Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-01 / 275. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 1. Kultúra p Anita Ekberggel az V. Nemzetközi Pozsonyi Filmfesztiválon, az Édes élet díszbemutatója előtt találkoztunk Örök kép a Trevi-kút habjaiban „Bár mások a filmcsillagot, a dívát látták bennem, én nem tartottam magam annak" (Pavol Majer felvétele) A mozgóképművészet is megteremtette a maga örök mosolyú „Mona Lisáit”. Az összetéveszthetetlen, utá­nozhatatlan pózban örökké­valóságra maradt alakjait. Ilyennek őrizzük Marilyn Monroe-t fellebbentett szok­nyájával, és ilyennek Anita Ekberget az Édes élet híres szökőkútjelenetéből. Legen­da lett, ahogy Fellini remeké­ben kibomló mellekkel meg­mártózott a Trevi-kútban és a szerelemben. TALLÓSI BÉLA Ezzel elindult színészi karrierje is. Szeretném tisztázni, hogy a karrie­rem nem az Édes élettel kezdődött, és hogy nem Fellini csinált belőlem színésznőt. Tizenkilenc évesen el­hagytam Svédországot, és Kaliforni­ába költöztem, mert amerikai szí­nésznő akartam lenni. 1951-ben ér­keztem meg a tengerentúlra, s az Édes élet premierjéig, amit ha jól emlékszem, hatvanegyben tartot­tak, Kaliforniában már túl voltam negyven-negyvenöt filmen. Fellini éppen azért hívott meg a szerepre, mert abban az időben már híres szí­nésznő voltam, ismertek az egész vi­lágon. Lehet, hogy itt, maguknál akkor még nem hallottak felőlem, de Japánból és Kínából is kaptam már képeslapokat rajongóktól. Svédországot ’51-ben azért hagy­ta el, mert amerikai színésznő akart lenni. Fellini miatt mégis visszatért Európába. Nagy szere­lem lehetett Önök között, ha 13 év után új hazát választott, mégpe­dig az övét, Olaszországot... Fellinit csodáltam rendezőként, imádtam barátként, de szerelmi kapcsolat nem volt köztünk. Bár ha Fellinin múlott volna... nagyon be­lém szeretett. Csakhogy nem ő volt a férfiideálom. Különben se lehetett esélye nálam, mivel én akkorra megtaláltam életem nagy szerelmét, aki sajnos már nincs közöttünk. És az idő tájt kezdhette érezni azt a másfajta imádatot is, amelyet az Édes élet hozott meg, és a rajon­gók részéről érkezett. Se a producerek, se Fellini nem vár­ta, hogy az Édes élet olyan siker lesz, amilyen lett. Igaz, el kellett telnie bi­zonyos időnek, amíg elfogadták. Mi­lánóban, a bemutatón beleköptek Fellini arcába. Szerencsém, hogy egy kicsit oldalt álltam, különben nekem is jutott volna belőle. Spa­nyolországban huszonöt évnek kel­lett eltelnie, mikor végre zöld utat kapott, és bemutathatták. A Vatikán is megpróbálta letiltani. Botrányos­nak ítélték. Botrányos!... azokhoz képest, amiket ma vetítenek a mo­zik, az Édes élet szűziesen szemér­mes film. Ma túl sok az erőszak, a mezítelenség, a túlfűtött erotika, s ezek kiszorítják a moziból a roman­tikát. Mitől érdekes az, hogy a ka­mera az ember fenekébe mászik? Milyen érzés volt, amikor férfiak hevertek a lábai előtt? Volt ilyen? Soha nem foglalkoztam azzal, hogyan nézek ki. Bár mások a filmcsillagot, a dívát látták bennem, én nem tartottam magam annak. Mindig egyszerűen éltem, mint bár­ki más. Magánemberként nem azo­nosultam a filmiparral. Egy idő óta kevesebbet hallunk Önről, legfeljebb olyan hírek ter­jengtek, hogy a hetvenes években abbahagyta a filmezést. Több mint hetven filmben játszot­tam. Némelyiknek hatalmas sikere volt, mások, bár jó szerepem volt bennük, kevésbé lettek népszerűek, nem tudni, miért. De soha nem hagytam abba a filmezést. A mai napig hívnak szerepekre, amelyek­ből nem tudok mindent elfogadni, mivel kevés a jó forgatókönyv. Más­részt azért sem, mert a producerek rajtunk, színészeken akarnak spó­rolni. így volt ez régebben is. Azzal indokolták az alacsony gázsimat, hogy levonták belőle az illetéket az ilyen-olyan alapokra. Aztán, amikor a nyugdíjamat kellett intéznem, ki­derült, hogy éveken át senki semmit nem fizetett. De talán majd itt, ma­guknál tudunk jó filmeket csinál­ni... én benne vagyok! Olaszország­ban ugyanis az idősebb színésznők­nek ma nem igazán van lehetősé­gük. A rendezők nem akarnak nagymamákkal dolgozni. A déd­anyákról már nem is beszélve! A nagyapa korú férfiszínészeknek vi­szont szabad az útjuk a filmvászon felé. Választanak melléjük egy csi­nos fiatal partnernőt, és működik a dolog. Tartja a kapcsolatot az egykori színésztársakkal? Életem csillagai, sztáijai a családom tagjai voltak. Az édesanyám, az édesapám, akiket nagyon szerettem, a testvérem, a felesége és az ő csa­ládjuk. Na és persze a kutyáim. Nem tudnék állatok nélkül élni. Mint ahogy barátok nélkül sem. Rengeteg barátom van, és nemcsak Olaszor­szágban, hanem szerte a világon. Olyanok, akikkel ötven éve tartom a kapcsolat, és ha ritkábban látjuk is egymást mostanában, úgy tudunk beszélgetni, mintha tegnap váltunk volna el. Vannak köztük jogászok, bankárok, akik partikra hívnak, vagy én hívom őket vendégségbe. A szórakoztatóiparban viszont nagyon sok a hamis ember. Sokan nem a legegyenesebben, vagy furcsán vi­selkednek. Rod Steigemek, akivel akkor forgattam, amikor még isme­retlen színész volt, évekkel később Olaszországban egy gálán én adtam át valamüyen díjat. Rám nézett, és még csak nem is üdvözölt, mintha sose találkoztunk volna. A pozsonyi filmfesztivál megnyi­tóján említette, hogy nem először jár nálunk, ugyanakkor nem fej­tette ki, milyen alkalomból uta­zott hozzánk akkor. Beszélne er­ről bővebben? Napra pontosan emlékszem, hogy Csehszlovákiában először 1965. má­jus 12-én voltam, mert május 12. a testvérem születésnapja. Bécsben forgattam éppen, és úgy döntöttem, ha üyen közel vagyok ahhoz a másik világhoz, meglátogatom. Adtak alám egy rozoga Cadillacet, hogy ne legyen túlságosan feltűnő. Kész sze­rencse, hogy gurult! Az útra elkísért a fodrászom, a sminkmesterem és természetesen a sofőr, aki a határon kiszállt, mondván, nincs érvényes útlevele. Átültem a volánhoz, elve­zettem pár métert, aztán visszafor­dultam. Teljesen kiborultam attól, amit láttam. Tehetetlenségemben csak zokogtam. Boldog vagyok, hogy most itt lehetek, s hogy látom, minden megváltozott, s ezzel jobbra fordult a sorsuk. OTTHONUNK A NYELV Lepusztult nyelv-e az angol és a magyar? LANSTYAK ISTVÁN Az Édes Anyanyelvűnk c. nyelvmű­velő folyóiratban egy nyelvművelő a nyelvünkbe az utóbbi időben beke­rült nagyszámú idegen szó kapcsán az angolról azt állítja, hogy az „erő­sen lepusztult“ nyelv. Ennek egyik bizonyítéka a szerző szerint a több­jelentésű -ing toldalék, amelyet a nyelvünkben már régebben megho­nosodott olyan angol eredetű sza­vakból ismernek az angolul nem be­szélő magyarok, mint pl. a tréning, kemping, szmoking, lízing. A szerző az -ing toldalékot nemcsak többje­lentésűnek nevezi - ez nem is lenne baj, hiszen az -ing valóban többje­lentésű az angolban -, hanem egy­ben „szegényesének is. Az angol nyelv ,lepusztult“ állapotát a ma­gyar nyelv gazdagságával állítja szembe, melynek egyik bizonyítéka, hogy nyelvünkben „egy szótőhöz csatolt képzőkkel és ragokkal szá­mos jelentésámyalatot“ fejezhetünk ki. Az angol nyelv „lepusztultságá“- nak másik bizonyítéka a szerző sze­rint az, hogy ugyanaz a szó sok eset­ben többféle szófaji értékben is használatos, így pl. a park szó egy­aránt lehet főnév és ige, vagyis nem­csak azt jelentheti, hogy ‘park’, ha­nem azt is, hogy ‘parkol’ vagy ‘körül­keríť, sőt ha jelzőként használjuk, melléknévi szerepre is szert tehet. Szép dolog az anyanyelv szeretete, s még azt is megértjük, ha valaki pozi­tív irányban elfogult az anyanyelvé­vel szemben, de azt már nem tudjuk helyeselni, hogy ebbéli véleményét egy komoly lap mindenfajta szer­kesztőségi megjegyzés nélkül leköz- li; az pedig még kevésbé van rend­jén, hogy az anyanyelv iránti szere­tet más nyelvek becsmérlésével kap­csolódjon össze. Mert azt mindenki érzi, hogy a „lepusztult“ jelző hasz­nálata meglehetősen becsmérlő. Ha nem így gondolja a kedves olvasó, akkor képzelje el, hogy a Kultúra slova c. szlovák nyelvművelő folyó­iratban megjelenne egy cikk, amely azt állítaná, hogy a magyar lepusz­tult nyelv. Nyugodtan megtehetné, hiszen mindkét jelenség, amely az említett cikkben szerepel, megvan a magyarban is: a mi nyelvünkben is - akárcsak számtalan más nyelvben - szép számmal találhatók többjelen­tésű képzők, s az is jellemző vonása anyanyelvűnknek, hogy ugyanaz a szó különféle szófaji szerepekben fordulhat elő. Bizonyára nem térne a kedves olvasó olyan egyszerűen napirendre afölött, ha valaki lepusz­tult nyelvnek minősítené a magyart azért, mert pl. a magyar szó egy­aránt lehet főnév és melléknév, vagy a vasárnap egyaránt lehet határozó­szó és főnév. Ha azt mondjuk, hogy János magyar, akkor a magyar fő­név, s a szlovákban a Maďar szó felel meg neki: János je Maďar. Ha azt mondjuk, hogy A magyar helyesírás könnyű, akkor a magyar melléknév, és a szlovákban a maďarský alak a megfelelője: Maďarský pravopis je ľahký. Sőt, a magyarban a nyelvek megnevezésére sincs külön képző, így pl. a magyar szó - akárcsak az angol Hungarian - azt is jelenti, hogy ‘magyar nyelv”, szemben a szlovákkal, ahol erre külön szóalak használatos, a maďarčina. A kettős szófajúság a magyar nyelv egyik ti­pológiaijellegzetessége, olyan jelen­ség, amely általában jellemző az agglutináló, azaz ragasztó nyelvek­re, s így megvan többek között szá­mos finnugor, türk, mongol és más nyelvben. Ellenben a flektáló, azaz hajlító nyelvekben a szófajok általá­ban egyértelműen elkülönülnek egymástól. Ez jellemző számos in­doeurópai nyelvre, köztük a szláv nyelvek többségére. Nem úgy az an­golra, amely valóban keresztülment egy olyan folyamaton, melynek so­rán alaktani rendszere leegyszerű­södött, ezt azonban „lepusztulás“- nak nevezni nemcsak tudományta­lan, hanem egyenesen nevetséges. Nézzünk meg végül néhány magyar példát az elsőként említett nyelvi jel­legzetességre, arra, hogy ugyanaz a képző többféle jelentésben és szófaji értékben is használatos lehet! Ilyen pl. a -f, illetve annak hosszú, két -tt- vel írandó változata. Ha azt mon­dom: ez a húsdarab fél órát sült, ak­kor a sül igéhez kapcsolódó -ta múlt idő jele. Ha viszont azt mondom: sült húst fogok ebédelni, a -t már nem jel, hanem képző, a befejezett melléknévi igenév képzője. Sőt, tu­lajdonképpen melléknévképzőnek is tekinthetjük, hiszen a sült szó a gyakori használat folytán mellékne- vesült nyelvünkben. Ha pedig azt mondom: hideg sült lesz vacsorára, akkor a sül szóhoz kapcsolódó -t im­már főnévképző. Sem a magyar -t toldalék többértelműsége, sem az angol -ing végződés többféle lehet­ségesjelentése nem bizonyítja, hogy akár a magyar, akár az angol nyelv lepusztult vagy szegényes volna. Az viszont aligha kíván bizonyítást, hogy az olyan nyelvművelő, aki ilyen megállapításokra ragadtatja magát, jobban tenné, ha nyelvmű­velés helyett inkább valami mással foglalkozna. Gramma Nyelvi Iroda www.gramma.sk SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Traviata 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: A brünni Nemzeti Színház vendégjátéka 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Igazából szerelem (amerikai) 15.30, 18, 20.30 MLA­DOSŤ: A zongorista (osztrák) 16.30, 19.30 TATRA: Tulipános Fanfan (francia) 16.30, 18.30, 20.30 AU PARK - PALACE: Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 17.40, 19.50, 21, 22 Iga­zából szerelem (angol) 16.50, 19.30, 22.10 Tulipános Fanfan (francia) 15.10 A Wiew from the Top (amerikai) 17.20, 19.20 Némó nyomában (amerikai) 14,30, 15.20, 16.20, 18.40, 21.20 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 16,18.50, 21.40 Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 15.50, 18, 20.10 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 20.20 Órák (amerikai) 17.50 Adaptáció (amerikai) 22.20 PÓLUS - STER CENTURY: Volt egyszer egy Me­xikó (amerikai-mexikói) 15.30, 17.55, 20.05 Tulipános Fanfan (francia) 15.55, 20.20, 22.20 Némó nyomában (amerikai) 14.35, 15.45, 16, 16.50, 18.10 Igazából szerelem (angol) 14.40, 15.40, 17.20, 18.15, 20, 20.55 A Wiew from the Top (amerikai) 14.05, 18, 19.50 Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 18.55, 21.05 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 16.05, 17.40, 18.40, 20.25, 21.20 KASSA TATRA: Mátrix - Forradalmak (amerikai) 17 Tulipános Fanfan (francia) 19.30 CAPITOL: S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 16,18, 20 ÚSMEV: Volt egyszer egy Mexikó (amerikai­mexikói) 16, 18, 20 GYŐR PLAZA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 15,17.15,19.30 Kapi­tány és katona: A vüág túlsó oldalán (amerikai) 13.30, 16.15, 19 Ke­gyetlen bánásmód (amerikai) 14, 18.15, 20.15 Kontroll (magyar) 14.15,16.15,18.30,20.30 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 15,17.30, 20 Némó nyomában (amerikai) 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20.15 S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 13.30,15.45, 18, 20.15 Titokzatos folyó (amerikai) 16,18.45 AZ MKKI HÍREI XVII. VÁROSI KULTURÁLIS NAPOK - ZÁRÓHANGVERSENY 2003. december 2., 18.00 Helyszín: Pozsony, Prímáspalota, Tükörterem Simon Krisztina, a Szegedi Opera­ház énekművésze részleteket ad elő Brahms, Liszt, Strauss, Dohná- nyi, Bartók és Kodály műveiből. Zongorán kísér Zsoldos Bálint zon­goraművész. SIMON KRISZTINA énekművész 1976-ban született. 2000-ben a bu­dapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem opera szakán szerzett dip­lomát. Jelenleg a Magyar Állami Operaház és a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese. Repertoár­jában többek közt Bartók, Kodály, Mahler, Schumann, R. Strauss és kortárs zeneszerzők dalai szerepel­nek. 1998-ban Artistus-díjat kapott, 2002-ben Fischer Annie-ösztön- díjban részesült. ZSOLDOS BÁLINT zongoraművész 1977-ben született. Kilencévesen fel­vételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Előkészítői Tagozatára. Már tanulmányai ideje alatt rendszeresen koncertezett Ma­gyarországon, de Európa számos nagyvárosában is. Később Lazar Ber­man, Dimitrij Bashkirov, Sebők György, Karlheinz Kämmerling és John Perry mesterkurzusain tökéle­tesítette tudását. A hazai zenekaro­kon kívül a Hamburgi Filharmónia Zenekara és a Salzburger Kamara- zenekar szólistájaként is vendégsze­repeit. 2002-ben Fischer Annie- ösztöndíjban részesült. A hangversenyre a belépés díjta­lan. FELHÍVÁS Mentsük meg a kassai Thália Színházat! A KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ 1969-ben közakaratból és köz­adakozásból jött létre. Csaknem 35 évvel megalakulása után a szlovákiai magyarság e fontos művészeti létesítményét újból ve­szély fenyegeti, létét csak közös akarat mentheti meg! Intézményünk összszlovákiai - sőt a határokon is átnyúló tájoló tevékenysége ellenére 2002-ben a törvény erejénél fogva megyei ha­táskörbe szorult. Ennek következ­tében támogatottsága csak a kas­sai önkormányzati megye igénye­inek, elvárásainak, valamint lehe­tőségeinek szintjét éri el, amely nem teszi lehetővé, hogy a szlová­kiai magyarság kassai tájoló szín­háza a jövőben is az egész ország területén terjeszthesse a magyar szót; szlovákiai magyar gyermek­színház hiányában a jövő generá­ciója számára produkcióival meg­alapozza az anyanyelv szeretetét, a magyarságtudat megtartását. Színházunk emberfeletti küzde­lemben mindmáig fenntartotta működőképességét. Munkatársai - színészek, műszakiak és egyéb dolgozók, megalázó bérük ellené­re óriási erőfeszítést tesznek a művészi munka és a színház meg­maradása érdekében. Most azonban elérkeztünk lehe­tőségeink határához. Fenntartó­ink, kihasználva anyagi gondjain­kat, 14 évvel a rendszerváltozta­tás után, az előző társadalmi rendszert idéző intézményi fel­ügyelet bevezetésével, gazdasági alapon működő cenzúrát kíván­nak a színházzal szemben alkal­mazni. Ez az állapot intézmé­nyünket ellehetetleníti, a követ­kező lépésben pedig megszünte­téséhez vezet. Ebbe nem törődhetünk bele! Ezért színházlátogató közönsé­günkhöz fordulunk! Gyermekeink és unokáink jövőjét szívükön vise­lő polgárainkhoz, önkormányza­tainkhoz, vállalkozóinkhoz, min­den szlovákiai magyarhoz és jó­akaraté emberhez - nemzetiségé­től függetlenül: nyújtsanak támo­gatást színházunk fennmaradásá­hoz. A hozzájárulás összege is fontos, de legalább ilyen lényeges maga az erkölcsi támogatás, amely akár egyetlen korona ado­mánnyal is kifejezhető. Hiszünk benne, hogy a szlovákiai magyarság 1969 óta nem vesztett erkölcsi tartásából, és miként ak­kor, most is kiáll színházunk mel­lett. A csaknem 200 éves kassai magyar színjátszás újraindításá­nak 35. évfordulójára tervezett kiadványunkban megörökítjük mindazokat, akik e nemes csele­kedetben csatasorba állnak. Címünk és bankszámlaszámunk: DIVADELNÉ ZDRUŽENIE THÁLIA Timonova 3. 040 01 KOŠICE OTP Banka - Slovensko, Košice č.u. 5599630/5200

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents