Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-29 / 23. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2004. január 29., csütörtök ________________________________________________________________: ___________________________^ évfolyam 4. szám A P SZICHOLÓGUS TANÁCSA Az eredményközpontú nevelés hiányosságai BELKOVICS JUDIT A gyermek elsősorban ember, az élet és a környezete által kínált egyéb szerepeivel együtt. A szülő gyermeke, a nagyszülő unokája, testvér, barát... Természetesen e szerepekkel együtt járnak érzések és szükségletek is. Az, hogy közben diák is, akit osztályzattal értékelnek, csak egy szerep az életében, mely ilyenkor a bizonyítványosztás idején több családban is nagyon nagy értéket, hangsúlyt kap. Sajnos, manapság a teljesítmény- és osztályzatorientáltság jellemzi az iskolát, családot, de az egész társadalmat is. Az emberi szükségletek skáláján a táplálkozás és a biológiai szükségletek után a második helyen a biztonságérzete van. Vajon mennyire érzik biztonságban magukat gyermekeink, mikor az iskolai bizonyítványt a kezükben tartva, örömtől csillogó szemmel, vagy éppen - „lógó füllel” hazaérkeznek? Mennyire tudatosítjuk azt, hogy egy-egy osztályzat mögött mi minden rejtőzik, húzódik meg? Mi az ami érdemjegyben kifejezhető? Az osztályzatban jelen van a gyermek egyéni képessége, szorgalma, kitartása, rendszeressége, kapcsolata a környezetével, melyben ott vagyunk mi felnőttek is, szülők, pedagógusok egyaránt. A gyerekek többsége örül a jó jegynek. Tudja, hogy a jegy a szorgalmának, kitartásának, jó munkájának a bizonyítéka, melynek méltán örülhet ő is és a szülei is. A jó jegy további tanulásra, belső motiválásra ösztönzi. Természetes igénye a gyermeknek, hogy e érzését megoszthassa környezetével, velünk felnőttekkel is. Ne kezeljük természetes dologként, és semmiképpen se legyünk lekicsinyítők, de ugyanakkor vigyázni kell a túlzásokkal is. Sok szülő feleslegesen túlmotiválja a gyermekét, pl: pénzzel, vagy drága ajándékokkal. Mindez felesleges, hisz a gyerek a kötelességét teljesíti, ajutalom pedig maga a jegy. Az eredményközpontú nevelés megfeledkezik magáról a gyerekről. Minden szülő és pedagógus szívesebben veszi a jó osztályzatokat, de nem minden gyerek eminens tanuló. Bizonyítványosztás idején a krízishelyzet azokban a családokban alakulhat ki, melyben nem figyelnek eléggé a gyermekre. Nem beszélgetnek vele, nem érdeklődnek dolgai iránt. Különben nem fordulhatna elő, hogy csak bizonyítványosztáskor derül fény a teljesítményre. A családban biztonságot kell nyújtani a gyermek számára. A tudással és a személyiséggel egyformán kell törődni, és ez ne csak a bizonyítványosztás napjára vonatkozzék! így talán elkerülhető lenne, hogy a rossz jegytől megrémült gyerek az otthoni fogadtatástól való félelmében n'em meri hazavinni a bizonyítványt, meghamisítja, átjavítja az osztályzatot. Az a felnőtt, aki gyermekét túlterheli elvárásaival, a gyereket szélsőséges megoldásokra kényszeríti. A túlterhelés testi és lelki sérüléseket okozhat. Ne csak számonkérésekkel és szemrehányásokkal ostromoljuk gyermekünket. Gyakran éppen ezekkel a módszerekkel kergetjük a gyerekeinket a félelmetes és veszélyes ismeretlenbe. Ha a gyermek rossz jegyet kap, és nem a képességeihez mérten teljesít, fejezzük ki elégedetlenségünket, ha közöljük vele, hogy nem örülünk a rossz jegynek, de ugyanakkor biztosítjuk róla, hogy igyekszik kijavítani, mert ő ennél többre is képes. Él ne feledjük megmondani neki, hogy mi szeretjük, s ha segítségre van szüksége ránk mindig számíthat. Bizonyítványosztás napján, egy megelőlegezett puszi még eben az esetben is kijár. Bármilyen is a bizonyítvány, semmiképpen se szabad megengedni, hogy ezúttal leértékelődjön egy gyermek önértékelése, hogy ez veszélyeztesse a családi összetartást, az egymás iránti szeretetet, mert ez sokkal fontosabb, mint a szülők által sokszor túlértékelt iskolai teljesítmény. A szerző pszichológus, a dunaszerdahelyi Pedagógiai Pszichológiai Tanácsadó munkatársa ELRÉMISZTŐ TÉNYEK ÉS ADATOK ♦ A gyerekek mintegy 36 százalékát büntetik a szülők a rossz bizonyítványért. ♦ A diákok 22 százalékát testi fenyítésben is részesíti a szülő. ♦ A szülők 61 százaléka gondolja úgy, hogy a testi fenyítés hatékony nevelési módszernek minősül. ♦ A gyerekek 13 százalékát minden egyes rossz érdemjegyért megbüntetik otthon. ♦ Egyre több az olyan esetek száma, mikor a gyermek a rossz bizonyítványa miatt érzett félelmében elszökik otthonról, emellett a túlzott szülői szigor okozta félelemből elkövetett öngyilkosságra is vannak példák. ♦ A gyerek fizikai bántalmazása, testi fenyítése nem jelent megoldást a problémára. A verés többnyire ellenreakciót vált ki. A gyermekek jogairól szóló nemzetközi dokumentum egyébként is tiltja a gyermekek fizikai és lelki bántalmazását, (no, érvé) A tanulás, új ismeretek szerzése egy alapvetően érdekes, magával ragadó tevékenység kell, hogy legyen Holnap félévi bizonyítványosztás A gyerekek nem egyformák, nem mindegyikükből lesz kitűnő tanuló, de kiegyensúlyozott, képességeit ismerő, önmagával elégedett ember attól még bármelyikükből lehet (Somogyi Tibor illusztrációs felvételei) Mintegy 900 ezer alap- és középiskolás diák kapja kézhez holnap félévi bizonyítványát. Főleg a kilencedik osztályos és az érettségi vizsga előtt álló tanulók számára bír különösebb jelentőséggel a félévi osztályzat, mivel döntő mértékben befolyásolja továbbtanulásukat. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A tanárok szigorúak - ugyan ez még csak a félévi, de most kell a ráijeszteni gyerekekre - a nebulók pedig szoronganak. Még kezükben sincs a papír, már frappáns magyarázatokon törik a fejüket; hogy melyik tanár kerekített igazságtalanul lefelé, és miért pikkel az osztályra a kémiatanár. Mielőtt a jegyek láttán teljesen kétségbeesnénk, és hónapokra mindentől eltiltanánk gyermekünket, gondoljuk át higgadtan, mennyire fontos nekünk ez a darab papír. Tényleg annyira csalódottak vagyunk az eredmény láttán, hogy össze akarunk veszni vele? Tényleg azt akarjuk, hogy szégyellje magát? Tanuljon még többet és játsszon, biciklizzen, álmodozzon kevesebbet? Jó ez így, hogy esedeg fél hazajönni és mindenféle zagyvaságokat talál ki arról, hogy mostanában ne nagyon menjünk be az iskolába, mert a kaput kiemelték, javítják, nincs is kapu stb? Ösztönzés és büntetés Vannak okos és kevésbé jó eszű gyerekek. Van, aki szorgalmas, ambiciózus, mások kényelmesebbek. Van, akit ösztönöz a dicséret és van, aki csak a büntetést szeretné megúszni. A gyerekek nem egyformák, nem mindegyikükből lesz kitűnő tanuló, de kiegyensúlyozott, képességeit ismerő, önmagával elégedett ember attól még bármelyikükből lehet. Gyermekünk napjai jelentős részét az iskolában tölti, ahol elsősorban tanulmányi teljesítménye alapján ítélik meg, és ahol emiatt könynyen az a benyomása alakulhat ki, hogy ő mint ember annyit ér, amennyire jó jegyeket tud szerezni. Bármennyire aggódunk is gyermekünk előmenetele miatt, akkor se hagyjuk, hogy ez a szemlélet minket is megfertőzzön. Az osztályzás visszajelzés A tanulás, új ismeretek szerzése egy alapvetően érdekes, magával ragadó tevékenység kell, hogy legyen, még ha számos iskola azon fáradozik is, hogy ezt elfeledtesse. Az osztályozás célja - ha már mindenképpen szükség van rá - nem lehet más, mint hogy a gyerek (és a tanár) számára visszajelzést nyújtson munkája hatékonyságáról. A tanulás terén elért siker, vagy az elszenvedett