Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-02 / 276. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 2. TÉMA: AZ ADVENT MEGHÍVÓ ♦ Karácsonyi vásár a Városháza előtti téren A legszebb, leghíresebb bécsi vásár (Christkindlmarkt), amely decem­ber 23-ig naponta reggel 9-től este 9-ig, december 24-én reggel 9-től délután ötig várja a látogatókat. A Városháza dísztermeiben olasz, szlovén, ír, amerikai, francia, né­met, svájci és osztrák kórusok ad­nak egy-egy koncertet minden pén­teken, szombaton és vasárnap 15.30-tól 19 óráig. (1., Rathausplatz) ♦ Karácsonyi romantika a Schönbrunnban December 26-ig (reggel tíztől este fél kilencig) a Schönbrunn kastély festői kulisszái előtt 55 kiállító mí­ves kézművesmunká-at - fából ké­szített játékok, betlehemek, kará­csonyi dís-ek - és nyalánkságokat kínál. A kastély előtt koncerteket rendeznek, a gyerekek minden hét­végén közös játék keretében kereshe„ik „a karácsony tľ’kát“ . (13., Schönbrunner Schlossst­rasse 47) ♦ Bolhapiacok Aki alkudni szeret, az keresse fel a leghíresebb bécsi bolhapiacot az ún. Secessionnál, vagyis Otto Wag­ner szecessziós épületei és a Künstlerhaus között. Ezen a piacon szombatonként lehet bevásárolni, a Bécshez közeli Schwechat bolha­piacán viszont még vasárnap haj­naltól délután kettőig is lehet néze­lődni, vásárolni, alkudni. Ez utóbira a „rendes“ bécsi karácsonyi vásárokon nincs mód. ♦ Betlehemek A legszebb, leglátványosabb betle­hemet életnagyságú figurákkal a Városháza előtt állították fel. Érde­mes megnézni a Szent Péter-temp- lomban december 15-ig tartó kiál­lítást is. A belépő 2 euró.' (Petersplaz) ♦ Iparművészeti vásárok A Szent Károly-templom előtti té­ren fából, fémből, üvegből, viaszból készítik az iparművészek a szebb­nél szebb tárgyakat. A december 23-ig (déltől este nyolcig) tart nyit­va. Hasonló vásár várja a látogató­kat december 21-ig (szombaton reggel tíztől este hétig, vasárnap es­te hatig) az Am Hof téren. (4., Resselpark vor der Karl­skirche, Am Hof) (Képarchívum) Teljes díszben a Városháza előtti tér if im m» r í é »9 ** « t« !§ 1| II 'ti ili.i II IMIli Látni ólomkatonát és falovacskát is, de nem ezekre a „furcsaságokra" vágynak a gyerekek Meseország Bécsben Sehol sem olyan szép az ad­vent, mint Bécsben. Teljes díszben pompázik a Városhá­za előtti tér, tündököl a hatal­mas karácsonyfa - amelyet idén a luxemburgi hercegség ajándékozott az osztrák fővá­rosnak érezni, sül a krump­li, a gesztenye, a standok felől puncs, vanília, szegfűszeg il­lata árad, csilingel a harang, ezernyi kis lámpa pislákol. ÖSSZEÁLLÍTÁS Jó, jó, máshol is vannak hatalmas, szépen feldíszített karácsonyfák meg pompás illatok, mitől olyan kü­lönös, csodálatos a bécsi advent? A nyugalomtól. Senki sem rohan, sen­ki sem ideges, az emberek ráérősen sétálgatnak az ajándékkioszkok kö­zött, nézelődnek, mustrálják a kará­csonyi díszeket, vesznek ezt-azt, nem bóvlit, ócska dolgot, csak apró ajándékot szeretteiknek. Hangos szervusszal köszöntik egymást az ismerősök, traccsolnak, kóstolgat­nak a finomságokból, jóféle forralt bort kortyolgatnak. Látni, jól érzik magukat. A hangulat, az érzések egy igazi békebeli császárvárosi - máshol elóteremthetetlen - kort idéznek. Bécsben az első adventi vásárt (Christkindlmarkt) úgy hétszáz év­vel ezelőtt rendezték meg. Akkori­ban decemberi piacnak, később Ta­más-piacnak nevezték ezeket a vá­sárokat, amelyek megtartására, s „a bécsi polgárok ellátásának biz­tosítására” magától az uralkodótól kaptak felhatalmazást a kézműve­sek, kereskedők, pékek, cukrászok. A karácsonyt mai formájában csak a biedermeier korszakban kezdték ünnepelni, amikor német mintára az előkelő nemesek karácsonyfát állítottak fel palotáikban. 1814-ben vezették be az ajándékozás szoká­sát, s ebben az időben még a ha­gyományos piacok keretében tar­tották meg az ünnepek előtti vá­sárt vagy piacot, ahol gyertyát, an­gyalhajat, ezüst diót, lamellát és egyéb karácsonyi csecsebecsét is lehetett venni. Semmit sem veszítettek a régi ko­rok hangulatából az újkori vásárok, amelyeket 1975-től minden évben a Városháza előtti téren (Rathau­splatz) rendeznek meg. A több mint 140 csinos kioszkból'épített különös város persze ma már nem csak a bécsieké. Évente mintegy há­rommillió turista (köztük 500 ezer külföldi) látogat ilyentájt az oszt­rák fővárosba, s az adventi mesevi­lágba, melybe gyakran a gyerekek csábítják szüleiket. Hát hogyne csá­bítanák, ha tudják, hogy ott az ajándékok, játékok és meglepeté­sek csakis rájuk várnak. Látni ólom­katonát és fából faragott lovacskát is, bár nem ezekre a „furcsaságok­ra” vágynak a gyerekek igazán. In­kább arra, hogy pónilóra ülhesse­nek vagy a csilingelő kisvasúttal utazhassanak, megkóstolhassák a piros szirupba mártott fényes al­mát, a jó, ragacsos cukorvattát, a még forró óriási lekváros buktát, melyről szerteszáll a porcukor, ha nagyot harapnak bele. A gyerekek a helyi pékségben maguk is bekap­csolódhatnak a karácsonyi sütésbe - itt, mesevilágba illően, kalapács­csal aprítják a csokoládétömböt, gyúiják a tésztát, díszítik, fényezik s majszolják az omlós aprósüte­ményt. Sok-sok rendezvénynek ad­nak még helyet a Városháza gyö­nyörű termei - az egyikben báb­színház, a másikban fúrnak-farag- nak a gyerekek, a következőben kó­rusok adnak ünnepi koncertet, az oszlopsor alatt a betlehemek kiállí­tását csodálják a látogatók. Van itt minden, ami a karácsonyi „feelinghez” szükséges: a közeli parkban romantikus sétány, ezernyi égő, angyalkák, fantáziafák, melyek közül természetesen a szívekkel te­leaggatott ‘szerelmesek fája” a leg­népszerűbb. Van még játszótér, val- cerpavilon, alkalmi bélyegeket is kí­náló karácsonyi postahivatal, és po­cakos Mikulás, akivel illendő fényképezkedni. Annyi a csoda, a látnivaló, hogy be­leszédül, s teljesen elfárad az em­ber, mire bejárja ezt a meseorszá­got. Pedig még menni kellene to­vább - a többi piacra, vásárra, kiállí­tásra, látni kellene az ünnepi díszbe öltözött várost... A kiránduló, ha bírja még, megnézi a Stephansdo- mot, végigbaktat a „Mariahilferen”, fiákerbe ül vagy kávéházba, hogy megpihenjen. Felhörpint egy Wie­ner Melange-t, kötelezően megkós­tol egy Sachert, és élvezi a hangula­tot, amely egy igazi békebeli csá­szárvárosi - máshol előteremthetet- len - kort idéz. (ug, wien.at) VÁLOGATÁS A POZSONYI ADVENTI PROGRAMOKBÓL Program Mikor? Hol? Szervező Kórusművek (Cantus vegyes kar, Corni de Bratislava együttes) 2.12.2003 19.00 Klarisszák Városi Kulturális Központ Koncert (Cappella Istropolitana, pozsonyi városi kamarazenekar) 4.12.2003 19.00 Klarisszák Városi Kulturális Központ Jazzmise (Gustav Brom Big Band, Brünni filharmonikusok kórusa) 5.12.2003 19.00 Evangélikus templom, Apácapálya utca Városi Kulturális Központ Mikulás a Hviezdoslav téren 5.12.2003 15.00 - 17.00 Hviezdoslav tér Óváros Szent Miklós ünnepén (jótékonysági zenei műsor) 6.12.2003 15.00-tól Fő tér Városi Kulturális Központ Karácsonyi hidak Prága, Brünn, Pozsony, Krakkó és Bécs között (gyermek- és folklóregyüttesek, vokális zene) 7.12.2003 - 22.12.2003 16.00, 16.40 és 17.00 Fő tér Városi Kulturális Központ Betlehemi est (énekkarok koncertje) 18.12.2003 19.00 Klarisszák Városi Kulturális Központ Karácsonyi koncert (pozsonyi városi énekkar) 20.12.2003 17.00 Szlovák Filharmónia Városi Kulturális Központ (Forrás: Bratislava.sk) ADVENT ÉS A KARÁCSONY ELŐTTI ÜNNEPEK Adventus - latin eredetű szó jelentése eljövetel, megérkezés. Az ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, Jézus születésének ünnepére való felkészülés időszaka. Tágabb értelemben a remény­teli várakozás, a lelki készülődés ideje. Az advent négy hétig tart, a december 25-e előtti negyedik vasárnappal kezdődik. Eredetileg negyven napig tartott (Jézus negyven napig böjtölt a pusztában), ám a Gergely pápa-féle naptárreform négy hétre rövidítette. A kele­ti keresztények ma is január 6-án ünnepük karácsonyt. Régen a ke­resztények advent idején szigorú böjtöt tartottak, hajnalonként pe­dig szent misére jártak. Ezeket a hagyományosan napfelkelte előtt tartott miséket aranymisének nevezték. Az advent első napjától víz­keresztig terjedő időszakban tiltották a zajos népünnepélyeket, la­kodalmakat. Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a ha­gyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. (A fagyöngy egyébként a kelták szent növénye volt. A téli napéjegyenlőség a kelta hitvilág szerint a fény újjászületésének ün­nepe. A kerék jelentésű Yule- a fény visszatérésének ünnepe- szó az élet örök körforgására, az örök újjászületésre utal. Ilyentájt a kelták az ajtókra örökzöld ágakat aggattak, fagyönggyel, magyalággal dí­szítették azt.) Ma hagyományosan fenyőgallyakból készül a koszorú négy gyertyával, melyek advent 4 hetét jelképezik. Uralkodó színei a zöld (örökzöld), a piros és az arany, melyek a karácsonyi ünnep­kör domináns színei. Minden héten egy-egy újabb gyertyát kell meggyújtani a koszorún. Az ajtóra erősített, gyertya nélküli koszorú a szíves vendégvárást reprezentálja. December 4. Szent Borbála keresztény vértanú emléknapja. A bányászok, tü­zérek, hajadon lányok védőszentje. Női munkatilalmi nap, tilos fon­ni, varrni, seperni sem szabad, nehogy elseperjék a szerencsét. A női látogató ezen a napon nem szerencsés és nem szabad kölcsön­adni sem. Ilyenkor vittek be a házba egy gyümölcsfákról metszett ágat, és ha karácsonyra kizöldült, jó termés ígérkezett. December 6. Miklós napja, Mikulás ünnepe. Ezen a napon a gyerekek szépen kitisztított cipőjükbe ajándékot kapnak. A jó gyerekek narancsot, diót, csokoládét, a „rosszak“ krampuszt és virgácsot. De vajon hon­nan ered ez a bájos ünnep? Szent Miklós püspök a kisázsiai Patarában született az i. sz. 3. században. 325-ben már mint myrai püspök vett részt a nice-i zsinaton. Életéről keveset tudunk, de a jó­téteményeiről számtalan legenda maradt fenn. A keleti keresztény egyház nagy szentje a mai napig, alakját mély tisztelet övezi. A gö­rög katolikusoknál emléknapja ma is ünnep, a római egyház a XVI. században törölte kötelező ünnepei sorából. A halászok, a révé­szek, a vízimolnárok védőszentje. A szegények, elesettek gyámolí- tója. A legismertebb legenda szerint egyszer Miklós tudomására ju­tott, hogy egy szegény sorban élő család lányait apjuk paráznaság- ra kényszerítette, hogy így keressék meg a házasságukhoz szüksé­ges hozományukat. így azonban a lányok soha nem tudtak volna tisztességben férjhez menni. Miklós az ablakon keresztül arany­pénzt dobott a lányoknak, így mentve meg becsületüket. Innen ered az a szokás, hogy a gyerekek cipőjüket az ablakba állítják ajándék reményében. Az európai népeknél kezdetben a Mikulást (Santa Claus, Pere Noel, Christmas Father...) hosszú ősz szakállú, csuklyás, földig érő köpö­nyeget viselő aggastyánként ábrázolták. Szent Miklós ünnepe Ame­rikában a XIX. században keveredett össze karácsony ünnepével, ekkor vált Christmas Fatherré. A Mikulás hagyományosan rénszar­vas szánon közlekedik, a finnek szerint egyenesen Lappföldről in­dul a világ minden tájára. Amerikából az ötvenes években terjedt el az ún. amerikai típusú Mikulás, aki pirospozsgás, joviális, pocakos, mosolygós, rezes orrú. Ruházata is megváltozott: rövid, prémmel szegélyezett kabátot hord és félhosszú csizmát. Ajándékosztó kedve azonban változatlanul töretlen. December 13. Luca napja. A legenda szerint Szent Luca keresztény vértanú, az egyház azonban nem tartja valós történelmi személynek. Neve a la­tin lux, azaz fény szóból származik. A Gergely-féle naptárreform előtt az év legsötétebb napja volt. A magyar néphagyományban nem annyira Szent Luca, hanem egy rontó nőalak (boszorkány) vál­tozata terjedt el. A legtöbb babona, hiedelem, varázslás ehhez a naphoz kötődik. December 21. Hitetlen Tamás apostol napja. Tamás nem hitt Krisztus feltámadá­sában, ezért pünkösd után Jézus megjelent neki, és megmutatta se­beit. A magyar néphagyományban az ezen a napon vágott disznó háját eltették, mert úgy tartották gyógyítja a keléseket. Másutt attól tartottak, Tamás megöli a baromfikat, ezért ezen a napon mézet szenteltettek, azt adták baromfivész ellen, (it) Hatalmas adventi koszorú a bécsi Grabenen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents