Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-12 / 285. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 12. KOMMENTÁR jpHHUH Halhatatlan ejtőernyős TÓTH MIHÁLY Hatodik éve ragaszkodom hozzá, hogy házamban mindig hűtve legyen egy palack francia pezsgő, hogy ne lőrével kényszerüljek megünnepelni, ha valami derék dolgot visz végbe a Mikuláš Dzu- rinda vezette kormánykoalíció. Az utóbbi időben már engedtem a negyvennyolcból; örömömben akkor is sampányt bontanék, ha nem a koalíció egész négyes fogata követne el valami országépítő tettet, hanem a szövetségnek csak egy vagy két pártja. Peches vagyok. Ezúttal se indokolja semmi az ünneplést. A kormány úgy döntött, újévtől az átszervezett helyi közigazgatási hivatalok élére pártszempontokhoz igazodva, az illetékes miniszter javaslatára a kormány nevez ki vezetőt. Nem tudom, Gustáv Hu- sák különböző rendű-rangú káderesei 14 év alatt vodka helyett megkedvelték-e a pezsgőt, azt azonban gyanítom, hogy ha értesülnek Viktor Nižňanský decentralizációs kormánymegbízott legújabb kudarcáról, értsd ezen: a helyi vezetők központi hatalom általi kinevezéséről, örömükben úgy kirúgnak a hámból, hogy politikai elemző legyen a talpán, aki cáfolni tudja féktelen jókedvük megalapozottságát. A kádermódszertani döntés nem többet és nem kevesebbet bizonyít, minthogy Szlovákiában a sztálini ihletésű személyzeti politika alapelvei gránitba vésettek és örök időkre szólók. No, igen, annyi azért történt, hogy jobb egyetemi tankönyvekben a káderpolitikát ma már humánerőforrás-gazdálkodásnak nevezik. A kormány, mondjuk, 1980-ban a párt javaslatára nevezett ki embereket a közigazgatás kulcspozícióiba. Most, 23 évvel később a négyes koalíció pártjainak hatáskörébe került e teendő. Gazdag irodalma van a társadalmi reformok tárgykörének. A szakma jelesei egyfajta szemléltető eszközként emlegetik Oroszországot, illetve a Szovjetuniót, és újabban ismét Oroszországot. Állatorvosi lóként, amelyen kiválóan demonstrálhatóak azok a betegségek, amelyek miatt nem lehet eredményesen decentralizálni. A mindenkori decentralizációs próbálkozások kudarcának fő oka, hogy mindig a centrumból történtek. Ha az ilyen nagy vállalkozások kudarcának történelméből bárki „levizsgáztatná” a Dzurinda-féle négyes koalíció bármelyik pártja bármelyik köz- igazgatási szakértőjét, úgyszólván mindegyiküknek Oroszország, a Szovjetunió esete jutna az eszébe. Tulajdonképpen íróasztal-elosztási akcióról van szó. Mintha összes szervezője valamelyik hírhedt moszkvai belügyminiszterhez járt volna iskolába, hogy elsajátítsa, hogyan nem lehet a köz- igazgatást európai módon kissé távolabb vinni a központtól és közelebb a mindennapi élethez. Próbáljuk meg elképzelni, hogy a négyes koalíció minden egyes pártközpontja körül mekkora most a nyüzsgés. A megélhetési politikusok egy kis hivatalért egymásnak adják a kilincset. Azt viszont már el se merem képzelni, hogy a legközelebbi választások eredményeként fellépni készülő leendő hatalom körül már most hogyan tolonganak íróasztalért. Történik pedig mindez a szakszerűség stabilizálása jegyében. Egykor, 1989 előtt ejtőernyősnek nevezték a párt által „magasból” kihelyezett közigazgatási hivatalnokot. Ä kormány legújabb melléfogása bizonyítja az ejtőernyős halhatatlanságát. JEGYZET Az én kísérletem LECZO ZOLTÁN A minap újságolvasás közben eszembe jutott, hogy szeretnék én is tenni valamit a közért. Eddig csupa felesleges dolgot csináltam: gyereket tanítottam, újságcikket írogattam meg más ilyen haszontalansá- got. Most azonban - mivel láttam magam előtt a jó példát a politikai közéletből - elérkezett az idő a nagy tettre. Kitaláltam, hogy én is teszek egy kísérletet: egy egész hónapig megpróbálok megélni egy mai szlovákiai képviselő fizetéséből. Csakhogy megismerjem az ő értékrendjüket is, és igazán hiteles lehessek akkor, amikor véleményt formálok a cselekedeteikről. Úgyhogy most nagyon várom, hogy megszánjon engem valamelyik képviselő, s fizetésének felajánlásával teremtse meg számomra a lehetőséget, hogy egy hónapig harmincöt ezrest (plusz prémium és egyéb juttatások) pancsolhassak el szigorúan tudományos célzattal, ígérem, hogy a médiát és az adófizetőket majd lelkiismeretesen tájékoztatom arról, hogyan éreztem magam a kísérlet közben, s azt is közkinccsé teszem, milyen magvas gondolatok születtek meg a fejemben a vizsgálódásaim során. Mielőtt még megérkezne a pénz a számlámra, gyorsan készítettem egy tervezetet a várható kiadásaimról. Élelmiszer: általában ez erre fordított pénz komoly összeg szokott lenni. Most azt hiszem, hogy egy kicsit jobban elereszthetjük magunkat. Lehet, hogy még étteremben is vacsorázhatok a feleségemmel? Régen volt rá példa. Remegett a toll meg a számológép a kezemben, amikor kiszámoltam, hogy ebből az összegből vehetek télikabátot magamnak is, meg az asszonynak is. Egyszerre! Na, erre sem volt még példa minálunk. Gyors egyenleg, mínusz víz-, villany- és gázszámla. Telefon, benzin az öreg Skodámba... Az annyi mint... Atyaúristen! Megyünk színházba, koncertre, kiállításra...! Mindenre jut. Aztán kicsit szomorú lettem. Nekem is most kellett tudományos kísérletezésbe fognom. Pont decemberben?! Mikulás, Jézuska, szilveszter. Nem vagyok normális. Osztok, szorzók. Azám! Hisz ebből futja! Pedig nem huszonhat koronás „brüsszelibüfé-bablevest” terveztem magunknak szentestei menünek. Influenzajárvány? Fütyülök rá! A maradékból vehetek Coldrexet egy táskával. Anyámat meg viszem fogorvoshoz. Bosszantó. Tél van, nem tudom lefesteni a kerítést - tíz éve tervezem -, most meg hogy jutna rá, hullik a hó. Tetszik nekem ez a tudományos pálya. így azért mindjárt másképp érzi magát az ember, hogy értelmesen tölti az idejét, s mindezt, az áldozatot a közjavára hozza. Ne sajnáljanak, önként vállaltam! A lázas tervezgetés közben, hogy mire költsék még, hiszik vagy nem hiszik, eszembe sem jutottak a kisnyugdíjasok, a munkanélküliek meg a hajléktalanok. És egy percnyi időt sem vesztegettem arra, hogy az ország boldogulásán törjem a fejem. Érdekes, egész másfajta gondolataim voltak! Egyik tudományos munkatársam, a képviselő asszony hasonló kutatómunkája végén arra a megállapításra jutott, hogy a szegénység szokható. Lám, a gazdagság is. Meg a fennhéjázás is.- Ha ennyire elhagyja magát, nem tudunk segíteni, Kovács bácsi. Még mindig nem írt a leányának, hogy hozzon be valami gyógyszert! (Lehoczki István rajza) Kivételes az újraválasztás, eddig egyszer-egyszer Csehországban és Szlovákiában sikerült Felező kormányválságok Az Antall-kabinet óta megfigyelhető, hogy a kormányok félidejük közeledtével sajátos válságba kerülnek. Ez jelzi a koalíciós formula belső ellentmondásait, és a következő két év már fokozatosan kialakítja egy következő ciklus alapvonásait. ÁGH ATTILA Voltaképpen arról van szó, hogy az összes fejlett demokráciában a szakasz közepére a kormány „elfárad”, és már nem kezd reformokat, hanem