Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-02 / 276. szám, kedd

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 2. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Andrea Chénier 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Helver éjszakája, Oskar és Ruth 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Pillantás a hídról 19 MOZI ____________________POZSONY____________________ HV IEZDA: Igazából szerelem (amerikai) 15.30, 18, 20.30 MLA­DOSŤ: A zongorista (osztrák) 16.30, 19.30 TATRA: Tulipános Fanfan (francia) 16.30, 18.30, 20.30 AU PARK - PALACE: Volt egy­szer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 17.40, 19.50, 21, 22 Igazából szerelem (angol) 16.50, 19.30, 22.10 Tulipános Fanfan (francia) 15.10 A Wiew from the Top (amerikai) 17.20, 19.20 Némó nyomá­ban (amerikai) 14,14,30,15.20,16.20,18.40, 21.20 Mátrix - Forra­dalmak (amerikai) 16, 18.50, 21.40 Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 15.50, 18, 20.10 Hajó a vége (amerikai-német) 15.40 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 20.20 Órák (ameri­kai) 17.50 Adaptáció (amerikai) 22.20 KASSA TATRA: Mátrix - Forradalmak (amerikai) 17 Tulipános Fanfan (fran­cia) 19.30 CAPITOL: S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 16, 18,20 ÚSMEV: Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA VÁGSELLYE - VMK: Istenek városa (brazil) 20 PÁRKÁNY - DANU­BIUS: A csendes amerikai (amerikai) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hasrapacsi (cseh) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 15,17.15,19.30 Ka­pitány és katona: Ä világ túlsó oldalán (amerikai) 16.15,19 Kegyet­len bánásmód (amerikai) 18.15, 20.15 Kontroll (magyar) 16.15, 18.30, 20.30 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 17.30, 20 Némó nyo­mában (amerikai) 16, 17,18, 19, 20.15 S.W.A.T. - Különleges kom­mandó (amerikai) 18, 20.15 Titokzatos folyó (amerikai) 16,18.45 író-olvasó találkozók Pozsonytól Nagykaposig Jó könyvek vonzásában HORVÁTH ERIKA Dunaszerdahely. A Könyvszakmai Szövetség és a Szövetség a Közös Cé­lokért szervezésében idén első alka­lommal rendezték meg a szlovákiai magyar kiadók az I. Szlovákiai Ma­gyar Könyvfesztivált, melynek nyitó rendezvényeire egyidejűleg két he­lyen, Dunaszerdahelyen és Rima­szombatban csütörtökön került sor. A fesztivál december 10-ig tart, a ki­adók 11 író-olvasó találkozót szer­veznek szerte az országban. A dunaszerdahelyi Vámbéry Kávéház­ban Németh Zoltán és Hajtman Béla legújabb megjelent írásairól hallgat­hattak meg kiváló előadásokat az irodalomkedvelők. Hajtman Béla Szivarfüstben című könyvét Németh Zoltán méltatta. Hajtman Béla regé­nyének ihlető elődje Tálamon Alfonz híres könyve (Sámuel Borkopf: Ba­rátaimnak egy Trianon előtti kocs­mából). A regény írója, Béla von Goffa (Hajtman Béla) kilépett Sá­muel Borkopf könyvéből, s magától értetődő természetességgel írta meg egy Trianon utáni szlovákiai magyar kisváros bohém társaságának, cset- lő-botló figuráinak további kaland­jait. Németh Zoltán irodalomkriti­kus előadásában rámutatott arra, hogy Béla von Goffa a borkopfi vüág segítségével egy autentikus, önma­gában megálló, saját értékeket bő­ven felmutató szövegvilágot tudott felépíteni. „Az egymással hol szoro­san, hol lazán fűződő történetek, anekdoták a Szivarfüstben esetében is a műfaj kérdését vetik fel - s ahogy a Barátaimnak... esetében, itt is a novellafüzér megjelölés lehet a leg­hatékonyabb” - állapította meg Né­meth Zoltán. A könyv egyik nagy erényének azt tartja, hogy mesterien variálja a kort idéző nyelvi regiszte­reket. „Azt nem tudom biztosan, hogy Béla von Goffa nyert-e ezzel a könyvvel, de gyanítom, igen. Vi­szont tudom, hogy nagyon sok olva­sója biztosan nyerni fog olvastán - egy különös világot, ahol minden megtörténheti’ - fejezte be gondola­tait Németh Zoltán. Az est második felében Csehy Zoltán az előtte szóló Németh Zoltán Vírusszövegek, idió­tamesék és egyéb mutáns történetek című könyvét mutatta be. Csehy sor­ra felfejtette saját olvasatában a szö­vegeket. Elmondta, számára akkor nyert értelmet a könyv, amikor rájött arra, hogy ezek az írások eltolódtak a számítógépes szöveg dimenziójá­ba, semmibe veszik az akadémiai helyesírást is. Ezek a többdimenziós, többsíkú szövegek rámutatnak az élet, de egyben a kultúrpolitika visz- szásságaira is. Ardamica Zorán, a Plectrum kiadó igazgatója, aki egy­ben egyetemi tanár is, feltette Né­meth Zoltánnak a kérdést, hogy mennyire volt könyvének címében tudatos a vírus szó. A szerző válaszá­ban elmondta, hogy a vírust mint pusztító, mindent eítörlő jelenséget szántszándékkal adta írása címéül. Ez az ötlet akkor pattant ki az agyá­ból, amikor egy magyar szöveget egy angol bülentyűzetű számítógé­pen írt meg. Mivel a más nyelvű bil­lentyűzetben sok betű más helyen van, sőt rengeteg olyan írásjel van, amely meg sem található a másik nyelvben, éppen ezért teljesen fel­forgatja, roncsolja a szöveget. De mint a szerzőtől megtudtuk, nem más ez, mint játék. L Wm • ■ . 1 /ílk |£^Žl3IŽľ 1 W • J Németh Zoltán, Csehy Zoltán és Hajtman Béla (Horváth Árpád felvétele) A Szerdahelyi Városi Színház első dunaszerdahelyi bemutatója: Hriszto Bojcsev darabja Gágyor Péter rendezésében Tollvonások a Madártábornokról Fetisov tábornok (Ropog József) és Pepa (Cséplő Eszter), a vezeklő utca­lány (Somogyi Tibor felvétele) A közelmúltban mutatta be Hriszto Bojcsev Madártábor­nok című tragikomédiáját Gágyor Péter rendezésében a SZEVASZ (azaz a Szerdahelyi Városi Színház) Dunaszerda­helyen. Darab, társulat és atyamester, valamint kezde­ményezés - egyaránt megér egy misét. LAKATOS KRISZTINA A bolgár szerző műve - mint azt a műsorfüzetből megtudjuk - 1997- ben a Britisch Council nemzetközi drámaversenyén az év legjobb da­rabjának kijáró díjat nyerte el, mind­eddig vagy két tucat ország színpad­jain mutatták be. Sem Magyarorszá­gon, sem Szlovákiában nem tartot­tak még Bojcsev-bemutatót, így a szerdahelyi premier a magyar és a szlovákiai színháztörténet szem­pontjából is első a sorban; a fordí- tás/átdolgozás - Gágyor Péter mun­kája - erre az alkalomra készült. Igaz, a szerencsések már tájainkon is találkozhattak „madárezredes­sel”, néhány évvel ezelőtt a Színházi Nyitrán az egyik cseh vendégtársu­lat előadásában. Bojcsev Madártábornokának hely­színe egy bolondokháza, valahol a balkáni havasokban: a Negyven szent vértanú kolostora, a megyei pszichiátriai központ hetes számú részlege. Annak idején tíz „remény­telen, de ártatlan” pácienst helyez­tek el itt, mára négyen maradtak. Az orosz-bolgár Fetisov tábornok (Ro­pog József), a balkáni háborúk hőse, akit annyira megviseltek a harci él­mények, hogy három éve nem szól, nem mozdul, mereven ül ott, ahova éppen teszik. Kiró (Szikra József), a süket színész, aki esténként a süket és vak televízió hírműsorai helyett a háború aktuális állásáról közöl kör- be-körbe ismétlődő információkat. Matejev (Tóth Attila), a sokgyerekes cigány, aki a sötétben ici-picire zsu­gorodik, ezért aztán ilyenkor elem­lámpával jár, nehogy valaki összeta­possa, s nem mellesleg impotenciá­ját is gyógyíttatni szeretné. S itt van Pepa (Cséplő Eszter), a vezeklő ut­calány, a világmindenség férfijainak nagy ismerője, aki bonyolult számí­tásokat végez: ha naponta megvolt 15 kamionos a határhídon, akkor az öt év alatt mennyi... Ebbe a seregletbe csöppen be az Or­vos, azaz az elbeszélő (Kukola Jó­zsef), aki - magunk közt - hamaro­san beismeri, hogy tulajdonképpen morfinista, s azért jött, mert remé­nyei szerint ezen az isteni és emberi gondviseléstől egyaránt elhagyott helyen talál még az „anyagból” rak­táron. Szerepét az ápoltak kétségek nélkül elfogadják, igaz, meggyőző­en is alakítja, hiszen függősége ki­alakulása óta annyi szakkönyvet ol­vasott, hogy probléma nélkül diag­nosztizálja a társait. Az Orvos meg­érkezése nem zökkenti ki a minden­napok kerekét, annál sorsdöntőbb hatással van a második csodás meg­érkezés: a szövetséges légierő se­gélycsomagjai landolnak véletlenül a közelben, egyenruhákkal, felsze­reléssel, csokoládéval... A hirtelen támadt „müitary miliőben” Fetisov magához tér, és energikusan kato­nai alakulatot szervez az ápoltakból. A cél sem lekicsinylendő: megtalálni azt a helyet a vüágban, ahol ez a ma­roknyi ember is boldog lehet. Ergo: csatlakozni az európai struktúrák­hoz. A kapcsolat médiuma s egyben a példa: a madárvilág. Madár hozza az üzenetet is, a lábgyűrűjén, olva­sata egyértelmű: GY.1.1. - Gyertek január elsején... Az előadás a nézőtéren veszi kezde­tét - rajtunk keresztül érkezik az Or­vos -, s ott is ér véget, a Strass- bourgban kalapozó kéksisakos kon­tingens dalával. Minimalista díszlet­be helyeződik a történetet, a színpa­don néhány széket, egy kiskép- ernyős televíziót látunk, a háttér a hadseregben a leplezésre szolgáló terepszínű hálót idézi, rajta reklá­mok - Cetebe, Centrum, C-vitamin -, melyek az előadás végén, megfor­dítva, az ENSZ és az EU jelképeit mutatják. íme, az új „gyógyszer” minden gondunkra-bajunkra. Gágyor Péter Bojcsev darabjában ideális alapanyagra lelt, hogy a brechti színházfelfogásban gyökere­ző előadást csináljon. Epikus ez a színház, de hála a pontos jelenete- zésnek, s nem utolsósorban Zsá- kovics László temperamentumos, Balkánt idéző zenei motívumainak, valamint Čerťanská Dagmar koreog­ráfiáinak, az előadás nem ül le, jó ér­zékkel a szükséges helyeken vált tempót. Persze, meg kell említeni Gágyor erősségét, a színészvezetést is, aminek köszönhetően felfokozott színpadi jelenlét, kiegyensúlyozott összjáték és emlékezetes egyéni pil­lanatok részesei lehetünk, még ak­kor is, ha - eufemisztikusan szólva - a szó olykor bizony elszáll... Erős ha­tású a mozdulatlanul is karakteres Ropog József, néha meg-megrándu- ló arcával, itt és most meggyőző Kukola József hűvös, intellektuális kívülállása, parádésan ironikus Cséplő Eszter és Tóth Attila rózsa­tánca és Szikra József hírolvasói ma­gánszáma. Arra, hogy maradt bennem várako­zás, csak szubjektív magyarázatot találok. Mondhatni, korhatárosat. Azt, hogy ez a fajta közösségi szín­ház a fiatalabb generációkhoz talán nehezebben találja meg az utat. Ta­lán azért, mert nincs ott mögöttünk megélve a ’70-’80-as évek füingje, amikor a magára valamit is adó em­ber szamizdat kiadványokat dugdo- sott a matraca alatt, amikor egy-egy elhíresült, a rendszer arcszőrzetét megcibáló előadás kedvéért bármi­kor elhobózott a republika túlsó vé­gébe (pedig messzebb is volt, mint ma). Talán az a szükséglet kopott meg, hogy azzal üljünk be a nézőtér­re: azok, akik a színpadon állnak, le­rakják a jeleket, majd kikacsintanak ránk, mi pedig tudjuk, hogy a sorok között kell olvasnunk, és ha és ami­kor sikerül, hazavihetünk majd egy rögöcskét a kisemberek és/vagy a független, nonkonformista szelle­mek igazságából, természetesen az aktuális közéleti-politikai kérdések tárgykörében. Mert Gágyor Péter színházában ezt az indíttatást, közlési ingert vélem felfedezni; a Bojcsev-darab kínálta szövetből az aktuális közéleti szálat erősíti fel, helyenként a szatirikus politikai kabaré határáig. Kidolgo­zottak az ember identitásáról, a kül­ső és belső rend, a normális és attól eltérő viszonylagosságáról valló ré­szek is, mégis egysíkúbban hatnak. Az aktualitással pedig, különösen a színházban, mindig gond van. Haj­lamosak vagyunk nagyon gyorsan úgy érezni, hogy az, amiről ma és itt beszélnek nekünk, tulajdonképpen a tegnap híre. Még az EU fénye és új­donsága is megkopott mára, pedig még bent sem vagyunk... Pár hónap­pal ezelőtt nagyobbat szólt volna... (Csak a margóra jegyzem meg, ilyen ez a stílus, ez a forma. Példaként a kaposvári színház két-három évvel ezelőtti Heller-adaptációját idézhet­ném, már csak azért is, mert sok szempontból - például a stílusát és a tartalmát tekintve is - hasonló a SZEVASZ Madártábornokához. A Mohácsi János rendezte Megbom­báztuk Kaposvárt című előadást pie- desztálra állította a magyar színházi szakma, s az alkotók azt is elmond­ták több fórumon, akkor és ott, ami­kor közönségük feje fölött naponta amerikai gépek húztak el a délszláv hadszíntér felé, félelmetesen hatá­sosnak bizonyult a produkció. Né­hány hónappal később, egy nemzet­közi fesztiválon, azaz később és má­sutt, a hatása már a mérsékelt vissz­hang-diszkréten kinyüvánított una­lom tengelye mentén alakult. S en­nek csak félig lehet az a magyaráza­ta, hogy a Színházi Nyitrán évek óta az erőteljesen esztétizáló színházi világok bizonyulnak igazán sikeres­nek.) A szerdahelyi Madártábornok esetében felmerül még egy szűrő, amelyen keresztül érdemes meg­nézni ezt az előadást. Gágyor Péter németországi emigrációjából haza­térve rendezőként két előadást jegy­zett a komáromi Jókai Színházban, majd ugyancsak Komáromban ho­zott létre egy független produkciót, Albee Nem félünk a farkastól című darabját vitte színre. Azóta pedig itt van a SZEVASZ-projekt, azaz a Szer­dahelyi Városi Színház terve. Az Albee- és a Bojcsev-előadás, már ami a szervezési hátteret illeti, sokban hasonlít egymásra: adott feladatra meghívott színészek, próbák ahol le­het, előadások szintúgy egy befoga­dó helyszínen. Persze, abban a re­ményben, hogy előbb-utóbb valahol mégis beállhat a kocsiszínbe Thesz- pisz kordéja. Igaz, Csallóköz metro­polisza mintha visszafogott lelkese­déssel fogadná be a kezdeménye­zést. Nem tartozom azok közé, akik azt gondolják, ebben a kisvilágban nem élne meg még néhány színház. Sőt, inkább azt gondolom, az eddig ilyen-olyan körülmények között lét­rehozott két előadás is azt bizonyítja, nem a mamutméretű intézményi háttér függvénye egy-egy produkció milyensége, s viszonylag szolidabb ráfordítással is lehet és érdemes va­lamit csinálni. Azt azonban megfon­tolandó kérdésnek tartom, egy ré­tegszínház hol és mi módon keresi a maga (réteg)közönségét. Tegnap mutatták be Új-Zéland fővárosában A Gyűrűk Ura filmtrilógia befejező részét, A király visszatér-t Népünnepély a premieren Wellington. Százezer ember vonult az utcára Wellingtonban, hogy együtt ünnepeljen a Gyűrűk Ura stábjával A király visszatér premier­jének alkalmából. Helen Clark, Új- Zéland miniszterelnöke, együtt vo­nult a városon végighömpölygő me­net élén Peter Jackson rendezővel. A 3 óra 11 perc hosszú film vetítésé­re azonban már csak 800 kiválasz­tott vendég juthatott be. „Úgy érzem magam, mint az első ember, aki visz- szatért a Holdról” - mondta Peter Jackson az ünneplő tömegre utalva, majd elmondta, hogy a trilógia befe­jező része jobb lett, mint a történet első két része. A premierre bejutó kritikusok is hasonló véleményen vannak. A király visszatér-t az USA- ban december 17-én kezdik vetíteni, Nyugat-Európában december 20-án lesz a premier, Magyarországon azonban csak január 8-ától lehet majd megtekinteni. (Index) (Fotó:Internet) Samu jóban-rosszban Frodó mellett áll (Sean Astin és Elijah Wood) V THE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents