Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-17 / 13. szám, szombat

8 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 17. Bugár Béla szerint ha a szlovák kormánypárti politikusok nem tanúsítanak önmérsékletet, akkor ezzel mindenképpen Robert Fico malmára hajtják a vizet Nem halat, hanem horgászbotot „Belső pártvitába nem szólhatunk bele. Több koalíciós tanácson már megemeltük a hangunkat, hogy ne egymással foglalkoz­zunk, hanem a reformokkal. Az ország helyzetével. ” (Somogyi Tibor felvétele) Elsősorban a hazai ma­gyar felsőoktatási intéz­mény megalapítása és a csitulni nem akaró koalíci­ós viszálykodás nyújtotta az apropót ahhoz, hogy újesztendei interjúra kér­jük a Magyar Koalíció Pártjának elnökét. SZILVÁSSY JÓZSEF Ez a beszélgetés éppen azon a napon jelenik meg, amikor Ko­máromban hivatalosan megala­pítják a Selye János Egyetemet. Miként értékeli ezt az eseményt? Több olvasata is van ennek a ki­emelkedő eseménynek A legfonto­sabb kétségtelenül az, hogy a szlo­vákiai magyarságnak végre lesz ön­álló egyeteme, amely ekkora, fél milliónál is nagyobb lélekszámú nemzeti közösségnek már régen ki­járt volna, ha demokratikusabb és nagyvonalúbb lett volna a szlovák politika. Ugyanakkor a mai ünnep­élyes egyetemalapítás is igazolja azt, hogy bevált, mert eredményes a Magyar Koalíció Pártjának politi­kája, a kis lépések taktikája. Kilenc­vennyolcban úgy lettünk az akkori kormánykoalíció tagjai, hogy ideig­lenesen lemondtunk az önálló egyetemről, követeltük viszont a nyitrai magyar kar létrehozását. A kormány ezt az indítványunkat jó­váhagyta, tízmilliót tartalékolt az indításra, de a Konstantin Egyetem akadémiai szenátusa egyre csak halasztgatta a kedvező döntést. Ezért döntöttünk úgy, hogy az ön­álló magyar egyetem megalapítá­sát szorgalmazzuk, mert ehhez parlamenti határozat szükséges. Nem kis politikai csatározások ré­vén és célirányos háttérmunkával elértük a célunkat. Ha kilenc­vennyolcban nem lépünk be a kor­mányba, nem hiszem, hogy ma egyetemalapító ünnepséget tart­hatnának Komáromban. Politikai csatározásokat emlí­tett. Részletezné ezeket? Ha felsorolnám az elmúlt hóna­pok történéseit, politikai gáncsos- kodásait, megtelne, s talán nem is lenne elegendő egy lapszám. De ennek most már nem látom értel­mét. Maradjunk annyiban, hogy számos politikai döntésünket és partnereinkkel kötött alkunkat ahhoz igazítottuk, hogy ne fusson zátonyra a komáromi magyar egyetem ügye. Időközben viszont megalakult a nyitrai Konstantin Egyetem Nemzetiségi Kara is. Nem jelent­het majd színvonalcsökkenést az a tény, hogy immár két helyen zajlik majd a magyar pedagógus- képzés? Elvben a versenyhelyzet jó do­log, még jobb munkára sarkall. Jómagam nem zárom ki azt sem, hogy a nyitrai döntéshozók a ma­gyar egyetem gyengítése érdeké­ben változtatták meg ilyen hirte­len a véleményüket. Bízom ab­ban, hogy azok az egyetemi okta­tók, akik eddig vonakodtak, mert bizonytalannak ítélték meg a ko­máromi felsőoktatási intézmény ügyét, most már hajlandók lesz­nek oktatni a Selye János Egyete­men, ahol jórészt az anyanyel­vűnkön adhatnak elő. Segítsé­gükkel könnyebben felállhat a kellő tudományos képesítéssel rendelkező oktatói gárda Jókai szülővárosában. Nem tartja-e aggályosnak, hogy az előkészítő bizottság tag­jainak a többsége az MKP parla­menti képviselője. Nem kellene már végképp kivonulniuk az egyetemről a politikusoknak? Isten mentsen meg attól, hogy szakmai kérdésekben valamiféle pártszempontok érvényesüljenek. Mindössze arról van szó, hogy az elkövetkező néhány hónapban még számos olyan anyagi és szer­vezési kérdést kell megoldani, amelyekhez esedeg politikai, pon­tosabban pozsonyi központi segít­ség is szükséges. A bizottság tagjai egyébként oktatási szakemberek, de ez a testület sem marad fenn né­hány hónapnál