Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-15 / 287. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 15. 1971 25 Kizlemény a CSEMIDÖK KB Hisifil A CSEMADOK Központi Bi­zottsága 1971. március 29-én ülést tartott. Az ülés napirend­jén a szervezet 1968—1969. évi tevékenységéről szőlő tájékoz­tató szerepelt, továbbá az el­nökség beszámolója az 1970-ben végzett munkáról, valamint az 1971. évi munkaterv. A CSEMADOK Központi Bi­Ülésezett az SZNF KB elnöksége (ČSTK) — Bratislavában hét­főn ülést tartott a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizott­ságának elnöksége. Jozef Le­nárt, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöke, az SZLKP KB első titkára tájé­koztatta a jelenlevőket azokról az időszerű politikai kérdések­ről, amelyek összefüggnek a Nemzeti Front munkájával. Az elnökség ár. Fedor Gullá- nak, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága vezető tit­kárának jelentése alapján fog­lalkozott a SZISZ tevékenysé­gének fejlesztésével, zottsága egyetértett a tájékoz­tató jellegű értékeléssel, mely elismeri a CSEMADOK 20-éves tevékenységének jelentőségét, rámutat ugyanakkor azokra a hibákra, torzulásokra is, melyek a szervezet életében 1968—1969 válságos éveiben megnyilvánul­tak. A Központi Bizottság a tá­jékoztató megvitatását követően elfogadta az elnökség, valamint Dobos Lászlónak, a szervezet eddigi országos elnökének le­mondását. Felmentette központi bizottsági tagsága alól a KB 25 tagját, s egyetértett a revíziós bizottság 2 tagja felmentésével A CSEMADOK Központi Bi­zottsága ülésén egyhangúlag megválasztotta a KB elnökévé Fábry István elvtársat, s meg­erősítette tisztségében Varga Bélát, a KB vezető titkárát, és Varga Jánost, a KB titkárát. A CSEMADOK Központi Bi­zottsága jóváhagyta a szervezet 1971. évi munkatervét, egyet­értett' azzal, hogy a járási bi­zottságok 1971 áprilisára össze­hívják a CSEMADOK járási kon­ferenciáit, melyeknek irányel­veit jóváhagyta. A „mi“ képviselőink Az 1970. december 1-i népszámlálás adatai sze­rint hazánkban, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaságban 572 568 csehszlovák állampolgár vallotta magát magyar nemzetiségűnek, köztük e sorok' (rója. Ezen a jogcímen engedtessék meg nekem, hogy most, a választások küszöbén né­hány szót szóljak a magyarok képviseletéről, ha úgy tetszik, a „nemzeti reprezentációról". Az 1988—69-es társadalmi és politikai válság idején egy magát fórummá* emelt kis magyar cso­port, az ún. „magyar reprezentáció", jogot for­mált arra, hogy az 1964-es törvényes, titkos vá­lasztásokon megválasztott 9831 magyar nemze­tiségű képviselő fölött pálcát törjön, kijelentve, hogy ezek nem képviselhetik a Csehszlovákiában élő magyarokat. Rá kellett döbbennünk, hogy az „emberarcú szocializmus", a „demokratikus szo­cializmus" normái mások, hogy nem a választók széles tömege, hanem néhány „kiválasztott" dön­ti el. ki kit képviselhet, ki a „miénk" és ki nem. Hála a csehszlovákiai magyar sajtó józanságá­nak nem kajKitt publicitást a „2000 szó" magyar változata, az „Őszinte szóval“ című pamflet, amely pontosan megszabta, hogy ki és milyen fó­rumon képviselheti a csehszlovákiai magyarsá­got. Megjelölte azt a szervezetet, amely „egyedül van hivatva képviselni a csehszlovákiai magyar­ság érdekeit és jogait“. Ennek a szervezetnek elő­írta, hogy kiket „ne javasoljon olyan politikai és közéleti funkcióba, amely a magyarsággal ösz- szefilgg, vagy ilyen irányú tevékenység kifejtését célozza“. Természetesen vannak nemzeti sajátosságok, specifikumok minden nemzetnél vagy nemzeti­ségnél, amelyeket annak a bizonyos nemzetnek vagy nemzetiségnek a tagja esetleg behatóbban ismer és szükség esetén az ilyen jellegű problé­mánál komoly segítséget nyújthat. Ez nem két­séges, de 1968 óta nagyon sokszor morfondírozok magamban, vajon melyik az a politikai vagy köz­életi probléma Csehszlovákiában, ami nem*fíigg össze a csehszlovákiai magyarsággal? Talán az állam politikai vagy gazdasági hely­zete, az ötéves terv teljesítése, külpolitikánk irányvonala, a szövetségeseinkhez fűződő viszo­nyunk, kulturális életünk, az Iskola- vagy az egészségügy fejlődése, szocialista hazánk és a szocializmus vívmányainak megvédése a külső vagy belső ellenséggel szentben?! Elnézést, hogy régi „bűnös“ vesszőparipámon nyargalok, de megismétlem azt, amit már oly sok­szor hangsúlyoztam, hogy a magyar kisebbség kérdéseit, problémáit nem lehet elszigetelten c s a k a magyaroknak megoldani, rendezni. El­lenkezőleg, csakis és kizárólag a szlovákokkal és csehekkel közösen, az egy hazában élő nem­zetek és nemzetiségek között Is érvényesített proletár nemzetköziség alapján. Visszaemlékszem a magyar nemzetiségű kiváló kommunista szenátorra, Steiner Gáborra — aki szlovákul nagyon hiányosan beszélt, sőt azt mondhatnám, nem tudott — és aki mégis min­dig arra figyelmeztetett bennünket, hogy ő nem c s a k a magyar dolgozók ügyét képviseli a cseh­szlovák parlamentben, hanem minden nemzetisé­gű dolgozóét. Ez volt Gottwald elvtárs további közvetlen munkatársainak. Major István képvise­lőnek, Mező szenátornak és sok más magyar nemzetiségű kommunista funkcionáriusnak a krédója is, anélkül, hogy ezzel a magyar dolgozók jogos harcát feladták volna. Az „Őszinte szóval“ című pamflet e Sorok író­ját külön „megbélyegezte“ azzal, hogy (idézem): „Nagyon sokszor hangsúlyozta, hogy a csehszlo­vákiai magyarság egyetlen érdekvédelmi szerve a CSKP“. A fogalmazás nem egészen pontos, de így is vállalom, sőt büszke vagyok rá, mert tény, hogy nagyon sokszor hangsúlyoztam már: ha­zánkban a nemzetiségi kérdés, így a magyar kér­dés megoldásának is egyetlen biztosítéka a CSKP! Ma is ezt állttoml Annak ellenére, hogy a pamflet szerzői a továbbiakban azt Írják, hogy .........a CSKP lilába hozta évek hosszú során át az új abb és újabb határozatokat, mert ezek megre­kedtek az ugyancsak kommunista emberek, a ke­A nemzetiségi kérdés megoldása egy állandó mozgásban, fejlődésben levő folyamat, mindig újabb és újabb problémák felvetődésének lehető­ségével. Ezért nem lehet utána mint egyszer s mindenkorra befejezett tény után egy maghatáro­zott időben pontot tenni. Viszont az 196«-—69-es évek antlszocialísta, anttkommunista nihilizmu­sára jellemző demagógiát erősen megcáfolja a CSKP KB, no meg az SZLKP KB határozatainak teljesítése, realizálásának gyakori ellenőrzése. így került sót a csehszlovákiai magvu.oK' ál­lampolgársága, politikai jogai visszaadására, a magyar tannyelvű állami alap- és középfokú Is­kolai hálózat kiépítésére, magyar pedagógiai tan­szék létesítésére, a magyar nyelvű sajtó, rádió­adás, könyvkiadás és — behozatal megindításá­ra ... Sorolhatnám tovább, kiegészíthetném konk­rét adatokkal, számokkal, ez meggyőzően iga­zolná, hogy azoknak a bizonyos határozatoknak nem kis eredménye volt. Ének ellenére nem vi­tás, hogy még sok a teendő ezen a térére Most így közvetlenül a választások előtt érde­mes megemlíteni azt a nagyon Jelentékeny tényt, hogy a csehszlovákiai magyarság kivette a részét az államhatalom gyakorlásából, az állam; Irányí­tásából ts. A szocialista társadalmi rendszerben ezt a választott testületeken, a képviselőkön ke­resztül gyakorolja a dolgozó nép. Ahogy mar említettem, az 1964. évi választásokon 9831 ma­gyar nemzetiségű képviselőt választottak meg a helyi, járási, kerületi nemzeti bizottságokba és a legfelsőbb törvényhozó szervekbe. Ez megfelelt a magyar nemzetiségű lakosság arányszamának. -viszont nem felelt meg az összetétele a „ma­gyar reprezentáció" 1968—69-es elképzeléseinek, mivel ezek a képviselők — mondjuk ki egész nyíltan — nem a magyar nacionalizmus szem­üvegén keresztül nézték szocialista országunk fejlődését. Úgy látszik, ez a reprezentáló garnitú­ra az „Őszinte szó", szerzőivel együtt a Szent- iványi — jaross — gróf Eszterházy-féle nacio­nalista korlátoltság egy témájú hagyományát val­lotta magáénak, példaképének. Nem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy ez az eszmei zűrzavar hatással volt a csehszlovákiai magyarság egy bizonyos rétegére, azonban a ma­gyarok abszolút többsége a józan, békés együtt­élésre törekvés, a proletár nemzetköziség, a szo­cialista hazafiság szellemében érzett és”gondol­kodott. Ezért a válságot, az anarchiát, a naciona­lizmus élharapódzását, az ántiszoclaiista szellem térhódítását letörő űj vezetőséget bizalommal és segíteni akarással fogadta. Természetesen voltak kivételek, voltak, akiket a nemzeti korlátok mellékvágányra, téves irány­ba, a nemzeti öncélúság útvesztőjébe szorítottak. Ezek nem szolgálták az ország össztársadalrtti ügyét, és így nem szolgálták saját nemzetiségük ügyét sem. A csehszlovákiai magyar dolgozók, munkások, parasztok, értelmiségiek nagyon jól tudják, hogy egyedül és kizárólag a szocialista demokrácia biztosítja — nemzetiségi hovátartozásru való te­kintet nélkül — a dolgozók részvételét az állam Irányításában, az állami közigazgatásban, éppen a választott szerveken, a képviselőkön keresztül. Tudják, hogy a választási programnak egyik legjelentősebb politikai feladata hozzájárulni a társadalom szilárd egységének kialakításához. Tudják, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak vezetésével a Nemzeti frontba tömörült po­litikai, társadalmi szervezetek biztosítékot nyúj­tanak a népi hatalom gyakorlásához. Ezért biza­kodóan néznek a választások elé. Bizalmat szavazunk a Nemzeti Front jelöltjei­nek azzal a reménnyel, hogy a magyar nemzeti­ségű képviselők ugyanúgy, elfogulatlanul képvi­selik majd szlovák, cseh, vagy más nemzetiségű választóik érdekeit, mint a cseh, szlovák, vagy más nemzetiségű képviselők magyar választói­két. Ezek lesznek, de idézőjel .nélkül a ml kép­viselőink, akik mindig és elsősorban egész társa­dalmunk érdekét, a szocializmus ügyét szolgál­ják. Löiincz Gyula Éneklő fiatalok Énekkari mozgalmunk egyre intenzivebb fejlődésének bizony­ságául üj országos fesztivállal gyarapodott kulturális életünk: a háromévenként megrende­zett Kodály-napok felnőtt kóru­sainak seregszemléje mellett ezentúl — szintén minden har­madik évben — Érsekújvárott (Nové Zámky) rendezik meg a magyar gyermek- és Ifjúsági énekkarok országos fesztiválját. Az Idei rendezvény a CSKP 60 éves jubileumának jegyében zajlott. Ezt hirdették a plaká­tok is: „Ifjúságunk — olvasom egy helyütt — dallal köszönti a pártot". S ez a jelszó nem ma­radt üres mondat: Bartók és Kodály művei s a szlovák, cseh, szovjet szerzők szerze­ményei mellett munkásmoz­galmi és úttörődalok kerültek be a műsorba. A gyermek és ifjúsági fesz­tivál zene) életünk újabb fó­ruma: küldetése sokrétű, hi­szen az általános zenei nevelés színvonalának emelése meUett a csehszlovákiai magyar kórus­mozgalom utánpótlását is hi­vatott biztosítani. Az iskolák érdeklődésére nem panaszkod­hatunk, negyven énekkar je­lentkezett, hogy részt vegyen az első országos seregszem­lén. Tóth Sándor, a Bratisla­va! Népművelési Intézet nem­zetiségi osztályának vezetője elmondotta, bogy nem kevés munkába került, amíg kiválo­gatták azt a 'tizenkét legjobb kórust, amely végül is megbí­zást nyert az érsekújvári fesz­tiválra. Az érdekesség kedvé­ért jegyzem csak meg, hogy a fellépő énekkarok szánva en­nél jóval magasabb lett, mert a Járási Népművelési Ház is meghívott három csoportot, és hat énekkarunk saját kéltségén utazott a fesztivál színhelyé­re, ami fiataljaink lelkesedését dokumentálja. A kétnapos fesztivál első est­jén nemcsak Érsekújvár éne­kelt, de a járás többi falva is, hiszen amíg a Szakszervézetek Házában az Ünnepi akadémiára került sor, addig a szomszédos községekben elszállásolt -cso­portok is bemutatkoztak az ot­tani közönségnek. Már az első fellépéseken bebizonyosodott, hogy ezen a fesztiválon a szín­vonallal lesz a legkevesebb baj, énekkaraink jól felké­szültek a fesztiválra. Elszo­morító viszont az a nagyfokú közöny, amely rendezvényeink­kel szemben a közönség részé­ről nyilvánul meg. A szervezők ez esetben nem vádolhatók, hiszen a város minden utcáján plakátok hirdették az eseményt, s hangszórók Invitálták igényes szórakozásra Újvár lakosságát. Másról van szó: iskoláinkon a zenei nevelést hosszú időn ke­resztül elhanyagolták, ifjúsá­gunk kétes értékű műzenén nőtt fel, nem csoda hát, ha vo­nakodik a számára ismeretlen kórusénektől. A mulasztások Jóvátétele szerencsére elkez­dődött, bizonyítja ezt a vasár­napi déletőtti műsor is, ame­lyen a kórusok önmaguknak énekeltek, pontosabban: kóru­sok énekeltek kórusoknak, hogy egymástól tanulhassanak, hogy ellessék egymás erényeit s így otthon továbbfejleszthessék sa­ját énekkarukat. A délutáni ünnepi hangversenyen a leg­jobb magyar gyermek- és if­ÉPÜL AZ AUTÓPÁLYA A közúti teherszállítás és sze­mélyszállítás egyre jelentősebb tényező a népgazdaság fejlesz­tése szempontjából. Ez kitűnik t CSKP XIV. kongresszusán jó­váhagyott ötödik ötéves terv irányelveiből is, amelyben töb- pek között az alábbiakat olvas­hatjuk: „Az úthálózat megja­vítására 1975 lg 17,7 milliárd koronát kell beruháznunk. Ezt fz összeget elsősorban az út­hálózat korszerűsítésére, az autópálya, a külön szintű ke­reszteződések építésére, és a városi közlekedés megoldására kell fordítani." Az autópálya építése az egyik legigényesebb feladat. Tervét 1963-ban hagyta jóvá a kor­mány. Teljes hossza 1711 kilo­méter lesz. A D-l-as autópálya frágátől a szovjet határig ve­zet, Szlovákiát Trenčínoél éri el, majd Žilinán, Prešovon, Mí- chalovcén keresztül folytatódik. (Ennek első, 23 kilométeres szakaszát — Prága—Mlroéovice között — már átadták a for­galomnak). Bratislava ehhez a D-2-es (Brno—Bratislava) au­tópályával kapcsolódik, mely­nek első szakasza (Bratislava— Malacky már épül. A D—2-es Bratislavánél csatlakozik az eu­rópai autópálya-hálózathoz. S végül a D—61-as — Piešťanyn keresztül — Bratislavát köti össze a D—l es autópályával. Az autópálya teljes hosszá­nak egyharmada - Szlovákia te­rületén épül. öt évvel ezelőtt még azzal számoltak, hogy — sik terepen — kilométerenként átlag 12,7 millió koronába ke­rül. Az árszint általános növe­kedésének következtében az az ősszeg jelenleg 23 millió koro­nát tesz ki, nehezebb terepen 45 millióra emelkedik, sőt lesz* nek „120 milliós" kilométerek is, főleg a hegyvidéken, ahol hidakat és alagutakat kell éptŕ feni. Az eredeti terv azzal szá­molt, hogy 1971-tőá évente 60 kilométernyi autópálya készül el (Szlovákiában 20 kilométer), s az ötéves terv folyamán több mint négymiltiárd koronát ru­házunk be. A beruházások kor­látozása azonban kiterjedt az autópálya építésére is — eb­ben az évben a D—2-es vona­lon mindössze hat kilométer épül meg. A jövő évben — 90 millió' korona befektetéssel — meg kellene-kezdeni a Bratislava— Senec közötti pályaszakasz épí­tését is, s 1975-ben át kellene adni rendeltetésének. A jelen­legi útvonal már 1966-ban túl­terhelt volt, a következő évben pedig 740 kocsiegység haladt át rajta óránként. (Egy kocsi­egység — egy személyautó, a teherautó — két kocsiegység, a motorkerékpár — 0,5 kocsi­egység]. 1975-ben viszont már 2154 kocsiegység fog ezen az úton óránként áthaladni, ami háromszoros túlterhelést jelent. Az autópálya jelentőségét nem nagyon kell bizonygatni — nemcsak biztonságosabb közle­kedést jelent, hanem lényege­sen rövidíti a távolságokat Js: például a Prága -Brno közötti távolság 194 kilométer lesz, ami 100 km/órás átlagsebességgel nem egészen két óra alatt meg­tehető. Remélhetőleg a jelenlegi be­ruházási korlátozás nem tart sokáig, s az elkövetkező évek­ben sikerül behozni a lemara­dást. AZ ÚJ SZÓ FŐSZERKESZTŐI Lőrincz Gyula -1948-1955 (1948-1952 között felelős szerkesztő is) Dénes Ferenc -1955-1968 Lőrincz Gyula- 1968-1975 Rabay Zoltán-1975-1986 Kiss József-1986-1990 Szilvássy József- 1990-1998 Lovász Attila -1998 Grendel Ágota - 1998-2001 (1999. március 31-ig megbízott főszerkesztő) Szilvássy József - 2001-től Január 8.: Hivatalosan átszer­vezés címén, valójában az 1968-ban és 1969-ben közölt írások miatt megszűnik a Hét Fórum című melléklete. Február 12-13.: ÜL Kazinczy Nyelvművelő Napok Kassán. Február 23.: A szlovák pártve­zetésen belül döntés születik arról, hogy a Csemadokot ki kell zárni a Szlovák Nemzeti Frontból, majd a szlovák műve­lődésügyi minisztérium irányí­tása alá kell helyezni. Április 28-án ezt a szlovák kormány meg is teszi. Március*8.: A Szlovák Nemzeti Tanács megszünteti a Nemzeti­ségi Bizottságot, és más bizott­ságokkal összevonva Nemzeti Bizottsági, Államigazgatási és Nemzetiségi Bizottság néven szervezi újjá. Március 29.: A Csemadok Köz­ponti Bizottságának pozsonyi ülésén a konszolidációs politika jegyében lemondatják Dobos László elnököt, s felmentik tisztségéből a vezetés további 27 tagját. A Csemadok új elnö­kévé Fábry Istvánt választják. (Lásd: Közlemény a Csemadok KB üléséről) Május 8-9.: IV. Országos Ma­gyar Táncdalfesztivál döntője Losoncon. Május 13-15.: Szlovákia Kom­munista Pártja pozsonyi kong­resszusán ismét Jozef Lenártot választják a párt első titkárává. Szlovákiában 1970januárja óta 53 206 személyt, a párttagok 17,5 százalékát zárták ki a kommunista pártból. Május 22-30.: VIII. Jókai Na­pok Komáromban. Május 25-29.: Prágában tartja XIV. kongresszusát Csehszlová­kia Kommunista Pártja, ame­lyen a párt főtitkárává ismét Gustáv Husákot választják. A pártnak a tisztogatások - azaz mintegy félmillió személy kizá­rása után -1,2 millió tagja van. Június 12-13.: XVI. Országos Népművészeti Fesztivál Zseli- zen. Június 19-20.: A Csemadok Központi Bizottsága és a Nép­művelési Intézet nemzetiségi osztálya megrendezi Érsekúj­várott a csehszlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági énekkarok első országos seregszemléjét. . (Lásd: Éneklő fiatalok) Július 3-4.: XVI. Országos Dal- és Táncünnepély Gombaszögön. Július 7-10.: A magyar Elnöki Tanács meghívására Magya­rországra látogat Ludvík Svoboda csehszlovák köztár­sasági elnök. Augusztus 1-6.: VII. Nyári Ifjú­sági Találkozó Körtvélyesen és Szádalmáson. Augusztus 25.: A Szlovák Sajtó- és Tájékoztatási Hivatal utasítá­sa alapján a szlovákiai magyar sajtó szeptembertől kizárólag a szlovák településneveket hasz­nálhatja, a magyarlakta telepü­lések esetében a magyar név csak zárójelben, a szlovák elne­vezés után tüntethető fel. Szeptember 1.: A szlovák okta­tási minisztérium határozata alapján a magyar tanítási nyel­vű alapiskolák első osztályában bevezetik a szlovák nyelv köte­lező oktatását. November 17.: Prágában Pacem in Terris néven újjászerveződik a katolikus lelkészek 1968-ban felbomlott békepapi mozgalma. November 26-27.: Parlamenti választások. A Szövetségi Gyű­lésben és a Szlovák Nemzeti Ta­nácsban egyaránt 16-16 magyar nemzetiségű képviselő kap he­lyet. (Lásd Lőrincz Gyula Ä „mi” képviselőink című cikkét.)

Next

/
Thumbnails
Contents