Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-15 / 287. szám, hétfő
1984 ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 15. Február 10.: A Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportja körlevéllel fordul a magyar szülőkhöz, pedagógusokhoz és iskolabarátokhoz, hogy tiltakozzanak az iskolatörvény alkotmányba ütköző javaslata ellen. Február: Kiterjedt tiltakozás indul a magyar iskolák megszüntetését lehetővé tévő iskolatörvény tervezete ellen. A tiltakozás jelképévé Zonctorony község válik, amelynek csaknem egész lakossága aláírja a tiltakozási ívet. Március 2.: A Csemadok Központi Bizottságának pozsonyi ülésén több bíráló felszólalás hangzik el az iskolatörvény tervezetével kapcsolatban, miközben a jelenlévőkkel ismertetik a Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportjának levelét is. (Lásd: Pártunk kulturális politikájának szellemében. Ülésezett a Csemadok KB) Március 5.: A szlovák pártvezetés utasítja az Új Szó szerkesztőségét, hogy támogassa a készülő iskolaügyi törvényt. Március 9.: A Csemadok Központi Bizottsága pártcsoportjának küldöttsége Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságánál tiltakozik az iskolaügyi törvényjavaslat ellen. Március 12.: A szlovákiai magyarok tiltakozása miatt elhalasztják a Szlovák Nemzeti Tanács ülését, amelyen az új iskolatörvényről kellett volna dönteni. Március 19-én a kifogásolt részek elhagyásával módosítják a törvényjavaslatot. Április 2.: A Szlovák Nemzeti Tanács elfogadja az új iskolatörvényt, amely szerint a magyar, a német, a lengyel és az ukrán (ruszin) nemzetiségű tanulók részére létesített iskolákban vagy osztályokban azok anyanyelve az oktatási nyelv. Május 4.: A református egyház Komáromban ülésező Zsinata Horváth Zsigmondot választja meg az egyház új püspökévé. Május 10.: A politikai rendőrség másodszor is letartóztatja Duray Miklóst, akivel együtt további három személyt is előzetes letartóztatásba helyeznek. Május 12.: A Csehszlovák Olimpiai Bizottság szovjet nyomásra úgy határoz, hogy a csehszlovák sportolók nem vesznek részt a Los Angeles-i olimpiai játékokon. (Lásd: Sportolóink nem vesznek részt az olimpián) Május 14-20.: XXI. Jókai Napok Komáromban. Május 20.: A New York-i Magyar Emberi Jogok Alapítvány sajtótájékoztatón értesíti a nyugati hírügynökségeket Duray Miklós letartóztatásáról. Ezt követően nagyméretű nemzetközi megmozdulás indul Duray szabadon bocsátása érdekében. Május 23-26.: Dunaszerda- helyen megrendezik a IX. Duna Menti Tavaszt. Június 30-július 1.: XXIX. Országos Kulturális Ünnepély Gombaszögön. Július 6-11.: A Csemadok Érsekújvári Járási Bizottságának Néprajzi Szakcsoportja Kéménden megrendezi az I. Nyári Néprajzi Kutatótábort. Július 28-augusztus 5.: A Csemadok Központi Bizottsága a Fülekpüspöki és Gombaszög közötti útvonalon megrendezi a X. Honismereti Kerékpártúrát, majd augusztus 5-12. között Gombaszögön a VIII. Nyári Művelődési Tábort. Sportolóink nem vesznek részt az olimpián (Folytatás az 1. oldalról) volt a népek közti megértésnek, szimbóluma a békének és a barátságnak. A csehszlovák sportolók ebben a szellemben készültek az 1984. évi nyári olimpiára is. A Csehszlovák Olimpiai Bizottság kezdettói togva nagy figyelmet fordított arra, hogy biztosítsa a sportolók részvételét az idei olimpiai játékokon, s ezért féltő aggódással kísérte az olimpia helyszínén az előkészületeket. Figyelmeztetett a Los Angeles-i nyári olimpia előkészítésének súlyos fogyatékosságaira, amelyek szöges ellentétben állnak az olimpia alapokmányával. A nemzeti olimpiai bizottságok szövetségének közgyűlése már 1983 januárjában Los Angelesben elfogadta azt a nyilatkozatot, amelynek megfogalmazója a Csehszlovák Olimpiai Bizottság volt. Ez a nyilatkozat óva intett az olimpiai alapokmány rendezők általi megszegésétől, s a XXIII. olimpiai játékok szervező bizottságától hatásos lépéseket szorgalmazott a játékok méltó lefolyásának szavatolására. Semmi ilyesmi nem történt meg. Ellenkezőleg, az olimpiai játékok megkezdése időpontjának közeledtével aktivizálódott számos reakciós emigráns és egyéb szocialistaellenes szervezet, amely nyíltan uszít a Szovjetunió és a többi szocialista ország sportolói ellen. Olyan akciókra készülnek, amelyeknek célja veszélybe sodorni biztonságukat és olyan légkört teremteni, amelyben lehetetlen az olimpiai eszmék szellemében mindenki számára egyformán becsületes és igazságos sportfeltételek alapján megrendezni az olimpiai versenyeket. Mindez az amerikai hatóságok részvételével és támogatásával tartott tegnap Bratislavában a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének Központi Bizottsága. Értékelte a szervezet múlt évi tevékenységét, jövő feladatait és az évzáró taggyűlések lezajlását. A résztvevők megállapították: a szövetség az elmúlt időszakban nagy gondot fordított arra, hogy tovább mélyítse a magyar nemzetiségű lakosság körében végzett népművelő és nevelő munkát, ösztönözze sokoldalú aktivitását a XVI. pártkongresszus határozatainak teljesítése terén. A kora esti órákban ünnepi ülést tartottak a szövetség megalapításának 35. évfordulója alkalmából. Jelen volt Krocsány Dezső, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnö- ke és több más vertdéa. köztük történik. Ezek a hatóságok arra törekednek, hogy az olimpiai játékokat alárendeljék politikai céljaiknak, és kezdettől fogva beavatkoznak az olimpiai előkészületekbe. Az amerikai szervezők lenézik az olimpiai eszméket. Erről tanúskodik hallatlan törekvésük, hogy az olimpiai játékokkal profitszerzés céljából visszaéljenek, még az olimpiai lánggal történő kalmárkodással is. A Csehszlovák Olimpiai Bizottság 1984. április 13-i nyilatkozatában szót emelt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Végrehajtó Bizottsága rendkívüli ülésének összehívása mellett, hogy sürgősen megoldódjon ez a válsághelyzet. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság képviselői Lausanne-ban 1984. április 24-én megtartott ülésükön elismerték a figyelmeztetések és a bírálat teljes jogosultságát. A játékok színhelyén azonban a helyzet semmiképp sem javult. Mind a mai napig semmi sem történt, ami arról tanúskodna, hogy a felelős amerikai hatóságok készek és hajlandók olyan intézkedésekre, amelyek biztosítanák a csehszlovák sportolók méltó részvételét a XXIII. olimpiai játékokon. Los Angelesben továbbra is terjesztik a különféle sértő és fenyegető jelszavakat, amelyek nemzeteink becsületébe és büszkeségébe gázolnak, s amelyeket támogat az amerikai hírközlő eszközök koncentrált propagandája. Az olimpiai játékokon nem garantálják sportolóink biztonságát. A szervező bizottság képtelen szavatolni védelmüket a szélsőséges szervezetek és csoportok támadásaival szemben. Nyilvánvaló. hogy az Egyesült Államok képviselőinek az utóbbi napokban elSzapora Sándor, a Magyar Nép- köztársaság bratislavai fókonzulja Sidó Zoltán, a CSEMADOK Központi Bizottságának elnöke beszédében méltatta a magyar nemzetiségű lakosok szocialista hazafiság és proletár nemzetköziség szellemében történő nevelése terén kifejtett tevékenységét. Rámutatott a CSEMADOK azon erőfeszítéseire, amelyekkel igyekszik előmozdítani hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek közeledését, kölcsönös megismerését és a kulturális értékek kölcsönös gazdagítását Az ünnepi beszédeket követően emlékérmeket és emlékplaket- leket adtak át, majd aCsehszlová- kai Magyar Tanítók Központi Énekkara és a Szőttes Népművészeti Csoport adott nagysikerű műsort. hangzott különféle nyilatkozatai ellenére az amerikai hatóságok nem tartják tiszteletben azokat az egyezményeket, amelyeket az egyes nemzeti olimpiai bizottságok kötöttek a Los Angeles-i olimpiai játékok szervező bizottságával. Nem hajlandók hatásos lépéseket tenni a játékok résztvevői biztonságának garantálására, lehetetlenné teszik a nyári olimpiai játékok megrendezését az olimpiai alapokmány szellemében, a béke, a barátság és a megértés szenemében. A Csehszlovák Olimpiai Bizottság ilyen körülmények között az olimpiai eszmék és a sportolók biztonsága védelmének érdekében úgy döntött, hogy a csehszlovák sportolókat nem küldi ki Los Angeles-be, az 1984. évi XXIII. olimpiai játékokra. A Csehszlovák Olimpiai Bizottság továbbra is kész részt venni az olimpiai mozgalom fejlesztésében, támogatni a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nemes igyekezetét, hogy megőrizze az olimpiai eszméket. Kész elősegíteni a világ sportjának fejlődését a kölcsönös tisztelet, megértés és barátság szenemében. A Csehszlovák Olimpiai Bizottság Visszhang (ČSTK) - A Los Angeles-i olimpia előtti nyugtalanító helyzetről nyilatkozott Božena Mlkloiovlőová, a csehszlovák női kosárlabda-válogatott sokéves tagja, a montreali negyedik helyezett csehszlovák válogatott kapitánya és egyben helyeselte a szocialista országok nemzeti olimpiai bizottságainak döntésót, amelynek értelmében nem vesznek részt az olimpiai játékokon.- Teljesen megértem, mH érez az a sportoló, aki óriási igyekezettel készül fel sporttevékenységének maximumára, minden erejét tatba vetve, hogy méltóan képviselje hazáját és végül mindez hiábavalónak bizonyul. Személyesen Is meggyőződhettem róla, hogyan hozza közelebb egymáshoz a világ sportolóit az olimpiai falu, a közös kulturális rendezvények, találkozások, beszélgetések. Ezért döbbentett meg annyira, hogy Los Angeles-ben ez a jellegzetes olimpiai lehetőség hiányozni fog. Különösképpen nyugtalanítottak a hírek, hogy mi vár a különböző szálláshelyeken szétszórt szocialista sportolókra a játékok Idején. A fenyegetésektől kezdve az erőszakig bizonyéra nem járulnának hozzá a sportolók annyira szükséges nyugalmához. Ezért egyetértek a nemzeti olimpiai bizottságok - így a mi olimpiai bizottságunk döntésével is, mert a szervezők nem fordítottak figyelmet biztonságuk alapvető feltételeinek kialakításához. Hogy ml minden történhet, ha nem gondoskodnak a versenyzők abszolút biztonságáról, a játékok nyugodt lefolyásáról, annak szomorú és tragikus példáját tapasztalhattuk a müncheni olimpián. Pártunk kulturális politikájának szellemében ülésezett a CSEMADOK Központi Bizottsága (Tudósítónktól + ČSTK) - ülést Néhány esztendeje egy írószövetségi összejövetelen javaslat hangzott el irodalmi utánpótlásunkkal kapcsolatban: a számy- próbálgató ifjak számára évenként legalább kétszer találkozót kellene szervezni, melyen megjelennének íróink, költőink, kritikusaink is, és tanácsaikkal, tapasztalataik átadásával egyengetnék a pályakezdők útját. Nos, a javaslat sem akkor, sem később nem valósult meg. Illetve megvalósult, csak éppen más intézmény égisze alatt, egy kicsit más, jobb formában, és függetlenebből a szóban forgó javaslattól: a CSEMADOK érsekújvári (Nové Zámky) városi szervezetének és a járási könyvtárnak kezdeményezésére és szervezésében találkoznak időről idóre az irodalom művelésével kacérkodó fiatalok, akik közül néhányan már komoly munkákat tettek le az asztalra, és nemcsak kiadványukban, az Iródia-füzetekben. ók tehát, mondhatnánk, megtalálták egymást. Megtalálták továbbá fiatal amatőr festő- és szobrászművészeink is. Képzőművészeti klubok alakultak például Királyhelmecen (Kráľ. Chlmec),. Nagyka poson (Veľké Kapušany), Rozsnyón (Rožňava). Érsekújváron, ahol már 'régóta múködiK, továbbá Dunaszerdahe- lyen (Dunajská Streda), Komáromban (Komárno). Ezek a klubok nemcsak műhelyek, vitafórumok, hanem különböző intézményekkel közösen kiállításokat, sót, nyári táborozásokat is szerveznek tagTÁRSULNI jaik számára. Megtalálják egymást a fotósok is. sokan már az iskolában csoportot alkotva. Talán még inkább vonatkozik mindez a zenészekre, a komoly és a könnyű zene művelőire egyaránt, akik főként együttesekben lelnek pályatársakra, vitapartnerekre. Olyan alkotóközösségre, melyben jól érzik magukat, hasznosan töltik szabadidejüket. Napjainkban, amikor hajlamos „bezárkózni“ az ember, különösen örvendetes ennek az egyébiránt természetes „társulási“ igénynek a jelentkezése és erősödése, aminek nyomán klubok, csoportok, együttesek alakulnak azonos vagy hasonló érdeklődésű, magukban művészi hajlamot érző, próbálkozni-kisérietezni bátor fiatalokból. Kis alkotó közösségekben, viták füzében edződhetnek. S a valóban tehetségesek előbb-utóbb müvekkel gazdagíthatnak mindnyájunkat. Éppen ezért is nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, akiknek nincs módjukban ilyen közösségek tagjaivá válni, például azért, mert ilyen közösség nincs a közelükben. Ki tudná megmondani, hány tizen-huszonéves fiatal él, pontosabban kallódik falvainkban, eldugott településeken, akiknek nincs kihez fordulniuk még tanácsért, szakmai véleményért sem, magányosan próbálkoznak előbbre jutni a művészet felé vezető úton Bár e sorok írójának meggyőződése, hogy az erős tehetség elöbb-utóbb jelentkezik, éljen bárhol, azért az is igaz, hogy - amint a művészettörténet számos példája bizonyltja - sokan éppen külső ösztönzésre vagy segítséggel jutottak a pályára. Nem fölösleges tehát, sőt, a legnagyszerűbb dolgok egyike: fiatal tehetség felfedezése, támogatása, bevezetése olyan körökbe, ahol legalább alkalmanként nyílik számára lehetőség eszmecserére, tapasztalatszerzésre, munkáinak megmérettetésére. Közös ügy ez (is), a javából. Következésképpen egyaránt lehet szép feladata egyénnek, intézménynek, szervezetnek. (bodnár) A megtalált történelmi idő B ármennyire is erőlködik az összefüggések, indítékok, az irodalomtörténeti kontextus, a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődés- képe, valamin! a tágabb látókör felé is kémlelő olvasó, alig talál Zalabai Zsigmond Mindenekről számot adok című könyvéhez hasonlót. Kétségtelen, hogy tájainkon valamikor számtalan honpolgárt serkentett arra a változó történelem, hogy a maga módján megörökítse a kollektív emlékezetből kiveszőben lévő dolgokat. Lelkes patrióták írogattak kisebb-nagyobb dolgozatokat, amelyeket a honfiúi szeretet mondott tollba, éppen ezért túlfűtötté őket a romantika, az önigazolás és önmegmutatás szándéka. Az egyetemes magyar irodalomban a falukutatók irodalmi szociográfiái is inkább a kor társadalmi állapotait mutatták fel, és rögzítették a józan érzü- letúeket felkavaró állóképekben, mintsem az alulnézeti történelmet. Bár az 1948 után bekövetkezett társadalmi fejlődés a csehszlovákiai magyarok életét a közös hazában élő nemzetekével együtt gyökeresen átalakította, mégis negyedszázadot kellett várni, hogy az újságírás riportokkal megrajzolt csonka képe után az ive, segített egy históriás ének, egy népballada. Ott, ahol hiányzott a tényanyag, ahol csupán az egykori szenzációs újsághír segített, meglódult az írói képzelet, (gy lett töretlen az ive, erős a tartógerince ennek a gótikus katedrálisok rozettáit, tartó- bordáit, oszlopait, hajóit és oldalhajóit idéző könyvnek. M induntalan könyvről, műről, alkotásról beszélek. Az írói teljesítmény műfaját ebben az esetben nehéz meghatározni Minden esetben tévednék, mindenféle megközelítés formai béklyóvá silányulna. Kérdésekre kereshetek választ: Szépirodalmi alkotás? Történelmi monográfia? Helytörténeti kézikönyv? Egy falu történelmi regénye? Néprajzi gyűjtemény? Gazdálkodástörténet? Életmódvizsgálat a történelemben? Egyik sem és mindegyik - ahogy ez már a kiváló könyvek esetében lenni szokott. A történelmi kronológia megtéveszti az olvasót: ugyanígy jár az oklevél-idézetekkel, amelyek legterje- delmesebbike az „Ipoly-pásztói hely- séghnek urbarioma", ám mindezekben ott a többlet, az írói mesterség A megtalált történelmi idő ZALABAI ZSIGMOND: MINDENEKRŐL SZÁMOT ADOK irodalmi igényesség minden jegyével 1972-ben megjelenjen Duba Gyula Vajúdó parasztvilága. Ez a könyv egyszerre lett a félmúlt, igaz, pátosztól sem mentes, vizsgálata és jövőkép. Ugyanakkor a történelem egyetlen darabját vizsgálja, a régmúlt csupán az emberek mélytudatában, a leikorbácsolt érzelmek szövevényében lehetett „kitapintható". Az imént említett irodalmi szociográfia mind a mai napig a síkból kiemelkedő kilátó, a következő - a paraszti sors- és életmódváltozás utáni - nemzedék számadói kötelességére is emlékeztető tett maradt.. Tíz esztendő kellett ahhoz, hogy Duba Gyula alapköve mellé másik kerüljön, hogy szaporodjon, erősödjön a kollektív önismeret fundamentuma. Zalabai Zsigmond könyvének műfaji meghatározásától egyelőre eltekintve, megállapítható, hogy elsődleges szándéka szerint a pátosz, a szülőföld irányába fel-felcsapó nosztalgia megkerülésével íródott. Irodalmisága, történetisége és társadalmi szemlélete az alkotói módszer - a monografikus számbavétel és a szépirodalmi ihletettség - útján teljesedik ki, szintetizálódik egy történelmi „időszimfóniában". A könyv tagolása a történelmi sorsfordulók között eltelt idő változásainak, állapotainak számbavételét segít. A tiz önálló lejezet a mai falu múltbeli örökségeit bemutató bevezető résszel kezdődik. Bár az olvasó ebben is históriát, őstörténeti és ókori vázlatot olvashat, ebben a részben észrevehető az, ami a könyv elolvasása után nyilvánvalónak tűnik fel: mindazt, amit falujáról, Ipolypász- tóról (Pastovce) közread, saját-szellemi horizontjának teljességében láttatja. Közelképei nemcsak a történelmi hűség, de az értékelő hitelesség jegyében születtek. Nincs aránytévesz- tés, nincs nyoma az alkotói túlfűtöttségből eredő elfogultságnak. Zalabai számára minden, amit falujáról elolvasott - legyen az oklevél, job- bágyösszeirás, néprajzi monográfia vagy érdekességei kereső újságcikk - mintha a szélesebb haza, a tágabb horizont kapcsolóeleme lenne Nem a falujáról ír, hanem egy faluról, amelynek népe ugyanazt a történelmet élte, s a maga erejéhez, tehetségéhez. lehetőségeihez mérten alakította is, mint tették azt az emberek bárhol a Kárpát-medepcében. S ha már az írói módszer titkait próbálom meg felfedni, külön szólnom kell a munkát feszítő belső konstrukcióról, amelynek bonyolultságát mi sem bizonyltja jobban, hogy szájhagyományt, szellemi folklórt, sírfeliratokat, a természeti környezetben még fellelhető emlékeket, adóösszeírást, levéltári okiratokat, más-más szempontok szerint Íródott tudományos és áltudományos munkákat kellett szerves egésszé gyúrnia, s mindezt szép- irodalmi szándékkal. Ott, ahol már kevésnek bizonyult az oklevél-idézet, ahol megbicsaklott volna a gondolat beléoltotta új tartalom, máig érő gondolat, kapcsolódási pontokat teremtő utalás. Zalabai Zsigmond úgy uralja ezt a helytörténetileg is roppant mennyiségűnek ítélt anyagot, mintha eleve fikció, általa teremtett valóságkép lenne. Pedig a következőket ó maga írja: ,,Amelynek szerzője valójában nem is ón vagyok. Nagy író mondta tollba ezt nekem: a Történelem. " Könyve ismét csak példát szolgáltat arra. hogy a modern szépirodalomnak nemcsak az Időt, a Teret és benne a történést kölcsönözheti a Történelem, hanem a kristályosító súlya alatt megszületett anyag gyúr- hatóvá. formázhatóvá válhat a modern széppróza alkotója számára Nem a hagyományos értelemben veit történelmi-szociográfiai monográfia módszere teremtette Zalabai Zsigmond könyvének a formai keretét. Minden idézet, mindegyik tónycso- portosltas, valamennyi népdal, népballada, betyártörténet a mai tudati állapotunk előzményeként, mozaikköveként jelenik meg benne. Folytonosságról csak így beszélhetünk, tudati változást is csak ezek ismeretében bizonyíthatunk, hiszen mindez a lót, a változó történelmi lét függvénye. így lehet ez a könyv minden látható formai jegye, külső tartalmi jellegzetessége mellett is lélektani látlelete a tájainkon a történelmet a múltban leginkább csak elszenvedő ember (emberek) világának. Ha szépirodalmi értékeit keressük - márpedig a történettudomány, a néprajz, a szociológia mércéjével nem mórhetünk -, akkor ezeket tudati előképünk ilyen elementáris erejű megrajzolása adja. Nevezhetjük ezt történelmi tudatnak, nemzetiségi tudatnak, osztálytudatnak, hiszen mindez együtt jelenti a szocialista társadalmi rend feltételei között élő. mai nemzedékek történelmét és önszemléletét. Úgy vélem, irodalmi alkotás, válasszon bár szerzője akármilyen formát, a nyolcvanas évek csehszlovákiai magyar irodalmában nem vállalhat kevesebbet. Ez a könyv jó példa arra, hogy a történelem miként lehet egy mai tényirodalmi alkotásban minden oda beépített elemével igaz. mégis művészi — irodalmi - értéket teremtő erő. Ehhez persze kell az a világnézeti magalapozottság, intellektuális erő és szópirói tehetség, amelynek Zalabai Zsigmond a birtokában van. A Mindenekről számot adok - ha szabad ezt a kifejezést használnom - modellje egy eddiginél korszerűbb (írhatnám a szükségszerűbb jelzőt is) irodalomszemléletnek. Mentes még az igaz pátosztól is, s ez annak az eredménye, hogy faluja, Ipoly- pásztó (ezt a fentiekkel már bizonyítottnak véljük) csupán ürügye és oka írói tettének, de nem célja, nem horizontja. Olyan krónikát tett elénk az író, amely méltán lehet szeretett olvasmánya „Ipolypásztó törzsökös családjainak és mai népének", de mindenekelőtt önazonosító számonkérés kell, hogy legyen mindany- nyiunknak. DUSZA ISTVÁN A megtalált történelmi idő Csótó László: Halászok
