Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-15 / 11. szám, csütörtök
Vélemény és háttér 7 ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 15. TALLÓZÓ JUTARNJI LIST A Mól Rt. kedvezőbb áron juttatja orosz olajhoz az INA horvát kőolaj- és földgázipari vállalatot - írta a zágrábi újság. Hernádi Zsolt, a Mól vezér- igazgatója megerősítette, hogy a Mól javította az INA oroszországi olajvásárlási feltételeit. Az INA évi olajszükségletének mintegy 60 százalékát, 3 millió tonnát, Oroszországban vásárolja. Ebből már javultak a Horvátországba vezetéken érkező 1 millió tonna vásárlási feltételei, és a Mól kedvezőbb árról tárgyal a Novorosszijszk- ból az adriai-tengeri Omisaljba tartályhajókon érkező további 2 millió tonnáért is. A Jutamji list hozzáfűzte, hogy a Mól monopolizálta az INA orosz olajbeszerzését a Jukosz orosz óriáscég révén, és jóllehet az INA így olcsóbban jut az orosz olajhoz, az üzletből a Mólnak is haszna van, mert nagyobb mennyiség vásárlásával nagyobb árengedményhez jut. A horvát lap állítása szerint a Mól a szlovák Slovnaft szükségleleteivel együtt évi 8 millió tonna olajat vásárol kizárólag a Jukosztól, közvetlen megegyezéssel. Ebből erednek azok a híresztelések is, hogy a Mól Rt. tulajdonosai között lévő alapok mögött valójában a Jukosz áll - olvasható a horvát újságban. A Mól júliusban írta alá a szerződést az INA 25 százalékának plusz egy részvényének megvásárlására 505 millió dollárért. FRANCIA SAJTÓ A halálos közlekedési balesetek 21 százalékot megközelítő tavalyi csökkenése nyomán a francia közlekedési miniszter újabb rekord elérését tűzte ki célul: 2004 végéig ötezer alá kívánja szorítani a közúti veszteséglistát. Franciaország autópályáin, országútjain és a városi közlekedési balesetekben 2003-ban 5732 személyvesztette életét, 20,9 százalékkal kevesebb, mint 2002- ben, amikor 7242 ember hunyt el gépkocsibaleset következtében. Gilles de Robién közlekedési miniszter az illetékes minisztériumközi bizottság ülésén elismeréssel szólt az állampolgárok autózási kultúrájának örvendetes változásáról. Egyúttal hangsúlyozta a pozitív változásban jelentős szerepet játszó közúti radarok felállításának és a közlekedés- biztonsági ellenőrzések sűrítésének hatását. FIGYELŐ BBC RÁDIÓ Meghalt az a kómában fekvő brit békeaktivista, akit tavaly áprilisban sebesített meg egy izraeli katona a Gázai övezetben egy tüntetés alkalmával. Tom Hurndall kedden este hunyt el egy londoni kórházban - tájékoztatta e- gyik családtagja tegnap a BBC rádiót. A 22 éves egyetemi hallgatót egy izraeli katona lőtte fejbe, amikor a Nemzetközi Szolidaritási Mozgalom (ISM) nevű palesztinbarát civil szervezet tagjaként élő pajzsként állt az izraeli hadsereg és a palesztinok közé a ra- fahi menekülttáborban.- Tudom, hogy minden drága, de tűrjön békességgel, Tiborc néni... (Lehoczki István rajza) Rákosi Mátyás és a csehszlovák diktátor, Klement Gottwald utálta egymást Személyiségtorzulások A Duna televízió Vitatott személyiségek című népszerű sorozatának egyik legutóbbi részében Rákosi Mátyásról szóltak a meghívott történészek. E. FEHÉR PÁL Rákosi 1919-ben a legfiatalabb népbiztos, 1925 és 1940 között a Horthy-féle Magyarországon politikai fogoly, 1948 és 1956 között pedig diktátor volt. Az első világháború előtt lényegében ismeretlen maradt: a munkásmozgalomban is a periférián szerepelt, noha nagyon jól képzett, sok nyelvet tudó ifjú ember volt, s az ilyenekre nagy szüksége lett volna a monarchia világában az értelmiségi hátországot ugyancsak nélkülöző magyar szociáldemokráciának. Ennek okát csak .találgatni lehetne: elképzelhető az is, hogy Rákosi ekkor még inkább úgynevezett polgári karrierre gondolt. A változást az orosz hadifogság hozta meg: Rákosit - sok tízezer hadifogoly társával együtt - magával ragadta a forradalom, s egy életre elkötelezte magát a bolsevik eszmerendszer és - főleg - gyakorlat mellett. Akkor figyelt fel rá a közvélemény, amikor illegális munkája végzése közben Budapesten letartóztatták és bíróság elé állították. Gyakorlatilag nem volt olyan neves közéleti személyiség Európában, aki ne kelt volna Rákosi védelmére, főként arra figyelmeztették Horthyékat: nehogy eszükbe jusson halálra ítélni őt, mert ennek igen komoly következményei lehetnek. Végül 15 évet töltött börtönben. (Érdekes, hogy Karéi Čapek volt az egyetlen jelentős cseh író, aki nem állt ki Rákosi védelmére, és ezt az álláspontját egy cikkben indokolta, amely újra csak a rendszerváltás után jelenhetett meg. „Rákosi a bíróság előtt ünnepélyesen kijelentette, hogy a történelmi Magyarország határait csak a kommunisták és Sz.ovjet-Orosz- ország újíthatják fel... - írta Čapek, majd ekként folytatta: - Ha a magyar kommunisták helyre akaiják állítani a történelmi Magyarország határait, nem kell oly hevesen segítenem ezt”.) Rákosi 1940-ben a Szovjetunióba kerül. Lengyel József, aki vagy 18 évet töltött sztálini lágerekben és száműzetésben, egy alig ismert novellájában megírta: mennyire megdöbbent Rákosi, amikor megtudta, hogy a sztálini terror gyakorlatilag megsemmisítette a magyar pártot. Ugyanakkor - Klement Gottwaldhoz hasonlít- hatóan, akivel különben kölcsönösen utálták egymást - egyszer s mindenkorra megijedt. Pedig 1945 és 1948 között megmutatta: lett volna tehetsége arra, hogy nyugati baloldali politikusként is sikereket érjen el. Rákosi azonban már tudta: a koalíció átmeneti állapot, Sztálin célja a teljes szovjetizálás, s ő ebben a közegben akart karriert csinálni. Túlteljesített: előbb rajongott az akkor még sztálinista Titóért, majd megrendezte a „láncos kutya”-propaganda nevében Kelet- Európa első kirakatperét, a Rajk- pert, sőt feljelenti Moszkvában Gottwaldot, hogy vonakodik bírósági cécót rendezni. Szó esett ebben a műsorban arról is, hogy Rákosi olykor magyar nemzeti célokat is képviselt, például tiltakozott a csehszlovákiai magyarok üldözése ellen. Rákosi nem is tehetett mást, ha az akkori koalíciós világban a politikai porondon akart maradni. Rákosi - feltehetően -1940 és 1945 között lett megszállott, fanatikus politikusból cinikus diktátorrá. Tudatosan? Valószínűsíthető ez is. Egyszer, még a koalíciós időben Kovács Béla, a kisgazdapárt főtitkára egy valóban durva tréfát engedett meg magának Rákosival szemben. Azt mondta egy koalíciós tanácskozás szünetében, feltételezhetően italosán: „Te, Matyi, neked nincs is nyakad, hová tegyük hát a kötelet, amikor akasztani fogunk?” Rákosi azonnal reagált: mivel a magyar parlament nem adta ki Kovács Bélát, akit köztársaság-ellenes összeesküvéssel vádoltatott meg, egyszerűen elhurcoltatta a szovjet államvédelemmel. Aztán Kovács, úgyis, mint mentelmi joggal rendelkező magyar képviselő, hét hosszú és nyilván roppant kellemetlen évig gondolkozhatott Szibériában arról, hogy lehet-e Rákosival viccelődni... Ez volt Rákosi igazi arca. Rákosi személyiségéről már régen nem vitatkozik senki. Se Magyarországon, se máshol... Hívei sincsenek, áldozatai és azok leszármazottai viszont annál többen. De azért tanulságos pályafutását, személyiségének torzulásait emlékezetünkbe kell idézni. „Te, Matyi, neked nincs is nyakad, hová tegyük hát a kötelet...” Jogi huzavonára van kilátás Anna Lindh svéd külügyminiszter halálának ügyében Gyilkosságért vagy emberölésért? MTI-HÁTTÉR Jogi huzavonára van kilátás a négy hónapja megölt svéd külügyminiszter feltételezett gyilkosának perében. Az ügyészség ugyanis gyilkosságot akar rábizonyítani a 25 éves, szerb származású vádlottra, viszont az ügyvéd azzal érvel, hogy védencének nem állt szándékában kioltani Anna Lindh életét, vagyis a tett csupán emberölésnek minősíthető. A rendkívül népszerű svéd minisztert szeptember 10-én szúrták le késsel, amikor testőr vagy hivatalos kísérők nélkül a stockholmi NK áruházban vásárolt. A tettes olyan súlyos sebeket ejtett a kétgyermekes családanyán, hogy másnap belehalt sérüléseibe. A vádlott, a 25 éves Mijailo Mijailo- vics január 7-én rendőrök és ügyészek előtt bevallotta, hogy ő szúrta meg késsel a’külügyminisz- ternőt. Az erőszakos természetű fiatalembert - aki a múltban egyszer már saját apját is megkéselte - öt nappal a gyilkosság előtt bocsátották el elmegyógyászati kezelésből. A dráma napján és néhány nappal utána állítólag ismét felvételét kérte egy sürgősségi klinikán, de helyhiány miatt elutasították. Állítólag rögeszmésen gyűlölte a hírességeket, különösen a közkedvelt Anna Lindhet. Ha gyilkosságban találja bűnösnek a bíróság, Mijailovicsra életfogytiglani börtön várhat. E héten egy kihallgatáson a vádlott azt állította: belső hangra cselekedett szeptember 10-én, s a hang Jézus Krisztustól származott. A bűntett mélyen megrázta a svéd társadalmat, felidézve Olof Palme miniszterelnök 1986. februári meggyilkolását. Palme is testőrök nélkül járt nyilvános helyeken, akárcsak Lindh. A Palme-gyilkosság mindmáig felderítetlen. KOMMENTÁR Ivan Šimko bosszúja NAGY ANDRÁS Ha 68 képviselő érzi csak úgy, Mikuláš Dzurinda a legmegfelelőbb személy miniszterelnöknek, és 7 képviselő gondolja azt, hogy ezt a kormányprogramot akarja támogatni, de csak Mikuláš Dzurinda nélkül, akkor gondok vannak a szlovák kormány- többséggel. Tegnap ez derült ki, Ivan Šimko bejelentette, amíg Dzurinda a kormányfő, nem lépnek be ötödikként a koalícióba, ellenzékbe vonulnak. Emellett nem zárják ki a lehetőséget, hogy egy megfelelő szerződés aláírása után ellenzéki pártként támogassák a most már hivatalosan is kisebbségbe szorult kormány- koalíciót, de ehhez is Dzurinda fejét követelik. A négy koalíciós partner tegnap délután még az ellenzéki szerződésben látta a kiutat, sajtótájékoztatójukon nagyon úgy néztek ki, mint akik hajlandók akár kisebbségben is kormányozni, nem adják fel. Leginkább Mikuláš Dzurinda tűnt magabiztosnak, bár akkor még nem tudhatta, hogy Šimko semmiképpen sem hajlandó együttműködni vele. A kormányfő magánjellegű beszélgetéseken már ősszel jelezte, felkészült arra, hogy kisebbségből irányítsa az országot, s nem hajlandó engedni Šimkóéknak. Most már az is kiderült, hogy Šimko sem neki. Az SDKÚ két alapítója, úgy tűnik, semmilyen áron sem képes már egy kormánykoalícióban együtt dolgozni. Mindkettejüknek megvan a történtekről a maga verziója, egyelőre nem tudni, ki mit nyer vagy veszít az új helyzettel. A legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy hét képviselő megmondhat- ja-e 68-nak, hogy kit látna szívesen kormányfőként. Szerintem ez már nem más, mint egyszerű zsarolás. Šimko valószínűleg eldöntötte, megbuktatja Mikuláš Dzurindát, kerüljön amibe kerül. A kérdés csak annyi, vele bukik-e az egész kormány, mivel a három koalíciós partner egyelőre kiállt a kormányfő mellett. Mivel a jelenlegi kormánypártoktól és Šimkóéktól is joggal várjuk el, hogy nem állnak össze az ellenzékkel, nincs más lehetőség, mint az előrehozott választás, melyen tarolna a Smer, veszítene a jobboldal. El tudjuk képzelni, milyen kormány váltaná őket. Bár a megszorító intézkedések nagyon kellemetlenek, minden egyes felelősségteljesen gondolkodó politikusnak tudnia kell, hogy ennél jobb most nem jönne. Legfeljebb bal meg populista, meg erősen nemzeti. Ezt kellene leginkább szem előtt tartani. JEGYZET Tóbbért - kevesebbet LECZO ZOLTÁN Szlovákiában azt szeretem a legjobban, hogy itt az élet tervezhető. Ha új év, akkor áremelések. Nincs kecmec. Emelni kell. Ezt szokta meg a pórnép. Régebben az illetékesek még vették a fáradságot, és megmagyarázták nekünk, hogy milyen, tőlünk független világgazdasági kényszer miatt leszünk kénytelenek többet fizetni. Mostanra ez is elmaradt. A nép ezt már nem igényli. Természetesnek tartja, hogy semmivel sem kap több pénzért több kenyeret, semmivel sem kap jobb szolgáltatást, és semmiből sem jár szebb csak azért, mert az mostantól drágább is. Bevallom, nekem sincsenek már illúzióim. Arra viszont nem számítottam, hogy a pénzemért valamiből kevesebbet kapjak már az idén, mint amennyit tavaly kaptam. Történt ugyanis, hogy az új év első napjaiban, hivatalos ügyben az ország másik végébe utaztam. Úgy döntöttem, igénybe veszem a Szlovák Államvasutak szolgáltatásait, és vonaton zötyögök el - alig nyolc óra alatt - az ötszázharminc kilométerre lévő Pozso- nyig. Tudtam, hogy hiába emelték a viteldíjat tíz százalékkal, biztosan ugyanolyan pocsék körülmények között kell majd utaznom, ahogy tíz éve, még diákkoromban. Le- perkáltam tehát az ötszáz- nyolcvanhat kroncsit a pénztárban (plusz kötelező helyjegy a csak aznap indított különjáratra), s nekivágtam. És minden úgy volt, ahogy vártam. Kényelmetlen műbőr ülések, koszos minden. A fűtésszabályozó kapcsolókarja hiányzott. Ezen azért kicsit csodálkoztam. Azon már nem, hogy ugyanolyan hideg volt a kupéban, mint az állomáson. Szappanra, törülközőre vagy a vécén ülőkére csak az idealisták számítanak. Zötykölődtem szépen, a visítozó útitársakkal együtt, a vonaton. A régi dolgok láttán támadt nosztalgiám okán megkívántam egy kávét. Régebben hordoztak körbe ilyet. Mikor érdeklődni kezdtem, mikor jön már a mozgóárus, érteden vasutasszemek meredtek rám. Nem tudták, mit akarok. Gondoltam, nem baj, megiszom én azt a kávét az étkezőkocsiban is, csak mondják meg, hogy merre találom. Megmondták: egy másik vonaton. Náluk, a külön expresszen ilyen luxus nincs. Dühöngve húzódtam be a fülke sarkába. Csak akkor kaptam fel a fejemet, amikor szép csendesen szállingózni kezdett a hó. A nyakamba. Nem, nem volt nyitva az ablak, a csukott nyílászárókon keresztül havazott, valahonnan a tető alól. Akármilyen harcedzett vagyok, ez még nekem is sok volt. Régebbről csak a hidegre emlékeztem a vonaton. Hóra nem. Igaz, tapasztaltam pozitív változást is. A kalauzok ezen a mostani utamon sokkal kedvesebbek voltak, iriint a múltbéliek. Mindent mérhetetlen türelemmel és fülig érő, bárgyú mosollyal magyaráztak el nekünk, kik az államvasutak megemelt díjaiért járó szolgáltatásokat vettük igénybe az új évben. Bár úgy hallottam, hogy az ideg- és elmegyógyászati intézményekben is kedvesen bánnak azokkal az ápoltakkal, akik szótlanul tűrik a hideg-meleg vizes kúrát.
