Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-19 / 14. szám, hétfő
18 Kitekintő ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 19. A híres leányvásárról először 1816-ban írtak - a minden évben megrendezett esemény később még Jókai Mór figyelmét is felkeltette Erdély legnagyobb hegyi találkozója a Gajna-tetőn Gyermekkoromban, a múlt század hatvanas éveiben még Kolozsváron is divatban volt a leánykereskedelem. Általában Székről és a mezőségi falvakból származó szülők „árulták” leánygyermekeiket a Malomárok partján, a nagypiac mellett. TIBORI SZABÓ ZOLTÁN A gyönyörű népviseletbe öltözött lányok háztartási munkákat vállaltak, mostak, főztek, takarítottak, de a kisgyermekekre is vigyáztak. A lányok szüleivel kellett vásárt kötni, persze, feketén, mert a szocializmusban cselédek már nem voltak, leánykereskedelem pedig még kevésbé. A mezőségiek jól szemügyre vették az érdeklődőt, bárkinek nem adták oda. Mégis gyakran megtörtént, hogy a házi munkára felvett széki cselédlányok a háziúr vagy a fia ágyában kötöttek ki. Mély gyökerei voltak az efféle lánykereskedelemnek Erdélyben, s nem csupán a magyarok városaiban. Majd kétszáz éve, hogy az Erdélyi Szigethegységben élő románok, a mócok, az Arad és Fehér megye határán, a Bihari-hegységben, Felsővidra és Hosszúsor között elterülő, fenyvessel körülvett 1486 méter magas Gajna-tetőn találkozni kezdtek július végén, az Illés napjához legközelebb eső vasárnapon. Fából faragott csöbreiket, hordóikat, gereblyéiket, faedényeiket és más népművészeti tárgyaikat cserélték el ott gabonára. Aztán rájöttek, hogy az egymással ritkán találkozó hegyi népeknek kiváló alkalom ez a feleségkeresésre is. így születhetett meg és intézményesülhetett a gajnai leányvásár: ezt, mint Erdély legnagyobb hegyi találkozóját azóta is minden évben megrendezik. Először 1816-ban írtak az eseményről, amely később Jókai figyelmét is felkeltette. A Felsővidrán élő 80 éves Ni- colae Jude tízesztendős korától jár a leányvásárba. Élénken emlékszik mindenre: a környék havasainak lejtőin élő pásztorok tehetősségük szemléltetése végett nyájukkal együtt érkeztek, az eladó lányok családja pedig a hozományt is fel- szekerezte a hegytetőre. Ha a lány megtetszett valamelyik pásztornak, a vásár azonnal megköttetett, s az egész nap „ügyeletes” ortodox pópa a fiatal párt mindjárt össze is adta. Hatalmas esküvőket rögtönöztek ilyenkor a hozzátartozók, a nóta, a tánc másnap reggel ért véget, amikor mindenki hazaindult. Az öreg szerint mindenki boldog volt. Mindegyik kocsmáros felcipelte az italkészletét, és saját zenészeket szerződtetett a nagy napra, s az üzlet remekül ment.- Aztán a kommunizmus mindent tönkretett - kesergett Nicolae bá\ Pedig a gajnai leányvásár szokását az elmúlt rendszer is megőrizte. Annyi különbséggel, hogy leányvásárról szó sem lehetett, a papok sem várakozhattak többé a hegyen. De volt kirakodóvásár, és gyönyörű népművészeti tárgyakat lehetett kapni. Kolozsvár. Még a múlt század hatvanas éveiben is a Malomárok partján, a nagypiac mellett „árulták” leánygyermekeiket a mezőségi falvakból származó szülők. (Képarchívum) Traian Ogra, aki szintén Felsővidrán él, és ugyancsak kilencedik évtizedét tapossa, azt mondja, ma már a népművészet sem a régi. Máris kezdi kiszorítani a műanyag. A leányvásár pedig teljesen kihalt Romániában. Nos, ebben az öreg téved. Van leányvásár, mégpedig virágzó, csakhogy manapság valóban ad- ják-veszik a lányokat. Interneten kínálják „az árut”, maroktelefonon zajlik az alku, a pópát pedig teljesen kikapcsolják belőle. Igaz, holtomiglan-holtodiglanra sincs szükség, mert a lányokat csupán percekre, órákra, esetleg egy álló napra adják el. „Nehezebb” fiúk módszere, hogy kedves szavakkal csalják fel bérelt lakásokba a tudatlan fiatal lányokat. Ott azonnal megverik és megerőszakolják őket, és rájuk zárják az ajtót. Másnap a lecke megismétlődik. Ezt nevezik puhí- tásnak. Két-három hét múlva a lány „megpuhultalak” számít, és akkor kezdődik a „leányvásár”. A lány előtt két lehetőség áll: ha feltétlenül engedelmeskedik a futtatójának, odahaza „szép” karrierre számíthat, ha viszont renitens, a strici 600-1500 dollár közötti összegért eladja, rendszerint olyasvalakinek, aki kiviszi őt az országból. Utóbbi esetben a lány szerbiai, koszovói, macedóniai, boszniai, jobb esetben olaszországi vagy spanyolországi bordélyban köthet ki. Persze, ott is ugyanaz lesz a dolga. Ha nem teszi, megverik, megerőszakolják, aztán megint megverik, és újra megerőszakolják. Ha azután sem tenné a dolgát, továbbadják vagy megölik. Ez az újmódi leányvásár a romániai feketegazdaságnak ma már egyik legjövedelmezőbb ágazata. Pontos statisztikák természetesen nem készülnek róla, de úgy becsülik, az európai prostitúcióban Románia biztosítja a munkaerőnek legalább a negyedét. Köny- nyíti ezt, hogy a román lányok ma már vízum nélkül utazhatnak a Schengen-államokba. A rendszer felgöngyölíthetetlen. A lányokat pedig, mivel rendszerint korábban nem volt dolguk a bűnüldöző szervekkel, a határon simán átengedik. Divatba jött Erdélyben az is, hogy fiatal lányok, főképpen egyetemisták, akik szűkös anyagi helyzetükből így próbálnak kilábalni, újság- és internethirdetések útján keresnek „szponzorokat”. Főleg negyven-ötven év körüli, jól szituált, de elfoglalt vállalkozókat, akik azért a heti egy-két órányi diszkrét pásztoróráért csinos összegeket hajlandók kifizetni. A konzervatív erdélyi társadalom szörnyülködik, s igyekszik nem észrevenni, mi folyik. Kolozsvár, 2004. január A közép-mexikói őslakosok istenként tisztelik a Popocatépetlt Élet a Füstölgő Hegy „szoknyáján PALANOVICS NORBERT A vulkán közvetlen környékét a mexikói hadsereg katonái őrzik (Képarchívum) Sokkal olcsóbb, mint a kelet-európai rabok őrzése Bécs építsen börtönt Romániában! Bár Dolly Roll annak idején dallal biztatta, remélem, nem mostanában indul a Popocatépetl twist. „Popo”, azaz Popocatépetl, az északi félteke legnagyobb működő vulkánja, az utóbbi időben igencsak mocorog, és ezzel csaknem 30 millió ember életét veszélyezteti. A Mexikóvárostól 55 km- re fekvő, több mint 5400 m magas vulkán gyönyörű látvány a kora reggeli órákban. Hatalmas, kiterjedt, szinte szabályos „vulkán formájával”, a kráterből kiáramló füsttel, a sejtelmes kis felhőkkel felkerülhetne bármelyik természetmagazin címlapjára. A helyiek egyébként istenként tisztelik Popocatépetlt, amelynek jelentése nahuatl őslakos nyelven: Füstölgő Hegy. A vulkán másik népszerű neve Don Goyo. Természetesen számos legenda is fűződik hozzá: a legérdekesebb szerint Popocatépetl egy azték harcos, a szomszédos hegy pedig szerelme, Iztaccihuatl, azaz Ülő Hölgy. A történelem során sokak figyelmét felkeltette. Cortés, a konkvisztádor a kráterből merített kén utánpótlását a puskaporhoz. Évszázadok múltán Che Guevara a hegy meghódítására tett kísérletet, sikertelenül. A tűzhányó életében több végzetes kitörést is feljegyeztek, a legnagyobb valószínűleg 24 000 évvel ezelőtt lehetett. A legutolsó kisebb kitöréssorozatok 1997- ben, 2000-ben és 2003-ban voltak. Ekkor a vulkán gázokat, hamut és lávát lövellt több kilométeres magasságba, ezzel szabályos hamuesőt permetezve a több mint 15 millió lakosú Mexikóvárosra, csakúgy, mint a 2 milliós Pueblára. A tudósok szerint a közeljövőben újabb nagyobb kitörés várható, amely a vulkán 10 km-es körzetében mindent elpusztíthat, további csaknem 100 km-es körzetben pedig mérges gáz- és hamuesőt hozhat. A vulkán „szoknyáján” - ahogy a helyiek mondják - számos népcsoport él. Elsősorban nahuatl őslakosok, akik közül sokan még veszély esetén sem hagynák el a házukat, területüket, mondván: több generáció és egy egész élet köti oda őket. A kitörések idején érdekes dolgot figyeltek meg: az ufóészlelések száma rohamosan növekszik. A mexikói rendőrség 1991-ben fényképet készített egy repülő tárgyról, amelyről korábban azt hitték, hogy üldözött bűnözők repülőgépe. A kép előhívásakor derült ki, hogy a tárgy nem hasonlít ember által készített repülőhöz. A további magyarázat elmaradt. A helyiek további furcsa repülő tárgyakat is észleltek, amelyek állítólag „a kráterre szálltak”. Régészek is találtak „asztronautákhoz” hasonlító ábrázolásokat, szobrokat. Azt is megfigyelték, hogy a nagyobb számú ufóészlelések után a vulkanikus tevékenység csillapodik. A vulkán környékén egyébként több, ufó-hívők számára fenntartott kemping is működik. Egy nagyobb kitörés nem csak az ufó-táborokat söpörné el, hanem az élet is megszűnne a környéken. De az, hogyan és mint lesz, nem rajtunk múlik. Ahogy a helyiek mondják: „Akárhogy is akarja Popo, el kell fogadnunk döntését.” Puebla (Mexikó), 2004. január SZÁSZI JÚLIA Az osztrák igazságügy-miniszter a sok helyről elhangzó kritika ellenére kitart eredeti ötlete mellett: Bécs építsen börtönt Romániában, s ezzel teremtsen helyet az Ausztriában elfogott, itt elítélt, vagy éppen előzetes letartóztatásban lévő román bűnözők számára. A szabadságpárti Dieter Böhmdorfer szerint egy ilyen beruházás nagyon is kifizetődő lenne, s ő maga elképzelhetetlennek tartja, hogy a tények ismeretében azt a parlament ne szavazza meg. Sőt, legutóbbi sajtónyilatkozatában azt is megpendítette, hogy esetleg más országokban sem kizárt egy ilyen terv megvalósítása. Másrészt Böhmdorfer azt is megjegyzi, hogy Ausztriának törődnie kellene az ily módon hazaszállított bűnözők megfelelő ellátásával, illetve annak ellenőrzésével: szóba se jöhet, hogy rosszabb bánásmódban részesüljenek, mint ha Ausztriában tartanák őket fogva. Maga a börtön felépítése eleve harmadába kerülne Romániában, mint ha Ausztriában valósulna meg a beruházás - márpedig éppen a külföldi bűnelkövetők számának megugrása miatt hovatovább elviselhetetlen az ausztriai fogházak helyhiánya. Jelenleg 275 román állampolgár van ausztriai börtönben, közülük 103 jogerős ítélettel, a többi előzetesben s ellátásuk évente 13,5 millió euróba kerül - szemben a romániai börtön felépítésének 3 milliós költségével - érvel a miniszter. Bár választ ajavaslatra Böhmdorfer még nem kapott a román illetékesektől, a tárgyalások megkezdődtek és értékelése szerint nem rossz a fogadtatás. A terv megvalósulásáig is megkezdődött egyfajta együttműködés az osztrák és a román hatóságok között, elsősorban belügyminisztériumi szinten. Amióta egyértelművé vált, hogy a többi párt elveti a vízumkényszer Osztrák Szabadság- párt által kezdeményezett visszaállítását, megegyezés született a román és az osztrák nyomozók együttműködéséről. A románok elsősorban az osztrák határőrök munkáját segítik, főként a Hegyeshalom-Nickels- dorf átkelőnél: a feladat a hamis útlevelek kiszűrése. Később ezt a közreműködést a magyar-román határra is kiterjesztik. A bűncselekmények sorozatát elkövető románok többsége ebből az irányból érkezik Ausztriába, és gyakran nem is igyekszik eljutni Bécsig: az alsó-ausztriai, határhoz közel eső bevásárlóközpontok, kisebb-na- gyobb települések is megfelelő terepet biztosítanak számukra. Az ausztriai bűnelkövetési statisztika romlásában igen nagy szerepet játszó szervezett román bandák elsősorban a betörésekre szakosodnak, s eddig az osztrák rendőrség - szórványos sikerei ellenére - nemigen tudott hatékonyan fellépni ellenük. Most abban bízik, hogy a román kollégák segítségével eredményesebben veheti fel a harcot a jelenség ellen, amely egyébként nemcsak anyagi kárt okoz. A románellenes hangulat - és vele az idegenekkel, a kelet-európaiakkal szembeni gyanakvás - ugyancsak káros jelenség éppen most, az EU bővítésének közeledtével. A romániai bűnözési hullám egyébként széles nyilvánosságot kap: a bulvársajtó drámai beszámolókat közöl egy-egy újabb esetről, s ezzel háttérbe szorítja a korábbi afrikai ellenes kampányt. Utóbbinak a főszereplői kivétel nélkül színes bőrű kábítószer-kereskedők voltak. A most közzétett statisztikát tekintve nem is alaptalan a vádaskodás: a legtöbb külföldi börtönlakó Nigériából származik, s vétsége minden bizonynyal a droggal függ össze. A bűnözés növekedése és a felderítetlen esetek szaporodása általános aggodalmat kelt, olyany- nyira, hogy a nem éppen bőkezűségéről ismert osztrák parlament váratlanul 70 millió euróval egészítette ki a belügyminisztérium idei költségvetését. Ennek a pluszpénznek is köszönhető a legújabb kampány: a dohányárudák ellen alaposan megszaporodott támadásokkal nem utolsósorban az érintett trafikosok kiképzésével, a jelzőrendszer fejlesztésével próbál szembeszállni a hatóság. A támadások elsősorban Bécset sújtják: tavaly december 1-jéig 87 kisebb dohányboltot fosztottak ki, országosan pedig ugyanaddig az időpontig 102 volt az esetek száma. A trafikok tulajdonosai rendszerint idősebbek, s és többnyire egyedül vannak a boltban. Most a leginkább veszélyeztetettek különleges riasztóberendezést kapnak. Bécs, 2004. január
