Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-15 / 287. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 15. 1979 Kit szolgál ez? Az antikomimmistáik az inter­nacionalizmus, a szocialista rendszer és a reális szocializ­mus elleni harcukban szüntele­nül felhasználjak a né#i, is­mert fegyvert: a nacionaliz­must. Az utóbbi időben az im­perialista propaganda, a nyu­gat-németországi revansísta körökkel együtt — s a maöis- ták helyeslésével — valamifé­le közép-európai „kisebbségi ikérdéssel“ rukkolt eió. Ennek keretében foglalkozik a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság­ban éló magyar nemzetiséggel is. Azt állítja, hogy a kommu­nisták sem oldották meg a ki­sebbségi problémát, amely ma, állítólag, „robbanással fenyege­tő lőporos hordó“ Ilyen ..rob­banások*' azonban csak az an- ti-kommunisla ideológusok leié­ből pattannak ki. Az antiikommunizmus ideoló­gusainak ehhez hasonló nevet­séges állításai szóra sem len­nének érdemesek, ha nem él­tetnék ókét egyesek, a szocia­lizmus ellenségei, akik az an- tiikommunista központokat el­látják a Csehszlovákiáról szóló koholt hírekkel. Nyugaton lárt karokkal fogadják ezeket a fél­revezetőket és rágalmazókat, s mivel nálunk élnek, .rágalmai­kat „hiteleseknek" tüntetik lek A „charta ’77“ szocialistael­lenes pamflet egyitk védelmező­ié, az ellenséges rágalmazó ko holmányok állandó szállítója lett bizonyos Janlcs Kálmán, orvos, akinek emberi testeket kellene gyógyítania, de idős ko* rára nem gyógyításra, hanem az-emberek lelkének felsebzé­sére, a nacionalizmus mérgé­nek ás a szocializmus elleni gyűlöletnek terjesztésére vál­lalkozott. Az ellenforradalmi erőknek a válság időszakában fa nőst tolt magatartásától buzdítva, I960 óta hadat visel a szocializmus ellen. Szerinte a cs-ehszlováikiai magyarok életében nincs kü­lönbség a kapitalizmusban és a szocializmusban. A nemzet eszméjénél nincs magasabb rendű eszme. Abszurd „tanul­mányaiban" ez a demagóg el­torzítja Csehszlovákia Komrau- justa. Pártja dél-szlovákiai nem­zetiségi politiká jé naik lényegét és eredményeit. A tényekkel szöges elleniéiben a Szlovák Szocialista Köztársaság déli já­rásai fejlesztésének lebecsülé­séről, gazdasági-szociális fejlő­désük lemaradásáról beszél. Végül is csatlakozott a „charta '77‘‘-hez. A „chartistáik" példá­iét követve, szocialistaellenes koholmányait továbbítja az an- tikommunista és az emigráns központoknak. lanics Kálmán nacionalizmu­sa, irredentizmusa és antikom- munizimiisa tetőzik „A csehszlo­vákiai magyar nemzeti kisebb­ség", című pamfietjében, amely a2 Üj Látóhatár című magyar emigráns folyóiratban Jelent meg. Janics nem ismeri , el a szocialista államokat és hatá­raikat. Alapjaiban negatívan értékeJi a CSKP és a szocialis­ta állam magyar nemzetiséggel kapcsolatos nemzetiségi politi­káját. A szlovák nemzet és a magyar nemzetiség kapcsola­tainak alakulását az utóbbi 35 esztendőben az ismert „sérel­mek elmélete" meg világító sá­lién látja és ezeket a kapcsola­tokat gyakorlatilag antagonts- táknak tekinti. Abszurditásá­nak tetőfoka az az állítása, hogy a burzsoá Csehszlovák Köztársaságban a magyar ki­sebbségnek a jelenleginél jobb sora volt. Mit tegyünk ehhez hozzá? Kit szolgálnak az ilyen hazug­ságok? Nem vitás, hogy Janics, gondolatai tartalmát tekintve, megrekedt ugyanabban az Ir­redentists pozícióban, amelybe a fasiszta nyilaspárt, valamint az Imrédy—Jaross-féle Magyar Megújulás Párt tagjaként ke­rült. Írása szemléltető példa arra, hogy a reakciós emigrá­ció mit rendel meg és hová süllyedhet az ember abban a törekvésében, hogy megfelel­jen ennek az suti kommunista megrendelésnek. A magyar nemzetiség egész tényleges fejlődése 1946-1949- től sorra megdönti Janics állí­tásait. Míg SzJovákia azelőtt fejlődésében mintegy 50 eszten­dővel maradt el a cseh ország­részek mögött, addig déli járá­sai 60—70 évvel. Ebben a hely­zetben örököltük a burzsoáziá­tól a déli járásokat. Ezeket a különbségeket lényegében ki­küszöböltük. Dél-Szlovákla gaz­dasági, szociális, politikai, kul­turális és szellemi átalakulása örök Időkre felszámolta az osz­tály- és a nemzetiségi ellenté­tek kiváltóit, a ’ volt uralkodó osztályokat, amelyek antago- nlzmust plántáltak a szlovák és a magyar dolgozók kapcso­lataiba. A magyar nemzetiség szociális összetétele szorosan megközelítette két nemzetünk szociális Összetételét. Megvál­tozott az emberek gondolko­dásmódja és tudata, kapcsola­taik és érdekeik. A 'magyar nemzetiség ma szocialista nem­zetiség, a magyar nemzetiségű munkások részét alkotják a CSSZSZK uralkodó munkásosz­tályának, a magyar nemzetisé­gű kommunisták tagjai az in­ternacionalista CSKP-nak — társadalmunk vezető erejének. A CSKP, a nemzeti bizottsá­gok, a Szlovák Nemzeti Tanács, « kormány, a minisztériumok, a Szövetségi Gyűlés stb. ma­gyar nemzetiségű tisztségvise­lői, a cseh és a szlovák elv­társakkal együtt, a CSKP XV, kongresszusa irányvonalénak szellemében tovább munkál­kodnak a szlovák és a magyar dolgozók kapcsolatainak töké­letesítésén, a magyar nemzeti­ség szociális, kulturális és po­litikai fejlődésén. Rendszeresen intézkedéseket hagynak jóvá és valósítanak meg a magyar nemzetiségű lakosság, elsősor­ban az ifjúság műveltségi szín­vonalának emelésére, a nemze­tiségileg vegyeslakta területe­ken a nemzett bizottságok munkásságára, a művelődést te­vékenység tökéletesítésére, a könyvtárak jobb ellátottságá­ra, a déli járások további gaz­dasági és szociális fejlődésére vonatkozóan, az összefogás és a barátság szellemében. Ilyen a való helyzet. Ez önmagában választ ad lantosnak és a hoz­zá hasonlóknak. Hazánk* nemzetei és nemzeti­ségei a szocialista internacio­nalizmus zászlaja alatt halad­nak és nem a burzsoá naciona­lizmus, valamint az. irredenta zászlaja alatt, amelyet mind­máig lobogtat Janics. a régi nyilas. SZATHMARY AdAm Ä végeláthatatlan szőlősorok közt csend honol, Ha nem beszéltük volna meg a taiálkét, azt hinném, hogy már vége a szüretnek. Pedig még csak most érkezett a félidőhöz. Ezt bizonyít­ják a már sárguló levelek közt meg­búvó mézédes fürtök is. Távolról pus- kalövésszerü ostorosattogtatást hoz a szél. Az élet első jele: megzavart se­regélyek szállnak föl a magasba. Az úton magányos, púposra megrakott pót­kocsi. körülötte mézlilat, s rengeteg darázs, méh. Igazi vénasszonyok nyara. Zuhogó napfény és langyos szellő. Lehet vagy 20 fok, pedig reggel még ugyancsak dörzsöltem a tenyeremet. Éjszakára már taiaj menti fagyokat jelentették, nap­közben azonban kellemes az Idő. Az egész tájat bearanyozza a napsugár, jobb szüreti időt álmodni sem nagyon lehet. Néhány száz méterre! beljebb „ke­rékpár-kiállítás" fogad. A több tucat jár­mű egymáshoz és a kordonokhoz tá­masztva, vagy egyszerűen a földre Lelket Béla tanácsot ad a fiataloknak fektetve pihen. A tulajdonosok, mint­egy 30—40 asszony és néhány idősebb férfi, a távolban dolgoznak. A sorok elején a sok megrakott möanyagláda arról tanúskodik, hogy kora reggeltől szorgoskodnak. Nincsenek azonban egyedül. A munka dandár jóban besegí­tenek a diákok is. Közhely Ide vagy oda, nélkülük nfcaas szüret. A dercslkai (fúróvá) Barátság Egy­séges Földmüvesszövetkezet már évek 66a együttműködik a Dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziummal. Egyszer a pa­radicsom meg a paprika, másszor hagyma, napraforgó, cukorrépa van so­ron. A napokban a szőlő betakarítása a legsürgősebb feladat. Természetes te­hát, hogy jönnek a ííatalok. Ők jóval hangosabban dolgoznak, mint a helybé­liek. Még nem is látni a tarkemhás és melegítős lányokat és fiúkat, csilingelő kacagásuk, tréfás megjegyzéseik azon­ban messzire ©IhaHatszanak. Most ép-* pen egy négytagú leánybrigád „ének­órát" tart. Téved, «ki azt hiszi, hogy valamelyik hagyományos szüreti népdalt hozza a szél. Azokat a mai ti­zenévesek talán nem is Ismerik. Décsl Kati, Jandura Erzsi, Karácsony Bea és HuszárIk Erzsi Lokomotív GT-száanokat dúdol. Csak úgy, maguknak, a többiek egyelőre nem csatlakoznak. Aztán meg­jelenik Hodossy Árpi és Tóth Laci. Ké­nyelmes lépésekkel hozzák munkájuk gyümölcsét, a szőlővel teli ládát és „mflélvezők lővén*, megbailgatiák a rögtönzött előadást. S utána nem is rejtik véka alá véleményüket. Az el­marasztaló bírálat ugyan nem veszi el a lányok kedvét, de most. mivel ..fény­képezés lesz*, inkább a frizurájukkal törődnek, — Hol Jobb. az iskolában a padok, vagy itt. a szőlőtőkék közt? — teszem ■fel a szokványos, de köjelező kérdést, Vá3!vonogatás a feleiét. — Az attól függ — szólal meg nagy­sokára az egyik harmadikos kislány. IBÍmHÍHÍR Ha már meguntok a tanulást, ftt kint, a -fuss levegőn jobb, mint a suliban drukkolni, különben is. munka közben *J6I kibesaélgethetjük magunkat. — Azt hiszem, ti már szeptember hammdikán meguntátok a tanítást — reagál nevetve tanítványa feleletére Trgo Imre tanár. — Hát, Tóth Laci biztos szívesebben szüretelni akár decemberig is. főleg a matematika órák helyet ■— szólt köz­be Alabán László, matematika tanár. A ífamiernadrágos, nyurga Laci nem Is tagadja, sőt a matlkához a szlovák- irodalmat is hozzáteszi. Közben megjelenik a szövetkezet kép­viselője, Lelkes Bála szőlész. Nem ha­zudtolja meg nevét, rtagy lelkesedéssel beszél a szüreti munka szépségéről, tanácsot ad a «fiataloknak, majd olyan tőkékhez vezet minket, melyekre már akasztani sem lehetne töt* fürtöt. Mégsem elégedett. A szőlősorok általá­ban eléggé foghíjasak, — A múlt évben kellett volrta hozzánk látogatni •— mondja, akkor 110 mázsa termett hek­imSm mmSHSMÍBPah­S0 tkonként. Az Idén? Alig 50—Í0 mázsa a termés. A fagy ugyancsak megtize­delte a szélét. Simon Józse/ vincellér­nek Is ez a véleménye. Már 23 éve dol­gozik a szakmában, de azt állítja, hogy a több mint két évtized alatt legfel­jebb kétszer fordult elé hasonló fagy­kár. — A cukortartalom magasabb mint a műit évben — szélt közbe az egyik fiatal „szakember". — Az igaz — derül fel a szőlész ar­ca. — A cukortartalom 20—23 fok kö­zött Ingadozik, s a szőlőnk igen Jő mi­nőségi!. Különösen a peszeirt lányka, a fehér és a «ék burgundi, de a zöld veltelénylre, rajnai és olaszrlzlingre sem lebet panasz. Van egy kevés tra­miniink és möUerünk Is. azokat azon­ban egyelőre csak „fűszerezésre" hasz­náljuk. Hagyományaink a szőlőterme­lésben ugyan nincsenek — a szőlőt 73-ban telepítettük csak. de a borunk jő és a szőlőnk minőségét a somorjal étvevő is nagyra értékelt. A dercslkai efsz 4500 hektáron gaz­dálkodik. ebből a szőlő 115 hektár. Egyelőre csak a fele termő, de két bá­rom év múlva már az egész területen fognak szüretelni, s ez hozzávetőlege­sen hétmillió koronát Jelent maid a szövetkezeinek. Persze üjabb gondokat Is, mert a munkaerőhiány a csücsmun- kéknéi jelentős. Isméi szükség lesz majd a szorgos dlékkezekte. — Nem dolgoznak ugyan felnőtt nor­ma szerint — mondja Lelkes Béla —, de azért megteszik a magukét. S a szorgalom bizony elitéi, mert ki tudja, meddig tart még a Jó Idő. Ezt a kérdést már Inkább csak ön­magának teszi fel a szőlész, aki köz­ben felpattan motoriára, s most az asz- szonyok munkahelyére siet. Mire oda­érünk. az előbbi szőlősorok már üre­sek. Iáleli lacl, harmadikos, aki velünk tartott, elismerésed szemléli a helybé­liek gyors munkáját. — Nekünk bizony nem megy ilyen Jól — mondja ki a véleményét hango­san. — Szép is volna, ha rosszabbul dol­goznánk. mint ti. Elvégre nekünk ez a kenyerünk — válaszol Pongrácz Mária, aki mindjárt hozzáteszi: — Látnátok csak. hogy menne a munka, ha a tava­lyihoz hasonló lenne a termés. Akkor egy nap alatt három-négy mázsát szed­tünk fejenként. Most legfeljebb kettőt- hármat. — Többet Is kerestünk ám — hang­zik egy vélemény valahonnan oldalról. — Most Is sokat keresünk ... Csak­hogy szólöfürtőkei — Jön rögtön a tré­fás válasz. — Hát énekelni nem szoktak munka közben? — kérdem a derülő asszonyo­kat. — Majd a szüreti ünnepségen. Most hiányzik a megfelelő hangulat. Nincs Is mitől. A csoportvezetőnk — mutatnak kuncogva Lelkes Bélára, neon kínált meg semmivel. De sebaj, fő, hogy süt a nap és neon kell a sarat gyúrni. Idillikus szüreti kép. Még néhány nap, s aztán lő az új bor ünnepe. A műre! Jóformán még ki sem tisztul, máris megkezdődik a Jövő évi szűre' alapiénak lerakása. A metszés, a sző- lőnyltás traktorokkal, majd kapával többször! prmv-'e-é», a t^-— lekötése, a zöldmunkák, vagyis az el­fagyott részek levágása és a törzsek tisztítása, kapálás stb. Hogy á Jövö évi vénasszonyok nyara s a szüret még vi­dámabb. eredményesebb legyen. ORDÖDY VILMOS „Munka közben Jő! klbazzálgethatjfik magunkat" Gyorsan megtelnek a ládák (A szerző felvételei) És újra benépesült az órsúj- falusl (Nová Stráž) autókem- plng. Fiatal munkások, mező­gazdászok, egyetemisták, mér­nökök, orvosok, pedagógusok, népművelők és más foglalko­zásbeliek jöttek el Szlovákia minden magyarlakta vidékéről, hogy a szocialista életstílus ér­tékrendszere alapján haszno­san és aktívan töltsék el nyári szabadságuk Jelentős részét. Ebben az esztendőben több mint háromszázan fordultak meg hosszabb-rövidebb ideig a III. Nyári Művelődési Tábor­ban, tehát a korábbi évekhez képest most Jóval többen vol­tunk. Ez a viszonylag nagy ér­deklődés egyrészt e rendez­vény népszerűségét és életké­pességét Igazolja, továbbá azt Is, hogy fiataljaink az olykor még fel-felbukkanö előítéletek ellenére egyre Inkább és mind többen érdeklődnek társadalmi, kulturális és nemzetiségi éle­tünk Időszerű kérdései iránt. Ez a növekvő aktivitás, ér­deklődés nagy érték, amellyel okosan kell sáfárkodni. Nagy a felelőssége a szervezőknek — ebben az esetben a CSEMA- DOK Központi Bizottságának ,— de minden egyes előadó­nak, sót felszólalónak Is, hi­szen egy kialakuló tudatot, életszemléletet formálnak, szá­mos esetben ösztönös érdeklő­dést nemesíthetnek tudatos életformává, cselekvéssé — pártunk kulturális politikájá­nak szellemében. 2 Tíz nap alatt sokszor kisü­tött a nap, ám felhők is tornyo­sultak a kempingtábor fölé. Mintha ez a változó Időjárás az idei rendezvény színvonalát Is jelképezte volna, mert a tíz nap során ilyen értelemben is derűs és borús napokat éltünk ét: Három év még nem nevez­hető hagyománynak, minden­esetre olyan tapasztalatokat már szereztünk, hogy a túlsá­gosan elvont, akadémikus elő­adások, de a szellemeskedő, valójában azonban a felkészü­letlenséget kedélyeskedéssel palástoló vitaindítók sem arat­tak — nem Is arathattak —i sikert. (...) Szilvássy József Január 5.: A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bi­zottsága az ország politikai ve­zetőihez intézett levelében til­takozik az ellen, hogy az okta­tási minisztérium 1978 novem­berében ismét napirendre tűzte a magyar tannyelvű iskolák tannyelvének megváltoztatását célzó tervezetet. Január 16.: A szlovák kormány Nemzetiségi Tanácsának ülé­sén annak magyar és ukrán tagjai elutasítóan nyilatkoznak az oktatási minisztérium terve­zetéről. A kormány visszavonja a javaslatot. Január 24.: A müncheni Új Lá­tóhatár folyóiratban megje­lent tanulmánya miatt durva támadást intéz Janics Kálmán ellen az Új Szó álnevet hasz­náló cikkírója. (Lásd: Kit szol­gál ez?) Április 20-21.: A Csemadok Központi Bizottságának Nyelvi Szakbizottsága és a kerületi pe­dagógiai intézet Kassán meg­rendezi a X. Kazinczy Nyelv­művelő Napokat. A rendez­vényt - először - összekapcsol­ják az alap- és középiskolások kiejtési versenyének országos döntőjével. Május 3-7.: IV. Duna Menti Ta­vasz Dunaszerdahelyen, ame­lyen a gyermek szín- és bábját­szók, valamint az irodalmi színpadok mellett első ízben mutatkoznak be az alapiskolás vers- és prózamondók is. Május 19-27: XVI. Jókai Na­pok Komáromban. Május: A Csehszlovákiai Ma­gyar Kisebbség Jogvédő Bi­zottsága a párt- és állami szer­vekhez intézett levelében téte­lesen felsorolja a magyar ki­sebbséget az oktatás- és műve­lődésügy, valamint a gazdasá­gi és a politikai élet terén ért sérelmeket. Június 23-24.: XXIV. Országos Kulturális Ünnepély Gomba­szögön. Július 23.: Rendőrségi akció in­dul a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága ellen. A bizottság tevékenysége ezt követően néhány hónapig szünetel. Augusztus 3-12.: V. Honisme­reti Kerékpártúra - Mátyus- föld, Zoboralja. Augusztus 11-19.: III. Nyári Művelődési Tábor Őrsújfalun. (Lásd a Nyolc hasznos nap című cikkből vett részletet.) Szeptember 15.: A Hét hasábja­in Balia Kálmán Van-e költé­szetünk? című írásával vita in­dul a csehszlovákiai magyar irodalomról. Október 13.: Pozsonyban Me­lódia ’79 címmel megrendezik a csehszlovákiai magyar ama­tőr táncdalénekesek II. orszá­gos versenyének döntőjét. Október 14.: A Vasárnapi Új Szóban megjelenik Liszka Jó­zsef Tudománynak kezdetiről című, a csehszlovákiai magyar tudományosság intézményes kereteinek mielőbbi megte­remtését sürgető, és az Uj Szó hasábjain vitát kezdeményező írása. Október 26.: Illyés Gyula elő­szavával megjelenik Mün­chenben Janics Kálmán A hontalanság évei című, nagy visszhangot kiváltó monográ­fiája a szlovákiai magyarság 1945-1948 közötti jogfosztott- ságáról. November: A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bi­zottsága a Charta ‘77 kérésére tanulmányban ismerteti a cseh polgárjogi mozgalommal a csehszlovákiai magyar kisebb­ség helyzetét és a bizottság cél­kitűzéseit.

Next

/
Thumbnails
Contents