Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-04 / 278. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 4. KOMMENTÁR Természetesen fogyunk SIDÓ H. ZOLTÁN Öregszünk, fogyunk, elmagányosodunk - ez nem részlet egy pszi­chológiai látleletből, hanem Szlovákia legfontosabb demográfiai irányzatának összegzése. A statisztikai hivatal által tegnap ismer­tetett adatok kellőképpen lehangolóak: 2001 óta az ország népes­sége a természetes fogyás útjára lépett, azaz évente többen halá- loznak el, mint amennyien születnek. A kevesebb fiatal és a lassan hosszabbodó átlagéletkor eredményeként egyre korosabbá válik a lakosság, ami újabb érv a jelenlegi nyugdíjellátó rendszer megre­formálása sorában. Végezetül: az utóbbi 10 évben több mint egy- harmadával nőtt az egyszemélyes háztartások száma, ami a társa­dalom atomizálódásához vezet. Ennek dacára összességében - legalábbis hivatalosan - nem csökken Szlovákia lélekszáma. A lát­szólagos ellentétet a migráció mind komolyabb szerepe oldja fel. Éves szinten ugyanis néhány száz fővel többen telepednek le ná­lunk, mint amennyien végleg távoznak. A számunkra még szokat­lannak számító nemzetközi migráció keretében a bevándorlók döntően Csehországból, a volt Jugoszláviából, az Egyesült Álla- mokbólO), Ukrajnából, Oroszországból és Romániából érkeznek, bár az új világtrendnek megfelelően egyre nő az ázsiai menekül­tek száma is. E művi „vérutánpótlás” azonban csak ideig-óráig leplezi azt a tényt, hogy az ország lélekszámának stagnálása csu­pán középtávon tartható, s 2020-tól megkezdődik a viharos fo­gyás. Az Infostat országos demográfiai központ legfrissebb adatai mellbevágóak: a jelenlegi 5,4 millió főről 50 év múlva 4,5 és 4,8 millió közöttire olvad Szlovákia lakosainak száma. Az adatsorok nemzetiségi lebontást nem tartalmaznak, mindössze annyit közöl­tek a demográfusok, hogy a magyarság még a rohamosan romló népességmozgalmi adatokat is alulmúlja. Azaz a dél-szlovákiai or­szágrészben az átlagosnál is kevesebb gyermek születik; az érin­tettjárásokban a 90-es évek második felétől kezdve csökken a la­kosság száma, leszámítva a Pozsony és Kassa vonzáskörzetébe eső régiókat, ahol a két nagyvárosból kiköltözők révén még tartják a szintet. Legriasztóbb mértékben az Érsekújvári járásban mutatko­zik meg fogyás, ahol 1996 és 2001 között közel 2500-zal esett a lakosság száma. Bármennyire komor színekkel vázoltuk fel a ha­zai demográfiai viszonyokat, nálunk még mindig jobb a helyzet, mint Európa nagy részében. Drámai példákért nem kell messzire menni, elég csupán Magyarország adatait szemügyre vennünk, ahol már 1981-ben megkezdődött a természetes fogyás, s azóta az erdélyi, kárpátaljai és vajdasági betelepülők ellenére is közel 500 ezerrel csökkent a lakosság száma. Dél-Olaszországban például, ahol sokáig tartós volt a nagycsaládos modell, napjainkban 1000 eurót osztogatnak azoknak a szülőknek, akik újabb gyermeket vállalnak. Európa népesedési alkonya egyelőre megállíthatatlan­nak tűnik, ami beláthatatlan gazdasági, társadalmi, geopolitikai következményekkel jár. Szlovákia mindössze „beállt” a sorba, ha másként nem, egyelőre így igazodunk a fejlett Európához. JEGYZET Ötödik kalap MOLNÁR NORBERT AIDS, szegénység, éhezés, há­ború, természeti katasztrófák, magyar foci - a világ legször­nyűbb dolgai. Vajon hogyan ke­veredett ilyen rossz társaságba a magyar foci, vagy fordítva, a többi a magyar focival? 1986 óta minden év úgy végződött, hogy ennél mélyebbre már nem süllyedhet a magyar foci (a to­vábbiakban MF), pedig de­hogynem. A világbajnoki selej­tezőcsoportok holnapi sorsolá­sánál Magyarország az ötödik kalapban kapott helyet, csak az összehasonlítás kedvéért, a fo- ci-világhatalom Szlovákia a harmadik kalapban, a nagy Iz- land a negyedikben, Magyaror­szág pedig a focitérkép óriásai­val, Albániával és Macedóniá­val az ötödikben. Le a kalappal! Nem kell megijedni, van még hatodik kalap is, egy szinten lenni a Feröer-szigetekkel és Liechtensteinnel, micsoda jövő­kép. És mindenki majd a ma­gyarokat akarja kapni. Főleg a 450 néző előtt észt közreműkö­déssel elkövetett nyilvános foci­gyilkosság után. Szövetségi kapitányt keresnek egy csapatnak. A nemzet csapa­tának, a kirakatnak. Legutóbb Lothar Matthäust, a belgrádi Partizán mesterét társították össze a magyar nemzeti tizen- eggyel, nyilván Budapesten mobellkedő legújabb felesége miatt; de ki tudja, megkapná-e ez a jöttment német a megfele­lő edzői licencet Mezey Györgytől, a magyar edzőkép­zés nagymesterétől, az edzéstu­dományok profjától, akitől minden magyarországi edző sorsa függ. így az MF jelene és jövője is. Elgondolkodtak-e ezen a magyar sportélet korife­usai? „A magyar edzőképzés a legjobb kezekben van” - írta volt egy hónapja a legnagyobb magyar napilap sportrovatának vezetője egy hetilapban, amitől összerándult a gyomrom. Talán azért néz ki úgy az MF, ahogy, mert a kritikusai is vakok. Néz­zük tehát, mit tett le Mezey György az asztalra. Magyaror- ' szágból világranglista-vezetőt csinált, ám ez a tésztából épí­tett képződmény egy 6:0-val darabjaira hullott. Aztán..., rá kell döbbenünk: semmit. Nin­csenek eredményei. Se bajnok­csapat, se győzelmek. Lassan húsz éve semmi. Most az Új­pesttel vitézkedik a 8. helyen. És ez az ember mondja meg, hogy ki lehet edző Magyaror­szágon, és ki nem. Akkor te­mettem el Mezeyt, amikor ta­valy a világbajnokság idején szakkomentátorkodott. Beült a stúdióba Ganxta Zolee vagy Csapó Gábor vízilabdázó, és el­fogultan bár, de okosakat mondtak a fociról. Aztán jött Mezey, és azt hittem, rosszul hallok, abban sem voltam biz­tos, hogy ugyanazt a meccset láttuk-e. Jóslatai a második fél­időre sose jöttek be, de biztosak lehettünk abban, hogy a recip- rok lesz az igaz. Szóval, edzőt keresnek az aranylábú gyerekeknek. A leg­esélyesebb Égervári Sándor, a MF egének állandó halovány csillaga, akiről szintén Mezey döntötte el, hogy edző lehet. Nem hiszek én abban, hogy os­tort lehet fonni az MF-ből, ha­csak nem hoznak külföldről (értsd: bárhonnan Európából, mert mindenhol jobban érte­nek már a focihoz, mint a 6:3 hőseinek hazájában) valakit, aki belerúgna ebbe az elkor­hadt építménybe. Bölöni Lász­lót, vagy magát Lothart. Mind­egy. Mert mindenki arról be­szél, hogy a fejekben van a gond, már a gyerekeknél is. A gyerek azonban nem magától hülye, a sok sületlenséget vala­kinek bele kell tuszkolnia a fe­jébe, mondjuk, éppen az edző­nek. Könyörgök, valaki ébredjen már fel az anyaországban, ta­passza be Mezey száját, és küldje őt nyugdíjba. TALLÓZÓ PRÁVO A cseh belügyminiszter szerint Prá­ga nem külföldi nyomásra tervezi a prostitúció törvényesítését, hanem azért, hogy megoldja a súlyos társa­dalmi problémát. „Mi ezt a törvényt nem most akarjuk - amikor a prosti­túció miatt egyesek bírálják Csehor­szágot -, hanem már három évvel ezelőtt kezdeményeztük. A tervezet lényegében azóta kész. Elfogadását azonban alapvetően gátolja, hogy Csehszlovákia az ötvenes években aláírta azt a nemzetközi megállapo­dást, amely tiltja a nyilvánosházak létrehozását és működtetését. Erről azonban már tíz éve vita folyik. Úgy döntöttünk, nem várunk tovább, s a törvényt a parlament elé visszük” - jelentette ki Stanislav Gross belügy­miniszter. Kifejtette: a kormány a törvény pontosított tervezetét várha­tóan a jövő év közepéig elfogadja, majd ősszel a parlament elé kerül. A tárcavezető reméli, hogy addigra Csehország felmondja a prostitúció legalizálását tütó nemzetközi meg­állapodást, így a törvény elfogadásá­nak nem lesz akadálya, (kés) Egy olyan világot nyitunk meg számukra, amelyik egyszerre ígér lelki gazdagságot, tudást és eredményességet Határok és anyanyelvi oktatás Mind ez ideig főként pedagó­giai és lélektani érvek hang­zottak el annak alátámasztá­sára, hogy kisebbségiként is érdemesebb anyanyelvi óvo­dába és iskolába íratni gyer­mekeinket. ÖLLÖS LÁSZLÓ Elhangzott, hogy az anyanyelven történő tanulás fejleszti a leghar­monikusabban gyermekeink sze­mélyiségét mindenekelőtt életük első szakaszában, tehát óvodás és alapiskolás korukban. Továbbá, hogy anyanyelvükön mindegyik tantárgyból jobb eredményt képe­sek elérni, mind más nyelven. Ezen a nyelven jegyzik meg legkönnyeb­ben a tananyagot, de anyanyelvü­kön tanulva képesek leginkább al­kotó, kreatív gondolkodásra, ami nagyon nagy jelentőséggel bír a pi­acgazdaság versenyhelyzeteiben. Anyanyelvűkből indítva tudják a legszínvonalasabban elsajátítani az angolt, a németet, illetve a többi világnyelvet, s ez szintén kemény feltétele sikeres életüknek. Nyil­vánvaló, hogy az egyik idegen nyelv segítségével, sokkal nehe­zebb megtanulni a másik idegen nyelvet, mind anyanyelvűnkre építve. De az is köztudomású, hogy már a magyar tanítási nyelvű iskolákban magas szintű a szlovák nyelvoktatás - ami mellesleg már a magyar óvodákban megkezdődik -, így gyermekeink jól megtanul­hatnak szlovákul, méghozzá anél­kül, hogy személyiségfejlődésük, illetve az egyes tantárgyak elsajátí­tásának rovására menne. Ugyanakkor napjainkban még egy nyomós érvet csadakoztathatunk a fentiekhez. Mind köztudomású, 2004 májusá­ban az EU-ba történő belépéssel megszűnnek Szlovákia és a többi EU tagállam közti vámhatárok, így persze a szlovák-magyar határ is jelképessé válik. Áru és tőke szaba­don áramolhat a két ország közt, de a munkát keresők elől is eltűnik az évszázados sorompó. Ez az a pillanat, amikor mindenki számá­ra fontossá válik a magyar hivata­los nyelv ismerete. A határokon át­nyúló gazdasági és kulturális kap­csolatrendszer ugyanis előnyösebb helyzetbe hozza azokat, akik nem­csak „konyhanyelvi” szinten isme­rik a magyart, s egyben tudnak szlovákul is. Ebben a pillanatban ugyanis képeseknek kell lennünk saját szakterületünk magyar foga­lomtárának szabatos használatára, a magyarországi rendeletek, sza­bályozások, megértésére, sőt adott esetben alkalmazására, mint ahogy persze a szlovákéra is. Ezt a A munkát keresők elől is eltűnik az évszá­zados sorompó. lehetőséget pedig csak a magyar tanítási nyelvű iskolák kínálják Szlovákiában. Sőt mi több, roha­mosan változó világunkban, vár­hatóan képeseknek kell lenniük újabb és újabb átképzések, tovább­képzések sikeres elvégzésére, ami­re ebben az esetben mindkét nyel­ven módjuk nyílik. Az érvet csak tovább erősíti ugyanennek az éremnek a másik oldala, nevezete­sen a szlovákiai befektetők várható megjelenése Magyarországon. Nyilvánvalóan ebben az esetben is azok vannak előnyben, akik mind­két hivatalos nyelvet bírják. És már csak hab a tortán, hogy a nálunk rövidesen „vámmentes” árakon megjelenő magyarországi „árucikkek” körében ott lesznek a magyarországi napi- és hetilapok, magazinok, szakfolyóiratok és könyvek, magyarországi színhá­zak, rockegyüttesek, és filmek, egyszóval: napi élményünkké vál­hat a magyar kultúra. Nos, mindez még a korábbiaknál is nyomatékosabbá teszi az érvet, hogy az előttünk álló beiratkozási időszakban írassuk gyermekeinket anyanyelvi óvodába és iskolába. Egy olyan világot nyitunk meg szá­mukra, amelyik egyszerre ígér lel­ki gazdagságot, tudást és eredmé­nyességet abban a korban, amely­ben a sokoldalúság és a találékony­ság korkövetelmény lesz. A szerző politológus, a Fórum Intézet elnöke A litván államfő tagadja a maffiakapcsolatokat, a balti ország első emberét azonban már politikai halottnak tekintik Keresztapák Rolandas Palcsas elnök körül SZALAI ZOLTÁN „Ha férfi vagy, mondjál le!” „Paksas áruló!” - skandálta a Vilnius köz­pontjában összegyűlt többezres tö­meg a hét végén. Az indulatok jel­zik: Litvánia a függetíenségének visszanyerése óta a legkomolyabb belpolitikai válságát éli át. Rolandas Paksast, a tíz hónapja megválasztott államfőt nem keve­sebbel vádolják, mint azzal, hogy választási kampányát az orosz maf­fia pénzelte. A Paksasgate, ahogy a kis balti ország sajtója nevezi a tör­ténteket, október utolsó napján rob­bant ki. Meczys Larinkus, a nemzet- biztonsági szolgálat vezetője beje­lentette, hogy az elnök legközelebbi munkatársai alvilági csoportokat vettek védőszárnyaik alá, illetve előnyös elbírálást biztosítottak ne­kik bizonyos közbeszerzéseknél. A jelentés kulcsfigurája Jurij Boriszov orosz-litván kettős állampolgár, a helikopterek szervizelésével foglal­kozó Ávia Baltica tulajdonosa. Bo- riszovot maffiakapcsolatokkal és az­zal vádolják, hogy a nemzetközi em- bergót megsértve helikopter-alkat­részeket szállított Szudánba. Az orosz üzletember félmillió dollárral és egy helikopterrel járult hozzá Paksas választási kampányához. (Egyébként, állítólag titokban a Lu­koil és a RAO JEESZ orosz energia- ipari mamutvállalat is adott pénzt.) Az ügyészség Boriszov számítógépé­ben szerződéstervezetet talált, amelyben Paksas a győzelemért cse­rébe vállalta volna, hogy felmenti a nemzetbiztonsági hivatal és az elhá­rítás vezetőit, valamint ellehetetle­níti Boriszov konkurenciáját. Az orosz üzletember pedig tábornoki rangot kapott volna. A titkosszolgá­latok időközben megfigyelés alá vet­ték az Almaksz orosz PR-céget is, amelynek gyaníthatóan orosz tit­kosszolgálati kapcsolatai vannak. A cég nemcsak Paksas kampányát szervezte, hanem később is jelentős befolyással volt az elnökre. Számos esetben az Almaksz sugallt személyi döntéseket is. A botrány kirobbaná­sa után pedig egy ellenkampány megindításán dolgozott. A hallatlan vádak méhkasként bolydították fel az ország politikai elitjét, amelynek többsége soha nem rokonszenvezett az elnökkel. Az ügyben parlamenti vizsgálóbizottság alakult, amely hétfőn arra a végkövetkeztetésre ju­tott, hogy Paksas a zsarolhatósága miatt nemzetbiztonsági kockázatot jelent. A jelentés megállapítja azt is, hogy az elnöki adminisztráció kap­csolatban állt az alvüággal, illetve az orosz titkosszolgálatokkal is, és Lit­vánia az elmúlt hónapokban a nem­zetközi terrorizmus egyfajta bázisá­ul szolgált. „Az elnök helyében én azonnal lemondanék” - közölte a bi­zottság vezetője, Aloizas Sakalas. Hasonló álláspontra helyezkedett Algirdas Brazauskas kormányfő is, pedig ő még egy héttel ezelőtt is védte az elnököt. Paksas természe­tesen tagadja, hogy bármi köze is lenne a botrányhoz, és közölte: nincs szándékában lemondani. „Nyugodt vagyok, mint egy belga” - idézte a litván közmondást az el­nök. Nyugalomra azonban aligha van oka. Brazauskas miniszterel­nök szavai jelezték: a parlamenti többséggel rendelkező szociálde­mokraták a bizottsági jelentés elfo­gadására voksolnak a keddi plená­ris ülésen. Ez pedig az utolsó szög lehet Paksas politikai koporsójá­ban. Az elnök azonban bízik abban, hogy a leváltására tett kísérlet még­sem jár sikerrel. Jogi értelemben ugyanis a tízoldalas bizottsági je­lentésben szereplők közül koránt­sem minden tény bizonyítható két­séget kizáróan. Nagyon sok benne a feltételezés, a főügyészség és Sa­kalas bizottsági vezető egyaránt el­ismerte, hogy nincs bizonyíték pél­dául az Almaksz titkosszolgálati kapcsolatára. Arra is sokan emlé­keznek még, hogy Jurij Boriszovot az előző elnök, Valdas Adamkus ki­tüntette. Csakhogy az elnök me­nesztése nem bírósági, hanem poli­tikai döntés. Paskas pedig politikai értelemben már egy hónapja ha­lott. A kérdés most legfeljebb az le­het, hogy az EU- és NATO-csatlako- zás küszöbén sikerül-e legalább az ország becsületét megmenteni. Brazauskas szerint lesz parlamenti többség az impeachmenthez Vilnius. „Köztársasági elnök­ként soha, semmilyen formában nem szegtem meg sem az alkot­mányt, sem a törvényt, sem pe­dig a hivatali eskümet” - han­goztatta a 47 éves Paksas, akit politikai pályafutása során 1997-ben a Litván Liberális Unió, majd a tavaly márciusban az újonnan alapított Liberális Demokrata Párt élére is megvá­lasztottak. Algirdas Brazauskas kormányfő ezzel szemben azt hangoztatta, hogy Litvánia szá­mára a köztársasági elnök sze­mélye változatlanul kiemelt nemzetbiztonsági kockázatot je­lent. E veszély tudatában - fogal­mazott Brazauskas - a 141 tagú litván törvényhozásban biztosan meglesz a szükséges 85 fős több­ség ahhoz, hogy egy impeach- ment-eljárás keretében elmozdít­sák hivatalából. (Reuters, NSZ) Paksas (TASR/AP-fotó)- Főtanácsosként intézze el, hogy csatlakozzunk is a korrupcióellenes mozgalomhoz, de azért a befolyásos em­bereknek továbbra is adjunk csúszópénzeket! (Peter Gossányi rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents