Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-18 / 290. szám, csütörtök

Kultúra oktatás ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 18. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Lammermoori Lucia 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Cirkuszi álom 9 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Mátrix - Forradalmak (amerikai) 18, 20.30 MLADOSŤ: Távol a mennyországtól (amerikai) 15.30, 18 Titkok (francia) 20 TATRA: How To Deal (amerikai) 17, 20 AU PARK - PALACE: S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 14.50, 17.20, 19.50, 22.20 Flört a fellegekben (amerikai) 14.30, 16.30 Basic (amerikai) 18.50,21.10 Némó nyomában (amerikai) 14.40,15.40,17,18,19.20, 20.20 Igazából szerelem (angol) 14.10, 16.50, 19.30, 22.10 Whale Rider (új-zélandi) 15.20,17.30,19.40,22 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 16.15, 19, 20.40, 21.45 Távol a menny­országtól (amerikai) 21.40 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 14.30, 17.15 Titkok (francia) 20, 22.20 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 14.20, 16.40, 18.40 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 15.30 Titokzatos folyó (amerikai) 18.30, 21.20 Nem férek a bőrödbe (amerikai) 15 Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 17.10, 19.20, 21.50 How To Deal (amerikai) 15.50, 18.10, 20.30 PÓLUS - STER CENTURY: Basic (amerikai) 15.20, 17.25, 19.30, 21.35 How To Deal (amerikai) 17.45, 19.50, 22 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 16.05, 18.50, 21.30 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 14, 16, 18, 20.05 Némó nyomában (amerikai) 14.40,16.50, 19 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 15.05 S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 15, 17.30, 20 Titokzatos folyó (amerikai) 21.10 Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 14.15, 16.20, 18.25, 20.35 Igazából szerelem (angol) 15.55,18.35 Távol a mennyországtól (amerikai) 21.15 KASSA TATRA: Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 16, 17.30 Hasra- pacsi (cseh) 19 CAPITOL: Némó nyomában (amerikai) 16 How To Deal (amerikai) 18, 20 ÚSMEV: Igazából szerelem (angol) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Aki bújt, aki nem (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Flört a fellegekben (amerikai) 17, 19.30 KOVÁK: Órák (amerikai) 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Brazil (amerikai) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Mátrix - Forradalmak (amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: A Szövetség (amerikai) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Chihiro Szellemországban (japán) 16.30 Vágta (amerikai) 19 GYŐR PLAZA: Apám beájulna (magyar) 15.30, 17.30, 19.30, 21.30 Apósok akcióban (amerikai-német) 15.45, 17.45, 19.45, 21.45 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 18.45,21.30 Balhé (kanadai-angol) 20,22 Hóhatár - A félelem felpörget (angol-német-luxemburgi) 18.15, 20.15, 22.15 Igazából szerelem (angol) 14.45, 17.15, 20, 22.30 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 16.15, 19, 21.45 Kontroll (magyar) 14.15, 18.30, 20.30, 22.30 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 17.30, 20, 22.30 Nagydumás kiscsajok (amerikai) 15.15 Nem férek a bőrödbe (amerikai) 13.45, 15.45, 17.45, 20.15, 22.30 Némó nyomában (amerikai) 14.15,16.15,18.15 S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 