Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-15 / 287. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 15. KOMMENTÁR Megérdemelt vereség TÓTH MIHÁLY Bonyolult viszonyok között előfordul, hogy a kormány gerincét alkotó párt a hatalomgyakorlás utolsó esztendejére elveszti népszerűségét. Tárgyilagosabb politikai elemzők ilyenkor legalább ennyit rávésnek a miniszterelnök politikai síremlékére: „Elvérzett, de amit ígért, legalább részben megvalósította.” Alig több mint egy éve alakult meg a második Dzurinda-kormány. Alkotórészei politikailag egyneműek, tehát szó nem eshet arról, hogy baloldali gáncs éri a jobboldali szándékokat. Ehhez képest már az országiás első évének közepén több olyan politikai hullámverés is bekövetkezett, amely közül bármelyik felboríthatta volna a koalíció bárkáját. Most listát készíthetnénk azokról a melléfogásokról, amelyek következményeként az SDKÚ a parlamenti küszöb szintje alá került. Közérzetünk karbantartása érdekében ne készítsük el ezt a lajstromot. Próbáljuk meg még azt is elfelejteni, ami az utóbbi két hónapban történt. Mondjuk, a csoportocska kapcsán, vagy a zsidózásban, vagy ami miatt az amerikai nagykövet nyüvánosan és teljesen hitelt érdemlően meghazudtolta miniszterelnökünket. Tegyük fel, hogy a kormányfői vallomás titkosított jegyzőkönyve nem kerül az újságokba, így az USA nagykövetének asztalára se. A potenciális voksolók véleményét fürkésző szociológusok ebben az esetben is csak egyet tehettek. Összegezték a pártok népszerűségéről tett egyéni vallomásokat, és megállapították, hogy ha most lennének a választások, az SDKÚ nem kerülne be a parlamentbe. Dzurinda pártjának leszereplése egyértelműen belpolitikai okok következménye. Ismét bebizonyosodott annak a politológiai tételnek a helyessége, amely szerint labüisak azok a külpolitikai sikerek, amelyek alapját nem belpolitikai eredmények teszik szüárddá. Körömszakadtáig dicsérhetnek bennünket Amerikában, veregethetik a vállunkat Brüsszelben, ha az elismerés nem épül a hazai lakosság kedvező közérzetére. A népesség legalább felének közérzetét egészen közönséges, már-már alpárinak minősíthető körülmények befolyásolják. De nemcsak ezek, tehát a pari- zer ára, a vasút működése, a hivatalnokok nyájasságának mértéke, a munkanélkülivé válás lehetősége. Lelkiállapotunk annak is függvénye, hogy a politikai elit hogyan adja be a „pirulákat”. Messzemenő következménye van, hogy a „tablettákat” - mint rossz gazda szarvasmarhájának a répát - egyszerűen beleszólja a jászolba. Már korábban megjósoltam, Dzurindára nézve nem lesz annak jó vége, ha szociális ügyi minisztere szemére veti a kelet-szlovákiai munkanélkülinek, hogy nem elég aktív a munkahelykeresésben. Miközben a környéken egyáltalán nincs betöltetlen munkahely. Közel egy éve borítékoltam a véleményemet, mely szerint valaki egyszer szükségszerűen megfizeti annak politikai árát, hogy az egészségügyi miniszter kapásból potenciális táppénzcsalónak minősítette a betegállományba utáltakat. Annak is lesz politikai ára, hogy Zajac miniszter az „aszpirint” összetéveszti az „antibiotikummal”; falusi öregasszonyok húsz koronáival próbálja megreformálni az egészségügyet. Kevéske jövedelmének beosztásával a szlovákiai ember csodákra képes. Türelme is szinte határtalan. De csak ha látja, hogy a megszorításoknak van értelme. Az SDKÚ népszerűségének 5 százalék alá zuhanása azt mutatja, hogy vészesen fogyóban van a beosztanivaló, a jövedelemelvonás pedig értelmetlen. így már most megjósolható, hogy Dzurindáért majd kevés könnyet ejtenek az emberek. JEGYZET lii^KlisIšS Várakozás a lelkekben SZÁSZI ZOLTÁN Takarítani kéne. Egy fél év újsághalmait, érkezett könyveit, elhasznált jegyzeteit kellene rendszerbe rakni, kiselejtezni. Aztán csak ül az ember, gondolkodik egy-egy régi fényképen. A szívében kellene rendet rakni, erre jön rá. Mert ott dúl a mindennapok háborúja, szeretet és gyűlölet között, ott zajlanak a mindennapi vad csaták ördög és isten között. Fázol-e, Jézuska? Nem fáj Neked egész évben kint, a mező szélén napnyugatnak fordulva viselni e világ fájdalmát helyettem is? Várakozás van, állítólag születésed napját vátjuk, a megváltó születése napját. Mitől kéne megváltani engem? Az anyagtól, attól kellene. A pénz és érzékedenség elha- rapódzásától. Attól, hogy ne legyen belőled és belőlünk manipulált báb és orránál fogva vezetett számmal ellátott barom. Válts meg engem a kétségektől! Mert sokszor érzem már, nincs is szeretet, csak rohanunk összekötve sorsunk súlyaival, és nem figyelünk. Se belső, se külső hangra. Rád meg egyáltalán nem. Üzlet lettél, Jézuska! Születésed napját hónapokkal előre reklámhadjáratok masszírozzák bele az agyunkba, hiába dobom el, nem tudok szabadulni a ragacsos hangulattól, a másfél méterenként ezerféleképpen, babüoni hangzavart kavaró karácsonyi énekeket ordító utcai hangszóróktól, nem tudom kikerülni a koldusokat, nem tudom az utcai árusokon átverekedni magam, hogy forró teát igyák egy csöndes kocsmában, mert ott is ez üvölt. Vásárolj, vegyél, gyarapítsd a javaidat, tepetj, vigyél haza egy fél áruházat, aztán fizesd részletre az egész életedet. Jézuska, fázol-e? Ó, én nagyon fázom, ahogy ládák. Félmeztelenül a kereszten, egy szál gyolcsban a jászolban, hol bronzszínűre festve, hol rózsaszín babácskaként. Mindkét alakodban válladon már e világ terhei. Fá- zol-e? Mit adjak Rád? Vegyem le kabátom, dohánymorzsáktól és cigarettafüsttől szagosán terítsem Rád? Mivel melegítselek meg? Talán a szívemmel! Talán azt kéne kinyitni, hogy beléphess és megmelegedj a zubogó vér áramában. Várlak. Kitakarítom a szobám, a lelkem, kitakarítom a szívem. Legalábbis megpróbálom. TALLÓZÓ OLASZ SAJTÓ Európa válságba került, miután elbukott a brüsszeli csúcson az alkotmánytervezet elfogadása - vélekednek egybehangzóan a tegnapi olasz lapok. A La Repubblica szerint a konferencia kudarcának „detonátora” Spanyolország és Lengyelország csökönyös ragaszkodása volt a szavazási rend nizzai szerződésben rögzített elvei mellett. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa a kiterjedt és mély válság tekintetében, amelyet az Európai Unió bővítése, az inkább Washingtonhoz, mint Európához húzó Nagy-Britannia álláspontjának kettőssége, Németország és Franciaország nyilvánvaló s az európai központnak már nem nagyon alárendelhető szorosabb szövetsége okoz. Európa elvesztette lelkesedését és értékeit, s ha nem talál rájuk újra, politikai tényezőként a kimúlás fenyegeti. A milánói Corriere della Sera című lapot az általa váradannak ítélt brüsszeli bukás után a hogyan tovább kérdései foglalkoztatják. A kérdés az, hogy a közösségi „Day after” (másnap) nyomán - utal a lap egy nukleáris pusztítás következményeit bemutató film címére - miként lehetne egy alapokmány nélkül maradt uniót felpörgetni. Közösségi stratégiára nekünk is szükségünk van, megszületéséért sokat tehetnének tudományos intézeteink Vigyázó szemünket Kolozsvárra és Strasbourgra A brüsszeli aláírással valószínűleg magyar-szlovák vonatkozásban is végre nyugvópontra jut a kedvezménytörvény ügye. Habár a kereszténydemokratáknak és a nemrég még legerősebb - mostanság leggyengébb - kormánypárt embereinek a jelek szerint nem elegendő még saját országuknak az alapítványok működéséről rendelkező jogszabálya sem. SZILVÁSSY JÓZSEF Ezért külön rendelkezésekkel szeretnék vizslatni, hogy mire fordítják a magyarországi pénzeket. Ha jól alakulnak a dolgok, vagyis a Dzurinda-kabinet két említett pártja képes lesz magyarfóbiáit háttérbe szorítva ebben az esetben is magára erőszakolni az európai értékrendet, akkor az oktatási-nevelési támogatás jelentős mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy magyar tannyelvű iskoláink képesek legyenek eleget tenni korunk kihívásainak és a szülők elvárásainak. Az anyagi segítség ily módon lassíthatja a felvidéki magyarság asszimilációját. Sorskérdéseinket azonban aligha oldhatja meg. Valahogy elveszett a jelenlegi Kárpát-medencei hangzavarban Hódi Sándornak az intelme. A neves vajdasági személyiség legutóbbi tanulmánykötetében arra figyelmeztet, hogy a kettős állampolgárság és a státustörvény szorgalmazása önmagában pótcselekvés. Jelentősége csak akkor domborodhatna ki, ha kellő fundamentumra épülne. Ez pedig csak az autonómia lehet. Kolozsvárott szombaton alakult meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amelynek célja az önkormányzatiság valóra váltása. Bölcs lépésnek tartom, hogy minden lényeges dokumentumot azonnal románra és angolra fordítanak. így rögtön értesülhet a többségi nemzet és a külföld is valódi szándékaikról. A bukaresti kormány mozgástere ezúttal nem túl nagy. Ugyanis az Európa Tanács és a strasbourgi közgyűlés júniusi állásfoglalása szerint a területi és a kulturális autonómia különböző formái hozzásegíthetnek az adott államon belüli feszültségek fokozatos feloldásához. Ha ennek ellenére a Nastase- kabinet erőszakos, netán rendőrállami módszerekkel igyekszik elfojtani az erdélyi magyarság törekvéseit, akkor Románia négy év múlva esedékes uniós csatlakozása akár el is tolódhat. Mindezek ellenére nincsenek illúzióim. Nyilván a romániai magyarság képviselői sem számolnak sétagaloppal, hiszen eddig az autonómia kivívását csaknem mindenhol jobb esetben politikai csatározás, korábban pedig fegyveres harc - például Dél-Tirolban - előzte meg. Tőkés László szerint ők azt szeretnék megvalósítani, amit a Romániai Magyar Demokrata Szövetség eddig elmulasztott. Markó Béla viszont úgy véli, hogy csak a kis lépések taktikájának van esélye Romániában. Ezzel az alapvető különbségű felfogással újra felszínre került a kisebbségi politizálás sok évtizedes, alapvető dilemmája: vajon a kormánypárti, esetleg a kormányhoz közeli vagy a radikális ellenzéki politizálás célravezető- e hosszabb távon? Tőkésék határozott magatartásával megbukni látszik az RMDSZ véleményáramlatokat összefogó, ernyőpárt- modellje, amely kifele egységes politikai erőként képviselte a romániai magyarságot. Nagy kérdés, hogy a jelenlegi rivalizálással nem kerül-e veszélybe az ottani magyar nemzeti közösség parlamenti képviseletének az ügye. Nem sodródnak-e Erdélyben és a Partiumban olyan tragikus helyzetbe, mint a maroknyi vajdasági magyarság, amelynek öt pártja szinte semmiben sem tud szót érteni, s jelenleg két külön koalícióba lépve legkisebb esélyt sem. hagyták meg arra, hogy a december végi törvényhozási választásokat követően akár csak egyetlen magyar honatya legyen Belg- rádban. Ugyancsak fogas kérdés, hogy a jövő év elején színre lépő új belgrádi kormány mit hagy meg az éppen csak bimbózó vajdasági önkormányzatiságból, s az ottani magyarok széthúzása miatt miként lehet érvényesíteni és gyarapítani azokat az autonómiaelemeket, amelyeket Újvidéken már kivívtak. Mindezek ellenére helyénvalónak tartom az Erdélyi A romániai magyarság képviselői sem számolnak sétagaloppal. Magyar Nemzeti Tanács létrehozását, amely abból a felismerésből fakad, hogy további óvatoskodással, kivárással az említett strasbourgi dokumentummal megerősített történelmi esélyt lehet elszalasztani. Sokkal nagyobb figyelemmel kellene követnünk a romániai és a vajdasági történéseket, mert a szlovákiai magyar politikusoknak sincs semmi okuk a kincstári önelégültségre. Kétségtelen, hogy a nyögvenyelősen, sok vargabetűvel tarkított, de mégis csak megvalósuló közigazgatási reformok, továbbá a közelgő uniós csatlakozás ténye sokkal jobb helyzetbe hozhatja hazai magyarságunkat. A Magyar Koalíció Pártja célirányos politizálásának eredményeként megalakuló komáromi magyar egyetem, továbbá a nyitrai nemzetiségi kar sokat lendíthet a hazai magyar szakemberképzés ügyén. Mindezek életbevágóan fontos eredmények, ám mégis csak olyan részelemek, amelyeket kellő stratégiával szükséges egységbe illeszteni. Erre jelenleg egyetlen magyar politikai erő sem képes országunkban. Az MKP látóköre mostanság napi politikai ügyekre és legfeljebb egy-egy kormányzati időszakra terjedő feladatokra terjed ki. Bizonyos mértékig szűkíti a mozgásterét a koalíciós szerződés is. Ugyanakkor a párt politikusai láthatóan lemondtak arról, hogy értelmiségiekből és más rátermett szakemberekből hátországot építsenek ki. Miként arról is, hogy szellemi muníciót szerezzenek a számukra néha kényelmetlen véleményeket is felszínre hozó, egyesek önelégültségét birizgáló, hosszabb távon azonban mindenképpen hasznos párbeszédek révén. A Magyar Föderalis- ta Párt erejéből egyelőre ismert elvek közhelyes ismételgetésére és személyeskedésekre telik. Alternatívát, vagyis konkrét programot sem helyi, sem országos szinten mind ez ideig nem tudtak felmutatni. Még sincs okunk a borúlátásra. Vannak ugyanis színvonalas szellemi műhelyeink, amelyek kellő szakmai felkészültséggel és a jelenlegi európai gyakorlat tüzetes áttekintésével kidolgozhatnák a szlovákiai magyarság kulturális vagy egyéb autonómiájának elveit, amelyeket azután különböző fórumokon csiszolhatnánk. Olyan stratégia születhetne ezekben a tudományos intézetekben, amelyet akár a legközelebbi választásokon felvállalhatna valamelyik politikai erő. Mert csak ebben az esetben adnánk rá a voksunkat. FIGYELŐ VISSZHANG VECERNJI LIST Diplomáciai jegyzék küldését és a zágrábi magyar nagykövet beké- retését követelte a horvát kormánytól Bozidar Pankretic mező- gazdasági miniszter. Pankreticet feldühítették a magyar vámemelési intézkedések, és azt akarja, hogy Zágráb hasonló ellenintézkedésekkel válaszoljon. Tájékoztatta erről a horvát külügyminisztériumot és a pénzügyminisztériumot is. Budapest a múlt héten Zágráb korábbi húsimport-korlátozásai miatt jelentősen megnövelte több horvát árucikk behozatali vámját, felfüggesztve ezzel a magyar-horvát szabadkereskedelmi egyezmény egyes részeit, és így kereskedelmi hadüzenetet intézett Horvátországhoz. Pankretic szerint a döntés ellentétben áll a CEFTA-megállapo- dással is, és Zágrábnak a két ország közötti sürgős tárgyalásokon követelnie kell Budapesttől a vámemelés azonnali eltörlését. Hogyan ejtsük Kálvin nevét? A. Kis Béla az Új Szó december 1- i számában megkérdőjelezi a „kálvinista” és a „soviniszta” szavak nyelvi összefüggését, amelyről az Új Szó november 24-i számában írtam, az „Otthonunk a nyelv” rovatban. A. Kis Béla helyesen állapítja meg, hogy a reformátor Kálvin János eredeti családneve „Cauvin” vagy más írásmóddal „Cauwin”, „Caulvin” (ejtve köven) volt, ám tudni kell, hogy ezek a franciában voltaképpen nyelvjárási formák, s talán ez az oka, hogy a reformátor neve Genfben az irodalmi francia ejtésnek megfelelő „Chauwin” vagy más írásmóddal „Chauvin” formában volt használatos (ejtve soven). Ez utóbbi forma pedig egybeesik Nicolas Chauvin nevével, amelyből a „soviniszta” szó származik. Erről Tótfalusi István szótárán kívül, melyből adatomat merítettem, a Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára is tanúskodik (a kálvinista, illetve a soviniszta szócikkek), valamint a Magyar Nagylexikon, a Világirodalmi Lexikon és más enciklopédiák Kálvin János vagy Jean Calvin szócikkei. Bár a helyreigazítás ez esetben nem állja meg a helyét, mégis örülök A. Kis Béla reagálásának, egyrészt azért, mert ennek ürügyén alkalmam adódott levélben fölkeresni Tótfalusi Istvánt és tisztázni vele a kérdés részleteit, másrészt azért, mert olvasói levele azt bizonyítja, hogy vannak az „Otthonunk a nyelv” rovatnak figyelmes olvasói! És persze ember vagyok csupán, előfordulhat, hogy tévedek vagy a forrásaim tévednek, ezért ha a jövőben ilyet bármelyik olvasóm észlelne, nagyon szívesen veszem akár a nyilvános, akár a személyes helyreigazítást. Ez utóbbira a rovatban az írások végén szereplő e-mail címen van lehetőség. Lanstyák István Gramma Nyelvi Iroda Dunaszerdahely- Állítólag januártól kivonják a forgalomból a tízfilléreseket, a húszfilléreseket meg a gyógyszereket... (Peter Gossmányi rajza)
