Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-19 / 291. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 19. KOMMENTÁR Szigor - más rovására TÓTH MIHÁLY A parlamenti jegyzőkönyv a megmondhatója, hogy a szlovák törvény- hozásban hány dörgedelem hangzott el 1993 óta a közéleti makulátlanság feltételei megteremtésének fontosságáról, a képviselők mentelmi joga partok közé szorításának várható hasznáról, vagy az összeférhetedenségi rendelkezések szigorításáról. Lámpással se található széles e hazában politikus, aki elméletben ne lelkesedne, ha arról van szó, hogy kérlelheteüen küzdelmet kell vívni a korrupció visszaszorításáért. Ehhez képest a parlament sehogy se tudja tető alá hozni azokat a jogszabályokat, amelyek működtetésével a politikai elit el tudná hitetni választóival, hogy önmagára nézve is kötelezőnek tekinti, amit a közéleti tisztaság emlegetésekor állít. E hét folyamán ismét kiderült, hogy nincs politikai akarat az összeférhetedenségi törvény hatékonyabbá tételére. A „politikai akarat hiánya” fogalmát ebben az esetben nyugodtan helyettesíthetjük ezzel a négy szóval: „az egyéni érdek érvényesítése”. A kétharmados többséget igénylő szigorított törvény elfogadásának késleltetése azt jelenti, hogy a szlovák parlamentben több mint 60 olyan törvényhozó van, aki mondjuk ilyen dolgokat kénytelen fontolóra venni: vagyonbevallás előtt felesége nevére írassa-e a rendszerváltás óta megszerzett tulajdont, vagy az anyósáéra; vagyonbevalláskor miként lehetne hihetővé maszkírozni, hogy az 50 milliót érő luxusvillára adott baráti kölcsön folyósítása úgy történt, hogy a képviselő jótevője eleve eltekint a számla bármikori kiegyenlítésétől. Olyan képviselő is bizonyára van az összeférhetedenség szigorításától vonakodó honatyák között, akinek pillanatnyilag semmitől sincs oka félni; még csak 13 hónapja érkezett a parlamentbe, panelházi két és fél szobából startolt, de már mély benyomást tettek rá némely képviselőtársainak tulajdon- és lakásviszonyai. Azokéi, akik négy, nyolc vagy éppen tizenkét éve szintén panelházi két és fél szobából indulva vették be magukat a szlovákiai politika bozótosába. A hazai politikai kultúra színvonalának emelkedését bizonyítja, hogy a 150 törvényhozó között úgyszólván fehér holló, aki így indokolja idegenkedését az összeférhetetlenség szigorításától: csak! Már olyan is egyre kevesebb van, aki e szavakkal demonstrálja különállását: legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint szavaztam! Viszont egyre többen vannak, akik - leplezetíenül a közönséges halandók elkápráztatá- sára törekedve - alkotmányos alapelveket hangoztatva érvelnek. A jogtudományban járadan tömeg egyedei csak a fejüket kapkodják. Milyen bölcs ember a mi képviselőnk! Dőreség lenne az összes minisztert és parlamentí képviselőt hibáztatni, amiért olyan fogadan az összeférhetedenségi törvény. Vannak politikusok, akik komolyan gondolják, hogy körmére kellene koppintani, aki aranybányának tekinti a politikusi létet, és csak akkor vonja össze szemöldökét, ha a szigor mások rovására érvényesül. A második Dzu- rinda-kormány pártstruktúrája, sajnos, úgy alakult, hogy a ragadozók a politikai jólneveltség híveit is diszkreditálják. Ezért (is) kérdés, érde- mes-e mesterségesen életben tartani ezt a szövetséget. JEGYZET Döntés? Képtelenség! MOLNÁR NORBERT Egy éve nem tudja eldönteni az alkotmánybíróság, hogy csalás történt-e az önkormányzati választások idején Pozsony egyik választókerületében. Persze, nem könnyű megítélni, hogy valahol csaltak-e, vagy sem, de nézzük a tényeket. Mede Vencel és Vladimír Ondruš nem jutott be a képviselő-testületbe, de óvtak, újraszámláltatták a szavazatokat, és kiderült: ott lenne a helyük. Medének például 33 százalékkal kevesebb szavazatot számláltak össze a bizottság tagjai, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy pontosan számláljanak. De semmi sem véletíen, másoknak viszont hozzáírtak a vok- saikhoz, így a két jelölt kimaradt a testületből. Az újraszámlálás viszont bebizonyította, hogy csalás történt, mindkettőjük annyi szavazatot kapott, amennyi elég a képviselőséghez. A képlet tiszta, mint az ablak mosás után, egy elsős gyerek megérti. Igen ám, de a törvényesség legfőbb védelmezője, az alkotmánybíróság nem érti. Lila sejtelmeim sincsenek, mit nem értenek. Azt biztosan értik, hogy egy mandátum négy évre szól, vagyis a választási időszak negyedében törvénytelen a képviselő-testület összeállítása, s akik megbízatást kaptak választóiktól, nem tudják végezni feladatukat. Vagyis tédenségével egy törvénytelen állapot meghosszabbítása fölött őrködnek az alkotmánybírák. Teljesen fölfog- hatatlan, hogy olyan esetekben, amikor az idő szorít, s amikor teljesen egyértelmű a törvénysértés, hogyan maradhat tétlen a taláros testület. Gyalázatos és megbotránkoztató. Közben azért megnyugtatnak bennünket, hogy 44 panasz érkezett az önkormányzati választásokkal kapcsolatban, s már csak 4-5 ügy kivizsgálása van hátra, februárig Dobrík bíró átvágja a gordiuszi csomót. Drukkolok neki, csak megérti a feladatot. (Állítólag a morfondírozás tárgya, hogy új választásokat kell-e kiírni a körzetben, vagy sem. Ezt sem értem. Van a választásnak végeredménye, amely az újraszámlálással született. Ezt a két embert • megválasztották képviselőnek, másik kettőt meg nem. Miért kell újabb választásokat kiírni?!) Ezek után ne csodálkozzunk, ha az ország folyamatosan elveszti a pereket Strassbourgban. LEVÉLBONTÁS külföldön üdülni? A képviselők a Nem ezt ígérték Egyetértek a köztársasági elnök országértékelésével, s a lakosság többségének is ez a véleménye. De hiányolom, hogy nem mutatott rá, hogyan lehet orvosolni a hiányosságokat. A jelenlegi kormánytagok a választási kampánykor azt ígérték: Kivizsgálják a hirtelen meggazdagodottak körülményeit és intézkednek. Intézkedtek: pl. Lexát hazahozták, itthon kiengedték. Még talán kárpótlást is kap. Miből tudott évekig ügyvéddel választások nem ígérték: Hogy a munkanélküli csak úgy kap segélyt, ha munkát keres. Miért van a munkaközvetítő hivatal? A nyugdíjat csak 6%-kal emelik, az élelem, energia és más árakat 25- 30%-kal. A betegeknek fizetni kell az orvost, a gyógyszert, a kórházat. A tanulni vágyóknak a tandíjat. Sajnos úgy látjuk, tapasztaljuk, hogy akiknek bizalmat szavaztunk, csak a saját érdekeiket helyezik előtérbe. Gacso István Rimajánosi- Hamarabb jöhetett volna a panasszal, Szabó néni. A gyógyszert aligha tudja karácsony előtt megfizetni, gyógyfüvet meg már ilyenkor nem lehet szedni... (Lehoczki István rajza) A pártpolitikai játszmák zéró összegű logikáját nemzetrontás a külpolitikára kiterjeszteni Magyar toj ástánc Az Europa kocsmában korántsem Magyarország a legerősebb legény, a Világ kuplerájról már nem is beszélve. A magyar külpolitika mindig akkor volt jó (és ezer év alatt ilyen is előfordult), amikor nem vágyelvűen, hanem reálisan vette számba lehetőségeit. Itt rendre azok a politikusok használtak a hazának, akik nem hitték el, hogy a világ isten kalapja, mi pedig a bokréta rajta. GALLÓ BÉLA Akik tisztában voltak azzal, hogy - jó esetben - legfeljebb ha szál vágjunk a bokrétában. S azt is tudták, hogy miközben a külpolitikában a nemzetek folyton az értékről énekelnek, cselekedni azért mindig az érdekek szerint cselekszenek. A magyar külpolitika lényegében Mohács óta a különféle nagyhatalmak erőterében kénytelen kiigazodni. És ha választania nem is, lavíroznia ma is muszáj a nyugati értékrenden belüli érdek- csoportok útvesztőiben. Amikor a jelenlegi kormány „több Európát, de nem kevesebb Amerikát” mond, ez nem csupán szellemes, hanem pozitív válasz is arra a tényre, hogy manapság már leplezetlen érdekellentétek feszülnek a nyugati értékközösség két centruma között. Ellentéteik magja gazdasági: a világgazdaságban egymás versenytársai még akkor is, ha a transznacionális folyamatok egyes részleteiben olykor persze kettejük érdekazonossága is megmutatkozik. Az USA egyáltalán nem örülne, ha az Európai Unió politikailag és katonailag is megerősödne, mert ezzel komplex vetélytárs jelenne meg a láthatáron. Az Unió többsége pedig attól tart, hogy ha Washington szájíze szerint alakítják ki az új világrendet, akkor az szentesítené a jelenlegi amerikai fölényt, ami akár gazdasági versenyelőnyökhöz is vezethet - és ez nem feltétlenül édes álma Európának. Az unió többsége azt szeretné - s ebben a világ országainak nagy része, valamint az ENSZ támogatja -, hogy a nemzetközi intézményrendszer inkább enyhítse, ellensúlyozza, semmint kifejezze s bebetonozza az USA szuperhatalmi státusát és szerepét. Sokat segítene, ha a magyar politikai elit moderálná belső pártharcait. A helyzetet még bonyolultabbá teszi, hogy az USA-nak az Unión belül is vannak kedvencei. Néhány ország a német-francia európai dominanciát azzal próbálja ellentételezni, hogy leplezetlenül az USA-ra kacsingat, mondván, jobb egy távoli Amerika, mint a kézzelfogható germán-gall túlsúly. Többek közt ez a belső félelem magyarázza a brit-olasz-spanyol tengely létrejöttét, és az se titok, hogy az „új Európába” - mindenekelőtt a már-már európai főszerepről ábrándozó lengyelekbe Washingtonból jó ideje teli szájjal fújják a levegőt. Ebben az érdek- dzsungelben a magyar külpolitikának tehát valóságos tojástáncot kell járnia. Ráadásul úgy, hogy a nemzeti érdekek se csorbuljanak, de azért az univerzális értékek is megmaradjanak. Mindebben sokat segítene, ha a politikai elit moderálná belső pártharcait, s nem vinné ki ostobán a nemzetközi küzdőtérre. Ha a mindenkori ellenzék örülne a kormány sikereinek, történetesen most annak, hogy a kisebbségek érdekvédelmét Kovácséknak sikerült az európai alkotmánytervezetbe beügyeskedniük. Vagy annak, hogy a saját jövőjével küszködő Unióban a németek és a franciák komolyan számítanak ránk anélkül, hogy ez a nyilván kifizetődő bizalom elide- genítené tőlünk a többieket. Az viszont szűklátókörűség, hogy amikor a kormány, érthető okokból, éppen Európára összpontosít, az ellenzék azonnal Amerikát kiált, mintha ő volna az USA Kárpát-medencei szakszervezete. Ideje volna belátni, hogy a párt- politikai játszmák zéró összegű logikáját nemzetrontás a külpolitikára kiterjeszteni, mert a világ színe előtt bűn, sőt hiba a nemzetet kettéosztani. Hiszen ezáltal csak lésajnáltatják és kinevettetik a fél-, hogy ne mondjam a „csonka” Magyarországot. Okos nemzet, főleg ha kicsi, a külpolitikában mindig egy ütemre járja a tojástáncot. A szerző magyarországi politológus Több száz muzulmán halottja és sebesültje volt a szervezet merényleteinek Romló al-Kaida imázs az arabok közt MTI-HÁTTÉR Bár az al-Kaida nemzetközi terrorista hálózat 2Q03-ban „keresztesek, zsidók, hitehagyottak” ellen harcolt az Arab-félszigeten, akciói a legtöbb áldozatot a muzulmánok közül szedték, és ez vélhetően rontja imázsát és szembefordítja vele a legfőbb szaúdi vallási vezetőket. Amióta Oszama bin Laden februárban leszámolást hirdetett meg a „hitehagyottnak” nevezett arab vezetőkkel szemben, a szervezet merényleteinek több száz muzulmán halottja és sebesültje volt. Szaúd-Arábiában, ahol a hatóságok a Bin Ladenhez hű vahabita mozgalom letörése mellett döntöttek, a „dzsihád-nemze- dék” három ulemája nyilvános bűnbánatra kényszerült. Az idei merényleteket azonban, leszámítva a násziríjai olasz katonai támaszpont elleni öngyilkos akciót, viszonylag könnyű és kevésbé őrzött célpontok ellen hajtották végre, mint a rijádi 'villanegyed, a jakartai nemzetközi luxusszálloda, vagy az isztambuli brit bank. Mindegyik merényletben helyi kamikázék áldozták fel magukat. Egy londoni száműzetésben tevékenykedő szaúdi iszlám ellenzéki mozgalom szóvivője szerint az al-Kaidát megviselte a terrorizmus elleni háború, miután számos régi harcosát megölték vagy elfogták, és pénzügyi struktúráját is jobban ellenőrzik. Ugyanakkor az Irak elleni invázió erősítette az arab és muzulmán világban, hogy a terrorizmus elleni háború tulajdonképpen az iszlám ellen irányul, így Irak valóságos paradicsoma lett azoknak, akik le akarnak számolni bin Laden esküdt ellenségeivel. A londoni, arab nyelvű al- Kudsz al-Arabi lap az afganisztáni tálibokhoz közelálló forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy az al-Kaida logisztikai eszközeinek nagy részét telepítette át Afganisztánból Irakba. Jasszer al-Szirri, a londoni Iszlám Megfigyelő Központ igazgatója úgy vélekedik: az amerikaiak legnagyobb tévedése, hogy azt hiszik, a világszerte működő iszlám csoportok valamennyien szerkezetileg kötődnek az al-Kaidához, holott inkább az al-Kaida támaszkodik helyi terrorista csoportokra, amelyeknek legfeljebb ihletet ad. Közös az ideológiájuk, Amerika- ellenességük, a céljuk egy pánisz- lám állam létrehozása, de korántsem képzik ki valamennyiüket afganisztáni táborokban. Éppen ezért - mondja al-Szirri - az al-Ka- ida vezetőinek elfogása nem akadályozza meg a többi „sejt” tagjait merényleteik elkövetésében. A szintén Londonban megjelenő al-Madzsalla című szaúdi hetilap a közelmúltban arról írt, hogy elektronikus levelet kapott az al-Kaidá- tól, amelyben a szervezet azt állítja: 2001. szeptember 11 óta „több száz, iszlám hitre áttért nyugatit toboroztak, köztük az amerikai hadsereg katonáit, akik készek belülről lecsapni Amerikára.” TALLÓZÓ FRANCIA SAJTÓ Beszédével Jacques Chirac államfő megvédte a köztársaságot a szélsőséges vadhajtásokkal szemben - írta a vallási jelképek (köztük az iszlám fejkendő) iskolai betiltásáról a liberális lap. Hangsúlyt fektetett ugyan az esélyegyenlőségre és a megkülönböztetés elleni harcra, ám egy szót sem szólt arról, hogy a kormány képtelen haladást felmutatni. Azokról az eszközökről sem szólt, amelyeket a társadalmi egyenlődenségek elleni harcban kívánna beverni. A konzervatív Le Figaro Chirac elnök egyik legjelentősebb beszédének minősíti a szerdait. Ebben ugyanis felismerte az új realitásokat, elsősorban a bevándorlást, amely módosította az ország belső egyensúlyát. Ez a tény először nyert elismerést legmagasabb állami szinten, ami a lap szerint üdvözlendő. Az egyház és állam szétválasztásán alapuló új Francia- ország mindenkinek lehetővé kell, hogy tegye saját jövőjének építését a közösségen belül. NEUE: ZÜRCHER ZEITUNG A konzervatív svájci napilap központi, jogkorlátozó intézkedésként értékeli Chirac beszédét. A kommentátor nézete szerint egy ilyen lépés nemigen alkalmas arra, hogy elősegítse a muzulmán lányok beilleszkedését a társadalomba, és meggyőzze őket vallás és állam szigorú szétválasztásának előnyeiről. A világi berendezkedés alapja ugyanis a tolerancia. Ez azonban az ellenkezőjére válthat át, ha a többség túl rámenősen erőltet rá egy bizonyos életszemléletet a kisebbségekre. FELMÉRÉS A belgák a leggazdagabbak Az Európai Unió összes lakosa közül a belgák a leggazdagabbak, ha a vagyontárgyak köréből kizárjuk az ingatlanokat. A GfK piackutató cég felmérése szerint az összes megtakarítási formát (a készpénz mellett a bankbetéteket, kincstári jegyeket, részvényeket) összeadva majdnem minden negyedik belgának, azaz pontosabban 24 százalékuknak 50 ezer eurót meghaladó vagyona van. Ezzel a viszonylag magas aránnyal első helyen állnak az EU-ban, mögöttük a britek jönnek (22 százalékuknak van 50 ezer eu- rónál nagyobb vagyona), majd harmadik helyen a hollandok (19 százalék). Az uniós átlag 15 százalék. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a svájciak még a belgákat is megelőzik (igaz, nem EU-tagok) a maguk 35 százalékos arányával, az Egyesült Államokban pedig egyenesen a lakosok 49 százaléka büszkélkedhet 50 ezer eurónál nagyobb vagyonnal. A belgák EU-n belüli első helye sok szakértőt meglepett, de van rá magyarázat. Bizonyos régiók szegénysége aláássa egy- egy ország amúgy magas átlagát. Ezt történt Németország (a keleti tartományok miatt), vagy Olaszország esetében (az ország déli részének viszonylagos elmaradottsága folytán). A belgáknál is megfigyelhetők kü- - lönbségek: leggazdagabbak a flamandok (28 százalékos arány), ezt követően jön Brüsszel (21 százalék), míg a franciaajkú lakosoknál, a vallonoknál csak 18 százalékos az 50 ezer eurónál nagyobb vagyonnal rendelkezők aránya. Áz is kiderült, hogy az amerikaiak sokkal bátrabban próbálják gyarapítani vagyonukat, mint az európaiak. Utóbbiak inkább biztos, de kis hozamú megtakarítási formákat választanak, mintsem kockázatos, de jó esetben nagy haszonnal kecsegtető részvényeket. Az EU-lakosok közül a belgák e téren is jobb eredményt mutatnak, mint az átlag: 28 százalékuknak van részvénye, szemben a 24 százalékos EU-átlaggal (és a 60 százalékos amerikai adattal). 11 (f x' .