tovább. Most már a tudományos és a pedagógiai mun­ka kerül előtérbe, a politikusok megtették a kötelességüket, kivo­nulnak Komáromból. Erre már csak azért is szükség lesz, mert újabb fontos döntések előtt áll a Magyar Koalíció Pártja is. Mikor tudjuk meg végre, hogy lesz-e saját államfő-jelöltjük, s ha nem, akkor kit támogatnak? Találtunk olyan személyt, aki jó eséllyel indulhatott volna. Magyar volt az illető? Igen és elismert szakember, jó eséllyel pályázhatott volna arra, hogy bejusson a második forduló­ba. Nem mondok nevet, mert vé­gül nem vállalta a jelölést. Ezek után annak eldöntésére viszont még van időnk, hogy kit támoga­tunk, hiszen a kampány csak már­ciusban kezdődik. Többen kérik a pártfogásunkat, de a sok jelölt és önjelölt ellenére nem lesz egy­szerű a döntés. Eduard Kukán nyilván kampányol majd Dél-Szlo- vákiában, mégis szinte kizártnak tartom, hogy rá voksoljunk. Több más okon kívül már csak azért sem, amit a státustörvény ügyé­ben tett, hiszen az egyik kerék­kötője volt a kormányközi egyez­ségnek. František Mikloškóval kapcsolatban pedig nem feledhet­jük, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom képviselőjeként több olyan törvényt is megszavazott, amely a szlovákiai magyarság el­len irányult. Ebben a pillanatban Martin Bútorának van a legna­gyobb esélye arra, hogy választó­ink támogassák. Ám még sok víz lefolyik a Dunán, ameddig a végső szót kimondjuk és a hazai magyar polgár dönt. Az utóbbi időben mintha meg­békélt volna Vladimír Mečiarral. Legutóbbi tévévitáik a korábbi ingerült pengeváltásokhoz ké­pest szinte már kvaterkázássá szeh'dültek. Mondhatnám úgy is, hogy silányultak. Biztosra veszem, hogy Mečiar újra indul az elnökválasztáson, ehhez igazítja a taktikáját. Nem lehet rajta fogást találni, gátlásta­lanul mosolyog a képernyő előtt, senkivel sem száll vitába. Nyilván a magyar választópolgár felé is ka­csintgat, akit azonban nem lehet átverni. Én is átlátok a szitán, ezért úgy döntöttem, hogy az el­következő hetekben nem veszek részt olyan kerekasztal-beszélge- tésen, ahol ő is ott lesz. A koalíciós partnerek viszont nem mosolyognak egymásra. A gyalogpolgár számára kiábrán- dítóak, sőt undorítóak a kor­mánypártok vezetőinek acsarko- dásai. Miért nem csap már az MKP az asztalra? Belső pártvitába nem szólha­tunk bele. Több koalíciós taná­cson már megemeltük a hangun­kat, hogy ne egymással foglalkoz­zunk, hanem a reformokkal. Az ország helyzetével. A ránk váró tennivalónkkal. Erre Dzurinda és Šimko is összerúgta a port. To­vább mélyült a kormányválság. A két volt barát és politikai szövetséges viszálykodása sér­tett hiúságukból vagy elvi néze­teltérésből fakad? Mindkettőből. Šimko a saját bőrén tapasztalta, a korábbi meg­bízatási időszakhoz képest mennyire megváltozott a kor­mányfő-pártelnök. Joggal bírálta diktatórikus módszereit. Most vi­szont elszaladt vele a szekér. Ami­kor tárgyalóasztalhoz ültünk vele, beleegyezett, hogy kössünk a Ze- man-Klaus paktumhoz hasonló egyezséget arról, hogy a Szabad Fórum konstruktív ellenzékként támogatja a kisebbségbe került kormányt. Šimko kijelentette, hogy ez járható út. Alig két órával később már letagadta, amit nem sokkal azelőtt ígért meg nekünk. Ha így folytatódik, akkor Robert Fico a markába röhög, mert előre­hozott választások lesznek Szlo­vákiában. Akadnak, akik bírálják a Ma­gyar Koalíció Pártját is, mert sze­rintük nem határolódik el eléggé a partnereitől, szociálisan éppen olyan érzéketlen, mint a szlovák kormánypártok. Valóban? Ezt a feltételezést keményen visszautasítom! A szükségszerű, de rövid távon fájdalmas megszo­rító intézkedéseket mi is megsza­vaztuk. Nehéz szívvel, de azzal a tudattal, hogy a jólét felé vezető út első állomása a makrogazdaság rendbetétele, azoknak a lyukak­nak a betömése, ahol sok pénz fo­lyik el értelmetlenül. Vagy sokkal jobb rendszer kiépítése. De mi harcoltuk ki azt, hogy már febru­árban legyen némi nyugdíjemelés. Most pedig aít szorgalmazzuk, hogy a nyugdíjasok kapjanak egy­szeri segélyt megélhetési gondjaik enyhítésére. Remélem, találunk erre pénzt a költségvetésben, s megértő partnereket is. Kérdésére válaszolva hadd mondjam el azt is, hogy az Új Szó sokkal kritiku­sabb velünk szemben, mint a szlo­vák lapok. Elfogult, személyünket is sértő cikkek is megjelennek egyetlen magyar napilapunkban. Nem arról van szó, hogy a ma­gyar politikusok túlontúl sértő- dékenyek, már-már hiúak? Egyáltalán nem. A szakszerű kri­tikát elviseljük. A sértő jelzőket, a kevés információn alapuló, elfogult cikkek vagy a csúsztatások miatt vi­szont jogosan háborodunk fel. Ugyanakkor hallani olyan vé­leményeket is, hogy az Új Szó még mindig az MKP szócsöve. Akkor mi az igazság? Fogalmam sincs, ki állíthat ilyet. És miből gondolja ezt, mert az Új Szó a szlovákiai napilapok közül a legkeményebben bírál bennünket. Gyakran megalapozatlanul. Például? Hetekig ostoroztak bennünket amiatt, hogy mi is megszavaztuk a szárnyvonalak megszüntetését. Amikor három dél-szlovákiai vasú­ti vonalat a mi erőfeszítéseinknek köszönhetően visszaállítottak, már nem írtak ugyanolyan nagy terje­delmű cikket. Azért lelkendezzünk, hogy a politikusok beismerték a téve­désüket, s végül csak belátták, hogy a döntések mögött nem­csak a számokat, a megtakarí­tott összegeket, hanem elsősor­ban az embert kellene szem előtt tartani? Nem erről van szó. Nemcsak bí­rálni kell, hanem tárgyilagosan tá­jékoztatni. A jó hírekről is. Igen ám, csakhogy a gyalog­polgár alig talál ilyet. Rossz, ne­kikeseredett a hangulat Szlová­kiában. Érdemes megnézni a közvélemény-kutató intézetek adatait, mennyien ábrándultak ki a nagypolitikából, mennyien nem mennének el szavazni... Higgye el, értem és mélyen átér- zem sok polgár megélhetési gond­jait. Nem olcsó derűlátás, hanem tény, hogy a szükséges megszorító és más intézkedések rövidesen megérlelik a gyümölcseiket. Egyre többen fogják érezni a kedvező változásokat. Tudom, hogy aki sú­lyos megélhetési gondokkal szem­besül, azt nem érdekli az ír példa sem. Pedig érdemes okulni belőle. Az írek 1973-ban lettek uniós ta­gok. Akkor sokkal szegényebben startoltak, mint most mi. Még ti­zenhárom évvel később is rosszab­bak voltak a gazdasági mutatóik, mint jelenleg Szlovákiáé. Hét szá­zalékon felül volt a költségvetési hiányuk, nálunk az idén ugyanez négy százalék alatt lesz. Mára az írek már jól élnek, az uniós csatla­kozás egyik nagy nyertesei. Bein­dult a fejlődés Szlovákiában. Pél­dául az állami bevételek csaknem kilencven százaléka már a magán- szektorból származik. Tavaly har­mincezerrel többen váltották ki az iparengedélyüket, mint egy évvel korábban. Fokozatosan javulni fog a helyzet. Ezt egyébként Fico is jól látja. Azért is szorgalmazza a nép­szavazást az előrehozott választá­sokról, mert nagyon jól tudja, hogy már a második fél évtől egy­re kevesebb lesz az esélye a kor­mány megbuktatására, mert a re­formok jótékony hatását mind többen közvetlenül is megérzik. Úgy is, hogy növekedni fog a fize­tésük. Az egyik neves szlovák újság­író mondta a minap: annyit vi­szálykodnak a kormánypártiak, hogy a polgárok már nem hisz­nek nekik, következésképpen nem bíznak a reformok sikeré­ben sem... Ez így van, elsősorban ezért mondjuk erélyesen a partnereink­nek, hogy legyen már elég a szem­élyeskedésekből, a meddő viták­ból. A jelek szerint nem elég eré­lyesen vagy eredményesen... A januári parlamenti ülésszak ilyen szempontból sorsdöntő lesz. Vagy önmérsékletet tanúsít Dzu­rinda és Šimko, más esetekben pe­dig az ANO és a KDH vagy önző magatartásukkal Ficót hozzák helyzetbe. Sokan mondják azt is, hogy a mai politikusok, az MKP tiszt­ségviselői is, elszakadtak a hét­köznapoktól, a gyalogpolgárok gondjaitól. Sokat és sokáig ül­nek a bársonyszékekben, a párt­központban és egyre kevesebb időt töltenek az emberek között. Tény, hogy kormánypárti politi­kusokként kevesebb az időnk, mint amikor ellenzékben voltunk. De azért járjuk az országot. Meg­kezdtük és rövidesen folytatjuk a Jövőképet a régiónak fórumsoro­zatunkat. Akadtak olyan helyek, ahol értelmes tervekről beszélget­tünk. Voltam viszont olyan bod­rogközi városban, ahol mást sem hallottam, csak személyeskedést. Időpocsékolás volt ott ülni. Vala­hogy azt kellene tudatosítani, hogy az állam egyre inkább már csak a rászorultaknak, az egész­ségkárosultaknak tud és akar - képletesen szólva - halakat adni. A többi polgárnak horgászbotot kí­nál és kellő társadalmi környezetet az érvényesüléshez. Éljen vele, sa­ját tudása, kreativitása és fe­lelőssége szerint. Nagyon nehéz meghonosítani ezt a szemléletet. Nemrég olyan faluban voltam, ahol gyönyörű a természet, tó is van, a repülőtér sincs messze. Esz­ményi hely a faluturizmus számá­ra. Erre uniós pénzeket is lehet pá­lyázat útján szerezni. Elmondtam mindezt a hallgatóságnak. Az volt a válasz, hogy hát ki vágjon bele, ki csinálja meg... ... arra gondolhattak, hogy tőke és kedvező kölcsön nélkül túlontúl kockázatos lenne bele­vágni... Magyarországon sem jobb a gazdasági helyzet és mégis mennyi panzió és egyéb turisztikai látvá­nyosság nyílt meg családi vállalko­zásban. Ugyanezt tapasztalom a szlovákiai síközpontokban. És né­hány, magyarlakta dél-szlovákiai településen is. Tanulni kellene ezekből a jó példákból. Mert ma­napság csak az lehet az egészséges ember értékrendje, hogy segíts magadon, s akkor az unió is meg­segít, a szerencse is hozzád pártol, így működik a legtöbb sikeres vál­lalkozás Nyugat-Európában, s egy­re inkább így lesz ez nálunk is. Végezetül hadd kérdezzem pártügyekről. Hovatovább az MKP lesz egyetlen olyan párt Szlovákiában, amelyben nincse­nek látványos és indulatos vi­szálykodások. Valóban így van ez, vagy csak ügyesen álcázzák az ellentéteket? Kemény viták zajlanak az el­nökségben az Országos Tanács­ban és máshol, de a határozatok mindenki számára kötelezőek. Fontos az is, hogy megtanultunk értelmes kompromisszumokat kötni. Ezért nincsenek olyan szét­húzások, mint a legtöbb szlovák pártban. Azért időről időre úgy tűnik, hogy vannak ellentétek Bugár Béla és Csáky Pál között... Néhány napja az alelnök úr egy­fajta nyomásgyakorlás céljából le­begtette meg, hogy az MKP esetleg nem Ján Fígelt támogatja Szlová­kia brüsszeli országbiztosának a posztjára. A kifogásom az, hogy ezt az MKP nevében mondta, holott ilyen határozat nem létezik. Nyil­ván ezzel a bejelentésével is szeret­te volna kicsikarni a keresztényde.- mokratáktól az általa eléteijesztett diszkriminációellenes törvényter­vezet támogatását. Magánvélemé­nyét nyilván elmondhatta volna, de az alelnök úr a párt nevében nyilat­kozott, s támogatóink ebből azt a következtetést vonhatták le, hogy már a Magyar Koalíció Pártjában is perpatvarkodnak. Ez pedig megen­gedhetetlen. Érdekes, hogy a legtöbb hatá­ron túli párttal ellentétben nin­csenek különösebb vitáik sem a jelenlegi kormánnyal, sem vala­melyik magyarországi párttal. Miként tudják tartani ezt a pozí­ciót? Újra csak egyértelmű érték­renddel. Mi a mai magyar kor­mánnyal is korrekt kapcsolatokat ápolunk, holott az ellenzékhez nyilván szorosabb a kötődésünk. A lényeg az, hogy minden partne­rünknek világosan az értésére ad­tuk: senkinek sincs joga Budapes­ten eldönteni, hogy mi jó a szlová­kiai magyarnak. Erre csak a hazai polgárok a jogosultak. Ha bárki igyekezne megnyirbálni ezt a szu­verenitásunkat, akkor olyan vá­laszt kapna, hogy attól zengene a magyarországi sajtó.

Next

/
Thumbnails
Contents