Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-03 / 277. szám, szerda

19 ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 3. Nagyszünet Sok tanuló számára lehet példa ennek a fiúnak az akaratereje, kitartása, ami végül meghozta gyümölcsét Öröm és üröm Ministerstvo Školstva SLOVENSKEJ REPUBLIKY Udeľuje PAMÄTNÝ LIST Svätého Gorazda PRVÉHO PO MENE ZNÁMEHO PEDAGÓGA SLOVENSKÉHO PÔVODU za vynikajúce úspechy a reprezentáciu Slovenskej republiky na medzinárodných olympiádach V Bratislave 18. novamísra 2ÖÖ3 minister titelst« Stavenslsej republiky Ami másoknak csak újsághír, hétköznapi közlés, az a ko­máromi magyar gimnázium­nak örömöt és büszkeséget jelentett. KUSTYÁN ILONA Ez év november 18-án a szlovák oktatási tárca vezetője, Martin Frone Pozsonyban a diáknap al­kalmából a Szent Gorazd- emléklapot nyújtotta át, majd fo­gadta azokat a középiskolás tanu­lókat, akik hazai és nemzetközi ta­nulmányi versenyekben nemcsak képviselték Szlovákiát, hanem eredményükkel öregbítették az or­szág hírnevét is. 21 kitüntetett ta­nuló vehette át az elismerő okleve­let: a kitüntetettek között egy ma­gyar iskola diákja is szerepelt, Koltai Péter. Koltai Péter, a Selye János Gimná­zium elmúlt tanévben érettségizett diákja, aki a nyolcéves, matemati­ka-fizika szakirányzatú osztályban tanult. A nyolc év alatt rendre el­sők között szerepelt a különböző szintű és rangú matematika-fizika versenyeken, mígnem az utolsó két gimnáziumi évben csúcsosodott ki tehetsége, kreativitása. Az érettsé­gi előtti tanévben az indonéziai Báli szigetén a szlovák válogatott tagjaként iskolatársával, Rakyta Péterrel vett részt a Nemzetközi Fizikaolimpiászon, eredményes megoldóként. Az érettségi évében, ez év júliusában pedig az országos matematikaolimpia 2. helyezettje­ként az A-kategóriában - Tokióban mérhette össze tudását a világ leg­jobb fiatal matematikusaival, ahol a szlovák válogatottban a legjobb eredményt elérő versenyző, bronz­érmes lett. Sok tanuló számára lehet példa ez a fiú, s nemcsak azért, mert te­hetségét továbbfejlesztve, gyara­pítva eljutott a számára elérhető legigényesebb versenyig, hanem győzve akaraterővel és kitartással, érettségire készülve és élve a ko­máromi gimnázium minden diákja számára adott lehetőséggel, még felső szintű német nyelvvizsgát is tett az iskolában a DSD II. kereté­ben. Mindezek alapján a Német Szövetségi Köztársaság állami ösz­töndíjasaként a müncheni Műsza­ki Egyetem elsőéves hallgatója lett. Ki ne lenne büszke az ilyen ered­ményekre? Ezt az írást azonban mégsem a jogos dicsekvés ihlette, hanem valami más. Bizonyára sok olyan középiskola van, ahol nemcsak kiemelkedően tehetséges, hanem „csak” tehetsé­ges, kitűnő diákok tanulnak, akiket a hivatásuknak élő „megszállott“ pedagógusok tanítanak. Ahogy Pé­tert is tanították az elmúlt nyolc évben. Hiszen a gimnáziumi tanár legfontosabb feladatainak egyike, hogy felkészítse diákjait az egyete­mi továbbtanulásra, melynek egyik hatékony eszköze a tanulmányi versenyekbe való bekapcsolódás. S erről szól - kellene szólnia a gim­náziumi 4-8 évnek. A gimnáziu­mainkban tanító, a tudásnak elkö­telezett pedagógus pedig képes vállalni a megmérettetést, ha anyagi elismerésben nem is része­sül. A mindennapi - nem látványos - tanítási órák, a kitartó pedagógusi munka áll amögött, ha diákunk egyetemista lesz, ha versenyt nyer. Ezért kapjuk csekélyke fizetésünket. S mindannyiunkat felháborít, ha a felvételire való felkészítés lassan már iparággá növi ki magát, s intéz­mények veszik át a gimnázium egyik fő feladatának teljesítését. Sokat hallunk-olvasunk az új érettségi rendről, amely új felada­tok elé állítja nemcsak a végzősö­ket, hanem az iskolát is. Az új érettségik számos új elemének egyike a központi írásbelik íratá­sa, majd értékelése. Az oktatási tárca által jóváhagyott, új típusú érettségivizsga-rendszerről szóló dokumentum alapján a központi­lag kidolgozott, íratott-felügyelt, majd javított központi „tesztek” eredményességét a majdani érettségi bizonyítványokban is százalék fejezi majd ki. Megéri majd minél jobban teljesíteni? A felsőoktatási intézmények vajon figyelembe veszik majd a teljesít­ményt? Érdemes lesz-e jól taníta­ni? Vagy etikusabb nem az iskola falai közt, hanem valahol másutt felkészíteni a továbbtanulni szándékozókat? Etikus-e, hogy amíg a „felkészítő” munkájáért - kisebb-nagyobb (az intézménytől függően) pénzösszeg jár, addig a középiskolai tanár siralmas bérért dolgozik, miközben akár nemzet­közi sikereket is aratnak diákjai? A tanárok fizetésére az igazgató A Szent Gorazd-emléklap rendelkezésére álló pénzösszeg arcpirítóan kevés. A pedagógus pedig - aki ha nem is Tokióba, In­donéziába - „csak” az egyetemre készítette fel diákját, tovább tanít, hiszen ez a dolga. Vajon minden­(Képarchívum) ki tudja, hogy mi a dolga az isko­laügyben? A szerző a komáromi Selye Já­nos Gimnázium igazgatóhelyet­tese Az emberek nyitottak voltak, gyorsan lehetett ismerkedni, és a közös feladatok is összehozták a csapatokat Az újonc dolga sosem könnyű KISPÁL GYÖNGYI Mindenki átéli azt a néha kellemet­len és furcsa érzést, amikor újként, kezdőként kerül be egy idegen és összeszokott társaságba. így van ez, mikor első nap megyünk mun­kába, vagy mikor először lépjük át az új iskola küszöbét. Egy kilencedikes alapiskolás „nagy halnak” érzi magát egy „ki­csi akváriumban”. Úgy járkál az intézmény folyosóin, mint aki bármit megtehet, aki mindent és mindenkit ismer, és akinek senki sem parancsolhat. Ám ez a maga­biztosság gyorsan elillan, amikor ismét legkisebb lesz egy nagy in­tézményben. Kezdetben csak csendesen meghúzódva jár-kel az idősebb diáktársak között. Tűri az esetleges piszkálódást, hiszen mit is tudna tenni egy felső osztályos ellen. Mikor már ismét „nyereg­ben érezhetné magát” amiért ő a rangidős a középiskolában, jön az egyetem/főiskola, és minden kez­dődhet elölről. Alapiskolában még sokat segítet­tek neki tanárai a pályaválasztás­ban, a hivatalos papírok kitöltésé­ben, ám egy érettségiző diák gya­korlatilag csak magára számíthat. A felsőoktatás rendszere idegen számára, ezért igyekszik minden­honnan információt gyűjteni. Nos, én is átéltem ezt a folyama­tot, és most az utolsó állomásnál tartok. Már nem vagyok középis­kolás, de még egyetemista sem, csak úgy „vagyok” a kettő között. Van sok kérdésem, van egy pár dolog, ami nem teljesen világos, de úgy érzem, lassan kezd össze­állni a kép. A hivatalos értesítés mellett („felvételt nyert...”) az egyetem küldött a borítékban egy meghívót a gólyatáborra. Hát igen, itt már meg is nevezték, hogy egy újonc, egy gólya vagyok. (Ám nyugtató az a tény, hogy nem vagyok egyedül) nem sokat tű­nődtem a dolgon. Elkészítettem a szükséges irományokat, kerestem fényképet, és vártam a visszajel­zést. Néhány nap múlva jött a vá­lasz: „Jöhetsz a gólyatáborba.” Nagyon örültem, hiszen a verebek azt csiripelték, jók szoktak lenni ezek az egyetemre bemelegítő tá­borok. És milyen igazuk volt... Él­mény volt egy hétig „összezárva” élni 300 gólyával. Az emberek nyitottak voltak, gyorsan lehetett ismerkedni, és a „bevállalós” fel­adatok is összehozták a csapato­kat. Az ott kapott kiképzés min­denképp hasznos lesz a jövőben... azt hiszem, most már kevésbé tű­nik félelmetesnek és idegennek az egyetem. A tanulási szisztémámat már az egyetemhez igazítottam, és előnyben voltam, mert az arcok nem voltak teljesen ismeretlenek, akikkel az iskola folyosóin és az órákon öszetalálkoztam. Szóval ajánlom a tábort mindenkinek, aki szeretné felvenni az egyetemi élet ritmusát, aki szeretne megis­merkedni sok űj emberkével, és információt gyűjteni a szakjáról. Sok sikert a most negyedikes diá­koknak az érettségire és felvételi­re készüléshez. Volt fizikataná­rom „szállóigéjét” tudom nekik biztatásul idézni: „Minden rossz­nak vége szakad egyszer. De lesz ennél rosszabb is...” Szóval min­dent bele, kitartás, carpe diem és don’t worry! Sok sikert a most negyedikes diákoknak az érettségire és felvételire készüléshez (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) ANGOLKA Quote: We are all born into the world with nothing. Everything we acquire after that is profit. (Sam Ewing) Phrasal verb: find (something) out Definition: to discover or learn something that you didn’t know. (This phrasal verb has more than one meaning) E.g.l. I don’t know the answer to that question, but I can find out for you. E.g.2. It’s amazing what you can find out by chatting to people! E.g.3. How did you find that out? This phrasal verb can be separated, but usually isn’t. Test The world’s first anti-malarial tablets specifically ______ for chi ldren are launched in the UK on Wednesday. 1. formula, 2. formulated, 3. formulatet, 4. formlated. Joke My Good Deed A guy arrives at the pearly gates, waiting to be admitted. St. Peter is reading through the Big Book to see if the guy’s name is written in it. After several minutes, St. Peter closes the book, furrows his brow, and says, „I’m sorry, I don’t see your name written in the Book.” „How current is your copy?” he asks. ,J get a download every ten minutes.” St. Peter replies, „Why do you ask?” „I’m embarrassed to admit it, but I was always the stubborn type. It was not until my death was imminent that I cried out to God, so my name probably hasn’t arrived to your copy yet.” „I’m glad to hear that, „Pete says, „but while we’re waiting for the update to come through, can you tell me about a really good deed that you did in your life?” The guys thinks for a moment and says, „Hmmm, well there was this one time when I was driving down a road and I saw a group of biker gang members harassing this poor girl. I slowed down, and sure enough, there they were, about 20 of them harassing this poor woman. Infuriated, I got out my car, grabbed a tire iron out of my trunk, and walked up to the leader of the gang. He was a huge guy; 6- foot-4,260 pounds, with a studded leather jacket and a chain running from his nose to his ears. As I walked up to the leader, the bikers formed a circle around me and told me to get lost or I’d be next.” „So I ripped the leader’s chain out of his face and smashed him over the head with the tire iron. Then I turned around and yelled to the rest of them. Leave this poor innocent girl alone! You’re all a bunch of SICK, deranged animals! Go home before I really teach you a lesson in PAIN!” St. Peter, duly impressed, says „Wow! When did this happen” „About three minutes ago.” Correct answer to the test question: 2. formulated (Králik Róbert) ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■I ♦ acquire - szert teszünk ♦ chatting - beszélgetés közben ♦ are launched - lett kiadva ♦ furrows his brow - ráncolja a szemöldökét ♦ harass - zaklat, molesztál ♦ studded - szegecsekkel kivert ♦ get lost - elhúzni, eltűnni ♦ deranged - zavarodott, elfer­dült LÁNGÉSZ Hogyan sajátítják el a vakok az írást-olvasást? FELDOLGOZÁS A látás képessége sajnos nem minden embernek adatik meg. Vajon ők hogyan tanulnak meg ími-olvasni? Milyen lehetőségeik vannak elsajá­títani ezt a két nagyon fontos formáját a kommunikációnak? Nem mostanában történt, hogy egy francia származású fiatalember, Louis Braille neve mellé egy népesség-összeírás alkalmával beírták, hogy sem írni, sem olvasni nem tud. Mindez 1829-ben történt. Braille, aki a Fiatal Vakok Párizsi Intézetének egyik tanítója volt, még abban az évben kitalált egy új „nyelvet”, melynek segítségével a vakok szá­mára is megnyílt az út az írás-olvasás elsajátításához. Braille egy egészen új ábécét talált ki, amely kiemelkedő pontok min­tázataiból áll (hiszen a pontokat a kéz könnyebben le tudja tapogatni, mint a folyamatos vonalakat). A pontokat úgy kombinálta, hogy azok hasonlóak voltak a dominó pontjaihoz, s egy-egy összeállítás az ábé­cé valamelyik betűjének, egy írásjelnek vagy nagyon gyakran előfor­duló szavaknak felel meg, mint például az „és” vagy a névelők. Az úgynevezett Braille-írást úgy olvassák el, hogy ezt a kiemelkedő szö­veget egy vagy két ujj hegyével letapogatják. Majd eltelt úgy száz év a vakírás megjelenésétől számítva, és 1932- ben már a Braille lett a vakok „hivatalos nyelve”. A rendszert, mely eredetileg 63 karakterből tevődik össze, azóta továbbfejlesztették, és tömörebbé tették. Erre azért volt szükség, mert így olvasni és írni is gyorsabban lehet, valamint az írás is kevesebb helyet foglal el, mint azelőtt. A Braille-írásnak kézírásos változata is létezik már, mely úgy készül, hogy egy fémkeretbe foglalt papírlapra karcolótűvel beütik a pontok­ból álló karaktereket. A szöveget a papír hátoldalára kell írni jobbról balra haladva, ezután a lapot megfordítva a színén kidomborodik az írás, amit ezután szokásos módon, balról jobbra haladva lehet leol­vasni. A fejlődésnek azonban még nem lett vége ennyivel, ugyanis megjelentek a Braille-írógépek illetve a Braille-rendszert alkalmazó nyomtatóval ellátott számítógépek is. A Braille-írást elsősorban azok használják, akik már vakon születtek, vagy gyermekkorukban vakul­tak meg. Azok viszont, akik idősebb korukban veszítik el a látásukat, és már megszokták a hagyományos írást-olvasást, azoknak bizony sokkal nehezebb a helyzetük. Ilyen korban már csökken a tapintás ér­zékenysége nemcsak a kor, de egyes ízületi betegségekből kifolyólag is. Létezik egy másik vakírás is, ez sokak számára könnyebb a Braille- írásnál. Ez utóbbi a Moon-írás elnevezést kapta, melyet egy brightoni férfi, William Moon talált fel 1847-ben. Ez egy betűnkénti írás, mely kilenc alapkaraktert tartalmaz, ezek értelmezése pedig attól függ, hogyan helyezkednek el felfelé vagy körben. A szöveg sorait váltakoz­va balról jobbra, aztán jobbról balra, folyamatosan kell olvasni. Egy hátránya azonban van ennek az írásmódnak: csak angol nyelvterüle­ten használják, (n)

Next

/
Thumbnails
Contents