kudarc legyen értékes tapasztalat a gyerek számára; arról, hogy mihez van több és mihez kevesebb tehetsége, hogy amikor szorgalmas és kitartó, akkor jobb jegyeket kap, mint amikor szétszórt és lusta, vagy hogy van olyan dolgozat, amire elég előző nap felkészülni, más tantárgyakból viszont folyamatos gyakorlásra van szükség. Ne legyen azonban olyan mérce, mellyel a gyerek szeretetreméltó- ságát, személyének értékességét mérjük. A kudarc ellensúlyozása Miközben minden szülő igyekszik igényességre, kitartásra, szorgalmas munkára nevelni a gyerekét, a legtöbbjük azt azért mégsem akarja, hogy a gyerek önbecsülése és életével való megelégedettsége egy az egyben a bizonyítványban szereplő jegyektől függjön. Bármennyire jólesne is csemeténk kitűnő bizonyítványával és versenyeredményeivel büszkélkednünk irigykedő kolléganőinknek ahelyett, hogy a fizika tanárnál esdeklünk javítási lehetőségért a fogadóórán, azért mégsem ez az egyetlen szempont, ami gyermekünkhöz való viszonyunkat meghatározza. Lehet, hogy az iskola csak egy kicsit lus- tácska, óra alatt gyakran idétlen- kedő, vagy a pad alatt amőbázó, úgymond közepes tanulónak látja a mi fiunkat vagy kislányunkat, mi viszont pontosan tudjuk, hogy mennyivel több ő ennél. Tudjuk, hogy mennyire jószívű és gondoskodó tud lenni a kistestvérével, hogy mennyit segít a háztartásban, ha megkérjük rá. Tiszteljük, amiért hisztizés nélkül, emelt fővel tud veszíteni a társasjátékban, és csodáljuk a bátorságát és ügyességét, amikor a környék legmagasabb fájára felmászik. Látjuk őt a barátai közt, ahol jó humoráért, empátiájáért, közösségi szelleméért szeretik. Egy jó pedagógusnál, egy jó osztályközösségben mindez kiderül és számít is, mert nemcsak a jegyek alapján ítélnek meg valakit. Ha azonban gyermekünk nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy „második otthona” több szempont alapján, a pozitívumokat keresve és kihangsúlyozva értékelje, akkor ezt a hiányosságot nekünk kell ellensúlyoznunk. A diák önbecsülése Ez nem könnyű feladat. Ha ugyanis mindenért megdicsérjük, és a rossz jegyeket szó nélkül hagyjuk, akkor aem ösztönözzük eléggé arra, hogy képességeit kibontakoztassa. Ha azonban mindig találunk még olyan területet, ahol tovább fejlődhetne, azzal szorongóvá, mások elismerésétől túlságosan függővé tehetjük. Az arany középutat keresve talán akkor járunk a legjobban, ha elfogadjuk, hogy bizonyos tantárgyakat nem annyira szeret, hogy ezek kevésbé mennek jól, és csak anynyira teljesít belőlük, amennyire ez későbbi tervei, továbbtanulása szempontjából feltétlenül szükséges. Ugyanakkor minden gyerek önbecsülésének, ambíciójának jót tesz, ha van egy-két olyan tantárgy is, melyből a legjobbak között tartják számon. Akinek meg fontos, az persze legyen kitűnő. De ezt hadd döntse el a gyerek, (n, he) TANÁCSOK SZÜLŐKNEK ♦ Mindenekelőtt emlékezzenek a saját bizonyítványaikra, az azokon feltüntetett osztályzatokra. Ha esetleg - gyermekükkel ellentétben - színjeles tanulók voltak, egyesnél rosszabb érdemjegyet sosem kaptak, gondoljanak Albert Einsteinre, akiről tudjuk, bizonyítványán néha még négyes is szerepelt. ♦ Ne ijesztgessék a gyereket már jó előre azzal, hogy megbüntetik, ha rossz bizonyítványt visz haza az iskolából. ♦ Vegyék figyelembe csemetéjük lelkiállapotát. Ha a gyerek hazatértekor már eleve rémülten viselkedik a rossz osztályzatokért kijáró szülői dorgálástól való félelmében, a túlzott fenyítésével csak ronthatnak a helyzetén. ♦ Próbáljanak meg szóval hatni rá a testi fenyítés helyett: pl. csalódott, szomorú vagyok a rossz osztályzataid miatt; azt gondoltam, jobb lesz a bizonyítványod, (no, érvé) Ha a diákot mindig dicsérik, nem ösztönözik őt eléggé arra, hogy képességeit kibontakoztassa
