és ne azon törjék a fejüket, hogy még milyen adóval terheljék a lakosságot. A választópolgárokért dolgozzanak, ne saját magukért. Méry Ferenc Vágsellye- Uram, nem tudja, merre vezet az út a jóléti állam felé? (Ľubomír Kotrha rajza) HÉTVÉG(R)E Tegnap minden kiderült A héten lezárták az elnök- választás jelöléseit, a szoftvermágnás felfedezte a térképen Szlovákiát, megtudtuk, ki ügyel majd a nemzet biztonságára, egy fo- tográfus-vadászíró pedig tömjénfüstbe burkolózott. JUHÁSZ LÁSZLÓ Egy csodálatos elme, Rudolf Schuster életéről és munkásságáról tartott tegnap szemináriumot a Szlovák írószövetség és a Konstantin Egyetem. (Még egyszer megnéztem a naptárat, de nem április elsejét mutatott.) Megkésett adalék a laudációhoz: egyik kötetét Nagyszombatban fedezték fel egy kiárusításon, a megjelenéskor 259 koronáért árusított művet 49-ért vesztegették. Az ismert író, (pénz)költő, vadász, túlélőművész és operatőr idén - a húsz eddig megjelent után - még három új könyvet készül kiadni. Az első egy képzőművész életéről szól majd, a vüágutazó könyv formájában akar beszámolni brazíliai portyázásairól is, a harmadikban pedig hivatalában eltöltött idejét kívánja összefoglalni. Nem akarok vészmadárkodni, de lehet, hogy erre az utolsó könyvére még öt évet vámunk kell. E sorok írásakor ugyan még nem tudom, elindul-e újra az elnöki posztért Schuster, de nem kockáztatom túlságosan a felsülést, amikor megjósolom: igen. Bárcsak tévednék, de szerintem az önök által már ismert események engem igazolnak. Mit mondjak, tegnap délelőttig amiatt is tövig rágtam a körmömet, vajon indul-e az elnökválasztáson Vladimír Mečiar. Aztán általános meglepetésre kiderült: indul. A színjáték tehát véget ért, és mi már csak azon gondolkodhatunk, ki az a Roman? És hogy kicsoda Aurel? Nos, ez is kiderült a héten. Aurel Ugor, aki talán rokona vagy boldog őse (finn-ugor ág?), de semmiképpen sem ismerőse senkinek, bemutatkozott. Nem mintha megtudtunk volna róla valamit azon kívül, hogy ő lesz a Nemzetbiztonsági Hivatal új vezetője. Remélem, keveset hallunk róla a jövőben is. Bill Gates (szlovák olvasatban pán Gatyesz) frissen vasalt mosollyal a mikrofonhoz lépett a sajtótájékoztatón. - Dir frendsz, léjdiz end dzsentlmen! Hát itt vagyok, megjelentem nektek, tessék engem imádni, áldozatokat bemutatni, imádkozni hozzám, mert hoztam nektek ingyen szoftvert, parancsolni, nem kell megköszönni, csak majd májkro- szoftos operációs rendszereket vásárolni hozzá, hogy továbbra is kereshessek dollár ezreket alvás közben.- Kill Bill! - sziszegte a hátsó sorban egy megrögzött Apple- hívő újságíró, és tüntetőén beleharapott egy almába. De aztán ő is visszament a szerkesztőségbe, és nekilátott, hogy megája tudósítását a Microsoft Word szöveg- szerkesztőn. Mit mondjak, tegnap délelőttig tövig rágtam a körmömet. HETI GAZDA(G)SÁG Lipšic újra nekifut a parlamentnek TUBA LAJOS A rendszer lassan emészti az MKP ötletét a nyugdíjasok egyszeri ezerkoronás támogatásáról. A kezdeti gyors elutasítás után a héten az illetékesek sokkal árnyaltabban nyilatkoztak. A legváratlanabb segítség pedig a legfontosabb helyről érkezett. A pénzügyminisztérium elemzést tett közzé a reáljövedelmek idei várható alakulásáról. Eszerint a kétirányú változások következtében a visszaesés igazában két csoportot érint: a gyermektelen átlagkeresetű házastársakat és a nyugdíjasokat. Hozzátették még, hogy az új nyugdíjrendszer által bevezetett automatikus (nem politikusfüggő) valorizáció már jövőre újra inflációmentessé teszi a járadékokat. Vagyis csak a befejező mondat hiányzott, hogy az MKP által javasolt tartalékból (a csökkenő munkanélküliséggel megtakarított keretből) kompenzálják