Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-18 / 290. szám, csütörtök
Kultúra oktatás ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 18. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Lammermoori Lucia 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Cirkuszi álom 9 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Mátrix - Forradalmak (amerikai) 18, 20.30 MLADOSŤ: Távol a mennyországtól (amerikai) 15.30, 18 Titkok (francia) 20 TATRA: How To Deal (amerikai) 17, 20 AU PARK - PALACE: S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 14.50, 17.20, 19.50, 22.20 Flört a fellegekben (amerikai) 14.30, 16.30 Basic (amerikai) 18.50,21.10 Némó nyomában (amerikai) 14.40,15.40,17,18,19.20, 20.20 Igazából szerelem (angol) 14.10, 16.50, 19.30, 22.10 Whale Rider (új-zélandi) 15.20,17.30,19.40,22 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 16.15, 19, 20.40, 21.45 Távol a mennyországtól (amerikai) 21.40 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 14.30, 17.15 Titkok (francia) 20, 22.20 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 14.20, 16.40, 18.40 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 15.30 Titokzatos folyó (amerikai) 18.30, 21.20 Nem férek a bőrödbe (amerikai) 15 Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 17.10, 19.20, 21.50 How To Deal (amerikai) 15.50, 18.10, 20.30 PÓLUS - STER CENTURY: Basic (amerikai) 15.20, 17.25, 19.30, 21.35 How To Deal (amerikai) 17.45, 19.50, 22 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 16.05, 18.50, 21.30 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 14, 16, 18, 20.05 Némó nyomában (amerikai) 14.40,16.50, 19 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 15.05 S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 15, 17.30, 20 Titokzatos folyó (amerikai) 21.10 Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 14.15, 16.20, 18.25, 20.35 Igazából szerelem (angol) 15.55,18.35 Távol a mennyországtól (amerikai) 21.15 KASSA TATRA: Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 16, 17.30 Hasra- pacsi (cseh) 19 CAPITOL: Némó nyomában (amerikai) 16 How To Deal (amerikai) 18, 20 ÚSMEV: Igazából szerelem (angol) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Aki bújt, aki nem (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Flört a fellegekben (amerikai) 17, 19.30 KOVÁK: Órák (amerikai) 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Brazil (amerikai) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Mátrix - Forradalmak (amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: A Szövetség (amerikai) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Chihiro Szellemországban (japán) 16.30 Vágta (amerikai) 19 GYŐR PLAZA: Apám beájulna (magyar) 15.30, 17.30, 19.30, 21.30 Apósok akcióban (amerikai-német) 15.45, 17.45, 19.45, 21.45 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 18.45,21.30 Balhé (kanadai-angol) 20,22 Hóhatár - A félelem felpörget (angol-német-luxemburgi) 18.15, 20.15, 22.15 Igazából szerelem (angol) 14.45, 17.15, 20, 22.30 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 16.15, 19, 21.45 Kontroll (magyar) 14.15, 18.30, 20.30, 22.30 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 17.30, 20, 22.30 Nagydumás kiscsajok (amerikai) 15.15 Nem férek a bőrödbe (amerikai) 13.45, 15.45, 17.45, 20.15, 22.30 Némó nyomában (amerikai) 14.15,16.15,18.15 S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 19.45 Titokzatos folyó (amerikai) 22 Volt egyszer egy Mexikó (mexikói-amerikai) 15,17.15,19.30,21.45 Beszélgetés Balázs F. Attilával, a Könyvszakmai Szövetség elnökével az I. Szlovákiai Magyar Könyvfesztiválról Élő kapcsolat író és olvasó közt „A visszajelzések alapján bátran állíthatjuk, hogy a helyi igények szerencsésen találkoztak szándékainkkal" (Somogyi Tibor felvétele) November 27. és december 10. között rendezte meg a Könyvszakmai Szövetség és a Szövetség a Közös Célokért az I. Szlovákiai Magyar Könyvfesztivált, amelynek programjában könyvkiállítások és -vásárok, író-olvasó találkozók szerepeltek. A tapasztalatok összegzésére Balázs F. Attilát, a Könyvszakmái Szövetség elnökét kértem meg. MISLAY EDIT Milyen elképzelések nyomán született meg ez a kezdeményezés? A ’90-es évek vége felé kialakult a szlovákiai magyar könyvkiadás spektruma. Kiadók alakultak, kiadók szűntek meg, eközben a megerősödött cégek árnyalták arculatukat, és a szerzők is megtalálták a számukra legszimpatikusabb fórumokat. A könyvtermés nagy hányada kijut a magyarországi piacra, kiadóink ott vannak a kiállításokon, könyvfesztiválokon, szerzőink dedikálnak a Vörösmarty téren, Győrben, Debrecenben, Tatabányán, Szegeden és Szombathelyen. Viszont nem ilyen rózsás a helyzet idehaza. A könyvek alig jutnak el a magyarok lakta városokba, az író-olvasó találkozók pedig az utóbbi évtizedben kimentek a divatból. Ez az állapot természetesen zavart. Ezért a Könyvszakmai Szövetség egyik fő feladatának a könyvtermés és az írók népszerűsítését jelöltük meg. Szándékosan időzítették a fesztivált az ünnepek előtti időszakra? A Budapesti Könyvfesztivál és az Ünnepi Könyvhét az év első felében elegendő feladatot rónak szerzőkre és kiadókra. A nyár a táborozások időszaka. Az ősz két szempontból is ideálisnak tűnt a rendezvény lebonyolítására: a kiadók nagyrészt teljesítik az évi tervüket, össze lehet szedni a könyveket és ki lehet állítani több helyszínen is, az olvasóközönség megismerheti a termést, s mivel november vége, december eleje a karácsonyi vásárlások ideje is, talán finoman befolyásolni is lehet a vásárlási igényeket. A könyvbemutatók és dedikálások a hagyományos jelentőségükön túl a reklám erejével is hatnak. Hagyományt szeretnénk teremteni. Ámennyiben a jövőben sikerül biztosítani a feltételeket, a Szlovákiai Magyar Könyvfesztivál a szlovákiai magyarság egyik legjelentősebb országos rendezvénye lesz, a könyv és az irodalom igazi ünnepe, élő kapcsolat író és olvasó, irodalom és közönsége között. Mennyire volt jellemző a „fesztiválhangulat”? Hiszen a fesztiválok általában egy helyszínhez kötődnek, ezúttal azonban számos helyszínen találkozhattak az írók, költők olvasóikkal. Előny volt ez, vagy inkább hátrány? Nehezebb több helyszínen koordinálni a történéseket, ám előnyösebb, mert szélesebb közönséget lehet megcélozni, több régiót lehet bevonni. Annak ellenére, hogy az idei fesztivál amolyan főpróbája volt az eljövendő rendezvénysorozatoknak, igazi fesztiválhangulatban zajlottak a találkozók, a médiák figyelme mellett. A szervezésben és lebonyolításban profi partnerekre támaszkodhattam. Ezúton is köszönöm a Szövetség a Közös Célokért irodák munkatársainak lelkes munkáját, megbízhatóságát, nagyvonalúságát. Az írók, költők szőkébb pátriájukban találkoztak olvasóikkal. Nem lett volna izgalmasabb, ha a sajátjuktól távolabbi régiókban is bemutatkozhattak volna? Az írók, kritikusok utaztatása, a szervezés, szállítás költséges. Idén nem sikerült sem a minisztériumtól, sem az Illyés Alapítványtól pénzt szerezni a cél megvalósítására. Ez határozta meg a stratégiánkat. Ám így utólag pozitívumnak könyvelem el ezt a kényszerűséget, mert menet közben derült ki, hogy Érsekújvárban nem ismerték az oda települt Benyovszky Krisztiánt és Bárczi Zsófiát, Nagykaposon először mutatkozhatott be „hazai pályán” a városban élő három szerző, a komáromi kisgyerekek számára most vált „ismerőssé” Z. Németh István és Balázsy Géza. Hodossy Gyulával néhány helyszínen megkérdeztük a diákokat, milyen élő írókat ismernek. Lehangoló volt az eredmény: többségük még szűkebb pátriájuk íróit sem ismeri. Ez a tapasztalat is megerősített abbéli hitemben, hogy folytatni kell, amit elkezdtünk. Hogyan vonná meg a fesztivál első évfolyamának mérlegét? Sokan tekintették meg az öt városban kiállított könyveket, és a könyv- bemutatók nagy érdeklődés mellett zajlottak 14 helyszínen. 20 szerzőnek volt alkalma szembesülni az olvasóval és párbeszédet folytatni vele. A visszajelzések és a sajtóvisszhang alapján bátran állíthatjuk, hogy a helyi igények szerencsésen találkoztak szándékainkkal. Azokból a régiókból, ahová az idén nem tudtunk eljutni, jelezték, hogy a jövőben örömmel kapcsolódnak be a rendezvénysorozat szervezésébe és lebonyolításába. A labda fel van dobva, és úgy tűnik, a játékból senki sem akar kimaradni. Terveinket, kínálatunkat mindenhol megtoldot- ták valamilyen „helyi jellegzetességgel”. Kreativitásról és szakértelemről tettek tanúbizonyságot a helyi szervezők, az SZKC-irodák és a Csemadok munkatársai, könyvtárosok, tanárok. Arról is meggyőzött ez a fesztivál mindenkit, hogy az intézmények és szervezetek összefogásával olajozottabbá, szélesebb körűvé és sikeresebbé tehető bármilyen kezdeményezés. E tapasztalatok tükrében milyenre tervezik a következő könyvfesztivált? A jövőben minden magyarok lakta régióban lesznek kiállítások, könyv- bemutatók, kiadói estek, irodalmi műsorok és rendkívüli irodalomórák. Minden író, akinek az adott évben kötete jelenik meg, bemutatkozik valahol, és dedikálja művét. A helyi értékek, tehetségek bevonásával sokszínűbbé és „emészthetőb- bé” válik a kínálat. Ha sikerül megnyerni az ügynek a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetét, népszerű anyaországi és Kárpát-medencei szerzők is bemutatkozhatnak. Idővel el tudnék képzelni egy kísérő- rendezvényt, konferenciát, amelyen a könyvkiadás szakmai, etikai, esztétikai és gazdasági kérdéseit vitatnánk meg. A szándéktól az eredményig kemény munkával lehet kikövezni az utat, és hál’ istennek vannak még emberek, akik vállalják a nehézségeket. Komáromban a Csemadok részéről megfogalmazódott az igény, hogy a fesztivál keretében évről évre gyermekkönyvekből és az illusztrációkból kiállítást rendezzünk közösen; Érsekújvárban a kerületi könyvtár munkatársai és a Csemadok elnöke jelezte, hogy bekapcsolódnak a munkába, és az év többi részében is számítanak segítségünkre és együttműködésünkre. Sorolhatnám még a javaslatokat, igényeket, ötleteket, amelyek csiszolják az eredeti elképzeléseket. Eddigi partnereim, segítőim mellé a jövőben felsorakozik a Szlovákiai Magyar írók Társaságának vezérkara is. Ennek nem azért örülök, mert könnyebb lesz a munkám, hanem mert több mindent vállalhatunk föl. Az anyanyelvi oktatás napszámosai a legaktívabbak szakmájuk korszerűsítésében - a továbblépéshez viszont intézményi háttérre van szükségünk Sok bábáskodó között elveszik a magyaroktatás FELHÍVÁS A Csemadok rimaszombati területi választmánya harmadik alkalommal hirdeti meg a Ferenczy István Képzőművészeti és Irodalmi Versenyt (FIKÍV). Témák és kategóriák: I. kategória: Alapiskola 4-6. évfolyama II. kategória: Alapiskola 7-9. évfolyama III. kategória: Középiskolások A képzőművészeti verseny témái: 1. falusi tájkép 2. futurista arckép 3. Ilyen volt a XV. század Ajánlott technikák: grafika, festmény, plasztika Az irodalmi verseny témái: 1. Dúdor István és az irodalom (tanulmány) 2. Kedvenc műalkotásom (műkritika) 3. Felvidék képzőművészei (esszé) 4. A Feszty körkép mai szemmel (esszé) Beküldési határidő: 2004. február 13. Cím: OV Csemadok, Tomašíkova 11, 979 01 Rimavská Sobota A pályamunkák kiértékelését szakmai zsűri végzi, az eredményhirdetésre és a díjak átadására 2004. február 27-én kerül sor Rimaszombatban. VAJDA BARNABÁS December 11-12-én nagyszabású tantárgyi összejövetel zajlott Duna- szerdahelyen „Magyar nyelv és irodalom tantárgyi konferencia” címmel, melyen magyaroktatásunk minden szintjét érintő kérdések kerültek napirendre. Talán tényleg történelmi esemény tanúi voltunk, ahogy Fodor Attila mondta bevezető beszédében, amennyiben első alkalommal történt, hogy egy tantárgy szakmai koordinálása végett összefogott három intézmény, a Comenius Pedagógia Intézet (CPI), az Országos Pedagógiai Intézet (SPU) és az Oktatási Minisztérium Nemzetiségi Főosztálya. Kiegyensúlyozott körülmények között az iskolákat szakmai háttérintézmények szolgálják ki, de mondjuk meg nyíltan, bő egy évtized sem volt elég ahhoz, hogy akár a Nemzetiségi Főosztály (mint az Oktatási Minisztérium magyartanítási ügyekben legilletékesebb hivatala), akár az SPU a szó igazi értelmében pedagógiai szolgáltatóvá váljék. Bizonyára Komáromban is úgy vették észre, a sok bábáskodó között elveszik a magyaroktatás - nyilvánvalóan ez az oka, hogy az SZMPSZ létrehozta a szlovákiai magyar oktatás teljes spektrumát lefedni próbáló Pedagógiai Intézetet. Nos, ebben az értelemben tényleg korszakos jelentőségű lehet a mostani konferencia, ha ugyanis most sem értik meg a megnevezett intézmények (plusz a Módszertani Központok magyar felelősei), hogy vagy elkezdik betölteni kisegítő szolgáltató háttérintézményi funkciójukat, vagy... A szolgáltató funkció be nem töltése a konferencia során legalább három ponton konkrétan is megfogalmazódott. Előbb akkor, amikor a középiskolák szekciójában kiderült, Csicsay Károly írásbeli érettségi vizsgára tett reformjavaslatát (olvasható volt a Katedrában 2002 májusában) az „illetékesek” nem egyszerűen elutasították, hanem ráadásul önkényesen eldöntötték, visszatérünk a régi rendhez, és a központilag megadott négy írásbeli témát az írásbeli napján egy pecsétes borítékból kell majd megismernünk. Szolgáltató intézményekben elképzelhetetlen lenne szakmai vitára való bocsátás nélkül, ráadásul a szakma részéről elutasított javaslatot rendeletben kiadni. A hivatalok szolgáltató jellege manapság annyira kézenfekvő, hogy a felső tagozatosok raportőri jelentésébe be is került az elvárás, hogy a pedagógusok a háttérintézményektől tollbamondás-gyűjteményt, drámapedagógiai kiadványokat és egyéb korszerű módszertani segédeszközöket várnak. A harmadik példa a (számomra különösen fontos) Szép magyar beszéd versenye, amelynek szakmai korszerűsítése a - jelenlévő pedagógusok megelégedésére - Dr. Misad Katalin vezetésével megtörtént, mégis úgy tűnik, a verseny gyakorlati lebonyolításának nincs „illetékese”, és félő, semmi nem fog változni az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező versenyünk rangjához méltatlan szervezésen. Az elmúlt hat-hét év szakmai találkozói alapján azt gondolom, az anyanyelvi oktatás napszámosai az összes tantárgy közül a legaktívabbak szakmájuk korszerűsítésében. Egy ideje érezhető volt, hogy többkevesebb rendszerességgel összehívott szakmai találkozóink (sokan emlékeznek Dulovics Viola, a pozsonyi Módszertani Központ munkatársának áldozatos munkájára) már nem kielégítőek. A továbblépéshez viszont intézményi háttérre van szükségünk, mert szellemi támogatás és anyagi motiváció nélkül a pedagógusok lelkesedése tartósan fönn nem tartható. A két nap alatt számtalanszor megfogalmazódott, hogy a szakmának nem törvényi hivatkozások bürokratikus számhalmazaira van szüksége, hanem arra, hogy a pedagógusok igényeit folyamatosan kielégítsék, szakmailag folyamatosan fejlesszék és megerősítsék őket. Nem szabad elfelejteni, hogy a magyar szakosoknak mint az anyanyelvi oktatás és kultúra közvetítőinek kulcsszerepük van oktatásunkban. Ez azonban csak részben magyarázza, miért éppen ez a tantárgy jár élen a pedagógiai újítások terén. Jellemző módon azonban, s címével kissé ellentétben, a konferencia tulajdonképpen továbbképzésként is működött, például új fogalmakkal ismerkedtünk (raportőr, 1-13. osztály, vizsgabiztos, extranet stb.), illetve szakmai műhelymunka folyt többek között a hazai tankönyvírás igényéről, a pedagógus nagyobb tantervi mozgásteréről, annak az igényéről, hogy az egyetemek részt vállalhatnának a pedagógus-továbbképzésben és így tovább. (Egyébként éppen dr. Sándor Anna és dr. Dusík Anikó nyitrai, illetve pozsonyi tanszékvezetők személyes jelenléte tette lehetővé, hogy a konferencia a magyaroktatás teljes, egyetemig terjedő spektrumát áttekinthette.) Időnként viszont az volt az érzésem, indokolatlanul túlzó elvárásokat támasztunk saját magunkkal szemben. Nem baj persze, ha lehetséges célként fogalmazzuk meg például a diákjainkkal való online kommunikációt, ám nem szabad minden igényt elfogadnunk, amely irányunkba innen-onnan megfogalmazódik. Akármennyire nyomul-kényszerít is minket a technikai kultúra, nekünk mégiscsak hús-vér gyerekeket, fiatalokat kell tanítanunk, mégpedig nem gépek által, hanem lélekkel. A sokszínű és tartalmas (noha helyenként szervezetlen) konferencia nagyszámú érdeklődő pedagógusa bizonyítja, a frissen alakult CPI mint lehetséges háttérintézmény egyelőre élvezi a magyar szakosok támogatását. Amilyen szellemiséggel (előremutató, pozitív, innovatív célú) és formában (plenáris és szekcióülések, záróajánlások) ezen a konferencián Csík Zoltán és munkatársai (Gubík Mária, Mezei Adél, Takács Erika, Vančo Ildikó, Hajtman Béla, Pénzes István) megjelenítették legkonkrétabb oktatási gondjainkat- feladatainkat, annak alapján azt kell mondani, ennek a mostani konferenciának a Comenius Pedagógiai Intézet volt a legmarkánsabb szakmai segítője. A konferenciáról mindenki - a CPI munkatársai, oktatáspolitikusok, pedagógusok-hatalmas mennyiségű jegyzetet, több hétre való feladatot vitt haza. De ha a följegyzések dossziéba kötve megsárgulnak, semmi értelme nem volt az egésznek.
