Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-23 / 294. szám, kedd
Karácsony ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 23. Kelet-Szlovákiában négyszázra tehető azoknak az intézeti gyermekeknek a száma, akiket senki sem látogat Mics Imre rappi plébános a lelkipásztor karácsonyáról Családban lennének otthon Kassa. Szlovákiában mintegy hatezer kiskorú cseperedik fel gyermekotthonokban. Csupán két százalékuk árva, a többinek élnek a szülei, csak éppen valamilyen oknál fogva alkalmatlanok szülői feladataik ellátására. JUHÁSZ KATALIN Kelet-Szlovákiában négyszázra tehető azoknak a gyermekeknek a száma, akiket egyáltalán nem látogatnak, a hivatásos nevelőkön kívül senki sem törődik velük. Többségük nem sajátítja el időben azokat a szociális, közösségi tudnivalókat, amelyekre minden embernek szüksége van. A gyermek- otthonból kikerült fiatalok többszörösen veszélyeztettek. Esetükben például négyszer nagyobb a veszélye annak, hogy rászokjanak a dohányzásra, és háromszor többen lesznek közülük alkoholisták, mint a családban nevelkedők közül. Az állami gondozottak közül az átlagosnál hatszor többen kerülnek börtönbe. KI LEHET HIVATÁSOS SZÜLŐ? Az Európai Unió országaiban bevett gyakorlatot követve egy ideje nálunk is bevezették a „hivatásos szülő” intézményét. Ez annyit jelent, hogy az állami gondozottak családokhoz kerülnek, a nevelőszülők pedig fizetést kapnak a gyermekotthontól, illetve ők gazdálkodhatnak a gyermekeknek járó havi összeggel. Nálunk ez fejenként négyezer korona. Meggazdagodni tehát nem lehet belőle, ám a kicsik családban nőnek fel. Mindezt a kassai székhelyű Virtuális Gyermekotthon igazgatójától, Ladislav Ro- vinskytől tudtuk meg, aki a világért sem akarja bántani az állami szerveket és a gyermekotthonokat, csak annyit jegyez meg, hogy nálunk „egyesek” valami miatt ódzkodnak ettől a módszertől. „A szociális és családügyi minisztérium hiába tartja elsődleges céljának a hivatásos szülők felkészítését és az új lehetőség népszerűsítését, eddig csupán 60 „professzionális” család működik, összesen száz gyermekkel.” FELESLEGES BONYOLÍTÁSOK? A kassai Otthon a Családban Egyesület a statisztika javításán dolgozik, ám Kelet-Szlovákiában eddig csak két családot tudtak rábeszélni az újfajta hivatásra. Munkájuk nem könnyű, mivel a vonatkozó törvény például kimondja, hogy „profi” szülő csak speciális pedagógiai végzettséggel rendelkező személy lehet. „Szerintem ez felesleges bonyolítás, a jó anyaság vagy apaság nem azon múlik, van-e az embernek pedagógiai végzettsége” - mondja Éva Lorencová, az egyesület elnöke. Szerinte a gyermekotthonokban attól félnek, hogy az új kezdeményezés miatt csökken a létszám, és alkalmazottakat kell elbocsátaniuk. Az otthonokban dolgozó nevelőket pedig szinte A jó szülőség nem azon múlik, van-e az illetőnek pedagógiai végzettsége. lehetetlen rábeszélni arra, hogy saját lakásukban neveljék azokat a gyerekeket, akikkel egyébként évek óta foglalkoznak. „Ledolgozzák a napi nyolc órájukat, és attól kezdve nem érdeklik őket a kicsik. Összesen két nevelő vett magához intézeti gyerekeket, őket azonban hiába is kérdezné, nem nyilatkoznak, mert így is valóságos hajtóvadászatot indított ellenük a gyermekotthon” - mondja Lorencová asszony olyan hangsúllyal, hogy nincs okunk kételkedni szavaiban. Ő maga egyébként két roma származású gyereket vett ki az otthonból. VIRTUÁLIS GYERMEKOTTHON A kassai székhelyű Virtuális Gyermekotthon szerepe egyébként koordinációs jellegű, a megyei hivatallal együttműködve felkészítik a jelentkezőket a szülői szerepre, felmérik a lehetőségeket, közvetítenek és konzultálnak. Főleg olyan gyermekeket ajánlanak „elvitelre”, akiket valamilyen okból nem lehet örökbe fogadni, azaz másképpen esélyük sem lenne a normális családi életre. JOŽKO, A SZÁZ SZERENCSÉS EGYIKE Jožko ötéves, szőke kisfiú Nagymi- hályból. Tizenkét hónapja nevezhet valakit mamának, azóta szinte kivirult. Tudja, hogy Zuzka nem az édesanyja. Még emlékszik a gyermekotthonra, főként a kötelező közös fogmosások maradtak meg az emlékezetében. Egyike a száz szerencsésnek. ZUZKA, A NEVELŐSZÜLŐ „Hivatalosan a gyermekotthon külső alkalmazottja vagyok, a munkatörvénykönyv előírásai éppúgy vonatkoznak rám, mint másokra. Otthagytam a könyvelői állásomat, és csak Jožko nevelésével foglalkozom. Imádom a gyerekeket, de mivel egyedül élek, kevés esélyem lett volna örökbe fogadni valakit” - meséli a fiatal nő, akit állítólag sem a szociális osztályon, sem a gyermekotthonban nem tájékoztattak erről a lehetőségről, véletlenül szerzett tudomást róla egy barátnőjétől. Ha a leendő hivatásos szülő nem pedagógus, írásbeli ígéretet kell tennie, hogy két éven belül elkezdi felsőfokú tanulmányait. Zuzka is tett ilyen ígéretet, de reméli, a jogszabályt idővel módosítják, s nem kell tanulásra adnia a fejét. Persze, nem lehet bárkiből hivatásos nevelőszülő, az állam ellenőrzi, milyen lakásba, milyen körülmények közé kerül a gyerek. Van pszichológiai alkalmassági vizsgálat is. Rovinský úr ezt igazságtalannak tartja, hiszen a szülőknek sem jut eszükbe családtervezéskor pszichológushoz fordulni. A Virtuális Gyermekotthon igazgatója szerint az állam feleslegesen költ hatalmas összegeket az otthonok humanizálására, a családszerű, kisebb lakóegységek kialakítására. Ezeknél a néhány fős csoportoknál ugyanúgy nyolcórás műszakokban váltják egymást a nevelők, így nincs mód arra, hogy erősebb kötelék alakuljon ki. A MÁSIK LEHETŐSÉG: BARÁTI CSALÁDOK A karácsonyi ünnepek közeledtével még egy polgári társulás aktivizálta magát. A Hely a Nap Alatt úgynevezett „baráti családokat” igyekszik találni olyan kicsiknek, akikről lemondtak a szüleik, ám túl korosak az örökbefogadáshoz. „Ezeknek a gyerekeknek az is rengeteget jelent, ha az ünnepeket családban tölthetik, vagy ha évente néhányszor meghívják őket magukhoz egy-egy hétvégére. Ilyenkor kirándulnak, színházba, focimeccsre mennek a családdal” -magyarázza Éva Litav- ská, a társulás képviselője. Ezek a családok nem feledkeznek el a „barát” születésnapjáról, ajándékokat küldenek neki, és legtöbbször ők jelentik a gyerek egyetlen kapcsolatát a külvilággal. A nagykorúság elérése után az ilyen állami gondozottak könnyebben megtalálják helyüket a világban. „Ha mást nem, ennyit igazán bárki megtehet értük” - állítja Litav- ská, ismét uniós statisztikákkal E gyerekeknek az is sokat jelent, ha az ünnepeket családban tölthetik. példálódzva. Ezekről inkább ne essék szó, mert szégyenletes a különbség. Ha sikerült felkelteni olvasóink érdeklődését, a 055/6321617- es kassai telefonszámon kaphatnak bővebb tájékoztatást. Az örökbefogadással és a hivatásos szülőség- gel kapcsolatban a 0907/808080- as számon nyújtanak felvilágosítást. Szolgálat egy életen át SZÁSZI ZOLTÁN Hogyan éh meg a karácsonyt Mics Imre rappi plébános? „Számomra igazán az öröm és a szeretet ünnepe. A második isteni személy emberré lett, egészen hasonló hozzánk. Érezhető, látható, megtapasztalható alakban jött el közénk az Isten, aki Jézus születésével azt jelzi, hogy szeret bennünket. Ez az alapja az ötömnek. A karácsony jelentősége együtt nő életem éveinek számával. Az öröm és a szeretet nem függ a kortól. Ha azt kérdezi, mennyire vagyok magányos, azt kell mondanom, hogy nem, egyáltalán nem vagyok az. Plébániámat öt kis falu alkotja: öt templom, három iskola. Misék, szentségek felvételére készülők oktatása, betegek és öregek látogatása. Hát kinek van ekkora családja? Kit vesz körül ennyi ember? Hát lehetek én magányos?” - mondja Mics Imre plébános úr. „Mi papok szolgálattételre vagyunk rendelve. Itt nincs, nem is lehet megszabott munkaidő. Szolgálatom szerény válasz Isten hívó és küldő szavára”- véli. S valóban, szolgálata a válasz karácsonykor is. „Mind az öt faluban bemutatom a legszentsége- sebb áldozatot, a szentmisét. Sajnos, a hagyományokból alig maradt meg valami, a karácsonyi népszokások szinte teljesen eltűntek, elfoglalta helyüket a televízió meg a kommersz. Nincs már bedehemezés, elmaradt az ünnepvárás sok szép mozzanata. Nehéz lesz megállítani a romlást, az pedig szinte teljesen kizárt, hogy újraéledjenek a szokások. Talán akkor, ha egy hagyományőrző csoport felvállalná ezt a dolgot..., de hát a mai gyerekek már összekeverik a Santa Claust meg a Jézuskát, annyira betört az uniformizált, globalizálódott világ ide is. Csak a fogyasztás a lényeg” - teszi hozzá. A nehézségek ellenére optimista. „Derűlátó, bizakodó vagyok. Nem vagyunk tömegegyház, de ez ezen a vidéken, a kis falvakban el sem képzelhető. Akik templomba járnak, azok - bízom benne - komolyan veszik a hitüket. Akik ritkábban látogatják a templomokat, szintén támogatják egyházunkat erkölcsileg és anyagüag is. Az utolsó népszámlálási adatok azt bizonyítják, hogy a Mics Imre plébános (A szerző felvétele) lakosság döntő többsége megvallja hitét. Visszagondolva a szentatya rozsnyói látogatására: máig örömmel tölt el, mennyien jöttek el meg- vallani a hitüket. Mai pénztelen világunkban mégis akadnak emberek, akik anyagiakkal támogatják a templomok építését, felújítását. A nógrádi esperesi kerületben például a rendszerváltás óta tíz új templom épült, kettő pedig befejezés előtt áll. Kivétel nélkül minden templomunk szépen rendben van. Bizonyos tehát, hogy akik valamilyen oknál fogva ritkábban lépik át templomaink küszöbét, azok is igényelik szolgálatainkat, tevékenyen támogatják az egyházat. Derűlátásomat erősíti, hogy például a plébániám területén minden iskolás gyermek jár hittanra.” „Reggeltől estig emberek között vagyok. így aztán néha igazán jólesik kicsit egyedül is lenni. Szükségem is van rá, nekem is: fel* kell töltődnöm, meg kell erősödnöm. Készülni kell a prédikációkra, a hittanórákra. Adni kell - magamból. 1962-ben szenteltek pappá, szolgálatom nagy része Gömörhöz, Rozsnyóhoz, Jolsvához, Harkácshoz meg Rimaszombathoz köt. Sok kedves ismerősöm van ezen a vidéken. Mostani helyemen, Rap- gqn 1990 óta szolgálok. Szolgálok, 'inert erre tettem fel az életemet. Eh- fíez kérem mindig az Isten áldását és segítségét. Most, karácsonykor is ugyanúgy, teljes szívvel ünneplem a Megváltó születése napját híveim, a nógrádiak körében, már több mint negyven éve.” A komáromi Nagy Rita egyedi, csipkemotívumokkal díszített mézeskalácsai a magyarországi V. Országos Ifjúsági Népi Kézműves Pályázat zsűrijét is lenyűgözték Tehetsége ajándék, alkotásait elajándékozza V. KRASZNICA MELITTA Amikor elém rakja az általa díszített mézeskalács-figurákat, az az érzésem, kisebbfajta műremekeket látok. Mintha csipkével vonták volna be egyiket-másikat, a díszítés gazdagsága, változatossága lenyűgöző. Pedig soha nem tanulta ezt a mesterséget, csupán szabadjára engedi a képzeletét, és - saját szavai szerint - hagyja, hogy a máz vezesse a kezét. Az alkotó Nagy Rita huszonhat éves komáromi hölgy, aki tanult, szakmáját tekintve kertészmérnök, jelenlegi munkahelye pedig a városi hivatal oktatásügyi és művelődési főosztálya. „Most már sajnálom, hogy a gimnáziumot követően nem az iparművészeti főiskolára jelentkeztem - mondja. - Am azokban az években még nem igazán mutatkozott meg a kézügyességem. Igaz, kötöttem, hímeztem már azelőtt is, de a mézeskalács-díszítés, a tojásfestés csak később ragadott magával. Az újságban megláttam egy-egy mintát, amely alapján megpróbáltam elkészíteni a mézeskalácsokat, hozzáadva a saját ötleteimet is. Most már jobbára csak néhány motívumot lesek el, inkább a fantáziámra hagyatkozom.” Azt pedig, hogy Rita valóban tehetséges, fényesen bizonyítja a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által meghirdetett V. Országos Ifjúsági Népi Kézműves Pályázaton idén ősszel elnyert első helyezése. „Véletlenül találtam rá a pályázati felhívásra, s gondoltam, részt veszek a megmérettetésen. A népi játék, tojásfestés, gyertyaöntés és mézeskalács-díszítés megjelölésű kategóriában neveztem, és a több mint kétszáz pályázó közül nagy örömömre az első helyet szereztem meg.” Azt már Rita mamája teszi hozzá, hogy az igényes zsűri teljesen el volt ragadtatva leánya munkáitól. Csipkemotívumait egyedinek nevezték, hozzátéve, hogy ilyet még ők sem láttak. Majd elmeséli azt is, hogy bizony sok mézeskalácsot megevett a család, amíg kikísérletezték azt a receptet, amely alapján jelenleg készítik a tésztát. Hiszen a szép mézeskalács alapja a megfelelő tészta, amely nem folyhat szét, nem púpozódhat, és amely sütés közben is megtartja formáját. A díszítés szempontjából pedig Rita szerint meghatározóan fontos a megfelelő cukormáz, amely kétszer átszitált porcukorból és tojásfehérjéből félórányi kézi keveréssel készül. „Próbáltuk már géppel is kikevertetni a masszát, hogy megkíméljük magunkat ettől a fárasztó munkától, de akkor nem sikerült olyan jóra - mondja nevetve Rita mamája. - A minőségért ebben az esetben is meg kell szenvedni.” Arról már nem is beszélve, hogy Rita egy- egy igényesebb mintán 40-45 percig is dolgozik. Az eredmény azonban önmagáért beszél. A fentiekben említett versenyen a zsűri arra biztatta Ritát, hogy tavasszal nevezzen be a Népművészet Ifjú Mestere cím elnyerésére kiírandó pályázatra is. „Talán megpróbálom, bár oda többfajta technikával készült, például magokkal díszített, ütőfás, csavart- tésztás, térbeli figurákat ábrázoló mézeskalácsokkal kell benevezni, én pedig egyelőre csak ezt a cukormázas díszítést alkalmaztam” - tudjuk meg Ritától. Elárulja azt is, hogy szereti újabb és újabb területen kipróbálni magát, az utóbbi időben csempemozaik-asztalokat is készít. Idővel hivatásszerűen szeretne kézművességgel foglalkozni, de még nem tudja, milyen irányba induljon. Hozzáteszi, nem az a vállalkozó típus, eddigi munkáit kizárólag elajándékozta. „Egyelőre hobbiként tekintek erre a tevékenységre, az idő majd megmutatja, hogy hivatásommá válik- e” - teszi hozzá. És hogy mi kerül Nagyéknál a karácsonyfára? Csupa természetes alapanyagból készült dísz: Rita mézeskalácsai mellett szalmadíszek, méhviaszfigurák, szárított piros lampionvirág és pattogatottku- korica-fíizér. Számukra így szép, így természetes. Rita munkáját első helyezéssel díjazta a zsűri (Vas Gyula felvételei) Mintha csipkével vonták volna be a mézeskalácsokat Nagyék saját receptje alapján készült mézeskalács: 1 kg simaliszt 20 dkg méz 30 dkg kristálycukor 1/4 liter víz 2 tojás 1 kávéskanál finomra őrölt mézeskalácsfűszer (fahéj, szegfűszeg, ánizs) 2 dkg szódabikarbóna 1 tojás a kenéshez A mézet, a cukrot és a vizet összefőzzük (nem forraljuk!) és melegen az átszitált lisztre öntjük. Amikor kihűlt, hozzáadjuk a tojást, a fűszereket és a kevés lisztben elkevert szódabikarbónát. A tésztát jól összedolgozzuk, majd letakart tálban öt órán át pihentetjük. Ezután 3-4 milliméter vastagságúra nyújtjuk, különböző formájú szaggatókkal kiszaggatjuk. Tojással megkenjük, kivajazott tepsibe rakjuk, majd előmelegített sütőben megsütjük. Kihűlés után cukormázzal díszítjük.
