Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-04 / 278. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 4. KOMMENTÁR Természetesen fogyunk SIDÓ H. ZOLTÁN Öregszünk, fogyunk, elmagányosodunk - ez nem részlet egy pszichológiai látleletből, hanem Szlovákia legfontosabb demográfiai irányzatának összegzése. A statisztikai hivatal által tegnap ismertetett adatok kellőképpen lehangolóak: 2001 óta az ország népessége a természetes fogyás útjára lépett, azaz évente többen halá- loznak el, mint amennyien születnek. A kevesebb fiatal és a lassan hosszabbodó átlagéletkor eredményeként egyre korosabbá válik a lakosság, ami újabb érv a jelenlegi nyugdíjellátó rendszer megreformálása sorában. Végezetül: az utóbbi 10 évben több mint egy- harmadával nőtt az egyszemélyes háztartások száma, ami a társadalom atomizálódásához vezet. Ennek dacára összességében - legalábbis hivatalosan - nem csökken Szlovákia lélekszáma. A látszólagos ellentétet a migráció mind komolyabb szerepe oldja fel. Éves szinten ugyanis néhány száz fővel többen telepednek le nálunk, mint amennyien végleg távoznak. A számunkra még szokatlannak számító nemzetközi migráció keretében a bevándorlók döntően Csehországból, a volt Jugoszláviából, az Egyesült Álla- mokbólO), Ukrajnából, Oroszországból és Romániából érkeznek, bár az új világtrendnek megfelelően egyre nő az ázsiai menekültek száma is. E művi „vérutánpótlás” azonban csak ideig-óráig leplezi azt a tényt, hogy az ország lélekszámának stagnálása csupán középtávon tartható, s 2020-tól megkezdődik a viharos fogyás. Az Infostat országos demográfiai központ legfrissebb adatai mellbevágóak: a jelenlegi 5,4 millió főről 50 év múlva 4,5 és 4,8 millió közöttire olvad Szlovákia lakosainak száma. Az adatsorok nemzetiségi lebontást nem tartalmaznak, mindössze annyit közöltek a demográfusok, hogy a magyarság még a rohamosan romló népességmozgalmi adatokat is alulmúlja. Azaz a dél-szlovákiai országrészben az átlagosnál is kevesebb gyermek születik; az érintettjárásokban a 90-es évek második felétől kezdve csökken a lakosság száma, leszámítva a Pozsony és Kassa vonzáskörzetébe eső régiókat, ahol a két nagyvárosból kiköltözők révén még tartják a szintet. Legriasztóbb mértékben az Érsekújvári járásban mutatkozik meg fogyás, ahol 1996 és 2001 között közel 2500-zal esett a lakosság száma. Bármennyire komor színekkel vázoltuk fel a hazai demográfiai viszonyokat, nálunk még mindig jobb a helyzet, mint Európa nagy részében. Drámai példákért nem kell messzire menni, elég csupán Magyarország adatait szemügyre vennünk, ahol már 1981-ben megkezdődött a természetes fogyás, s azóta az erdélyi, kárpátaljai és vajdasági betelepülők ellenére is közel 500 ezerrel csökkent a lakosság száma. Dél-Olaszországban például, ahol sokáig tartós volt a nagycsaládos modell, napjainkban 1000 eurót osztogatnak azoknak a szülőknek, akik újabb gyermeket vállalnak. Európa népesedési alkonya egyelőre megállíthatatlannak tűnik, ami beláthatatlan gazdasági, társadalmi, geopolitikai következményekkel jár. Szlovákia mindössze „beállt” a sorba, ha másként nem, egyelőre így igazodunk a fejlett Európához. JEGYZET Ötödik kalap MOLNÁR NORBERT AIDS, szegénység, éhezés, háború, természeti katasztrófák, magyar foci - a világ legszörnyűbb dolgai. Vajon hogyan keveredett ilyen rossz társaságba a magyar foci, vagy fordítva, a többi a magyar focival? 1986 óta minden év úgy végződött, hogy ennél mélyebbre már nem süllyedhet a magyar foci (a továbbiakban MF), pedig dehogynem. A világbajnoki selejtezőcsoportok holnapi sorsolásánál Magyarország az ötödik kalapban kapott helyet, csak az összehasonlítás kedvéért, a fo- ci-világhatalom Szlovákia a harmadik kalapban, a nagy Iz- land a negyedikben, Magyarország pedig a focitérkép óriásaival, Albániával és Macedóniával az ötödikben. Le a kalappal! Nem kell megijedni, van még hatodik kalap is, egy szinten lenni a Feröer-szigetekkel és Liechtensteinnel, micsoda jövőkép. És mindenki majd a magyarokat akarja kapni. Főleg a 450 néző előtt észt közreműködéssel elkövetett nyilvános focigyilkosság után. Szövetségi kapitányt keresnek egy csapatnak. A nemzet csapatának, a kirakatnak. Legutóbb Lothar Matthäust, a belgrádi Partizán mesterét társították össze a magyar nemzeti tizen- eggyel, nyilván Budapesten mobellkedő legújabb felesége miatt; de ki tudja, megkapná-e ez a jöttment német a megfelelő edzői licencet Mezey Györgytől, a magyar edzőképzés nagymesterétől, az edzéstudományok profjától, akitől minden magyarországi edző sorsa függ. így az MF jelene és jövője is. Elgondolkodtak-e ezen a magyar sportélet korifeusai? „A magyar edzőképzés a legjobb kezekben van” - írta volt egy hónapja a legnagyobb magyar napilap sportrovatának vezetője egy hetilapban, amitől összerándult a gyomrom. Talán azért néz ki úgy az MF, ahogy, mert a kritikusai is vakok. Nézzük tehát, mit tett le Mezey György az asztalra. Magyaror- ' szágból világranglista-vezetőt csinált, ám ez a tésztából épített képződmény egy 6:0-val darabjaira hullott. Aztán..., rá kell döbbenünk: semmit. Nincsenek eredményei. Se bajnokcsapat, se győzelmek. Lassan húsz éve semmi. Most az Újpesttel vitézkedik a 8. helyen. És ez az ember mondja meg, hogy ki lehet edző Magyarországon, és ki nem. Akkor temettem el Mezeyt, amikor tavaly a világbajnokság idején szakkomentátorkodott. Beült a stúdióba Ganxta Zolee vagy Csapó Gábor vízilabdázó, és elfogultan bár, de okosakat mondtak a fociról. Aztán jött Mezey, és azt hittem, rosszul hallok, abban sem voltam biztos, hogy ugyanazt a meccset láttuk-e. Jóslatai a második félidőre sose jöttek be, de biztosak lehettünk abban, hogy a recip- rok lesz az igaz. Szóval, edzőt keresnek az aranylábú gyerekeknek. A legesélyesebb Égervári Sándor, a MF egének állandó halovány csillaga, akiről szintén Mezey döntötte el, hogy edző lehet. Nem hiszek én abban, hogy ostort lehet fonni az MF-ből, hacsak nem hoznak külföldről (értsd: bárhonnan Európából, mert mindenhol jobban értenek már a focihoz, mint a 6:3 hőseinek hazájában) valakit, aki belerúgna ebbe az elkorhadt építménybe. Bölöni Lászlót, vagy magát Lothart. Mindegy. Mert mindenki arról beszél, hogy a fejekben van a gond, már a gyerekeknél is. A gyerek azonban nem magától hülye, a sok sületlenséget valakinek bele kell tuszkolnia a fejébe, mondjuk, éppen az edzőnek. Könyörgök, valaki ébredjen már fel az anyaországban, tapassza be Mezey száját, és küldje őt nyugdíjba. TALLÓZÓ PRÁVO A cseh belügyminiszter szerint Prága nem külföldi nyomásra tervezi a prostitúció törvényesítését, hanem azért, hogy megoldja a súlyos társadalmi problémát. „Mi ezt a törvényt nem most akarjuk - amikor a prostitúció miatt egyesek bírálják Csehországot -, hanem már három évvel ezelőtt kezdeményeztük. A tervezet lényegében azóta kész. Elfogadását azonban alapvetően gátolja, hogy Csehszlovákia az ötvenes években aláírta azt a nemzetközi megállapodást, amely tiltja a nyilvánosházak létrehozását és működtetését. Erről azonban már tíz éve vita folyik. Úgy döntöttünk, nem várunk tovább, s a törvényt a parlament elé visszük” - jelentette ki Stanislav Gross belügyminiszter. Kifejtette: a kormány a törvény pontosított tervezetét várhatóan a jövő év közepéig elfogadja, majd ősszel a parlament elé kerül. A tárcavezető reméli, hogy addigra Csehország felmondja a prostitúció legalizálását tütó nemzetközi megállapodást, így a törvény elfogadásának nem lesz akadálya, (kés) Egy olyan világot nyitunk meg számukra, amelyik egyszerre ígér lelki gazdagságot, tudást és eredményességet Határok és anyanyelvi oktatás Mind ez ideig főként pedagógiai és lélektani érvek hangzottak el annak alátámasztására, hogy kisebbségiként is érdemesebb anyanyelvi óvodába és iskolába íratni gyermekeinket. ÖLLÖS LÁSZLÓ Elhangzott, hogy az anyanyelven történő tanulás fejleszti a legharmonikusabban gyermekeink személyiségét mindenekelőtt életük első szakaszában, tehát óvodás és alapiskolás korukban. Továbbá, hogy anyanyelvükön mindegyik tantárgyból jobb eredményt képesek elérni, mind más nyelven. Ezen a nyelven jegyzik meg legkönnyebben a tananyagot, de anyanyelvükön tanulva képesek leginkább alkotó, kreatív gondolkodásra, ami nagyon nagy jelentőséggel bír a piacgazdaság versenyhelyzeteiben. Anyanyelvűkből indítva tudják a legszínvonalasabban elsajátítani az angolt, a németet, illetve a többi világnyelvet, s ez szintén kemény feltétele sikeres életüknek. Nyilvánvaló, hogy az egyik idegen nyelv segítségével, sokkal nehezebb megtanulni a másik idegen nyelvet, mind anyanyelvűnkre építve. De az is köztudomású, hogy már a magyar tanítási nyelvű iskolákban magas szintű a szlovák nyelvoktatás - ami mellesleg már a magyar óvodákban megkezdődik -, így gyermekeink jól megtanulhatnak szlovákul, méghozzá anélkül, hogy személyiségfejlődésük, illetve az egyes tantárgyak elsajátításának rovására menne. Ugyanakkor napjainkban még egy nyomós érvet csadakoztathatunk a fentiekhez. Mind köztudomású, 2004 májusában az EU-ba történő belépéssel megszűnnek Szlovákia és a többi EU tagállam közti vámhatárok, így persze a szlovák-magyar határ is jelképessé válik. Áru és tőke szabadon áramolhat a két ország közt, de a munkát keresők elől is eltűnik az évszázados sorompó. Ez az a pillanat, amikor mindenki számára fontossá válik a magyar hivatalos nyelv ismerete. A határokon átnyúló gazdasági és kulturális kapcsolatrendszer ugyanis előnyösebb helyzetbe hozza azokat, akik nemcsak „konyhanyelvi” szinten ismerik a magyart, s egyben tudnak szlovákul is. Ebben a pillanatban ugyanis képeseknek kell lennünk saját szakterületünk magyar fogalomtárának szabatos használatára, a magyarországi rendeletek, szabályozások, megértésére, sőt adott esetben alkalmazására, mint ahogy persze a szlovákéra is. Ezt a A munkát keresők elől is eltűnik az évszázados sorompó. lehetőséget pedig csak a magyar tanítási nyelvű iskolák kínálják Szlovákiában. Sőt mi több, rohamosan változó világunkban, várhatóan képeseknek kell lenniük újabb és újabb átképzések, továbbképzések sikeres elvégzésére, amire ebben az esetben mindkét nyelven módjuk nyílik. Az érvet csak tovább erősíti ugyanennek az éremnek a másik oldala, nevezetesen a szlovákiai befektetők várható megjelenése Magyarországon. Nyilvánvalóan ebben az esetben is azok vannak előnyben, akik mindkét hivatalos nyelvet bírják. És már csak hab a tortán, hogy a nálunk rövidesen „vámmentes” árakon megjelenő magyarországi „árucikkek” körében ott lesznek a magyarországi napi- és hetilapok, magazinok, szakfolyóiratok és könyvek, magyarországi színházak, rockegyüttesek, és filmek, egyszóval: napi élményünkké válhat a magyar kultúra. Nos, mindez még a korábbiaknál is nyomatékosabbá teszi az érvet, hogy az előttünk álló beiratkozási időszakban írassuk gyermekeinket anyanyelvi óvodába és iskolába. Egy olyan világot nyitunk meg számukra, amelyik egyszerre ígér lelki gazdagságot, tudást és eredményességet abban a korban, amelyben a sokoldalúság és a találékonyság korkövetelmény lesz. A szerző politológus, a Fórum Intézet elnöke A litván államfő tagadja a maffiakapcsolatokat, a balti ország első emberét azonban már politikai halottnak tekintik Keresztapák Rolandas Palcsas elnök körül SZALAI ZOLTÁN „Ha férfi vagy, mondjál le!” „Paksas áruló!” - skandálta a Vilnius központjában összegyűlt többezres tömeg a hét végén. Az indulatok jelzik: Litvánia a függetíenségének visszanyerése óta a legkomolyabb belpolitikai válságát éli át. Rolandas Paksast, a tíz hónapja megválasztott államfőt nem kevesebbel vádolják, mint azzal, hogy választási kampányát az orosz maffia pénzelte. A Paksasgate, ahogy a kis balti ország sajtója nevezi a történteket, október utolsó napján robbant ki. Meczys Larinkus, a nemzet- biztonsági szolgálat vezetője bejelentette, hogy az elnök legközelebbi munkatársai alvilági csoportokat vettek védőszárnyaik alá, illetve előnyös elbírálást biztosítottak nekik bizonyos közbeszerzéseknél. A jelentés kulcsfigurája Jurij Boriszov orosz-litván kettős állampolgár, a helikopterek szervizelésével foglalkozó Ávia Baltica tulajdonosa. Bo- riszovot maffiakapcsolatokkal és azzal vádolják, hogy a nemzetközi em- bergót megsértve helikopter-alkatrészeket szállított Szudánba. Az orosz üzletember félmillió dollárral és egy helikopterrel járult hozzá Paksas választási kampányához. (Egyébként, állítólag titokban a Lukoil és a RAO JEESZ orosz energia- ipari mamutvállalat is adott pénzt.) Az ügyészség Boriszov számítógépében szerződéstervezetet talált, amelyben Paksas a győzelemért cserébe vállalta volna, hogy felmenti a nemzetbiztonsági hivatal és az elhárítás vezetőit, valamint ellehetetleníti Boriszov konkurenciáját. Az orosz üzletember pedig tábornoki rangot kapott volna. A titkosszolgálatok időközben megfigyelés alá vették az Almaksz orosz PR-céget is, amelynek gyaníthatóan orosz titkosszolgálati kapcsolatai vannak. A cég nemcsak Paksas kampányát szervezte, hanem később is jelentős befolyással volt az elnökre. Számos esetben az Almaksz sugallt személyi döntéseket is. A botrány kirobbanása után pedig egy ellenkampány megindításán dolgozott. A hallatlan vádak méhkasként bolydították fel az ország politikai elitjét, amelynek többsége soha nem rokonszenvezett az elnökkel. Az ügyben parlamenti vizsgálóbizottság alakult, amely hétfőn arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy Paksas a zsarolhatósága miatt nemzetbiztonsági kockázatot jelent. A jelentés megállapítja azt is, hogy az elnöki adminisztráció kapcsolatban állt az alvüággal, illetve az orosz titkosszolgálatokkal is, és Litvánia az elmúlt hónapokban a nemzetközi terrorizmus egyfajta bázisául szolgált. „Az elnök helyében én azonnal lemondanék” - közölte a bizottság vezetője, Aloizas Sakalas. Hasonló álláspontra helyezkedett Algirdas Brazauskas kormányfő is, pedig ő még egy héttel ezelőtt is védte az elnököt. Paksas természetesen tagadja, hogy bármi köze is lenne a botrányhoz, és közölte: nincs szándékában lemondani. „Nyugodt vagyok, mint egy belga” - idézte a litván közmondást az elnök. Nyugalomra azonban aligha van oka. Brazauskas miniszterelnök szavai jelezték: a parlamenti többséggel rendelkező szociáldemokraták a bizottsági jelentés elfogadására voksolnak a keddi plenáris ülésen. Ez pedig az utolsó szög lehet Paksas politikai koporsójában. Az elnök azonban bízik abban, hogy a leváltására tett kísérlet mégsem jár sikerrel. Jogi értelemben ugyanis a tízoldalas bizottsági jelentésben szereplők közül korántsem minden tény bizonyítható kétséget kizáróan. Nagyon sok benne a feltételezés, a főügyészség és Sakalas bizottsági vezető egyaránt elismerte, hogy nincs bizonyíték például az Almaksz titkosszolgálati kapcsolatára. Arra is sokan emlékeznek még, hogy Jurij Boriszovot az előző elnök, Valdas Adamkus kitüntette. Csakhogy az elnök menesztése nem bírósági, hanem politikai döntés. Paskas pedig politikai értelemben már egy hónapja halott. A kérdés most legfeljebb az lehet, hogy az EU- és NATO-csatlako- zás küszöbén sikerül-e legalább az ország becsületét megmenteni. Brazauskas szerint lesz parlamenti többség az impeachmenthez Vilnius. „Köztársasági elnökként soha, semmilyen formában nem szegtem meg sem az alkotmányt, sem a törvényt, sem pedig a hivatali eskümet” - hangoztatta a 47 éves Paksas, akit politikai pályafutása során 1997-ben a Litván Liberális Unió, majd a tavaly márciusban az újonnan alapított Liberális Demokrata Párt élére is megválasztottak. Algirdas Brazauskas kormányfő ezzel szemben azt hangoztatta, hogy Litvánia számára a köztársasági elnök személye változatlanul kiemelt nemzetbiztonsági kockázatot jelent. E veszély tudatában - fogalmazott Brazauskas - a 141 tagú litván törvényhozásban biztosan meglesz a szükséges 85 fős többség ahhoz, hogy egy impeach- ment-eljárás keretében elmozdítsák hivatalából. (Reuters, NSZ) Paksas (TASR/AP-fotó)- Főtanácsosként intézze el, hogy csatlakozzunk is a korrupcióellenes mozgalomhoz, de azért a befolyásos embereknek továbbra is adjunk csúszópénzeket! (Peter Gossányi rajza)
