Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-17 / 13. szám, szombat

10 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 17. MINDENNAPI KENYERÜNK Isten malmai ÉDES ÁRPÁD Ige: „Abímelek három évig volt Izráel fejedelme. De Isten egy gonosz lelket küldött Abímelek és Sikem polgárai közé, ezért Sikem polgárai hűtlenek lettek Abímelekhez. így torolta meg Isten a Jerubbaal (Gedeon) hetven fi­án elkövetett erőszakot, és így hárította vérüket testvérükre, Abímelekre, aki meggyilkolta őket, meg Sikem polgáraira, akik támogatták őt testvérei meggyilkolásában. (Bírák könyve 9, 22-24) Pedig a terv olyan tökéletes volt! És a kivitelezés is hibátla- nul sikerült. Mutatja ezt az is, hogy Abímelek már három éve háborítadanul uralkodik Izrae­len, sót a székhelyét is sikerült Sikemből apja városába áthe­lyeznie. Tán már maga is elhitte, hogy Izrael fiai elfelejtették, ho­gyan ragadta magához a hatal­mat, és tette királlyá magát. Hisz úgyis minden csoda három na­pig tart. Gedeon rajta kívül egyeben életben ma­radt fiának vészjósló példázatait holmi tüs­kebokorról meg tűz­ről már szintúgy a fe­ledés jótékony pora fedi. Ez a féltestvére pedig bizonyára kel­lően megijedt, és jó messzire menekült, hogy többé ne zavar­jon bele a szépen ki­rajzolódó képbe. De milyen ré­szekből is állt össze ez a mozaik Abímelek királyságáról? (Nevé­nek jelentése: „az én apám ki­rály”.) Apja Gedeon volt, akit a pogány Baal kultusza elleni kö­vetkezetes harcáért Jerubbaalnak hívtak. Izrael bírái közül a legjelentősebbek közé tartozott, de soha nem volt ki­rály. Sőt amikor fölajánlották ne­ki a dinasztikus királyságot, ó akkor is határozottan visszauta­sította: „Én nem uralkodom raj­tatok, és nem fog uralkodni raj­tatok a fiam sem. Az Úr uralkod­jék rajtatok!” (Bírák (8,23) Hit­harcai, vívódásai, majd a midjániak fölött aratott csodála­tos győzelmei révén az Újszövet­ség is a hithősök között említi a nevét. A teljességhez hibái és vétkei is hozzátartoznak, és a Bí­rák könyve ezeket sem hallgatja el, de mindezekkel együtt is Iz­rael karizmarikus vezetői közt tarthatjuk számon. „Sok felesé­ge volt” és „hetven fia, akik tőle származtak”, de ez abban a kor­ban nem volt sem ritka, sem meglepő. Abímelek viszont nem tartozott a hetven fia közé, mert őt egy „Sikemből való másod­rangú felesége” szülte (Bírák 8, 30-31). És amit sem Gedeon, sem a fiai nem akartak megten­ni, megtette azt a szolgáló gyer­meke. Sikemi rokonsága, a város előkelői, és nem utolsósorban a Baal-templom hathatós anyagi támogatásával megölte Gedeon minden gyermekét, „hetven fér­fit egy kövön”. (Csak a legki­sebbnek sikerült elbújni és meg­menekülni!) Ezt követően össze­gyűltek Sikem polgárai, „elmen­tek és királlyá tették Abímeleket”. És innentől úgy tűnhet, hogy Sikem városa és Abímelek közös vállalkozásának semmi nem állhat útjába. Vagy mégis? Úgy olvastuk, hogy „Isten egy gonosz lelket küldött Abímelek és Sikem pol­gárai közé”. Beigazolódni lát­szik a mondás, miszerint ember tervez, Isten végez. De vajon az Isten rossz, hogy ilyen rosszat küld? Netán abban lelné kedvét, hogy ilyen kicsinyes, rosszindu­latú intrikákat szít az emberek között? Ha a mitológiában talál­kozunk is ilyennel, a teremtő Is­tenre nem ez jellem­ző! Sokkal inkább szívük gonosz szán­dékának és tetteik­nek következménye­ként küldte mindezt rájuk az Úr. Bábel tornyának építői közt az egyetértés és egy nyelv nem azért szűnt meg, mert az Istennek épp ahhoz volt kedve, hanem azért, mert az Isten magaslataira törtek. Pál apostol azt úja: „Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett. Ezért Isten gyalázatos szenvedé­lyeknek szolgáltatta ki őket.” (Róma 1,25-26) Milyen sokszor okoljuk egy-egy ilyen gyalázatos szenvedélyért az Istent, holott inkább azt kellene megvizsgál­nunk, mit is rontottunk el, hol hagytuk el az egyenes utat! Gyü- kos összefogások, kapzsiságra alapozott koalíciók hullanak szét, mert van, aki közbelép. Emberi kapcsolatok romlanak meg, de a gonosz lelket a virtus­sá formált hűtlenség csempészi közéjük! Mert aki szelet vet, vi­hart arat. Abímelek esetében há­rom év után jött az aratás, de el­jött. A jog ugyan ismer elévülési időt, a bűn viszont Isten színe előtt elévülhetetlen. De nem megbocsáthatatlan! Hisz azért jött az Emberfia, hogy megke­resse és megtartsa az elveszet­tet! A szerző református lelkész KOPERTA •Éljenek az író olvasók! OLVASÓI LEVÉL Az író olvasók rovat telitalálat. Ahogyan az egész Családi Kör is az. A legutóbbi két írás megdöbbentő szépségű, összefacsarta szí­vem, lelkem. Az első után boldog megkönnyebbülést éreztem, de a második... Fájdalmas szép történet, profi módon megírva. író­ját így ismeretlenül is nagyon tisztelem. Bárcsak a kő- és sünszí- vűek, a rideg, számító lelkű emberek is olvasnák! Őszinte tisztelettel a lap szerkesztőnője és az író olvasók iránt: Gányovics Jolán, Csallóközkürt A múlt heti Családi Kör író olvasóinak, Méri Magdolnának és Pierzchala Józsefnek, valamint minden munkatársának a nevé­ben is köszöni az elismerő szavakat a szerkesztő. A szülői nevelés következetlenségében szerepet jártszik a társadalmi értékek és intézmények hitelvesztése is Jó szülő - rossz szülő? A jó szülői szeretet sosem korlátja a gyermek cselekedeteinek (Illusztráció: Vári) A nevelés legfontosabb eleme, a szülő-gyermek kapcsolat olyan érzelmi, kommunikációs és kötődé­si sajátosságok összessége, amely a nevelési helyzetek döntő fontosságú összete­vője, s a gyermeki szemé­lyiség fejlődésének elsőd­leges alapját képezi. NEVELŐKNEK A szülő-gyermek kapcsolat for­mája és tartalma életkoronként és kultúránként változik. Nem­csak a gyermekkorban, hanem gyakran az egész életen át a leg­fontosabb kapcsolatok közé tar­tozik. Folytatás előző számunkból III. A szülők nevelési hibáinak megítélése és valós hatása függ a mindenkori kulturális feltételek­től, a felnőtti élettel kapcsolatos követelményektől. Míg a korábbi évtizedekben elsősorban a túlzott szigor és a merev követelmények voltak a szülői nevelés leggyako­ribb torzulásai, ma a kontroll és a korlátozás hiánya tekinthető jel­legzetes problémának. Ez össze­függ az antipedagógiai irányza­tokból fakadó liberális nevelési elvek térhódításával (a gyermek teljes egyenlősége, a szülői tekin­tély kiiktatása). Bírálók szerint a gyermeki függőség részben ideo­lógiai, részben társadalmi körül­mények miatti felszámolása ne­gatív következményekkel jár: a középkorhoz hasonlóan megszű­nik a gyermekkor, mint különle­ges életkori szakasz, a felnőttvi­lág védelmező, támasznyújtó sze­repe csökken. A korlátlan enge­dékenység egyes megnyilvánulá­sainak ártó következményeit kí­sérleti adatok támasztják alá: a kisgyermekkori agresszivitással szembeni anyai engedékenység szerepet játszik az agresszív visel­kedés fennmaradásában. A mai leggyakoribb nevelési hi­bák közé tartozik: ♦ a túlvédő magatartás, ♦ a következetlenség, ♦ a túlzott teljesítményelvűség. A túlvédó magatartás, melynek során a szülő arra törekszik, hogy kiküszöböljön a gyermek életéből minden konfliktusforrást, lelki vagy fizikai nehézséget. Gyakran tapasztalható a gyermek túlöltöz- tetése, túletetése, a korlátozás hi­ánya a konfliktusok kerülése ér­dekében. A túlvédés kapcsolód­hat az anyagi javakkal való túl­zott elhalmozással, amit a szülők alkalmanként az érzelmi elha­nyagolásért való kárpótlásnak te­kintenek. Következményei közé tartozik a gyermek csökkent el­lenálló és megküzdő képessége, a szorongás és az önálló cselekvés, döntés megnehezített volta. A szülő következedensége a gyermek viselkedésének megíté­lésében és értékelésében, illetve saját elveiben azt okozhatja, hogy a gyermekben nem alakulnak ki az erkölcsi ítéletalakítás tám­pontjai, gyanakvóvá és bizalmat­lanná válhat az egész felnőtt vi­lággal szemben. A szülői nevelés következetlenségében szerepet jártszik a társadalmi értékek és intézmények hitelvesztése is. A nevelésben megnyilvánuló túlzott teljesítményelvűség követ­keztében a szülők a gyerek képes­ségeinek, teherbírásának reális felmérése nélkül egyre fiatalabb korban kényszerítik bele a gyere­ket a formális képzésbe (idegen- nyelv-tanulás, versenysport, so­rozatos felvételi vizsgák). Né­hány sikeres eset mellett gyakran ellenállás alakulhat ki a gyerme­kekben mindennemű teljesít­ménnyel szemben, önértékelé­sükben zavarok keletkezhetnek a sikertelenségük miatt. IV. A meleg-engedékeny nevelői stílus meghatározásában a meleg jelző nem a kritika nélküli, túlóvó szülői viselkedést jelenti, mint ahogy az engedékeny sem a kor­látok és tiltások nélküli szülői magatartást. Vannak szabályok, megszegésükért helytelenítés, feddés jár, a szabályok azonban nem merevek, hanem szükség- szerű és rugalmas normák, nem nehezednek a gyerekre, nem vál­nak cselekedeteinek akadályává. A gyermek sosem fordul szülei­hez hiába sem érzelmi, sem intel­lektuális igényeivel, vagyis a „szeress” és a „beszélgess velem” jelzéseire mindig kap a szülőktől választ. Az a gyerek, aki ilyen légkör­ben nő fel, pozitívan fordul a vi­lág felé: aktív, becsvágyó és ba­rátságos, gondolkodása gyors, kreatív, érdeklődő, cselekedetei­vel aktív részese a világnak. So­sem kételkedik abban, hogy sze­retik, ez a szeretet azonban so­sem korlátja cselekedeteinek. Megfigyelték, hogy az ebben a légkörben felnövő gyerekek ag- resszívabbak, ennek oka a bizton­ságérzés és a szigorú büntetés hi­ánya, nem pedig az önálló cselek­vés akadályoztatása miatt van. Ezek a gyerekek megvédik magu­kat és álláspontjukat, ezért nehe­zebben kezelhetők, mint a más nevelői beállítódásban nevelke­dők. Ez azonban bőségesen meg­térül, mert barátságosabbak, könnyen alakítanak ki kapcsola­tot a felnőttekkel és a gyerekek­kel, bíznak önmagukban, ki­egyensúlyozottak, kedvesek. Az agresszió, ami tapasztalha­tó, a megfelelő feltételek esetén egészséges bátorsággá fejlődik. Kutatók megfigyelték, hogy a me­leg-engedékeny miliőben felnövő gyerekek szerepjátékaik során sokkal gyakrabban játszottak fel­nőtt babával, mint a többiek. Ez a megfigyelés azért fontos, mert a szerepjáték során a gyerekek a felnőtt viselkedési mintákat sajá­títják el, építik be személyiségük­be, viselkedésükbe, így a felnőt­tekkel való azonosulás ezeknél a gyerekeknél a legintenzívebb. V. A meleg-korlátozó szülőtípus­ba elsősorban a túlóvó, túlszere­tő, túlgondozó szülő tartozik, aki nem engedi önállósodni gyerme­két. Ó az, aki szigorúan csak júli- usban-augusztusban engedélyez egy-egy fagylaltot, a sapkát csak májusban lehet levenni, a ho­mokba belemenni csak játszóru­hában lehet. Ezeknél a szülőknél a gyermek nyílt agressziója szigo­rúan tiltott. Mivel minden szülő korlátokat állít a gyerek elé, ami­vel akadályozza a cselekedetei­ben, a gyerekek időnként harag­szanak a szüleikre. Ennek a ha­ragnak esetenként eltérő módon, de megnyilvánulásai is vannak. Az előbb ismertetett meleg-enge­dékeny nevelői stílusnál a gyer­mek kifejezheti agresszióját, nem büntetést kap érte, hanem a szü­lők a megbeszélésre törekednek az esetek nagyobb részében. A meleg-korlátozó nevelői stí­lusban a családon belüli agresszi­ónak szigorú büntetése van (gyermeknek szülők felé, testvé­reknek egymás felé megnyilvánu­ló agressziója). így a gyermek kénytelen magában tartani - be­felé fordítani - ellenséges érzése­it, ami szorongáshoz vezet. Elő­fordul, hogy csak a családon be­lüli agresszió tiltott, az osztály­társak felé megnyilvánuló nem („milyen bátran, férfiasán visel­kedik a gyerek, megvédi önma­gát”). Ez a gyerek tehát az ottho­ni „tiltott” indulatait is a társaival szemben vezeti le, aminek követ­kezménye előre látható: a sok ag­resszív megnyilvánulás előbb- utóbb visszajut a szülőkhöz, akik szigorúan büntetnek. így a gyer­mek indulatainak, agressziójá­nak levezetése ismét csak tiltott, megint kénytelen mindent önma­gában tartani, ami tovább erősít­heti a szorongást. Ezek a gyerekek előbb-utóbb jól viselkednek az iskolában, jól ta­nulnak, erősen iskolacentrikusak lesznek, ők azok, akik még akkor is jól viselkednek, ha a tanár nincs az osztályban. Magatartásuk és gondolkodásuk erősen szabálykö­vető, kevéssé kreatívak, mindig il­ledelmesek, egy kicsit visszahúzó- dók, félszegek. A szülői szeretet, a melegség rendszerint elejét veszi annak, hogy a korlátozások túlzot­tan ránehezedjenek a gyerekre, komolyabb problémát okozva. Szintén a kutatások eredménye, hogy a meleg-korlátozó nevelői stílusban felnövő lányok jobban tűrik ezt a szülői magatartást, mint a fiúk, mivel kevesebb szo­rongásos tünetet mutatnak, (-net) így vigyázhatunk leghatásosabban a gyerekre (Archívum)

Next

/
Thumbnails
Contents