Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-24 / 19. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 24. Családi kör 11 A gyermekes családokban vannak állandó kiadások, hiszen a lurkók napról napra nőnek, iskolába járnak Felelet az életnek Ismerős kép: a gyógyszer- tárban idős néni kotorászik a pénztárcájában. Csak annyi gyógyszert vált ki, amennyire telik, azt kéri, ami a legszükségesebb. Ő szégyenkezik, pedig nem neki kellene. JÓZSA ZOLTÁN (Somogyi Tibor illusztrációs felvételei) A boltban, a piacon az árakat látva úgy érezzük, mintha valóban nem ezen a bolygón élnénk. A munkanélküli már régen feladta, hogy állást találjon. Aki viszont még dolgozónak mondhatja magát, mindennap azzal az elcsüggesztő kérdéssel ébred: vajon meddig mehetek még be a munkahelyemre? Embertársaink sokasága konténerekből guberál. Nagy anyagi különbségek választanak el bennünket egymástól. A félelem mindennapos társunkká vált: mit hoz a holnap, hogyan alakul a jövő? Havi dilemmák A jövedelmet addig látjuk a tenyerünkben, amíg megszámoljuk. Azután csekkre írt számokká változik, és elindul havonta megszokott útjára. A lehetőségeket mindig a befolyt összeg határozza meg. Aggódunk, miből telik majd arra, amire kell - rendszerűit az újabb lemondásokból. A legtöbb pénz élelmiszerre megy el, majd a rezsire, a kölcsönrészletekre. A gyermekes családokban folyton vannak állandó kiadások, hiszen a lurkók napról napra nőnek, iskolába járnak. Sok család még ki sem heveri a tanévkezdés anyagi csapásának sokkját, máris jön az új. Az utódok megfelelő ellátása persze elsődleges feladat; tanuljanak és vigyék többre, mint szüleik. Tehát: létezni vagy fizetni - ez itt a kérdés, de enni azért mégiscsak muszáj. Mit tehetünk? A negatív tendenciák ellenére próbáljuk meg azokat a lehetőségeerejében, életük jobbra fordulásában. A média igyekszik visszaadni kiútkeresésük lehetséges módozatait, melyek aktualitása a teljes elszegényedéstől való félelem. A különböző sorsok bemutatásakor az olvasó, a néző valóban át tudja érezni helyzetüket, kiszolgáltatottságukat? Ha a nyugdíjas szülő gyermeke állástalan, szinte teljesen kizárható a nagymama, nagypapa anyagi támogatása. Vegyük azután a bentlakásos szociális intézményekben élők esetét: a térítési összegek magasak, a nyugdíjak pedig olyanok, amilyenek. Miközben a betegség bizony állandóan lesben áll, a gyógyszerek elviselhetetlenül drágák. Az idősebb generáció annak idején nagyon megtanulta a pénz beosztását, de ma már ez sem segít. Marad tehát a leszokás, a kivárás, a remény. Ez a vigaszuk. Egyre inkább a perifériára szorulnak, és a társadalom kirekesztettjeinek érzik magukat. Van viszont egy különleges réteg, nevezetesen az egészségi okok miatt leszázalékolt, nem túl idős rokkantnyugdíjasok. Számuk az utóbbi években egyre gyarapszik. Hogyan érintette őket a sors eme „meglepetése”? Van-e megoldás arra, hogy nehézségeik ismeretében megpróbálnak a társadalom hasznos tagjai maradni? Súlyosabb esetekben, a hétköznapokban mennyire teszik próbára az őket ellátók türelmét, megértését, toleranciáját és a velük való kommunikálás képességét? Megválaszolatlan kérdések, melyekből csak akkor lesz kevesebb, ha majd a gazdaság fejlődésével, a társadalom szemléletének megváltozásával ennek a rétegnek a helyzete is javulhat. (www. humanitás, hu) két kialakítani, amelyekkel napi megélhetési gondjainkat enyhíteni tudjuk. Mai világunkban felértékelődött a házias férfiak és a varrni, komi tudó nők ázsiója. Egyre több háztartásban van csak egy kereső. Otthon a feleséget helyettesítő félj jobban feloldja magában a munka- nélküli állapot okozta lelki gondokat akkor, ha napi teendői vannak. Ha a családnak szüksége van házimunkájára, nem érzi magát felesleges embernek. Másként tekintenek rá gyermekei is, mivel több ideje jut rájuk, mint régebben. Egy biztos: a kocsma nem jelent megoldást. Szülői értekezleteken gyakran hallani panaszkodó anyukákat, akikre a munkahelyin túl az otthoni tennivalók is rájuk szakadnak. Az anyagi nehézségek mellett a kialakuló ellentétek, a széthúzás ilyenkor a házasságot is a válás mezejére sodorhatja. Jó, ha van kiskert, hobbitelek. A saját magunk termelte javak takarékosságra adnak lehetőséget. Kulturális igényeinket a drága könyvek, újságok vásárlása helyett - megfelelő időbeosztás mellett - a könyvtárban élhetjük ki. Keresni kell a konkrét elfoglaltságot, ami átalakítja az embert, mássá teszi belső értékeit. Helyi kirándulás, nyelvtanulás - akár házi módszerrel is - változást hozhat elkeseredett szemléletünkben. A takarékoskodásra természetesen gyermekeinket is ösztönözni kell. Nekik is vannak vágyaik, céljaik, jó tanulásukat - a realitás határain belül - tehát jutalmazni kell. A szegényebb családokban a könyv, a kazetta jelentheti azt az örömet, amit „módoséknál” a drágább ajándék. A gyermek is boldogabb, ha érzi, hogy odafigyelnek rá. A megértés a bajokat is jobban elviselhetővé teszi, az összefogás pedig segít az akadályok leküzdésében. Változásra várva Életminőségünk romlása régen elkezdődött. Azelőtt szorgos munkával gyarapodni lehetett. A tartalékok elfogytak, feléltük őket. Ma munkahelyi biztonságra vágjunk, gazdasági, erkölcsi változásra, megújulásra várunk. Az egzisztenciális nehézségek átformálták emberi arculatunkat. Közömbösek lettünk, magunkba zárkózunk, mások problémái nem érdekelnek bennünket. így van ezzel egyébként az egész ország, noha hit és remény nélkül nincs előrelépés. A biztosabb jövő érdekében párbeszédre, megegyezésre lenne szükség, mert az idő ellenünk dolgozik. Nyugdíjasok Az ország lakosságának közel egyharmada nyugdíjas. Sokat tettek, sokuk ma is dolgozik, bölcsek az élet dolgainak megítélésében. Oda kell figyelni rájuk. Sokan élnek közülük családban, nagyobb emberi közösségekben, de még többen magányosan és elhagyatottan. Ahány idős ember, annyiféle emberi sors. Azonosságuk: bíznak az igazság, a tisztesség ÍRÓ OLVASÓK Hogy is van ez? NAGY ERIKA Az év eleji áremelések súlyos érvágást jelentenek, nehéz dolgunk lesz. Még akkor is, ha a pénzügyminisztérium szerint nincs különösebb többletkiadás. Hogy is van ez? Havi plusz ezernégyszáz - ennyivel nő a kiadásom -, szorozva tizenkettővel, az annyi, mint közel húsz darab ezres évente. Ugye, ez nem semmi? Azt olvastam az újságban, hogy a mai kényszerű takarékoskodás idején előnyös helyzetben vannak a családi házban lakók, mivel többek között lehetőségük van fával, szénnel fűteni a drága gáz helyett. Igen ám, de évekkel ezelőtt eltűntek a családi házakból az erre a célra használatos kazánok, helyüket átadván az akkor még gazdaságosabb, kényelmesebb gázkazánoknak. Na most, ha újra vissza akarunk térni a régi tüzelési módszerhez, új fa- és széntüzelésű kazánt kell vásárolnunk, beszereltetnünk, s ez ugye annyi, ameny- nyi, azaz sok. Rakathatunk cserépkályhát, kandallót is, de az legalább háromszor annyi. Hogy is van ez? Akkor most ki van előnyben, ki hátrányban? Azt is olvastam, hogy a panelházakban lakók hátrányban vannak a családi házakban lakókhoz viszonyítva azért is, mert az utóbbiak a saját kertjükben zöldséget termeszthetnek, amit a panelházban lakóknak az üzletben kell megvásárolniuk. Hát akkor számoljunk! Évente fizetem a kertadót, vásárolok vetőmagot, vetőburgonyát, palántákat, körülbelül három darab ezresért. Áprilistól naponta öntözni kell, s a víz, ugye, közel huszonhárom korona per köbméter. S ha már családi házról beszélünk, annak elengedhetetlen kelléke a virág, amire évente háromezer koronát költők. Az idő pénz, mondja a régi bölcsesség, úgyhogy a kertben kapálással, gazolással eltöltött órákat is lehet pénzben mérni. Ha összeadjuk a kiadott összeget, rájövünk, hogy a mi kis zöldséges kertünk is felemészti a nehezen megszerzett ezreseinket. Jó tanács: ne tessék elhinni, hogy nekünk, családi házban lakóknak olyan nagyon könnyű, mert még nem beszéltünk az egykét évente esedékes kerítés-, csatorna-, ablak-, lambériafestésről, a heti fűnyírásról, a gyümölcsfák szükségszerű gondozásáról. Folytathatnánk a végtelenségig, de felesleges, hiszen apró-cseprő gondjainkat, többletkiadásainkat nekünk, saját magunknak kell megoldanunk, lett légyen bárhol is a szállásunk. SZÓ MI SZÓ Fent, feljebb, még feljebb KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA A hivatalos előrejelzések számoltak némi áremelkedéssel, de azzal nyugtatták a már háborogni sem képes polgárokat, hogy a többletkiadások nem jelentenek többet havi pár száz koronánál. A nyug- díjasokjámak a legjobban, vigasztalták az érintetteket. Valóságos főnyereménynek tekinthetik, hogy a kisebb panellakásban (negyven négyzetméteresben) élő nyugdíjas házaspár havonta csak kétszáz koronával fizet többet, de ha családi házban puccoskodik, havi 550- nel. A pénzügy(miniszter)i szakértők mesét mondtak - felnőtteknek... A magányosan élő nyugdíjas a panelban havi száz koronával fizet többet, a családi házban 500 koronával. Baj yan a szakértelemmel! Gyanítom, a pénzügyesek annak idején elbliccelték a matematikaórákat! Ha nem így lett volna, akkor tudnák, hogy az egyszobás (magántulajdonú!) lakásért decemberben még „csak” 1700 koronát kellett fizetni (igaz, a fővárosban), ebben benne volt a hideg-meleg víz, a szemét, a fűtés (a vülany, a gáz, a tévédíj, a telefon nem), de januárban már 2500-at! A villanyon, a tévédíjon, a gázon kívül! Vidéken sem jobb a helyzet. Egy 70 négyzetméteres saját lakásban (a saját azt jelenti, hogy viszonylag olcsón megvette az illető azt a lerobbant lakást, amelyben addig is lakott, de a piaci ár és a kifizetett összeg közötti különbséget ráköltötte) az egyedül élő nyugdíjas decemberben 898 koronát fizetett, a gázért (mert gázzal fűt) 1160-at, a villanyért 720-at, a telefonért 300-at (mert ő estik akkor veszi fel a kagylót, ha őt hívják). Januártól a lakásért 1024 koronát fizet, a villanyért 1014-et, a gázért 1550-et. Szerencsére az Új Szóért és a Vasárnapért nem fizet többet, de attól retteg, a plusz kiadások egy részét ebből kell majd állnia. A fővárosi 40 négyzetméteres lakás fenntartása (vagy minek nevezzem) azért kerül sokba, mert drága az energia. Központi a fűtés. A radiátorok gyakran hidegek, mert hol az egyik, hol a másik lakásban kezdenek folyni. S akkor le kell engedni a vizet, kijavítani a hibát - kicserélni a radiátort, a lakó számlájára -, aztán újra bekapcsolni a fűtést. Lényeges energiamegtakarítás érhető el a radiátorokra szerelhető hőszabályozóval, mert ha melegünk van, egyszerűen elzárjuk a csapot. Ennél jobb megoldás is létezik: mindenki csak annyi melegért fizet, amennyit a valóságban elfogyaszt. Akár az összes csapot is elzárhatja, így takarékoskodik. A radiátorra szerelt szürke mütyür (lehet vagy négy centi széles, tíz centi hosszú) pontosan kimutatja, mekkora melegmennyiséget fogyasztottunk - és csak azt fizetjük. A mütyürön levő skála és a benne levő folyadék csalhatatlan, mondják a szakemberek. Ligetfalun nagy riadalom támadt nemrég, mert elterjedt a híre, hogy a mütyürben levő párolgó folyadék (az a dolga, hogy párologjon) rákkeltő, allergiás tüneteket vált ki. (Ez már nem volna a dolga, magánszorgalomból teszi...) Az egészségügyi minisztérium szakvéleményt adott ki, mely szerint az ampullában levő metilbenzoát párolgása oly csekély, hogy semmiféle egészségkárosodást nem okozhat. Viszont pontosan mér! Vagy mégse? Többeknek feltűnt, hogy nemhogy kevesebbet fizetnének, amióta felszerelték a mérőket, pedig elzárják a radiátort, hanem kétszer annyit! A leleményesebbek kitapasztalták, hogy a mérő becsapható. Ha jégkockát tesznek rá vagy hideg vizes ruhával borítják be vagy le, nem mutat... Lakásomba több mint tíz éve szereltek fel mérőt a radiátorokra. A szobába és a konyhába. A fürdőszobai radiátorra nem. Azzal kecsegtettek, hogy kevesebbet fogunk fizetni, mert ha nem vagyunk otthon, kikapcsoljuk a radiátort... A több mint tíz év alatt egyetlenegyszer sem olvasták le a fogyasztást. Senkinél sem. A legtöbb lakó le is szereltette a szobadíszt - és senki sem kérte rajtuk számon... Az év második napján nem mentem bevásárolni. Nem akartam pénzkiadással kezdeni az évet. Az ünnepi maradék került az asztalra. De a következő napot már nem lehetett megúszni. Egy doboz tartós (sovány) tejet tettem a kosárba (az újság azt írta, az áremelés után 20 korona 60 fillér lesz, ezzel szemben 22 volt), fél kiló rizst, a legolcsóbb fajtából, 13 koronáért (a hírek szerint egy kiló rizs új ára 22,80), cukrot nem vettem, egyrészt mert igyekszem kerülni, másrészt sehol sem találtam a 31 koronásat... Fizetés közben a pénzügyi szakembereket szidtam, mert nem tudnak számolni... De új év, új tervek, legyünk optimisták! Mint az a friss nyugdíjas, aki sugárzó arccal kívánt boldog új évet, kissé megkésve. Májustól megváltozik a világ, lelkendezett, nem lesznek határok, oda utazik, ahová akar. De ez. még semmi. Ott vállal majd munkát, ahol éppen neki tetszik. Többet fog keresni, mint itthon egy miniszter! Megpróbáltam visszarángatni a földre. Nem sikerült. Azt mondta, ha nem kap munkát valamelyik EU-tagországban, akkor se keseredik el. Mint teljes jogú EU-állampolgárnak joga van letelepedni bármelyik tagállamban, és az adott országban élvezni az életet. Itthagy csapot-papot, Németországba költözik. Euróbán fogja kapni a nyugdíját! Lesz vagy 150... MEGHÍVÓ Hagyományos magyar bál A pozsonyi Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium mellett működő szülői szövetség szeretettel meghívja az iskolabarát családokat hagyományos báljára, melyet 2004. január 30-án rendez a Kyjev Szállóban. Érdeklődni e-maüben is lehet a magyarbal@gdunaba.sk címen, valamint telefonon, a 02/ 529 64 315-ös számon, ahol a szervezők köszönettel várják vállalkozók és anyagi támogatók jelentkezését is. Jegyelővétel az iskola épületében, (gy)
