Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-04 / 278. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 4. Iskola utca Az iskolában eddig síró-pityergőnek, daginak csúfolt gyerekekből „fatökű" vagy „fejőstehén" lesz Óvodai nevelés a művészetek eszközeivel Szexuális zaklatás A cél a bátorító nevelés ÚJ SZÓÖSSZEÁLLÍTÁS felső tagozatba lépő A kiskamaszok szülei és tanárai - bár elvileg számítottak rá és fel voltak készülve - mégis mindig meglepődnek, hirtelen mennyire megváltoznak a gyerekek a pubertástól. Az addig egységes, csak kislányokból, illetve kisfiúkból álló baráti körök felbomlanak, és az új klikkek már vegyesen formálódnak. Az eddig koedukált tornaórákat női és férfi foglalkozás váltja fel, a tanárok egyszer csak magázódásra váltanak, és megjelennek az első szerelmes párok is. Mindez annak köszönhető, hogy a kicsik, eleinte inkább csak testileg, kezdenek szexuálisan éretté válni, s ez bennük is, tanáraikban is egyre inkább tudatosul. Az egymás közötti érintkezés más színezetet kap, és sok minden, ami eddig elképzelhető volt, többé már nem ildomos. A tanárok kevésbé érintik meg a diákokat, nem simogatják a buksijukat bíztatóan, és nem ugranak egymás nyakába a gyerekkel, ha annak sikerül gólt lőnie egy fontos iskolai meccsen. A gyerekek közötti évődés, piszkáló- dás is más, sokszor szexuális színezetet kap. Az addig síró-pityergő- nek, daginak vagy pulykatojásnak csúfolt gyerekekből „fatökű” vagy „fejőstehén” lesz. PORNOGRÁF, KÖZÖNSÉGES _______MEGJEGYZÉSEK_______ A hajhúzást és nyelvöltögetést pedig felválthatják a pornográf, közönséges megjegyzések, a melltartópánt- húzogatás, és a fenékre csapkodás. A fiúk „véletlenül”, sőt, esetleg egéSzexuális zaklatás az, amikor valaki a másikat, annak nemi hovatartozása miatt zavarba ejti, kényelmetlen vagy kiszolgáltatott helyzetbe hozza, megalázza vagy megijeszti (Képarchívum) két küld, vagy ilyen rajzokat, jeleket mutogat. Disznó vicceket mesél, túlságosan rámenősen tesz ajánlatokat, leselkedik, mások nemi életének intim részleteit kifecsegi, vagy ilyen jellegű pletykákat tetjeszt, stb. A szexuális zaklatás tehát nem egyenlő a nemi erőszakkal, amely minden esetben a másik akaratával Sokan talán úgy vélik, csak a prűd, frigid, csúnya vagy infantilis lányok teszik szóvá a kissé túlzásba vitt macsós fellépést (Képarchívum) szén nyíltan is, hozzá-hozzá érnek a lányok intimebb testtájaihoz, akiknek ez vagy tetszik, vagy nem. Biztos akad, aki imponálónak találja, ha váratlanul felrántják a szoknyáját, vagy éppen őutána kiabálnak malacságokat a folyosón, de a legtöbben mégis inkább megalázónak érzik, és kerülni igyekeznek ezeket a helyzeteket. A FELNŐTTEK A GONDOT NEM VESZIK KOMOLYAN Kevesen panaszkodnak azonban, mert valahogy a felnőttek mintha nem vennék az ilyen ügyeket igazán komolyan. A verekedő, vagy csúfolódó gyerek előbb kap elmarasztalást, mint az, aki társát szexuálisan zaklatja. De mit is takar pontosan ez a szigorúan és hivatalosan csengő kifejezés? KISZOLGÁLTATOTTSÁG Szexuális zaklatás az, amikor valaki a másikat, annak nemi hovatartozása miatt zavarba ejti, kényelmetlen vagy kiszolgáltatott helyzetbe hozza, megalázza vagy megijeszti. Pl. szexuális tartalmú gúnynevekkel, sértésekkel illeti, obszcén üzeneteellenkező testi kontaktust jelöl. Ez nem jelenti azonban, hogy az efféle szemtelenkedést és rámenősséget nem kell komolyan vennünk, hogy ne okozhatna szenvedést, esetleg konkrét hátrányt, sérelmet a zaklatást elszenvedőnek. MOLESZTÁLT FIATALOK Iskolások körében végzett felméré sek, valamint klinikai tapasztalatok alapján tudjuk, hogy a molesztált fiatalok saját testről alkotott képe, önértékelése, magabiztossága sérülhet. Egyesek „csak” visszahúzódóvá, szégyenlőssé válnak, fekete bő ruhákba rejtőznek, és nem szívesen szólalnak meg nyilvánosan. Az érzékenyebb, vagy súlyosabban, huzamosabban szekírozott gyerekeknek azonban komoly gátlásaik, tanulási és kapcsolatteremtési gondjaik, esetleg lelki zavaraik alakulhatnak ki. Különösen zavarba ejtő lehet, ha valakit nem társai, hanem valamelyik tanára hozza szexuális tartalmú megjegyzéssel, gesztussal kellemetlen helyzetbe. A „Mitől ilyen ideges maga, csak nem menstruál?” és „Az esze lenne annyi, mint mellbősége” jellegű megjegyzések a tanár hatalmi helyzeténél fogva sokkal megalá- zóbbak, mintha egy egykorú társ mondaná, akinek esetleg hasonló hangnemben vissza is lehet válaszolni. Egy nevelő továbbá, mivel ő felnőtt, akitől a gyerek függ, és akire szülőszerű figuraként tekint, bókokat, elismerő udvarló megjegyzéseket sem tehet diákjainak. Ha egy kamaszlánynak osztálytársa mondja, hogy „dögös a szerkód”, az jólesik neki, ha viszont a matektanár bácsi, az inkább zavarba ejtő. Sokan talán úgy vélik, csak a prűd, frigid, csúnya vagy infantilis lányok teszik szóvá a kissé túlzásba vitt macsós fellépést. Ezt a nézetet gyakran maguk az áldozatok is magukévá teszik, és inkább jó pofát vágnak a zaklatáshoz, ahelyett, hogy kikérnék maguknak, vagy panaszt tennének. AZ ÁLDOZAT NEM FELELŐS Szintén közkeletű félreértés, miszerint a szexuálisan bántalmazott, kellemetlen helyzetbe hozott áldozat maga is tehet a történtekről, pl. túlságosan kihívóan öltözkö- ..... dik, vagy bátorítóan viselkedik támadójával. Ez a magyarázat azonban egyrészt kevesebbszer igaz, mint ahányszor nem, másrészt mindenkinek saját magának kell felelnie a tetteiért; mégsem vádolhatjuk a másik ruházkodását amiatt, hogy erőszakoskodtunk vele. Az udvarlás fortélyait persze tanulgatni, gyakorolni kell a kamaszoknak. Lehet, hogy eleinte még kissé bumfordi, infantilis módját találják meg annak, hogy a másik tudtára hozzák: tetszik nekik. Egy-egy kevésbé sikerült bók, vagy idétlen tréfa, még nem jelent feltétlenül zaklatást. Itt is, mint sok más esetben, a szándék az, ami fontos. A kiskamaszos udvarlás célja - bármilyen sete-sutára sikerül is -, az, hogy a másik figyelmét, szeretetét elnyerje. A zaklató azonban mindig a hatalmával él vissza. Azt élvezi, hogy áldozatát tehetetlennek láthatja, zavarba ejti, sarokba szorítja. A szexuális zaklatás nem a vonzalomról, hanem a hatalomról és az agresszióról szól. _______MIT TEHETÜNK?_______ A legfontosabb talán az, hogy ne fogadjuk el, ne törődjünk bele, mondván: ez sajnos a lányok és fiúk közötti társas élet része. A kellemetlenkedés nem fog csak úgy, magától megszűnni, ha nem teszünk ellene semmit. Ha gyermekünk elég magabiztos és határozott, maga is megmondhatja társának, hogy viselkedése kellemetlen, és szeretné, ha egyszer és mindenkorra abbahagyná, különben panaszt fog tenni ellene. Ha azonban ennyi nem volna elég, a szülőnek kell segítenie! Sok felnőtt, szülő és tanár egyaránt, nem veszi elég komolyan az ilyen panaszokat; zavarba jön, vagy bagatellizálni igyekszik a dolgot. Holott a gyerek bizonyára sokkal kínosabban érzi magát, amikor ilyesmiről kell beszélnie. Bizonyára jó oka van rá, ha mégis megteszi. Hall- t. gassuk meg őt figyelmesen, ne kérdőjelezzük meg a sérelmeit, és igyekezzünk tenni is valamit annak érdekében, hogy a zaklatás abbamaradjon! (he) RACZ VINCE A dunaszerdahelyi járás óvónőinek egy csoportja a közelmúltban Szolnokon járt, hogy a gyakorlatban ismerkedjen meg a helyi Ligeti úti óvoda nevelőtestülete által kifejlesztett, újszerű óvópedagógiai módszerrel. Az óvodai nevelés a művészetek eszközeivel elnevezésű nevelési program modellóvodájaként működő intézmény mindennapi munkájában kiemelt teret kap a bátorító nevelés elve, a gyermek és a művészetek közötti érzelmi kötődés kialakítása, a gyermekközpontúság és az ebből adódó differenciált egyéni bánásmód. Takács Tímea, a hazai magyar óvópedagógusokból álló, nem hivatalos küldöttség tagja úgy látja, a most megismert módszer nem volt teljes egészében ismeretlen számukra, mivel a magyarországi példával párhuzamosan és attól függetlenül néhány felvidéki magyar óvodában is felhasználták a nevelési gyakorlat szerves részeként a művészet eszközeit. „A jövőben éppen ezért már a meglévő tapasztalatainkkal kiegészítve, tudatosan szeretnénk alkalmazni a művészetek eszközeivel folytatott óvópedagógiai módszert. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezésében megtartott legutóbbi nyári egyetemen az óvodai szakcsoport résztvevőiként behatóbban is foglalkoztunk a témával és kicsik tudják, mit lehet és mit nem, szükségtelen fegyelmezni őket. Tisztában vannak tetteik következményével.” Az óvodai nevelés a művészetek eszközeivel elnevezésű alternatív nevelési programot Nagy Jenőné és Szabó Lászlóné vezetésével a szolnoki óvodai szakcsoport dolgozta ki. A program az oktatási minisztérium jóváhagyásával már évek óta sikeresen működik Magyarországon. Nemrégiben megalakult „Az óvodai nevelés a művészetek eszközeivel” Szakmai Egyesület is, melynek tagjai rendszeresen találkoznak és konferenciákat szerveznek az óvodai nevelés témakörében. Az egyesület tagjai, illetve a téma iránt érdeklődő szakemberek részvételével továbbképzéseket is tartanak. Takács Tímea szerint óriási előnyét jelenti a magyarországi óvópedagógiai rendszernek, hogy az egyes óvodák kidolgozhatják saját nevelési programjukat: „Szlovákiában sajnos egyelőre még nincs erre lehetőségünk. Az óvodákban a központi tanterv alapján foglalkoznak a kicsikkel, az óvónők pusztán kis mértékben térhetnek el a központilag előírt nevelési programtól. Csak abban az esetben alkalmazhatunk általunk hasznosnak ítélt, de a központi tervben nem szereplő nevelési módszert, ha képesek vagyunk igazolni annak helyességét és indokolt voltát. A gyakorlatban persze igyekszünk minél A szabályokat maguk a gyerekek állítják fel (Illusztrációs felvételek) a lehetőségekhez mérten elsajátítottuk az alternatív nevelési program elméleti alapjait. A szolnoki kirándulás alkalmával pedig a gyakorlattal ismerkedtünk meg. Megtapasztalhattuk, miként alkalmazzák az óvónők mindennapi munkájuk során a művészet eszközeit. A szolnoki Ligeti úti óvodát látogató gyermekek egész nap komolyzenét hallgatnak, mely bizonyítottan nyugtatóan hat rájuk. Az óvónők meséket és verseket olvasnak fel, kézműves foglalkozásokat tartanak számukra. Ugyanakkor nagy súlyt fektetnek a gyermekek rajzkészségének és mozgáskultúrájának fejlesztésére is. A tanteremben zenei, képzőművészeti, irodalmi és tomasarkot alakítottak ki számukra. A szabályokat maguk a gyerekek állítják fel. Mivel a szabályok jó előre tisztázottak és a több, a gyerekek érdekeit szolgáló nevelési módszert becsempészni mindennapi munkánkba. Magyarországon több program közül is választhatnak az óvópedagógusok, attól függően, hogy a helyi körülményeknek melyik program felel meg leginkább. Minden esetben az óvodai testület közös döntése nyomán választják ki a leginkább megfelelő nevelési módszert. Remélem a közeljövőben már a felvidéki magyar óvodák pedagógusai is nagyobb teret kapnak ahhoz, hogy kialakíthassák, saját belső használatra szánt nevelési programjukat. Erre már csak azért is szükség volna, mert véleményem szerint a jelenleg alkalmazott, központilag előírt nevelési módszer nagyon idejétmúlt. Úgy vélem a helyileg kidolgozott programmal jobban tudnának azonosulni az óvónők.” Az óvodai nevelés a művészetek eszközeivel elnevezésű alternatív nevelési programot Nagy Jenőné és Szabó Lászlóné vezetésével a szolnoki óvodai szakcsoport dolgozta ki r rí r/r \ r \ r 'r i \ A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika, Rácz Vince S \ ( ) A J ( A Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 JiKJJ.\ v y 1 t / i vj vjjr v JIZÚISBftHBliKin J tel.: 02/59 233 427,02/59 233 428 e-mail: iskolautca@ujszo.com
