Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-17 / 13. szám, szombat
8 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 17. Bugár Béla szerint ha a szlovák kormánypárti politikusok nem tanúsítanak önmérsékletet, akkor ezzel mindenképpen Robert Fico malmára hajtják a vizet Nem halat, hanem horgászbotot „Belső pártvitába nem szólhatunk bele. Több koalíciós tanácson már megemeltük a hangunkat, hogy ne egymással foglalkozzunk, hanem a reformokkal. Az ország helyzetével. ” (Somogyi Tibor felvétele) Elsősorban a hazai magyar felsőoktatási intézmény megalapítása és a csitulni nem akaró koalíciós viszálykodás nyújtotta az apropót ahhoz, hogy újesztendei interjúra kérjük a Magyar Koalíció Pártjának elnökét. SZILVÁSSY JÓZSEF Ez a beszélgetés éppen azon a napon jelenik meg, amikor Komáromban hivatalosan megalapítják a Selye János Egyetemet. Miként értékeli ezt az eseményt? Több olvasata is van ennek a kiemelkedő eseménynek A legfontosabb kétségtelenül az, hogy a szlovákiai magyarságnak végre lesz önálló egyeteme, amely ekkora, fél milliónál is nagyobb lélekszámú nemzeti közösségnek már régen kijárt volna, ha demokratikusabb és nagyvonalúbb lett volna a szlovák politika. Ugyanakkor a mai ünnepélyes egyetemalapítás is igazolja azt, hogy bevált, mert eredményes a Magyar Koalíció Pártjának politikája, a kis lépések taktikája. Kilencvennyolcban úgy lettünk az akkori kormánykoalíció tagjai, hogy ideiglenesen lemondtunk az önálló egyetemről, követeltük viszont a nyitrai magyar kar létrehozását. A kormány ezt az indítványunkat jóváhagyta, tízmilliót tartalékolt az indításra, de a Konstantin Egyetem akadémiai szenátusa egyre csak halasztgatta a kedvező döntést. Ezért döntöttünk úgy, hogy az önálló magyar egyetem megalapítását szorgalmazzuk, mert ehhez parlamenti határozat szükséges. Nem kis politikai csatározások révén és célirányos háttérmunkával elértük a célunkat. Ha kilencvennyolcban nem lépünk be a kormányba, nem hiszem, hogy ma egyetemalapító ünnepséget tarthatnának Komáromban. Politikai csatározásokat említett. Részletezné ezeket? Ha felsorolnám az elmúlt hónapok történéseit, politikai gáncsos- kodásait, megtelne, s talán nem is lenne elegendő egy lapszám. De ennek most már nem látom értelmét. Maradjunk annyiban, hogy számos politikai döntésünket és partnereinkkel kötött alkunkat ahhoz igazítottuk, hogy ne fusson zátonyra a komáromi magyar egyetem ügye. Időközben viszont megalakult a nyitrai Konstantin Egyetem Nemzetiségi Kara is. Nem jelenthet majd színvonalcsökkenést az a tény, hogy immár két helyen zajlik majd a magyar pedagógus- képzés? Elvben a versenyhelyzet jó dolog, még jobb munkára sarkall. Jómagam nem zárom ki azt sem, hogy a nyitrai döntéshozók a magyar egyetem gyengítése érdekében változtatták meg ilyen hirtelen a véleményüket. Bízom abban, hogy azok az egyetemi oktatók, akik eddig vonakodtak, mert bizonytalannak ítélték meg a komáromi felsőoktatási intézmény ügyét, most már hajlandók lesznek oktatni a Selye János Egyetemen, ahol jórészt az anyanyelvűnkön adhatnak elő. Segítségükkel könnyebben felállhat a kellő tudományos képesítéssel rendelkező oktatói gárda Jókai szülővárosában. Nem tartja-e aggályosnak, hogy az előkészítő bizottság tagjainak a többsége az MKP parlamenti képviselője. Nem kellene már végképp kivonulniuk az egyetemről a politikusoknak? Isten mentsen meg attól, hogy szakmai kérdésekben valamiféle pártszempontok érvényesüljenek. Mindössze arról van szó, hogy az elkövetkező néhány hónapban még számos olyan anyagi és szervezési kérdést kell megoldani, amelyekhez esedeg politikai, pontosabban pozsonyi központi segítség is szükséges. A bizottság tagjai egyébként oktatási szakemberek, de ez a testület sem marad fenn néhány hónapnál tovább. Most már a tudományos és a pedagógiai munka kerül előtérbe, a politikusok megtették a kötelességüket, kivonulnak Komáromból. Erre már csak azért is szükség lesz, mert újabb fontos döntések előtt áll a Magyar Koalíció Pártja is. Mikor tudjuk meg végre, hogy lesz-e saját államfő-jelöltjük, s ha nem, akkor kit támogatnak? Találtunk olyan személyt, aki jó eséllyel indulhatott volna. Magyar volt az illető? Igen és elismert szakember, jó eséllyel pályázhatott volna arra, hogy bejusson a második fordulóba. Nem mondok nevet, mert végül nem vállalta a jelölést. Ezek után annak eldöntésére viszont még van időnk, hogy kit támogatunk, hiszen a kampány csak márciusban kezdődik. Többen kérik a pártfogásunkat, de a sok jelölt és önjelölt ellenére nem lesz egyszerű a döntés. Eduard Kukán nyilván kampányol majd Dél-Szlo- vákiában, mégis szinte kizártnak tartom, hogy rá voksoljunk. Több más okon kívül már csak azért sem, amit a státustörvény ügyében tett, hiszen az egyik kerékkötője volt a kormányközi egyezségnek. František Mikloškóval kapcsolatban pedig nem feledhetjük, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom képviselőjeként több olyan törvényt is megszavazott, amely a szlovákiai magyarság ellen irányult. Ebben a pillanatban Martin Bútorának van a legnagyobb esélye arra, hogy választóink támogassák. Ám még sok víz lefolyik a Dunán, ameddig a végső szót kimondjuk és a hazai magyar polgár dönt. Az utóbbi időben mintha megbékélt volna Vladimír Mečiarral. Legutóbbi tévévitáik a korábbi ingerült pengeváltásokhoz képest szinte már kvaterkázássá szeh'dültek. Mondhatnám úgy is, hogy silányultak. Biztosra veszem, hogy Mečiar újra indul az elnökválasztáson, ehhez igazítja a taktikáját. Nem lehet rajta fogást találni, gátlástalanul mosolyog a képernyő előtt, senkivel sem száll vitába. Nyilván a magyar választópolgár felé is kacsintgat, akit azonban nem lehet átverni. Én is átlátok a szitán, ezért úgy döntöttem, hogy az elkövetkező hetekben nem veszek részt olyan kerekasztal-beszélge- tésen, ahol ő is ott lesz. A koalíciós partnerek viszont nem mosolyognak egymásra. A gyalogpolgár számára kiábrán- dítóak, sőt undorítóak a kormánypártok vezetőinek acsarko- dásai. Miért nem csap már az MKP az asztalra? Belső pártvitába nem szólhatunk bele. Több koalíciós tanácson már megemeltük a hangunkat, hogy ne egymással foglalkozzunk, hanem a reformokkal. Az ország helyzetével. A ránk váró tennivalónkkal. Erre Dzurinda és Šimko is összerúgta a port. Tovább mélyült a kormányválság. A két volt barát és politikai szövetséges viszálykodása sértett hiúságukból vagy elvi nézeteltérésből fakad? Mindkettőből. Šimko a saját bőrén tapasztalta, a korábbi megbízatási időszakhoz képest mennyire megváltozott a kormányfő-pártelnök. Joggal bírálta diktatórikus módszereit. Most viszont elszaladt vele a szekér. Amikor tárgyalóasztalhoz ültünk vele, beleegyezett, hogy kössünk a Ze- man-Klaus paktumhoz hasonló egyezséget arról, hogy a Szabad Fórum konstruktív ellenzékként támogatja a kisebbségbe került kormányt. Šimko kijelentette, hogy ez járható út. Alig két órával később már letagadta, amit nem sokkal azelőtt ígért meg nekünk. Ha így folytatódik, akkor Robert Fico a markába röhög, mert előrehozott választások lesznek Szlovákiában. Akadnak, akik bírálják a Magyar Koalíció Pártját is, mert szerintük nem határolódik el eléggé a partnereitől, szociálisan éppen olyan érzéketlen, mint a szlovák kormánypártok. Valóban? Ezt a feltételezést keményen visszautasítom! A szükségszerű, de rövid távon fájdalmas megszorító intézkedéseket mi is megszavaztuk. Nehéz szívvel, de azzal a tudattal, hogy a jólét felé vezető út első állomása a makrogazdaság rendbetétele, azoknak a lyukaknak a betömése, ahol sok pénz folyik el értelmetlenül. Vagy sokkal jobb rendszer kiépítése. De mi harcoltuk ki azt, hogy már februárban legyen némi nyugdíjemelés. Most pedig aít szorgalmazzuk, hogy a nyugdíjasok kapjanak egyszeri segélyt megélhetési gondjaik enyhítésére. Remélem, találunk erre pénzt a költségvetésben, s megértő partnereket is. Kérdésére válaszolva hadd mondjam el azt is, hogy az Új Szó sokkal kritikusabb velünk szemben, mint a szlovák lapok. Elfogult, személyünket is sértő cikkek is megjelennek egyetlen magyar napilapunkban. Nem arról van szó, hogy a magyar politikusok túlontúl sértő- dékenyek, már-már hiúak? Egyáltalán nem. A szakszerű kritikát elviseljük. A sértő jelzőket, a kevés információn alapuló, elfogult cikkek vagy a csúsztatások miatt viszont jogosan háborodunk fel. Ugyanakkor hallani olyan véleményeket is, hogy az Új Szó még mindig az MKP szócsöve. Akkor mi az igazság? Fogalmam sincs, ki állíthat ilyet. És miből gondolja ezt, mert az Új Szó a szlovákiai napilapok közül a legkeményebben bírál bennünket. Gyakran megalapozatlanul. Például? Hetekig ostoroztak bennünket amiatt, hogy mi is megszavaztuk a szárnyvonalak megszüntetését. Amikor három dél-szlovákiai vasúti vonalat a mi erőfeszítéseinknek köszönhetően visszaállítottak, már nem írtak ugyanolyan nagy terjedelmű cikket. Azért lelkendezzünk, hogy a politikusok beismerték a tévedésüket, s végül csak belátták, hogy a döntések mögött nemcsak a számokat, a megtakarított összegeket, hanem elsősorban az embert kellene szem előtt tartani? Nem erről van szó. Nemcsak bírálni kell, hanem tárgyilagosan tájékoztatni. A jó hírekről is. Igen ám, csakhogy a gyalogpolgár alig talál ilyet. Rossz, nekikeseredett a hangulat Szlovákiában. Érdemes megnézni a közvélemény-kutató intézetek adatait, mennyien ábrándultak ki a nagypolitikából, mennyien nem mennének el szavazni... Higgye el, értem és mélyen átér- zem sok polgár megélhetési gondjait. Nem olcsó derűlátás, hanem tény, hogy a szükséges megszorító és más intézkedések rövidesen megérlelik a gyümölcseiket. Egyre többen fogják érezni a kedvező változásokat. Tudom, hogy aki súlyos megélhetési gondokkal szembesül, azt nem érdekli az ír példa sem. Pedig érdemes okulni belőle. Az írek 1973-ban lettek uniós tagok. Akkor sokkal szegényebben startoltak, mint most mi. Még tizenhárom évvel később is rosszabbak voltak a gazdasági mutatóik, mint jelenleg Szlovákiáé. Hét százalékon felül volt a költségvetési hiányuk, nálunk az idén ugyanez négy százalék alatt lesz. Mára az írek már jól élnek, az uniós csatlakozás egyik nagy nyertesei. Beindult a fejlődés Szlovákiában. Például az állami bevételek csaknem kilencven százaléka már a magán- szektorból származik. Tavaly harmincezerrel többen váltották ki az iparengedélyüket, mint egy évvel korábban. Fokozatosan javulni fog a helyzet. Ezt egyébként Fico is jól látja. Azért is szorgalmazza a népszavazást az előrehozott választásokról, mert nagyon jól tudja, hogy már a második fél évtől egyre kevesebb lesz az esélye a kormány megbuktatására, mert a reformok jótékony hatását mind többen közvetlenül is megérzik. Úgy is, hogy növekedni fog a fizetésük. Az egyik neves szlovák újságíró mondta a minap: annyit viszálykodnak a kormánypártiak, hogy a polgárok már nem hisznek nekik, következésképpen nem bíznak a reformok sikerében sem... Ez így van, elsősorban ezért mondjuk erélyesen a partnereinknek, hogy legyen már elég a személyeskedésekből, a meddő vitákból. A jelek szerint nem elég erélyesen vagy eredményesen... A januári parlamenti ülésszak ilyen szempontból sorsdöntő lesz. Vagy önmérsékletet tanúsít Dzurinda és Šimko, más esetekben pedig az ANO és a KDH vagy önző magatartásukkal Ficót hozzák helyzetbe. Sokan mondják azt is, hogy a mai politikusok, az MKP tisztségviselői is, elszakadtak a hétköznapoktól, a gyalogpolgárok gondjaitól. Sokat és sokáig ülnek a bársonyszékekben, a pártközpontban és egyre kevesebb időt töltenek az emberek között. Tény, hogy kormánypárti politikusokként kevesebb az időnk, mint amikor ellenzékben voltunk. De azért járjuk az országot. Megkezdtük és rövidesen folytatjuk a Jövőképet a régiónak fórumsorozatunkat. Akadtak olyan helyek, ahol értelmes tervekről beszélgettünk. Voltam viszont olyan bodrogközi városban, ahol mást sem hallottam, csak személyeskedést. Időpocsékolás volt ott ülni. Valahogy azt kellene tudatosítani, hogy az állam egyre inkább már csak a rászorultaknak, az egészségkárosultaknak tud és akar - képletesen szólva - halakat adni. A többi polgárnak horgászbotot kínál és kellő társadalmi környezetet az érvényesüléshez. Éljen vele, saját tudása, kreativitása és felelőssége szerint. Nagyon nehéz meghonosítani ezt a szemléletet. Nemrég olyan faluban voltam, ahol gyönyörű a természet, tó is van, a repülőtér sincs messze. Eszményi hely a faluturizmus számára. Erre uniós pénzeket is lehet pályázat útján szerezni. Elmondtam mindezt a hallgatóságnak. Az volt a válasz, hogy hát ki vágjon bele, ki csinálja meg... ... arra gondolhattak, hogy tőke és kedvező kölcsön nélkül túlontúl kockázatos lenne belevágni... Magyarországon sem jobb a gazdasági helyzet és mégis mennyi panzió és egyéb turisztikai látványosság nyílt meg családi vállalkozásban. Ugyanezt tapasztalom a szlovákiai síközpontokban. És néhány, magyarlakta dél-szlovákiai településen is. Tanulni kellene ezekből a jó példákból. Mert manapság csak az lehet az egészséges ember értékrendje, hogy segíts magadon, s akkor az unió is megsegít, a szerencse is hozzád pártol, így működik a legtöbb sikeres vállalkozás Nyugat-Európában, s egyre inkább így lesz ez nálunk is. Végezetül hadd kérdezzem pártügyekről. Hovatovább az MKP lesz egyetlen olyan párt Szlovákiában, amelyben nincsenek látványos és indulatos viszálykodások. Valóban így van ez, vagy csak ügyesen álcázzák az ellentéteket? Kemény viták zajlanak az elnökségben az Országos Tanácsban és máshol, de a határozatok mindenki számára kötelezőek. Fontos az is, hogy megtanultunk értelmes kompromisszumokat kötni. Ezért nincsenek olyan széthúzások, mint a legtöbb szlovák pártban. Azért időről időre úgy tűnik, hogy vannak ellentétek Bugár Béla és Csáky Pál között... Néhány napja az alelnök úr egyfajta nyomásgyakorlás céljából lebegtette meg, hogy az MKP esetleg nem Ján Fígelt támogatja Szlovákia brüsszeli országbiztosának a posztjára. A kifogásom az, hogy ezt az MKP nevében mondta, holott ilyen határozat nem létezik. Nyilván ezzel a bejelentésével is szerette volna kicsikarni a keresztényde.- mokratáktól az általa eléteijesztett diszkriminációellenes törvénytervezet támogatását. Magánvéleményét nyilván elmondhatta volna, de az alelnök úr a párt nevében nyilatkozott, s támogatóink ebből azt a következtetést vonhatták le, hogy már a Magyar Koalíció Pártjában is perpatvarkodnak. Ez pedig megengedhetetlen. Érdekes, hogy a legtöbb határon túli párttal ellentétben nincsenek különösebb vitáik sem a jelenlegi kormánnyal, sem valamelyik magyarországi párttal. Miként tudják tartani ezt a pozíciót? Újra csak egyértelmű értékrenddel. Mi a mai magyar kormánnyal is korrekt kapcsolatokat ápolunk, holott az ellenzékhez nyilván szorosabb a kötődésünk. A lényeg az, hogy minden partnerünknek világosan az értésére adtuk: senkinek sincs joga Budapesten eldönteni, hogy mi jó a szlovákiai magyarnak. Erre csak a hazai polgárok a jogosultak. Ha bárki igyekezne megnyirbálni ezt a szuverenitásunkat, akkor olyan választ kapna, hogy attól zengene a magyarországi sajtó.
