Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-22 / 17. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ WIENER KIRCHEN ZEITUNG Támogatja a cseh katolikus püspöki konferencia a Szent­széknek azt a döntését, hogy boldoggá avatja I. Károly oszt­rák császárt, aki IV. Károly né­ven egyben Magyarország utolsó királya volt. Az utolsó Habsburg uralkodó háborúel­lenes beállítottsága máig cse­lekvésre ösztönző forrásul szolgál konfliktusok megoldá­sához - .hangoztatta Jan Graubner olmützi érsek az osztrák egyházi lapnak. I. Kár­oly nem akarta az „örökölt há­borút”, és mindent megtett, hogy országait kivezesse belő­le. Karácsony előtt jelentették be a Vatikánban, hogy a pápa aláírta azt a rendeletet, amely­ben az egyház hivatalosan elis­mer egy csodálatos gyógyulást. FINANCIAL TIMES A brit lap szerint nem hiva­talos találkozót tartott a brit, a francia és a német külügy­miniszter, ám ezt a brit kül- ügy nem erősítette meg. A lap szerint a találkozó azt a lon­doni szándékot mutatja, hogy a három ország erősítse kap­csolatait a hamarosan 25 ta­gúra bővülő Európai Unió ke­retében, a megbeszélések két­havonta ismétlődnének. A brit vezetők szerint a felmerü­lő kérdéseket könnyebb kis csoportban megoldani, mint a kibővített unióban, mert „hu­szonöt részvevővel csak sza­vazni lehet, de valódi, szabad politikai vitát folytatni nem”. NEWSWEEK A guantánamói támaszpon­ton tartják őrizetben azt a sza- údi férfit, aki gyaníthatóan részt vett volna a 2001. szep­tember 11-i terrorista akció­ban. Az amerikai hetilap sze­rint az al-Kahtani lett volna a gépeltérítések 20. résztvevője, de 2001 augusztusában meg­tagadták tőle a belépési enge­délyt a floridai Orlando repü­lőterén. Néhány hónappal ké­sőbb Afganisztánban fogták el az amerikai katonák, s az óta a Kubában lévő guantánamói katonai támaszpontot tartják fogva. A Newsweek szerint Mohammed Atta, a szeptem­ber 11-i merényletek egyik ter­roristája azon a napon az orlandói repülőtéren várako­zott, amikor al-Kahtani sikerte­lenül próbált az Egyesült Álla­mok területére lépni. DANAS Komoly kételyei és fenntar­tásai vannak a Zoran Djindjics elleni merénylet ügyében elért nyomozási sikerekkel kapcso­latosan a meggyilkolt szerb mi­niszterelnök feleségét, Ruzsica Djindjicset képviselő ügyvéd­nek. Azt állította a belgrádi na­pilapban, hogy a tavaly márci­us 12-iki merénylet politikai hátterét egyelőre nem is vizs­gálták a hatóságok. Képtelen­ség ugyanis, hogy a zimonyi klán a titkosszolgálat kom­mandósaival együtt, mások se­gítsége nélkül végre tudta vol­na hajtani a merényletet. Az ügyvéd rámutat, hogy nem vizsgálták meg a biztonsági szolgálatok, egyes politikai és pénzügyi erőközpontok, továb­bá a miniszterelnök közvetlen környezetéből való személyek felelősségét.- Öregem, egykor majdnem minden pénzemet a kocsmákban vertem el, manapság meg az orvosok­nál és a patikákban... (Peter Gossányi rajza) Mindenkit meg fog döbbenteni, hogy az EU mindenekelőtt francia intézmény Belepottyanni Európába A kelet-európai új polgári demokráciák elfoglalják helyüket az Európai Unió fapados szektorában - egy­előre útlevél-ellenőrzés is lesz, de szabad munkavál­lalás se lesz. A közvéle­mény láthatólag még a ki­eső vámbevételekről sem értesült, pedig épp most szűnik meg a nemzeti (gazdasági) függetlenség utolsó komoly eleme, az önálló vámterület. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS A közvélemény általában sem­miről sem értesült. Kelet-Európa a rendszerváltás óta Amerika-lázban ég, nem Európa-lázban, mindenki angolul tanul, a szegények az ame­rikai kereskedelmi tömegkultúrába zuhantak bele, a gazdagabbak a kétségtelenül élénkebb és gazda­gabb észak-amerikai magas kultú­ra iránt érdeklődnek, mintsem a kissé ernyedt és unalmas nyugat­európai utánzatok iránt. A magyarországi társadalomtu­dományi irodalomban a kurrens francia, német, olasz alapműveket angol-amerikai fordításokból idé­zik. A bőkezű németországi ösztön- díjrendszer azt is eltakaija, hogy a mai német nyelvterületen szellemi értelemben semmi érdekes nem történik. A német és osztrák olva­sók azért szeretik annyira a magyar irodalmat, mert alig van sajátjuk. De a mai magyar értelmiség világ­ismerete ösztöndíjfüggő és ben­zinárfüggő, S mindenkit meg fog döbbente­ni, hogy az EU mindenekelőtt fran­cia intézmény, bürokratikus étho- sza a napóleoni korszakban kiala­kult modem, birodalmi észvallású és etatista államhivatalnoki karé. A francia főtisztviselői man- darinátus különös képződmény: egyszerre arisztokratikus, tudo­mány- és műveltségbálványozó és polgárellenes (burzsoáellenes), s idegenkedik minden anarchiától, így a piaci anarchiától és a népi részvétel anarchiájától egyaránt. A globális kapitalizmusnak egyszerre (vonakodó, viszolygó) képviselője és (lelkes, őszinte) ellenfele. A francia hivatalnokokon, akik egy­értelműen meghatározzák az EU politikai és kulturális jelle­gét, még rajtuk van a tizen­nyolcadik század bélyege. Világias, antiklerikális (részben vallásos anti-kle- rikáris - ez nem ellentmon­dás, Deák, Eötvös, sőt Tisza is vallásos volt, és antikleri­kális -, Franciaországban a jobbol­dal sem ultramontán), tervező, ésszerűsítő, modernizáló, ám a maga nép- és tömegiszonyában mélyen antidemokratikus. Nem véletlen, hogy a két legtipi­kusabb francia értelmiségi, Chatea­ubriand és Tocqueville Amerikában fedezte föl a demokráciát, csodá­lattal és kulturális aggodalommal. A francia eurokrácia komolyan ve­szi az egyenlőséget és a szigorú szabálykövetést, a rituálét, a pom­pát és az eleganciát. A kusza, izzadós, köp., pecs. Ke­let-Európa nagyon meg fog lepőd­ni. A franciás EU-ban a nép hangját nem hallani (még kevesebb bele­szólásunk lesz a saját ügyeinkbe, mint eddig), de a közügyeket, a közjót és a közérdeket a tudós man­darinok a maguk császári-udvari módján Jiagyon is komolyan veszik. A mindennél befolyásosabb francia szociológia - Destutt de Tracytől Bourdieu-ig - nem a pályázati úton történő lenyúlások, nem a klikkek, klánok, maffiák, járási retyerutyák, sógor-komaságok, klientélák, ha­nem a hegemonizáló állami reform elfogult tudománya. Az egyenlőség, a részvét, az ésszerűség nőni fog, a népi szuve­renitás, a szavazók viszonylagos hatalma meg csökkenni. Föltéve persze, hogy a lengyel szlachta és a magyar vármegye önző, nihilista szemlélete-hagyománya tönkre nem teszi az Európai Uniót, amire minden esély megvan. Én a nyugat-európaiak helyében rettegnék - tőlünk. De hála Isten­nek ők se tudnak rólunk semmit, nem csak mi gondoljuk, hogy Stras­bourg Texasban van. Nyugat-Európa helyében rettegnék - tőlünk. De ők se tudnak semmit rólunk. LEVELB0NTAS Amíg tanul, addig gyerek Állambácsi a szociális rendszer változtatásával szeretné elérni a rendelkezésére álló pénz igazsá­gosabb elosztását, hogy az eddi­ginél hatékonyabban segítse a rászorulókat. Valójában nem a szociális juttatások bővítéséről, hanem a pénzek újraelosztásáról van szó. A rendszer máris ellent­mondásba keveredik önmagával, amennyiben a kormány tervei az egyetemistákra és főiskolásokra vonatkozóan megvalósulnak. A diákok egy részének tehertétele növekedne, miközben a kormány a főiskolások szociális ösztöndí­jának az emelését mérlegeli. Bi­zonyos információkból arra lehet következtetni, hogy az ösztöndí­jak emeléséhez szükséges pénz­eszközöket a szülők egyetemista és főiskolás gyermekei után járó családi pótlék megvonásával biz­tosítanák. A családi pótlékot a 25 éves kor helyett csupán a tanuló 18 éves koráig folyósítanák. Le­hetséges, az intézkedésnek kö­szönhetően több egyetemista ré­szesülne szociális ösztöndíjban, de az elszegényedett családok gyermekei igen hátrányos hely­zetbe kerülnének, mert anyagi­lag nem függetlenek a szülőktől. A problémát az sem oldaná meg, ha a kormány jelentősebb össze­get csoportosítana át a kollégiu­mok támogatására. Csak a haté­kony, kemény ösztöndíjrendszer kialakítása tehetné anyagilag függetlenné az egyetemistákat, de erre a jelenlegi gazdasági helyzetben alig van esély. A diá­kokat a vasút- és buszközlekedés 10 százalékos áremelése is sújtja. Ezzel párhuzamosan csökkent a diákbérletekre adott kedvez­mény. A bérből, munkából, illet­ve munkanélküli segélyből ten­gődő szülőknek további jelentős érvágást jelentene a főiskolás gyerek után járó családi pótlék megvonása. A főiskolások még tanulnak, anyagilag nem önál­lók, nincs saját keresetük. Megil­leti őket a családi pótlék akkor is, ha az európai szabályozás szerint csak 18 évnél fiatalabbak számí­tanak gyereknek. Krascsenics Géza, Nyárasd KOMMENTÁR Jön Mečiar? NAGY ANDRÁS Rövid időre odébb vonultak a viharfelhők a kormánykoalíció feje felől. A parlamentben tegnapelőtt kiderült, ha nagyon kell, sikerül összeszedni a szükséges 76, sőt akár 78 szavazatot is. Tegnap pedig annak lehettünk tanúi, hogy az ellenzék távolról sem egységes, s bár a Smer, a Népi Unió és a kommunisták akár azonnal leváltanák a kormányt, a HZDS nem csatlakozik hozzá­juk. A parlament alelnöke, a párt egyik legerősebb emberének tartott Viliam Veteška kerek perec kijelentette, felesleges a kor­mány leváltásáról spekulálni, ha az ellenzék 76-ig sem tud el­számolni. Ezzel a lépéssel a kormány lélegzetvételnyi előnyhöz jutott, most nagyon gyorsan ki kell találnia, hogyan biztosítsa többségét. Mikuláš Dzurinda valószínűleg a kisebbségi kor­mányzást választaná a legszívesebben, hogy ne szenvedjen sze­mélyes vereséget Ivan Šimkóval szemben. A szükséges szavaza­tokat vagy ad hoc módon, vagy egy ellenzéki szerződés segítsé­gével szerezné meg. A HZDS-nek továbbra is nagy szüksége van arra, hogy valamit felmutathasson választóinak, ha el akarja ke­rülni, hogy lassan mindenki a Smer táborába vándoroljon át. A kormányfő az elmúlt pár év során bebizonyította, nagyon jól tudja egymás ellen kijátszani partnereit, így az se elképzelhetet­len, hogy a HZDS-szel a többiek háta mögött egyezik meg. Vla­dimír Medarnak a legnagyobb álma egyértelműen az államfői poszt, így elképzelhető, hogy pártja támogatásáért cserébe Kukán visszaléptetését lebegtetné meg. Nyilván az SDKÚ válasz­tóit nem lehet arról meggyőzni, hogy válasszák Medart. De gondoljunk, csak bele, ha a második fordulóba Rudolf Schuster kerülne Vladimír Medarral. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a három legesélyesebb jelölt Kukán, Mečiar és Schuster. A jelenlegi államfő eddigi tevékenységével eléggé kiábrándítot­ta a lakosságot, így nem biztos, hogy kettejük közül sokan újra a korábbi „kisebbik rosszat” választanák, hanem egyszerűen ott­hon maradnának. És ebben az esetben könnyen elképzelhető, hogy az ország következő köztársasági elnökét Vladimír Mečiarnak hívnák... JEGYZET Hajrá Némeček! KOCUR LÁSZLÓ A Nemzetközi Újságíró Szö­vetség (IFJ) közleménye szerint tavaly legkevesebb 83 újságíró halt meg hivatásával összefüg­gő erőszakcselekmények miatt. A legtöbb áldozatot az iraki há­ború követelte, tizenhat tudósí­tó életét. Kolumbiában és a Fü- löp-szigeteken hét riportert öl­tek meg, akik szervezett bűnö­zéssel kapcsolatos ügyeket vizsgáltak, gyilkosaik kiléte a mai napig ismeretlen. Oroszor­szágban kilenc újságíró halt meg erőszakos halállal. Az IFJ weboldalán rendszeresen köz­zéteszi a sajtó munkatársait ért támadások elleni tiltakozásait. Tiltakoznak például a zimbab­wei, pakisztáni, bangladesi, in­donéziai kollégákat ért atroci­tások miatt. Ezekben az orszá­gokban az emberi jogok terén nincs minden rendben; a sajtó- szabadságot évente vizsgáló washingtoni székhelyű Freedom House értékelése sze­rint a sajtó Zimbabwéban és Bangladesben nem szabad, Pa­kisztánban és Indonéziában részben szabad. Ezek az orszá­gok tőlünk „megnyugtató” tá­volságra vannak, a Freedom House szerint térségünkben a sajtó szabadságnak örvend, az IFJ éves értékelése pedig általá­ban decemberi téma, akkor ad­ják ki éves jelentésüket. Hogy mégis felidézzük e szo­morú statisztikákat, annak az az oka, hogy a szomszédos Cse­hországban durva támadás ér­te a sajtószabadságot. Ahogy hétfői számunkban hírül adtuk, két férfi lakása előtt durván bántalmazta a Respekt című politikai hetilap főszerkesztő­jét, Tomáš Némečeket. Nem Zimbabwéban, nem Banglades­ben, nem Pakisztánban, nem Indonéziában, Prágában. A tá­madók Némečeket könnygáz­zal fújták le, majd ököllel ütle­gelni kezdték. Amikor a földre rogyott, összerugdosták. Az új­ságírót zúzódásos sérülésekkel és agyrázkódással szállították a bulovcei kórház intenzív osztá­lyára. A Respektet a bársonyos for­radalom után indította útjára néhány szamizdatos újságíró, gyakorlatilag az első független hírforrás volt a diktatúra buká­sa után, s a mai napig meg tud­ta tartani a kellő távolságot va­lamennyi cseh kormánytól. Függetlenségét részben Kari von Schwarzenberg herceg nagyvonalúsága biztosítja, aki a lap többségi tulajdonosa. A Respekt nem fél kényes témák­tól, ezért egyidejűleg általában több sajtópere van, politikusok­kal, vállalkozói csoportokkal. A közelmúltban pedig tényfeltáró riportban számoltak be arról, hogy Mostban és Litvínovban egy bűnözői csoport tartja ret­tegésben a vállalkozókat. Akik nem fizetnek a „védelemért”, annak boltját, irodáját szétve­rik, és örülhet, ha ő maga ép bőrrel megússza. A rendőrség tehetetlen. Ha valaki feljelen­tést tesz, pár óra múlva megje­lennek lakásán a verőlegények. Az egyik merész vállalkozót a rendőrségi feljelentés után fél­holtra verték. Némeček össze- rugdosása lenne a folytatás? Persze nem biztos, hogy a fő- szerkesztő megveretéséhez a mosti nehézfiúknak közük van. Lehet, hogy a lapban bírált új­fasiszta csoportok, vagy a ro­mákat rettegésben tartó skinheadbandák, esetleg az észak-csehországi szénbányák­hoz áron alul hozzájutó „üzlet­emberek” akarták „figyelmez­tetni” a radikális hangvételű la­pot. Mert a Respekt szókimon­dása országos szinten egyedül­álló. Bízzunk benne, hogy ez így is marad. Hajrá Némeček!

Next

/
Thumbnails
Contents