Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-16 / 288. szám, kedd

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 16. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: A csók 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Össztánc 19 KIS SZÍNPAD: Macska a forró tetőn 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ - MÁRAI STÚDIÓ: A pokol tornácán 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Az imposztor (vendégjáték Dunaszerdahelyen) 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Whale Rider (új-zélandi) 15.30,18,20.30 MLADOSŤ: Tá­vol a mennyországtól (amerikai) 15.30,20 TizenháromXamerikai) 18 TATRA: Hasrapacsi (cseh) 17,20 AU PARK - PALACE: Kapitány és ka­tona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 16.15,17.10,19,20,21.45 Flört a fellegekben (amerikai) 14.20,16.20 Távol a mennyországtól (ameri­kai) 18.30, 20.50 Némó nyomában (amerikai) 14.40, 15.40, 17, 18, 19.20 S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 14.50, 17.20, 19.50 Whale Rider (új-zélandi) 14.15,16.30,18.45,21 Kémkölykök 3- D (amerikai) 14.20,15.20,16.40,17.40,18.40 Órák (amerikai) 21.40 Igazából szerelem (angol) 14.10,16.50, 19.30 Volt egyszer egy Mexi­kó (amerikai-mexikói) 20.40 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 15.30 Titokzatos folyó (amerikai) 18.30, 21.20 Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 14.30, 20.10 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 15.10, 18.40, 21.30 PÓLUS - STER CENTURY: Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 16.05, 18.50, 21.30 Kémkölykök 3-D (amerikai) 14.10, 16.10, 18.10, 20.15, 22.15 Távol a mennyországtól (amerikai) 21.10 S.W.A.T. - Kü­lönleges kommandó (amerikai) 15.05,17.35,20.05,22.35 Némó nyo­mában (amerikai) 14.35,15.45,16.50,17.55,19 Volt egyszer egy Me­xikó (amerikai-mexikói) 14,16,18.05, 20.20 Titokzatos folyó (ameri­kai) 18.20, 22.25 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 15.30, 21.05 Iga­zából szerelem (angol) 14.20,17, 20.10 Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 19.45,21.45 KASSA TATRA: Chicago (amerikai) 17,19 CAPITOL: Kémkölykök 3-D (ame­rikai) 14, 16, 17.30 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 19 ÚSMEV: Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA VÁGSELLYE - VMK: Trükkös fiúk (amerikai) 20 PÁRKÁNY - DANU­BIUS: A Szibéria expedíció (szlovák) 19 LÉVA - JUNIOR: Nem férek a bőrödbe (amerikai) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Mátrix - Forradalmak (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Apám beájulna (magyar) 15.30, 17.30, 19.30 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 18.45 Balhé (kanadai-angol) 20 Bolondos dallamok: Újra bevetésen (amerikai) 14.45,16.45 Igazából szerelem (angol) 14.45,17.15,20 Kapitány és katona: A világ túlsó ol­dalán (amerikai) 13.30, 16.15, 19 Kegyetlen bánásmód (amerikai) 13.30,18 Kontroll (magyar) 14.15,16.15,18.30,20.30 Mátrix - Forra­dalmak (amerikai) 15, 17.30, 20 Nagydumás kiscsajok (amerikai) 14.30,19.45 Némó nyomában (amerikai) 14,16,18 S.W.A.T. - Külön­leges kommandó (amerikai) 15.45,20.15 Titokzatos folyó (amerikai) 17 Volt egyszer egy Mexikó (mexikói-amerikai) 15,17.15,19.30 Az Irodalmi Szemle decemberi számáról A próza útkeresése Kari-Györgyi vallomása Petri Lukács Ádám Pánik című könyvében. Egy színésznő tiszta hangja A fájdalom gyönyöre Sikolt a könyv. Vele sikolt. Petri Lukács Ádám nemrég megjelent, szorongásokról, kényszerbetegségekről és pszichés defektusokról szó­ló, szaktudományos alapok­ra helyezett könyve a Pánik. Alcíme is van: Lelki betegség - az örök élet titka. Edvard Munch Sikolya mögött egy tiszta hang: Kari Györgyi hangja. SZABÓ G. LÁSZLÓ Egy színésznő eddig sem titkolt fáj­dalma. Kari Györgyi a magyar film egyik legjelesebb epizodistája. Te, rongyos élet!, Banánhéjkeringő, Titánia, Ti­tánja. Bacsó Péter filmjeinek szinte állandó „utasa”. Játszott már fősze­repet is. Simó Sándor alkotásában, az Isten veletek, barátaim!-ban. Ott is helytállt. Érzékenyen. Nagy tehet­séggel. Legutóbb Gothár Péter film­jében, a Magyar szépségben reme­kelt. Színpadon mostanság ritkáb­ban látható. „Színházi Istene” Ha­lász Péter, de dolgozott már Vladi­mír Stmiskóval is. Canetti Esküvőjé­ben, a Katona József Színházban. Kaposváron, a nagy érában, Bulga­kov Margaritáját játszotta. Ott Ascher Tamás volt a mestere. Olvasom Petri Lukács könyvében a színes filccel aláhúzott mondatokat. „A depresszió mindig az érzelmi tárgyvesztésre irányuló lélektani re­akció, tehát ez inkább a kapcsolatte­remtéssel korreál.” Két oldallal to­vább: „A személyiség mindig az él­ményigénynek megfelelően védi a személyiséget.” Ezek az ő bejelölé­sei. A színésznőé, aki kiemeli a rá vonatkozó, az elevenébe vágó soro­kat. Aztán az ő írását olvasom, ame­lyet a szerző felkérésére vetett papír­ra. „Színész vagyok. Hitvány gazem­ber, aki lopja Isten szent napját...” És egymás után dobálja le magáról lel­ki sziromleveleit. „Halmozódik a sok bűn, és agyonnyom...” Most itt üí előttem. Finom fényben, mélyen kódolt fájdalmait alig látha­tó rezzenésekkel jelezve. „Petri Lukács Ádám felhívott egy éj­szaka, hogy írjak a könyvébe. Korán kelek, éjfélkor már alszom. Álmaim­ból felriasztva azt hallgattam, hogy lesz ez a könyv mindenféle pánikbe­tegségről, kínokról, szorongásokról, és ő szeretné, ha megírnám az ide­vágó vívódásaimat, mert tud róluk. Barátok vagyunk, de eszembe nem jutott volna soha, hogy én erről be­széljek neki. Rám van írva? Tudja, hogy ilýen vagyok? Utolsó mondata az volt, hogy estig meg kell írnom a szöveget, mert le kell adnia. Felkel­tem, és pizsamában elkezdtem írni. Nehéz volt. Az ízlés a kreativitás gát­ja. Ráadásul nagyon tisztelem az irodalmat. És ez a kettő együtt, a tisztelet és az ízlés... megszenved­tem, míg megírtam a saját történe­temet.” Egyeden fejezet, két oldal a könyv­ben. Egy bénító vallomás a múltból. Beolvasom a szöveget egy régi, ka­posvári kolléganőjének, akitől ma már tizenvalahány év és egy óceán választja el. „Engem vonzott és lenyűgözött a furcsasága - reagálsz önfeltáró írás­ra. - Sikoltva bejött egy darabban, és hosszában elvágódott a színpadon. Sem azelőtt, sem azóta nem láttam ilyet. Megdöbbentett. Mindig min­dent elhittem neki. Vettem egyszer egy nadrágkosztümöt, amelyet köl­csönkért tőlem. Megmutatta a tera­peutájának, s mivel neki is tetszett, rábeszélt, hogy ajándékozzam neki. Mindig volt valami baja. Támogat­tam, féltettem őt, vigyáztam rá, ne­hogy öngyilkos legyen. Ő mégis so­káig az ellenségének hitt. Én ma is szeretettel gondolok rá. Nagy tehet­ségű, különös habitusú színésznő.” Kari Györgyit hallgatom, ahogy sut­togva beszél. Mintha fátyol lebegne előttem. ,Álagyon szeretnék derűs ember len­ni, a féljem is Napból világít. Nem mintha ápolnám a régi fájdalmai­mat, csak valahogy nem vagyok ké­pes hosszabb időre kilépni belőlük. Az sem jó, hogy olyan zárt életet élek. Nem vagyok nyüzsgő típus. Te­kinthetném magamat apácának is, hiszen minden ajtót bezárok magam körül. Azzal, hogy gyakorlatilag al- kalmatían vagyok az életre, egy cso­mó örömtől fosztom meg magam.” Biztonsági őrt játszik Gothár Péter új filmjében. Kis szerep ez is, de úgy villan fel, hogy a fénye megmarad az emberben. „Szergej, egy orosz színész volt a partnerem. Olyan erővel játszott, hogy teljesen magával ragadott. Nála nem volt rutin. Láttam, mit csinál technikából, de amögött is ott volt a lelke. Nekem ajándék volt vele lenni. Egészen másképp ját­szott, mint mi.” Színpadon legutóbb egy éve szere­pelt, a Halász Péter rendezte Slicc­ben. Rockénekesnőként angolul énekelt. „Péternél napról napra születik a da­rab, mint egykor Shakespeare-nél. Meghallgatja, mit mondok, aztán hazamegy, és az alapján ír valamit. Ennek így mindenki örülne, aki egy kicsit szabadabb lélek, akiben több az önbizalom, mint bennem, és bát­rabb, kreatívabb, mint én, aki azt mondja: enyém a pálya, és azt csiná­lok, amit akarok. Én is nagyon-na- gyon szeretném azt csinálni, amit akarok, de a Péter által felkínált helyzettől is eleinte mindig megré­mülök. Aztán ahogy haladunk előre a próbákon, nekem is eszembe jut ez-az, és az rendszerint be is kerül az előadásba. És bármennyire nem tu­dok élni, nagyon szeretem az életet. Könnybe lábadt szemmel nézek egy fotót, ámulattal hallgatom, ahogy egy tehetséges kolléganőm nevet, ezzel együtt mégis azt kell, hogy mondjam: én egy önsorsrontó szí­nésznő vagyok. Indulatból rosszul döntök. Képes vagyok eszementen megsérteni egy rendezőt, aki aztán magából kikelve azt kiáltja: »Ennek a nőnek baltát a fejébe!« Áztán félre­vonulok, és hosszasan zokogok. Bol­dog ritkán vagyok.” Most mégis az. Nick Cave által, sza­badon. Évekkel ezelőtt ott volt a koncertjén az Erkel Színházban. Az­óta képtelen szabadulni tőle. „Nem járok rockkoncertekre, mert tömegiszonyom van, de a férjem azt mondta: »Ezt meg kell néz­ned!« Ó nem jött el, csak nekem vett jegyet. Énekestől én még ilyet sohasem láttam. Olyan mély át­éléssel adta elő a dalait, hogy szemmel láthatóan eljutott az extá- zisig. Teljesen a hatása alá kerül­tem. Megbabonázott. Elénekelt egy balladát a földbe ásott lóról, és mindent láttatni tudott velem. Én úgy szeretnék meghalni, hogy ké­pes legyek egyszer, legalább egy­szer ilyet csinálni. Lehet, hogy nyolcvanéves koromban jutok el oda, hogy kiálljak a színpadra és így énekeljek, de ez most a legna­gyobb vágyam. Más nincs. Énekta­nárnőhöz járok, népdal- és dzsesszéneklést tanulok. Jövőre el is készül a műsorom, a Sziget Fesz­tiválon lesz a bemutatója. Hogy az­tán mennyit érek, majd meglátjuk. Lehet, hogy egy lyukas garast sem. Nick Cave verseit adom majd elő, az ő zenéjéből kivett elemekkel aláfestve. Saját számokat is fogok énekelni, szerelmi vallomásokat Cave-nek. Olyan szeretnék lenni, mint ő, pedig belőlem épp az hi­ányzik, ami benne megvan. Nem érdekel. Annak örülnék, ha a dalok majd engem is közelebb vinnének hozzá. Fájdalmas dalok lesznek ezek és mégis gyönyörűek.” Fennállásának huszonötödik évfordulóját ünnepelte a közelmúltban a füleki Melódia Női Kar LAPAJÁNLÓ Az Irodalmi Szemle decemberi szá­ma köszönti a 80 éves Monoszlóy Dezsőt. Az író munkásságát Szeberényi Zoltán méltatja, hang­súlyozva, hogy „egy nem minden­napi életműről” van szó, olyan al­kotóról, akinek munkásságát a mű­faji sokszínűsége jellemzi. Részle­teket közöl a lap a gutaütöttek bal­ladája című kötetből, mely tavaly jelent meg. A magyar prózairodalom több mint félszázados múltjával foglalkozik Fonod Zoltán terjedelmes tanulmá­nya. Betekintést nyerhetünk az egyes életművekbe, ezenkívül azon­ban megismerkedhetünk azokkal a meghatározó tendenciákkal is, me­lyek behatárolták a magyar próza fejlődését Cseh/Szlovákiában, 1945 után. A szépirodalmi rovatban Duba Gyula Csalódás című esszénovellá­ját, továbbá Kmeczkó Mihály és Végh Péter novelláit olvashatjuk. Közli a lap Öllős Edit, Gyüre Lajos és Szalay Adriana verseit, továbbá Pénzes Tímea beszélgetését Zalaba Zsuzsával, valamint L. Erdélyi Margit tanulmányát Az olvasó dia­lógusai címmel. Két vendégkritikát is olvashatunk, az egyik, Vasy Géza írása Tóth László közelmúltban megjelent impozáns gyűjteményes kötetéről szól (a Kalligram jelen­tette meg), a másik, Nyár, géniu­szokkal címmel Tóth Erzsébet írá­sa, aki Camus, Eliot, József Attila, XLVI. ÉVF. 3 12. SZÁM / 2003. DECEMBER H ÁRA 20,- SK A mutantxH IRODALMI SZEMLE 2003 12 IRODALOM 3 KRITIKA O TÁRSADALOMTUDOMÁNY Németh László és Márai Sándor egy-egy műve kapcsán fejti ki gon­dolatait, kínálva az olvasónak az olvasás gyönyörűségét. Érdeklődésre tarthat számot a két ismert filozófus, Jacques Derrida és Jürgen Habermas elemzése és felhívása. Európa nemzetének vi­haros történetét tekintik át s a pár­beszédet sürgetik a francia és né­met filozófusok között. A felhívás címe is önmagáért beszél: Európa - az elveszett azonosságtudat nyo­mában. Az ENSZ szerepe, az Egye­sült Államok szuperhatalmi hely­zete, az iraki válság és következmé­nyei, valamint a világrend jövője egyaránt témája az írásnak, (dz) „Nem gondoltam, hogy ilyen jók vagytok” (Képarchívum) PUNTIGÁN JÓZSEF Néhány nap leforgása alatt két em­lékezetes dalos esemény is lezajlott Nógrádban. Az egy évvel ezelőtt Lo­soncon megalakult Női Kamarakó­rus felvette a Serly Kamarakórus ne­vet - remélhetőleg hosszú időre em­léket állítva a család neves karna­gyainak és zeneszerzőinek. Füleken pedig fennállásának 25. jubileumát ünnepelte a Melódia Női Kar. A jelenleg 40 tagú Melódia Női Kar elődje, a Füleki Női Kar 1978 őszén alakult 26 taggal. Vezetőik Vassányi Zsuzsanna (karnagy) és Bódi Erzsébet (ügyintéző) voltak. Első versenyfellépésük 1979 no­vemberében Káinon, a Losonci já­rás területén működő énekkarok fesztiválján volt, ahol akkor máso­dik, a következő évben első helye­zést értek el. „A színpadokon rend­szeresen találkoztunk a gazdag múlttal rendelkező Füleki Férfikar­ral. Felnéztünk rájuk, mint »na­gyokra«, ők pedig kritikus szemmel figyeltek ránk, mint »kicsikre«...” - olvasható a krónikában. A kezdeti „rivalizálást” rövid idő után az együttműködés iránti igény váltot­ta fel, s ma már a rendezvények csaknem állandó résztvevője az al­kalmi vegyes kar is. Első nagy szakmai sikerét a női kar fennállása hatodik évében érte el, a Galántai Kodály Napokon ezüst ko­szorút szerzett. Krónikájuk kiemeli a Kassán megrendezett munkás kó­rusok találkozóját is, melyen többek között a kassai Csermely kórus, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkara társaságában léptek fel. Teljesítményüket az egyik füleki származású nézőjük így jellemezte: „Nem gondoltam volna, hogy ilyen jók vagytok, most örülök, hogy én is füleki vagyok“. Ettől szebb dicsére­tet nem kaphat egyetlen csoport sem, amelynek tagjai a napi munká­juk, családjuk és munkahelyi köte­lezettségeik teljesítése mellett vál­lalják a próbákat és a fellépéseket. Vassányi Zsuzsanna karnagy nem hagyott ki egyetlen próbát sem, csu­pán akkor maradt el, amikor beteg­sége már nem engedte, hogy men­jen. 1994 februárjában hunyt el, s búcsúztatója volt az énekkar legszo­morúbb fellépése. Az első kisebb hullámvölgyét a csoport 1995-96- ban élte át, amikor a fellépési lehe­tőségek hiánya és betegségek miatt hosszabb szünetet tartott. De a szü­net és a közös próbák, az együtt- éneklés elmaradása miatt érzett hi­ány versengésében az utóbbi győ­zött. A csoport újra összejött, pró­bált. Új tagokkal bővültek, új reper­toárjuk lett, sőt beneveztek a XI. Galántai Napokra is, amelyen erős mezőnyben bronz minősítést sze­A Melódia a jubileumi esten reztek. „Lányok, meg vagyok vele­tek elégedve” -mondta nekik ekkor karnagyuk. Ezt a teljesítményüket három évvel később megismételték. A kórust munkájában évtizedeken keresztül a Városi Művelődési Köz­pont és a Csemadok Alapszervezet támogatta, melyek anyagi lehetősé­gei fokozatosan csökkentek. Ez és a támogatások elérésének jelenlegi feltételei is közrejátszottak abban, hogy idén februárban a női kar önál­lósult és Melódia Füleki Énekkar né­ven polgári társulássá alakult át. Ezen a néven szerepeltek a jubüeu- mi hangversenyükön is. A kórusnak 25 év alatt 136 fellépé­se volt, 111 kórusművet tanult és mutatott be. Baráti kapcsolatokat alakított ki több hazai és magyaror­szági kórussal. Jelenlegi 40 tagja közül 13 alapító tag. Karnagyuk Janusek Ágnes, a füleki Ifjúság Ut­cai Magyar Tanítási Nyelvű Alapis­kola igazgatója, elnökük Agócs Má­ria közgazdász. Megalakulásukkor Babits sorait vá­lasztották mottóként: „Mindenik embernek a lelkében dal van, / és a saját lelkét hallja minden dalban / És akinek szép a lelkében az ének, / az hallja a mások énekét is szépnek.” Ez mindennél több mond arról, mit jelent számukra a közös éneklés. „Bármennyire nem tudok élni, nagyon szeretem az életet" (Oláh Csaba felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents