Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-16 / 288. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 16. KOMMENTÁR George Bush ziccere MALINÁK ISTVÁN Nagyon kellett már az amerikaiaknak Irakban egy olyan látványos siker, mint Szaddám Húszéin elfogása. Fontos szerepe van a látványos jelzőnek, azzal együtt, hogy másként ítélik meg a volt diktátor elfogásának körülményeiről közzétett felvételeket Irakban és másként a világ többi részén. Biztonságpolitikai szakértők abban egyetértenek, hogy a szövetségesek elleni támadások, öngyilkos merényletek jelentős csökkenésére nem lehet számítani, legalábbis az első hetekben nem. Ehhez hozzátehetjük, hogy Szaddám elfogása a hatalomátadás eddig ismertetett menetrendjét sem módosítja alapvetően. Nem véletlenül ígérték jövő nyárra az átmeneti iraki kormány felállítását, ez az időpont tűnik ideálisnak a jövő évi amerikai elnökválasztás és George Bush kampánya szempontjából. Amit nem is lehet az elnök szemére vetni, hiszen egyrészt rengeteget kockáztatott az iraki háborúval, másrészt nincs az az újraválasztásra vágyó politikus, aki ekkora ziccert kihagyna. Szaddám elfogása ebben a propaganda-hadjáratban óriási plusz lehet, de csak akkor, ha nem lesz pusztán propaganda és nagyon okos politikai döntések kísérik, hiszen a világ -Amerikában pedig a demokrata tábor - árgus szemmel figyel. A legnagyobb politikai-lélektani jelentősége Szaddám elfogásának természetesen Irakban van. Javíthat az amerikaiak elfogadottságán a lakosság körében, megkönnyítheti a hatalomátadást, az újjáépítési programok beindítását. És itt kelle(né)nek a gyors, a lakosság mindennapjait javító eredmények - a közbiztonság erősítése mellett például az áramellátás helyreállítása -, ahhoz, hogy Washington elmondhassa: a háború után bizton megnyerte a békét is. Azt kell kihasználni - itt kanyarodhatunk vissza a látványosság óriási szerepéhez -, hogy északon a kurdok, délen a síiták ünnepük Szaddám elfogását, a szunniták számára pedig kiábrándító lehet a mítosz összeomlása. Az, hogy a félelmetes vezér puskalövés nélkül megadta magát, s egy lyukban bujkált, mint valami köztörvényes, pitiáner bűnöző. Persze kötéltáncot jár majd az elkövetkező hetekben az amerikai politika, meghatározó lesz, milyen mélyen figyel oda az irakiak érzékenységére. Lélektani szempontból sokkal nagyobb szerepe lesz annak, hogy hol állítják bíróság elé és milyen védőügyvédeket kap majd, mint annak, hogy mivel fogják vádolni. Hiszen a többszörös népirtás, a vegyi fegyverek bevetése nemcsak az Irán elleni háborúban, hanem saját országának lakossága ellen is, aránylag könnyen bizonyítható. Az amerikai adminisztrációnak ügyelnie kell a háborút ellenző hatalmak véleményére is. Ezek most gratuláltak Szaddám elfogásához, de azt a nyilatkozatokból lehetett érezni, hogy örömük nagyon nem őszinte. Elvesztették egyik fontos érvüket; eddig ironizálni is lehetett azon, hogy az amerikaiak még semmi fontosat nem tudtak megtalálni: sem Oszama bin Ladern, sem a tömegpusztító fegyvereket, de még Szaddámot sem. A Fehér Háznak ez a siker a múlt heti látványos műbalhé miatt is jól jött: azon háborodtak fel, hogy az USA az amerikai adófizetők pénzéből nem hajlandó finanszírozni a háborút ellenző országok cégeinek nyereségét, hanem csak azokét, amelyek katonái Irakban az életüket kockáztatják. Úgy tettek, mintha a történelemben már előfordult volna, hogy német, francia vagy orosz pénzből megfinanszírozzák az amerikai cégeket, s ezt most az USA nem hajlandó viszonozni. De az már egészen más tészta, hogy ki tartozik kinek. JEGYZET Ajándékozási gondok MISLAY EDIT Sejtettem, hogy idén is így lesz. Pedig mennyit fogadkoztam, hogy soha többé nem hagyom az utolsó pülanatra a karácsonyi ajándékok megvásárlását! És tessék, egy hét van még karácsonyig, s újra itt állok, egyetlen szál ajándék nélkül. Kétségbeesetten töröm a fejem, mi is lenne az, amivel örömet szerezhetnék a hozzám legközelebb állóknak. Mennyivel okosabban csinálják azok, akik jó előre gondolnak az ünnepre, és már augusztusban beszerzik az ajándékok java részét, jó rejtekhelyét találnak nekik a lakásban, aztán karácsonyeste minden gond nélkül a fa alá teszik őket. Vagy talán én is bevezethetném a listás módszert, amit a barátnőmék alkalmaznak a családjukban. Mindenki felírja egy papírra a maga karácsonyi listáját, hogy mi az, aminek igazán örülne, a családtagok elolvassák, és a megajándékozott háta mögött megbeszélik, ki mit vesz meg az összeírt listáról. A meglepetés így sem marad el teljesen, mert egyikük sem tudja előre, hogy pontosan mi az, ami a kívánságai közül karácsonyeste valósággá válik. Praktikus ötlet, de én bezzeg hiába próbálom kipuhatolni a család tagjaitól, minek is örülnének, mit hozzon nekik a Jézuska, mert nem igazán hajlandók nyilatkozni. Inkább a Jézuskára bízzák. És nekik is igazuk van, mert nincs annál izgalmasabb, mint amikor hozzáláthatnak a csomagok kibontásához, és végre kiderül a titok, mi is rejlik bennük. Kellene talán egy karácsonyi varázsiránytű, amely csalhatadanul betájolná azokat a helyeket, ahol az idei ajándéknak valók lapulnak. Mert annyi manapság az üzlet, hogy azt sem tudom, merre induljak. Mindegyiket végigjárni lehetetlenség, és gyötör a kétség, hogy mi lesz, ha éppen azokat hagyom ki, ahol kinek-kinek a legmegfelelőbb ajándékot találnám meg. Készíthetnék ugyan saját gyártmányú ajándékokat is, de ezt inkább meghagyom a nálam sokkal ügyesebb kezűeknek. Nincs más választásom: ajándékmutató iránytű nélkül is belevágok, és idén is megpróbálom megtalálni a legmegfelelőbbeket. Mert igaz, hogy a saját ajándékunkat bontogatni karácsony este jó dolog, de az sem kevésbé kellemes, amikor az ajándékozó látja, sikerült örömet szereznie a meglepetéssel. És önző módon ettől az utóbbi élménytől idén sem szeretném megfosztani magam. FIGYELŐ Oda Szaddám imázsa Szaddám Húszéin egyetlen lövés nélkül adta meg magát, s ezzel tovább rombolta korábban gondosan ápolt imázsát, azt, hogy ő nagy és hatalmas vezető, olyan, mint egykoron Mezopotámia királyai - írta a The Wall Street Journal európai kiadása. A WSJE szerint Szaddám elfogása mindenképp fordulópontnak számít. Amíg ugyanis a volt iraki elnök szabadlábon volt, a lakosságban élt a félelem attól, hogy a koalíciós erők visszavonulása után a diktátor újból felbukkan, s újrakezdődik az általa irányított terror. „Az ördögűzés következő stációja, hogy Szaddám Huszeint és társait bíróság elé állítsák, méghozzá lehetőleg Irakban.- Cégünk januártól a szlovákiai árakhoz képest sokkal olcsóbban tudja adni a villanyt, a gázt és az ivóvizet! (Ľubomír Kotrha rajza) Franciaország és Németország a Benelux-államokkal élenjáró alakulatot hozhat létre Elit csapat Az alkotmány időleges elsüllyesztése veszélyes folyamatokat indíthat el az Európai Unióban, amely mind kevésbé látszik közösségként viselkedni. „A spanyolok és a lengyelek nagyon távol állnak az európai szellemiségtől” -jegyezte meg egy strasbourgi német parlamenti képviselő. ROCKENBAUER NÓRA És valóban, az az eltökéltség, ameüyel Madrid és Varsó mindenáron biztosítani akarja, hogy népességük arányánál és gazdasági súlyuknál jelentősebb befolyásra tegyenek szert a tanácsban, ellentétes a közösségi szellemmel. Csakhogy manapság rendre a németek és a franciák különalkuin dőlnek el olyan fontos kérdések, minthogy mi legyen az agrárreformmal, vagy felrúgható-e a stabilitási paktum, így már nagyobb rokonszenwel hallgatja az ember a lengyelek érvelését, hogy csak olyan döntési módszert tudnak elfogadni, amelyben két-három állam nem erőltetheti rá az akaratát a többiekre. Arról nem is szólva, hogy Párizs és Berlin a csúcson hajszállal sem volt engedékenyebb a Varsó-Madrid párosnál. Egyes hírek szerint éppen a franciák kényszerítették ki, hogy az alkudozás idő előtt érjen véget. Az ember ekkor persze gyanút fog. Eszébe jut, hogy Párizs jó ideje másTőkés László püspök, a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnöke és Erdélyi Géza, a szlovákiai református egyház püspöke, a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának elnöke az EU alkotmá- nyozó konferenciája előtt ismertette Brüsszelben a magyar református egyházak javaslatait az EU készülő Alkotmánya tárgyában. ,Annak ismeretében, hogy a nyáron elfogadott alkotmánytervezet az európai kultúrát létrehozó és meghatározó örökség részeként meg sem említi a keresztyén értékeket (1), másfelől az Európa országaiban nagy számban élő nemzeti és vallási kisebbségek jogainak védelmére sem tér ki (2), a Magyarországon és több más országban élő magyar református egyházaink nevében tisztelettel terjesztjük a Kormányközi Konferencia elé közös állásfoglalásunkat. Egyházaink egységes módon, elengedhetetlenül szükségesnek és fontosnak tartják, hogy az Unió Alkotmányában az európai realitásoknak megfelelően, tételes formában és félreértheteden megfogalmazásban szerepeljen közös keresztyén örökségünk (1), valamint a nemzeti és vallási kisebbségek védelme (2). Ezeréves magyar kéről sem beszél, mint hogy a bővítést követően szükség lehet egy német-francia unióra, de egy élenjáró csapatra mindenképpen. Ebbe a csapatba, másokkal együtt, természetesen beletartozna Luxemburg és Belgium, amely szintén tart a közösség felhígulásától, és a velük együtt alapító tag hollandokkal kiegészülve igazi kis elit csapatot alkothatnak. Nyíltan ezt nem hangoztathatják, mert ellentétben állna a közösségi alapértékekkel. így hát marad „az integrációban élenjáró” önmeghatározás. Ami a franciák esetében csak mosolyt kelthet, hiszen Párizs a nemzetállamiságnak az egyik leghangosabb szószólója. A franciáknál keményebben senki sem harcol a nemzeti érdekekért, legyen szó pénzről vagy szavazatról. Ok támogatták a leginkább, hogy az Európai Bizottságtól minél több hatalom kerüljön vissza a miniszteri tanácsokPárizs másról se beszél, mint hogy szükség lehet a német-francia unióra. hoz, hogy az Európa Tanácsnak legyen hosszabb időszakra a kormányfők által választott elnöke, tovább gyengítve a közösségi érdekeket megjelenítő Európai Bizottság vezetőjét. Párizs valójában igazán ott integrációpárti, ahol ezt önös érdeke megkívánja. Ilyen például a közös védelmi politika, amelyen keresztül megpróbál ellensúlyt létreresztyénségünk értékeinek tudatában és kisebbségben élő nemzeti és egyházi közösségeink iránti felelősséggel tesszük meg vonatkozó javaslatainkat. Tételes formában a következőket javasoljuk: 1. Az Alkotmány 1. Részének I. Címében, amely az Európai Unió meghatározására és célkitűzéseire vonatkozik, fogalmazódjék meg Európa önminősítése a következők szerint: Európa keresztyén értékekre épülő, sokszínűségüket hagyományként őrző, értékrendjüket a teljes és tényleges egyenlőségre építő államok Uniója. Ennek az Uniónak alanyi jogon szerves részét képezik a tagállamok határain belül, számbeli kisebbségben lévő, őshonos történelmi nemzeti közösségek.” 2. Az Alkotmány I. Részének VI. Címében, amely az Európai Unió demokratikus értékrendjéről szól, az 51. cikkelyben tételes formában kapjon helyet az Isten-hiten alapuló keresztyén értékrend a következők szerint: Az Unió tiszteletben tartja, megőrzi és ápolja az Európa kialakulásában és történelmi fejlődésében meghatározó szerepet játszó keresztyén értékeket. 3. Az Alkotmány II. Részének V. Címe kiegészítéseképpen, mely a polhozni az Egyesült Államokkal szemben, tovább növelni saját nemzetközi szerepét. A folyamatok most abba az irányba mutatnak, hogy ez az elit csapat inkább előbb, mint utóbb létre fog jönni. Úgy tűnik, az alapítók szívesen látnák benne Nagy-Britanniát is, mert valóban hatékony hadserege és számottevő harci felszerelése csak neki van. Nem ragaszkodnak azonban feltétlenül az olaszokhoz, legalábbis amíg Rómában Berlusconi játszik meghatározó szerepet. Szó van róla, hogy Magyarország is meghívást kaphat az elit csapatba mint az újak egyik reprezentánsa. Legalábbis erre utal, hogy a jövő évre tervezett első megbeszélésekre meg akarják hívni. Ez kétségtelenül kihagyhataüan alkalom. Gazdaságilag a legerősebben ugyanis éppen az élenjárókhoz kötődünk. Ráadásul amíg benne vannak a britek is, akik nem versengenek a NATO-val, egy katonailag hozzánk hasonlóan gyönge államnak vétek lenne kimaradni a közös védelmi politikából. S ami talán a legfontosabb, aki alapító tag az eüt csapatban, annak része lehet a későbbi döntések meghozatalában is, az utóbb csatlakozók sorsába is beleszólhat. Egytől azonban óvakodni kell. Igazán sem hazánknak, sem a közösségnek nem érdeke, hogy a folyamat felgyorsuljon, Európa kettészakadjon. Ezért bár kimaradni belőle nem volna bölcs, előmozdítani sem helyes ilyen elit csoportok létrejöttét. gári jogokról szól, nyeljen megfogalmazást a kisebbségi nemzeti közösségek kollektív joga az önkormányzáshoz a következők szerint: A tagállamok területén hagyományos lakóterületükhöz történelmileg kötődő, a többségi nemzettől eltérő önazonosságú közösségeket a teljes és tényleges egyenlőség szavatolása érdekében megilleti a belső önrendelkezésijogból eredő közösségi, regionális és kulturális autonómia. 4. Az Alkotmány egyes részeiben, a vonatkozó Címekben és Cikkelyekben egységes módon érvényesüljenek a keresztyén értékek (1) és a kisebbségvédelem elvei (2). Ilyen cikkelyek a következők: II. Rész, II. Cím: Szabadság 9. Cikkely: A házasságkötéshez és a családalapításhoz való jog 10. Cikkely: A gondolati, lelkiismereti és vaüásszabadságról 14. Cikkely: Az oktatáshoz való jog 17. Cikkely: A tulajdonhoz való jog 11. Rész, III. Cím: Égyenlőség 20. Cikkely: A törvény előtti egyenlőség 21. Cikkely: A diszkrimináció tilalma 22. Cikkely: Kulturális, vallási és nyelvi különbözőség II. Rész, IV. Cím: Szolidaritás 33. Cikkely: Családi és szakmai élet 35. Cikkely: Egészségvédelem” TALLÓZÓ GAZETA W YB ORCZA Visszautasítják a lengyel lapok azokat a vádakat, hogy csak Lengyelország lenne a felelős az Európai Unió alkotmányozó értekezletének fiaskójáért. Ä lengyel kormány világos jelzést adott, hogy Lengyelország kiszámítható, bár nem könnyű partner; nyitott az érvekre, de elutasítja a fenyegetőzést és a zsarolást - írta Adam Michnik, a liberális Gazeta Wyborcza főszerkesztője. Leszek Miller miniszterelnök és Wlodzimi- erz Cimoszewicz külügyminiszter úgy viselkedett Brüsszelben, ahogyan előre megmondták, és amire a szejm határozata is kötelezte őket. A lengyel közvélemény szintén világos jelzést kapott: az unióban nem lehet mindent elérni asztalcsapkodással, toporzékolással, a „Nizza vagy halál” jelszó hangoztatásával. Most újra kell gondolni a kompromisszum lehetőségeit, mert a kompromisz- szum „az európai demokrácia kenyere és bora” - állapította meg a főszerkesztő. A lap brüsszeli tudósítói sorra veszik a Lengyelország számára várható állítólagos hátrányos következményeket. Egyes vélemények szerint romolhat az ország megítélése a vüágban, bár a poütikai elitek többsége - talán a német kivételével - úgy tartja, hogy Varsó úgy viselkedett, ahogyan kell; védelmezte érdekeit, és kész volt a kompromisszumokra, „arcának megőrzése mellett”. Ami a „kétsebességű Európa” kialakulást illeti, a szerzők ennek veszélyét sem érzékelik, hiszen az euróövezet, a schengeni határőrizeti rend vagy a „nagy ötök” poütikai együttműködése tekintetében a- múgy is létezik már a különböző sebességek Európája. Nehezen képzelhető el szerintük az az áüítólagos hátrányos következmény is, hogy Lengyelországot uniós pénzek megvonásával „büntetnék”; ilyesfajta praktikákat az Európai Bizottság nem engedhet meg. Áz európai alkotmány elfogadásának elmaradása így igazából egyetlen következménnyel fenyeget: növekedni fog az euroszkepticizmus, a kiábrándultság Nyugat-Európában és Lengyel- országban egyaránt. Az EU vezetői megmutatták, hogy a nemzeti önzés nem teszi lehetővé a szóértést. VISSZHANG Magunknak a kritikát is! Lakatos Krisztina nem szorul védelemre. Nem is ezért reagálok Miklós László Szárnyasze- gett madártábomok c. írására, ráadásul az ominózus előadást, mivel nem hívtak meg, nem is láttam. Teljes identitászavarról árulkodik viszont az, hogy az egyik színház alkalmazottja egy másik színház előadásáról s az előadást recenzáló színikritikusról ír lesújtó véleményt. Miklós László a komáromi Jókai Színház rendezőasszisztense, s totáüs szereptévesztésről tanúskodik, hogy kritikát újon a SZEVASZ Színház előadásáról, főleg úgy, hogy saját társulata színészei játszanak benne. Még akkor is így van, ha véleményének súlya van, s teljes mértékben egyetértek azzal az állításával, hogy egy újonnan létrejött színház előadását nem illeti az újszülött jogánál fogva a pozitív elbírálás. Komáromban ügyesen megoldották a pozitív visszhangot. Egyesek más színházak előadásait tapossák sárba, míg mások pozitív kritikákat írnak a recenzens lesújtó véleménye kiegyensúlyozására, mint ez egyik hetilapunkban történt. Lapjaink nem igen adnak lehetőséget, hogy a színikritikusi műfaj feltámadjon haló poraiból, az utolsó színi- kritikus tájainkon Dusza István volt, de azért már mégse a színházak írják meg a saját előadásaikról a recenziót. Ha így haladunk, akkor jelentkezem a Jókai Színházba sajtóreferensnek. A Jókairól csak szépet, a többi színházról csak rosszat fogok írni. De akkor legalább azért fizetnek. Juhász Dósa János A Magyar Református Egyházak javaslatai az Európai Unió Alkotmányához Keresztyén örökség és kisebbségek DOKUMENTUM