a nyugdíjasok idei többletkiadásait. Aztán jött egy újabb javaslat: a Szabad Fórum 2400 korona pluszpénzt adna az időseknek. Mindezek mellett persze továbbra is érvényes, hogy ilyen egyszeri akciók mellett a politikusok fő dolga a jobb életet biztosító társadalmi keretek folyamatos alakítása. Erre pedig az elkövetkező hetekben, hónapokban is lesz alkalmuk. A nagy reformok közül idén még legalább három vár rájuk (egészségügy, oktatásügy, fiskális decentralizáció), így nem ülhetnek a babéijaikon. Ha pedig hangulatjavításra gondolnak, erre is meglesz a lehetőségük. Dániel Lipšic igazságügy-miniszter ugyanis kezd formába lendülni. A kormány legfiatalabb tagja eddig nem nagyon váltotta be a hozzá fűzött reményeket, működése első évében főként a Kereszténydemokrata Mozgalom harmadik évezredinek éppen nem nevezhető politikai áruját igyekezett eladni. Azzal az ödetével, hogy a korrupcióellenes törvényeit addig teijeszti a parlament elé, amíg a közvélemény nyomása meg nem töri a következményektől rettegő politikusok ellenállását, viszont már kifejezetten karakán húzás. Magyar vonalon ehhez mi is hozzájárulunk egy adalékkal. A gyanús eredetű vagyonokat firtató törvénnyel kapcsolatban az ifjú magyar képviselő által beterjesztett, szomorú emlékű módosító javaslatot Bugár Béla és Bárdos Gyula nem szavazta meg. A többi MKPképviselőt így a gyűléseken nyugodtan lehet faggatni a döntésük mozgatórugóiról. Egyébként el kell ismernünk, hogy kissé furcsa megoldásról van szó, de az ország, amelyben élünk, sem szokványos. Kompromisszum lehetne, mondjuk, egy ötéves faggatózási időszak bevezetése, abban bízva, hogy addigra nálunk is konszolidálódik a helyzet. A konszolidáció két dolgot jelentene: a közvagyon lopási lehetősége a Nyugat-Európában szokásos minimumra korlátozódik, a lókötőket pedig az állami masinéria is megfelelően üldözi. A korrupcióval kapcsolatban egyre több érdekes eset derül ki. Egy felháborodott apukának köszönhetően az egészségügy bugyraiba is betekinthettünk, igaz, a nyomozóknak eltartott egy ideig, amíg a harmadik szobában megtalálták a doktor úr által elrejtett pénzt. Az egészség- ügyi reformmal kapcsolatban hamarosan felpörgő vitákhoz álljon itt egy adalék a hasonló magyarországi polémia eheti terméséből. Eszerint a páciensek számára a kenés még mindig olcsóbb megoldás lesz, mint a kiegészítő egészségbiztosítás, így egy ideig nem számíthatunk radikális változásra. VENDÉGKOMMENTÁR Elkobzott luxusvilla * KAREL STEIGERWALD Kényelmetlen helyzetbe hozta Václav Klaus cseh államfőt a prágai védelmi tárca. A tulajdonában levő luxusvillák közül olyat adott át neki bérbe rezidenciának, amely egykor a szudé- tanémet Lippert családé volt. A háromemeletes épületet a második világháború után a cseh állam elkobozta. Azt a férfit, akinek városszerte híres csemegeboltja volt, hozzátartozóival együtt Németországba tolon- coltatta. Kínos diplomáciai malőr, amelyet elsősorban a szudé- tanémetek nyilván kihasználnak. Abba a házba, amelyet a cseh állam több mint fél évszázaddal ezelőtt tisztességes németektől elkobozott, most az egyik közjogi méltóságot költöztette be. Hát milyen állam ez? - kérdezhetik, s nyilván sokszor és jó hangosan meg is kérdezik majd. Találhatunk mentő körülményeket, sorolhatnánk az előzményeket, de ma már semmi értelme az ilyesminek. Az elmúlt század az elkobzások, az államosítások, a legkülönbözőbb kisajátítások tragikus időszaka volt. A győztes nagyhatalmak sok mindent koboztak el háborús jóvátétel jogcímén. Aztán megkezdődött térségünkben az osztályharc, melynek során magánvagyonokat foglaltak le, emberek tízezreit hurcolták el, lakoltatták ki saját