újraválasztási küzdelme köti le. A közép-európai demokráciákban annyiban más a helyzet, hogy van egy hosszabb bevezető konszolidációs ciklus is, és ebben az időszakban hevesebb a kormányok felező válsága. A koalíciók sérülékenyek, a pártok átrendeződnek. Még mindig gyakori, hogy a felező válság elsodorja a kormányokat. Újraválasztásuk kivételes, eddig egyszer-egyszer Csehországban és Szlovákiában sikerült csak, de nagyon viharos előzmények után. Nálunk a felező válság szemléletesen nyomon követhető a politikai, társadalmi élet minden szférájában. Az antalli koalíció bomlása már 1992-ben világossá vált, az 1996-os esztendő a horni „koalíciók koalíciójának” látványos kudarcát hozta azzal, hogy kétharmados többségével nem tudta elfogadtatni saját alkotmánytervezetét. Orbán Viktor számára 2000-ben az új választásokra készülve már az FKGP szétverése és az MDF lenyelése vált a fő feladattá. Ugyanez a hullámzás futott végig a gazdaságpolitikán. Az Antall-kormánynál népszerűségének a mélypontján az 1993-as mesterséges gazdasági élénkítés már előremenekülés volt, ahogyan a Horn-kormány is ide jutott 1996- ban a Bokros-csomag következményeként. De 2000-ig a Fidesz is visszafogta gazdasági voluntariz- musát, és aztán zuhant le a „magyar modell” szakadékéba, ismét a mesterséges élénkítés modellje szerint. A Medgyessy-kormány hasonlóan érvényesülő felező válságáról kevés volna csak annyit mondani, hogy már sikerült elérni a népszerűségi mélypontot, s hogy 2004 mint takarékossági esztendő határozott gazdaságpolitikai váltást jelent. Med- gyessyék felező válsága esetében sokkal többről is szó van. A magyar választó jogosan várta a gazdaság, a politika és a társadalom hosszú távú konszolidációját, s a miniszterelnök hármas programja - modernizációs, demokratizációs és jóléti rendszerváltás - ezt az ígéretet foglalta magában. Az igen magas, hetven százalék feletti választási részvétel is jelezte, hogy az emberek többsége megértette: a tét az új rendszer konszolidációja vagy a politikai voluntarizmus további ámokfutása és a konszolidáció elhalasztása. A Medgyessy-kormány felező válsága az egész magyar konszolidáció kudarca és fájdalmas lezáru- latlanságának beismerése is. Ehhez több külső és belső tényező is hozzájárult. Belső tényező mindenekelőtt a nagymértékű pártpolarizáció, a „két Magyarország” léte, amely minden politikai ellentétet felnagyított és eltorzított. A kilencvenes évek végének gyors növekedése azt az illúziót táplálta, hogy a magyar gazdaság a fenntartható fejlődés pályájára tért, s onnan már nem taszítható le. De 2001-től kiderült, hogy ez túl optimista feltételezés volt, mert a világgazdasági recesszió megrendítette a magyar gazdaságot, újból súlyos aránytalanságokat, komoly pénzügyi egyensúlyhiányt és külső eladósodást alakított ki. Csak súlyosbították ezt előbb az Orbán-, utóbb a Medgyessy-kormány hibái. Orbá- nék 2001-től csak választókat akartak vásárolni, Medgyessyék viszont sokkal többre törekedtek, a jóléti rendszerváltás elindítására is, ezért a kudarcuk is látványosabb volt. Elmaradt a politikai konszolidáció is. Ennek a hiányában a pártok képtelenek voltak kialakítani az EU-ban követendő nemzeti stratégia minimumát. De ennél is súlyosabbnak látszik a társadalmi konszolidáció mélyülő válsága, amit fokozódó bizalmi krízis kísér. A Medgyessy-kormány több mint egy évtized múltán már nem halasztható társadalmi követelések kielégítését vállalta magára, de képtelen volt teljesíteni őket. Az emberek türelme jórészt elfogyott; mint a jóléti rendszer minimumának kialakítását megkövetelik a közszolgáltatások működtetését. Ám a kormányfőnek 2003. augusztus 19-ei, rosszul sikerült beszédében ki kellett mondania, hogy a kormány ebben a ciklusban nem tudja beváltani ígéretét. Más országokban már próbálgatják erejüket a kisebb-nagyobb „politikaellenes” populista pártok, nálunk viszont az ellenzék fő ereje vett erőteljes populista fordulatot. Azt próbálgatja, hogy mennyi populizmus fér bele az Éurópai Unióba. A magyar és a lengyel populistába forduló jobboldal a „minél rosszabb, annál jobb” elve alapján arra számít, hogy a kis egzisztenciáknak a belépést követő csődbe jutásával a tömegelégedetlenség meglovagolható, és a következő választás agresszivitással megnyerhető. Medgyessy koalíciója így a második ciklusban, 2006-ig kétféle stratégia között választhat. Az egyik a józan, kis lépések politikája, egészen a semmittevésig, hogy érdekek már ne sérüljenek, s akkor a mainál jobb kommunikációval, a „demokraták, vigyázzatok” riasztással felkészülhet a választásokra. A másik stratégia az előremenekülést, a megígért reformok megkezdését és az önkritikus nyílt beszédet jelenti. A kormány őszintén feltárhatja az ország előtt a helyzetet, s a megkezdődő világgazdasági fellendülésre támaszkodva ismét nekifuthat a következő ciklusban az elkerülhetetlen történelmi feladatnak, a demokratikus rend konszolidációjának. A szerző politológus LEVÉLBONTÁS Kollektív jogok nélkül Az uniós alkotmány tervezetéről rendezett nápolyi külügyminiszté- riumi értekezlet dokumentumai egyértelműen arra utalnak, hogy az Európai Uniónak továbbra sincs egységes, mindenki számára elfogadható kisebbségpolitikája. Nem született átfogó jogi normatíva a kisebbségi nyelvek használatáról, ami a szélsőséges nacionalista törekvések erősödésének kedvez. A kisebbségi jogokra való utalás ugyan bekerült az EU leendő alkotmányának tervezetébe, de nem úgy, hogy azt a magyar diplomácia eredetileg szerette volna. Minden jel arra utal, a kollektív kisebbségi jogoknak nem lesz esélyük bekerülni a végleges alkotmányos szerződésbe. A magyar javaslat elfogadásától a régi és az új tagállamok idegenkednek, mert attól tartanak, hogy az több országban feszültséget keltene, esetleg újabb csoportok követelnének autonómiát. Téves az ilyen és ehhez hasonló politikai felfogás, hogy a kisebbségeknek nyújtott önrendelkezési jog később határváltozásokat idézne elő vagy önálló szuverén államok létrejöttét eredményezné. Sőt, kollektív jogok esetén a kisebbségek, etnikai csoportok nagyobb lojalitást tanúsíthatnak az érintett országok iránt. Éppen az erőszakos beolvasztás és asszimiláció válthat ki etnikai berkekben társadalmi nyugtalanságot, politikai elégedetlenséget. A kollektív kisebbségi jogok védelmére az EU sem készült fel és nincs is szándékában azt elfogadni. Ahol ezt várták, csalódhattak. A kollektív jogokkal szemben az Amerikai Egyesült Államok példája alapján az egyéni jogokat helyezik előtérbe, ami messze nem helyettesítheti a kisebbségek kollektív jogait. Budapest csupán annyi diplomáciai sikert mondhat magáénak, hogy az EU-s tagállamok tudomásul veszik a magyar igényt, hogy annak valamilyen formában szerepelni TALLÓZÓ F|NANaALTIMES Túlzottak azok az aggodalmak, amelyek szerint az EU-pénzügymi- nisztereknek a francia és a német költségvetési hiány ügyében nemrég hozott döntése válsághoz vezetett volna - írta tegnap a Financial Timesban a párizsi pénzügyek irányítója. Francis Mer a londoni üzleti napilap kontinentális kiadásában közölt írásában azzal érvel, hogy igazi válság akkor következik be, ha lényegi kérdések körül vannak nézeteltérések. Márpedig jelenleg az EU-ban nincsenek ilyenek a gazdaságpolitikát illetően, és a tagállamok a költségvetési fegyelemről és a gazdasági egyeztetésről sem akarnak lemondani - épp ellenkezőleg. A miniszter szerint Európában mindenki egyetért a gazdasági reformok szükségességével. Franciaország és Németország valószínűleg lemaradt ebben, de most ez a két állam is felzárkózik. Ugyanez érvényes a költségvetési kiigazításra. Az európaiaknak vissza kell térniük a kiegyensúlyozott költségvetéshez, s ennek érdekében mindazoknak, akik még nem tették ezt meg, évente legalább a GDP 0,5 százalékának megfelelő mértékben kell csökkenteniük strukturális hiányukat. Franciaország és Németország nem ellenzi ezt: mindketten kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2005-re a stabilitási és növekedési paktumban engedélyezett tűréshatár, a GDP 3 százaléka alá szorítják államháztartási hiányukat - írta Mer. Elismerte, hogy az eredeti célok szerint ennek már 2004-ben meg kellett volna történnie, de időközben ez „elérhetetlenné vált« és ezt mindenki tudta”. De ennek nem az volt az oka, hogy az érintettek felmondták a paktumot vagy megváltoztatták politikájukat, hanem az, hogy a gazdasági növekedés gyengébb volt a vártnál. Az Európai Bizottság is ezért adott haladékot 2005-ig Németországnak és Franciaországnak a deficitcsökkentési cél elérésére, s nézeteltérések csak ennek módját érintették. A szóban forgó összegek pedig valószínűleg kisebbek voltak, mint a deficitek kiszámításakor jelentkező hibahatár -jegyezte meg a miniszter. BRIT SAJTÓ Külön, a nemzetközi normáknak nem megfelelő „árnyék-igazságszolgáltatási” rendszert léptetett életbe a brit kormány külföldiek számára - közölte az Amnesty International. A világ legnagyobb emberi jogi szervezete a Londonban nyilvánosságra hozott jelentésben azt írta, hogy a 2001-ben elfogadott terroristaellenes és biztonsági törvény titkos bizonyítékok alapján lehetővé teszi a vádemelés vagy bírósági eljárás nélküli, határozatlan idejű őrizetben tartást, és a kínzással kicsikart bizonyítékok felhasználását. Az AI szerint Nagy-Britanniában jelenleg 14 személyt tartanak fogva e törvény alapján; közülük hatot két éve. Á szervezet szerint külön jogszabályok érvényesek a brit állampolgárokra, és megint külön jogszabályok a külföldiekre. Ez utóbbi jogszabályok alapján a külföldiekkel úgy lehet bánni, mintha bűncselekmény miatt vádat emeltek volna ellenük, per nélkül bűnösnek lehet őket nyü- vánítani, és határidő nélküli börtönre lehet őket ítélni. Ez a rendszer semmilyen körülmények között nem tekinthető igazságosnak - áll az AI jelentésében. kell az alapértékek között, de ennek végső jogi megfogalmazására is Brüsszelben kerül sor. Valamennyi tagállamnak respektálnia kell a nyelvi sokszínűséget - nemcsak az Európai Parlamentre vonatkoztatva. Az Európai Unió közös akcióprogramjából nem hiányozhat a regionális és kisebbségi nyelvek megőrzése céljából létrehozandó hivatal sem, amely elfogulatlanul, igazságosan felügyelné az akciótervek végrehajtását. Ezt szorgalmazza az 1992-ben elfogadott dokumentum, a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája is. Krascsenics Géza Nyárasd