19.45 Titokzatos folyó (amerikai) 22 Volt egyszer egy Mexikó (mexikói-amerikai) 15,17.15,19.30,21.45 Beszélgetés Balázs F. Attilával, a Könyvszakmai Szövetség elnökével az I. Szlovákiai Magyar Könyvfesztiválról Élő kapcsolat író és olvasó közt „A visszajelzések alapján bátran állíthatjuk, hogy a helyi igények szeren­csésen találkoztak szándékainkkal" (Somogyi Tibor felvétele) November 27. és december 10. között rendezte meg a Könyvszakmai Szövetség és a Szövetség a Közös Célokért az I. Szlovákiai Magyar Könyvfesztivált, amelynek programjában könyvkiállítá­sok és -vásárok, író-olvasó találkozók szerepeltek. A ta­pasztalatok összegzésére Ba­lázs F. Attilát, a Könyvszak­mái Szövetség elnökét kér­tem meg. MISLAY EDIT Milyen elképzelések nyomán szü­letett meg ez a kezdeményezés? A ’90-es évek vége felé kialakult a szlovákiai magyar könyvkiadás spektruma. Kiadók alakultak, ki­adók szűntek meg, eközben a meg­erősödött cégek árnyalták arculatu­kat, és a szerzők is megtalálták a számukra legszimpatikusabb fóru­mokat. A könyvtermés nagy hánya­da kijut a magyarországi piacra, ki­adóink ott vannak a kiállításokon, könyvfesztiválokon, szerzőink dedi­kálnak a Vörösmarty téren, Győr­ben, Debrecenben, Tatabányán, Szegeden és Szombathelyen. Vi­szont nem ilyen rózsás a helyzet ide­haza. A könyvek alig jutnak el a ma­gyarok lakta városokba, az író-olva­só találkozók pedig az utóbbi évti­zedben kimentek a divatból. Ez az állapot természetesen zavart. Ezért a Könyvszakmai Szövetség egyik fő feladatának a könyvtermés és az írók népszerűsítését jelöltük meg. Szándékosan időzítették a feszti­vált az ünnepek előtti időszakra? A Budapesti Könyvfesztivál és az Ünnepi Könyvhét az év első felé­ben elegendő feladatot rónak szer­zőkre és kiadókra. A nyár a táboro­zások időszaka. Az ősz két szem­pontból is ideálisnak tűnt a ren­dezvény lebonyolítására: a kiadók nagyrészt teljesítik az évi tervüket, össze lehet szedni a könyveket és ki lehet állítani több helyszínen is, az olvasóközönség megismerheti a termést, s mivel november vége, december eleje a karácsonyi vásár­lások ideje is, talán finoman befo­lyásolni is lehet a vásárlási igénye­ket. A könyvbemutatók és dediká­lások a hagyományos jelentőségü­kön túl a reklám erejével is hatnak. Hagyományt szeretnénk teremte­ni. Ámennyiben a jövőben sikerül biztosítani a feltételeket, a Szlová­kiai Magyar Könyvfesztivál a szlo­vákiai magyarság egyik legjelentő­sebb országos rendezvénye lesz, a könyv és az irodalom igazi ünnepe, élő kapcsolat író és olvasó, iroda­lom és közönsége között. Mennyire volt jellemző a „feszti­válhangulat”? Hiszen a fesztivá­lok általában egy helyszínhez kö­tődnek, ezúttal azonban számos helyszínen találkozhattak az írók, költők olvasóikkal. Előny volt ez, vagy inkább hátrány? Nehezebb több helyszínen koordi­nálni a történéseket, ám előnyö­sebb, mert szélesebb közönséget lehet megcélozni, több régiót lehet bevonni. Annak ellenére, hogy az idei fesztivál amolyan főpróbája volt az eljövendő rendezvénysoro­zatoknak, igazi fesztiválhangulat­ban zajlottak a találkozók, a médi­ák figyelme mellett. A szervezés­ben és lebonyolításban profi part­nerekre támaszkodhattam. Ezúton is köszönöm a Szövetség a Közös Célokért irodák munkatársainak lelkes munkáját, megbízhatóságát, nagyvonalúságát. Az írók, költők szőkébb pátriá­jukban találkoztak olvasóikkal. Nem lett volna izgalmasabb, ha a sajátjuktól távolabbi régiókban is bemutatkozhattak volna? Az írók, kritikusok utaztatása, a szervezés, szállítás költséges. Idén nem sikerült sem a minisztérium­tól, sem az Illyés Alapítványtól pénzt szerezni a cél megvalósításá­ra. Ez határozta meg a stratégián­kat. Ám így utólag pozitívumnak könyvelem el ezt a kényszerűséget, mert menet közben derült ki, hogy Érsekújvárban nem ismerték az oda települt Benyovszky Krisztiánt és Bárczi Zsófiát, Nagykaposon elő­ször mutatkozhatott be „hazai pá­lyán” a városban élő három szerző, a komáromi kisgyerekek számára most vált „ismerőssé” Z. Németh István és Balázsy Géza. Hodossy Gyulával néhány helyszínen meg­kérdeztük a diákokat, milyen élő írókat ismernek. Lehangoló volt az eredmény: többségük még szűkebb pátriájuk íróit sem ismeri. Ez a ta­pasztalat is megerősített abbéli hi­temben, hogy folytatni kell, amit elkezdtünk. Hogyan vonná meg a fesztivál el­ső évfolyamának mérlegét? Sokan tekintették meg az öt város­ban kiállított könyveket, és a könyv- bemutatók nagy érdeklődés mellett zajlottak 14 helyszínen. 20 szerző­nek volt alkalma szembesülni az ol­vasóval és párbeszédet folytatni ve­le. A visszajelzések és a sajtóvissz­hang alapján bátran állíthatjuk, hogy a helyi igények szerencsésen találkoztak szándékainkkal. Azok­ból a régiókból, ahová az idén nem tudtunk eljutni, jelezték, hogy a jö­vőben örömmel kapcsolódnak be a rendezvénysorozat szervezésébe és lebonyolításába. A labda fel van dobva, és úgy tűnik, a játékból senki sem akar kimaradni. Terveinket, kí­nálatunkat mindenhol megtoldot- ták valamilyen „helyi jellegzetes­séggel”. Kreativitásról és szakérte­lemről tettek tanúbizonyságot a he­lyi szervezők, az SZKC-irodák és a Csemadok munkatársai, könyvtá­rosok, tanárok. Arról is meggyőzött ez a fesztivál mindenkit, hogy az in­tézmények és szervezetek összefo­gásával olajozottabbá, szélesebb körűvé és sikeresebbé tehető bármi­lyen kezdeményezés. E tapasztalatok tükrében mi­lyenre tervezik a következő könyvfesztivált? A jövőben minden magyarok lakta régióban lesznek kiállítások, könyv- bemutatók, kiadói estek, irodalmi műsorok és rendkívüli irodalom­órák. Minden író, akinek az adott évben kötete jelenik meg, bemutat­kozik valahol, és dedikálja művét. A helyi értékek, tehetségek bevonásá­val sokszínűbbé és „emészthetőb- bé” válik a kínálat. Ha sikerül meg­nyerni az ügynek a Magyar Köztár­saság Kulturális Intézetét, népszerű anyaországi és Kárpát-medencei szerzők is bemutatkozhatnak. Idő­vel el tudnék képzelni egy kísérő- rendezvényt, konferenciát, ame­lyen a könyvkiadás szakmai, etikai, esztétikai és gazdasági kérdéseit vi­tatnánk meg. A szándéktól az ered­ményig kemény munkával lehet ki­kövezni az utat, és hál’ istennek vannak még emberek, akik vállalják a nehézségeket. Komáromban a Csemadok részéről megfogalmazó­dott az igény, hogy a fesztivál kere­tében évről évre gyermekkönyvek­ből és az illusztrációkból kiállítást rendezzünk közösen; Érsekújvár­ban a kerületi könyvtár munkatár­sai és a Csemadok elnöke jelezte, hogy bekapcsolódnak a munkába, és az év többi részében is számíta­nak segítségünkre és együttműkö­désünkre. Sorolhatnám még a ja­vaslatokat, igényeket, ötleteket, amelyek csiszolják az eredeti elkép­zeléseket. Eddigi partnereim, segí­tőim mellé a jövőben felsorakozik a Szlovákiai Magyar írók Társaságá­nak vezérkara is. Ennek nem azért örülök, mert könnyebb lesz a mun­kám, hanem mert több mindent vállalhatunk föl. Az anyanyelvi oktatás napszámosai a legaktívabbak szakmájuk korszerűsítésében - a továbblépéshez viszont intézményi háttérre van szükségünk Sok bábáskodó között elveszik a magyaroktatás FELHÍVÁS A Csemadok rimaszombati területi választmánya harmadik alkalom­mal hirdeti meg a Ferenczy István Képzőművészeti és Irodalmi Ver­senyt (FIKÍV). Témák és kategóriák: I. kategória: Alapiskola 4-6. évfolyama II. kategória: Alapiskola 7-9. évfolyama III. kategória: Középiskolások A képzőművészeti verseny témái: 1. falusi tájkép 2. futurista arckép 3. Ilyen volt a XV. század Ajánlott technikák: grafika, fest­mény, plasztika Az irodalmi verseny témái: 1. Dúdor István és az irodalom (tanulmány) 2. Kedvenc műalkotásom (műkritika) 3. Felvidék képzőművészei (esszé) 4. A Feszty körkép mai szemmel (esszé) Beküldési határidő: 2004. február 13. Cím: OV Csemadok, Tomašíkova 11, 979 01 Rimavská Sobota A pályamunkák kiértékelését szak­mai zsűri végzi, az eredményhirde­tésre és a díjak átadására 2004. február 27-én kerül sor Rimaszom­batban. VAJDA BARNABÁS December 11-12-én nagyszabású tantárgyi összejövetel zajlott Duna- szerdahelyen „Magyar nyelv és iro­dalom tantárgyi konferencia” cím­mel, melyen magyaroktatásunk minden szintjét érintő kérdések ke­rültek napirendre. Talán tényleg történelmi esemény tanúi voltunk, ahogy Fodor Attila mondta bevezető beszédében, amennyiben első alkalommal tör­tént, hogy egy tantárgy szakmai ko­ordinálása végett összefogott há­rom intézmény, a Comenius Peda­gógia Intézet (CPI), az Országos Pedagógiai Intézet (SPU) és az Ok­tatási Minisztérium Nemzetiségi Főosztálya. Kiegyensúlyozott körülmények kö­zött az iskolákat szakmai háttérin­tézmények szolgálják ki, de mond­juk meg nyíltan, bő egy évtized sem volt elég ahhoz, hogy akár a Nem­zetiségi Főosztály (mint az Oktatási Minisztérium magyartanítási ügyekben legilletékesebb hivatala), akár az SPU a szó igazi értelmében pedagógiai szolgáltatóvá váljék. Bi­zonyára Komáromban is úgy vették észre, a sok bábáskodó között elve­szik a magyaroktatás - nyilvánvaló­an ez az oka, hogy az SZMPSZ létre­hozta a szlovákiai magyar oktatás teljes spektrumát lefedni próbáló Pedagógiai Intézetet. Nos, ebben az értelemben tényleg korszakos je­lentőségű lehet a mostani konferen­cia, ha ugyanis most sem értik meg a megnevezett intézmények (plusz a Módszertani Központok magyar felelősei), hogy vagy elkezdik betöl­teni kisegítő szolgáltató háttérin­tézményi funkciójukat, vagy... A szolgáltató funkció be nem tölté­se a konferencia során legalább há­rom ponton konkrétan is megfogal­mazódott. Előbb akkor, amikor a középiskolák szekciójában kide­rült, Csicsay Károly írásbeli érettsé­gi vizsgára tett reformjavaslatát (olvasható volt a Katedrában 2002 májusában) az „illetékesek” nem egyszerűen elutasították, hanem ráadásul önkényesen eldöntötték, visszatérünk a régi rendhez, és a központilag megadott négy írásbeli témát az írásbeli napján egy pecsé­tes borítékból kell majd megismer­nünk. Szolgáltató intézményekben elképzelhetetlen lenne szakmai vi­tára való bocsátás nélkül, ráadásul a szakma részéről elutasított javas­latot rendeletben kiadni. A hivata­lok szolgáltató jellege manapság annyira kézenfekvő, hogy a felső tagozatosok raportőri jelentésébe be is került az elvárás, hogy a peda­gógusok a háttérintézményektől tollbamondás-gyűjteményt, drá­mapedagógiai kiadványokat és egyéb korszerű módszertani segéd­eszközöket várnak. A harmadik példa a (számomra különösen fon­tos) Szép magyar beszéd versenye, amelynek szakmai korszerűsítése a - jelenlévő pedagógusok megelé­gedésére - Dr. Misad Katalin veze­tésével megtörtént, mégis úgy tű­nik, a verseny gyakorlati lebonyolí­tásának nincs „illetékese”, és félő, semmi nem fog változni az egyik legnagyobb hagyományokkal ren­delkező versenyünk rangjához mél­tatlan szervezésen. Az elmúlt hat-hét év szakmai talál­kozói alapján azt gondolom, az anyanyelvi oktatás napszámosai az összes tantárgy közül a legaktívab­bak szakmájuk korszerűsítésében. Egy ideje érezhető volt, hogy több­kevesebb rendszerességgel összehí­vott szakmai találkozóink (sokan emlékeznek Dulovics Viola, a po­zsonyi Módszertani Központ mun­katársának áldozatos munkájára) már nem kielégítőek. A továbblé­péshez viszont intézményi háttérre van szükségünk, mert szellemi tá­mogatás és anyagi motiváció nélkül a pedagógusok lelkesedése tartó­san fönn nem tartható. A két nap alatt számtalanszor megfogalma­zódott, hogy a szakmának nem tör­vényi hivatkozások bürokratikus számhalmazaira van szüksége, ha­nem arra, hogy a pedagógusok igé­nyeit folyamatosan kielégítsék, szakmailag folyamatosan fejlesszék és megerősítsék őket. Nem szabad elfelejteni, hogy a magyar szako­soknak mint az anyanyelvi oktatás és kultúra közvetítőinek kulcssze­repük van oktatásunkban. Ez azon­ban csak részben magyarázza, mi­ért éppen ez a tantárgy jár élen a pedagógiai újítások terén. Jellemző módon azonban, s címével kissé el­lentétben, a konferencia tulajdon­képpen továbbképzésként is műkö­dött, például új fogalmakkal ismer­kedtünk (raportőr, 1-13. osztály, vizsgabiztos, extranet stb.), illetve szakmai műhelymunka folyt töb­bek között a hazai tankönyvírás igényéről, a pedagógus nagyobb tantervi mozgásteréről, annak az igényéről, hogy az egyetemek részt vállalhatnának a pedagógus-to­vábbképzésben és így tovább. (Egyébként éppen dr. Sándor Anna és dr. Dusík Anikó nyitrai, illetve pozsonyi tanszékvezetők szemé­lyes jelenléte tette lehetővé, hogy a konferencia a magyaroktatás teljes, egyetemig terjedő spektrumát átte­kinthette.) Időnként viszont az volt az érzésem, indokolatlanul túlzó elvárásokat támasztunk saját ma­gunkkal szemben. Nem baj persze, ha lehetséges célként fogalmazzuk meg például a diákjainkkal való on­line kommunikációt, ám nem sza­bad minden igényt elfogadnunk, amely irányunkba innen-onnan megfogalmazódik. Akármennyire nyomul-kényszerít is minket a tech­nikai kultúra, nekünk mégiscsak hús-vér gyerekeket, fiatalokat kell tanítanunk, mégpedig nem gépek által, hanem lélekkel. A sokszínű és tartalmas (noha he­lyenként szervezetlen) konferen­cia nagyszámú érdeklődő pedagó­gusa bizonyítja, a frissen alakult CPI mint lehetséges háttérintéz­mény egyelőre élvezi a magyar szakosok támogatását. Amilyen szellemiséggel (előremutató, pozi­tív, innovatív célú) és formában (plenáris és szekcióülések, záró­ajánlások) ezen a konferencián Csík Zoltán és munkatársai (Gubík Mária, Mezei Adél, Takács Erika, Vančo Ildikó, Hajtman Béla, Pén­zes István) megjelenítették leg­konkrétabb oktatási gondjainkat- feladatainkat, annak alapján azt kell mondani, ennek a mostani konferenciának a Comenius Peda­gógiai Intézet volt a legmarkán­sabb szakmai segítője. A konferen­ciáról mindenki - a CPI munkatár­sai, oktatáspolitikusok, pedagógu­sok-hatalmas mennyiségű jegyze­tet, több hétre való feladatot vitt haza. De ha a följegyzések dosszié­ba kötve megsárgulnak, semmi ér­telme nem volt az egésznek.

Next

/
Thumbnails
Contents