házukból, kastélyaikból. Ezért talán nincs is Prágában, de nyilván más nagyvárosban sem olyan villa, amelynek ne lenne mozgalmas, nem ritkán megdöbbentő története. Figyelemre méltó, hogy a kommunisták ugyan az elkobzások hívei és nagymértékben a végrehajtói is voltak, ám vezéreik ma is gond nélkül dekkolnak saját luxusvilláikban. Jakestől, Lenárttól és más állampárti vezetőtől senki sem kobzon el semmit. Az ő vagyonuk háborítatlan, nekik a hajuk szála sem görbült, hurrá! A posztszocialista országok történelme nem csupán dicső fejezetekből áll. Ezért a luxusvillák történetében is sok a sötét folt. Úgy vélem, nem helyes, ha az államfőnk hosszabb ideig megtartaná ezt a rezidenciát. Sokkal bölcsebb lenne, ha építenénk neki és utódainak korszerű, a cseh építőművészet kiemelkedő színvonalát jelképező luxusvillát. Múlt nélküli rezidenciát. így nem kerülhetne kínos helyzetbe a köztársasági elnök, és a jelenlegi cseh állam végre legalább egy saját épületet mondhatna magáénak. Ugye, milyen szép és jelképértékű lenne, ha ez a javaslat valóra válna? A szerző a Mladá fronta Dnes kommentátora JEGYZET Illúzió a konyhában TALLÓSI BÉLA El nem mulasztottam volna egyetlen alkalommal sem. Izgatottan vártam és végignéztem a sztárszakács, Jamie Oliver Egyszerűen főzni című sorozatának minden egyes epizódját. Régóta az alternatív konyha híve vagyok, ezért is vonzott annyira az ifjú szakácsnak ez a műsora. Mivelhogy az ő konyhájában minden lehetséges: kuktájában úgy keverednek az ételösszetevők, mint a szürrealisták jeligéjében a varrógép és az esernyő a boncasztalon. Vagyis nála teljesen felborul megszokott ízvilágunk. Ó egy tányérba vegyít sósat, savanyút, édeset, arra tarnt, hogy bátran vegyítsünk, kombináljunk, keverjünk, kavaijunk mindent egybe. Az is tetszett benne, hogy kiiktatta a konyhából a mérleget. Úgy adagolja az összetevőket, mindenféle mé- ricskélés nélkül, ahogy jónak látja. Aztán azért is imádtam ezt a főzőcsketanfolyamot, mert Oliver mester megbabonázott azzal, hogy eldobta a fakanalat és mindenféle keverőeszközt. Puszta kézzel ke- ver-kavar vágófán, tálban, fazékban. Úgy vegyíti a nyersanyagokat tíz ujjal, hogy már attól megindul az ember szájában a fokozott nyáltermelés. Igazi művésze ő a sütés-főzésnek, így az ő konyhájában igazi művészet a sütés-főzés. Bizonyára az ifjú angol sztárszakácsnak nem kis része van abban, hogy soha nem látott teret kapott a médiában a konyhaművészet. Nem tudom, van-e csatorna, amelynek stúdiójában ne lenne konyha berendezve, s amely nem szánna kellő műsoridőt arra, hogy etessen bennünket, nézőket a képernyőn keresztül. Nem csoda, hogy manapság könnyű út vezet a főzőlaptól a sztárságig. A világ talán első számú szakácsának, a jó konyhán mára kissé kigömbölyödött Oliver mesternek új műsora van. A stúdiókonyhát továbbfejlesztették, s egy egész színpadteret alakítottak át mesterkonyhává. Az ízek angol mestere népes közönség előtt, kiemelt pódiumon, reflektorfények tü- zében bűvöl elénk mindent, ami szemnek, szájnak ingere. De ennek a konyhai bűvészkedésnek már szinte semmi köze a hagyományos sütéshez- főzéshez, az egész inkább amolyan színpadi show-ként tálalt illuzionista produkció. Mintha a szakácsmágus, a konyha David Copperfieldje varázsdobozokból teremtené elő az adott műsor pazar menüjének minden egyes fogását. íme, az angol sztárszakács műsorainak köszönhetően a sütés-fűzést sikerült már-már pusztán illúzióvá fejleszteni. Ezek után már csak azt kellene elérni, hogy hasonló illuzionista produkció eredményeként a képernyőn keresztül jól is lakjunk abból, ami a varázsszínpadon megfőtt. Ez lenne a média igazi vívmánya: egy csapásra megoldódnának az élelmezési gondok.
