Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-03 / 2. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 3. KOMMENTÁR Kihívás, 2004 « LOVÁSZ ATTILA Megölik Busht, kitör a világháború, véres konfliktusok lesznek. Legalábbis így szólnak a jósok, kártyavetők első idei jelentései, felfújva talán a rosszat, hiszen mióta hír a jó hír. Pedig a világ nagyon vár a jó hírekre. Várja a rák és az AIDS ellenszerét (amelyet állítólag magyar tudós fog fölfedezni az idén), várja a gazdasági jólétet, várja a biztonságot s várja a békét. A biztonság, a béke, a jólét azonban nem állapot. Mint ahogyan a szabadság és a demokrácia sem. Ha valamiért, akkor a szabadságért már sokan áldozták az életüket, s talán az egyetlen érték maradt, amiért még érdemes. Azok a dolgok, amelyekre várunk, amelyektől az életünk gazdagabbá, elviselhetőbbé válik, sosem maguktól jönnek és - főleg - nem járnak alanyi jogon. Az emberi jogok azért illetik meg az embert, mert megszületett - állítják a liberális írástudók, azt viszont ritkábban teszik hozzá, hogy ezekért az értékekért tenni is kell valamit. Hiába a sok siránkozás az áremelések, jövedéki és forgalmi adók, energiaárak miatt, ha mindannyian amolyan kollektív diagnózisként szívesen hagyatkozunk a gyógyírként elfogadott feledékenységre. Ki fogja megvédeni jogainkat, ha mi magunk nem? A hazai magyarság egy felbecsülhetetlen folyamat részévé válik az idén. A sokat hangoztatott kisebbségi sors, a határmódosítások következtében ránk tukmált - hol nemzeti, hol nemzetiségi - kisebbségi lét megszűnőben van. A szlovéniai (Mura vidéki) és a szlovákiai magyarság számára 2004-ben szűnik meg „de facto” a trianoni határ. A hazai magyarlakta járások gazdasági mutatói tragikusak, óriási a munkanélküliség és az ebből fakadó kilátástalanság. Pedig a helyzet messze jobb, mint kitelepített vagy reszlovakizált nagyapáinké volt. Budapest lépten-nyomon azt hangoztatja, mindent megtesz azért, hogy a kisebbségi magyarság saját szülőföldjén boldoguljon. Azt már ritkábban teszi hozzá, hogy a magyar munkaerőpiacon a szakmunkásképzés felszámolása miatt 50 ezer szakképzett munkás hiányzik. Honnét várja az anyaország e munkahelyek, állások betöltőit? A mozlim menekültáradatból? A kaukázusi menekültektől? Nem egyszerűbb bevallani, hogy a környező országok magyarsága - otthon jórészt munka nélkül - elindul majd az anyaországba szerencsét próbálni? S vajon honnét jönnek majd a munkavállalók: Ukrajna, Románia, Szerbia vagy Horvátország esetében macerás az áttelepülés vagy ideiglenes munkavállalás. Szlovénia és Szlovákia esetében viszont megszűnik a határ. A szlovén átlagbér, életszínvonal és az egy főre eső GDP meghaladja a magyar mutatókat. Onnét tehát nem jön munkaerő a magyar piacra. Marad hát a Felvidék. Az immár egy évtizede a legatyásodással, leépüléssel szembesülő szlovákiai magyar vidékek munkaképes lakosságának felcsülan a remény - s ez a tény egyéni boldogulásuk szempontjából az egyik legjobb hír. De vajon hányán fogják Magyarországon megkeresett pénzüket saját szülőföldjükön elkölteni, hányán vállalják majd az utazást s hányán választják az áttelepülést az első adódó alkalommal? 2004-ben erre a kérdésre részben választ kapunk. Míg az egyéni boldogulás terén talán megnyugtatót, a szlovákiai magyarság mint közösség számára viszont inkább rossz hírt. A májusban induló folyamatok feldolgozására korántsem biztos, hogy felkészültünk. Nos, ez az idei igazi nagy kihívás. flHHHKRMll jegyzet képp teszek vagy éppen megteszek az új esztendőben, mert az évváltást nem tartottam komoly, ilyen irányba is motiváló oknak. Mint ahogy az induló új évet - amelyben általában minden a régi marad és folytatódik - sem tartottam olyan erőnek, amely kellő súllyal befolyásolna a fogadalom megtartásában. (Ilyen erő, azt hiszem, inkább a kényszer tud lenni: mondjuk, valamely komolyabb betegség, amely megijeszt bennünket, s ennek hatására fohászkodunk és fogadkozunk, hogy megválunk rossz szokásainktól.) Idén azonban én is megfogadtam valamit: hogy kapukat szedek le a sarkairól. Kapukat nyitok ki, hogy bejöhessen a boldogság. Bár tavaly év vége felé még magam is búsan-szomorkásan együtt fújtam a népszerű V-tech duóval, hogy: merre jár a boldogság, távolabb, mint gondolnám... 2004. január elsején belekapaszkodtam a jövőbelátók medializált újévi jóslatába, mely szerint ez az év az előzőnél boldogabb és gazdagabb lesz. A Sörgyári capriccio című Men- zel-filmben Mariska lefűrészel egy-két arasznyit az asztallábból, mi több, rövidre vágatja lobogó hajkoronáját, hogy ne maradjon le, kövesse a monarchiabeli változásokat, segítse az új szeleket. Szilveszteréjszakáról újévre virradóra kinyitottam hát és letéptem a pántjairól minden kapumat, hogy rajtam ugyan ne múljon a boldogság - a boldogabb és gazdagabb esztendő ígéretének beteljesülése. Mindennél világosabb ugyanis, hogy az előttünk álló kapunyitogató év lesz, s attól függ majd a milyensége, ki hogyan bánik saját kapuival. Kapuk és esélyek TALLÓSI BÉLA Szülőfalum deszkakapus korszakában az egyik szilveszteréjszaka azzal szórakoztak valakik, bizonyára a hatvanas évek forrongó szellemiségétől felbuzdult hosszú hajú ifjak kalákában, hogy újév reggelére az egész községben eltüntették a kiskapukat. Ily módon minden portára szabaddá téve a kiás bejárást. A kiskapukat azonban nemcsak levették a sarokvasakról, hanem el is rejtették közelebbi, távolabbi helyszíneken. így a családok azzal töltötték az új esztendő első havas reggelét, hogy a hóba taposott lábnyomok szerint elindultak pántjait vesztett kiskapujuk keresésére. A „tettesek” nem lettek meg. Valójában nem is keresték őket, hiszen semmi sem tűnt el az udvarokból, mindenki tudta, hogy a különös cselekedet csupán szilveszteri-újévi tréfa, amellyel az elkövetők senkiben, semmiben kárt nem tettek. A következő esztendőben aztán mindenki megpróbálta így vagy úgy megvédeni a bejáratát, de se akkor, se azóta nem tűntek el kapuk, így a történtek idővel el is fe- lejtődtek. Nekem is csak későbbjutott eszembe, hogy az esetnek akár jelzésértéke is lehetett. A kapuszedők, lehet, nem csak tréfának szánták a kapuk eltávolítását a csuklópántokról, hanem üzenni is akartak. Talán azt szerették volna tudtára adni a faluközösségnek, hogy nyit a világ, nyitni kell ott helyben is. Soha nem fogadtam meg, hogy ezt vagy azt nem teszek, más■ Téged még senki sem privatizált? (Ľubomír Kotrha rajza) HÉTVÉG(R)E Ostromállapot Már napok óta vad ágyúzás hallatszik kelet felől, tudjuk, percről percre elkerülhetetlenül közeledik az ostrom ideje. Ahogy az vészterhes időkben szokás, a tömeg megrohanta és kifosztotta az áruházakat. A pénz holnaptól már úgyse ér semmit. Most kell élelmiszert venni, kolbászba fektetni. HOLOP ZSOLT Egyre közelebb csapódnak be a lövedékek, percekig remeg az ablaküveg, kétszer váltok inget, míg megeszem a levest. Rágyújtok, de a következő robbanás kiveri a kezemből a cigarettát. Feleségem feltépi az ablakot és üvölt: Anyátok...! Az utolsó pillanatban siketül fedezékbe rántanom, éppen a mi lakótömbünket vették géppuskatűz alá, golyók kopognak a fálon, az összes szemközti ablakból ránk céloznak, ideért a front. Gyorsan kell döntenünk. Elhagyjuk a pusztulásra ítélt lakónegyedet, ahol percekig labdáznak ide-oda a magas házfalak minden egyes becsapódás robajával. Csomagolunk, a batyuba jobb híján pezsgősüvegeket nyomok, vissza tudjak lőni, ha menekülés közben ellenségbe botlunk. Nejem harisnyájába szúrom maradék pénzecskénket, szükség lehet rá ott, ahová megyünk. A családi ékszerek a nadrágomban. Gyorsan telefonozok anyámmal, a vonalak még működnek, barátaink vidéki házában húzzuk meg magunkat, arrafelé talán nem dúlnak ennyire heves harcok. Ő is nyugtatgat, náluk minden rendben, de a telefonban hallom, arrafelé is lőnek. Mindenhol lőnek. Össze- kapódva futunk a kihalt utcán, minden normális ember tudja, kijárási tilalom van ilyenkor, de talán még átsurranunk, nem zárul össze teljesen az ostromgyűrű. Bombatölcséreket ugrálunk át, fülünk mellett golyók fütyülnek, az úton sebesült fekszik, kabátja teljesen átázott, szájából ömlik a vér. Ha nem lenne háború, azt hinném, vörösbor. A ház, ahol menedéket találunk, szép és új, nemrég fejezték be. Falai erősek, biztonságosak, nyugtat meg a házigazda, és tűzoltó is van közöttünk. Vagy húszán verődünk össze, megannyi békeszerető ember, ők is Éjfélkor már össze se rezzenek a pezsgőpukkanásra. mind pezsgővel felfegyverkezve jöttek. Az ágyúzás alig hallatszik ide, lassan el is felejtjük, a ház urát éltetjük, meg a házát, ahol menedéket találtunk. Rímet faragunk, hogy háborúba se hallgassanak a múzsák, csak én hallgatok, nézem egy múzsa blúzát. Lálalalá... Éjfélkor már össze se rezzenek a pezsgőpukkanásra. Balsors, akit rég tép - magyarok Istene, megint Uyen vérzivataros időkben énekeljük a Himnuszt! Látjuk, hogy a távolban kigyullad a város, vörös felette az ég, most szabadult el a pokol összes ördöge, egy órán át dübörög a föld. Hajnaltájt visszaosonunk a romvárosba, mindenütt leszakított ujjpercek, fél karok hevernek, félve kopogunk be sógornőmékhez, de ők is baj nélkül úszták meg a világvégét. Reggel azt is megtudom, a nagy ágyúzástól Pécs alatt földrengés volt. Egy barátnőm, kit én is biztattam, éppen oda menekült a front elől. O meg is sebesült, alighanem egy nyílvessző fúródott puhán a szívébe. * * * A rohadt életbe! Hát most már életem végéig ágyúzás mellett kell köszöntenem az új évet? Meg a karácsonyt! Már múltkor is figyelmeztettem magam ezen a helyen, nem kívánságműsor ez, de mégis, nem lehetne tenni valamit? Vagy legalább gondolkodni rajta. Hogy csak tűzijátékot árulnának, s legalább azokat az undorító robbanórudacskákat tiltanák be. Tüdőm, ma már semmit nem lehet betiltani, legfeljebb megveszik külföldön. De ha cigarettát nem lehet eladni tízéves gyereknek, petárdát miért? Meg hogy az államnak védenie kell a hülyéket, mert ha nincs gyári, akkor házi készítésű pokolgéppel tépetik szét magukat. De miért mindig csak a hülyékre gondolnak? Ha erről tartanánk népszavazást, talán még azok is aláírnák a petíciós íveket, akiknek levitte pár ujját egy petárda. Hát ez olyan téma, amellyel választást lehet nyerni. Ha a parlament arról vitatkozna, mekkora maximális hangerővel robbanhat egy petárda, és a képviselők abban versenyeznének, ki tud kisebbet mondani! Kisebb decibelt. Gyorsan eljutnának a féldeciig. Persze, a nagy petárdázás miatt ez is süket fülekre talál. Boldog új évet. FIGYELŐ BBC RÁDIÓ Egy év múlva is lesznek brit csapatok Irakban, szerepük azonban megváltozik, és megszállókból az iraki átmeneti kormányzat támogatójává válnak - mondta Geoff Hoon brit védelmi miniszter. A BBC brit rádiónak nyilatkozva Hoon úgy fogalmazott, hogy nem kíván becslésekbe bocsátkozni az Irakban maradó brit katonák létszámáról, de szerepüket mindenképpen át kell értékelni, s vizsgálni kell a brit katonai jelenlét csökkentésének lehetőségét is. A brit védelmi miniszter optimistán nyilatkozott arról, hogy a tervezett határidőre - idén júniusban - át lehet majd adni a hatalmat az iraki átmeneti kormánynak az országban. Mint mondta, biztos abban, hogy a tervezett határidő tartható lesz, s a már tapasztalt haladás rendre folytatódni fog. Úgy vélte, az iraki háború rövid távon járhat ugyan negatív hatással, nevezetesen azzal, hogy egyes terrorista szervezetek „elszigetelt elemeket küldhetnek” Irakba a szövetséges haderő elleni támadásokra, de hosszú távon más a helyzet: Irak már ma is biztonságosabb hely, mint egy évvel ezelőtt volt. Nagy-Britannia 11 ezer katonát állomásoztál Irak déli részén; a harcokban mintegy húsz katonája vesztette életét. A brit katonák iraki szerepvállalása éles viták tárgya Nagy-Bri- tanniában. LA REPUBBLfCA Európai alkotmány nélkül nehezen elkerülhetővé válhat az intézményi szakadás, a „két sebességű” Európa kialakulása az Európai Bizottság elnöke szerint. Romano Prodi a La Re- pubblica című olasz liberális napilap tegnapi számában megjelent interjúban kijelentette: ha az Európai Unió vezetői idén nem tudnak megállapodásra jutni az alkotmányos szerződés tervezetéről, ha 2004-ben nem sikerül feloldani a patthelyzetet, akkor egyes országok kezdeményezéseket tudnának - és fognak is - tenni az előrelépés érdekében. A továbblépők Prodi szerint az EU-t alapító országok közül kerülhetnek ki, vagy - ami az olasz politikus szerint jobb és kívánatosabb lenne - a régi tagországok és az újonnan csatlakozók közül alakulna ki egy vegyes csapat, amely azonos nézeteket vall Európáról. „Az unió vonatszerelvénye nem haladhat mindig azzal a sebességgel, amelyre a leglassúbb vagon képes” - fogalmazott Prodi, akiben az a benyomás alakult ki, hogy a „vagonok” egy része „egyáltalában nem akar mozdulni, vagy ráadásul hátrafelé is menne”. Leszögezte, hogy azért küzd: megmenthető lehessen és azonnal kerüljön ismét napirendre az alkotmányos szerződés. Mint mondta, elnöki mandátuma hátralevő idejében elsődleges feladatának tekinti, hogy elfogadják az európai alkotmányozó konvent által kidolgozott szöveget, és igazi alkotmánya legyen Európának. HETI GAZDA(G)SÁG Bizonytalan az egyenleg - lecsíptek, hozzátettek • TUBA LAJOS Az előzetes aggodalmak ellenére gondok nélkül vettünk búcsút a tíz- és húszfilléresektől. Senkinek sem hiányoznak, jobb helyeken már decemberben sem nagyon fogadták el őket. Kérdés viszont, hány idei változással leszünk így. Ez az emelés lesz a végső, igyekeznek bennünket nyugtatni az illetékesek. Ez azért nem teljesen felel meg a valóságnak, mert a csatornadíjat jövőre is vidáman emelik, de azért egyéb területeken már felküzdöttük magunkat a nem nagyon kívánt, de szükséges szintre. Míg például a gázért a háztartásokban 30 százalékkal többet fizetünk, az ezen tavaly átesett kommunális és vállalkozói szféra két százalékkal olcsóbb árral számolhat. A villanyáram már mindenki számára csak az inflációval arányosan nő. Eddig a pénzügyminisztériumot figyeltük, most az áramszolgáltatók vannak a soron; lassan ideje lenne vitát kezdeni arról, vajon ki, milyen alapon szabja meg az árait. Idén ez Kö- zép-Szlovákiában az árammal kapcsolatban gyanús, de jövőre akár az öszszes víz- és csatornamű napirendre kerülhet. A január elejei ezernyi változással kapcsolatban a napi sajtót ajánljuk, más segítségre nem számíthatunk. Eddig az egyetlen kivétel a Szociális Biztosító, amely december utolsó napjaiban levélben értesítette a vállalkozókat (és más önállóan adózókat) az újdonságokról. Szép gesztus volt ez a részéről, csak azt nem értjük, miért kellett a lehető legért- hetedenebbül fogalmaznia. Aki viszont átküzdötte magát a bikkfanyelvű szövegen, végül is rendezhette a dolgokat a fejében. így például a sajtóban eddig nem kapott túl nagy teret az, hogy az önállóan keresők ezentúl önkéntes alapon fizetik a munkaügyi hozzájárulást, így azok, akik megélhetési szempontból eddig sem nagyon- számoltak a munkahivatalokkal, mentesülnek ez alól a kötelesség alól. Lehet emészteni az új nyugdíjrendszer első pillérét is. Ha minden igaz, a Szociális Biztosító majd évente értesít bennünket, hogy mennyi nyugdíjra számíthatunk. Ez azért érdekes, mert emelték ugyan a nyugdíjkorhatárt, de akinek már a számítások alapján ötezer koronás nyugdíj járna, az első pülérből életkortól függetlenül egyszerűen nyugdíjba helyeztetheti magát. Aki viszont nem fizet be a közösbe, nem jár túl jól, de hát ilyen tekintetben inkább az eddigi rendszer volt igazságtalan. Tanulmányainkat kénytelenek leszünk kiterjeszteni a szociális területre is. Végre viszonylag tisztességes családi pódékot kapunk idén, ehhez viVégre viszonylag tisztességes családi pótlékot kapunk idén. szont dolgozni kell, ami nem rossz dolog. Legalábbis az adóbónusz- hoz, ameíyet levonhatunk, de ha keveset keresünk, az adóhivatal kifizeti. Azon ugyan egy ideig lehet vitatkozni, hogy egy átlagembernek az új rendszer jelent-e valamilyen előnyt, az viszont tény, hogy mind a nyugdíjreform, mind a családi pótlék a legális gazdaság felé nyomja az embereket, ami megint nem rossz dolog. A számokon pedig majd kicsit később vitatkozunk, nem feledve, hogy a csodaszámmá avanzsált 19 százalék kicsit durva, hiszen korábban maga Ivan Miklós is 15-17 százalékról beszélt. így remélhetőleg a kormánypárti politikusok farkasként csattognak majd a nyomában, hogy az első adandó alkalommal lejjebb nyomják ezt az értéket. Az ellenzékre ebben a tekintetben nem nagyon számíthatunk, ők idén az előrehozott választások délibábjával lesznek elfoglalva, pedig a januári változásokból már nem nagyon tudnának valamit is visszacsináíni. Igazat kell adnunk azoknak a szakértőknek, akik szerint hagyni kell a mostaniakat kormányozni, mert két év múlva sokkal ldsebb gazdasági megrázkódtatást okozna egy alapvető kormány- váltás. Addigra pedig valószínűleg már látszódna a reform eredménye, így a mostani nehézségek láttán kiábrándult emberek egy része sem hinné el, hogy a szépen éneklő, de a megyei hatalomban szemrebbenés néíkül a többiekhez hasonló praktikákat folytató Fico a megoldás a bajaikra.
