Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-16 / 288. szám, kedd

6 Külföld ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 16. Kilenc határőrt öltek meg Moszkva. Kilenc orosz határ­őrt megöltek azok a csecsen fegyveresek, akik tegnap beha­toltak a szomszédos (szintén Oroszországhoz tartozó) Dagesztánba. A 25 csecsen sza- kadár lényegében csapdába ej­tette a Cunti járásban lévő Mokoh határőrposzt őreit és tűzharcban végeztek velük. Ez­után a közeli Sauri hegyi falu kórházában négy civil férfit tú­szul ejtettek, majd három dzsi­pen elmenekültek. Feltehető­leg Csecsenföldre próbálnak visszajutni, netán Grúziába át­jutni. Az orosz határőrök és rendőrök üldözőbe vették a tá­madókat, és a belügyi különle­ges alakulat 150 tagját is a tér­ségbe vezényelték. (MTI) Észak-koreai vádaskodás Szöul. Észak-Korea tegnap el­utasította a nukleáris program­ja miatt kirobbant válság meg­oldására tett legutóbbi ameri­kaijavaslatot. A KCNA hivata­los észak-koreai hírügynökség szerint az USA a tárgyalások el­húzásának taktikájával csak azt éri el, hogy az ázsiai kom­munista kormány felújítja a nukleáris tevékenységet az or­szágban. Az állami ellenőrzés alatt álló Rodong Színműn központi lap pedig azt írta, az ország vezetése azért utasította el az amerikai javaslatot, mert az felszólítja Észak-Koreát, hogy hagyjon fel nukleáris programjával, de nem szolgál ezzel egy időben biztonsági ga­ranciákkal. (MTI) Szerencsésen eltévedt lövedék Teherán. Egy hadgyakorlat so­rán eltévedt légvédelmi löve­dék csapódott be egy lakóne­gyedbe, nem messze a Dél- Iránban épülő busehri atom­erőműtől. Legkevesebb két ci­vil életét vesztette, tizenhár­mán megsérültek. Más értesü­lések szerint a vasárnap dél­után történt balesetnek akár hét halottja is lehet. A baleset akkor történt, amikor egy lég­védelmi üteggel lövésgyakorla­tot végeztek nem messze az épülő erőműtől. A légvédelmi lövedék nem robbant fel a leve­gőben, hanem visszazuhant egy lakónegyedre, ahol eltalált egy kisbuszt. (MTI) Musarraf ismét túlélte Iszlámábád. Robbanás történt vasárnap Ravalpindi észak-pa­kisztáni város közelében egy hídon, pillanatokkal azután, hogy ott elhaladt a Pervez Musarraf elnököt szállító gépkocsikonvoj. A hatóságok szerint senkinek nem esett bántódása. A hadsereg terror- cselekménynek minősítette a robbanást. Az elnök sértetlen maradt, mint ahogy kíséreté­nek tagjai is. A vértelen állam­csínnyel 1999-ben hatalomra került pakisztáni vezető ellen már kétszer kíséreltek meg ha­sonló merényletet. (MTI) Musarraf egy vidéki látogatá­sáról tartott hazafelé Raval- pindibe, amikor megpróbálták kioltani az életét (Képarchívum) A Szaddám-per lehet a nemzeti megtisztulás kezdete - történészek figyelmeztetnek: Hitlerre is nehéz lett volna rábizonyítani sok bűnét A XXI. század törvényszéki drámája? Ilyen szűk járat vezetett le abba a föld alatti lyukba, ahol szombaton ráta­láltak Szaddámra (TASR/AP-felvétel) New York. Elképzelhető, hogy Szaddám Húszéin volt iraki elnök bíróság elé állítá­sa lesz a XXI. század első nagy törvényszéki drámája, amelyben napvilágra kerül­nek az iraki diktatúra leg­borzalmasabb tettei. De az is lehet, hogy az esetleges per hatalmas politikai vihart ka­var a háború utáni iraki igaz­ságszolgáltatás és az ameri­kaiak iraki szerepe körül. MTI-JELENTÉS Az USA vezette szövetség abban re­ménykedik, hogy önmagában a volt diktátor elfogása demoralizálja a volt Baasz Párt eszméihez hű iraki ellenállókat, de e fegyvertény olyan hatást is kiválthat, hogy olyan Szaddám-ellenes erők is szembefor­dulnak a megszálló amerikaiakkal, amelyek eddig nem tették. A Szaddám-per lehet a nemzeti meg­tisztulás kezdete, amely elvezet a jogállamhoz, és amely intő esemény lesz a térség más önkényurai számá­ra. Hihetetlen, de ha elügyetlenke­dik a megdöntött elnök felelősségre vonását, akkor mártír válhat belőle. Richard Dicker, a Human Rights Watch New York-i központú nem­zetközi emberi jogi szervezet mun­katársa szerint nehéz eltúlozni a fel­tételezett per tétjét. A világ és főleg az iraki nép mindenképpen számít a diktátor bíróság elé állítására, és ar­ra, hogy ítéletet hirdetnek fölötte. Számos államférfi is úgy nyilatko­zott, hogy elkerülhetetlen a bíróság elé állítás. „A baaszista rezsim a nyolcvanas-ki­lencvenes években legalább 300 ezer embert, de lehet, hogy ennek többszörösét gyilkolta le és temette tömegsírba, többségüket Szaddám irányításával. Bár e bűncselekmé­nyek közismertek, könnyen lehet, hogy a Szaddám elleni eljárás bo­nyolult és rendkívül nehéz politikai per lesz” - véli Dicker. Történészek felhívják a figyelmet arra, hogy még Hitlerre is nehéz lett volna rábizo­nyítani sok bűnét, mert például nem készült feljegyzés arról az utasításá­ról, hogy a zsidókat meg kell semmi­síteni. Szaddám bíróság elé állításá­nak jogi kerete az iraki emberi jogi törvényszék múlt heti felállításával mindazonáltal készen van. Nemzet­közi emberi jogi szakértők szerint probléma forrása lehet, hogy a tör­vényszék létrehozásának előkészíté­sében óriási szerepe volt az USA- nak, és az amerikai hatóságok jóvá­hagyása kellett a működéséhez. Hanny Megally közel-keleti jogi szakértő azt mondja, fennáll annak a veszélye, hogy úgy tűnik majd (még ha nincs is így) hogy az eljárást Amerika felügyeli. „Ha az amerikaiak azt akarják, hogy a pernek legyen nemzetközi hitele és jogosultsága, akkor nem szabad a megszálló erők által kre- áltnak tűnnie” - állítja Richard Dicker. Megally úgy véli, még ha az ítélkező iraki bírók és az ügyészek a legjobb szándékúak is, a több évti­zednyi statáriális bíráskodás után nincs meg a tapasztalatuk ahhoz, hogy szabályos és igazságos perek­ben, a jelen körülmények között igazságos ítéleteket hozzanak olyan súlyos vádak ügyében, mint népir­tás, háborús vagy emberiesség elle­ni bűnök, és nagy szükség lesz arra, hogy segítsenek nekik nemzetközi jogászok. Dicker szerint emellett a törvényszék alapjául szolgáló bün­tető törvénykönyvnek .súlyos hiá­nyosságai vannak emberi jogi szem­pontból, mint például az, hogy hall­gatólagosan engedélyt ad a vallo­mások kínzással történő kikénysze­rítésére. Az eljárás nem megfelelő előkészítés és végrehajtás esetén politikai kirakatperré válhat, nem igazságszolgáltatás lesz, hanem bosszú. Amerikai tisztségviselők az­zal érvelnek, hogy az iraki igazság­szolgáltatás az irakiak dolga, nem pedig nemzetközi törvényszéké, rá­adásul az olyan törvényszék, ame­lyet a délszláv háborús bűnök vagy a ruandai népirtás kivizsgálására hoztak létre, nagyon lassú, és költ­séges a fenntartása. A várható perben nyüvánosságra ke­rülhet az is, hogy az iraki-iráni há­ború idején, amikor az amerikai hír­szerzés Irakot segítette, Washing­tonnak milyen kapcsolata volt Szaddám kormányával, vagy hogy Irak ebben az időszakban mely or­szágoktól szerezte be nem hagyo­mányos fegyvereit - esetleg az Egye­sült Államoktól is. Márpedig ez a szál elvezethet az iraki rezsim által elrejtett dollármilliárdokhoz is. Nem szerették Szaddámot, mégis megalázva érzik magukat Sokkolta az arab népet Folytatódnak a merényletek, tegnap is autókba rejtett pokolgépek robbantak A megélhetési gondok elnyomják az irakiak többségének örömét MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Bagdad. Autóba rejtett pokolgépek robbantak tegnap reggel Bagdad térségében két rendőrőrsnél, tízen meghaltak, harmincketten megsé­rültek. Délután pedig több nagy ere­jű robbanás rázta meg Bagdad köz­pontját. A merényletek beárnyékol­ják azokat a reményeket, hogy Szaddám Húszéin elfogása után gyorsan véget ér az erőszak az or­szágban. A legvéresebb terrorakció Bagdadtól 30 kilométerre északra, Huszeinah faluban történt. Ott ki­lencen haltak meg, a sebesültek szá­ma eléri a húszat. A másik robban­tásban, Amíríja negyedben a pokol­gépet rejtő autó vezetője meghalt, nyolcán megsebesültek. Ott a cél­pont ugyancsak egy rendőrőrs, a ta­núk feltételezése szerint a bűnügyi nyomozók részlege volt. Négy másik autót is tönkretett a robbanás. Egy harmadik rendőrposztnál, ugyan­csak Amíríja városrészben a rendőr­ség sikeresen hatástalanított egy robbanószerkezetet. Egy autó gya­nús lett a rendfenntartóknak, és ül­dözőbe vették. Amikor rálőttek, a sofőr elmenekült, és akkor derült ki, hogy az autóban jelentős mennyisé­gű robbanóanyag és egy robbanó­szerkezet található. Több nagy erejű robbanás döreje hallatszott az iraki főváros központjában a koraesti órákban. Kisvártatva füst emelke­dett a magasba a Tigris folyó partján -jelentette egy nepáli biztonsági őr, aki a szövetségesek úgynevezett zöld övezete, a főhadiszállásuk kö­zelében teljesít szolgálatot. A robba­nások oka lapzártáig nem volt is­mert. Egyébként a volt diktátor elfo­gása utáni örömünnep Irakban teg­nap gyorsan mérséklődött, miután a helyi lakosság a véres események­kel, illetve a hétköznapok gazdasági valóságával, a hiányjelenségekkel és a folyamatosan növekvő árakkal ta­lálta szemben magát. Egy bagdadi boltos például kijelentette, nagyon elégedett ugyan Szaddám elfogásá­val, de - műit mondta - mindegy, hogy a diktátor egy lyukban bujkál vagy börtönben van, attól neki nem lesz ennivalója, nem jelent nagyobb személyes biztonságot, és nem oldja meg gyermekeinek iskoláztatását. Egy fogorvos ugyancsak arról be­szélt, hogy nagyszerű dolog Szaddám kézre kerítése, de az utób­bi hónapokban már nem ő volt, aki felsrófolta az árakat, illetve különfé­le termékek növekvő hiányához ve­zette a gazdaságot. Utóbbi hozzátet­te, Irak nem a szegény Afganisztán, hanem olajország, amelynek gaz­dagnak kellene lennie. Egy ingatlan­kereskedő úgy vélekedett, Szaddám és az amerikaiak között az egyetlen különbség, hogy az előbbi titokban, az utóbbiak viszont nyilvánosan öl­ték az irakiakat. Bagdaddal ellen­tétben Tikrít városában mintegy 300 iraki diák tartott tegnap Szaddám melletti rokonszenvtüntetést. A fel­vonulók tiltakoztak Szaddám elfo­gása ellen, és azonnali szabadon en­gedését követelték. A fiatalok olyan jelszavakat kiabáltak, öklüket a ma­gasba tartva, mint „Vérünk és lel­künk feláldozásával is megvédünk, Szaddám Húszéin”, „Egész Irak zengje Szaddám Húszéin dicsősé­gét”, „Isten a legnagyobb, Amerika minden nép ellensége”. A tüntetést a helyi irald rendőrség és amerikai katonák feloszlatták, több személyt őrizetbe vettek. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Rijád/Ammán/Dubaj. A legtöbb tegnapi arab újság kevés szimpátiá­val szólt Szaddám Húszéin volt iraki elnökről, bár egy részük az arab nemzetet ért megaláztatásként érté­kelte az egykori diktátor elfogását. „Szaddám elfogása a radikális arab vezetők gyengeségét és képmutatá­sát leplezte le” - írta az Asark al- Auszat szaúdi napilap, amely szerint az, hogy az arab nacionalizmus egyik rettenthetetlennek tűnő veze­tőjét harc nélkül fogták el, egyszerű­en sokkolta az arab utcák népét. „Az ő szótlanságával azok is elnémultak, akik egyetértenek mások terrorizá­lásával és a vezetők hamis bálványo­zásával” - írta a lap. Az Arab News angol nyelvű szaúdi újság egyik cik­ke annak a reménynek ad hangot, hogy Szaddám bukásával végre el­tűnik minden despota törekvés az arab világból. A lap ugyanakkor fel­veti azt is, hogy az irató vezető elfo­gásával teljesült az amerikai hadse­reg fő célja, így ezzel napirendre ke­rült mielőbbi távozásuk is Irakból. A jordániai ad-Dusztur napilap szerint „december 14-e a modern arab tör­ténelem gyásznapja, Szaddám leg­nagyobb bűne pedig az, hogy önma­ga megadásával a szövetségesek eszköze lett az arab világ megalázá­sában”. A félhivatalos újság szerint azonban ezzel elkezdődhet Irak helyreállítása, szuverenitásának visszanyerése. Az angol nyelvű Jordan Times szerint az Egyesült Ál­lamoknak nem szabad elbíznia ma­gát, az igazi munkával, az iraki hely­reállítással ugyanis még adós ma­radt. Az emírségekben al-Halidzs szerint Szaddám bujkálásának elhú­zódása csak Irak elhúzódó megszál­lását eredményezte, ami amerikai és cionista érdekeket szolgált. A kuvaiti al-Kabasz az írta, Szaddám elfogá­sával leomlott a félelem fala az iraki társadalomban. Az al-Vatan katari napilap arra buzdította Washing­tont, hogy továbbra is bátran változ­tassa meg a valóságot az arab világ­ban. Galal Dueidar, az Al-Ahbár egyiptomi kormánylap főszerkesztő­je úgy véli, „nem lenne ez a keserű szájíz, ha a letartóztatást magának az iraki népnek a képviselői hajtot­ták volna végre. Az iraki népet illeti meg a jog, hogy ítélkezzen, és meg­büntesse azt az embert, aki miatt a legkülönbözőbb szenvedéseket át kellett élnie.” Szegény szunnita parasztcsaládban született, félárva gyerekként a nagybátyja nevelte - a diplomaták igazi életművészként jellemezték Szaladin legendás örököse dicstelen véget ért Megalázó helyzetben, amerikai katonaorvos előtt (Reuters-felvétel) MTI-JELENTÉS Bagdad. A hatalomban eltöltött három évtized után Szaddám Húszéin, aki hősként akarta az arab nemzetet dicsőségre Vezetni, ellenállás nélkül adta meg magát az amerikai katonáknak, miután azok megtalálták egykori szülő­földjén, egy vidéki farm föld alatti rejtekhelyén. A Jeruzsálemet egy­kor felszabadító Szaladin és a le­gendás Nabukodonozor babiloni uralkodó szintézisének tekintett „nagy vezető” körüli személyi kul­tusz dicstelen véget ért. Szaddám Huszeinnek, aki 1937. április 28-án született a Tikrít kö­zelében lévő al-Avja faluban sze­gény szunnita parasztcsaládban, nehéz gyerekkora volt. Apja meg­halt, és félárva gyerekként nagy­bátyja nevelte, majd tanulni Bag­dadba küldte. A szegénységbe szü­letett Szaddám később hatalmas és extravagáns kényelemmel fel­szerelt palotáiból megannyiszor tört borsot az amerikai szuperha­talom képviselőinek orra alá. Egy mesterséges világba zárva igazi tö­kélyre fejlesztette azt a tudo­mányt, miként kovácsoljon a vere­ségből győzelmet és a szerencsét­lenségből ünnepet. A diktátort, aki 1980-1988 között véres háborút viselt Irán ellen, majd 1991-ben vereséget szenvedett az Öböl-há­borúban, diplomaták igazi élet­művészként jellemezték. Az USA 1998 decemberében is hiába szór­ta meg bombákkal és rakétákkal Bagdadot. Az iraki célpontok elle­ni rakétákkal már 1993-ban és 1996-ban is próbálkoztak, de Szaddám Huszeinnek mindig sike­rült a felszínen maradnia, és győ­zelmet kovácsolnia ezekből is. Wa­shington és London sokáig dédel­gette a reményt, hogy egy belső felkelés végre elsöpri az iraki elnö­köt, aki azonban még az Öböl-há­ború közepette is kegyetlenül vér­be tudta folyatni az északi kurd és a déli síita lázadást. Már fiatalon hallatott magáról, amikor 1959-ben részt vett az Abdel-Kerim Kászem elnök elleni merényletkísérletben. A lábán megsérült, mégis sikerült külföld­re menekülnie. 1963 februárjában a Baasz Párthoz tartozó tisztek megdöntötték Kászem hatalmát, és Húszéin hazatért, de börtönbe került. Hamarosan megszökött, és újrakezdte az illegális tevékenysé­get a pártban. 1968-ban részt; vett abban az államcsínyben, amely hosszú időre hatalomra juttatta a Baasz Pártot, s egyben Húszéin felemelkedésének kezdetét is je­lentette. Ahmed Haszan al-Bakr elnök rendszerének erős embere, majd a Baasz Párt főtitkárhelyette­seként 1969-ben a legfőbb vezető testület, a Forradalmi Parancsnoki Tanács alelnöke lett, s hatalma egyre csak nőtt. 1979. július 16-án Irak első embereként már egy sze­mélyben ő töltötte be az államfői posztot, a Baasz Párt főtitkárának tisztségét és a Forradalmi Parancs­noki Tanács elnökének tisztjét is. Nem tűrte a legkisebb elhajlást sem, egyre gyakoribbá váltak a tisztogatások, ellenlábasait szám­űzetésbe küldte, vagy a temetőben végezték. Rezsimjét a terror és a kegyetlenség eszközével tartotta fenn. Bátorította a besúgást, és a médiák is kíméletlen befolyása alatt álltak. A félelmet keltő férfi, aki annak idején fiatalként meg­bukott a hadsereg egy tiszttobor- zóján, marsall és annak a hadse­regnek a legfőbb vezetője lett, amelyet az amerikai erőknek oly gyorsan sikerült eltakarítaniuk az útból.

Next

/
Thumbnails
Contents