Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-27 / 295. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 27. KÓPÉ Szilvesztertől újévig December 31-én szilveszterkor ünnepeltük a 2003-as év utolsó napját. Ismét eltelt egy hosszú év. És ilyenkor ezen van a fő hangsúly: az eltelt egy éven. Hiszen egy év, 365 nap, akárhogy számítjuk is, hosszú idő. Ez a 2003-as év mindenki számára fontos, hiszen emlékekkel, élményekkel gazdag. Jó és rossz dolgok egyaránt történtek velünk, és maradtak meg az emlékezetünkben. Most magunkba szállunk, mérlegelünk, az elmúlt évben történtekről gondolkozunk, és amikor éjfélt üt az óra, pezsgőspoharakkal koccintunk az új esztendőre. Az égbolton megjelenő tűzijátékok is az ünneplés részei. Az egész világ, íme, egy kerek évvel öregebb lett, az ének szerint talán bölcsebb is, de a legfontosabb, hogy egy hosz- szú évet szeretteink környezetében tölthettünk el. És ezért örvendezünk, ünnepelünk. Éjfél után már csak előre nézünk, boldogan, újult erővel vágunk az új esztendőbe. Most még mindent megtehetünk, amit tavaly esetleg elmulasztottunk. Tervezzünk, tűzzünk ki célokat, mert így lesz szebb az életünk. Ahogy Kölcsey Ferenc is írta: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.” Újévkor lehet fogadalmakat is tenni az új évre. Valóban érdemes elgondolkozni azon, mit tehetünk másképp, jobban. Mi, gyerekek, megpróbálkozhatunk jobban viselkedni testvéreinkkel, vagy akár az osztálytársainkkal, szó- fogadóbbak lenni, többet segíteni szüléinknek, vagy többet, alaposabban tanulni. Bár, én úgy gondolom, a Kópé-barátok egytől egyig rendes és tisztességes gyerekek. Újévkor szokás kifejezni jókívánságainkat. Ezt szem előtt tartva én is kihasználom az alkalmat, hogy a kisebb olvasóknak is kívánjak csupa jót: Elsősorban az egész 2004-es évre jó egészséget, hozzá kellő vidámságot, ragyogást, továbbá türelmet a bosszantó és nehezebb dolgokhoz, kitartást, jó eredményeket, szorgalmat a tanuláshoz, és természetesen sok sikert az élet egyéb területein is. Kópé barátainak, a kitartó és szorgalmas rejtvénykészítőknek, rejtvényfej- tőknek, rajzolóknak, versíróknak kívánnék további szorgalmat, fantáziát, új ötleteket. Remélem, hogy ez a csodás rovat még hosszú évekig tud eredményesen működni, és mi, Kópé-barátok is megmaradunk egymásnak szere- tetben. Kívánom minden jóakaratú gyereknek, hogy ebben az új évben találják meg a boldogságot, az élet értékeit. Én ezt kívánom tiszta szívből pajtásaimnak. Szeretettel: ,■ . ' /jy , / ' Én sem tehetek egyebet, minthogy csaüakozzam jó barátom, segítőm jókívánságaihoz, s hogy Huncutkával együtt kérjem a Teremtőtől, jövőre is szeressetek, gyerekek, legalább annyira, amennyire én szerettelek az idén Titeket: ÍGY RAJZOLTOK TI Vanko Zsófia, 7 éves, Fülekkovácsi Megály Dávid, 10 éves Csicsó Nagy Boglárka és Szomolay Csilla, Alsószeli Száméi Krisztina, 10 éves, Ekecs Chudý Lukács, 6 éves, Galánta TARKA LEPKE VERSELŐ Sün Pál karácsonya SZABÓ ILDIKÓ Sün Pál a kandalló előtt üldögélt, és azon töprengett, hogy ő mindig egyedül ünnepli a karácsonyt, jó volna idén elhívni a rokonokat. Keresett hát gyorsan papírt, tollat, és meghívta süntestvére családját kis kunyhójába. Pár napon belül csodaszép képeslapokat hozott neki a postás. Izgatottan olvasta őket. Az egyiket testvére és annak felesége írta, a másikat a gyerekek. Boldog ünnepeket kívántak neki, és egyben tudatták is vele, hogy idén sajnos nem tudják meglátogatni. Sün Pál nagyon elszomorodott.- Jaj, de kár - gondolta magában.- Megint magányosan fogom tölteni ezt a szép ünnepet. Elérkezett karácsony estéje. A kis szobában ott állt a karácsonyfa. Csak úgy pompázott. Mellette ült nagy búsan Sün Pál, s azon gondolkozott, milyen lenne a karácsonya, ha itt lennének a szerettei. Eszébe jutott rég nem látott testvére, a kedves felesége és a két huncut gyerkőc.- Ó, azok a kis lurkók! Már biztosan iskolások, pedig amikor én utoljára láttam őket, még csak nagyon kicsik voltak. Lehet, hogy már meg sem ismernének, pedig mennyit játszottam velük annakidején! Ezeken töprengett Sün Pál, majd elővett egy könyvet, és olvasgatott. Alig kezdett bele az olvasásba, máris kopogtattak kis házikója ajtaján.- Ugyan, ki lehet az ilyenkor? - kérdezte meglepődve. Kinyitotta az ajtót, s bizony, tágra nyílt a szeme. Testvére kis családjával állt vele szemben. Gyorsan megölelték egymást, majd a házigazda, ahogy illik, betessékelte őket, és helyet szorított nekik a kis szobában. Főzött jó meleg teát, mesélés közben ezt kortyolgatták a vendégek.- Tudod, öcsém - kezdte el Sün Ferdinánd -, ez egy nagyon hosz- szú történet. Igazság szerint úgy volt, hogy kirándulni megyünk, csakhogy nem úgy alakult, mert...- Fő, hogy itt vagyunk! - mondta kedvesen Kinga, Sün Ferdinánd felesége. Sün Pál ezalatt a gyerekekre nézett. Mindketten sejtelmesen mosolyogtak.- Min kuncogtok annyira, gyerkőcök? Azok egyszerre elkiáltották magukat:- Meglepetés! - és egy-egy csomagot adtak át neki. - Boldog karácsonyt! Megölelték nagybátyjukat, majd Sün Pál kibontotta a kapott ajándékokat. Az egyik dobozban csíkos sál és egy pár jó meleg papucs volt, a másikban egy kis kép a Sün családról. A megajándékozott olyan boldog volt, hogy majdnem elpityeredett. Megölelte még egyszer Zsófit és Zsigát, majd megköszönte az ajándékokat. Sün Pál nagyon jól érezte magát, és kimondhatatlanul boldog volt. Ugyanígy érzett Sün Ferdinánd, Kinga, Zsófi és Zsiga is. Pár napot együtt töltöttek, majd búcsúzáskor a vendégek megígérték Sün Pálnak, hogy szilveszterkor is meglátogatják, és megint együtt ünnepelnek majd. Sün Pál most már nem volt szomorú, és cseppet sem érezte magát elhagyatottnak. Este, mikor már besötétedett, még egyszer ránézett a kis képre, amit kapott.- Ez volt a leges-legszebb karácsonyom! - állapította meg boldogan, majd ágyba bújt és álomba szenderült. Hóember Hóember magában, de nem a szobában. Kint áll az udvaron, úgy, mint én a nyáron. Azt mondja magában: „Mért nem is szobában?” Egy varjú odaszáll, s azt mondja: „Mert elolvadnál, te ostoba!” Kinn hideg van, s fúj a szél, Benn meleg van, s estebéd. A hóember tűnődik magában: „Engem mért nem hívtak vacsorára?” Bódvavendégi
