Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-23 / 294. szám, kedd
11II III IIgSOg_OZ||SSe VLLw 6 Ke llemes karácsonyt minden kedves Olvasónknál Lapunk legközelebb december 27-en, szombaton jelenik meg. I Megjelent a decemberi í száma! A * Kató néni civilben * Tom Cruise, mint szamuráj * Év végi vicckavalkád * 18 keresztrejtvény _______ Gé niusz-a rejtvényfejtők kedvence! 2003. december 23., kedd www.ujszo.com Ára műsorújsággal 11 korona (előfizetőknek 10 korona) 56. évfolyam, 294. szám Mennyből az angyal Nagy József akvarellje A jászol és a kisgyerek Az Új Szónak írta: Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek Karácsony napján az Egyház többféle miseszöveget is használ. Tudjuk azt, hogy a nagymisétől, a késő délelőtti misétől kezdve az ünnepi misének az evangéliumát olvastatja, amely a János evangéliumnak az élőbeszéde, a prológusa. Ennek az elvont és titokzatos mélységekbe hatoló szövegnek azonban azt hiszem, hogy gyerekek számára nem olyan világos az üzenete. A reggeli, a pásztorok miséjének az evangéliuma ugyanarról beszél, de sokkal konkrétabban. Hiszen arról van szó, hogy a pásztorok elmennek, hisznek az angyal szavának és meglátják Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. Ez a jászolban fekvő kisgyerek az, akiről szeretnék írni. Hiszen a megtestesülést ünnepeljük mi karácsonykor. Belegondolunk abba, hogy milyen nagyszerű dolog, hogy a szenvedhetetlen és örök Isten emberré lett, és vállalja a mi nyomorúságainkat. Ez már itt, a jászolnál meglátszik. Jézus nem valami kényelmes körülmények közé született. Azt hiszem, hogy nekünk is, egyik-másikunknak van arról tapasztalatunk: milyen az, amikor egy kisgyerek nem éppen a legkényelmesebb körülmények között kezdi meg az élet útját. De ennek az egészen szélsőséges példája az, hogy az istállóban, a jászolban van csak helye annak a kisgyereknek. Emlékszem, amikor a József körúton laktunk, a szüleim hazahozták az egyik újszülött testvéremet a kórházból. És hát bizony ott nem volt hely gyerekágynak sem a lakásban, tehát édesapám íróasztalára oldalvást rátettek egy ruháskosarat, és egy darabig az volt a kis testvéremnek a helye, amíg ki nem nőtte. Közben aztán sikerült valami ügyes barkácsoló megoldást találni, hogy legyen helye az ő kis ágyának is. A kis Jézusnak még egy ilyen ruháskosara sem volt, hanem az etető jászolban kellett őt elhelyezni. De hát így van ez valahogy a szeretettel. Mert a szeretet az mindig és szükségképpen kiszolgáltatottá tesz. Isten, amikor szerétéiből megtestesül, akkor ezáltal kiszolgáltatottá teszi magát. Direkt kiszolgáltatottá válik, hogy rászoruljon arra a melegre, amit az állatok adnak neki, meg az embereknek a testmelegére, rászoruljon a táplálékra, talán még a pásztorok ajándékaira is. És aztán az egész életében ott kíséri ez a kiszolgáltatottság. Engedelmes Máriának és Józsefnek, megy velük és megtanulja az ünnepeket és a szokásokat, és aztán a későbbiekben is felveszi a népének a szokásait, megtanulja a nyelvét, végigjárja azokat az utakat, amelyeket a jeruzsálemi zarándokok minden évben végigjárnak, és a végén elszenvedi azt, hogy nem értik meg, hogy megölik. Ennyire kiszolgáltatja magát. De így van ezzel minden emberi szeretet is, mert ellentétes a védekezésnek az állása, meg a szeretetnek a kitárt kezű alapállása. Ezt is a karácsony tanítja nekünk. Szent Jánosnál olvassuk egy helyen és nem mindig értjük egész világosan, amit mond, hogy a szeretet nem fér össze a félelemmel. Ezért van az, hogy Isten tud .csak igazán szeretni, akinek senkitől sincs félnivalója. Ó az, aki meri vállalni azt is, hogy teljesen kiszolgáltatja magát, és ezzel semmiféle félelmet nem tűr meg maga körül. Ebben a szeretetben akar bennünket részesíteni. Ebben a szeretetben részesedik minden család, ebben a szeretetben részesednek a szülők, mert szülőnek lenni is egyfajta kiszolgáltatottságot jelent, mert hát milyen szabadsága marad annak, akinek állandóan pici gyerekekre kell felügyelnie. így megy ez egy egész élet hosszan, s a végén az eredmény nem mindig látványos. De érezhető sok ember életében ennek a summája, hogy valahogyan közelebb kerültünk az Istenhez, a mindent adni tudó, a magát teljesen kiszolgáltató és a semmitől sem félő Istenhez, aki azért vette magára az emberséget, hogy magához emeljen minket. Ezt az érzületet kérjük az idén a magunk számára karácsonykor, ilyen érzülettel legyünk hálásak szüléinknek, nagyszüleinknek, nevelőinknek és ilyen érzülettel kérjük mindannyiunk számára Isten segítségét, a Karácsony örömét és békéjét. STRANA MAĎARSKEJ KOALÍCIE Békés, boldog ünnepeket kívánunk! up 1422
