Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-23 / 18. szám, péntek

ÚJ SZŐ 2004. JANUÁR 23. Gondolat 13 Látnunk és használnunk kell - és minél gyakrabban - egy-egy magyar szót, kifejezést ahhoz, hogy az és ne a szlovák megfelelője rögzüljön bennünk A magyar nyelvű feliratok „szükséges voltáról” Kedves Olvasóink! Amikor 2003 szeptemberében Otthonunk a nyelv címmel felújí­tottuk az Új Szó nyelvi ismeretterjesztő rovatát, a bevezető írásban utaltunk arra, hogy Szlovákiában - nem csak szlovákul címmel egy másik rovatot is indítani kívánunk. Ebben pozitív példák publikálá­sával a szlovákiai kisebbségi nyelvek (elsősorban a magyar) nyilvá­nos használatának lehetőségeire kívánunk rámutatni. Akkori felhí­vásunk visszhangra talált, s többektől is kaptunk fényképeket, többnyelvű írott dokumentumokat. Ezért elsősorban is a Szövetség a Közös Célokért területi irodáinak munkatársait, s legfőképp a központi iroda vezetőjét, Pogány Erzsébetet - akitől ez az ötlet ere­detileg is származik - illeti köszönet. A tőlük kapott, valamint a Gramma Nyelvi Iroda munkatársai által gyűjtött anyag mennyisé­ge már lehetővé teszi rovatunk megindítását. E hosszabb, a nyilvá­nos nyelvhasználattal összefüggő néhány kérdés megvilágítása cél­jából összeállított írást rövidebb, fényképekkel illusztrált cikkek kö­vetik majd. Reméljük, hogy a bemutatandó anyag másokat is a jó példák követésére buzdítja majd. A Gramma Nyelvi Iroda munkatársai MATRIČNÝ ÚRAD , ANYAKÖNYVI HIVATAL .. »..T..... i ■ 1 A S zlovákiában jelenleg ha­tályosjogszabályok számos területen lehetőséget nyúj­tanak a kisebbségi nyelvek nyilvános használatára (er­ről bővebben később), ille­tőleg arra, hogy bizonyos információkat nemcsak szlovákul, hanem kisebbsé- gi.nyelven is közöljenek szerzőik. SZABÓMIHÁLY GIZELLA Dél-Szlovákiát járva azonban azt látjuk, hogy a nyilvános szlovák szövegek száma jóval meghaladja a magyar nyelvűekét. Aránylag leg­jobb a helyzet a közigazgatásban, ugyanis a városi, a községi és a (volt) járási hivatalok épületén rendszerint elhelyezték a magyar nyelvű feliratot is, a többi közintéz­ményt megjelölő tábla azonban a legtöbb helyen csak szlovák nyel­vű. A belső terekben pedig - mind a közhivatalokban, mind pedig az egyéb, közfeladatokat ellátó intéz­ményekben - alig-alig találunk ma­gyar nyelvű tájékoztató feliratot, il­letve egyéb anyagot. Sőt az üzleti és a gazdasági szférában is lassan ott tartunk, hogy csak az élelmi­szerboltokon látunk magyar nyelvű feliratot. El kell-e fogadnunk ezt a helyze­tet? Megelégedhetünk-e azzal a vá­lasszal: a szlovákiai magyarok elsa­játították annyira a szlovák nyelvet, hogy megértik a szlovák nyelvű tá­jékoztatást? Ez az érvelés a felnőtt lakosság tekintetében esetleg helytálló, ám az idősebbekre (fő­ként a falvakban élő asszonyokra) és a magyar iskolába járó gyerme­kekre már nem érvényes. Továbbá azt sem felejthetjük el, hogy a ma­gyar határ közelsége miatt sok ma­gyarországi megfordul nálunk, s ha mint potenciális vásárlókra tekint rájuk egy-egy kereskedő, akkor bi­zony érdemes neki árukínálatát magyarul is feltüntetni. A magyar nyelvű nyilvános szö­vegek - kül- és beltéri feliratok, reklámok, tájékoztató táblák, rek­lámanyagok, szórólapok, hirdet­mények stb. - jelentősége azonban nem elsősorban tájékoztató funkci­ójukban rejlik: alapvetően a ma­gyar mint kisebbségi nyelv átörökí­tése, fennmaradása és fejlődése vé­gett van rájuk szükség. Kisebbségi körökben eléggé elteijedtnek te­kinthető az a nézet, amely elítéli a szlovák kölcsönszavakat használó beszélőket (miközben maguk a bí­rálók is nyilván élnek ilyenekkel - bár sok esetben ez a tény nem is tu­datosul bennük), s a magyar nyelv őrzésének, ápolásának a fontossá­gára hívják fel a figyelmet (ilyen volt például az Új Szó 2004. január 3-i számában a 13. lapon közölt kis írás). Péntek János erdélyi nyelvész kollégánk egyik írásának címét köl­csönözve (Az anyanyelv mítosza és valósága című kötetben, AESZ- füzetek 5,1999, 78-89. old.) azt kell hogy mondjuk: Nem őrizni: használni kell a nyelvet! Látnunk és használnunk kell - és minél gyakrabban - egy-egy magyar szót, kifejezést ahhoz, hogy az és ne a szlovák megfelelője rögzüljön ben­nünk. Miért jár például sok szlová­kiai magyar például az úrad-ra podporá-ért? Azért, mert az úrad feliratot látja a táblán és az onnan kapott fejléces papíron, illetve a szlovák nyelvű határozat szövegé­ben azt olvassa, hogy X Sk összegű podporá-1 fog kapni. Tudjuk, az olvasni tanuló gyer­mekek szívesen betűzgetik a felira­tokat. A tavalyi párkányi Gramma Nyelvészeti Napokon tartott elő­adásában ezzel kapcsolatban Len­gyel Zsolt veszprémi tanszékvezető egyetemi tanár arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy eleve hátrányos helyzetű az a gyermek, aki a betűk elsajátításakor nem találkozik a környezetében anyanyelvű szöveg­gel, hiszen sokkal kevesebb nyelvi inger éri, mint a többségi anyanyel­vű gyermeket. Továbbá: ha a gyer­mek főként csak többségi nyelvű nyilvános szöveggel találkozik, sa­ját anyanyelvét eseüeg kisebb érté­kűnek, a nyilvános érintkezés szá­mára kevésbé alkalmasnak tartja majd, s ez hosszú távon dominan­ciaváltást eredményezhet: vagyis anyanyelve helyett egyre inkább a többségi nyelvet fogja választani, gyermekét többségi nyelvű iskolá­ba íratja stb. (Ebből a szempontból mind Szlovákiában, mind pedig a környező országokban a roma anyanyelvű gyermekek többszörö­sen hátrányos helyzetben vannak.) Az anyanyelvű nyilvános szöve­geknek - főképp a különféle felira­toknak - azonban nem csak az ol­vasni tanuló gyermekek, hanem az egész helyi közösség számára is je­lentőségük van. A nyilvános terek használata mindig is kötött, szabá- j lyozott, a domináns társadalmi csoport által meghatározott volt. Ennek a 19. századtól kezdődően nálunk is (tehát a jelenlegi Szlová­kiai területén) nyelvi jelei is voltak: 1918 előtt a nyilvános tereken ver­bálisán és szimbolikusan a magyar etnikum volt a domináns, az első világháború után pedig a szlovák (cseh). A nyelvi-etnikai dominan­ciaváltás, illetve később, 1945 után az ideológiai fordulat településne­vek és utcanevek átkeresztelésé­ben, szobrok ledöntésében, áthe­lyezésében, illetve új szobrok, em­léktáblák felállításában is megnyil­vánult (ezzel kapcsolatban igen ta­nulságos olvasmány Ľubomír Lipták szlovák történésznek a Ko­lektívne identity a verejné pries­tory című tanulmánya, mely a Ko­lektívne identity v strednej Európy v období modemy című tanul­mánykötetben jelent meg 1999- ben) . Szlovákia önállósulását köve­tően a szlovák-magyar nyelvi konf­liktusok egyik oka éppen az volt, hogy a magyarság is igényt formált az addig szlovák dominanciájú nyilvános terekre (településnevek, utcanevek, a magyar nyelv hivata­los használatának az igénye, szo­borállítások stb.), s ezt a szlovákság a területi autonómiához, illetve az így „megjelölt” magyar területek­nek a Szlovákiától történő leválá­sához vezető első lépésként értel­mezte. Mára úgy tűnik, hogy az utóbbi években elfogadott jogszabályok révén kialakultak a nyüvános terek kevésbé konfliktusos (bár még nem egyenrangú) használatának, verbális megjelölésének a keretei. Ugyanakkor azonban a magyarság - illetve a szlovákiai magyar politi­kai és helyi elit - inkább e terek tár­gyi (szimbolikus) „kijelölésére” he­lyezi a hangsúlyt (1. kopjafaállítás, a pozsonyi és a rimaszombati Pető- fi-szobor, a rozsnyói Kossuth-szo- bor, a komáromi Európa udvar, 1848-as emlékművek stb.), s keve­sebb figyelmet fordít a verbalitásra, a szöveges jelenlétre (tehát a ma­gyar nyelvű köztéri feliratokra), holott ez a szlovákiai magyar kö­zösség nyelvi megmaradása szem­pontjából hosszabb távon az előb­binél nagyobb jelentőségű. A kisebbségi nyelvek nyilvános használatának, különösen a ma­gyar nyelvű feliratok kihelyezé­sének lehetőségei 1. A nemzetiségi kisebbségek nyelvének használatáról rendelke­ző 1999. évi 184 sz. tv. alapján Az idézett törvény 2.§ (5) bek. kimondja: „Az (1) bekezdés szerin­ti településen működő közigazga­tási szervnek az épületen elhelye­zett megnevezését kisebbségi nyel­ven is feltüntetik.”Eddig ilyen táb­lákat a volt járási hivatalok épüle­tén, a városi és községi, illetve az anyakönyvi hivatalokon helyeztek el (ezek formáját belügyminisztéri­umi iránymutatás határozza meg), de e jogszabályi rendelkezés vonat­kozik a régi járási hivatalokból ki­vált új szakigazgatási intézmények­re is. Speciális államigazgatási fel­adatokat ellátó közintézmények még például az adóhivatalok, a vámigazgatóságok, a kerületi mű­emlékvédelmi hivatalok - e hivata­lokon azonban nem eddig még nem találkoztunk magyar nyelvű felirattal. A kisebbségi nyelvhasználati tör­vény 4.§ (1) bek. szerint: „A2.§ (l) bek. szerinti települési önkormány­zat a saját területén az utcaneveket és más helyi földrajzi jelöléseket ki­sebbségi nyelven is feltüntetheti.” Ugyanezen paragrafus (2) bek. Dunaszerdahely (Fotó: Gramma) szerint pedig „A 2.§ (1) bek. szerin­ti településeken a fontos informáci­ókat, főként az óvó, figyelmeztető és egészségügyi tájékoztató szöve­geket a nyilvánosság számára hoz­záférhető helyeken kisebbségi nyelven is feltüntetik. Örvendetes­nek tartjuk, hogy egyre több önkor­mányzat készíttet magyar nyelvű utcanévtáblákat, illetve néhány dél-szlovákiai városban (pl. Duna- szerdahelyen és Somoiján) és falu­ban is kihelyeztek a fontosabb ob­jektumok helyzetét jelölő tájékoz- tató-irányjelző táblákat. Munka- biztonsági, és tűz- és egészségvé­delmi célú feliratokkal - akár kül- téren, akár az épületek belsejéből - azonban egyelőre kevés helyen találkozunk. Ilyenek lehetnek a Vi­gyázat, nagyfeszültség!, a Nyűt láng használata tilos!-, Menekülési útvonal stb. feliratok. Számos, eb­be a körbe tartozó szlovák felirat és magyar megfelelője olvasható hon­lapunknak ( www.gramma.sk ) nyelvi szolgáltatások / Közigazga­tásrovatában. A kisebbségi nyelvhasználati tör­vény értelmében a hivatalok egyéb írásos anyagot is elkészíthetnek és nyilvánosságra hozhatnak kisebb­ségi nyelven is - ezekről azonban a későbbi cikkekben lesz szó. A ki­sebbségi nyelvhasználati törvény, az alább idézendő államnyelvtör­vény, illetve egyéb törvények nyel­vi-nyelvhasználati vonatkozású jogszabályok magyar fordítás ol­vasható honlapunk Nyelv és politi­ka rovatában. ■ 2. A Szlovák Köztársaság állam­nyelvéről szóló 1995. évi 270. szá­mú törvény alapján E törvény tudvalevőleg a szlovák mint államnyelv használatát úja elő szinte minden nyilvános és hi­vatalos színtéren, egyes rendelke­zései azonban más nyelvek haszná­latát is engedélyezik. Témánk szempontjából ezek közül a legfon­tosabbak az 5.§ (6) bekezdése: .Ál­lamnyelven jelentetik meg a nyil­vánosság számára készült alkalmi kiadványokat, a képtári, múzeumi, könyvtári katalógusokat, a fílm- színházak, színházak, koncertek és egyéb kulturális rendezvények mű­sorát. Ezek szükség szerint más­nyelvű fordításokat is tartalmaz­hatnak”-, illetve a 8.§ (6) bekezdé­se: kötelezően államnyelvűek a főként az üzletekben, sportlétesít­ményekben, vendéglátóipari egy­ségekben, utcákon, utak mellett és fölött, repülőtereken, autóbusz-ál­lomásokon és pályaudvarokon, vasúti kocsikban és tömegközleke­désieszközökön elhelyezett, a nyil­vánosság tájékoztatását célzó fel­iratok, reklámok és közlemények. Ezek más nyelvre is lefordíthatok, a más nyelvű szövegek azonban csak az azonos nagyságú államnyelvű szöveg után következnek. ” E ren­delkezések jelentősége abban rej­lik, hogy azokra a településekre is vonatkoznak, ahol a kisebbségi la­kosság részaránya 20%-nál alacso­nyabb. Tehát Léván, Losoncon vagy akár Kassán és Pozsonyban is lehetnek nemcsak kínai vagy an­gol, hanem magyar nyelvű felira­tok is az üzletekben, az éttermek­ben; s magyar nyelvű szöveget is tartalmazó plakátokat, reklámokat is ki lehet helyezni a köztereken. Rovatindítónkban természete­sen nem térhettünk ki mindazok­ra a helyzetekre és színterekre, ahol a magyar mint kisebbségi nyelv használható, s illusztráció­ink java része is a Csallóközből származik. Reméljük azonban, hogy olvasóink segítségével „fotó­galériánk” fokozatosan gyarapo­dik majd. Tatratour utazási Iroda, Dunaszerdahely (Fotó: Gramma) POŽIČOVŇA VOZÍKOV A NÁSTROJOV mmót és szERszÁ«eíPíK kölcsönzése Királyhelmec (Erdélyi Claudia felvétele) Nagysalló (Erdélyi János felvétele) Kétnyelvű utcanévtábla, Dunaszerdahely (Fotó: Gramma) (Vörös Attila felvétele) Rimaszombati Járási Hivatal

Next

/
Thumbnails
Contents