Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-10 / 283. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 10. Nagyszünet Nem ülhetünk a babérjainkon, cselekednünk kell, más nem teheti meg az első lépést helyettünk! A cél fontos, de az út fontosabb Turistacsalogatónak számít a bösi vízerőmű (Képarchívum) Ä fent említett kínai köz­mondás jellemzi leginkább nézeteimet Szlovákia euró­pai uniós csatlakozását ille­tően. A médiakampányok gyakran azt sugallják, hogy belépésünk a fő cél, egy képzeletbeli határvonal, amely után problémáink egy csapásra megoldódnak: néhány politikus aláír egy köteg papírt, kezet fognak, a kamerába mosolyognak és másnap már nálunk is gördülékenyen működik a közigazgatás, magas az életszínvonal és tiszták az utcák. BARÁTH ÁGNES Középiskolás diák vagyok, nem közgazdász, sem politikus, meg­lehet, hogy nézeteim pontatla­nok, túlzottak. Mégis meggyőző­désem, hogy a csatlakozási felté­telek teljesítésének folyamata sokkal inkább meghatározó, mint maga a belépés. A nyugati országok fejlettsége mögött demokratikus tradíciók, a tapasztalatok alkalmazása és ke­mény munka áll. Azonban ne­künk sem volt könnyű bebizonyí­tani, kilábalva a kommunizmus árnyékából, hogy megbízható, fe­lelősségteljes partnerekké vál­tunk. S a jövőben még több aka­dállyal nézünk majd szembe. Fé­lelmeink az olcsó nyugati termé­kek beözönlésétől piacunkra, a szigorú feltételektől, vagy éppen az „elnyuga-tiasodástól” nem alaptalanok. Mégsem szabad az önsajnálatba temetkeznünk, mert így nem marad energiánk a kihí­vások teljesítésére. Nemcsak anyagiakat, munkánkat kell ráál­doznunk e nagyszabású terv meg­valósítására, hanem szellemi megújhodásunkkal is hozzá kell járulnunk. Mert a régen áhított cél, a Kelet és Nyugat egyesítése az európai szellem győzelme lesz, melyre ma sokkal inkább szüksé­günk van, mint a múltban bármi­kor. Az Európai Unió a 2. világháború óta eltelt több mint fél évszázad során fokozatosan megszűnt gaz­dasági és politikai szövetségek rendszerének lenni, hogy egy egységes közösséggé váljon, és el­jutott odáig, hogy ma már egyet jelent Európával. A nemzeti öntu­dat mellett az európaiság szelle­me mindeddig eltörpült, pedig a magyar nép már több mint 1000 éve tagja ennek a több millió ta­got számláló közösségnek. Hát nem éppen István király volt az az uralkodó, aki országában a népek békés együttélését szorgalmazta, s a kereszténység felvételével a magyarságot az európai nemze­tek sorába állította? A történelem azonban közbeszólt... Most még­is itt a lehetőség, hogy ezen vál­toztassunk! Ha a trianoni határo­kat eltörölni nem is tudjuk, egy olyan közösséghez tartozhatunk, amely „nem országokat egyesít, hanem embereket” (Jean Monnet). Különlegessége abban rejlik, hogy viszonylag kis terüle­ten nagyon sokszínű, különféle történelmű, örökségű és felfogá­sú lakosság él. Ezért működik úgy, mint egy család, amely egyenlőképpen segíti tagjait, de nem kéri cserébe nemzeti identi­tásuk feladását. Helyette alkotás­ra, önkifejezésre, cselekvésre ösz­tönöz, sokkal hatékonyabbá téve ezzel a fejlődést. Valójában régi­ók csoportosulása, melyek egy egészet alkotnak, s ezáltal sokkal emberközelibbé téve a közössé­get. Ilyen módon maguknak a polgároknak óriási szerep jut ré­giójuk arculatának formázásá­ban. Ezért nem ülhetünk a babér­jainkon, cselekednünk kell, más nem teheti meg az első lépést he­lyettünk! A régió, amelyről a legtöbbet tu­dok és szívemhez legközelebb áll természetesen szülőföldem, Csal­lóköz. Szeretném, ha a hajdani Aranykert újból kiérdemelné ezt a megtisztelő jelzőt, hiszen min­den adottsága megvan hozzá. Természeti és éghajlati feltételei­nek köszönhetően az ország élés­kamrájává vált kiváló minőségű ivóvízkészleteivel és szántóföldje­ivel. A Duna „gyermeke”, mely­nek gazdag hal- , vízimadár- és vadállománya hajdanán annyira csábító volt az ősrégi nemzetsé­gek számára. A folyó szeszélyeitől függően változott a sziget: a Du­na kiszolgálta az itt lakókat, ám nemegyszer áldozatokat, ember­életeket követelt. Ma már inkább a sporthorgászat és egyéb vízi sportok paradicsoma és kedvelt kirándulóhely, melynek fő vonzó­ereje a csodás táj és háborítatlan természet. További turistacsalo- gatók a bősi vízi erőmű, a Po­zsonyból Komáromba vezető bicikliutak, a vadvizekben gaz­dag természetvédelmi területek, valamint a hévízforrások (Nagy- megyer, Dunaszerdahely), me­lyek nagy népszerűségnek örven­denek nemzetközi szinten is. A három jelentős európai nagyvá­ros Pozsony, Bécs és Budapest kö­zelsége szintén nem elhanyagol­ható, különösen a vállalkozások, kereskedelem szempontjából. E tények ismeretében kamatoztat­hatjuk ötleteinket az Európai Unió pályázati rendszerén keresz­tül, mely programjaival támogat­ja a kis- és középvállalkozókat (Phare), és a mezőgazdasági pro­jekteket egyaránt (Ispa, Sapard). Ma már jól képzett információs hálózat áll rendelkezésünkre, vé­tek volna, ha hagynánk, hogy a számunkra kijelölt pénzösszegek visszavándoroljanak Brüsszelbe. Nemcsak gazdasági téren hasz­nálhatjuk ki a pénzalapok forrá­sait: Az idegenforgalomban régi­ónkat népszerűsítő kiadványok megjelentetésére van lehetőség, s az Európai Unió hangsúlyozottan támogatja az egyes régiók közötti eszmecserét, melyek nemcsak az országhatárokon belül, hanem azokon kívül is megvalósulhat­nak, legyen szó nemzetközi diák csereprogramokról, vagy nemzet­közi vásárokról. További fontos lépés az infrastruktúra kiépítése és az internet-hozzáférési lehető­ség növelése. A munkanélküliség csökkentésének egyik módja le­hetne tanácsadó irodák létreho­zása, melyek átképzéssel is fog­lalkoznának. Térségünk kiaknáz­hatja a közös pénznem adta lehe­tőségeket: a turisták, üzletembe­rek több pénzt hoznak majd be, s vállalkozóinknak lehetőségük nyílik az új piacokra való bejutás­ra. Persze ez a folyamat nem megy majd könnyen. Olyan emberekre lesz szükségünk, akik szívükön vise­lik szülőföldjük sorsát, nem enged­nek a külföld csábításának, hanem ellenkezőleg, az ott szerzett tapasz­talatokat itthon kamatoztatják. A tét saját jólétünk: anyagi biz­tonság, magas életszínvonal. Ezen azonban túlnő a szellemi fejlődés lehetősége: a saját kultú­ránkhoz való ragaszkodás, és a más kultúrák megismerése, tisz­teletben tartása szélesíti látókö­rünket, melynek birtokában lehe­tő legoptimálisabban meg tudjuk határozni milyen irányba halad­jon életünk. Egyet azonban tudatosítanunk kell: Minden útnak megvan a ma­ga célja, ami egyben egy új út kez­dete. Amit ma legfőbb célunknak tekintünk, később eszközzé válik egy újabb kihívás megvalósításá­hoz. Jusson eszünkbe ez majd életünk folyamán mindannyiszor, ha majd azt hisszük, már célt értünk, különösen 2004 májusában! Találjuk ki régiónkat! Megszületett a Családi Könyvklub által kiírt Találjuk ki régiónkat cí­mű pályázat végeredménye. A Fórum Kisebbségkutató Intézet úgy határozott, hogy 5 diák kapja meg a legjobb esszéíró díját, öten pe­dig dicséretben részesülnek, de a Családi Könyvklub mindannyiuk- nak 1000 koronás könyvutalványt ajándékoz. A legjobbaknak a kö­vetkező diákok bizonyultak: Töltésy Dávid Csallóközaranyosról, Fá­bián Ildikó Ebedről, Baráth Ágnes Nagymegyerről, Fugli Csilla Tardoskeddről, valamint Csukás Izabella Nemesócsáról. Díjat kap még az ebedi Mikóczi Gabriella, a helembai Bogdányi Zsófia, a csa­tái Gulyás Alexandra, a párkányi Sáli Erika és az érsekújvári Maczák Ildikó. Az öt legjobb esszéíró cikkét leközöljük a Nagyszü­netben. Mindannyiuknak gratulálunk, (he) AKTUÁLIS PÁLYÁZAT Fotópályázat indul! AJÁNLÓ A Fényképezés a Vizuális Nevelés Szolgálatában Alapítvány egész tanévben tartó fotópályázatot hir­det diákok részére, melynek során új tehetségeket akarnak felfedezni. Ne habozz tehát, hanem használd a fényképezőgépedet! A pályaműveket 13x18 cm-es mé­retben kell elkészíteni. Fekete-fehér és színes papírképek egyaránt be­küldhetők. A diákfotósok pályáza­tán részt vehetnek iskolai fotószak­körök (I. kategória), illetve általá­nos és középiskolás diákok egyéni­leg (II. kategória). A tanév folya­mán három fotós feladatot kell megoldani mindkét kategóriában. A beküldendő pályaműveken szere­peljen a szerző neve, születési dátu­ma, lakáscíme, az iskola (vagy más intézmény) fotószakkörének neve, címe és ha van, akkor a kép címe is. Az 1. feladat témája: a közlekedés. Ebbe beletartoznak a közlekedés eszközei - a gördeszkától a repülő­gépig, a kerékpártól az autókig, a villamostól a mozdonyig, a lovas kocsitól a kamionig minden, ami se­gít a helyváltoztatásban vagy az árufuvarozásban. Mindezeken túl megörökíthető az emberek közleke­dési magatartása és bármi egyéb is, ami kapcsolatban áll a témával. A képi ötíetek, egyéni látásmódok na­gyon fontosak, ezért ki-ki igyekez­zen fantáziadúsan megoldani a fel­adatot. Nem feltétlenül kell a teljes jár­művet megörökíteni, olykor egy- egy jól kiválasztott részlet sokkal többet ér, mint az egész! A fotó­szakkörök 10-10 db, az egyéni pá­lyázók 4-4 db 13x18 cm-es fotót küldhetnek be 2003. december 20-ig. A 2. feladat témája: az öröm, a vi­dámság és a nevetés. Minden olyan fotó beküldhető, amelynek szerep­lői arcán ez az érzés fedezhető fel. Azok a képek is beadhatók, amelyek a nézők arcára varázsolnak mo­solyt. Vagyis humoros jeleneteket, groteszk helyzeteket, kitalált és megrendezett szituációkat mutat­nak be - feltéve, hogy azok nevetés­re ingerük a közönséget. A fotószak­körök 10-10 db, az egyéni pályázók 4-4 db 13x18 cm-es fotót küldhet­nek be 2004. március 1-ig. A 3. feladat témája: Bemutatom a családomat vagy annak bármely tagját: aput, anyut, a tesót, a nagy­szülőket vagy más rokonokat - sza­badon eldönthető! Mint ahogyan az is, hogy valamilyen tevékeny­ség, tanulás, munkavégzés közben vagy éppen a pihenés, szórakozás idején örökítik meg őket a pályá­zók. Készíthetsz portrét is, de ak­kor fontos, hogy valamilyen érzel­mi állapotot sikerüljön az arcot a fotópapírra varázsolni. A fotószak­körök 10-10 db, az egyéni pályá­zók 4-4 db 13x18 cm-es fotót küld­hetnek be 2004. május 1-ig. Valamennyi küldeményt gondosan csomagolva - kemény kartonlapok közé! - és ha lehet, ajánlott levél­ben postázzon minden résztvevő! Mindhárom feladat értékelése 2004. május 10-én lesz, a pályázók ezt követően kapnak értesítést az elért eredményekről. A fotókat 2004 őszén Budapesten állítják ki, majd egy évig vándorolni fognak a képek az országban. Beküldési cím: Fényképezés a Vizuális Neve­lés Szolgálatában Alapítvány, 1538 Budapest, Pf. 457. További információk kérhetők Győri Lajostól a gyoril@mmi.hu e- mail címen kapható. Jó munkát mindenkinek! (n) LÁNGÉSZ A rejtvényfejtés története FELDOLGOZÁS Te is nagy rejtvényfejtő vagy? Vannak, akiket olyannyira el szokott ragadni a rejtvényfejtési láz, hogy ha a kezükbe kerül egy rejtvény­újság, nem is tudják addig letenni, amíg fehér négyzetet találnak benne. Ma már a rejtvényeknek rengetegféle típusát ismerjük, de azt vajon tudod-e, hogy honnan ered ez a sokakat lenyűgöző szen­vedély? Mint annyi minden más, a rejtvények is az ókori görögöktől ered­nek. Illetve fejtörők és rébuszok már jóval előbb léteztek (csaknem egyidősek az emberiséggel), ám az ókori Hellász (Görögország) la­kói voltak azok, akik a szájhagyományban élő rejtvényeket először papírra vetették. A mai rejtvények őse a ma bűvös négyzetként ismert típus. A legré­gebbi - több mint 6000 éves - egy kínai emlékben maradt fenn. Az ábrája a mai érdeklődők számára elég bonyolult: kis fekete és fehér körökből áll: a fekete körök a páros, a fehérek a páratlan számokat jelölik. Ezt a típust elsőként indiai közvetítéssel az egyiptomiak vették át. Hitük és vallásuk szerint bűvös erő lakott a négyzetekben, és kőbe vésve, kifaragva a nyakukban viselték őket talizmánként, ami véd a rontás és a betegségek ellen. A bűvös négyzet görög közvetítéssel jutott el Európába a hiedelemvilágával együtt, ami egészen a közép­korig megmaradt. A bűvös számokat tartalmazó négyzeteken kívül ismerünk bűvös betűnégyzeteket is. Talán az első, ami fennmaradt, az ókori Pompeji romjai alól került a felszínre. Ez egy rendkívül különleges, palind­rom (oda- és visszafelé olvasva ugyanaz) rejtvény: a Miatyánk (lati­nul: Pater Noster) betűiből állították össze, és lóugrásban bármelyik P betűből kiindulva összeállíthatjuk a pater (atya jelentésű) szót. Az első keresztrejtvényre azonban egy kicsit még várni kellett. Meg­alkotóját és keletkezésének pontos idejét nem ismerjük, ám - mint annyi mindenhez - természetesen ennek keletkezéséhez is fűződik legenda. A monda szerint egy fokvárosi fegyenc alkotta meg az első keresztrejtvény-típusú fejtörőt. Victor Orville, angol földbirtokos közlekedési szabálysértés miatt töltötte büntetését a börtönben. Ott, a cella falán, az ablakrácsokon keresztül beszűrődő fény által kirajzolt ábrát töltötte ki önmaga szórakoztatására. A börtönorvos tanácsára elküldte az ábrát az egyik fokvárosi angol lap főszerkesz­tőjének, aki fantáziát látott benne és közzétette a lapjában. A rébusz rövidesen óriási sikert aratott az olvasók körében és Orville egymás után kapta az újságoktól a megrendeléseket. Mire kiszabadult, már hatalmas vagyonra tett szert az ödetéből. A valóság azonban valószínűleg sokkal szürkébb és unalmasabb en­nél: a ma ismert keresztrejtvény ősének tartott fejtörő hivatalos for­rások szerint 1913. december 21-én jelent meg a The New York Sunday World című amerikai újságban. Készítője a lap egyik újság­írója, Arthur Wynne, aki jelentős változást hozott a rejtvénykészítés történetében. Wynne egy olyan ábrát szerkesztett, amelyben függő­legesen és vízszintesen is más-más szót lehetett megfejteni. A meg­határozásokat nemcsak egy számmal jelölte, hanem a megfejtendő szó első és utolsó négyzetének számát is kiírta. Európában az első rejtvény Angliában látott napvilágot 1924-ben, ez azonban már sokkal nehezebb volt, mint az amerikai: nagyobb ábra, nehezebb meghatározások stb. Magyarországra se nagy késéssel érkezett az első rébusz: 1925. ja­nuár 22-én jelent meg az első keresztszórejtvény (ami a mai ke­resztrejtvény őse) a Ma Este című hetilap hasábjain, Kristóf Károly tollából. Bár felépítése és nyelvezete nem teljesen felel meg a mai szokásoknak, mégis igen érdekes történeti emlék. A sikeres megfej­tők nyereménye is nagyon újszerű volt. Egy akkoriban divatossá vált mahjongg játékot (talán te is ismered az internetről) sorsoltak ki a beküldők között. Azt pedig, hogy mennyire lett népszerű a keresztrejtvény a nagyvi­lágban, a rengeteg különböző típusú rejtvényújság, rébuszbajnok- ság, internetes játék stb. bizonyítja. Értelmes és egyben unaloműző szórakozást nyújt, sőt még rengeteget tanulhatsz is belőle! Ha még nem kaptál rá, itt az ideje, hogy kipróbáld! (i, he) VIGYORGÓ Tábla- Pétiké, te már megint elkéstél! Mi ennek az oka? - kérdezi a ta­nár.- Tanár úr, a közlekedési táblák!- Na ne nevettess már! Hogy le­hetne a késés oka egy tábla?- Úgy, hogy ki volt rá írva: „Vigyá­zat, iskola! Lassítson!” Vágja a témát Történelemórán a tanár megkér­dezi a hetedikes Bélát:- Na Bélus, szerinted miért hívták Mátyás seregét fekete seregnek?- Biztos csak négerek voltak a se­regben. A rosszfiú Pistikét faggatja édesanyja vacso­ra közben:- Hogy állsz az iskolában kisfi­am?- Jól. Minden nap másik sarok­ban. Izmok A biológiaórán a tanár megkér­dezi az osztálytól:- Ha most például átugornék ezen a pádon, milyen izmokat mozgatnék meg? Móricka jelentkezik:- A nevetőizmainkat. Sikerélmény Gerzson dicsekszik az iskolá­ban, hogy az ő papája nagy ember lett, bejutott a parla­mentbe, és a miniszteri szék­ben is ülhetett. Tanár:- De a te apád sosem volt kép­viselő, mikor jutott be? Gerzson:- Hát akkor amikor tatarozták. Első osztály (funpic.hu)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents