Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-15 / 11. szám, csütörtök

Vélemény és háttér 7 ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 15. TALLÓZÓ JUTARNJI LIST A Mól Rt. kedvezőbb áron juttatja orosz olajhoz az INA horvát kőolaj- és földgázipari vállalatot - írta a zágrábi újság. Hernádi Zsolt, a Mól vezér- igazgatója megerősítette, hogy a Mól javította az INA oroszor­szági olajvásárlási feltételeit. Az INA évi olajszükségletének mintegy 60 százalékát, 3 millió tonnát, Oroszországban vásá­rolja. Ebből már javultak a Horvátországba vezetéken ér­kező 1 millió tonna vásárlási feltételei, és a Mól kedvezőbb árról tárgyal a Novorosszijszk- ból az adriai-tengeri Omisaljba tartályhajókon érkező további 2 millió tonnáért is. A Jutamji list hozzáfűzte, hogy a Mól mo­nopolizálta az INA orosz olaj­beszerzését a Jukosz orosz óri­áscég révén, és jóllehet az INA így olcsóbban jut az orosz olaj­hoz, az üzletből a Mólnak is haszna van, mert nagyobb mennyiség vásárlásával na­gyobb árengedményhez jut. A horvát lap állítása szerint a Mól a szlovák Slovnaft szük­ségleleteivel együtt évi 8 millió tonna olajat vásárol kizárólag a Jukosztól, közvetlen megegye­zéssel. Ebből erednek azok a híresztelések is, hogy a Mól Rt. tulajdonosai között lévő ala­pok mögött valójában a Jukosz áll - olvasható a horvát újság­ban. A Mól júliusban írta alá a szerződést az INA 25 százalé­kának plusz egy részvényének megvásárlására 505 millió dol­lárért. FRANCIA SAJTÓ A halálos közlekedési bal­esetek 21 százalékot megköze­lítő tavalyi csökkenése nyo­mán a francia közlekedési mi­niszter újabb rekord elérését tűzte ki célul: 2004 végéig öt­ezer alá kívánja szorítani a kö­zúti veszteséglistát. Franciaor­szág autópályáin, országútjain és a városi közlekedési balese­tekben 2003-ban 5732 sze­mélyvesztette életét, 20,9 szá­zalékkal kevesebb, mint 2002- ben, amikor 7242 ember hunyt el gépkocsibaleset kö­vetkeztében. Gilles de Robién közlekedési miniszter az illeté­kes minisztériumközi bizott­ság ülésén elismeréssel szólt az állampolgárok autózási kul­túrájának örvendetes változá­sáról. Egyúttal hangsúlyozta a pozitív változásban jelentős szerepet játszó közúti radarok felállításának és a közlekedés- biztonsági ellenőrzések sűríté­sének hatását. FIGYELŐ BBC RÁDIÓ Meghalt az a kómában fekvő brit békeaktivista, akit tavaly áprilisban sebesített meg egy izraeli katona a Gá­zai övezetben egy tüntetés al­kalmával. Tom Hurndall ked­den este hunyt el egy londoni kórházban - tájékoztatta e- gyik családtagja tegnap a BBC rádiót. A 22 éves egyetemi hallgatót egy izraeli katona lőtte fejbe, amikor a Nemzet­közi Szolidaritási Mozgalom (ISM) nevű palesztinbarát ci­vil szervezet tagjaként élő pajzsként állt az izraeli hadse­reg és a palesztinok közé a ra- fahi menekülttáborban.- Tudom, hogy minden drága, de tűrjön békességgel, Tiborc néni... (Lehoczki István rajza) Rákosi Mátyás és a csehszlovák diktátor, Klement Gottwald utálta egymást Személyiségtorzulások A Duna televízió Vitatott személyiségek című nép­szerű sorozatának egyik legutóbbi részében Rákosi Mátyásról szóltak a meghí­vott történészek. E. FEHÉR PÁL Rákosi 1919-ben a legfiatalabb népbiztos, 1925 és 1940 között a Horthy-féle Magyarországon poli­tikai fogoly, 1948 és 1956 között pedig diktátor volt. Az első világhá­ború előtt lényegében ismeretlen maradt: a munkásmozgalomban is a periférián szerepelt, noha nagyon jól képzett, sok nyelvet tudó ifjú ember volt, s az ilyenekre nagy szüksége lett volna a monarchia vi­lágában az értelmiségi hát­országot ugyancsak nélkü­löző magyar szociálde­mokráciának. Ennek okát csak .találgatni lehetne: el­képzelhető az is, hogy Rá­kosi ekkor még inkább úgy­nevezett polgári karrierre gondolt. A változást az orosz hadi­fogság hozta meg: Rákosit - sok tíz­ezer hadifogoly társával együtt - magával ragadta a forradalom, s egy életre elkötelezte magát a bol­sevik eszmerendszer és - főleg - gyakorlat mellett. Akkor figyelt fel rá a közvélemény, amikor illegális munkája végzése közben Budapes­ten letartóztatták és bíróság elé ál­lították. Gyakorlatilag nem volt olyan neves közéleti személyiség Európában, aki ne kelt volna Ráko­si védelmére, főként arra figyel­meztették Horthyékat: nehogy eszükbe jusson halálra ítélni őt, mert ennek igen komoly következ­ményei lehetnek. Végül 15 évet töl­tött börtönben. (Érdekes, hogy Ka­réi Čapek volt az egyetlen jelentős cseh író, aki nem állt ki Rákosi vé­delmére, és ezt az álláspontját egy cikkben indokolta, amely újra csak a rendszerváltás után jelenhetett meg. „Rákosi a bíróság előtt ünnep­élyesen kijelentette, hogy a törté­nelmi Magyarország határait csak a kommunisták és Sz.ovjet-Orosz- ország újíthatják fel... - írta Čapek, majd ekként folytatta: - Ha a ma­gyar kommunisták helyre akaiják állítani a történelmi Magyarország határait, nem kell oly hevesen segí­tenem ezt”.) Rákosi 1940-ben a Szovjetunióba kerül. Lengyel Jó­zsef, aki vagy 18 évet töltött sztálini lágerekben és száműzetésben, egy alig ismert novellájában megírta: mennyire megdöbbent Rákosi, amikor megtudta, hogy a sztálini terror gyakorlatilag megsemmisí­tette a magyar pártot. Ugyanakkor - Klement Gottwaldhoz hasonlít- hatóan, akivel különben kölcsönö­sen utálták egymást - egyszer s mindenkorra megijedt. Pedig 1945 és 1948 között megmutatta: lett volna tehetsége arra, hogy nyugati baloldali politikusként is sikereket érjen el. Rákosi azonban már tud­ta: a koalíció átmeneti állapot, Sztálin célja a teljes szovjetizálás, s ő ebben a közegben akart karriert csinálni. Túlteljesített: előbb rajon­gott az akkor még sztálinista Titó­ért, majd megrendezte a „láncos kutya”-propaganda nevében Kelet- Európa első kirakatperét, a Rajk- pert, sőt feljelenti Moszkvában Gottwaldot, hogy vonakodik bíró­sági cécót rendezni. Szó esett eb­ben a műsorban arról is, hogy Rá­kosi olykor magyar nemzeti célokat is képviselt, például tiltakozott a csehszlovákiai magyarok üldözése ellen. Rákosi nem is tehetett mást, ha az akkori koalíciós világban a politikai porondon akart maradni. Rákosi - feltehetően -1940 és 1945 között lett megszállott, fanatikus politikusból cinikus diktátorrá. Tu­datosan? Valószínűsíthető ez is. Egyszer, még a koalíciós időben Kovács Béla, a kisgazdapárt főtitká­ra egy valóban durva tréfát enge­dett meg magának Rákosival szem­ben. Azt mondta egy koalíciós ta­nácskozás szünetében, feltételez­hetően italosán: „Te, Matyi, neked nincs is nyakad, hová tegyük hát a kötelet, amikor akasztani fogunk?” Rákosi azonnal reagált: mivel a magyar parlament nem adta ki Ko­vács Bélát, akit köztársaság-ellenes összeesküvéssel vádoltatott meg, egyszerűen elhurcoltatta a szovjet államvédelemmel. Aztán Kovács, úgyis, mint mentelmi joggal ren­delkező magyar képviselő, hét hosszú és nyilván roppant kelle­metlen évig gondolkozhatott Szi­bériában arról, hogy lehet-e Ráko­sival viccelődni... Ez volt Rákosi igazi arca. Rákosi személyiségéről már régen nem vitatkozik senki. Se Magyarországon, se máshol... Hí­vei sincsenek, áldozatai és azok le­származottai viszont annál többen. De azért tanulságos pályafutását, személyiségének torzulásait emlé­kezetünkbe kell idézni. „Te, Matyi, neked nincs is nyakad, hová tegyük hát a kötelet...” Jogi huzavonára van kilátás Anna Lindh svéd külügyminiszter halálának ügyében Gyilkosságért vagy emberölésért? MTI-HÁTTÉR Jogi huzavonára van kilátás a négy hónapja megölt svéd kül­ügyminiszter feltételezett gyilko­sának perében. Az ügyészség ugyanis gyilkosságot akar rábizo­nyítani a 25 éves, szerb származá­sú vádlottra, viszont az ügyvéd azzal érvel, hogy védencének nem állt szándékában kioltani Anna Lindh életét, vagyis a tett csupán emberölésnek minősít­hető. A rendkívül népszerű svéd minisztert szeptember 10-én szúr­ták le késsel, amikor testőr vagy hivatalos kísérők nélkül a stock­holmi NK áruházban vásárolt. A tettes olyan súlyos sebeket ejtett a kétgyermekes családanyán, hogy másnap belehalt sérüléseibe. A vádlott, a 25 éves Mijailo Mijailo- vics január 7-én rendőrök és ügyészek előtt bevallotta, hogy ő szúrta meg késsel a’külügyminisz- ternőt. Az erőszakos természetű fiatalembert - aki a múltban egy­szer már saját apját is megkéselte - öt nappal a gyilkosság előtt bo­csátották el elmegyógyászati ke­zelésből. A dráma napján és né­hány nappal utána állítólag ismét felvételét kérte egy sürgősségi kli­nikán, de helyhiány miatt elutasí­tották. Állítólag rögeszmésen gyűlölte a hírességeket, különö­sen a közkedvelt Anna Lindhet. Ha gyilkosságban találja bűnös­nek a bíróság, Mijailovicsra élet­fogytiglani börtön várhat. E héten egy kihallgatáson a vádlott azt ál­lította: belső hangra cselekedett szeptember 10-én, s a hang Jézus Krisztustól származott. A bűntett mélyen megrázta a svéd társadal­mat, felidézve Olof Palme minisz­terelnök 1986. februári meggyil­kolását. Palme is testőrök nélkül járt nyilvános helyeken, akárcsak Lindh. A Palme-gyilkosság mind­máig felderítetlen. KOMMENTÁR Ivan Šimko bosszúja NAGY ANDRÁS Ha 68 képviselő érzi csak úgy, Mikuláš Dzurinda a legmegfe­lelőbb személy miniszterelnöknek, és 7 képviselő gondolja azt, hogy ezt a kormányprogramot akarja támogatni, de csak Miku­láš Dzurinda nélkül, akkor gondok vannak a szlovák kormány- többséggel. Tegnap ez derült ki, Ivan Šimko bejelentette, amíg Dzurinda a kormányfő, nem lépnek be ötödikként a koalícióba, ellenzékbe vonulnak. Emellett nem zárják ki a lehetőséget, hogy egy megfelelő szerződés aláírása után ellenzéki pártként támo­gassák a most már hivatalosan is kisebbségbe szorult kormány- koalíciót, de ehhez is Dzurinda fejét követelik. A négy koalíciós partner tegnap délután még az ellenzéki szerződésben látta a ki­utat, sajtótájékoztatójukon nagyon úgy néztek ki, mint akik haj­landók akár kisebbségben is kormányozni, nem adják fel. Legin­kább Mikuláš Dzurinda tűnt magabiztosnak, bár akkor még nem tudhatta, hogy Šimko semmiképpen sem hajlandó együttműköd­ni vele. A kormányfő magánjellegű beszélgetéseken már ősszel jelezte, felkészült arra, hogy kisebbségből irányítsa az országot, s nem hajlandó engedni Šimkóéknak. Most már az is kiderült, hogy Šimko sem neki. Az SDKÚ két alapítója, úgy tűnik, semmi­lyen áron sem képes már egy kormánykoalícióban együtt dolgoz­ni. Mindkettejüknek megvan a történtekről a maga verziója, egyelőre nem tudni, ki mit nyer vagy veszít az új helyzettel. A legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy hét képviselő megmondhat- ja-e 68-nak, hogy kit látna szívesen kormányfőként. Szerintem ez már nem más, mint egyszerű zsarolás. Šimko valószínűleg el­döntötte, megbuktatja Mikuláš Dzurindát, kerüljön amibe kerül. A kérdés csak annyi, vele bukik-e az egész kormány, mivel a há­rom koalíciós partner egyelőre kiállt a kormányfő mellett. Mivel a jelenlegi kormánypártoktól és Šimkóéktól is joggal várjuk el, hogy nem állnak össze az ellenzékkel, nincs más lehetőség, mint az előrehozott választás, melyen tarolna a Smer, veszítene a jobboldal. El tudjuk képzelni, milyen kormány váltaná őket. Bár a megszorító intézkedések nagyon kellemetlenek, minden egyes felelősségteljesen gondolkodó politikusnak tudnia kell, hogy ennél jobb most nem jönne. Legfeljebb bal meg populista, meg erősen nemzeti. Ezt kellene leginkább szem előtt tartani. JEGYZET Tóbbért - kevesebbet LECZO ZOLTÁN Szlovákiában azt szeretem a legjobban, hogy itt az élet ter­vezhető. Ha új év, akkor ár­emelések. Nincs kecmec. Emelni kell. Ezt szokta meg a pórnép. Régebben az illetéke­sek még vették a fáradságot, és megmagyarázták nekünk, hogy milyen, tőlünk független világgazdasági kényszer miatt leszünk kénytelenek többet fi­zetni. Mostanra ez is elma­radt. A nép ezt már nem igény­li. Természetesnek tartja, hogy semmivel sem kap több pén­zért több kenyeret, semmivel sem kap jobb szolgáltatást, és semmiből sem jár szebb csak azért, mert az mostantól drá­gább is. Bevallom, nekem sin­csenek már illúzióim. Arra vi­szont nem számítottam, hogy a pénzemért valamiből keve­sebbet kapjak már az idén, mint amennyit tavaly kaptam. Történt ugyanis, hogy az új év első napjaiban, hivatalos ügy­ben az ország másik végébe utaztam. Úgy döntöttem, igénybe veszem a Szlovák Ál­lamvasutak szolgáltatásait, és vonaton zötyögök el - alig nyolc óra alatt - az ötszázhar­minc kilométerre lévő Pozso- nyig. Tudtam, hogy hiába emelték a viteldíjat tíz száza­lékkal, biztosan ugyanolyan pocsék körülmények között kell majd utaznom, ahogy tíz éve, még diákkoromban. Le- perkáltam tehát az ötszáz- nyolcvanhat kroncsit a pénz­tárban (plusz kötelező hely­jegy a csak aznap indított kü­lönjáratra), s nekivágtam. És minden úgy volt, ahogy vár­tam. Kényelmetlen műbőr ülé­sek, koszos minden. A fűtésszabályozó kapcsolókarja hiányzott. Ezen azért kicsit csodálkoztam. Azon már nem, hogy ugyanolyan hideg volt a kupéban, mint az állomáson. Szappanra, törülközőre vagy a vécén ülőkére csak az idealis­ták számítanak. Zötykölődtem szépen, a visítozó útitársakkal együtt, a vonaton. A régi dol­gok láttán támadt nosztalgiám okán megkívántam egy kávét. Régebben hordoztak körbe ilyet. Mikor érdeklődni kezd­tem, mikor jön már a mozgóá­rus, érteden vasutasszemek meredtek rám. Nem tudták, mit akarok. Gondoltam, nem baj, megiszom én azt a kávét az étkezőkocsiban is, csak mondják meg, hogy merre ta­lálom. Megmondták: egy má­sik vonaton. Náluk, a külön expresszen ilyen luxus nincs. Dühöngve húzódtam be a fül­ke sarkába. Csak akkor kap­tam fel a fejemet, amikor szép csendesen szállingózni kez­dett a hó. A nyakamba. Nem, nem volt nyitva az ablak, a csukott nyílászárókon keresz­tül havazott, valahonnan a tető alól. Akármilyen harc­edzett vagyok, ez még nekem is sok volt. Régebbről csak a hidegre emlékeztem a vona­ton. Hóra nem. Igaz, tapasz­taltam pozitív változást is. A kalauzok ezen a mostani uta­mon sokkal kedvesebbek vol­tak, iriint a múltbéliek. Min­dent mérhetetlen türelemmel és fülig érő, bárgyú mosollyal magyaráztak el nekünk, kik az államvasutak megemelt díjai­ért járó szolgáltatásokat vet­tük igénybe az új évben. Bár úgy hallottam, hogy az ideg- és elmegyógyászati intézmé­nyekben is kedvesen bánnak azokkal az ápoltakkal, akik szótlanul tűrik a hideg-meleg vizes kúrát.

Next

/
Thumbnails
Contents