Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-22 / 17. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ WIENER KIRCHEN ZEITUNG Támogatja a cseh katolikus püspöki konferencia a Szentszéknek azt a döntését, hogy boldoggá avatja I. Károly osztrák császárt, aki IV. Károly néven egyben Magyarország utolsó királya volt. Az utolsó Habsburg uralkodó háborúellenes beállítottsága máig cselekvésre ösztönző forrásul szolgál konfliktusok megoldásához - .hangoztatta Jan Graubner olmützi érsek az osztrák egyházi lapnak. I. Károly nem akarta az „örökölt háborút”, és mindent megtett, hogy országait kivezesse belőle. Karácsony előtt jelentették be a Vatikánban, hogy a pápa aláírta azt a rendeletet, amelyben az egyház hivatalosan elismer egy csodálatos gyógyulást. FINANCIAL TIMES A brit lap szerint nem hivatalos találkozót tartott a brit, a francia és a német külügyminiszter, ám ezt a brit kül- ügy nem erősítette meg. A lap szerint a találkozó azt a londoni szándékot mutatja, hogy a három ország erősítse kapcsolatait a hamarosan 25 tagúra bővülő Európai Unió keretében, a megbeszélések kéthavonta ismétlődnének. A brit vezetők szerint a felmerülő kérdéseket könnyebb kis csoportban megoldani, mint a kibővített unióban, mert „huszonöt részvevővel csak szavazni lehet, de valódi, szabad politikai vitát folytatni nem”. NEWSWEEK A guantánamói támaszponton tartják őrizetben azt a sza- údi férfit, aki gyaníthatóan részt vett volna a 2001. szeptember 11-i terrorista akcióban. Az amerikai hetilap szerint az al-Kahtani lett volna a gépeltérítések 20. résztvevője, de 2001 augusztusában megtagadták tőle a belépési engedélyt a floridai Orlando repülőterén. Néhány hónappal később Afganisztánban fogták el az amerikai katonák, s az óta a Kubában lévő guantánamói katonai támaszpontot tartják fogva. A Newsweek szerint Mohammed Atta, a szeptember 11-i merényletek egyik terroristája azon a napon az orlandói repülőtéren várakozott, amikor al-Kahtani sikertelenül próbált az Egyesült Államok területére lépni. DANAS Komoly kételyei és fenntartásai vannak a Zoran Djindjics elleni merénylet ügyében elért nyomozási sikerekkel kapcsolatosan a meggyilkolt szerb miniszterelnök feleségét, Ruzsica Djindjicset képviselő ügyvédnek. Azt állította a belgrádi napilapban, hogy a tavaly március 12-iki merénylet politikai hátterét egyelőre nem is vizsgálták a hatóságok. Képtelenség ugyanis, hogy a zimonyi klán a titkosszolgálat kommandósaival együtt, mások segítsége nélkül végre tudta volna hajtani a merényletet. Az ügyvéd rámutat, hogy nem vizsgálták meg a biztonsági szolgálatok, egyes politikai és pénzügyi erőközpontok, továbbá a miniszterelnök közvetlen környezetéből való személyek felelősségét.- Öregem, egykor majdnem minden pénzemet a kocsmákban vertem el, manapság meg az orvosoknál és a patikákban... (Peter Gossányi rajza) Mindenkit meg fog döbbenteni, hogy az EU mindenekelőtt francia intézmény Belepottyanni Európába A kelet-európai új polgári demokráciák elfoglalják helyüket az Európai Unió fapados szektorában - egyelőre útlevél-ellenőrzés is lesz, de szabad munkavállalás se lesz. A közvélemény láthatólag még a kieső vámbevételekről sem értesült, pedig épp most szűnik meg a nemzeti (gazdasági) függetlenség utolsó komoly eleme, az önálló vámterület. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS A közvélemény általában semmiről sem értesült. Kelet-Európa a rendszerváltás óta Amerika-lázban ég, nem Európa-lázban, mindenki angolul tanul, a szegények az amerikai kereskedelmi tömegkultúrába zuhantak bele, a gazdagabbak a kétségtelenül élénkebb és gazdagabb észak-amerikai magas kultúra iránt érdeklődnek, mintsem a kissé ernyedt és unalmas nyugateurópai utánzatok iránt. A magyarországi társadalomtudományi irodalomban a kurrens francia, német, olasz alapműveket angol-amerikai fordításokból idézik. A bőkezű németországi ösztön- díjrendszer azt is eltakaija, hogy a mai német nyelvterületen szellemi értelemben semmi érdekes nem történik. A német és osztrák olvasók azért szeretik annyira a magyar irodalmat, mert alig van sajátjuk. De a mai magyar értelmiség világismerete ösztöndíjfüggő és benzinárfüggő, S mindenkit meg fog döbbenteni, hogy az EU mindenekelőtt francia intézmény, bürokratikus étho- sza a napóleoni korszakban kialakult modem, birodalmi észvallású és etatista államhivatalnoki karé. A francia főtisztviselői man- darinátus különös képződmény: egyszerre arisztokratikus, tudomány- és műveltségbálványozó és polgárellenes (burzsoáellenes), s idegenkedik minden anarchiától, így a piaci anarchiától és a népi részvétel anarchiájától egyaránt. A globális kapitalizmusnak egyszerre (vonakodó, viszolygó) képviselője és (lelkes, őszinte) ellenfele. A francia hivatalnokokon, akik egyértelműen meghatározzák az EU politikai és kulturális jellegét, még rajtuk van a tizennyolcadik század bélyege. Világias, antiklerikális (részben vallásos anti-kle- rikáris - ez nem ellentmondás, Deák, Eötvös, sőt Tisza is vallásos volt, és antiklerikális -, Franciaországban a jobboldal sem ultramontán), tervező, ésszerűsítő, modernizáló, ám a maga nép- és tömegiszonyában mélyen antidemokratikus. Nem véletlen, hogy a két legtipikusabb francia értelmiségi, Chateaubriand és Tocqueville Amerikában fedezte föl a demokráciát, csodálattal és kulturális aggodalommal. A francia eurokrácia komolyan veszi az egyenlőséget és a szigorú szabálykövetést, a rituálét, a pompát és az eleganciát. A kusza, izzadós, köp., pecs. Kelet-Európa nagyon meg fog lepődni. A franciás EU-ban a nép hangját nem hallani (még kevesebb beleszólásunk lesz a saját ügyeinkbe, mint eddig), de a közügyeket, a közjót és a közérdeket a tudós mandarinok a maguk császári-udvari módján Jiagyon is komolyan veszik. A mindennél befolyásosabb francia szociológia - Destutt de Tracytől Bourdieu-ig - nem a pályázati úton történő lenyúlások, nem a klikkek, klánok, maffiák, járási retyerutyák, sógor-komaságok, klientélák, hanem a hegemonizáló állami reform elfogult tudománya. Az egyenlőség, a részvét, az ésszerűség nőni fog, a népi szuverenitás, a szavazók viszonylagos hatalma meg csökkenni. Föltéve persze, hogy a lengyel szlachta és a magyar vármegye önző, nihilista szemlélete-hagyománya tönkre nem teszi az Európai Uniót, amire minden esély megvan. Én a nyugat-európaiak helyében rettegnék - tőlünk. De hála Istennek ők se tudnak rólunk semmit, nem csak mi gondoljuk, hogy Strasbourg Texasban van. Nyugat-Európa helyében rettegnék - tőlünk. De ők se tudnak semmit rólunk. LEVELB0NTAS Amíg tanul, addig gyerek Állambácsi a szociális rendszer változtatásával szeretné elérni a rendelkezésére álló pénz igazságosabb elosztását, hogy az eddiginél hatékonyabban segítse a rászorulókat. Valójában nem a szociális juttatások bővítéséről, hanem a pénzek újraelosztásáról van szó. A rendszer máris ellentmondásba keveredik önmagával, amennyiben a kormány tervei az egyetemistákra és főiskolásokra vonatkozóan megvalósulnak. A diákok egy részének tehertétele növekedne, miközben a kormány a főiskolások szociális ösztöndíjának az emelését mérlegeli. Bizonyos információkból arra lehet következtetni, hogy az ösztöndíjak emeléséhez szükséges pénzeszközöket a szülők egyetemista és főiskolás gyermekei után járó családi pótlék megvonásával biztosítanák. A családi pótlékot a 25 éves kor helyett csupán a tanuló 18 éves koráig folyósítanák. Lehetséges, az intézkedésnek köszönhetően több egyetemista részesülne szociális ösztöndíjban, de az elszegényedett családok gyermekei igen hátrányos helyzetbe kerülnének, mert anyagilag nem függetlenek a szülőktől. A problémát az sem oldaná meg, ha a kormány jelentősebb összeget csoportosítana át a kollégiumok támogatására. Csak a hatékony, kemény ösztöndíjrendszer kialakítása tehetné anyagilag függetlenné az egyetemistákat, de erre a jelenlegi gazdasági helyzetben alig van esély. A diákokat a vasút- és buszközlekedés 10 százalékos áremelése is sújtja. Ezzel párhuzamosan csökkent a diákbérletekre adott kedvezmény. A bérből, munkából, illetve munkanélküli segélyből tengődő szülőknek további jelentős érvágást jelentene a főiskolás gyerek után járó családi pótlék megvonása. A főiskolások még tanulnak, anyagilag nem önállók, nincs saját keresetük. Megilleti őket a családi pótlék akkor is, ha az európai szabályozás szerint csak 18 évnél fiatalabbak számítanak gyereknek. Krascsenics Géza, Nyárasd KOMMENTÁR Jön Mečiar? NAGY ANDRÁS Rövid időre odébb vonultak a viharfelhők a kormánykoalíció feje felől. A parlamentben tegnapelőtt kiderült, ha nagyon kell, sikerül összeszedni a szükséges 76, sőt akár 78 szavazatot is. Tegnap pedig annak lehettünk tanúi, hogy az ellenzék távolról sem egységes, s bár a Smer, a Népi Unió és a kommunisták akár azonnal leváltanák a kormányt, a HZDS nem csatlakozik hozzájuk. A parlament alelnöke, a párt egyik legerősebb emberének tartott Viliam Veteška kerek perec kijelentette, felesleges a kormány leváltásáról spekulálni, ha az ellenzék 76-ig sem tud elszámolni. Ezzel a lépéssel a kormány lélegzetvételnyi előnyhöz jutott, most nagyon gyorsan ki kell találnia, hogyan biztosítsa többségét. Mikuláš Dzurinda valószínűleg a kisebbségi kormányzást választaná a legszívesebben, hogy ne szenvedjen személyes vereséget Ivan Šimkóval szemben. A szükséges szavazatokat vagy ad hoc módon, vagy egy ellenzéki szerződés segítségével szerezné meg. A HZDS-nek továbbra is nagy szüksége van arra, hogy valamit felmutathasson választóinak, ha el akarja kerülni, hogy lassan mindenki a Smer táborába vándoroljon át. A kormányfő az elmúlt pár év során bebizonyította, nagyon jól tudja egymás ellen kijátszani partnereit, így az se elképzelhetetlen, hogy a HZDS-szel a többiek háta mögött egyezik meg. Vladimír Medarnak a legnagyobb álma egyértelműen az államfői poszt, így elképzelhető, hogy pártja támogatásáért cserébe Kukán visszaléptetését lebegtetné meg. Nyilván az SDKÚ választóit nem lehet arról meggyőzni, hogy válasszák Medart. De gondoljunk, csak bele, ha a második fordulóba Rudolf Schuster kerülne Vladimír Medarral. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a három legesélyesebb jelölt Kukán, Mečiar és Schuster. A jelenlegi államfő eddigi tevékenységével eléggé kiábrándította a lakosságot, így nem biztos, hogy kettejük közül sokan újra a korábbi „kisebbik rosszat” választanák, hanem egyszerűen otthon maradnának. És ebben az esetben könnyen elképzelhető, hogy az ország következő köztársasági elnökét Vladimír Mečiarnak hívnák... JEGYZET Hajrá Némeček! KOCUR LÁSZLÓ A Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) közleménye szerint tavaly legkevesebb 83 újságíró halt meg hivatásával összefüggő erőszakcselekmények miatt. A legtöbb áldozatot az iraki háború követelte, tizenhat tudósító életét. Kolumbiában és a Fü- löp-szigeteken hét riportert öltek meg, akik szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyeket vizsgáltak, gyilkosaik kiléte a mai napig ismeretlen. Oroszországban kilenc újságíró halt meg erőszakos halállal. Az IFJ weboldalán rendszeresen közzéteszi a sajtó munkatársait ért támadások elleni tiltakozásait. Tiltakoznak például a zimbabwei, pakisztáni, bangladesi, indonéziai kollégákat ért atrocitások miatt. Ezekben az országokban az emberi jogok terén nincs minden rendben; a sajtó- szabadságot évente vizsgáló washingtoni székhelyű Freedom House értékelése szerint a sajtó Zimbabwéban és Bangladesben nem szabad, Pakisztánban és Indonéziában részben szabad. Ezek az országok tőlünk „megnyugtató” távolságra vannak, a Freedom House szerint térségünkben a sajtó szabadságnak örvend, az IFJ éves értékelése pedig általában decemberi téma, akkor adják ki éves jelentésüket. Hogy mégis felidézzük e szomorú statisztikákat, annak az az oka, hogy a szomszédos Csehországban durva támadás érte a sajtószabadságot. Ahogy hétfői számunkban hírül adtuk, két férfi lakása előtt durván bántalmazta a Respekt című politikai hetilap főszerkesztőjét, Tomáš Némečeket. Nem Zimbabwéban, nem Bangladesben, nem Pakisztánban, nem Indonéziában, Prágában. A támadók Némečeket könnygázzal fújták le, majd ököllel ütlegelni kezdték. Amikor a földre rogyott, összerugdosták. Az újságírót zúzódásos sérülésekkel és agyrázkódással szállították a bulovcei kórház intenzív osztályára. A Respektet a bársonyos forradalom után indította útjára néhány szamizdatos újságíró, gyakorlatilag az első független hírforrás volt a diktatúra bukása után, s a mai napig meg tudta tartani a kellő távolságot valamennyi cseh kormánytól. Függetlenségét részben Kari von Schwarzenberg herceg nagyvonalúsága biztosítja, aki a lap többségi tulajdonosa. A Respekt nem fél kényes témáktól, ezért egyidejűleg általában több sajtópere van, politikusokkal, vállalkozói csoportokkal. A közelmúltban pedig tényfeltáró riportban számoltak be arról, hogy Mostban és Litvínovban egy bűnözői csoport tartja rettegésben a vállalkozókat. Akik nem fizetnek a „védelemért”, annak boltját, irodáját szétverik, és örülhet, ha ő maga ép bőrrel megússza. A rendőrség tehetetlen. Ha valaki feljelentést tesz, pár óra múlva megjelennek lakásán a verőlegények. Az egyik merész vállalkozót a rendőrségi feljelentés után félholtra verték. Némeček össze- rugdosása lenne a folytatás? Persze nem biztos, hogy a fő- szerkesztő megveretéséhez a mosti nehézfiúknak közük van. Lehet, hogy a lapban bírált újfasiszta csoportok, vagy a romákat rettegésben tartó skinheadbandák, esetleg az észak-csehországi szénbányákhoz áron alul hozzájutó „üzletemberek” akarták „figyelmeztetni” a radikális hangvételű lapot. Mert a Respekt szókimondása országos szinten egyedülálló. Bízzunk benne, hogy ez így is marad. Hajrá Némeček!
